Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-30 / 5. szám

-Wpi i 8, ti IfiSi» Evangé likus Elet 1994. január 30. Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Dán 9,18. VASÁRNAP Más alapot senki sem vethet a meglé­vőn kívül, amely a Jézus Krisztus. lKor 3,11 (Jer 30,20; Mt 20,l-16a; lKor 9,24-27; Zsolt 119,73-80). Amilyen az alap, olyan a felépítmény, amilyen a fa, olyan a gyümölcse, amilyen a vetés, olyan az aratás. Életünk alapja és életünk minősége ugyanilyen ok-okozati összefüggésben áll. Akinek Krisztus az alapja, az számíthat minőségre. Az ala­pot Isten ingyen megépítette, ideadta, nekünk csak rá kell, illetve rá lehet építeni erre a meglevőre. Hétfő Nem azért szeretett meg és választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagy­tok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szere­tett benneteket az UR. 5Móz 7,7-8 (Ef 1,4-5; ISám 15,35b—16,13; 5Móz 6,10-25). Azért szeret, mert szeret. Nincs más magyarázat. Azért szeret, mert az ő lényege a szeretet. Ezt világosan tudtunkra adta már amikor megteremtett, de méginkább akkor, amikor Jézust, egyetlenét, keresztre küldte értünk. KEDD Az ÚR lenézett a mennyből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket. Zsolt 102,20—21 (Mt 5,10; Fii 1,27-30; 5Móz 7,6-15). Az ember börtönt csinált a világból. A fogvatartók a szenvedélyek, az ösztö­nök, a pénz, a hatalom, a korszellem, a szokások, a meg nem bocsátás, a kölcsönösség és ehhez hason­lók. Van, aki jól érzi magát ebben a rabságban, mert megszokta, megszerette, de van, aki kiált, mert van remény a megmentésre. SZERDA Simon Péter így válaszolt: „Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van nálad.” Jn 6,68 (Péld 4,13; lMóz 6,9-22; 5Móz 8,1-20) Jézus senkit nem tart magánál erőszakkal. Az ajtó mindig nyitva van, amíg a földi életünk tart. Bármikor el lehet menni, de bármikor vissza is lehet érkezni. Egyszer azonban bezáródik az ajtó. És nem mindegy, hogy akkor éppen kívül, vagy belül leszünk. Aki azonban Jézus mellett megtapasztalta az igazságot, az rájön, hogy nincs más választása, mint az, hogy maradjon. CSÜTÖRTÖK Az Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele. lTim 4,4 (Zsolt 104,27-28; lKor 3,5-10; 5Móz 9,1-6). Isten nem alkot hibásat, másodosztályút, selejtet. Ami rosszat látunk magunk körül, az biztos, hogy nem Istentől származik, hanem az embertől. Aki hálaadással tudja szemlélni az Isten teremtett világát, az az Isten minden teremtményének örülni tud és meglátja a fűszálban is az Isten nagyságát. PÉNTEK Dicsérlek a gyülekezetben. Zsolt 22,23 (Kot 1,12; Mt 10,40—42; 5Móz 9,7-30). A hit nem magánügy, nem a belső szférába tartozó ügy, hanem közügy. Az olyan hit, ami soha, senki előtt nem derül ki, már nincs is. A gyülekezet közösségét „megspórolni” nem lehet. A közösségben Istent di­csérni énekléssel, imádsággal, igehallgatással, úrva­csorával nem csak egyszerű szokás, hanem hitvallás­sá is válik, ha van folytatása a hétköznapi életben. SZOMBAT Szeressétek az igazságot és a békességet! Zak 8,9 (ÍJn 3,18; Lk 17,7-10; 5Móz 10,10-20) Ahol nincs igazságosság, ott nincs béke. A békessé­get mindig az igazságtalanság dúlja fel a legjobban. Ezért mindig először az igazságra, az igazságosságra kell törekedni. Ha nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza, a békesség eléréséhez még mindig van egy aduja a Krisztus-követő embernek: a szeretet. Igaz a „Házi áldás”: Hol hit, ott szeretet, hol szeretet, ott béke... Mekis Ádám Mégis... Zsoltár 78,17 Sokszor egy-egy szó olyan sokat tud mondani bibliaolvasás köz­ben. Személyesen nekem szól, ér­zem. Nemcsak nekem szól, de szí­ven üt ebben az igeversben az a szó: „mégis”. A zsoltár előző versei Isten jótet­teit sorolja, amit Izrael hálátlanul elfelejtett: a tengert kettéválasztot­ta, a pusztában kenyeret, húst adott. Mikor nem volt víz - vizet fakasztott a sziklából. Sok min­dent tapasztaltak. Isten vezette, óvta őket, megmutatta a szívét ne­kik : lám ennyire szeretlek bennete­ket. És mégis folyvást vétkeztek. Elfogadták a segítséget, a csodát, a szabadítást, és mégis... Ugye érzed, hogy itt rólunk is szó van?! Rólam és rólad. Nem tudnád életed eseményeit úgy cso­portosítani, hogy ugyanez jönne ki: „mégis”... Isten számtalanszor megsajnált, megszánt. Az utolsó percben elhárított valamit; a be­tegség jobbra fordult, a csapás el­hárult. Talán a halálos ágyról ho­zott vissza, talán szülőt, hitvest, gyermeket adott vissza, akiről már lemondtam. Talán egy bűn miatt nem sújtott le rám, és én mégis... Mégis! Mit is jelent ez? Azt je­lenti, hogy elfogadtam a jót (talán még meg se köszöntem!), de szí­vem maradt a régi: a makacs, a hűtlen, a bizalmatlan. A legkisebb bajnál újra kétségbeestem. Megint nem imádkoztam, hanem embe­rektől vártam a megoldást. - Ha kevés volt a pénz, ha nem ment le mindjárt a magas láz, ha fiamat nem vették fel az egyetemre, ha egy kicsit várni kellett volna Istenre -, máris jött a zúgolódás. Életünk visszatérő-mozzanata ez. „Mégis” -, olyan vádoló tud lenni ez a szó. Emberi szinten is. Talán édesanyád sírja mellett fut át rajtad: milyen jó volt hozzám, és mikor megöregedett - rá se néztem. Várt egy telefont, egy látogatást, egy ked­ves mondatot -, és én mégis hallgat­tam. Ha néha nála voltam is, siet­tem, „nem értem rá” végighallgatni. Vagy talán elhunyt hitvesed felé érzed: milyen jó volt hozzám, hű­ségesen várt haza. Olyan szép ter­vei voltak családi életünkről, és én... csak a saját panaszaimmal terheltem nap-nap után, alig volt hozzá egy jó szavam... Rohan az élet. És tudjuk, nem soká el kell szakadni egymástól. Addig kellene szeretni egymást, amíg együtt vagyunk. És mégis maradok hallgatag, zárkózott. De ne folytassuk. Egy segíthet! Ha mindezt őszintén megváltjuk Jézusnak. Ő tudja, hogy ilyenek vagyunk. De nem taszít el. Amíg élsz, addig ott a felkínált lehetőség az újrakezdésre. Gáncs Aladár Egy lelkészi jubileum gyülekezeti ünnepsége HOMOKBÖDÖGÉN családias hangulatú gyülekezeti istentiszteletre hívogatott a harangszó. Görög Zoltán lelkészt 20 évvel ezelőtt választotta lel­készéül a bakonyaljai kétfiliás ősi gyü­lekezet. Az igehirdetési szolgálatot e sorok írója végezte, míg a kétévtizedes szolgálatban munkálkodó lelkész oltá- ri záró imádságában így foglalta össze háláját: „Magasztalom az Urat egész szívemmel. Elsorolom minden csodatet­tedet" (Zsolt 9,2). Gabnai Sándor fel­ügyelő megköszönte azt a pásztori ma­gatartást, amely örülni tudott az öm­lőkkel, d*e sírt a sírókkal, kicsinyeket tanítani és nagyokat példával vezetni. Urát követve igyekezett. Ajándékukat Németh János gondnokkal adták át; elérzékenyülve mondott köszönetét Csatári Lajos nagygyimótai gondnok is, Kánai Viktor és Molnár Béla presbi­terekkel és köszönetül nyújtották át adományukat. Gondnokasszonyaik vi­rágcsokorral köszönték meg a főorvos­asszony feleségnek és tanárnő jelölt leányuknak, hogy a lelkészi szolgálat­ban mindig készséggel segítették. A ta- polcafői lelkes gyülekezet hóval borí­tott utazásra nem vállalkozott, hanem a legközelebbi istentiszteletükön ké­szülnek megemlékezni a 20 éves szolgá­latról. A köszöntők sorában a gecsei gyüle­kezet küldöttei: Ágoston Ferenc fel­ügyelő és Kiss Lenke gondnoknő is ál­dást kértek a jubiláló lelkészre, aki 5 éve helyettesként végzi szolgálatát kö­zöttük, s mindezért: Istenünkké legyen a dicséret, dicsőség mindörökké! - A lelkész-testvérek köszöntését e sorok írója ezzel a hitvallással adta átj Elég neked az Úr kegyelme, mert az O ereje a te erőtlenséged által ér célhoz. Búcsúzáskor a templomajtóban so­kan ölelték át lelkipásztorukat ifjak és idősek, ezzel fejezték ki köszöntésüket eddigi szolgálataiért és ezzel erősítet­ték, áldást kérve a közöttük tovább végzendő munkára. Ez ünnepi alka­lommal ifj. Gabnai Sándor teológus vé­gezte az orgonista szolgálatát, ezzel fe­jezve ki háláját. Tóth Sándor TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK ÉS EVANGÉLIKUS MÚZEUMUNK közös vállalkozásaként dr. Fabiny Tibor professzor vezetésével Művelődéstörté­neti Kutatócsoport létesült hét teológiai hallgató önkéntes részvételével. Kérjük az esperesek, és a gyűjteményi előadók segítségét, hogy támogatásukkal lehető­vé váljon a múltunk során kimagasló szerepet vitt evangélikus ősök síremlé­keinek (és egyben emléktábláinak, szob­Az ICHTHÜSZ éves rendjének megfelelően 1994. február 25-én délután 5 óra és feb­ruár 27. délután 2 óra között (böjt második hétvégéjén) tartja rendes Közgyűlését a Mátraházi Refor­mátus Lelkészüdülőben. Alapsza­bályunk értelmében a Közgyűlést a munkaközösség tisztségviselői valamint a 16 évnél idősebb megje­lent cserkészek alkotják. Napirenden a következők szere­pelnek : tisztújítás, az 1993-as progra­mok értékelése és az 1994-es prog­ramok meghatározása, munkakö­zösségünk és a Szövetség kapcso­lata, munkaközösségünk és a csa­patok kapcsolata, munkaközössé­günk és az egyházak kapcsolata. rainak, intézményeinek, utcáinak vagy tereinek) felmérése és pontos regisztrá­lása. Egyik sürgető célunk egy olyan kiadvány szerkesztése („Hol sírjaik domborulnak”), amelyben - néhány so­ros lexikális életrajzi adat és arckép mellett - a még fellelhető sírjuk fényké­pét és'sírfeliratát is feltüntetjük a temető és parcellaszám megadásával. E célból rövidesen a következő munkatársak je­lentkezését jelezzük: Hamza Kinga (Hajdú-Szabolcs és Vas m.), Hegyi Emőke (Bács-Kiskun és Veszprém m.), Kendek Péter (Pest és Győr-Sopron m.), Krska Mária (Kelet-Békés és Borsod- Heves), Marosy Attila (Buda és Fejér- Komárom m.), Szabados Regina (Tol- na-Baranya és Somogy-Zala), Tóth Szilvia (Nyugat-Békés és Nógrád m.). Amennyiben esetleg egy napba nem fér­ne bele tartózkodásuk, kérjük számukra szerény szállásról gondoskodni. Munkaközösség A közgyűlés formális teendőin túl e hétvége bizonyára jó alkalmat kínál testvéri találkozóra, lelki­szellemi feltöltekezésre, a téli ter­mészettel való találkozásra, kirán­dulásra, sportolásra is. Ennek értelmében minden ér­deklődő testvérünket nagy szere­tettel hívjuk és várjuk. Jelentkezni február 16-ig az Ökumenikus Tanács irodájában (1026 Budapest, Bimbó út 127. Tel.: 1-176-4847) lehet az 1000 Ft- os részvételi díj egyidejű postázá­sával. A személyes találkozásig testvéri szeretettel kívánunk jó munkát! Vikár Béla Dr. Bóna Zoltán ügyvezető elnök főtitkár A MEGLELHETŐ KINCS Mt 13,44-46 Köves, megmunkálásra nem is igen alkalmas föld is lehet értékes, ha került már bele kincs. Annak pedig, aki erre rátalál, vagy saját életével kapcsolatban ráeszmél, annak nagy az öröme. Nem is fon­tos számára igazán, hogy az mi módon kerülhetett oda. Nem is biztos, hogy vágyik magyaráza­tokra. Az sem lényeges, hogy előt­te hányán és kik örvendezhettek neki. Az átlagember cselekvése ilyenkor a rejtekbe való visszahe­lyezés. Mert hozhat bajt is a kincs? Bizonyára voltak olyanok, akik megütötték a bokájukat, mert má­sok, akik tudomást szereztek a kincs megtalálásáról, ettől még na­gyobb izgalomba jöttek, s talán a bűnözésig is eljutottak. Az ember­nek a rejtek biztonságában kell a kincset valahogy sajátjává tennie. S amint ennek tényleg a mennyek országához van köze, akkor ott nagy az öröm. Már abban is, ahogy összeszedi magát, összesze­di mindenét, ahogy értékesíti azt, aminek valós haszna van életében. Mindenki életében van ilyesmi. Hol több a tálentum, hol kevesebb abból, ami valóban értéket képvi­sel. Akár még anyagiakra is gon­dolhatunk. Cakhogy az örömnek is jelen kell lennie. Sok, szektába csalogatott fiatalt, vagy idősebbet megkérdezhetnénk, örül-e még mindig annak, hogy túladattak ve­le vagyonún, nevén. Van-e öröm még szívében? Aki azokra a kincsekre lel rá, amelyek valóban az Isten országát jelentik az életében, arra jellemző az örvendezés, a józan örvendezés, az a fajta,,amely tudja, mit csinál eközben. így adja el mindenét a példázat embere is. Mindenét, mert csupán ez elég. Pontosan csakis annyi elegendő a kincsek sajáttá tételéhez, amennyi csak van. Nem valamennyire van szük­ség, hanem mindenre. Hiszen ko­moly áron kell hozzájutni a kin­csekhez. Ingyen kegyelmet hirdető egyházunkban még inkább óva­kodnunk kell a tévedéstől. A ke­gyelem kincsei ingyenesek, de ami hozzá tartozik, a föld, az út, a ta­nítványt út, azért komoly árat kell fizetni. Mégis ott van a minden mértéket felülmúló öröm. Azért, mert most már fellelhető az Isten országa, azért, hogy beköszöntött már életünkbe, sajáttá lehet az ár befizetése után, mint Boáznak Rut szántóföldje, s vele a beteljesülés. Boáz meg tudta fizetni Naominak a Rúthoz tartozó szántóföld árát, volt mit adnia érte. S akinek már van, annak lehet többje? Valósnak vehetjük azt a helyzetet, hogy aki nemcsak ennek a földi világnak, de a mennyei birodalomnak is a pol­gáraként él, az vágyódik a teljes­ségre, a tökéletesedésre, aki már magáénak mondhat valamit is a mennyek országának kincseiből, az hajlandó és képes is tovább ku­tatni, keresni. Ami mások elé is tárul, ő abban is meglátja az érté­ket. Az ő szeme már nem vak. Nem vakitja el föld mélysége, szív­ben emelt gonoszság fala, üres csil­logás. Mint a nagyértékű gyöngyre lelő kereskedőnek, neki is el kell adnia mindenét örömmel. Akinek kevés van, az könnyebben adja el mindenét, s akinek már több van, az meglehet, nehezebben válik meg értékeitől, esetleg olyan nehezen mint a Jézus közelébe kerülő gaz­dag ifjú. Pétert inkább saját bűnössége tartotta volna távol Jézustól, de Jézus tud, és akar is ezen változtat­ni. A gazdag ifjú helyzete ezzel szemben megpecsételődve látszik. Pedig neki is tudnia kellene eladnia mindenét, hogy így a Jézust köve­tők közé kerülhessen, s aztán el­nyerhesse ingyen azt, amit ő, de Péter sem tud magától megszerez­ni : a bűnbocsánatot, élete megiga- zí fását. A megkeseredett lelkű emberek, Jób szerint a halált , jobban kere­sik, mint a rejtett kincset.” Úgy tűnhet, egyes élethelyzetekben megoldás az is, ha tenyerünkbe te­metkezünk, arcunkat így Isten elől is elrejtjük, mindaz elől, amit Ő adni akar. De ne ezt tegyük, mert „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titko­kat; tudja mi van a sötétségben és nála lakik a világosság.” Decmann Tibor IMÁDKOZZUNK! Jézus, rád tekintek, S múló földi kincset Nem keresek én. Hírnevet,_ nagyságot, Slkért ifí nem várók, ’Csák te légy enyém. Utamon, ha fájdalom És kereszt vár, hordom hittel: Tőled nem szakít el. Ámen. (357. ének 3. vers) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1994. Január 30. I. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Balicza Iván; de. 10. német Gémes Pál, de. 11. (úrv.) Sze- bik Imre; du. 6. Koczor Tamás-Balicza Iván. XII. Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Szilas Attila. Pesthidegkút, II. Báthory u. 8. de. fél 11. Csimazia Sándor. Csillaghegy, m. Má­tyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbu­da, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálint László. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly du. 6. Geröll Gyuláné. VD. Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán du. 6. Nagy Zoltán. Vm. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. VIII. Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc. VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél 10. Józsa Márton. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Józsa Márton. X. Kerepesi út 69. de. 8. dr. Szabó Lajos. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. Missura Tibor de. II. (úrv.) Csepregi András du. 6. Missura Tibor. XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Csepregi András. Budabegyvidék, XII. Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) dr. Széchey Béla, de. 11. (úrv.) dr. Reuss András, du. fél 7. dr. Szé­chey Béla. XIII. Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabó Lajos. XTV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Szabó Lajos. Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László. Újpa­lota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Kistemplom, XV. Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston. Cin- kota, XVI. Batthyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákoshegy, XVII. Tessedik S. tér de. 9. Kosa László. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kustra Csaba. Rákoske­resztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László. Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kustra Csaba. Pestszentlőrinc, XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pest- szentimre, XVIII. Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú. XIX. Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI. Deák tér de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXp. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István HETVENED VASÁRNAPJÁN az oltárterítő színe: zöld. Az istentisztelet oltár előtti igéje: lKor 3,1-8; az igehir­detés alapigéje: Mt 13,44-46. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISZ- SZIÓ: 17.30-17.45. 49 m-es rövidhul­lám, 5885 kHz január 29. szombat: Ki vagyok én? - rádiós hittan. január 30. vasárnap: Öröm bennünk - Börönte Márta. Levelezési cím: Evangélikus Rádió­misszió, 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. EMENYEK Deák téri orgonazenés áhítat 1994. január 30-án, vasárnap 18 órakor MISKOLCZI KATALIN orgonái. Műsorán Mozart-, Dupre- és Elgar-müvek szerepelnek. BUDAPEST-PESTERZSÉBET A gyülekezet lelkészi hivatalának és egyben a ZÁKEUS MÉDIA CENT­RUMNAK telefonszáma megválto­zott. Az új szám: 283-0148. A Magyar Bőrtönpasztorációs Társa­ság imaszándéka január 30-án: Imád­kozzunk azokért - elmélkedjünk azok­ról - akik minden jó törekvés ellenére is értéktelennek, ezért elvetendőnek tartják az életet, hogy ne ez legyen vég­ső tapasztalatunk a világban. A Magyar Vöröskereszt 1994január­jától ismét megszervezte az önkéntes segítők „Házi gondozás-betegápolás” című képzését. Az oktatási program­hoz csatlakozott a Magyar Televízió is és január 8-tól 11 alkalommal szombati napokon az 1. csatornán 13.55-kor a képzés tematikájához kapcsolódó fil­meket vetítenek. Ezek az ismeretek kü­lönösen hasznosak lehetnek fiatalok számára. Az Evangélikus Külmissziói Egyesü­let január 31-én (hétfőn) délután 17 óra 30-kor a Kelenföldi Gyülekezet tanács­termében (Bp. XI., Bocskai út 10.) Ke- veházi László az Egyesület lelkész elnö­ke tart beszámolót a Berlini missziói konferenciáról. Az együttlét Brebovsz- ky Gyula lelkész áhítatával fejeződik be. Minden érdeklődőt szeretettel hív az Egyesület vezetősége az összejöve­telre. HALÁLOZÁS özv. Molnár Gyuláné sz. Gordon Mária elhunyt. 1902-ben az Ózdon fel­épült új evangélikus templomban első­ként keresztelte meg Turóczy Pál espe­res. Ózdon, Putnokon, majd ismét Óz­don élte le 91 évét. 1993. december 7-én Putnokon, félje mellé temették. Tóth Melinda lelkész, Jn 17,24 alapján pré­dikált. Putnokon a templomban meg­PÁLYÁZATOK - FELVÉTELEK A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium pályázatot hirdet az alábbi tanári állásokra: 1 fő földrajz-német szak, aki vállalná a földrajzot német nyelven tanítani, 2 fő angol-magyar szak, 1 fő matematika-fizika szak, 1 fő testnevelés-bármely szak. Feltétel: egyetemi végzettség. A pályázat benyújtásának határideje folyamatos, de legkésőbb 1994. május 31-ig kérjük a jelentkezést. Az állások 1994. augusztus 16-án foglalhatók el. * A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) felvételt hirdet a 8 osztályos gimnázium I. osztályába az 1994-95-ös tanévre, a jelenleg IV. osztályos általános iskolások részére. Jeletkezési lapot a gimnázium portáján, bármi­lyen időpontban lehet kapni. A lapok beadási határideje január 31. A felvé­teli várható időpontja február második felére esik. * A Nagy tárcsái Evangélikus Óvoda pályázatot hirdet a vezető óvónői állás betöltésére. Cím: 2142 Nagytarcsa, Sztehlo u. 1. Tel.: 28-370 684. * A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos tago­zatára az 1994/95-ös tanévre jelenleg 4. osztályos budapesti és a főváros közvetlen közelében lakó evangélikus tanulók számára. Intemátusi elhelye­zést várhatóan tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és Pest megyei evangélikus lelkészi hivata­lokban és a gimnáziumban szerezhetők be. A jelentkezés határideje 1994. február 18. A jelentkezési lapokat kéijük a gimnázium címére küldeni: 1052 Budapest, Sütő utca 1. tartott gyászistentiszteleten köszönték meg egész életét. Radnai János, lapunk hűséges olva­sója 80 éves korában Dubicsányban elhunyt. Temetésén Tóth Melinda hir­dette a feltámadás igéjét Jn 10,11-18 alapján és Pásztor Dániel református lelkész is búcsúztatta. Evangélikus és református testvérek közösen kísérték a falu tiszteletben állott hívét utolsó útjára 1993. december 8-án. özv. Erős Lászlóné sz. Mendel Julian­na, a vasegerszegi gyülekezet tagja, és lapunk hűséges olvasója karácsony Szentestéjén 72 éves korában hazatért Teremtő Urához. December 30-án nagy részvét mellett kísérte utolsó földi útjára a család és. a gyülekezet. Koporsója mel­lett Menyes Gyula lelkész hirdette a feltá­madás evangéliumát. özv. Horváth Pálné, a kötcsei evan­gélikus gyülekezet kántora, 44 évi szol­gálat után 78. életévében, 1994. január 6-án elhunyt. Apróhirdetés Észak-dunántúli városi lelkész (48 éves, 167 cm magas) megismerkedne olyan hölggyel, aki szívesen lenne lelkész-feleség. Válaszokat „Orgona” jeligére kérjük a Szerkesztőség címére. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postafiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (940027/20) • Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom