Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-12-18 / 51. szám

Evangélikus Élet 1994. december is. Nyitott ajtó - Börönte Mártának A jövő egyháza a segítés helye November kilencediké, szerda délelőtt. Szokatlan időpont lel­készavatás számára. Ezen a napon a rákospalotai gyülekezetben tar­totta munkaközösségi ülését a pes­ti egyházmegye lelkészi kara, s en­nek nyitányaként a kistemplom- ban dr. Harmati Béla püspök lel­késszé avatta Börönte Márta vég­zett teológust. Az ünnepélyes alka­lom, s a dolgos hétköznap össze­kapcsolása azt eredményezte, hogy csaknem teljes számban együtt voltak az egyházmegye papjai. A kistemplomot megtöltő gyüleke­zetben a lelkészjelölt családján kí­vül ott voltak a rákosszentmihályi felnőttek és gyermekbibliakörö- sök, Siló lakói Piliscsabáról, vala­mint csoporttársak a mentálhigié­nés posztgraduális képzésről. Már­ta ott folytat tanulmányokat a Teológia befejezése után. Elkezdődik az ünnepi istentisz­telet. A püspökön és a templom lelkészén, Bolla Árpád esperesen kívül dr. Cserháti Sándor profesz- szor áll az oltár előtt. Urunk útjai kicsi templomunkban sokszor nyomon követhetők, ő eskette Márta szüleit, s keresztelte Mártát páhi lelkészi szolgálata során. Feltűnik, hogy nem a lelkész­avatáskor megszokott énekeket énekeljük. A „Hagyd az örök Is­tenre minden te utadat" (342) ének egyik sofa így hangzik: „Ránk jó­ságod, áldásod bőséggel öntö­zöd..." Erről eszembe jut, hogy Márta a debreceni kollégiumban végezte a gimnáziumi éveket, ott jutott hitre s döntött a lelkészi szolgálat mellett. Ezután a ceglédi majd a gödöllői gyülekezetben ér­lelődött felnőtt keresztyénné, s a teológus évek alatt Gödöllőn, majd Rákosszentmihályon nőtt be­le az egyházi szolgálatba a gyerme­kek és az öregek között. S közben embert próbáló nehéz életút... „De a „ború” is, a „fényözön” is az atyai kézből szállt reá. Mindezekre válasz volt az ének szava: „Megyek, amer­re utam kijelölted...” (356). Az igehirdetés Jel 3,8 alapján a lelkészi szolgálat előtt kinyitott aj­tókról szól. „Minden nyitott ajtó a kegyelem jele” - mondotta a püs­pök. Sokféle lehetőség áll az egy­házban szolgálók előtt, ezek közül Börönte Márta már többfélét megpróbált, mozgássérültek kö­zött tevékenykedett, gyermekek­nek bábjátékokat tanított be, a MEVISZ hittanversenyeit szervez­te - nem is egyszerű dolog megta­lálni a sok közül a fontosat vagy éppen a legfontosabbakat, pedig rangsorolnunk kell, hiszen kevesen vagyunk. S a keveseknek kell elvé­gezniük a sok feladatot. Aztán hangzanak a jól ismert s mégis mindig új igék az evangé­lium szolgálatáról. A lelkészjelölt elmondja az Apostoli Hitvallást... Micsoda utolérhetetlen szöveg, egyszerre milliók közös kincse, s ugyanakkor mintha most szákad­na ki Márta szivéből... Majd az eskü, az avatás, ajelenlévő szolga­társak áldó igéi. Új szolgatársunk, legyen erősséged az a Jézus Krisz­tus, aki Jó Pásztor (Jn 10,14), aki szőlőtő (Jn 15,5), akinek kegyelme neked is elég (2Kor 12,9). „Erősöd­jél meg a kegyelem által - Krisztus Jézusban!" (2Tim 2,1). Az együttlét a gyülekezeti te­remben fogadással folytatódott. Csak Isten tudja, hányán szapo­rították az áldó igék sorát, meg­toldva testvéri- baráti öleléssel... Együttörvendező jelenlétük bizony­ságtétel is volt ar­ról: „Nehéz itt föl­di pályánk, Könny lepi és tövis, de örök pálma vár ránk, Utunk a mennybe visz!" (Ékv. 342,7) Zászkaliczky Pál Testvéregyházunk, a Bajor Evangélikus Egyház november 20-25-ig tartotta zsinati ülését Co- burgban (NSZK). Dr. Dieter Haack zsinati elnök bevezetése után a tartományi egy­ház püspökének, v. Loewenich püs­pöknek részletes évi beszámolójára került sor: Nyitott és érthető Egy­ház címen. A bajor egyház püspö­ke részletesen végignézte és bemu­tatta egyháza jelenét, örömeit és gondjait, majd kifejtette terveit a jövőre nézve, nem kendőzve a vár­ható nehézségeket sem. A kihívá­sokra megfelelően kíván egyházá­val válaszolni az értelmes hit forrá­saiból merítve, egyes feladatokra koncentrálva, az egyház struktúrá­ját újra értékelve és az anyagi for­rásokat komolyan felmérve. - A jövő egyházát a segítés helyének nevezte - ez a segítés sokféle: a menekülteknek szóló menedék­nyújtástól, a megszokott diakóniai munkán át, a munkanélküliek va­Csak kereszt! Emléktábla-avatás Edvén, Edvi Illés Gergely gályarab emlékére Gyülekezetünkben tavaly tartottuk templomunk szentelési ünnepségét. Az idei év is ünnepként marad meg emlé­kezetünkben. Köszönetképpen, a hála jeléül a falu nevét viselő gályarab- lelkész, Edvi Illés Gergely emlékére szeptember 4-én gyülekezetünk emlék­táblát avatott. Mennyire megható: évszázadok táv­latából emberek szólítanak meg ben­nünket, arcvonásuk ismeretlen szá­munkra, amit ismerünk és tudunk, az egy évszám, mondatok és hitvalló élet - és ez nekünk, késői utódoknak elég. Ezzel az érzéssel és tisztelettel gondo­lunk gyülekezetünkben Edvi Illés Ger­gelyre. Emléktáblákon két évszám szokott szerepelni, a születési és életük utolsó pillanatának éve. Sok emléktáblán ez még úgy is kiegészül, hogy a születési évszám előtt csillag látható, a halál idő­pontja előtt kereszt áll. Edvi Illés Ger­gely emlékét őrző táblán csak kereszt található, születési időpontja a múltba vész. Kereszt! Edvi Illés Gergely életét mennyire meghatározta a kereszt. A reformáció keresztre, Isten igéjére rámutató, életet átformáló ereje, ami Edvi Illés Gergely életét is életre és ha­lálra áthatotta. Kereszt! Edvi Illés Ger­gely életét tudta adni Isten ügyéért, az evangéliumért. Szeptember 4-én, vasárnap, kelle­mes, napfényes őszi idő volt. Az ünnep­re gondolva, Luther szava jutott eszembe: „a felhők felett mindig süt a nap." Ez a szép idő még szebbé, emlé­w EDVI ILLÉS GERGELY t 1675 G4LVAÄA&-L ELKESZ EMLÉKÉRE HALA BOIK ÉSZITTETTi AZ £í)V£l ÉVA NOÉI IKUS GYÜLEKEZET m >994 $ kezetesebbé tette ünnepünket. Sokan sokfelöl jöttünk, hogy ünnepeljünk. Edvi Illés Gergely lelkész volt. Életé­re Istent dicsérve istentiszteleten emlé­keztünk meg. Sokan ünnepeltünk, so­kan szolgáltunk az istentiszteleten, ez­zel is kifejezve tiszteletünket azok felé, akik a reformációt életüknek tekintet­ték. Az istentisztelet bevezető részét Bé­res László helyi lelkész végezte. Énekel­tünk, szívből szólt az ének. A börtön nehéz körülményei között hányszor meríthetett erőt az énekek szövegéből és dallamából. Az igehirde­tés szolgálatát Zoltán László ny. lelkész végezte, aki sokat tett azért, hogy Ed­vén ma ez az emléktábla áll. Igét hir­detni és igét hallgatni egyaránt öröm. Milyen öröm lehetett ez a reformáció idejében, amikor saját élő nyelvükön hallották és dicsérték Istent. Ahogyan Jézus Dávid Fia volt, úgy Edvi Illés Gergely és mi, mindannyian Isten gyer­mekei vagyunk. Az igében figyelmezte- tőleg hangzik el a meghasonlás, az ön­magunkkal való meghasonlás - aki Jé­zust tekinti élete alapjának, annak ettől nem kell félnie. Az igeszakasz befejező mondatát Edvi Illés Gergelyre gondol­va, így fogalmazhatnánk: „Istennel volt, véle gyűjtött." Istentisztelet után ünnepségünk a templomtorony falánál, az emléktáblá­nál folytatódott. Dr. Fabiny Tibor egy­háztörténész professzor tartott elő­adást a történelmi háttérről, a reformá­ció magyarországi virágzásáról, az el­lenreformációról és a gyászévtizedről, melyben hűséges kitartása miatt Edvi Illés Gergely rabságot szenvedett, gá- lyarabságra adatott. Történelmi ka­paszkodóként az ismert történelmi év­számok mellett számunkra segítség a malomsoki gyülekezet, ahol lelkészi szolgálatát végezte. Ismerjük halálá­nak évszámát: 1675. Itáliában, a gályá­ra hurcoltatva, lelte halálát Kaprakot- ta falu határában. Élete éveinek száma több mint 70 esztendő volt. Fiatal fel­nőttkorát és életének végét nem tudta más nélkül elképzelni, csak az élő Is­tennel. Amikor valakitől búcsúzunk, akkor szeretetünket virágcsokorral is kifejez­zük. Számunkra a pillanat most érke­zett el, hogy az emléktáblánál elhelyez­zük virágainkat és koszorúinkat. A he­lyi edvei gyülekezet nevében Horváth Imréné gondnok, a malomsoki gyüle­kezet nevében H. Szabó Lajos, az edvei katolikus egyházközség nevében Lu­kács Imre esperes, az edvei önkor­mányzat nevében Gacs Ferenc polgár- mester, a beledi anyagyülekezet nevé­ben Tompa Zsigmond gondnok koszo­rúzott. Elhelyezték virágaikat Edvi Il­lés Gergely leszármazott rokonai is. Béres László lóságos segítése, társadalmi kérdé­sek kezelése. Hangsúlyozta a reali­tásérzéket, nem optimizmussal, hanem keresztény reménységgel kell kezelni az ügyeket. Jelentős­nek nevezte a kapcsolatteremtést helyi szinten éppen úgy, mint szomszéd egyházakkal, sőt világ­méretekben is (jelen voltak Pápua Új Guineából, Zaire-ból és szemé­lyemben a Magyarországi Evangé­likus Egyháztól küldöttek). Ki­emelte az egyháznak bátor társa­dalmi szolgálatát, hiszen nem ma­radhat az evangélium hirdetése és az ebből fakadó szeretetszolgálat magánügy. Az egyház a köz szol­gálatának is helye. - A reális hely­zetfelmérés és bátor keresztény re­ménység egyaránt jellemezte a sok hozzászólást kiváltó püspöki be­számolót. Egyházunk küldötteként, a Zsi­nati Teológiai Bizottságunk elnö­keként köszöntő szavaimban a két egyház közötti gyümölcsöző kap­csolatokat emeltem ki, reflektál­tam a püspöki beszámoló sok in­formációt nyújtó tanulságaira, a gazdasági kérdésekről adott évi je­lentésben említett, egyházunknak juttatott anyagi segítségre, röviden bemutattam mai egyházi életünket és a kölcsönös gazdagodás szelle­mi, lelki, testvéri kapcsolatok ápo­lása további fejlődése reménységé­ben kívántam Isten áldását a zsi­nat munkájára. Coburg városa számunkra Lu­ther 1530-as tartózkodását idézi. Tudjuk, hogy 200-nál több levelet írt kényszerű „fogságából”, s azt is, milyen jelentős hellyé vált így Coburg vára egyházunk történeté­ben. E sorok íróját a Világmisszió és ökumené munkabizottságba hív­ták, ahol volt alkalmam Afrikáról (Zaire-Ruanda), Óceánia, sőt La- tin-Amerika evangélikus egyházi tevékenységéről is hallani és képvi­selőikkel szót váltani. A Zsinat idején, 1994. november 23-án este mutatták be, ünnepi is­tentisztelet keretében, az új német evangélikus Énekeskönyvet (Evan­gelisches Gesangbuch für Gottes­dienst, Gebet, Glaube, Leben). A Sz. Móricz katedrálisban mint­egy 1300 hívő gyűlt össze és vett aktívan részt az istentiszteleten: fiatalok, öregek, szolgálatban ál­lók és nyugdíjasok, szakértők és egyszerű hívek. A szomszédos Thüringiából több mint 400-an ér­keztek. Advent 1. vasárnapján há­rom tartományi egyházban vezetik be az új, szép kiállítású, gazdag tartalmú 1624 oldalas énekesköny­vet. A két egyház az Ágostai Hitval­lás bevezetésében is említett Közös Urunk uralma alatt éí és hirdeti sajátos viszonyai között az evangé­liumot. Közös Urunk áldja meg a Bajor Evangélikus (Testvér)Egy- ház mai és holnapi munkáját. Dr. Hafenscher Károly KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Menekültek a világban 1993 végén 40 és 50 millió között volt a világon a menekültek száma, annak ellenére, hogy az év folya­mán mintegy 1,5 miihó tért haza otthonába. (Egyedül Mozambikba kb. 500 ezer ember tért vissza Ma­lawiból.) A Szaharától délre fekvő Afrikában több mint 6 millió a menekült, de a fogadó országok sorába lépett Magyarország is, ahová 1989 óta több mint 170 ezer menekült érkezett a délszláv válság következtében. A legális menekültek megoszlása: Latin-Amerika 1 % Kelet-Ázsia 3% Dél- és Közép-Ázsia 13% Európa és Észak-Amerika 17% Közép-Kelet 30% Afrika 36% EGYESÜLT ARAB EMÍRSÉGEK Az Emirátusok Szövetsége mintegy 1000 külföldi keresz­tyént segített ahhoz, hogy a használhatatlanná vált régi köz­pontjuk helyett egy modem, új épületben szolgálhassanak to­vább - tájékoztat az Evangelical Alliance Mission képviselője. A fentieken túlmenően a kor­mány mintegy 500 ezer dollárral, is segítette az új központ beindí­tását. A missziói társaság enge-' délyt kapott, hogy Oázis kórhá­zai építsen Al-Ain-ban és szóbeli ígéretet, hogy ezzel együtt gyüle­kezeti központ is épüljön. Bálint Zoltán „Én formáltalak, az én szolgám vagy..." Kántoriktatás Orosházán a lelkületet azonban akkor csak a fóti Mandák-kórus- ban találtam meg. Pályaválasztásomat meghatározta zenei érdeklődésem, és megtudtam, hogy Győrben evangélikus kántortanító képzés indul, ezért oda je­lentkeztem. Ezt azonban nem fejeztem be, mert az ottani képzés nem felelt meg igazán a várakozásom­nak. Akkor még szervezetlen is volt, katolikus oktató­ja volt mindenkinek, s orgonatanulásra, karvezetésre és zeneelmélet tanulására nem volt mód. Másrészt a- Most úgy érzem, hogy az éneklésen keresztül megkedveltek. Igen pozitív élmény volt számomra a beiktatás alkalma. A gyülekezet ráhangolódott az eseményre és együtt ünnepelt velem. Úgy érzem, elfo­gadtak kántornak. Nagyon sokan a temetőkben is­mertek meg, remélem, a templomban is találkozha­tunk majd.- Terveid? A gyülekezetét szerető tanár Dér Zoltánra emlékezünk (1897-1994) Minden gyülekezet életében fontos az ének- és zene­kultúra, s hogy miért szólal meg az orgona. Sok gyüle­kezet nincs abban a helyzetben, hogy önálló kántort alkalmazzon fizetéssel és lakással, de a feltételeknek megfelelő gyülekezeteink sem kapnak magától értető­dően megfelelő kántort. Talán legenda, hogy hajdan valahol úgy választották a kántort, hogy elég messze elhallik-e a hangja. 1994. október 30-án délelőtt az istentisztelet keretében új kántort iktattunk az oros­házi gyülekezetben. Féléves próbaidő után hívta meg az egyházközség presbitériuma és képviselő-testülete Széli Évát, aki a meghívást Istentől kapott megbíza­tásnak tekinti. Erről beszélgettünk:- Mióta szereted és műveled a zenét?- Még nem voltam általános iskolás, amikor Luc- falván egy istentisztelet alkalmával rádöbbentem, mi­lyen csodálatos az orgona, és nagyon erős vágyat éreztem, hogy egyszer én is orgonáljak és kísérjem a gyülekezet éneklését.- Ez a belső vágy a belső titok, de hogyan kezdődött mégis a pályád?- 1984-ben vettek fel először Fótra, a kántorképző­be. Korábban túlságosan fiatalnak találtak, elutasí­tották kiskorom miatt a kérvényemet. Egyébként az alapokra édesapám tanított meg, s a fóti nyári tanfo­lyamokon eljutottam a korálkíséretekig. 1985 kará­csonyán kísértem először gyülekezeti éneket. Aztán hétköznapi alkalmakon hetente egyszer kántorizál- hattam. Hálásan emlékezem a lucfalvi gyülekezetre, hogy volt hitből fakadó türelmük hozzám és beleszok­hattam a játékba. Hiszen nem elég tudni orgonáim, tudni kell kísérni és vezetni. Könnyű a gyülekezettől függetlenül játszani, de nem igazán ez a kántor felada­ta. Kispesten is kántorizálhattam, arra is szívesen emlékezem.- Tapasztaltam, hogy hitéleted és zenei életed nem függetlenek egymástól!?!- Szoros összefüggést érzek az egyházi zene és a hitem között. Hiszen az egyházi énekek imádságok is, melyeket nem lenne szabad figyelmetlenül, mormog­va, lelketlenül énekelni. Odaadó áhítattal kellene éne­kelni. A szöveg tartalma miatt is. Amikor orgonálok, belegondolok az ének tartalmába és igyekezem érzé­keltetni a gyülekezettel az ének üzenetét, hangulatát, lelkületét.- Iskoláidat hol végezted?- Megismerhettem a lucfalvi általános iskolát, a salgótarjáni Bolyai gimnáziumot, majd elköltözésünk atán az új, az akkor nyílt fasori evangélikus gimnáziu­mit. Odajártam két évig; mivel hitem miatt az előző, íllami gimnáziumban sokszor megaláztak, sokat vár­iam az egyházi iskolától, pl. azt, hogy be- és elfogadó esz a szellem, hogy testvéri közösségre találok... ezt tanítói pálya sem vonzott.- Hogyan kerültél Orosházára?- Röviden: az említett helyen légüres térben érez­tem magam, s ebben a helyzetben találkoztam Győri Gábor orosházi lelkésszel, s akkor éppen ő volt a fóti kántorképző lelkésze. Megkérdezett egyszer, azután még egyszer. Azt hittem, tréfál. Amikor harmadszor is megkérdezett, döntenem kellett. Sosem mertem ál­modni, hogy hivatalosan is kántor lehetek. Mindig úgy képzeltem, hogy lesz egy világi állásom, mellette kántorizálok és majd kántornak képzelem lélekben magam. 1993 decembere végén döntenem kellett. Megtettem.- Mióta vagy Orosházán?- 1994január közepén érkeztem. Félév után meghí­vott a gyülekezet és október 30-án a három lelkész szolgálatával beiktattak. Nagyon nagy öröm volt ez a nap a számomra. Iktatásomra kaptam egy igét: „Én formáltalak, az én szolgám vagy...” Ézs. 44,21.- Milyen észrevételeid vannak ennyi idő után Oros­házán?- Egyedül kevés vagyok. Egy kántor egy ilyen nagy gyülekezetben nem elég. A nagyon sok alkalom mel­lett egyéb feladatok is várnak rám, mint énekkar szervezése, helyi és megyei kántorképzés ügye. Ennyi feladatot nem tudok egyedül ellátni, feltétlenül kell majd valamilyen megoldást találni. Továbbá szeret­ném elérni, hogy lelkes öröm legyen az éneklés, szív- vel-lélekkel énekeljünk, mert mintha megfáradtunk volna benne. Különben megszerettem ezt az ősi temp­lomot, s az is öröm, hogy mind a három lelkésszel testvéri összhangban szolgálhatok együtt, s rám is nagyon jó hatással van a lelkészek közötti testvéri, baráti viszony. Annak is örülök, hogy itt, Orosházán itthon érezhetem magam. Sosem tudtam megszokni a főváros benzingőzös, zajos, egészségtelen, idegtépő világát.- Hogyan fogadnak az orosháziak, hiszen elég fiatal vagy? Nagy, részvétét kifejező gyülekezet kísérte november 18-án a 97 éves ízig-vérig pedagógust utolsó földi útján a soproni evangélikus temetőbe, a közel 30 éve elhunyt hitvese sújába. A gyászjelentésen olvasható ige - Mt 5,8 - alapján hirdette e sorok írója a feltámadás evangéliu­mát: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meg­látják.” Egyébként is azokhoz a kevesekhez tartozott, akik száz évükhöz közel tervezni tudtak, olvastak és írták emlékirataikat. Ezt tette Zoli bácsi a város nyugdíjas Pedagógus Otthonában. Amikor pár éve még tudott gya­logolni, a lelkészi hivatalba hozott néhány könyvet, me­lyeket szeretett gyülekezetének szánt, melynek hosszú ideig volt tiszteletbeli presbitere. Amikor utoljára vett úrvacsorát az Otthon szobájában, melegen érdeklődött: mi újság van az eklézsiában, odalent? Milyen stádium­ban van a templom renoválása? Sajnos már nem lehetett velünk az ünnepi hálaadó istentiszteleten. Ha életének gyökereiről akarunk hallani, a múlt századba kell lép­nünk. Győrött született, apja középiskolai tanár, anyja postatisztviselő (távírász). Elemi- és középiskoláit Te- mesvárott végezte. Majd bölcsészhallgató lett a mai EL- TÉ-n és 1922-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett, matematika és fizika szaktantárgyakból. Már egyetemi tanéveinek vége felé egyetemi gyakornok volt a budapesti egyetemen. 1922-től tanársegéd volt a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. Majd ugyancsak tanársegédként működött a Budapesti Pázmány Péter Egyetemen (mai ELTE). 1929-ben Sopronba került és 1958 nyaráig, vagy­is nyugdíjba lépéséig a mai állami Széchenyi István Gim­názium tanáraként dolgozott. Mint nyugdíjas tanár is működött: helyettesit több iskolában, többször érettségi elnök, TIT-előadásokat tart stb. A soproni Bányászati és Erdészeti Egyetemen, mint meghívott előadó, több éven át oktat matematikát és elméleti fizikát. Ezeket a szellemi kincseket osztogatta minden jóra nyitott szívvel. A fiatalokkal megtalálta a hangot és akiket ő készített elő egyetemi felvételre, azo­- Mint említettem, kántorképzés Békés megyében, mivel Főt túlterhelt. Nagyon kell a kántor ezen a vidéken is, hiszen az ország evangélikusságának igen nagy része él ezen a tájon. Teológiai tanulmányokat is elkezdtem a hitoktatói (levelező) tanfolyamon, mert itteni gyülekezetünkben nagy szükség van a hitokta­tókra is. A kántori szolgálat mellett szívesen vállalok hitoktatást. Istentől azt kérem, legyen áldás a szolgá­latomon, hogy az orgonálás, éneklés eszköze legyen az evangélium teijedésének!- Úgy legyen! Ribár János kát mind felvették, mert kiváló volt a tanítási módszere. Pedagógus társai felé is nyitott volt. Halála után a megyei napilapban a Széchenyi Gimnázium tanári kara meleg hangon emlékezett meg a szeretett és nagyrabecsült Zoli bácsijáról. Munkájának megbecsülése az is, hogy Sopron önkormányzata még halála előtt megszavazta neki a Sopron Kiváló Pedagógusa kitüntetést, melyet temetése napján leányának adott át a polgármester. Igaz, hogy voltak már előtte is kitüntetései. Többek között megkap­ta a Beke Manó díjat. Tagja volt a Bolyai Matematika Társulatnak, mint országos választmányi tag. Meglepték az arany-, gyémánt-, rubin- és vasdiplomával, szinte a diplomák teljes skálájával, melyekről zeneművet, netán operát is lehetne írni. Minden szépre nyitott szive volt. Szerette az éneket és a zenét aktívan, 40 éven át violát (brácsát) játszott a soproni városi Liszt Ferenc zenekar­ban és részben egyidejűleg több mint 30 éven át énekelt a Soproni Liszt Pedagógus énekkarban. Megható volt, amint a zenekarnak és énekkarnak a tagjai a soproni temetőkápolnánkban egykori zenésztársuk és énekkari tagjuk szolgálatának megbecsüléseként hamvai mellett muzsikáltak és énekeltek. Gyülekezetünk énekkarából is énekeltek külön éneket, hiszen hosszabb ideig gyülekeze­ti énekkarunk tagja is volt, még 90 éves korában is. - De meglátni az Istent csak Krisztus vére által megtisztított szívvel lehet. Dér Zoltán szerette felragyogtatni tanítvá­nyai előtt tisztán, világosan, érthetően a szellemi kin­cseket. De meg akarta ismerni a lelki kincseket is, hogy pedagógiai munkájában azok is érvényesülhesse­nek. Ezért végezte el a Teológiát is az Egyetem fakul­tásán. Áldjuk Istent őérette, hogy tiszta forrásból meríthe­tett: isten igéje és a szellemi tudományok forrásából. Ennek erejét közvetítette, mint megtisztított szívű és életű „élő csatorna” fiataloknak, családjának, gyülekezetének és embertársainak! Szimon János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom