Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

Evangélikus Élet 1994. október 30. Négy évtizede a magyarságért - Ausztriában KÜLMISSZIÓ Manapság sokat hallunk a határainkon túli magyarság helyzetéről. Van ennek a magyarságnak egy olyan csoportja is, akik eredeti hazá­jukat elhagyva, menekültek, vagy vándoroltak ki egy másik országba. Ilyen népcsoport Ausztriában is van, ahol a protestáns magyarok lel­készével, az 1955 óta kint élő Szépfalusy Istvánnal készítettem inter­jút. Belekerültünk egy bizonyos nemzetiségi harcba, amit szeren­csésen vívtunk meg. Ennek a kö­vetkezménye lett azután az is, hogy amikor az Osztrák Szövet­ségi Kormány 1992-ben elismer­te a Bécsi Magyar Népcsoport Tanácsot, akkor az osztrák egy­házi tanács engem jelölt a bécsi magyar protestánsok népcsoport tanácsosává. Azóta a Kancellári- Mit kell tudnunk a Magyar Hivatalban a Népcsoport Tanács Lelkigondozó Szolgálatról? egyik tagja vagyok.- Az Ausztriai Evangélikus - Noha 2 éve nyugdíjas, bizo- Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata az ország egész terü­letén gondozza a magyar protes­tánsokat, de más anyanyelvű szervezetekkel is kapcsolatban áll. Egyházi újságunkat, mely a „Másokért Együtt” címet viseli, rendszeresen 8-9000 magyarnak küldjük ki. Fő tevékenységünk az istentiszteletek tartása, lelké- szi hivatali munka, de ezenkívül felvállaltuk az Ausztriába főként a 80-as években magyar nyelvte­rületről kimenekült 11 000 ma­gyar gondozását. Az ekkor itt fellépő idegenellenesség miatt ne­héz feladat volt a tartózkodási engedély és a munkahely, majd a lakás megszerzése. Manapság az osztrák állapolgárság megszerzé­séhez adunk jogi tanácsokat. A segítségnél sokat jelent, hogy az egyetemi tolmácsképző inté­zetben tanítok 16 éve és törvény- széki tolmács is vagyok, így rög­tön tudok minden új rendeletről.- Hogyan és mikor találkozik a gyülekezetekkel?- Minden héten van istentisz­telet egy bizonyos rendszer sze­rint, s így minden hónapban egyszer eljutok mindegyik gyüle­kezetbe. Azt szoktuk mondani, hogy „bá­tyus” istentiszteleteket tartunk. Te- hát utána ott maradunk, kávézunk; szendvicseket és süteményt fo­gyasztva megbeszéljük aktuális örömünket és bánatunkat. Termé­szetesen van felelős presbitériu­munk 12 rendes és 4 póttaggal, ezenkívül az egyháztanácsnak van­nak albizottságai, és egy 45-50 tagú munkatársi csoport. 1974-ben el­kezdtem egy családlátogatási akci­ót, melyben igyekeztem felmérni az akkori ausztriai magyarság hangu­latát, gondolkodásmódját. Ennek lett eredménye a Lássátok, halljá­tok egymást c. könyvem. 1991-ben újraindítottam ezt a szokást. így most készül a 2. kötet. Ez 1200-1300 családra fog alapozni.- Ausztria katolikus ország. Mi­lyen a kapcsolatuk az osztrák evan­gélikus egyházzal?- Az Osztrák Evangélikus Egy­ház többször meg akarta szüntetni a Magyar Lelkigondozó Szolgá­latot, mondván, hogy a magya­rok már jól beszélnek németül. nyára nem hagyta abba az aktív munkát.- A Lássátok, halljátok... 2. kötetének írása mellett most fe­jeztem be a Pótszigorlat után c. könyvemet. A Bornemisza Tár­saság, mely a magyar irodalom itteni terjesztője, 35 éves jubileu­mát ünnepeljük jövőre, erre je­lentetünk meg egy emlékalbu­mot. Ekkor, 1995-ben a maros­vásárhelyi Nemzeti Színház Ma­gyar Tagozata Bécsben első íz­ben bemutatja Bornemisza Péter Magyar Elektráját, amely 1557- ben íródott Bécsben, de színpad­ra itt még nem került. Ez kurió­zum lesz nemcsak a magyar, de a hagyománytisztelő osztrák kö­zönség számára is. If}. Káposzta Lajos Misszió és fagylalt- Ki mondja meg, gyerekek, hogy miért gyűltünk össze itt ma délután? - teszi fel Ági néni a kérdést.- Azért, hogy fagyit együnk! - vágja rá egy csillogó szemű, nyojcévesnyi kisfiú. És igaza is van, mert a nyí­regyházi Élim gyermekotthonban minden hónap első vasárnapján találkozó missziói közösség való­ban fagylalt-délutánra invitálta a kicsiket. De más célunk is volt: a misszió gondolatát, értelmét, s alkalmazásának gyakorlati lehe­tőségeit szerettük volna megis­mertetni a gyerekekkel. Ráirá­nyítani a figyelmüket az elesett, nehézségekkel küzdő, elveszett társaikra, emberekre. S hogy ne csupán elmélet legyen ez, őket magukat kértük meg, játsszák el apró kellékek segítségével a rá­szorulókat, s azok megsegítését. Nemcsak hallani róla, de azonosul­ni egy szenvedő­vel egészen mást jelent. nrr'lg,y< tehát rövid , <pantí>mim:, vagy hangos jelenetek­ben végigvonult előttünk a család, melynek békessé­géért minden tag sokat tehet; a jó szóra vágyó, ma­gányos, idős em­ber; a vak, aki nem tudja már olvasni a Bibliát sem; a beteg, akinek segíthe­tünk, olvasnivalót vihetünk; a sánta, mozgásában korlátozott ember, akinek segíthetünk eljutni mások közé, istentiszteletre; ru­hát adhattunk a nincstelen, di­dergő embernek; az alkoholistát, kábítószer rabját (szipóst) elve­zethettük a gyülekezet közössé­gébe. Majd egy pilóta „elrepí­tett" minket távoli országokba, ahol olyan problémákkal küsz­ködő emberek „vártak ránk”, amilyenek nálunk ismeretlenek: bekötöztük a leprás beteg sebeit; kenyeret, vizet és Isten igéjét ad­tuk az éhezőknek; s bepillantot­tunk a bibliafordítók nehéz mun­kájába. Bel- és külmisszió, a minden­napok missziója — sokszínű, ön- feláldozást, Istenre figyelést kí­vánó feladatok. Egy dolog közös Egy kislány a Bibliából olvas fel részleteket a „vak bácsinak". Háttérben a ..bibliafordító” bennük: mindig és mindenhol imádkozhatunk■ a szenvedőkért, s az őket segítőkért. Reméljük, meg­értett ebből vala­mit a népes gye­reksereg. S a napsütéses őszi vasárnap délutá­non a jégkrém is remekül esett. „Nézz körül! Terád vannak bízva ők, és ők, vannak legelőbb!” - a misszió a családban kezdődik. BKB JÁMÍM NÓRÁIM „Félelmetes napok" - így hívja Izráel az Örökkévaló színe elé állí­tó ünnepeket (róshassáná-évkez­det; jóm kípipwr-engesztelés napja, „hosszúnap”; szukkót-sátoros ün­nep). Ezeknek az őszi napoknak a táján, közelebbről szeptember 19- től 21-ig volt Piliscsabán az „Egy­ház és zsidóság — norvég egyházi szolgálat" által - nagylelkű teher- átvállalással - evangélikus lelké­szek részére rendezett konferencia. Bár nem minden résztvevő volt ott elejétől végéig, a létszám mindig 30 fölött mozgott. A norvég (evangélikus) egyház nem osztozik abban a hagyomá­nyos szemléletben, hogy az Izrael­re vonatkozó bibliai helyek az egy­házra érvényesek. „Lelki Izráel” - ilyen nincs a Bibliában, csak „Isten Izráele” (Gál 6,16), és Isten nem vetette el népét (Róm 11,2). - A norvég egyház e szolgálata 150 éve gyakorolja felelősségét Isten el-nem-vetett népe iránt, és misszionáriust küldött Kelet- Európába is, Budapesten is végez­ve szolgálatát 1944-ig, Izráeel álla­mában pedig jelenleg két Messiás­hívő gyülekezete van Tel Avivban és Haifában, továbbá Gaspari pro­fesszorról elnevezett tudományos kutató centruma Jeruzsálemben. A konferencián nyitó és záró bibliatanulmánnyal szolgált a Ró­maiakhoz irt levél 11. részéről dr. Hafenscher Károly és dr. Muntág Andor professzor. A hazai zsidó­ság történetét ismertette Szebik Imre püspök. A norvég Izráel-szol- gálat részéről annak főtitkára, Hel­ge Aarflot és a „Gaspari Senter”- ben 9 éve működő Torleif Elgvin szolgált. A szakállas főtitkár Izráel reménységéről tartott bibliatanul­mányt ApCsel 2 alapján, az Izrael­ben élő Messiás-hívő zsidók életét ismertette és Mt 2,19-21-ről tartott úrvacsorái igehirdetést. ApCsel 2,22-36 kapcsán zsidó írásmagya­rázatból világította meg a Dávid halálával és a Messiás feltámadá­sára váró nappal kapcsolatos ha­gyományt. Ezek az „előképek” ugyan a mai európai tudományos­ság skatulyáiban nem mondanak semmit, de maga a Szentírás Kirá­lya : Jézus is a zsidó írásmagyará­zat élő gondolatkapcsolási módját használja, amely a Messiás-váró zsidó körökben máig él. Simon Ké- fá bar Jóhánán, a bét-caidi szárma­zású köfar-náhúmi halász ma azt mondaná: „Zsidó testvéreim, meg­értelek titeket! Én követtem rabbi Jésuát, akit peszahkor keresztre fe­szítettek. Tanultam nála az írást. Én mondtam ki, hogy ő a Messiás, mert annak minden vonása meg­volt benne. A kereszthalála nekem is botrány volt. De Isten nem hagyta őt a sírban. Ez az írás sze­rint bizonyíték! És mi tanúi va­gyunk, hogy él 1” Aarflot a mai izraeli helyzetről elmondta, hogy az ott élő zsidóság 60%-a világiasan gondolkodik. El­terjedt tévedés, hogy Jézusnak és a keresztyénségnek nincs köze a zsi­dósághoz. Általában nem ismerik az Újszövetséget. Pedig, ha egy vi­lágias zsidó a Messiás Jézusban való hitre jut, fölfedezi saját zsidó voltát, nem akar a pogánykeresz- tyénekhez hasonulni. Ma Izrael­ben a (nem titkos) Messiás-hívő zsidók mintegy 35 gyülekezetben háromezren vannak. A simaarcú szaktudós, Elgvin három előadást tartott. Ezek tár­gya sorra : Jézus és a sabbát, majd a Tóra és a Messiás, végül a qum- ráni (=Kumrán-i) esszénus közös­ség és az Újszövetség. - A sabbát, a „nyugalom” szent: a Teremtő és szabadító saját jelenlétét helyezte belé! Ami a térben a Templom, az időben a sabbát! A sabbát végén előretekintenek az ígéretre, Élijá- hura (Illésre) és a Messiásra. Jézus a szombati kalásztépésnél Dávidra hivatkozik - itt a Fölkent áll fölöt­te az előírásnak, joga van a szent­hez, ö nagyobb a Templomnál! - Jézus sírban nyugvása alatt is el­hangzott a sabbát délutáni ima: „Küldd el a Megváltót napjaink­ban!” - s másnapra Isten föltá­masztotta Jézust; azóta minden sabbát, az ő jelenlétében! A Tórá, szószerint útmutatás, szorosan véve „Mózes öt könyve", tágan értve az ezt kifejtő-alkalma- zó „Próféták” és „Iratok” is - te­hát a héberül használt Ószövetség. Ezt a Tórát, amely által Isten jelen van a világban, az újszövetségi kor előtt már azonosnak érzik Isten megszemélyesített Bölcsességével, a teremtés munkatársával. Ez kulcs János evangéliuma elejéhez: az Ige testté-emberré lett! - Mai ortodox zsidók számára az Ige testtélétele és a Szentháromság-tan határvonal. De ez Jézus kortársai­nak nem volt képtelen gondolat! Csak miután Jézust nem fogadták el, a IV. századtól alakult ki a Tórá (és az azt értelmező rabbitanács) mindenek fölé emelése, hiszen a sabbát és a Tórá őrzi meg a válasz­tott népet még a vészkorszak viha­rában (a ,,sóá"-ban) is. - Mózes azt mondja: Kövessétek az Örökkéva­lót! Jézus azt mondja: Kövessetek engem! Jézust zsidó kortársai előtt Isten jelekkel igazolta, döntően föltámasztásával. Pár éve, némelyek a qumráni ira­tokra hamisan hivatkozva, üzleti érdekből történelemhamisító és bibliaellenes nézeteket terjesztet­tek. Elterjedt állítás, hogy a qum­ráni iratok egy részét „egyházi ér­dekből” zárolták. Az az igazság, hogy 1991-ig csak a szakemberek kutathatták, de ma gyakorlatilag minden mindenkinek hozzáférhe­tő. - A Josephus Flavius révén is ismert esszénusok Kr. e. 160-150 táján keletkezett első irataiból ki­tűnik, hogy „az igazság tanítója" az ároni főpapi család tagja volt, továbbá, hogy a hatalomrajutott Makkabeusoktól azok naptárre­formja és a tisztasági szabályok­nak esszénus részről való szigo­rúan vétele választja el őket. Qum- ránban a „könyvkiadójuk” szé­kelt. Magukat a lelki templomnak, a világosság fiainak, az új szövet­ség népének tudták, a próféciákat magukra és korukra értették. De Jézus a „gyűlöld ellenségedet” el­vetésével (Mt 5, 43) és a szombati gyógyításokkal szembehelyezke­dik velük. - Később az esszénusok egy része keresztyén lett; János írá­sai, meg a Kolossei és Efezusi levél részben őket tartják szem előtt. - A qumráni iratok mai ismerete nélkül Bultman elmélete az Újszö­vetség „mitológiátlanításáról” nem születhetett volna meg. - Jutta Hausmann neuendettelsaui professzor asszony, teológiák ven­dégprofesszora, Luthernak a zsi­dókkal kapcsolatos bonyolult és ellentmondásos nyilatkozatairól adott elő. Luther a zsidókat mint Isten választott népét hivta-várta Krisztushoz. Az elteijedt hamis zsidóellenes rágalmakat elvetette, a zsidógyalázó gőgös álkeresztyé­neket, akik csak eltaszítják őket Jézustól, elítélte. Később egy (utol­só példányig megsemmisített) zsi­dó nyomtatványra felelt kemény hangon, amire kettős csalódás in­dította: a zsidók nem akartak tud­ni Jézusról, viszont egyes keresz­tyének lettek zsidóvá. Luther ek­kor a keresztyén felsőbbségtöl el­várta, hogy kemény elégtételt ve­gyenek Krisztus neve gyalázásáért, meggátolják annak folytatását, de megölésüktől ekkor is óva intett. Luther hibáival nem azonosulha­tunk, mi nem lutheránusok, ha­nem evangélikus keresztyének (evangéliumi Krisztus-hívők) va­gyunk, de a nácizmus fajüldöző rémtetteit Lutherra hivatkozva igazolni, vagy értük öt felelőssé tenni történelemhamisítás, és Lu­ther teológiájának nem ismerése. dr. Zsigmondy Árpád (Folytatjuk) MEGHÍVÓ Az 1994. évi evangélikus értel­miségi konferenciára november 5-én, szombaton 10-14 óra között kerül sor a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísz­termében. (Budapest VII., Vá­rosligeti fasor 17-20.) PROGRAM 1. ) Zsinati Értelmiségi Fórum Bevezetők: dr. Reuss And­rás, dr. Horváth József 2. ) Az evangélikus periodika szükségessége, jövöje (az ÜZENET címen meg­jelent kiadvány értékelése) Bevezetés: dr. Hafenscher Károly 3. ) Közös ebéd Erre az alkalomra szeretettel meghívjuk. Az ebédrendelés miatt 1994. november 1-ig visszajelzést kérünk Bócsai Zsuzsannánál a 134-4591 telefonszámon. AZ EVANGÉLIUM SZÍNHÁZ ELŐADÁSA Kovách Aladár „Téli zsoltár” dráma 3 felvonásban. Rendező: Udvaros Béla Budapest Duna Palota V., Zrínyi u. 5. okt. 29-30. du. 7 óra Széles a Balaton vize kerekek zenélő ritmusára száguldott a vonat a sínek útján. Bele az őszbe. A mozdony füstje, mint hosszú-hosszú fátyol lobogott a vonat fe­lett, majd szétterülve, szürkén meglepte a mosolygó színű villákat, zöldellő fákat, kéklő szőlőket és mélyeb­bé tette a tó szürkeségét. Ezen a partrészen sokat időzött szegény József Atti­la. Szépre szomjas szemei mohón itták magukba az ősz ezer színét, lelke fülével fölfogta az ősz temérdek pará­nyi neszét, amit közönséges fül nem hallhat. Akkor is ilyen hallgató, őszi idő lehetett, amikor Balatonszárszó című versében azt írta: „Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe”. Szellő sem rezdült, a falevelek merev mozdulatlan­ságban ültek ágaikon, mintha oda lennének ragasztva. A tó szemmel láthatóan aludt, mesebeli, ősz óriásként terülve el Somogy és Zala között. Lélegzetével sem emelte, süllyesztette hatalmas mellét. Mély álmában erőt gyűjtött az őszi viharok tomboló, zúgó, harsogó napjaira. Ülök a vonat lépcsőjén s szemeimmelfényképezem az előttem elsuhanó tájat. Érdemes. Amott, közvetlenül a tó szélén vadludak éke repül egészen alacsonyan. Kicsit korán van ugyan még ahhoz, hogy vonuló vadludakat lásson az ember, de mégis azok kell legyenek: határo­zottan kirajzolódik ékük a tó szürke síkján. Itt vannak a vadludak, itt van már az ősz. Közelebb érünk: akkor látom, megcsalt a szemem. Félig letört ág lebeg vízszintes helyzetben ég és föld között. Rajta száraz falevelek: a vadludak. Álmosítóan ringat a vonat, de nem lehet elaludnom, mert még lefordulok a lépcsőről. Mögöttem valaki halk, bársonyos hangon dalolni kezd. Nagyon tetszik a dal, hátrafordítom a fejem. Ötven­hatvan év körüli parasztasszony ül a csomagján és alvó gyermek fejét tartva az ölében, énekel.- Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta... A dallam és a szöveg rezonáló húrokat ütött meg lelkemben. Alig hallhatóan együtt dúdolok az asz- szonnyal. Vele együtt óvom a „kisangyalomat": ne menjen a keskeny hidra, mert beléeshetik a vízbe, és válaszolok is az asszonnyal együtt, visszautasítva az óvást:- Nem esek, nem esek én a Balaton vizébe... Szállt, lebegett az ének, mint vénasszonyok nyarán az ökörnyál ezüstje. Fölemelkedett, alábbereszkedett játékos szellöcske szárnyán utazó ökörnyálként. A dallam kíséretét a kerekek ritmikus csattogása adta. Azon az állomáson, ahol József Attilát meg nem értett, gyötrődésben elborult lelke a vonat kerekei alá vetette, leszálltam. Akkorára az ének teljesen enyém lett. Voltam már úgy sokszor, hogy egy-egy dal vissz­hangra talált lelkemben s benne zengett tovább, órákon, napokon keresztül. így jártam most ezzel. Nem csoda. Igen időszerű ez a dal. Előttünk a Ba­laton hatalmas víztömege, magyarok előtt a nyomo­rúságok beláthatatlan tengere, amibe bele lehet fúl­ni. A „nótafa”, a nép színes képzelete hidat feszit ki a széles víz fölé, hogy átmehessen rajt’ a „kisangya- lom”, akit a túlsó parton vár a kedves, az élet... Veszedelmes a hídon járás, a nagy vizet átúszni meg éppen lehetetlen... Vajon lesz-e híd a magyar nyomorúságok óceánja fölött?! Híd, ha akármilyen keskeny is?! Lesz-e hídépítő?! A képzelet játékos-könnyen átívelheti a hidat a nagy víz fölött, az okos, tudós gondolkozás elkészít­heti annak tervét, de ettől még nem fog állni a híd... Nagyon széles a víz, végtelen a magyar nyomorúsá­gok tengere. Utolérhetetlen mester kell ide. Az a sok­szor megvetett, elfelejtett galileai ács... Jézus * Őszbe száguldott az a dél-balatoni vonat, melynek lépcsőjén utazva tanultam ezt a népdalt még 1946-ban, közvetlenül a háború után Széles a Balaton vize, Keskeny a híd rajta. Ne menj arra, kis angyalom, Mert leesel róla! Nem esek, nem esek Én a Balaton vizébe, Inkább esek, kis angyalom, Véled szerelembe. Ősz van most is, 1994 szeptembere. A közben eltelt közel fél évszázad alatt sem épült meg a szóban forgó híd, legfeljebb kísérletek történtek a megépítésére. Jelenleg is próbálkozás folyik, aminek lényege, hogy egyelőre megmaradnak az előttünk álló nehézségek, sőt szaporodnak, és sú­lyosbodnak a bennünket amúgy is földhöz lapító terhek. A következmények közül egyet előre látni lehet. József Attilánkra gondolok, ahogy ö megoldotta életének fojtogató nehézséget a szárszói síneken... Valamint arra, hogy orszá­gunk világelső az öngyilkosok létszámának versenyében... Remek amerikai filmet sugárzott szeptember 11-én a TV1. „Farmerek között”. Szereplői el­adósodott farmerek, velük szemben pedig a min­denható bank emberei. Reménytelen a kiszolgál­tatott farmerek elnyomorodás elleni elkeseredett küzdelme. Hiába családok meghasonlása, szét* hullása, öngyilkosságok bekövetkezése. Nem tud­nak talpon maradni, mert a pénzügyi szakembe­rek látszólag törvényes eszközökkel könyörtele­nül törnek céljuk - a farmerek teljes tönkretevése - felé. Pénz, nagy pénz van számukra a farmerek kifosztásában, gazdasági ellehetetlenítésében és ez a lényeg, az üzlet! Minden egyéb csak lelkizés és líra. Az Egyesült Államok törvényhozása szentség­törő kézzel nyúlt bele a nagy üzletbe. Megfékezte az érdekelt bankok mohóságát, pénz- és hatalom­éhségét, farmerek százezreit szabadította fel ter­melő munkájuk folytatására, és látta el az Álla­mok lakosságát a farmerek által termelt élelmi­szerekkel s egyéb javakkal. Nagy dolog - mert hatalom is - a pénz. Birto­kosainak óriási a felelősségük, hogy mire használ­ják. - A Biblia szerint: Minden rossznak gyökere a pénz szerelme (lTim 6,10). Országunkban jelenleg próbálkozás folyik a magyar nyomorúságokból kivezető hídnak a meg­építésére. Magabiztos szakértő munkásokban nincs hiány. Létszámukat, szorgoskodásukat lát­va, profán közmondás juthat eszünkbe:- Sok bába között elvész a gyerek. Isten óvjon meg bennünket attól, hogy elvesszen az, akiért minden történik, illetve történnie kell:- Az Ember. Ugyanaz, akiért a názáreti ács váltsághalált halt. Sághy Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom