Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-12-04 / 49. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1994. DECEMBER 4. Advent MÁSODIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft ________Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. ________________________Mt 16,27 A TARTALOMBÓL Ó, Uram segíts most! Ádventi gyertyák Külmissziói körkép Hitel Egyre több embernek jut eszébe a szó - nem akkor, ha az egyházi újságot veszi a kezébe hanem amikor vásárol vagy inkább csak vásárolna, ha lenne több pénze, akár hitelre is. Advent második vasárnapja az életünk végéig tartó „hosszúlejáratú hitelre” hívja fel a figyelmet. Van hitel! - nem alattomos, amit majd egyszer kamatostul behajtanak rajtunk, vagy gyermekeinken. Az egyházi szóhasználat ezt így mondja: ítélet előtt kegyelem alatt élünk. Ádvent második vasárnapja így hirdeti meg azt a „hitelt”, amivel a teremtő Isten életet adott az embernek, s rábízta a Földet, a „Paradicsomot”. Nagy ajándékkal, reménnyel teremtettünk ebbe a világba, kaptuk életünket és kaptuk az „Új világosságot”: Jézus Krisztust az első ádvent ben, ami már mögöttünk van. A mai vasárnap figyelmünket az ítélet, a második ádvent felé fordítja, amikor megkérdezik: mit tettél tehetségeddel, ismereteiddel, gyorsan folyó időddel, az Új Világossággal? Amikor már kezded előkeresni a címjegyzékből a neveket, akiknek azért még írsz Karácsonyra -, megkérdezi az Isten: miként kamatoztattad tehetségedet, ismeretségedet, emberi kapcsolataidat? Most még írhatsz, „aki időt nyer, életet nyer-”. Még mindig van hitel... - nem a Világbanktól, hanem a teremtő Istentől: ő ad kegyelméből még „hitelt”, időt életünkhöz. Mögöttünk van Krisztus első eljövetele, ezért lehet Vele készülni hittel, hogy a második ádventben az ítélni eljövő Istennek számot tudjunk adni, hogy mire használtuk életünket, „hitelünket”, a kegyelmi időt? Karácsonyi számolgatás közben jusson eszünkbe a „hitel”, amit hittel fogadva Istentől „szegényen is gazdaggá” lehetünk. Kertész Géza EGYHÁZUNK KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKNÉL November 16-án délután egyházunk küldöttségét hivatalában fogadta Horn Gyula miniszterelnök, Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter és Révész Tamás miniszterelnöki tanácsadó társaságában. A katolikus és a református egyházak előző bemutatkozó látogatásához hasonlóan az egyház és az állam viszonyának általános kérdései mellett különösen is az iskolák és az államosított volt egyházi intézmények és ingatlanok visszaadásával kapcsolatos problémákról tárgyaltak. Megoldhatatlan vitás kérdés nem bukkant fel, ugyanakkor azonban beszélgettek több helyi gondról (Sopron és Aszód). Az egyházi iskolák állami támogatásának összegszerű mértékéről kialakult „számháború” ügyében küldöttségünk külön egyeztetett Fodor Gábor miniszterrel és abban állapodtak meg, hogy a tanulói létszám eltérő adatai miatt -, mivel a minisztérium és az egyházak más-más számokat közöltek, és ennek megfelelően az egy tanulóra jutó fejkvótát is különbözőképpen számították -, a minisztérium illetékes főosztálya és az egyházak iskolahatóságai tárgyalni fognak erről. Egyházunk küldöttségének a következők voltak a tagjai: dr. Harmati Béla és Sze- bik Imre püspökök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, dr. Andorka Rudolf, a Zsinat világi elnöke és Szemerei Zoltán országos pénzügyi főosztályvezető. Szeretetet, jogot és igazságot teremt az Isten Egyházmegyei vezetők iktatása Gyékényesen A Somogy-Zalai Egyházmegye területileg egyik legnagyobb egyházunkban. A két megye területén azonban szétszórtan élnek kisebb-nagyobb gyülekezetek igazi szórvány egyházmegye. Ebben az egyházmegyében volt ez év őszén — a ciklus leteltével - új elnökség és a tisztségviselők választása. Az esperesi tisztbe újra választották Smidéliusz Zoltán nemespátrói lelkészt, aki már félidőben átvette a vezetést a nyugdíjba ment Dubovay Gézától. Egyházmegyei felügyelőnek a gyülekezetek bizalma elhívta Nagybocskai Tamást. Beiktatásuk a nemrégen felújított gyékényesi templomban volt. A több mint 100 éve Morandini, olasz építész által megépített templomban, igényes, szép környezetben zajlott az egyházmegyei közgyűlés november 5-én. Az istentisztelet kezdetén Nagyné Szeker Éva, ajelölő és szavazatbontó bizottság jegyzője ismertette a választási eredményeket. Eszerint az esperes és egyházmegyei felügyelő megválasztása mellett a teljes tisztikart és a presbitériumot is megválasztották. Főjegyzőnek Deme Dávid lelkészt (Nagykanizsa) és Kis Bódog Zoltánt (Zalaegerszeg), jegyzőnek Balogh András lelkészt (Zalaegerszeg) és dr. Reinhardt Miklóst (Kötcse) választották meg. Az egyházmegye pénztárosa Tamásy Tamás (Iharosberény), jogtanácsosa dr. Háry Tibor (Nagykanizsa), számvevőszéki elnök Kóczán Béla (Nagykanizsa) lett, az egyházmegyei presbitérium tagjai: Nagyné Szeker Éva (Keszthely), Vajda István (Zalaistvánd) és Szemerei János (Kaposvár) lelkészek és Dömötörffy Jenő (Ne- mespátró), Dobri Lajos (Nagykanizsa) és ifj. Dubovay Géza (Kaposvár). Az ünnepi istentisztelet igehirdető szolgálatát dr. Harmati Béla püspök Jer 9,22-23 versei alapján végezte. A prófétai ige figyelmeztet : ne dicsekedjünk - hálát adjunk! Ma sok új van egyházunkban, intézmények, lehetőségek szaporodnak, de ez sem ok az elbi- zakodásra, dicsekvésre. Isten az, aki újat teremt, aki szeretetet, jogot és igazságot teremt. Az esperesnek, a vezetőnek szeretni kell, a szeretet parancsát gyakorolni ma is, amikor sok a gyűlölet és a szabadságot egymás ellen próbálják felhasználni emberek. A szeretet mellett törvényesség, jog is kell. Fegyelmezett, felelős életet kell teremteni. Az igazság pedig, amit Isten teremt, az ő megbocsátó igazsága, mert mielőtt ítélne, eljött és meghalt értünk. A szeretetet, jogot és igazságot hirdessétek, képviseljétek és éljétek! Smidéliusz Zoltán esperesi beköszöntőjében irányt mutatott saját szolgálatának és az egyházmegye népének. „Közelebb az emberhez, közelebb Istenhez.” Ha előre nézünk, az úton Jézus Krisztus keresztje rajzolódik ki előttünk, Ő az út! Három fontos irányt mutatott meg: a megismerésre ma igen nagy szükségünk van. Ismernünk kell a körülvevő valóságot, a ránk bízott embereket, a múltat, melyből az utak a mához vezetnek, egymást, de legfőképpen Isten dicsőségét. A másik irány a tanítás. Kicsinységünk miatt iskoláink nincsenek, de a gyülekezetben minden szinten tanítani kell! Végül szükség van a határozott vezetésre, több egymással való beszélgetésre, lelkészevangéli- zációkra ökumenikus feladataink megoldására. Nagybocskai Tamás első mondataiban bemutatkozott. Lelkészcsaládból jött, ahol élete kezdetén megismerte az akkori egyházpolitika nehéz útjait, mert édesapja egyik szenvedő alanya volt az Ordass- ügynek. Mezőgazdasági mérnök, aki most vállalatot vezet Nagyatádon. Feladatát abban látja, hogy a legteljesebb együttműködéssel segítse az esperes munkáját. Nem egyházi belső ellenőr akar lenni, mert a vezetés elsősorban példaadás. Elődjének - dr. Blázy Árpádnak - szolgálatát és példáját méltatta, aki nagyon nehéz időben állt meg a vezetés munkájában. Segítséget, őszinteséget és imádságot kért az egyházmegye népétől, de szükségesnek látja a bírálatot is. Számos köszöntés hangzott el, melyekből kiemeljük az egyházkerületi felügyelő, dr. Sólyom Jenő szavait, aki köszönetét mondott a lelépő vezetőknek, köztük Blázy Árpád felügyelőnek, és köszönetét mondott azoknak is, akik most elvállalták a szolgálatot. A mai közömbös világban kell példát adniok. Az egyházmegye az egyik legaktívabb, és elöl járnak az áldozathozatalban is, annak ellenére, hogy nagy szétszórtságban élnek a két megye területén. Szemerei Zoltán főosztályvezető az országos dolgokban való részvételüket emelte ki az új vezetőknek és a templomépítési lendületüket méltatta. Deméné Smidéliusz Katalin az esperes testvéreként a család együttérzését, imádságos erősítését ígérte. Varga György pápai esperes -, aki Gyékényesről indult el - testvéri segítséget ajánlott, köszöntött még Dobos Ágoston, pápai református gimnáziumi vallástanár és Maczkó Gyula, római katolikus esperes. A püspök zárószavaiban az egyházmegye jó közösségét, templomépítési kedvét és lendületét, a jó ökumenikus kapcsolatokat és az önkormányzatokkal való együttműködést méltatta. tszm. Ádvent 2. vasárnapja a DIAKÓNIA vasárnapja. Karácsony ünnepe előtt hozzunk áldozatot a szeretetotthonokban ápolt gyermekekért és idős egyháztagjainkért. A vasárnap offertóriuma ezt az országos célt szolgálja. • • Örvendező gyülekezet Templom Zsoltára Rábaközben Szilsárkány filiája Sopronnémeti. Kb. 120 evangélikus él a faluban. Múltja hasonló azokkal a rábaközi gyülekezetekkel, melyeket a történelem viharai nem kerültek el. Nehéz időkről tanúskodnak a régi iratok. 1719 az a gyászos esztendő, amikor a németieket ingatlanaiktól megfosztották és sokan menekülésre kényszerültek. A szomszédos Vadosfa, mint artikuláris hely nyújtott lelki menedéket az itt élő evangélikusoknak, több mint hatvan évig. II. József Türelmi Rendelete 1781-ben javított a tragikus helyzeten. Az 1783-ban épülő szilsár- kányi templom lesz a továbbiakban a gyülekezet lelki hajléka. A sopronnémetiek 1902-ben tornyot építenek. Sajnos, azóta sincs temploma a gyülekezetnek. A torony mintegy félkarú óriás, akinek hiányzik az egyik karja, kiáltja évtizedek óta a híveknek; építsétek meg a hozzám tartozó templomot. Többszöri próbálkozást a történelem mostoha körülményei meghiúsították. A gyülekezetnek saját ingatlana nincs, csak igénye egy kis templomra. 1993-ban szent elhatározás született: a meglévő toronyhoz építünk templomot. így történhetett, hogy 1994. október 16-án, boron- gós őszi reggelen a kis gyülekezet örömmel fogadta Szebik Imre püspököt és feleségét az alapkő letételének ünnepére. Az építendő templom helyén szabadtéri istentiszteleten a püspök segítői Bárány Gyula esperes és Szűcs Kálmán helyi lelkész voltak. Jelen volt Ferenczy Vilmos, a gyülekezetben évtizedekig szolgáló nyugalmazott lelkész, Böröcz Sándor ny. lelkész, Sümeghy József vadosfai és Béres László beledi lelkész, a falu szülötte. A gyermekek virágcsokrokkal köszöntötték a vendégeket. Az „Erős vár a mi Istenünk” dallama a vasárnapi csendben ékesen hirdette a falu népének: itt évszázadokra szóló nagy dolog történik. Mik 6,8 alapján hirdette az igét a püspök a nagyszámú gyülekezetnek, mivel a szomszédos falvakból is jöttek ünnepelni. Szavaiból három intelmet vihettünk magunkkal. Alázatosan járjunk Istennel. Törekedjünk szeretetre. Cselekedjünk igazságosságot. Hatalmas feladat vár a kis seregre, s a cél érdekében Istennel kell járni élő szere- tetben, igazsággal. Igazi lelki eledelül szolgált a prédikáció a nehéz útra. Igehirdetése után a püspök felolvasta az okiratokat és az építendő templom alapjába helyezte azokat hármas kalapádsütés és áldó szavak kíséretében. A jelenlévő lelkészek is áldást mondtak. Elek Veronika és Zoltán a gyülekezet hitta- nosai és Szűcs Péter főiskolai hallgató verssel, zenével, énekkel magasztalták az Urat. A 82. ének kérésével; „Légy velem Istenem..." fejeződött be az ünnepi istentisztelet. Az istentisztelethez csatlakozva ünnepi gyűlésen Böjtös József; a gyülekezet fáradhatatlan gondnoka köszöntötte a vendégeket, dr. Inotayné Lukáts Judit mémöknőt az országos építkezések vezetőjét, Nagy Tamást, a templom tervező mérnökét, Helfrich Péter mérnököt, Varga József országgyűlési képviselőt, és Bognár Sándor alpolgármestert. Röviden ismertette az építkezéssel kapcsolatos tudnivalókat. A közgyűlésen többen is szóltak az ünneplőkhöz. Minden köszöntésből együttérzés, segítő szándék sugárzott. Szűcs Kálmán Faluk, városok felé közeledve, szemünk előtt először mindig a templomok jelennek meg. így vagyunk most is, amikor a Rábaköz egyik kedves falujához, Soborhoz közeledünk. A távolból, a falu közepén kiemelkedve egy szép, rendezett, fehér templomot láthatunk. Aki régebben járt a faluban, örömmel veszi észre, hogy a templom megszépült, megfiatalodott - méltán a falu gyöngyszeme lett. Az a gyülekezet, az a lelkész, aki tatarozta templomát, át tudja érezni az elvégzett munka alapján, a gyülekezeti tagok kétkezi munkájában, anyagi áldozatában megnyüvánuló szere tétén keresztül, hogy gyülekezeteinkben él a templom iránti szeretet. Több éves munka után végeztünk templomrenoválási munkánkkal, gyülekezetünk számára is eljött az ünneplés, a hálaadó istentisztelet ünnepe. Ünnepelni jó. Ezzel a gondolattal készültünk templomunk renoválási, hálaadó istentiszteletére. Sokan készültünk, sokakat vártunk. Ünnepségünk meghívójának elejére templomunk ünneplőbe öltözött fényképét tettük. Meghívónk igéjének zsoltárt választottunk: „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” Zsolt 34,4. Hirdetni és magasztalni az Isten nagyságát, mint Reményik költeményében a Kövek zsoltárában: „Ti templom lesztek, Falakká fogtok összeálla- ni, És visszaveritek az Ige hangját, És visszazengitek az orgonát.” Ünnepelni jó. Mosollyal, meleg kézszorítással, virággal, kedves szavakkal köszöntötte a gyülekezet vezetősége és fiatalsága püspökünket, és az ünnepre érkezett lelkészeket. A Kövek zsoltára költeményben, mint két oszlop kiemelkedik Isten igéje és az ünnepi orgonahang, az ünneplő gyülekezet éneke. Kis gyülekezet életében -, a gyülekezet lélekszáma 70 fő temploma renoválásának befejezése után üzenete van az éneknek: „Erős vár a mi Istenünk” Istentiszteletünk első részében Béres László helyettes lelkész szolgált. Az oltár előtti igét Bárány Gyula (Folytatás a 3. oldalon)
