Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-06 / 10. szám
A kántorképzés szélesítéséért Szombathelyen jártam. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Bizonyára kevesen tudják, hogy egyházunknak milyen kapcsolata van ezzel az állami intézménnyel. Az itt folyó zenetanári képzést az utóbbi években kiterjesztették egyházzenei képzésre is, igy a katolikus, református és evangélikus hallgatókat, amennyiben kérik, egyházi karvezetői, egyházzenei diplomával bocsátják ki négy éves képzés után. Az intézet főigazgatójával dr. Pusztay Jánossal, és Vinczeffy Adriennével, a Főiskola Zenei Intézé- tének igazgatójával beszélgettünk az igazgatói irodában. A nyugati határszélen egykor Kőszegen működött tanítóképző, ennek megszűntével nyílt meg főiskolai szintű tanárképző Szombathelyen - mondta Pusztay főigazgató. Eleinte magyar-orosz nyelvi szakos tanárokat képeztek, majd könytár- és népművelésszakosokat. 1983-tól természettudományi tárgyakra tértek rá és ekkor vették fel Dunántúl hírneves költőjének, az evangélikus Berzsenyi Dánielnek nevet. A rendszerváltás után több nyelvi szak indult, mivel a megszűnt orosz oktatás helyébe más nyelvek léptek. 1991 őszén nyílt meg a zenei mellett az egyház karnagyi tanszak, mely később egyházzenei tanszak lett. Megindítása mellett nem csupán az egyházi szükséglet szólt, de az is, hogy az általános zenei tanszakon tanulóknak is szükségük van az egyházi zenei műveltség megszerzésére. Vinczeffy Adrienne, a Zenei Intézet igazgatója elmondta, hogy a három történelmi egyház számára képeznek karnagyokat és kántorokat. Ezeket a tantárgyakat, mint speciális tárgyakat veszik fel indexükbe és hallgatják. A képzés ökumenikus, ami azt jelenti, hogy vannak közös tanulmányaik, melyeket együtt hallgatnak es vannak felekezetűknek megfelelő tárgyak, melyeket felekezetbeliek oktatnak, így az evangélikusok is hallgatnak előadásokat a gregoriánról, de kevesebbet, másodévtől kezdve népénekkel és korállal foglalkoznak. Ezt Ecsedi Zsuzsanna tanárnő oktatja. Az orgonálás művészetébe Herbert Wulf német orgonista és tanár vezeti be őket. (Róla írtunk már lapunkban az elmúlt év során.) Úgy kell tehát a képzést látnunk, hogy a hallgatók ének-zene tanári diplomát kapnak és ezzel állást vállalhatnak bármely általános vagy középiskolában. Az egyházzenei diplomával viszont vállalhatnak egyházi kórus vezetést vagy kántorságot. A főiskolának jó kapcsolata van az egyházak vezetőségével, igyekeznek a gondokat is megismertetni és orvoslást találni. Eddig három alkalommal továbbképzés címén a három egyház zenei életébe és munkájába adtak bepillantást, hogy a főiskola egész tanári kara is részesüljön ebből. A város érdeklődő lakosságát is meghívták, így a város kulturális életében is megjelent az egyházi zene bemutatása. Ecsedi Zsuzsanna tanárnő 1993 őszétől állt munkába. Előtte két évig Herfordban tanult egyházzenét. Most a harmadéveseket tanítja egyházzenei irodalomra és népénekre, koráléneklésre. A liturgi- kát Fehér Károly szombathelyi lelkész tanítja. A hallgatók száma jelenleg így alakul: 22 katolikus, 6 református és 4 evangéükus fiatal tanul. A velük való beszélgetésből megtudtam, hogy nagyon jól érzik magukat, szeretik az egyházi zenét és jó a társadalmi életük, mindenki megtalálja, amit kedvel. Beszéltünk a gondokról is. Az orgonatanításhoz csupán két elektronikus orgona áll rendelkezésre. Múlhatatlanul szükséges volna egy mechanikus orgona építése. A másik probléma, hogy kellene egy megfelelő terem is, ahol hangversenyeket lehet tartani. Egyházunkban a kántorképzés nagyon jó eredménnyel és elismert magas fokon folyik a fóti Kántorképzőben. Van is sok kiképzett kántorunk. Van azonban a kántorkérdésnek egy másik oldala is. Nagyon sok gyülekezetünk nem képes önálló kántori állást fenntartani. Ezért előbb-utóbb elkerülnek gyülekezetükből a kiképzett kántorok. Ez a főiskolai lehetőség megoldhatná a gyülekezetek gondját. Fiatalok az ott szerzett diplomával elhelyezkedhetnek iskolai ének-zene tanításban és mellette - akár önkéntes munkában, akár kisebb dotációért - végezhetnek gyülekezeti kamagyi vagy kántori szolgálatot. Mint régen a kántor-tanítók. Ezért írtam most erről a látogatásról és témáról. Lehet jelentkezni a szombathelyi főiskolába és gyülekezeteink kántori szolgálata ezáltal megerősödhetne. Tóth-SzöU6s Mihály H H mrm m ' JW l)r. Pus/.ta) János föijja/yiilo, Vinczctfy Adrienné igazgató Lesed) Zsuzsanna tanár, Szcbik Attila, Laborczi Erzsébet, Biró Ibolya hallgatók és Vinczeffy Adrienne igazgató Látogatók a „műhelyben" Nagyon bensőséges, szép délelőttöt töltöttünk az Evangélikus Teológián 1994. január 29-én. Szülők csendes napja volt. A meghívót még karácsony előtt megkaptuk, hogy szabaddá tehessük magunkat erre az alkalomra. Dr. Reuss András dékán és Zászkaliczky Pál otthonigazgató levele olyan szívélyes és meleghangú volt, hogy' tudtuk - ezt az alkalmat nem hagyhatjuk ki. „Mint felsőoktatási intézmény, nagykorú hallgatóinkkal vagyunk kapcsolatban, szülői értekezleteket nem tartunk. Mégis lehetnek olyan szülők, akik szeretnének közvetlenül találkozni Akadémiánkkal. Erre szeretnénk lehetőséget adni a fenti meghívóval.” Sok szülő élt is ezzel a lehetőséggel, az ország minden részéből jöttek. Zászkaliczky Pál otthonigazgató áhítata arról szólt, hogy kicsodám a gyermekem ? — ezzel kezdődött Teológiánkon az első szülők találkozója. Ezután dr. Reuss András dékán előadása következett, melynek címé a következő volt: „A Teológiai Akadémia mint a lelkészt szolgálatra készülés műhelye”. Minden tanszék vezető professzora bemutatta saját tudományterületét és elmondták a követelményeket is, majd a szülök kérdezhettek, hozzászólhattak. Sokan a véleményüket mondtákj- hiányzik a néprajzoktatás, jó viszont, hogy hallgatnak szociológiát is a teológusok. Intenzívebb pszichológiai foglalkozások kellenének, hiszen nagyon fontos, hogy a lelkészek könnyen és jól teremtsenek kapcsolatot a hívekkel. Érdekes és figyelemre méltó, hogy a legtöbb szülő ezt vetette fel. A néprajzoktatás mellett pedig az szól, tfogy a különböző hátterű, magyar, szlovák, német gyülekezetek évszázados szokásait ismerjék a hallgatók. Egy édesapa - maga is lelkész -, hálát adott azért, hogy a hallgatóknak jó „lelki vezetőjük” van az otthonigazgató, Zászkaliczky Pál személyében. Férjem ezt írta az emlékkönyvbe: „Köszönöm a meghívást. Jó volt itt lenni.” Azzal egészítem ki: várjuk a következő alkalmat. Radosné Lengyel Anna A modernizmus és posztmodernizmus igája (Folytatás az 1. oldalról) folytatva az oktatással, sporttal, mozgalmi élettel, el egeszen a kis- és nagypolitikáig. A modem társadalom- és emberkép szerint ezekben nincs helye isteni parancsnak, tekintélynek és ígéretnek, mert mindez zavarja az ember méltóságát. Így nincs helye többé a vallási közösség, az egyház és a hívő ember érvelésének és bizonyságtételének sem a társadalmi életben. Mindezeknek az ember legprivátabb lelkiismeretében és legszűkebb közösségeiben adtak létjogosultságot. Ugyanakkor amilyen sikerrel járt az elvuágiasodott társadalom a hit forrásának, hordozóinak és intézményeinek a közéletből való kitiltásában világszerte ugyanolyan sikertelen maradt az emberi tökeletlen- seggel, gyöngeséggel, kísértéssel, egyszóval a bűnnel szembeni harcban. „Az Isten igáját” le tudták venni az emberről, de a „sátán igáját” nem. Ez a felismerés azonban már az ún. posztmodem társadalomnak a szomorú tapasztalata. A huszadik század egyik legnagyobb teológusa, Paul Tillich ezt a mintegy 200 éves folyamatot úgy fejezte ki, hogy a valamikor öntörvényt (autonómiát) követelő ember később elbizonytalanodott saját törvényében. A harmincas, negyvenes évek tapasztalata a kilencvenes években mar úgy egészíthető ki, hogy mára már bele is keseredett saját bizonytalanságába. S ez az az emberi környezet, amelyben a hűséges és kegyelmes Isten üzenetét kell hirdetnie rabbinak, papnak, lelkésznek, s közvetetten minden hívő embernek. A volt kommunista országokban a helyzet még nehezebb, mivel az elmúlt évtizedekben az elvilágiaso- dás „természetes folyamata” helyett egy minősített, irányított és erőltetett elvilágiasítás ment végbe. Ez, hasonlóan „nyugati testvéréhez”, igyekezett száműzni Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Jézus Krisztusnak Atyját, de a nép nyakába ültette a marxizmus dogmáját és a bolsevizmus félisteneit. Tehát a fent említett folyamat, mely nyugaton mintegy 200 éven át bontakozott ki, nálunk a maga teljességében egyszer re, napjainkban jelenik meg. A magyar zsidó és keresztyén közösségeknek egy időben kell szembesülni az öntörvényűség liberáb igényével és fájdalmas kudarcával. Egyszerre neheze dik ránk a modernizmus és posztmodernizmus, tehá, az elutasítás, valamint a nevtelen isten utáni - számunkra aligha kielégíthető - vágyakozás. Ebben a helyzetben a Szentlélek vezetését kérő embernek szüksége van testvérekre közel s távol. A „békesség városában” 96 ország sokszáz egyházi és vallási képviselője testvéreket keresett és talált egymásban. Bennem ezek a gondolatok ébredtek Jeruzsálemben a zsidó és keresztyén vezetők konferenciáján. így számomra érthető, hogy miért együtt, és miért Jeruzsálemben. Azért, mert a feladat, a kihívás, az emberi lélek és környezet ugyanaz mindkét vallás számára. S azért Jeruzsálemben, mert az a közös hit és értékrend, melyet zsidók és keresztyének hordoznak, itt nyert kifejeződést, méghozzá egymással szoros összefüggésben. S talán e dialógusban nemcsak kérdéseinket soroltuk el, de növekedtünk hitben és ismeretben, tanulmányozván az alábbi témaköröket: géntechnika; etnicitás, multikulturalizmus és integráció; vallásos nevelés a pluralista társadalomban; új lelkiség a modern világban; öntörvényűség és tekintély; az élet mennyisége és minősége; az élet kezdete; vezetői típus. (Ezekről a témakörökről a Theológiai Szemle hasábjain még számot adunk.) Amint az köztudott, Magyarországról a zsidó hitfe- lekezet, a protestáns, a római katolikus és az ortodox egyházakat azok vezető személyiségei képviselték. Az a reménységem, hogy az ő gondolataik, érzéseik és reflexióik is hamárosan megjelennek e hasábokon. Dr. Bóna Zoltán Evangélikus Élet 1994. március 6. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS IGAZGATÓI ÁLLÁSRA A Zsinat által elfogadott egyházi közoktatási törvény előírásainak megfelelően pályázatot írunk ki a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) igazgatói állásának betöltésére. Pályázhatnak olyan evangélikus vallású, konfirmált, erkölcsileg feddhetetlen, az egyházhoz hű pedagógusok, akik középiskolai tanári végzettséggel rendelkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. A vezetői megbízás 1994. július 1-jei kezdettel hat évre szól, eredményes tevékenység esetén meghosszabbítható. Külső pályázó esetében az igazgatói kinevezéssel az illető az intézmény rendes, határozatlan időre kinevezett tanárává válik. Az igazgató illetményét a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény megfelelő paragrafusai értelmében kefl megállapítani. A pályázathoz mellékelni kell a pályázó szakmai önéletrajzát, a középiskolai tanári oklevél hitelesített másolatát, az esetleges egyéb végzettséget (nyelvvizsgát) igazoló iratokat, az iskola vezetésére vonatkozó szakmai programot és az intézmény továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket, valamint lelkésá ajánlólevelet. A jelenleg is evangélikus gimnáziumban tanító pályázók esetén elegendő az iskola vezetésével kapcsolatos elképzelések megadása. A pályázatot 1994. április 20-ig a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájához (1085 Budapest, Üllői út 24.) lehet benyújtani. Budapest, 1994. január 17. Magyarországi Evangélikus Egyház Köszönet a segítségért Múlt számunkban közöltük a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Délvidéken, a Vajdaságban járt küldöttségének a beszámolóját. Közben kaptunk megható köszönőleveleket, melyek arról is tanúskodnak, hogy a segítségből más egyházak tagjai is részesültek. A Bajsai Evangélikus Gyülekezet nevében hálásan, sok szeretettel megköszönöm a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat által nekünk adományozott 150 db élelmiszercsomagot. A rászorulók egy része 16-26 új dinárt, mint minimális nyugdíjat kapott kézhez legutoljára. A rászorulók másik nagy csoportja azokból az idős, 80 év feletti földművesekből tevődik össze, akik kevéske földterületeiket már nem tudják megművelni, és a föld bérletéből élnek. Mire azonban kézhez kapják, a hiperinfláció megemészti. Csomagosztás alkalmával többen kezet akartak csókolni nekem. Tőlem ez távol legyen, de ezt a gesztust tudtára szeretném adni, mint a hála jelét azoknak, akik ezeket a csomagokat adományozták. Ketten bevallották, hogy mar több alkalommal főtt kukoricával, sőt zab keverékével laktak jól. Hála és köszönet mindazoknak, akik segítettek. Isten gazdag áldását kívánjuk mindazoknak, akik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatban tevékenykednek a rászorulók megsegítése céljából. Hittestvéri szeretettel Dolinszkyné Báthory Márta lelkész Alulírott Ó-moravicai katolikus plébános ezúton köszöni meg a Tisztelt Címnek a humanitárius segélyt, mely 40, azaz negyven élelmi csomagból állott, s a katolikus hivek között lett kiosztva. Ezen csomagok az Ó-moravicai református keresztény Egyházon keresztül jutottak hozzánk. Mégegyszer köszönet a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálatnak és a moravicai református lelkésznek Kiss Antal esperes úrnak. Stara Moravica, 1994. II. 1. Molnár András rk. plébános Nagytiszteletű Igazgató Úr! Kedves Barátom! Mindig nehéz szavakat taláni, hogy méltóképpen tudjuk megköszönni azokat a segélyeket, melyeket gyülekezetünknek nyújtottatok január hó 26-án. Csak az tudja, mit jelentenek ezek a segélycsomagok, akik nélkülözésben, szükségben vannak. Nekünk ez most életmentés. Nemcsak az a baj, hogy nincsenek üzleteink, zárva.vannak és üresen tátonganak a polcok, melyek valaha telve voltak áruval, de ha volna is áru, képtelenek az emberek megvenni. Havi fizetés még a kenyérre sem elegendő, pedig melléje még más is kellene. Jelenleg nálunk nincs olyan réteg, mely nem szorul segítségre. Most a gadagok is szegény gazdagok, egy skatulya gyufát képtelenek megvásárolni. Mi úgy érezzük, hogy ezek a csomagok mind egy-egy levél a számunkra, mely üzenetet hoz: veletek vagyunk, testvéreink, véreink vagytok. A jelenlegi kilátástalanságban micsoda erősítő üzenetek részetekről ezek a segélyek. A csomagokból„ adtunk katolikus testvéreinknek is. Ok is hálásan köszönik. Kérlek légy szives tolmácsolni hálás köszönetünket mindazoknak, akik akár anyagiakkal, akár imádsággal hozzájárultak a mi megsegítésünkhöz. Isten gazdagon áldja meg a jó kedvű adakozókat. Életedre, munkádra Isten gazdag áldását kérjük. Legyen Veled és velünk az Úr! 1994. febr. I. Igaz baráti szeretettel: Kiss Attila ref. lelkipásztor Az istenhÍYŐ ember családképe (Az előző számban közölt cikk folytatása) Néhány etikai csomópont illetve megállapítás, figyelemmel a lutheri teológiára, illetve az írások tanítására. (Veöreös Imre összegezését idézem.) 1. „A szerelem és a nemi vágy Isten ajándéka az életben, ha nem is egyetlen szépsége az életnek, ahogy sokan bálványozzák. De bűnösségünk miatt könnyen elromlik a fékje és végzetes romlásba sodorhatja az embert. - Isten azért adta a szerelmet és nemi vágyat, hogy mintegy iránytűként a házasság felé vezessen. De ahogyan az iránytű is kaphat helytelen vonzást, amely kibillenti irányából, a szerelem és a nemi vágy is könnyen vezethet rossz irányba. Szüntelenül vigyázni kell, hogy ahhoz vezessen el, akit Isten élettársunknak rendelt. 2. A házasság egy férfi és egy nő testi-lelki közössége, hogy egymást szolgálják és gyermekeket neveljenek. 3. A gyermeknevelés a szülők nehéz, de szép feladata. Sok megértés, türelem és imádság kell hozzá. És mindenekelőtt a szülők egymás iránti szere te te. A kapcsolat megromlását elsősorban a gyermekek sinylik meg. Szeretetben könnyebb Isten parancsainak eleget tenni. 4. A gyermekáldás elhárításával a mi nemzedékünk sokat vétkezik. Jelenleg azon az úton vagyunk, amelyen szemünk láttára pusztul el népünk. Komoly, Isten előtti felelősség hárul minden hívő családra, házaspárra! , 5. Ä házasságban a szerelem átalakul házastársi szeretetté. Ezt a kölcsönös hűség, megbocsátás, a közösen átélt nehéz és boldog órák teszik egyre erősebbé. 6. A házasságon kívüli nemi élet aláássa a házasságot, a házasságon belüli nemi kapcsolat ellenben ösz- szeforrasztja a házasságbt. 7. A házastársak között fontos a lelki kapcsolat is. Csodálatos kötelék a Jézus Krisztusban való közös hit. Ezért nehéz dolog a vegyes (hívő-hitetlen) házasság. Mindenképpen azért vannak a házastársak egymás mellett, hogy kiegészítsék és segítsék egymást. i 8. A házasság a sírig tart. A válás nem megoldás, inkább megbocsátás és tűrés. A rossz házasság is lehet Isten nevelő iskolája. 9. Nincs a földön teljes boldogságot adó házasság. Valami baj, hiány mindegyikben van. A teljes örömöt csak az Isten adhatja meg az örök életben. Azt az örömöt, amelyet a szerelem és nemi vágy meg sem közelíthet. Ez lesz része a megváltottaknak a feltámadáskor, amikor már sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.” V. Az Isten beszédének fundamentális szerepe a család, mint gyülekezet életében Nemcsak azért hangsúlyozzuk és szorgalmazzuk ennek fontosságát, mert így illik teológiánkból folyó gyakorlatunkhoz, mert oltárainkon ott található a nyitott, teljes Biblia, mert ezt ajándékozzuk az élet különböző alkalmaiból, mert ma is a világ legelterjedtebb könyve, hanem azért van fundamentális jelentősége a család életében, mert többek között két nagyon lényeges dologgal, tanítással van segítségére a családok életének. (Á gyakorló lelkész hadd szólaljon meg most belőlem.) Mivel nics tökéletes hívő családi élet. 1. Az Isten beszéde dönti el, ki az úr a családban. Nem olyan egyszerű ez a kérdés. Sok család boldogsága borult már fel ennek a kérdésnek a nem megfelelő elintézésén. Kik vindikálják maguknak az uraságot? Nem a sorrend a fontos. A férfi: én^vagyok. Akarom, hogy az én akaratom történjék. Az írás szerint is a férj feje a felelségének. Legtöbb esetben ő adja a nevet is a családnak. Korábban még inkább igaz volt, ő keresi a kenyeret, hozza a több pénzt. Hozzá alkalmazkodjék mindenki és minden. Az asszony is előáll ugyanezzel. Néha ő keresi a több pénzt, de így is érvel olykor: te vagy a fej, de arról sehol nincs szó a Bibliában, hogy az asszony a lába a családnak, ellenben arról van szó: lesznek ketten egy testté, és az a test, amelynek csak feje van, vízfejű test, amivel nem lehet egészséges családi életet élni. Én hoztam a legnagyobb áldozatot, amikor életemet kockáztattam minden gyermekért, a bölcsőhöz láncolt élet az enyém stb. Te légy úr a magad területén, munkahelyeden stb. De ne gondoljuk, hogy ezzel végeszakad az igénybejelentésnek, mert megjelenik a gyermek: én vagyok az úr a háznál. Néha nem is naiv gyermeki módon, hanem olyan szemtelenül, mint a tékozló fiú. Rámutat arra, hogy mivel a családi élet célja a gyermek, ezért ő a fő a családban. Azt mondja, nem ő akarta, hogy életre jöjjön. Az én életemért, mely az én akarati hozzájárulásom nélkül született meg, azért mindenestől elsősorban ti vagytok a felelősek. Bejelenti igényét a gyermek még a koreszme alapján is. Égy kézlegyintéssel intézi el szüleit, mint egy letűnt nemzedék utolsó mohikánjait. Bíráló szavukra, óvó beszédükre fitymálva felel: maguk ahhoz nem értenek, miénk a világ és a jövő. Jobb, ha csendben maradnak. A sornak még mindig nincs vége. Igényüket sokszor bejelentik a nagyszülők is. Nem apósok, anyósok, csak nagyszülők. Férjhez adják ugyan lányukat, de azt akarják, hogy még most is olyan kicsiny legyen mellettük, mint kis gyermek korában s mindenben tőlük kérdezze meg, hogy mit is szabad csinálni. Nagyszülők, akik külön fészekrakásra, útra bocsátották fiaikat, most is hátulgombo- lós kisgyereknek tartják az új család fejét és azt akarják, hogy fiuknak ne legyen önálló véleménye, maradjon tovább is kiskorú. Nem mindig szülői önzés, csak rosszul értelmezett felelősségérzet van az ilyen viselkedés mögött: Nehéz kérdések ezek, mert ezek az igények sokszor akkor is jelentkeznek, ha nem mondják ki azokat. És ezt a kérdést nem lehet elintézni érveléssel, erőszakkal, mert abból mindig sérelem származik és az erőszak és diktatúra mindig forradalomba torkollik és előbb-utóbb kitör a szív mélyéről a felgyülemlett keserűség, ami soha nem hoz megoldást. - Egyedül Isten beszéde oldja meg ezt a kérdést. Ott oldódik meg, ahol „én és az én hazam népe az Úrnak szolgálunk”, ahol egyedül ez a kérdése mjndenkinek: mit akarsz Te Uram, hogy cselekedjem? És ha valami véleménykülönbség van is közöttünk, ez csak abban jelentkezik, hogy az egyik így, a másik úgy látja az Isten akaratát, de mindegyik az Isten akaratát keresi az igében imádsággal és őszintén tudják könyörögni: legyen meg a Te akaratod, mind a mennyben, mind a földön, minálunk is. Isten beszéde így oldja meg minden családban, házban azt a nagy kérdést, hogy ki a bölcsebb, ki a hatalmasabb, ki a nagyobb, ki az úr a háznál, mert ott Isten az úr a háznál. 2. Isten beszéde ad erőt a házasság egyik legfőbb „kellékéhez”, a szeretethez, aminek most csak a legmélyebb és legmagasabb megnyilatkozására kívánok rámutatni: ez a megbocsátás. Ehhez csak az Isten beszéde tud erőt adni, ti., hogy úgy tudjak megbocsátani, hogy tudjak felejetni. Az igazi bocsánat a legnagyobb csodatevő, mert meg tudja tenni azt, hogy a megtörténtet meg nem történtté tudja tenni. Á bocsánatot a családi életben az teszi nehézzé, hogy ez nem egyedülálló alkalom, hanem mindennap újra és újra meg kell tudnunk bocsátani. - Erre csak annak az embernek van ereje, aki kegyelemből él, aki tudja, hogy Isten sokkal többet és többször bocsátott meg neki, mint amennyit és amennyiszer neki kell megbocsátania hitvesének, vagy gyermekeinek. Annyi megbocsátó erőnk van, amennyire Isten beszéde lakozik közöttünk! Isten beszéde azonban mint fundamentum kell hogy lakozzék közöttünk és nem dilettáns módon. Szervesen kell, hogy legyen egybeépítve Isten beszéde családi életünkkel. Aki csak műkedvelő módon foglalkozik Isten beszédével, annál Isten áldásai elpusztulnak. (Túróczy Zoltán igehirdetéséből.) (Folytatjuk) Lábossá bajos
