Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-12-18 / 51. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1994. DECEMBER 18. Advent NEGYEDIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft Lelkünk sóvárogva várja az Urat, mert őbenne örül a mi szívünk. _______________________Zsolt 33,20-21 A T ARTALOMBÓL NYITOTT AJTÓ CSAK KERESZT! A JÖVÖ EGYHÁZA A SEGÍTÉS HELYE Nem én vagyok... Jn 1,19-28 ... a fontos! Pedig ha én nem takarítanék, lehet, hogy az ablakon sem látnának ki... ha nem főznék, biztosan karácsonykor is csak rántott levest ennének. .. ha én nem spórolnék a családban, már régen koldusbotra jutottak volna... Karácsony előtti utolsó vasárnap az ember ráébred „fontosságára”: Szükség van rám! - a családban, egyházban, a munkahelyen, hiszen annyi a teendő... Ha nem is vagyok már annyira nélkülözhetetlen, mint régen, azért van még egy-két fogás, amivel tudom fontosságomat hangsúlyozni. Ádvent negyedik vasárnapján az a Keresztelő János áll előttünk, aki nem fontoskodik. A jeruzsá- lemi elöljárók kérdésére - „Ki vagy te?” - konokul tagad: Nem én vagyok a Krisztus... nem én vagyok Illés, ... próféta sem vagyok... Életének nagy lehetőségét szalasztja el! Lehetett volna végre igazán jelentős személyiség! Népszerűségének csúcsán - amikor mindenki ráfigyel - a fővárosból követek keresik fel, még a prófétaságot sem vállalja. Nem vagyok...! - hangzik konokul, keményen. Belesápadunk a válaszba, mert eszünkbe jut fontoskodásunk, minden áron való szereplésünk, s erre olyan jó alkalom ádvent negyedik vasárnapja, a „gyémántvasámap”. Ilyenkor egy kicsit mindenki megszorul idővel, pénzzel, energiával s eljátszhatjuk a nagy jótevőt, a pótolhatatlant, a „megváltót”... Miért ne játszhatnánk el, hiszen nálunk sokkal rosszabbak is eljátsszák szép sikerrel... Csak azért, mert nem vagyunk azok... Advent negyedik vasárnapja az igazi örömre, a közeli Jézusra mutat. O a Messiás! O a fontos, Rá van igazán szüksége a világnak! Keresztelő János úgy lesz igazán naggyá, legna- gyobbá az emberek között, hogy észreveszi azt, aki küldte! S nem érdekli a közvélemény, hogy minek tartják, mit gondolnak róla, marad, aminek küldték : egy „Hang”... Ez a Hang szólal meg karácsony előtti utolsó vasárnapon, amikor már mindenki fontos, fontoskodik. Kérdezi: észrevetted-e, hogy nem te vagy a fontos az ünnepen? - a szorgalmad, spórolásod, süteményed ellenére sem? Tudod-e mondani: „Nem én vagyok” ..., mert életünk, létünk egyik nagy titka ez a mondat: Nem én vagyok... Világunkat már nem kell megváltani! Amikor mindenki vár, készül, nyüzsög, tülekedik, szerepelni akar... akkor nagy szükség lenne a „Hangra”, amely nem a maga fontosságát hirdeti, amely nem önmagában gyönyörködik, hanem a közeledő Jézusra hívja fel a figyelmet: „Én a kiáltó hangja vagyok a pusztában: egyenesítsétek ki az Úr útját..." (Jn 1,23) Kertész Géza TÚRMEZEI ERZSÉBET Karácsony előtt M. Feesche után németből Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a sziveket: mert a sötét, elgyötört földre karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messzehagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint. Kezem a jászol előtt szépen imára kulcsolom. Nyomorúságom, szegénységem mind elpanaszolom. Szívem kitárom: „Kérlek, add meg, ami nincsen nekem! Csodáddal, csodálatos Gyermek, takard be életem!” Hadd legyen szívünk boldog csöndje imádattal tele! Újra leszáll a sötét földre karácsony éjjele. LEGYETEK KÉSZEN A SZOLGÁLATRA! Beiktatták a Budai Egyházmegye új elnökségét „Nem visszafelé - előre nézünk!" így kezdte igehirdetését Szebik Imre püspök november 19-én, szombaton délelőtt az óbudai templomban azon az ünnepi istentiszteleten, melyen a Budai Egyházmegye új elnökségét iktatták be. A gyülekezetek szavazata alapján Bálint László óbudai lelkészt esperessé, dr. Győri Józsefet pedig egyházmegyei felügyelővé választották meg. A beiktató istentiszteleten és közgyűlésen nagy számban jelentek meg a helyi gyülekezet tagjai mellett az egyházmegye gyülekezeteinek képviselői, országos egyházi tisztviselők és lelkésztársak, a családok tagjai. A püspök igehirdetésének alapigéje Lk 12,35 verse volt. Felövezett derék és meggyújtott lámpás - mindkét kép egyet üzen: Legyetek készen a szolgálatra! Két kipróbált ember áll be a munkába, mindketten évtizedek óta az egyházban felelősen tevékenykedtek, vezető posztokon is. Emellett hitben tapasztalt emberek, akik a család nevelésében, súlyos betegségben bizonyították hitük erejét. Most nagyobb felelősségű szolgálatra indulnak. Szép öröksége egyházunknak a kettős elnökség, a paritás. A szolgálat nem könnyű: ellenőrizni kell az egyházban folyó munkát, lelkészeket, felügyelőket, presbitereket és a gyülekezeteket. A ruha ne akadályozzon, övezzétek fel magatokat, hárítsatok el minden akadályt. Van, ami gátol. Az ember gyarlósága, a hektikus kor, a restség, a rossz példa, a korszellem... de előttünk áll a kereszt! Nem szabad megfeledkezni két dimenziós világunkban a harmadik dimenzióról. Szolgáljatok az evangéliummal, ez megőrizte az egyházat a négy évtized alatt is. Kell a világosság, hogy ne tévelyegjenek, nagy a szek- tásodás veszélye. Az ige fegyelmező ereje fegyelmezzen! Világítson a lámpás, ragyogjon a hit fénye és a szeretet melege, legyen erős az egymáshoz tartozás. Az eskütétel és megáldás után - melyben a jelenlévő lelkészek is részt vettek egy-egy bibliai igével - az egyházmegye közgyűlése kezdődött. Az istentiszteleten ének- és zeneszámokkal is szolgáltak: Tátrai Vilmos hegedűművész, Fülöp Attila, az Operaház magánénekese, a budavári gyülekezet Schütz-kórusa és kamaraegyüttese Csorba István vezetésével, valamint a gyülekezet kántora, Kovács Márta. Bálint László esperesi székfoglalóját hálaadással és azzal a „szent remegéssel” kezdte, melyet átéltek mindazok, akik Istentől megbízást kaptak. „Új szolgálatomat imádsággal szeretném kezdeni és imádsággal akarom végezni... Ugyanakkor vallom - ha egyéni Krisztushoz kötődő kapcsolatunkban elengedhetetlen is az imádság -, Isten mégsem „csak” imádságunkért cselekszik... Mielőtt mi bármit tehetnénk - ő már megcselekedte - megváltotta ezt a világot bűnnek, halálnak hatalmából. Az evangélium, a jó hír, az örömhír ma is Isten világot és embert szerető cselekvéséről tanúskodik... Van bűnbocsánat, van megújulás, van új kezdet, van lehetőség a másik elfogadására és befogadására, a felebaráti szeretet megélésére - hit által. Ez a Krisztust követő hit nagyszerűsége és nehézsége.” Beszéde további részében a küldetésről, az egyház Az esperes eskütétele A felügyelő eskütétele missziói szolgálatáról, a tanúságtételéről szólt. „Az evangélium hűséges továbbadása állandó és elmélyült teológiai munkát igényel.” A lelkészi szolgálat másik csomópontja az a missziói alkalom, mely a személyes lelkigondozásban valósul meg. „A látogatás nem csak a betegek és elesettek igénye - hogy legyen valaki, aki rájuk figyel, aki meghallgatja, aki iránt van bizalma -, hanem minden emberé. Rohanó korunk szenved a társtalanságról. Nagyvárosban különösen is igaz, tömegben élünk - mégis magánosán.” A lelkészek egymással való közösségét, fraternitá- sát, a gyülekezetek közötti kapcsolatot úgy is kell segíteni, hogy nyílt, őszinte testvéri légkörben tudjuk dolgainkat megbeszélni. Ezt a nyitottságot kérte más egyházak és felekezetek iránt is. Az evangélium továbbadása közös ügy. Az ökumené nem luxus. Egymást befogadó és elfogadó szeretettel kell élnünk. Örömét fejezte ki azon, hogy olyan korszakban élünk, amikor semmi sem gátolja szolgálatunkat, gyakorolhatjuk hitünket, és vállalhatjuk Krisztus követését. Székfoglalóját e szavakkal fejezte be: „Kérem nemcsak munkatársaim együttmunkálkodó szeretetét, hanem mindenki imádságát, hogy megbízatásomnak megfeleljek. Hogy szolgálatunk ne csak emberi jó szándék maradjon, hanem Isten országa épülését és neve dicsőségét szolgálja.” Az egyházmegyei felügyelő székfoglalóját önvallomással kezdte: „Azok közé tartozom, akik a háború utáni ébredési időszak gyermekeinek vallják magukat.” A feladat, mely előttünk áll, mérhetetlenül nagy. Nem magyarázhatunk mindent a múlttal. Csak egy megújult egyház maradhat fenn a jövőben. Kapuk nyíltak meg, de nem tudunk maradéktalanul megfelelni a kihívásoknak. Nem tudunk mindent megoldani, de kötelességünk értük felelősséget érezni. Beszéde sok tekintetben összecsengett az esperes szavaival. Szólt a lelkipásztori magatartásról, segítőkészségről. Fontos, hogy a gyülekezetekben élő közösségek legyenek, melyek a munkának, a spirituális és anyagi terheknek egyaránt hordozói lehetnek. A népegyházi keretek nem lesznek visszahozhatok, de jó lenne megtartani mindazokat, melyek az evangélium hirdetéséhez, az emberek Krisztushoz vezetéséhez, megtartásához segítenek, hogy a perifériára szorultakról sem kellene lemondani. Egy képpel fejezte be székfoglalóját. A vitorlás csak szélben tud előre hajózni. Hiába fújunk a vitorlára, attól nem mozdul meg. Tartsuk rendben az egyház hajóját, hogy ha a Szentlélek „sebesen zúgó szele” megérkezik, előrevigye hajónkat. Szebik Imre püspök köszöntésében a most távozó elnökségnek mondott először köszönetét : Missura Tibor esperesnek, és dr. Müller Miklós egyházmegyei felügyelőnek. Az új tisztségviselőknek három utat jelölt meg, melyen szolgálatukat végezhetik: misszió, szeretetszolgálat és ökumené. Mihályi Zoltán egyház- megyei jegyző a presbitérium nevében köszönte meg a távozóknak szolgálatát és kívánt áldást a szolgálatot folytatóknak. Missura Tibor és Müller Miklós is csatlakozott az áldáskívánáshoz. Dr. Khirer Vilmos katolikus plébános Péter apostol szeretetét és Pál odaadó lelkesedését kívánta a szolgálatba indulóknak. Vendége volt az iktatásnak Ausztriából Werner Horn bécsi szuperintendens, aki üdvözlő szavaiban összetartozásunkról szólt és bejelentette, hogy december elsején az Ausztriai Római Katolikus Egyház belép az ökumenébe, mint teljes jogú tag és ezzel is az ökumenikus magatartás fontosságára hívta fel a'figyelmet. A Pesti Egyházmegye nevében Szirmai Zoltán espereshelyettes, a Budai Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége nevében Köszeghy Tamás buda- hegyvidéki lelkész üdvözölte az új vezetőséget, és együttmunkálkodási készségét fejezte ki. Megható búcsú Rákospalotán Ünnepi istentiszteletre telt meg Rákospalotán a kistemplom 1994. november 27-én. Kiküldetése előtt utoljára szolgált igehirdetéssel szeretett gyülekezetében Bolla Árpád esperes lelkész, hiszen december 6- tól a Sao-Pauló-i gyülekezet meghívására Brazíliában szolgál. Bolla Árpád 40 éves lelkészi szolgálati idejéből 25 esztendőt töltött Rákospalotán. Előbb segédlelkészként, majd a palotaiak Dunakesziről hívták vissza 14 éve, most már parókus lelkésznek. Közegyházi feladatainak maradéktalan teljesítése mellett hallatlan energiával fáradozott a gyülekezet külső és belső megújításán. A külső munkák közül a teljesség igénye nélkül a következőket sorolhatjuk : a kistemplom (Juhos u. 28.) külső és belső tatarozása, elektromos hálózat teljes felújítása, külső térvilágítás, új orgona építése; a nagytemplom (Régifóti út 73.) alagsorának víztelenítése, a kupola burkolatának kicserélése horganylemezre. Mindezeken túl felépíttette Közép-Európa talán legszebb parókiáját, és az engedélyezési tervek elkészíttetésével megkezdte a régi lelkészlakásból kialakítandó gyülekezeti szeretetotthon építését, amelynek támogatására alapítványt hozott létre. A gyülekezet földterületére egy faházat építtetett, amelyben a gyógykezelésre hazánkba érkező külföldieknek (elsősorban erdélyieknek és ukránoknak) biztosított szállást. Bolla Árpád e külső, látható munkák szervezése során sohasem feledkezett meg arról, hogy sokkal jelentősebb a Szentlélek által indított belső növekedés. Ennek érdekében hűségesen hirdette a tiszta evangéliumot, és végezte a lelkek gondozását, az Evangélikus Egyház és a magyar nemzet elkötelezett tagjaként. S hogy ez a munka sem volt hiábavaló, azt ezen az istentiszteleten lehetett igazán megtapasztalni: megható volt látni, mennyire együtt érez a lelkész és a gyülekezet, ahogy az igehirdető meg-megrezdülő hangjára megindultak a könnyek a szemekből. Csizmadia Pál felügyelő búcsúztatta szeretett lelkészüket, és megbecsülésük jeléül Cseh Béláné es Matuz György testvérekkel együtt nyújtották át a gyülekezet ajándékát. A felügyelő az Ároni áldás első sorával bocsátotta el az új szolgálatra induló Bolla Árpádot. A gyermekek verssel és virággal kedveskedtek „Árpi bácsinak”. Végül a gyülekezet fennállva és kézenfogva énekelte az „Olyan örömöt, mint a forrás...” kezdetű éneket. A befejező imádságban Bolla Árpád így mondott mindenért köszönetét: „Köszönöm Uram, köszönöm! Köszönöm papi szolgálatom ajándékát, a múló pillanatban negyven évet. Köszönök mindent, amit láttam, hallottam, kaptam. Köszönöm a gyermekeket, a saját gyermekeimet, akiket játszani láttam, és a mások gyermekét, akiket megszerettem. Köszönöm az unokákat, és köszönöm a testvérek unokáit, akik a nagyapjukat látták bennem, és úgy szerettek. Köszönöm az útközben kapott számos „Adjon Isten”-t, a kézfogásokat, melyeket adtam, a mosolyokat, melyeket röptében küldtek felém. Köszönöm feleségemet, aki otthon várt engem, köszönöm diszkrét szeretetét, csöndes jelenlétét. Hátteret biztosított annak a szolgálatnak, amit végeztem. Köszönöm ezt a templomot, amely fölöm borul és véd. Köszönöm a fényes csillagokat, beragyogtak akkor is, magyar hazánk egére is, amikor minden elsötétült. Köszönöm és köszönjük együtt most az időt, amelyet adtál nekünk. Köszönöm és köszönjük együtt az életet, köszönöm és köszönjük együtt kegyelmedet. Köszönöm és köszönjük együtt Uram jelenlétedet, köszönöm és köszönjük együtt, hogy hallgatsz szavunkra figyelmesen, hogy kezedbe veszed és elfogadod képességeink csokrát, hogy átadd Atyádnak. Köszönöm, Uram, köszönjük." Köszönöm én is, hogy ott lehettem ezen az istentiszteleten. Veperdi Zoltán Lezárult az egyházi iskolák költségvetési támogatásának ügye November 20-i számunkban tettük közzé az iskolafenntartó történelmi egyházak nyílt levelét, melyben a támogatás összege körül kialakult vitában állást foglalnak. E mostani nyilatkozat lezárja az ügyet. NYILATKOZAT Az MKM szakértői és az iskolafenntartó történelmi egyházak szakértői 1994. november 29-én egyeztető megbeszélést tartottak az egyházi közoktatási intézményekben tanulók képzési költségeiről. Megállapították, hogy korábbi számításaik során nem azonos adatok figyelembevételével, eltérő számítási eljárást alkalmazva kaptak eltérő értékeket az egy tanuló képzési költségének meghatározásakor. Mindkét fél szakértői megegyeztek abban, hogy a tömegkommunikációban korábban megjelent képzési költségből (143 000 Ft) a központi költségvetés 1994-ben 97 000 Ft-ot fedez az egyházi iskolák tanulói számára. Szükségesnek látják, hogy az egyházi iskolákat érintő adatok nyilvánosságra hozatala előtt mindig egyeztessenek. E nyilatkozat közzétételével mind az egyházak, mind az MKM a kialakult vitát lezártnak tekinti. i
