Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-02 / 1. szám
zvangeiiKus t*iet 1994. januar 9. Maradjon veled Isten öröme Baranka Mária lelkésszé avatása Csorváson A Viharsarokban is újraéled az egyház. Itt az átlagosnál is nehezebb volt a gyülekezetek élete. Fogyásnak indultak, a fiatalok hiányoztak, de voltak hűséges, hitükben megálló, állhatatos evangélikusok, akik őrizték a hagyományokat, nemcsak az alföldi nagy gyülekezetekben, de a kisebbekben is. Orosháza és Békéscsaba között majdnem félúton érkezünk Csorvásra és innen egy mellékútvonalon pár kilométerre Gerendásra. Mindkét falunak jelentős evangélikus gyülekezete volt és ma már így is mondhatjuk - hála Istennek van is. Napjaink lelkészhiánya miatt utóbbi években a két gyülekezetei egy lelkész pásztorolja. Baranka Györgyöt tanulmányai elvégzése és felavatása után helyezte a püspök e két gyülekezetbe szolgálatra. Felesége is a Teológiai Akadémián végzett és eddig mint lelkészi munkatárs szolgált férje mellett. Most kérte az egyházkerület püspökétől, hogy lelkésszé avassa. ige, hozzon örömöt. Isten öröme áldja meg szolgálatodat! A lelkészek áldásmondása és Coníirma-éneke után a békéscsabai ifjúság énekkara Bakay Péter vezetésével énekével erősítette a szolgálatba indulót. A szertartás után a két gyülekezet tagjainak szeretete vette körül a lelkészházaspárt és ez a szeretet sugárzott meleget ezen a délutánon az együtt örvendezők közé. tszm. jJ&J fej { A korán jött novemberi tél egyik barátságtalanul hideg vasárnapján a csorvási templomban az egyházmegye lelkészeinek részvétele mellett és a templomot szépen megtöltő gyülekezet előtt folyt le a lelkészavatás szertartása, melyet dr. Harmati Béla püspök, dr. Cserháti Sándor professzor és Táborsz- ky László végzett. Baranka Mária eddig végzett szolgálatával is jó bizonyságot tett Jézus szeretetéről és különösen a gyermekek és fiatalok között végzett missziói munkát. A püspök ádvent első hetének igéjét választotta. Zak 9,9 versét személyes ajándékként adta át. Isten üdvtervébe látunk bele, az egész világot átfogó és életutunkat is átölelő üdvtervének, részesei vagyunk-1 Maradjon veled Isten öröme, hogy üdvösségünk van és ez az öröm sokszorozódjék meg, amikor gyermekekkel vagy együtt és imádkozol velük. Ez az ige azt is elmondja, hogy Ő jön hozzánk, Királyod érkezik. Üzen prófétáin keresztül, üzen kőbe vésve, pergamenre írva és ma is szolgái által. E világ urai jönnek, mennek. Jézus uralma, királysága, hatalma ma is itt van. Őt halálra keresték, keresztre is feszítették, mégis diadalmas lett. Egyházüldözés korszaka után is meglátszik ez: a történelem Ura diadalmas! Egyik kontinens sem Isten országa, de mindenütt jelen lehet. Ennek ügyében szolgálsz ezután. Bármilyen nyelven is szólal meg az Hírek Erdélyből Lapunk olvasói között Pósfay György Genfben élő nyugalmazott evangélikus lelkész neve nem ismeretlen. Miután 1993 februárjában a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián két előadássorozatot tartott, amelyek közül az egyiknek az összefoglalását lapunk nyáreleji számaiban folytatólagosan közöltük, 1993 novemberében a kolozsvári Egyesült Protestáns Egyetemi fokú Teológiai Intézetben tartott előadásokat mind az ott tanuló evangélikus hallgatóknak, mind pedig egy olyan felsőbb évfolyamnak, amelynek hallgatósága mind evangélikus, mind református és unitárius diákokat, valamint érdeklődőket is magában foglalt. A hétvégeken igehirdetéssel és vetítettképes előadással szolgált a kolozsvári, maros- vásárhelyi és két barcasági magyar evangélikus gyülekezetben, valamint részt vett az Erdély fővárosába összehívott országos lelkészgyűlésnek, továbbá az egyház országos közgyűlésének a megnyitásán. Ugyancsak megjelent azon a kolozsvári ünnepi istentiszteleten, amelyen volt diáktársát, Molnár János marosvásárhelyi lelkészt 50 éves lelkészi szolgálata jubileumán köszöntötte. Bemutatkozó az Unitárius Egyházban A Magyar Ökumenkius Szeretetszolgálat december 4-én az Unitárius Egyház budapesti székházában gyülekezeti est keretében bemutatkozót tartott. Lehel László a szeretetszolgálat ^igazgatója beszámolt a szervezet munkájáról. Ismertette azt a három területet, amelyen a Szeretetszolgálat tevékenykedik. Szólt a menekültügyről, emlitést téve a menekülteket befogadó nagyharsányi és erőspusztai központokról, a Szeretetszolgálat idegenjogi és Szociális Központjáról, továbbá a nemzetközi segélyprogramokról. A Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója külön beszámolt a folyamatban levő vajdasági segélyakcióról, amelynek rendkívül kedvező fogadtatása van a magyar lakosság körében. A Szeretetszolgálat munkájával a gyülekezeti tagok alkalmi fényképtabló révén is megismerkedhettek. Az Unitárius Egyház, amely a Magyar ökumenikus Szeretetszolgálat egyik alapítója, további támogatásáról biztosította a Szeretszolgálatot humanitárius tevékenységében. kb. Vendégház a Néhány év óta, a menekültáradatot tapasztalva, sok intézmény és magánszemély vesz részt az Erdélyből és máshonnan érkező magyarok megsegítésében. Bár a politikai menekültek száma elapadt, de egyéb okokból, pl. gyógykezelésre azóta is sokan utaznak ide. Mélyen humánus az a gondolat, hogy segíteni kell abban, hogy ezek a betegek és hozzátartozóik ne legyenek kénytelenek egzisztenciájukat és otthonukat végleg otthagyni, hanem a szükséges időt biztonságos körülmények között tölthessék el itt.- Még a menekültügy kezdetén gondolkodtam azon, hogy jó lenne megelőző segítséget nyújtani: ne szakadjanak szét a családok, ne kelljen menekülnie, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnie annak, aki valami eseti probléma miatt jön ide. Sok szülő például takarítást vállalt a kórházban, ahová bekönyörögte a beteg gyermekét, hogy mellette maradhasson. 1990-ben épült ez a faház, amely otthont ad ezeknek a patakparton rászorulóknak. Kórházból kijövet ,a felnőtt betegek járóbetegrendelésre, kezelésre járhatnak innen, a szülő szállást kaphat, amíg gyermekét kíséri - mutatta be Bolla Árpád espereslelkész az evangélikus egyház vendégházát, amelyik a Szilas- patak partján áll. Átmeneti szállás persze van másutt is, de ez valami más, ilyen formában szinte egyedülálló. Három szoba, társalgó, konyha, két fürdőszoba van a modem, barátságos, hívogatóan otthonos faházban. Gondnoka nincs az épületnek: az esperes és felesége maga gondoskodik minden szükségesről, kulcsról, takarításról, még a WC-papírról is.- Ez a mi szeretetszolgálatunk - hárítja,el csodálkozó kérdésemet Bolla Árpád. Lapozgatom a vendégkönyvet: számtalan magyar, román, orosz, német, ukrán, szlovák nyelven írt hálás bejegyzés tanúskodik arról, hogy szinte a gyógyulást is meggyorsította a szeretetteljes légkör, a gondoskodás, a baráti segítség.- Hogyan tudják kiszűrni, hogy tényleg a rászorulók jöjjenek el ide?- A magyar egészségügy sokat vesztett azon, hogy sok olyan beteg is tódult a magyar kórházakba, akiknek a gyógykezelése kint is megoldható lett volna. Ezért a római katolikus egyházzal egyeztetve, a kórházak „Caritas" állomásokat állítottak fel a határon kívül több helyen, pl. Erdély-szerte. Itt orvosok vizsgálják meg a jelentkezőt, s annak adnak beutalót, akin csak itt tudnak segíteni. Ezután lelkészi ajánlólevéllel fordul hozzám, hogy tudom-e fogadni. A gyógykezelések nagy részét a Segítő Jobb Alapítvány fizeti, de előfordult olyan is, hogy német, vagy holland keresztény közösség segített. így jutott el a Pető Intézetbe egy ukrán kislány az édesanyjával, aki három hónapot töltött itt. Nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül szállást adunk itt a rászorulóknak - jelentette ki Bolla esperes úr. Cs. Kiss Éva (Megjelent az újpalotai társadalmi újság, a Toronyhír novemberi számában.) Csökkent Németországban az egyházból való kilépések száma Az EPD (Evangéliumi Sajtoszolgalat) 1993 október 27-i száma a német protestánsok között immár harmadszor végzett véleménykutatás eredményeiről számol be. Németország nyugati részében 1585, a keleti országrészben 370 evangélikus egyháztagot, és 295, illetve 559 felekezetenkívülit kérdeztek meg az egyházhoz való viszonyáról: Fenntartja-e egyháztagságát, és ha igen miért: mert megkeresztelték? Mert a szülei is egyháztagok voltak? Mert illendő és szokás? Mert nem akar lemondani esketésnél, temetésnél az egyház szolgálatáról? És milyen az egyházhoz való viszonya? 40% többé-kevésbé szorosan kapcsolódik, 26%-a a megkérdezetteknek éppen csak hogy még nem lépett ki, és 35% az, aki valamennyire az egyházhoz tartozónak tekinti magát. Érdekes, hogy az arányok nagyjából azonosak az ország nyugati és keleti részében, számottevő eltérés csak az ifjúság körében mutatkozik: míg a keletnémet fiatalok fele ragaszkodik az egyházhoz, a nyugatnémet fiatalok közül legfeljebb minden ötödik fiatal veszi igénybe az egyház szolgálatait. Bár az 1982-ben - legutóbb - végzett egyházi közvéleménykutatás eredményeihez képest a mostani körkérdés kevésbé negatív képet mutat, korántsem megnyugtató, hogy a német protestánsok 6%-a (ez másfél- millió egyháztagot jelent!) még mindig a kilépésre gondol, és az egyházhoz ragaszkodók sem gyakorolják tudatosan az istentiszteleteken való részvételt, a biblia- olvasást és a gyülekezet életében való részvételt. Az egyháznak tagjai irányában sokkal szívesebb, barátságosabb magatartást kell tanúsítania - vonja le a beszámoló a következtetést -, ha nem akar tagság nélkül maradni. ÜJ NÉMET EVANGÉLIKUS ÉNEKESKÖNYV 1994-BEN A német evangélikus egyház 1950-ben kiadott német énekeskönyvét előreláthatólag a következő évben kicserélik. Bár jó énekeskönyv volt az is, de általában 40-50 év után esedékes az énekeskönyvek felújítása. Az elgondolás most is az, amit már az 1950-es kiadásnál is alkalmaztak: van egy gondosan összeállított törzsanyag, amihez az egyes tartományi egyházak toldalékot állítanak össze a helyileg kedvelt, de a törzsanyagba be nem került énekekből. Ahogy az 1950-es kiadást is átvette az osztrák evangélikus egyház is saját toldalékkal, most is ez a terv. A két hesseni tartományi egyház (Hessen-Nassau és Kurhessen- Waldeck) már kiadta tervezetét ehhez a pótláshoz 550-665. énekszámokkal. Az énekanyag zöme az utóbbi néhány évtized enekterméséből válogatott anyag. Számunkra nagyon örvendetes, hogy Kodály Zoltán dallama is benne van Túrmezei Erzsébet énekének (Megy a pásztor...) átköltésével. így a gyermekénekből felnőtt gyülekezeti ének lett. Vannak benne spirituálék, kánonok, két, sőt három nyelven közölt énekek (közte koreai, kameruni, szuahéli, délindiai, zulu nyelven is) és egy csak angol szövegű is. Hogy a végleges hesseni toldalékban mi marad meg, még bizonytalan. Mindenesetre az egész német nyelv- terület (beleértve az osztrákot és svájcit is) új énekeskönyvét érdeklődéssel várjuk. Az persze nem valósítható meg, hogy az egyes tartományi egyházak külön toldalékaból összesítés készüljön, bár nyilván nagyon érdekes lenne! Kiss János KÉPEK A SZEKSZÁRDI ORGONAVERSENYRŐL Varga Petra átveszi az első díjat dr. Say Istvántól, a Tolna megyei Önkormányzat osztályvezetőjétől.-A verseny 3. helyezettje: Jaroslaw Wroblenszki (Varsó) jyomoly vállalkozásba fogott a J\. római Katolikus Szemle, amikor összegyűjtötték a folyóirat oldalain az elmúlt több évtiFélbemaradt reformkor . A Katolikus Szemlében megjelent tanulmányok gyűjteménye (Róma 1990) amelyben a munkavállalók mindenkor döntően beleszólhatnak az őket érintő kérdésekbe. Mindezeket támogatandó célul tűzték ki az öntevékenység szellemének és a munkáskultúrának fejzed során megjelentetett és a 30- as évekkel foglalkozó tényfeltáró és elemző tanulmányokat. A szerkesztők véleménye szerint ugyanis Magyarországon a két világháború között úgy „deréktájon" egy keresztény humanizmus körvonalai kezdtek kibontakozni. Vagyis azt a célt tűzték maguk elé, hogy feltérképezzék a „demokratikus és a keresztény humánum szellemétől ihletett magyar társadalmi mozgalmak széles körét". Azért is tartották ezt kötelességüknek, mert a kommunista diktatúra idején ezeket feloszlatták, vezetőiket meghurcolták és „kitaszigálták" az országból, és ráadásul még agyon is hallgatták az elmúlt negyven év során. Érdeme a kötetnek, hogy az emigrációba kényszeri- tett és még a 70-es években életben lévő szervezők és vezetők maguk a szerzők. A bevezető sorokban a szerkesztőbizottság mentegetőzik, hogy lényeges reformmozgalmak és politikai erők ismertetése maradt ki (pl. a népi írók, vagy az összes protestáns eredetűnek nevezhető mozgalom is, és szinte minden az egyházaktól független kezdeményezés), másrészt sajnálkoznak amiatt is, hogy néhol a forrásanyag hiányosnak bizonyult, így a megszületett tanulmányok itt-ott pontatlanságot hordoznak. De mégis útjára bocsátotta a szerkesztőbizottság e tanulmánykötetet, emléket kívántak állítani „azoknak a közéleti személyiségeknek, akik nehéz történelmi időkben (idegen megszállás, kemény társadalmi és politikai elfogultsággal és ellenállással szemben is) vállalták az emberibb jövő és a magyar nép szolgálatát". A kötetben tárgyalt katolikus mozgalmak és személyiségek esetleg még idősebb evangélikusok számára sem mind ismertek. De mindemellett - tudniillik, hogy kizárólag katolikus mozgalmakról és katolikus társadalmi reformerekről van szó - izgalmas és főleg informatív olvasmány ez a kötet. Megtudhatjuk belőle, különösen is az ifjabb korosztályok, hogy Magyarországon a két világháború közötti időszakban valóban sok minden történt, ami európai értékekkel mérve is számottevő volt. A kötet tartalmaz írásokat a társadalmi mozgalmakról, a kereszténydemokrácia útkereséséről, a szegény- politikáról, és e három terjedelmesebb témakörön kívül vannak még értékelő tanulmányok a kisgazdapárt történelmi jelentőségéről és az 1956-os forradalomról is. A tanulmánykötet legvégén van egy Európa sorsproblémáival foglalkozó írás Rezsoházy Rudolf tollából, aki a Belga Egyetemen a politikai tudományok és szociológia tanára, és a Libre Belgique vezércikkírója. További néhány jelentősebb szerzőnek a nevét megemlíteném. Barankovics István a volt Demokrata Néppárt főtitkára, volt országgyűlési képviselő, Békés Géllért OSB, a római Szt. Anzelm Egyetemen tanít, többek között ökumenikát, a Katolikus Szemle főszerkesztője, Farkas György a KÁLÓT egyik alapítója, Frey András külügyi szakértő, Kovács K. Zoltán agrármérnök a Demokrata Néppárt volt országgyűlési képviselője, a Szabad Európa Rádió Zoltán Károly nevű szerkesztője, Varga József jogász, recski fogoly, több demokratikus ifjúsági mozgalom vezetője, a bécsi Európa Ház volt igazgatója. Vida István jogász, szociálpolitikus, a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete volt főtitkára, tudományos kutató, valamint Vörös Vince a Magyar Parasztszövetség egyik alapítója és volt főtitkára (és az 1988-ban újraindult mindkét szervezet akkori elnöke). Több mozgalomról tudhatunk meg alapinformációkat. Most terjedelmi okok miatt csupán kettöt-hármat említek meg. Idősebb olvasóink előtt bizonyára ismerős nevek a KÁLÓT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületé), a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége), vagy a Hivatásszervezet (HSZ). Az említettek közül kettőről néhány mondatot. Kezdem a kevésbé ismerttel, a HSz-szel. Fontosabb célkitűzései közé tartozott olyan gazdasági rendszert kiharcolni, amelyben a munkavállalók és családjaik emberhez méltóan élhetnek. A dolgozók és hozzátartozóik életét és egészségét a társadalombiztosítással is szolgálni szerették volna, olyan szociális és érdekvédelmi berendezkedésért küzdöttek, leszteset. A könyvben említettek közül talán a KÁLÓT a legjelentősebb. 1935-ben indul útjára a Jézus Társaság egyik szegedi pajtájából, és fénykorában legalább 3000 helyi szervezetet és kereken félmillió tagot számlált. Kerkai Jenő SJ. volt az alapító. A KÁLÓT 1943-ban 20 bentlakásos népfőiskolán képezte a parasztifjúság legtehetségesebb tagjait, s indították el őket az öntudatosodás útján. Több parasztpolitikust is adott az országos hatókörű pártoknak. Kezdetben jórészt a sajátos parasztmozgalmi célokra képezték a tehetséges fiatalokat. Még szeretnék néhány szót mondani a szegénypolitikáról. Említésre érdemes, hogy abban a korszakban született meg néhány jelentősnek mondható szociálpolitikai törvény. Az is említésre méltó, hogy a könyvben említett mozgalmak, pártok és vezető személyiségek legtöbbike nem volt minden szociális érzék nélkül. Sajnos csak találgatni tudjuk, ha a háború és a kommunisták törvénytelen hatalomátvétele nem történik meg, mi minden alakult volna másként. Valóban vannak hiányosságai a kötetnek, még katolikus relációban is. Csak sajnálni tudjuk, hogy az ugyancsak jelentős és a témához illeszthető protestáns mozgalmakról, kezdeményezésekről és közéleti személyiségekről nem történik érdemi említés. A szerkesztők a bevezetőben tesznek rá utalást, hogy a protestáns oldal bemutatása azért maradt el, mert a fölkértek nem vállalták. (Azt hiszem, meg kellene kérdezni minderről a protestáns oldalt is.) Mindenesetre fontos lenne egy a protestáns társadalmi mozgalmakat (akár egyházakhoz kötődő, akár független) bemutató tanulmánykötetet megjelentetni a két világháború közötti korszakról. Véleményem szerint is a két világháború közötti magyar közéletben a keresztény (protestáns és katolikus) mozgalmak virágzása valóban figyelemre méltó, az a feladatvállalásuk pedig, ahogy bekapcsolódtak a magyar társadalom európai szintre való felhozatalába, példaértékű. Bárdossy György Találkozások Tatára hívott az Evangéliks Elet pársoros értesítése: a KIÉ 3 napos BÁBSZEMINARIUMOT rendez. Otven éve a pedagógiai módszerem, pszichológiai segédeszközöm a báb - de láttam a Lélek erejének ihletésével mozduló bábokkal a tiszta Igét hirdetni Jób történetének eljátszásával, mély élményt nyújtott. Ezért csatlakoztam a téli estén a vidám fiatalok csapatához, ha 1942-ben lettem KIE-tag, szeniorként is közöttük a helyem! Gyülekezéskor a terem falitábláján két kérdés fogadott: MIÉRT? és HOG YAN? - az érkezésünk célját, a távozásunk eredményét lehetett — név nélkül is! - felírni rá. A miért-re könnyű volt a válasz, hiszen segédanyaggal, tapasztalattal, nyitott szívvel készültem, írhattam: „TANULNI, TANÍTANI, TÖLTEKEZNT’ Azután, a háromnapos együttlét során a helybeliek családias összefogását látva, a szállásadó család testvéri szeretetét tapasztalva és az „Irgalmas samaritánus" történetének zenei aláfestéssel való feldolgozását tanulva megérlelődött bennünk a válasz a „hogyan?"-ra is. Távozhattunk a „TALÁLKOZÁSOK" élményével. Mert az ismeretekben csupa egyivású testvérre találtunk, a régi ismerősben megtapasztalhattuk, hogy ugyanaz a „dinamó" hajtja. Püspököt, tanárt és diákot ugyanaz a samaritánusi szeretet hozott össze, és visz tovább, amely nem embertől van. Isten ajándéka ez, minden hívőnek üdvösségére. Hesp Edéné ny. óvónő MERNYE „Ne félj, te kicsiny nyáj!” így hangzott a biztatás Smidéliusz Zoltán esperes igehirdetésében azon az estén - 1993. október 19-én, amikor a MER- NYÉN élő - eddig Ecseny szórványaként gondozott - evangélikusok a község kultúrházába gyülekezve LEÁNYGYÜLEKEZETTÉ (filiává) szerveződtek. Az utóbbi két évtizedben - elsősorban Ecsenyből a nagyközségbe - Memyére költözöttek lélek száma eléri a kilencvenet, életkoruk átlagos száma azonban még a harmincat sem! A német ajkúik leszármazottjaiból álló leánygyülekezetet először a község polgármestere - Horváth István - köszöntötte. Szerveződésünket - a hit motivációja mellett - indokolta Így istentiszteleti célokra kialakítandó helyiség terveinek előkészítése. Tisztségviselőinek - Pracser Jánosné gondnok pénztáros, Ellenberger Fülöp, Gamos Ernőné, Máj Péter, Pintér Jánosné és Varga Viktor presbiterek - beiktatása alkalmával, november 14-én, az anyagyülekezet lelkésze hirdette: „Akinek van, adatik és bővelkedni fog../’ (Mt 25,29) Mónus László
