Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-11-27 / 48. szám

Evangélikus Élet 1994. november 27. A n jfe GYERMEKEKNEK T Amikor kezdett elviselhetetlenné válni a hideg, arra gondoltam: nem várok hiába. Hisz hamarosan itt kell lennie annak a busznak, amely hazaröpít. Haza, oda, ahol a meleg, kényelmes szoba vár rám. Ahol elgémberedett tagjaim újra fölengednek, ahol megválhatok a szoros bakancsoktól, és végre kényelembe helyezhetem magam. Biztató dolog a várakozásban az eljövetel, a megérkezés reménysége. Jézusom, jöttödet várom nap mint nap. Várom szereteted fagyot oldó melegét. Várom a megújuló karácsonyt, hogy megszüless újra és újra közöttünk, emberek között. Kérlek, adj kitartást az ádventi várakozáshoz! BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Egy elgurult pénzdarab „Ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszo­nyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam azt a drahmát, amit elvesztettem.” Jézus ebben a példázatban egy Palesztinában is használt görög pénzérméről, a drahmáról beszél. Az ezüstből készült érme Jézus korában körülbelül egy napi munkabérnek felelhetett meg. Ez nem kis pénz, de ha valakinek tíz van belőle, nem ér-e rá a keresés­sel? Miért olyan fontos, miért olyan sürgős az asz- szonynak, hogy megtalálja azt a pénzdarabot? Hisz ott is jó helyen volna, ahová gurult, mindaddig, míg szűkösebb napok nem jönnek. De az asszonynak nyil­vánvalóan nagyon fontos az az egy, tizedik drahma is. Mi lehet ennek a hátterében? Palesztina környékén szokás volt, hogy az asszo­nyok homlokdíszt viseltek. Ez gyakran felfűzött pénz­érmékből állt. Az érmék nagysága és mennyisége utalt viselőjük társadalmi helyzetére, családja gazdagságá­ra, anyagi helyzetére. Az ilyen fejdísz máig hozzátar­tozik a Közel-Keleten vándorló nomádok viseletéhez. Ha egy ilyen, fejdíszről lehullott pénzérméről volna szó Jézus példázatában, érthető lenne, miért is olyan Sürgős az asszonynak ápénzdárab megtalálása. Hisz díszéből, ékéből hiányzik az, mindenki számára látha­tó, mondhatni szégyenletes módon. Ezért nem kíméli a fáradtságot, a munkát, a lámpaolajjal sem spórol, hisz annyira fontos neki, hogy az elveszettet megtalál­ja. És érthető öröme is, amit akkor érez, mikor rábuk­kan az elgurult drahmára. Isten maga is így tekint minden emberre, aki elve­szett, aki „elgurult” Urától. Mint valami számára igen értékes dolognak, úgy indul keresésére Isten az ilyen elveszetteknek, hogy megtalálva, visszakerüljenek méltó helyükre, Isten gyermekeinek közösségébe. Jé­zus saját feladatának is ezt tartja: hogy megtalálja és megmentse, ami elveszett. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Kakukktojás Ebben a játékban összetartozó dolgok között kellett rábukkanni arra az egyre, ami nem tartozik közéjük. A sorozatban négy alkalommal lehetett megtalálnotok, mindig négy dologból, hogy melyik az, amelyik nem illik a másik három közé. Segítségként elárultam, hogy a megoldásokat Márk evangéliuma negyedik részének ala­pos ismeretében ismerhetitek fel! Beküldendő hétről hét­re a kakukktojás volt, vagyis az a negyedik szó, amely nem illik (Mk. 4 alapján) a másik három közé. De plusz feladat is nehezítette a játékot. A kakukktojások alapján ugyanis rá lehetett bukkanni egy olyan történetre, melyből a négy hét folyamán meg­talált „kakukktojás-szavakat” vettem. Ez a történet Já­nos evangéliuma első fejezeteinek egyikében található. (A másik három evangéliumban is olvashatjuk, de a legkönnyebben Jánosnál ismerhettetek rá.) A kakukkto­jások megtalálásáért hétről hétre egy-egy pontot lehetett szerezni. A plusz történet kitalálásáért pedig annál több pont járt, minél hamarabb bukkantatok rá. No, de most lássuk a helyes megfejtéseket! A fészek, az árnyék és a mag mellett, melyek mind a mustármagról mondott példázatból valók, a galamb volt a kakukktojás. Ez az első forduló igen félrevezetőnek bizonyult, mert sokan a galamb alapján Keresztelő János bizonyságtételére gondoltak, mint megtalálandó plusz történetre. A második forduló szavai közül a lámpás, az ágy és a véka tartozott egymáshoz Mk 4,21-23 alapján. Itt az asztal volt, ami nem illett közéjük. A harmadik kakukktojás a húsvét volt, hisz az éjjel, a nappal és az aratás szavak mind megtalálhatók a magától növekvő vetésről mondott példázatban. Végül a negyedik keresett szó a kötél volt. Ezt a tenger lecsendesitéséröl szóló törté­net szavai közt rejtettem el, melyek a hajó, a szél és a tenger voltak. Mindezek alapján azt hiszem, már nem nehéz kitalálni, hogy a plusz megtalálandó történet az, amikor Jézus megtisztítja a templomot. Azt, hogy kiknek sikerült a helyes megfejtést bekülde­ni, lapunk későbbi számában közöljük majd. Hamarosan újabb rejtvénnyel jelentkezem. Készüljetek! Kit ábrázol... ez a kép? A választ úgy kaphatod meg, ha megtalálod az arcot alkotó betűket, és he­lyes sorrendbe rakod őket Én vagyok a jó pásztor Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Nincsen hiányom semmiben, jól tart engem gondoskodó szeretetében, jelenléte örömében. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet, éhségem csillapítja, szomjam oltja, életben tart engem. Többet is ad, mint kellene, bőségesen elhalmoz javaival. Lelkemet felüdíti, mert nem csak a zöld mező ajándéká­ra van szükségem, nem csupán szomjat oltó vízre; szavára, szeretetére éhezem és szomjazom mindenkor. Amikor hozzám lép, megsimogat, érzem: felüdül a lelkem, hozzá bújok, odasimulok a szívéhez, jó érzés a közelében lenni. Igaz ösvényen vezet az ő nevéért, olyan úton, amely Vele céljához ér: a beteljesülő, végső, nagy örömhöz. Jaj, csak soha el ne hagynám ezt az utat! Soha le ne térnék az ösvényről, új utakat, könnyebb, egyszerűbb, nekem jobban tetszőbb megoldásokat, lehetőségeket keresve. De tudom, hiszem, elveszettségemben megkeres, utánam indul még a legsötétebb szakadék mélyére is. Ezért, ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól: mert Ő velem van, nem hagy el. Jó pásztorom ő, és nem hűtlen béres, akinek a juhok nem sajátjai, ezért nem is törődik velük. Barátom Ő, javamat akarja, hiszen fontos vagyok neki. Ha eltévedek, elhagyom őt, megszomorítom, mégis megbocsát. Tudom, vesszője és botja, ha dorgál is, megvigasztal: annak jele, hogy mégsem mond le rólam, engedetlenségem ellenére sem. Asztalt terít nekem: örömében megvendégel, mikor rámtalál, megtalál, eltalál igazságával - és végül hazatalálok: általa. Ő az én pásztorom, aki életét adta a juhaiért - odaadta értem is. Ő az én pásztorom, aki ismer engem, minden utamat, gondolatomat, szándékomat és vágyamat - életem nincs rejtve előtte. Bizony, jósága és szeretete kísér életem minden napján, áldom őt nagy irgalmáért, és soha nem szűnő hűségéért. Védő karjai alatt, szeretete oltalmában biztonságban vagyok, nem is kívánkozom más legelőkre, távoli, csörgedező vízforrások felé, hiszen jó nekem nála lennem, szíve melegében. Az Úr az én pásztorom, tudom, ő vezet engem. Szeretnék nála maradni, házában lakni egész életemben. V. Gy. ESTI ÁHÍTAT LITURGIÁJA ÉNEK IMÁDSÁG: Gy: Szeretnénk csendben maradni, Istenünk, és Terád várni. Szeretnénk csendben maradni, hogy megértsük akaratodat, és megérthessük így egy­mást is. Szeretnénk csendben marad­ni, és azon csodálkozni, hogy szá­munkra is van szavad. Ámen. Lj: Mielőtt a világ létrejött Gy: Isten volt. L2: Mielőtt a világosság felváltotta a sötétséget, és a tenger előtört rejteké- ből Gy: Isten volt. L3: Minden új kezdet bizonytalansá­gában Gy: Isten volt, Isten jelen van, Isten lesz. L2: Ábrahámmal és Sárával együtt - akik nem tudták, merre visz az útjuk, L2: Mózessel és Áronnal együtt - akik nem tudták, mit kell monda­niuk, L3: Ruth tál és Naomival együtt - akik nem tudták, mit kell tenniük majd - L3 + L2 + L3: Mi is mindannyian ke­gyelmedre és vezetésedre szorulunk, Urunk! Lj: Emberek vagyunk - akik úton vagyunk, és messzire kell jutnunk. L2: Emberek - akik hisznek, de még sok felfedezni való vár rájuk. L3: Emberek - akik egyek Krisztus­ban, de mélyebb egységre vágynak. Gy: Emberek vagyunk, akik mind­annyian kegyelmedre és vezetésedre szorulunk, Urunk! ÉNEK IGEOLVASÁS - IGEMAGYARÁZAT ÉNEK IMÁDSÁG: L2: KEGYELMES ISTENÜNK! i Reménységgel teli jövendőt ígértél a tieidnek. Száváidban^ széretetéÜBen van megváltásunk, békességünk és örömünk. Hálát adunk Neked ezért az ajándékodért. Gy: Hallgass meg minket, Urunk! L2: Vágyakozunk jövendőd felé, érezzük az előízét ennek a jövőnek: azokban a kapcsolatokban, amiket Te magad kötsz az emberekkel, vagy amikor látjuk az igazságosság tetteit, és a gyűlölet hálóinak szétszakadá­sát. Hadd teljesedjen be minél in­kább a Te jövendőd, Istenünk! Gy: Hallgass meg minket, Urunk! L3: Néha félünk az eljövendőtői, amit készítesz, néha túl hatalmasnak tűnik az Ellenség. A szenvedés erőnk határáig terheli életünket, és gyakran elcsüggedünk. Sokszor érezzük: egy­szerűen belefáradtunk abba, hogy igent mondjunk a jövődre, és te­gyünk érte. Szabadíts meg minket a félelemtől! Gy: Hallgass meg minket, Urunk! Lt: Azokért imádkozunk, akik úgy érzik, nincs jövő számukra. Akik el­vesztettek gyermeket, társat, otthont vagy hazát, életlehetőséget vagy egészséget. Érintsd meg őket, és gyó­gyítsd sebeiket! Gy: Hallgass meg minket, Urunk! L2: Azokért könyörgünk, akik jövőt terveznek és építenek. Emberek veze­tőiért imádkozunk, azokért, akik ki­állnak az igazság és az emberi jogok ügyéért, akik felemelik szavukat a ki­csinyek, gyengék érdekében. Könyör­günk békéért egész teremtett vilá­gunkban, minden talpalatnyi helyen. Könyörgünk hozzád szülőkért és ta­nítókért, egyházunkért, gyülekeze­tünkért. Hadd legyen jövőt építő fá­radozásunk egy a Te akaratoddal! Gy: Hallgass meg minket kegyelme­sen! MIATYÁNK ÁLDÁS: L3: Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked. Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon, és megvédjen a ve­szedelmektől. Az Úr legyen mögötted, hogy meg­védjen a gonosz cselvetéstől. Az Úr legyen alattad, hogy felfog­jon, ha leesel. Az Űr legyen tebenned, hogy megvi­gasztaljon, ha szomorú vagy. Az Úr legyen körülötted, hogy meg­védjen, ha mások rádrontanak. Az Úr legyen fölötted, hogy megáld­jon téged! Gy: így áldjon meg minket a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben! ÁMEN ÉNEK Krisztus! Kitaszítottunk magunk közül, mert nagyon tiszta voltál nekünk. Elfordultunk tőled, mert nagyon szent voltál nekünk. Elítéltünk, megfeszítettünk, mert Te elítélted bűnös életünket. - És most? Most, amikor csúnyán így a szemét­dombra kerültünk, most látjuk, érez­zük, mint fojtogat a vágy utánad, csupán Teutánad. Krisztus! Nincs nekünk semmi ba­junk, csak az, hogy Té hiányzol ne­künk. Áki enes, azt hiszi, hogy kenyér után vágyik - Nem! Te hiányzol neki. Aki szomjas, azt hiszi, hogy italra szomjazik - Teutánad szomjazik. Aki beteg, hiszi, hogy egészsége hiányzik — Te hiányzol neki. Aki a szépet keresi a világban, nem tudja, hogy Téged keres, az örök szépséget. Aki igazságra vágyik, utánad vá­gyik : Örök igazság után. Áki békét szomjazik, utánad szomja­zik, akiben egyedül nyugszik meg a nyugtalan szív. Ég és föld, jólét és balsors, öröm és szenvedés, síró és mosolygó ember, mind utánad kiált, édes Krisztusunk. Nézd, milyen Betlehem a lelkünk! Hogy vár, hogy vár Téged. Jöjj, Uram Jézus! Papini imádsága Kitárult egy ajtó... ii. A Szepesség reformációja, XVI. századi lelki és szel­lemi megújulása kissé rendhagyó módon ment végbe. Amíg a török hódoltsági területeken a végveszély érze­tében, az egyháztól elhagyatott, magukra maradt gyü­lekezeteknek vigasztalást és erőt adott az anyanyelven hirdetett evangélium, a prédikátorok igehirdetése, Észak-Magyarországon, így a Szepességben is a jólét következtében lezüllött közerkölcsök tették szükséges­sé a változást. Gazdaságilag ez a táj a XV. század óta fellendülőben volt. Megindult a vagyonosodás a városi polgárság körében, a korszellem beszivárgott az egyház falai közé is. A gazdagodás vágya, a vagyonért és hatalomért folyó ádáz harc lezüllesztette az erkölcsö­ket. Mindez kiváltotta a vágyat valami tisztultabb, igazabb gondolkodás, életszemlélet, hitbeli megújulás után. A lutheri tanok elsősorban a Wittenberget megjárt diákok által váltak ismeretessé, de gyors és széles kör­ben való elterjedésük valójában két vándortanító­nak köszönhető, akik állandóan úton voltak és eljutot­tak a legeldugottabb helyekre is. Az egyik vándortanító Leudischer (Leutscher-Lőcsei) György volt, aki az indítást nem külföldön, Wittenbergben, hanem az országon belül, a budai királyi udvarban kapta. A lőcsei születésű fiatalember Krakkóban, a királyi udvarban apródként szolgált, majd ezt megunva, ipa­rospályára lépett és kitanulta a szabómesterséget. Az iparos polgárság akkoriban nagy tekintélynek örven­dett. Lőcsére hazatérve, Leudischer úgy érezte, hogy mestersége nem elégíti ki. Teológiai tanulmányokat kívánt folytatni és ezért visszatért Krakkóba, a Jagelló egyetemre. Magyarországra visszatérve iskolamester lett, majd 1522-ben Budára ment, ahol földije, Henkel János Mária királyné gyóntatója, udvari papja volt. Henkel János, Luther híve volt. Mária királyné, II. La­jos felesége nyitott volt az akkori Európa minden hala­dó szellemi mozgalma iránt. Öt elsősorban a humaniz­mus eszméi érintették meg, de a lutheránusokat sújtó királyi törvények ellenére szívesen fogadta udvarában a Wittenberget megjárt papokat és tanárokat. Thomas Stoltzer udvari zeneszerző és karnagy is a lutheri refor­máció híve volt. Cordatus Konrádot is többször hallgat­ta a királyné a Boldogasszony (mai Mátyás templom) szószékén, aki a lutheri reformáció szellemében hirdette az igét. Leudischerre hatott a budai királyi udvar szellemisé­ge, szabadabb levegője és ez indította arra, hogy meglá­togassa Wittenberget is. Belső meggyőződése, megújult látása által azután nagy missziói lendülettel kezdte igehirdetői munkáját hazájában, a Szepességben. 1530- ban Késmárk városa választotta meg papjának. Jellem­ző az akkori kialakulatlan, zavaros helyzetre, hogy szepesi kanonoknak is kinevezték. A régi tanítás hívei azonban csakhamar eretneket fedeztek fel benne és üldözőbe vették. Volt börtönben, halálra ítélték, egy alkalommal a krasznahorkai várból akarták ledobatni. Városról városra vándorolt nyugtalan természete és a zaklatások miatt. Amerre járt, prédikált, és lassan egész Poprád-völgy papsága is a reformáció híve lett. 1545-ben ült össze a tridenti zsinat, amely húsz éven át ülésezett. Mindenki azt remélte, hogy a zsinat figye­lembe veszi a lutheri tanokat. Erre az időre esik Észak- Magyarországon a kettős királyválasztás után I. Ferdi- nánd, Mária bátyjának az uralkodása, aki a lutheránu­sokkal szemben még engedékenynek bizonyult. A lu­theri reformációhoz való tartozás ebben az átmeneti időben nem jelentett a római egyháztól való elszaka­dást, inkább reformirányzatnak tekintették. 1548-ban királyi rendelet jelent meg az újrakereszte- lök és sakramentáriusok (szentségrontó-zwingliánus) ellen. A rendelet a lutheránusokról nem tett említést. A reformációhoz csatlakozott lelkészek fontosnak tar­tották azt, hogy tanaikat megfogalmazzák. Ebben Stöckel Lénárt bártfai lelkész segített, aki az Ágostai Hitvallás alapján egy hitvallási szöveget fogalmazott meg, amely Melanchthon Fülöp Loci communes c. mű­vét (első evangélikus dogmatika) is figyelembe vette. Ennek alapján készült el az egyes tájegységek: öt sza­bad királyi város, hét alsóbányaváros és a huszonnégy szepesi város hitvallása (Penlapolitana; Heptapolitana, Scepusiana). Ezek a hitvallások az Ágostai Hitvallás leegyszerűsített változatai voltak, kerültek minden szembenállást, kiélezést a régi egyházzal. Véget vetettek a szertelenségeknek, szélsőséges tö­rekvéseknek, rendet teremtettek, irányt szabtak, meder­be terelték az egyházközségek és az azokban szolgálók életét. [ Az Ötvárosi Hitvallást - Pentapolitana - pl. még Verancsics Antal egri érsek, Oláh Miklós esztergomi érsekprímás is jóváhagyta, sőt I. Ferdinándnak sem volt ellene kifogása.] - A három hitvallás a hazai viszonyok­hoz alkalmazkodva, megfogalmazta az evangélikus ta­nítás alapigazságait. Ezek védelme alatt gyökeresedtek meg a Szepességben az evangélikus tanok. Az ellenreformáció vihara a XVII. század végén se­pert végig a Szepességen. Kinczler Irén Evangélikus gimnáziumok országos találkozója Bonyhádon A Magyarországi Evangélikus Egyház már 8 gim­náziumot mondhat magáénak. A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium tantestületének és diákifjúságának kezdeményezésére október végén Bonyhád adott otthont az első találkozónak. Október 27-én este 280 diák és 30 kísérőtanár érkezett Buda­pestről, a Fasori és Deák téri gimnáziumból, Sopron­ból, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Orosházáról és Aszódról. A bonyhádi gimnazisták mintegy 100 ven­déget szállásoltak el, a többiek a kollégiumban, a tornateremben és a gyülekezeti teremben aludtak. A nagy élményt nyújtó hálózsákos tömegszállásról már második este le kellett mondaniuk a vendégek­nek, mert őket is sikerült kollégiumban elszállásolni. Október 28., péntek, a versenyek napja volt. A diá­kok a következő területeken mérték össze tudásukat: Bibliaismereti vetélkedő Német történetíró verseny Hely- és iskolatörténeti vetélkedő Irodalmi vetélkedő Matematika-fizika verseny Számítástechnika verseny Énekverseny Biológia-földrajz vetélkedő Képzőművészeti kiállítás Olimpiatörténeti vetélkedő győzött: a Fasor csapata győzött: Sopron győzött: Bonyhád győzött: Nyíregyháza győzött: Bonyhád győzött: Bonyhád győzött: Bonyhád győzött: Bonyhád győzött: Nyíregyháza győzött: Bonyhád Ugyancsak e napon elkezdődtek a kosárlabda­mérkőzések, délután találkozhattak a diákok Balikó Tamással, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójával, este pedig a Kaláka együttes koncertjével zárult a tartal­mas nap. Szombaton, október 30-án szemináriumok kereté­ben a narkóról, a szerelem, párválasztás témaköréből, az oktatás kétpólusosságáról és a mozgássérültek problémáiról hallgathattak előadást. Nagy élményt nyújtott az uszodai vetélkedő is, ahol a Fasori gimná­zium csapata nyert. A délutánt a kosárlabdadöntők (fiúknál Bonyhád, a lányoknál Sopron győzött) és az esti fesztiválra való felkészülés töltötték ki. Az egész rendezvény fénypontja a szombat esti kul­turális fesztivál volt, melyen minden iskola színvona­las programot mutatott be, majd táncházban, teaház­ban, diszkóban beszélgethettek, szórakozhattak. A vasárnapi záráson ifi. Cserháti Sándor, a bonyhá­di gimnázium diákmozgalmat segítő lelkész-tanára vehette át a győztes iskolának felajánlott vándordíját, majd minden iskola emlékfát ültetett a gimnázium épülete előtt. Az egész rendezvényt orgonahangver­seny és igehirdetés zárta az evangélikus templomban. Bízunk abban, hogy vendégeink jól érezték magu­kat, s a találkozót jövőre újabb követi. Sántha Lászlóné igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom