Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-12-04 / 49. szám

Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1994. DECEMBER 4. Advent MÁSODIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft ________Az Emberfia eljön az ő Atyjának dicsőségében, és megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint. ________________________Mt 16,27 A TARTALOMBÓL Ó, Uram segíts most! Ádventi gyertyák Külmissziói körkép Hitel Egyre több embernek jut eszébe a szó - nem akkor, ha az egyházi újságot veszi a kezébe ha­nem amikor vásárol vagy inkább csak vásárolna, ha lenne több pénze, akár hitelre is. Advent második vasárnapja az életünk végéig tartó „hosszúlejáratú hitelre” hívja fel a figyelmet. Van hitel! - nem alattomos, amit majd egyszer kamatostul behajtanak rajtunk, vagy gyermekein­ken. Az egyházi szóhasználat ezt így mondja: ítélet előtt kegyelem alatt élünk. Ádvent második vasár­napja így hirdeti meg azt a „hitelt”, amivel a terem­tő Isten életet adott az embernek, s rábízta a Földet, a „Paradicsomot”. Nagy ajándékkal, reménnyel teremtettünk ebbe a világba, kaptuk életünket és kaptuk az „Új vilá­gosságot”: Jézus Krisztust az első ádvent ben, ami már mögöttünk van. A mai vasárnap figyelmünket az ítélet, a második ádvent felé fordítja, amikor megkérdezik: mit tettél tehetségeddel, ismereteiddel, gyorsan folyó időddel, az Új Világossággal? Amikor már kezded előkeresni a címjegyzékből a neveket, akiknek azért még írsz Karácsonyra -, megkérdezi az Isten: miként kamatoztattad tehetsé­gedet, ismeretségedet, emberi kapcsolataidat? Most még írhatsz, „aki időt nyer, életet nyer-”. Még mindig van hitel... - nem a Világbanktól, hanem a teremtő Istentől: ő ad kegyelméből még „hitelt”, időt életünkhöz. Mögöttünk van Krisztus első eljövetele, ezért le­het Vele készülni hittel, hogy a második ádventben az ítélni eljövő Istennek számot tudjunk adni, hogy mire használtuk életünket, „hitelünket”, a kegyelmi időt? Karácsonyi számolgatás közben jusson eszünkbe a „hitel”, amit hittel fogadva Istentől „szegényen is gazdaggá” lehetünk. Kertész Géza EGYHÁZUNK KÜLDÖTTSÉGE A MINISZTERELNÖKNÉL November 16-án délután egyházunk küldöttségét hivatalában fogadta Horn Gyula miniszterelnök, Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter és Révész Tamás miniszterelnöki tanácsadó társaságá­ban. A katolikus és a református egyházak előző bemutatkozó látogatásához hasonlóan az egyház és az állam viszonyának általános kérdései mellett kü­lönösen is az iskolák és az államosított volt egyházi intézmények és ingatlanok visszaadásával kapcsola­tos problémákról tárgyaltak. Megoldhatatlan vitás kérdés nem bukkant fel, ugyanakkor azonban be­szélgettek több helyi gondról (Sopron és Aszód). Az egyházi iskolák állami támogatásának összegszerű mértékéről kialakult „számháború” ügyében kül­döttségünk külön egyeztetett Fodor Gábor minisz­terrel és abban állapodtak meg, hogy a tanulói lét­szám eltérő adatai miatt -, mivel a minisztérium és az egyházak más-más számokat közöltek, és ennek megfelelően az egy tanulóra jutó fejkvótát is külön­bözőképpen számították -, a minisztérium illetékes főosztálya és az egyházak iskolahatóságai tárgyal­ni fognak erről. Egyházunk küldöttségének a kö­vetkezők voltak a tagjai: dr. Harmati Béla és Sze- bik Imre püspökök, dr. Frenkl Róbert országos fel­ügyelő, dr. Andorka Rudolf, a Zsinat világi elnöke és Szemerei Zoltán országos pénzügyi főosztályve­zető. Szeretetet, jogot és igazságot teremt az Isten Egyházmegyei vezetők iktatása Gyékényesen A Somogy-Zalai Egyházmegye területileg egyik legnagyobb egyházunkban. A két megye területén azonban szétszórtan élnek kisebb-nagyobb gyülekezetek igazi szórvány egyházmegye. Ebben az egyházmegyében volt ez év őszén — a ciklus leteltével - új elnökség és a tisztségviselők választása. Az esperesi tisztbe újra választották Smidéliusz Zoltán nemespátrói lelkészt, aki már félidőben átvette a vezetést a nyugdíjba ment Dubovay Gézától. Egyházmegyei felügyelőnek a gyülekezetek bizalma elhívta Nagybocskai Tamást. Beiktatásuk a nemrégen felújított gyékényesi templomban volt. A több mint 100 éve Morandini, olasz építész által megépített templomban, igényes, szép környezetben zajlott az egyházmegyei közgyűlés november 5-én. Az istentisztelet kezdetén Nagyné Szeker Éva, ajelölő és szavazatbontó bizottság jegyzője ismertette a válasz­tási eredményeket. Eszerint az esperes és egyházmegyei fel­ügyelő megválasz­tása mellett a teljes tisztikart és a pres­bitériumot is meg­választották. Fő­jegyzőnek Deme Dávid lelkészt (Nagykanizsa) és Kis Bódog Zoltánt (Zalaegerszeg), jegyzőnek Balogh András lelkészt (Zalaegerszeg) és dr. Reinhardt Miklóst (Kötcse) választották meg. Az egy­házmegye pénztárosa Tamásy Tamás (Iharosberény), jogtanácsosa dr. Háry Tibor (Nagykanizsa), számve­vőszéki elnök Kóczán Béla (Nagykanizsa) lett, az egy­házmegyei presbitérium tagjai: Nagyné Szeker Éva (Keszthely), Vajda István (Zalaistvánd) és Szemerei János (Kaposvár) lelkészek és Dömötörffy Jenő (Ne- mespátró), Dobri Lajos (Nagykanizsa) és ifj. Dubovay Géza (Kaposvár). Az ünnepi istentisztelet igehirdető szolgálatát dr. Harmati Béla püspök Jer 9,22-23 versei alapján vé­gezte. A prófétai ige figyelmeztet : ne dicsekedjünk - hálát adjunk! Ma sok új van egyházunkban, intézmé­nyek, lehetőségek szaporodnak, de ez sem ok az elbi- zakodásra, dicsekvésre. Isten az, aki újat teremt, aki szeretetet, jogot és igazságot teremt. Az esperesnek, a vezetőnek szeretni kell, a szeretet parancsát gyakorol­ni ma is, amikor sok a gyűlölet és a szabadságot egymás ellen próbálják felhasználni emberek. A sze­retet mellett törvényesség, jog is kell. Fegyelmezett, felelős életet kell teremteni. Az igazság pedig, amit Isten teremt, az ő megbocsátó igazsága, mert mielőtt ítélne, eljött és meghalt értünk. A szeretetet, jogot és igazságot hirdessétek, képviseljétek és éljétek! Smidéliusz Zoltán esperesi beköszöntőjében irányt mutatott saját szolgálatának és az egyházmegye népé­nek. „Közelebb az emberhez, közelebb Istenhez.” Ha előre nézünk, az úton Jézus Krisztus keresztje rajzoló­dik ki előttünk, Ő az út! Három fontos irányt muta­tott meg: a megismerésre ma igen nagy szükségünk van. Ismernünk kell a körülvevő valóságot, a ránk bízott embereket, a múltat, melyből az utak a mához vezetnek, egymást, de legfőképpen Isten dicsőségét. A másik irány a tanítás. Kicsinységünk miatt iskolá­ink nincsenek, de a gyülekezetben minden szinten tanítani kell! Végül szükség van a határozott vezetés­re, több egymással való beszélgetésre, lelkészevangéli- zációkra ökumenikus feladataink megoldására. Nagybocskai Tamás első mondataiban bemutatko­zott. Lelkészcsaládból jött, ahol élete kezdetén megis­merte az akkori egyházpolitika nehéz útjait, mert édesapja egyik szenvedő alanya volt az Ordass- ügynek. Mezőgazdasági mérnök, aki most vállalatot vezet Nagyatádon. Feladatát abban látja, hogy a leg­teljesebb együttműködéssel segítse az esperes munká­ját. Nem egyházi belső ellenőr akar lenni, mert a vezetés elsősorban példaadás. Elődjének - dr. Blázy Árpádnak - szolgálatát és példáját méltatta, aki na­gyon nehéz időben állt meg a vezetés munkájában. Segítséget, őszinteséget és imádságot kért az egyház­megye népétől, de szükségesnek látja a bírálatot is. Számos köszöntés hangzott el, melyekből kiemel­jük az egyházkerületi felügyelő, dr. Sólyom Jenő sza­vait, aki köszönetét mondott a lelépő vezetőknek, köztük Blázy Árpád felügyelőnek, és köszönetét mon­dott azoknak is, akik most elvállalták a szolgálatot. A mai közömbös világban kell példát adniok. Az egyházmegye az egyik legaktívabb, és elöl járnak az áldozathozatalban is, annak ellenére, hogy nagy szét­szórtságban élnek a két megye területén. Szemerei Zoltán főosztályvezető az országos dolgokban való részvételüket emelte ki az új vezetőknek és a templom­építési lendületüket méltatta. Deméné Smidéliusz Ka­talin az esperes testvéreként a család együttérzését, imádságos erősítését ígérte. Varga György pápai espe­res -, aki Gyékényesről indult el - testvéri segítséget ajánlott, köszöntött még Dobos Ágoston, pápai refor­mátus gimnáziumi vallástanár és Maczkó Gyula, ró­mai katolikus esperes. A püspök zárószavaiban az egyházmegye jó közös­ségét, templomépítési kedvét és lendületét, a jó öku­menikus kapcsolatokat és az önkormányzatokkal va­ló együttműködést méltatta. tszm. Ádvent 2. vasárnapja a DIAKÓNIA vasárnapja. Karácsony ünnepe előtt hozzunk áldozatot a szere­tetotthonokban ápolt gyermekekért és idős egyház­tagjainkért. A vasárnap offertóriuma ezt az orszá­gos célt szolgálja. • • Örvendező gyülekezet Templom Zsoltára Rábaközben Szilsárkány filiája Sopronnémeti. Kb. 120 evangéli­kus él a faluban. Múltja hasonló azokkal a rábaközi gyülekezetek­kel, melyeket a történelem viharai nem kerültek el. Nehéz időkről ta­núskodnak a régi iratok. 1719 az a gyászos esztendő, amikor a néme­tieket ingatlanaiktól megfosztot­ták és sokan menekülésre kénysze­rültek. A szomszédos Vadosfa, mint artikuláris hely nyújtott lelki menedéket az itt élő evangéliku­soknak, több mint hatvan évig. II. József Türelmi Rendelete 1781-ben javított a tragikus hely­zeten. Az 1783-ban épülő szilsár- kányi templom lesz a továbbiak­ban a gyülekezet lelki hajléka. A sopronnémetiek 1902-ben tor­nyot építenek. Sajnos, azóta sincs temploma a gyülekezetnek. A to­rony mintegy félkarú óriás, akinek hiányzik az egyik karja, kiáltja év­tizedek óta a híveknek; építsétek meg a hozzám tartozó templomot. Többszöri próbálkozást a történe­lem mostoha körülményei meghiú­sították. A gyülekezetnek saját in­gatlana nincs, csak igénye egy kis templomra. 1993-ban szent elhatározás szü­letett: a meglévő toronyhoz épí­tünk templomot. így történhetett, hogy 1994. október 16-án, boron- gós őszi reggelen a kis gyülekezet örömmel fogadta Szebik Imre püs­pököt és feleségét az alapkő letéte­lének ünnepére. Az építendő temp­lom helyén szabadtéri istentisztele­ten a püspök segítői Bárány Gyula esperes és Szűcs Kálmán helyi lel­kész voltak. Jelen volt Ferenczy Vilmos, a gyülekezetben évtize­dekig szolgáló nyugalmazott lel­kész, Böröcz Sándor ny. lelkész, Sümeghy József vadosfai és Bé­res László beledi lelkész, a falu szülötte. A gyermekek virág­csokrokkal köszöntötték a ven­dégeket. Az „Erős vár a mi Iste­nünk” dallama a vasárnapi csendben ékesen hirdette a falu népének: itt évszázadokra szóló nagy dolog történik. Mik 6,8 alapján hirdette az igét a püspök a nagyszámú gyülekezet­nek, mivel a szomszédos falvakból is jöttek ünnepelni. Szavaiból há­rom intelmet vihettünk magunk­kal. Alázatosan járjunk Istennel. Törekedjünk szeretetre. Cseleked­jünk igazságosságot. Hatalmas fel­adat vár a kis seregre, s a cél érde­kében Istennel kell járni élő szere- tetben, igazsággal. Igazi lelki ele­delül szolgált a prédikáció a nehéz útra. Igehirdetése után a püspök fel­olvasta az okiratokat és az építen­dő templom alapjába helyezte azo­kat hármas kalapádsütés és áldó szavak kíséretében. A jelenlévő lel­készek is áldást mondtak. Elek Ve­ronika és Zoltán a gyülekezet hitta- nosai és Szűcs Péter főiskolai hall­gató verssel, zenével, énekkel ma­gasztalták az Urat. A 82. ének ké­résével; „Légy velem Istenem..." fejeződött be az ünnepi istentisz­telet. Az istentisztelethez csatlakozva ünnepi gyűlésen Böjtös József; a gyülekezet fáradhatatlan gondno­ka köszöntötte a vendégeket, dr. Inotayné Lukáts Judit mémöknőt az országos építkezések vezetőjét, Nagy Tamást, a templom tervező mérnökét, Helfrich Péter mérnö­köt, Varga József országgyűlési kép­viselőt, és Bognár Sándor alpolgár­mestert. Röviden ismertette az épít­kezéssel kapcsola­tos tudnivalókat. A közgyűlésen töb­ben is szóltak az ün­neplőkhöz. Minden köszöntésből együttérzés, segítő szándék sugárzott. Szűcs Kálmán Faluk, városok felé közeledve, szemünk előtt először mindig a templomok jelennek meg. így va­gyunk most is, amikor a Rábaköz egyik kedves falujához, Soborhoz közeledünk. A távolból, a falu köze­pén kiemelkedve egy szép, rendezett, fehér templomot láthatunk. Aki ré­gebben járt a faluban, örömmel ve­szi észre, hogy a templom megszé­pült, megfiatalodott - méltán a falu gyöngyszeme lett. Az a gyülekezet, az a lelkész, aki tatarozta templo­mát, át tudja érezni az elvégzett munka alapján, a gyülekezeti tagok kétkezi munkájában, anyagi áldoza­tában megnyüvánuló szere tétén ke­resztül, hogy gyülekezeteinkben él a templom iránti szeretet. Több éves munka után végeztünk templomre­noválási munkánkkal, gyülekeze­tünk számára is eljött az ünneplés, a hálaadó istentisztelet ünnepe. Ünnepelni jó. Ezzel a gondolat­tal készültünk templomunk reno­válási, hálaadó istentiszteletére. Sokan készültünk, sokakat vár­tunk. Ünnepségünk meghívójának elejére templomunk ünneplőbe öl­tözött fényképét tettük. Meghí­vónk igéjének zsoltárt választot­tunk: „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!” Zsolt 34,4. Hirdetni és magasztalni az Isten nagyságát, mint Reményik költeményében a Kövek zsoltárában: „Ti templom lesztek, Falakká fogtok összeálla- ni, És visszaveritek az Ige hangját, És visszazengitek az orgonát.” Ünnepelni jó. Mosollyal, meleg kézszorítással, virággal, kedves szavakkal köszöntötte a gyüleke­zet vezetősége és fiatalsága püspö­künket, és az ünnepre érkezett lel­készeket. A Kövek zsoltára költe­ményben, mint két oszlop kiemel­kedik Isten igéje és az ünnepi orgo­nahang, az ünneplő gyülekezet éneke. Kis gyülekezet életében -, a gyülekezet lélekszáma 70 fő temploma renoválásának befejezé­se után üzenete van az éneknek: „Erős vár a mi Istenünk” Istentiszteletünk első részében Bé­res László helyettes lelkész szolgált. Az oltár előtti igét Bárány Gyula (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom