Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-10-16 / 42. szám
r 7 • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 59. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1994. OKTÓBER 16. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 20. VASÁRNAP ÁRA: 25 Ft ___________A jövő reménye mellett el viselhetőbbek lesznek a világ bajai ______________________Augustinus A T ARTALOMBÓL EGYHÁZZENEI KONFERENCIA A VALDENSEKNÉL EGYHÁZ A LIBERALIZMUSBAN - LIBERALIZMUS AZ EGYHÁZBAN KÍNOS TITKAINK A felújított budavári templom ünnepi istentisztelete Jubileumi év kezdődött Budavárán... tása pedig lehetővé tette a huzat megszüntetését éppen úgy, mint a turisták gyülekezetét nem zavaró nézelődését. Az igényes munkát a Barokk Kft. végezte Szendi Miklós vezetésével. Az irányítást az építési bizottság élén álló Benczúr László Ybl-díjas építészmérnök, vári presbiter végezte - Gryllusz Vilmos segítségével. Akik itt dolgoztak - akár a kivitelező, akár a gyülekezet részéről -, valóban a legszebbet adták Istennek, s ezzel a gyülekezetnek is nagy örömöt szereztek. Az állványok eltűntek, a mesteremberek levonultak, a gyülekezet azóta boldogan élvezi az Isten ügyéhez méltó környezetet, ahova valóban hazajöhet. A hálaadás napjának estéjén Peskó György orgonaművész szolgált egyházzenei áhítat keretében Muffat, Walther, Bach és Liszt művekkel. Ilyen jeles alkalommal kezdődött hát a jubileumi sorozat, melynek alkalmairól lapunk hasábjain is hírt adunk majd. HK ÖKUMENIZMUS MAGYARORSZÁGON MA Egy felmérés összefoglalása Az ökumenikus Tanulmányi Központ ez év (1994) februárjában 7 kérdést tartalmazó kérdőívet juttatott el a 27 református és a 16 evangélikus egyházmegyéhez és néhány baptista lelkipásztorhoz, hogy felmérést készítsen a hazai ökumenikus helyzetről. Ez a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökének, dr. Harmati Béla evangélikus elnökpüspöknek kezdeményezésére és felkérésére történt. Kettős jubileumot ünnepel a Budavári Egyházközség az 1994-95-ös munkaévben. A gyülekezet 150 éve alakult, a templom 100 éve épült. Természetes igény, hogy ezt a kettős ünnepet méltó környezetben és méltó módon szeretné megülni a váriak közössége. Ezért indult el a nagy munka: a templom megújítása. Mai anyagi körülményeink között a presbitérium először a belső renoválásra gondolhatott, s csak a távlati tervek között szerepel a külső javítás, megszépítés. Mire megkezdődnek a sokoldalú ünnepi programok (igehir- detés- és előadássorozatok, kiállítások és hangversenyek), elkészült a belső felújítás. Ezért adott hálát a gyülekezet - az ünnepsorozat nyitányaként - szeptember 25-én, vasárnap délelőtt az istentiszteleten. Együtt szolgáltak a gyülekezet lelkészei, az igét Sze- bik Imre püspök, budavári lelkész hirdette. A vasárnap igéje alapján tette fel a kérdést: miért renoválunk templomot? A választ nem egyszerűen a gyülekezettől vártuk. Jézus szavára figyeltünk, aki a kisgyermekek példájával mutatott rá a tanítványi élet titkára, küldetésére, felelősségére, s az egyház szolgálatára. A jelenlevők szeme önkéntelenül is végigpásztázta a megújult falakat, a mívesen kezelt fafelületeket, s a bejáratnál fogadó Szentlélek-jelképtől lassan az oltártér új ékessége felé fordult figyelmünk. Schneller Vilmos tervei szerint új körablak díszíti az eddig puritán apszist, s az isten- tisztelet alatt odasütő nap az üvegen át ezer színben rajzolt glóriát az egyszerű, oltár fölé magasodó kereszt köré. Az újrafestett falak színükkel kifejezik a gyülekezet meleg közösségét, a megújított világítás nem csak a jó látást segíti elő, de a templom ünnepélyességét is emeli. A bejárat újszerű kialakíA kérdőívekre 59 válasz érkezett, jóllehet azt 53 címre küldtük ki. Az a körülmény, hogy ilyen nagyszámú válasz érkezett, azt mutatja, hogy a feltett kérdések és az általuk érintett problémák valósak és foglalkoztatják a lelkipásztorokat és gyülekezeteket. Természetes, hogy - mint minden közvélemény-kutatás eredménye - az így beszerzett adatok sem nyújtanak teljes és pontos képet a hazai ökumenizmusról, de a főbb irányvonalakat és a helyzet jellemzőit érzékeltetik. Sajnos, az orthodox egyházak véleményét nem kértük, és így az ő adataik nem állnak rendelkezésünkre. A felmérést egy vagy két év múlva tervezi megismételni az ökumenikus Tanulmányi Központ majd szélesebb körben, az orthodoxok és mások bevonásával. 1. Kérdés: Mik a tapasztalatai a januári ökumenikus imahéttel kapcsolatban? a) A válaszok többsége azt hangsúlyozza, hogy az ökumenikus imahét iránt növekszik az érdeklődés. A tapasztalatok ott a legkedvezőbbek, ahol az imahétnek már több évtizedes hagyománya van. b) Az imahetet főleg a városi és a nagyobb gyülekezetekben tartják meg rendszeresen, és ott „sikeres”, ahol a helyi lelkészek között jó a kapcsolat. Ilyen helyeken „a tapasztalatok nagyon jók, mindig tele vannak a templomok”. c) Némely helyen problémás a római katolikusok bekapcsolódása, mert „saját liturgiájukat akarják alkalmazni”. „Ilyen helyeken a hívek élnek, a lelkészek pedig visz- szaélnek az alkalommal”. A római katolikus többségű helyeken és vidékeken nehezebben megy az imahét bevezetése, a római katolikusok „teológiai konzervatizmusa és a fel- sőbbségtől való félelem miatt”. d) Vannak olyan helyek is, ahol a római katolikus plébános miatt nem tudják megtartani az ökumenikus imahetet, de vannak olyan helyek is, ahol az elzárkózó, öku- mené ellenes fundamentalista irányzat református részről jelentkezik. Ez a magatartás - ha kisebb mértékben is -, de jelen van evangélikus körökben is. A szabadegyházakhoz tartozó csoportok - történelmi egyházak tapasztalatai szerint - általában elzárkózóak. e) Problémát okoz, hogy némely helyeken az alliansz imahetet is meghirdetik és megtartják. A két időpont zavart kelt és megosztja a híveket. Javaslat: az imahetet egységesíteni kell! f) összefoglalásként megállapítható: a helyzet területenként változó, s vegyes elemeket, sőt ellentmondásokat is mutat, de az irányzat és a fejlődés jellege: pozitív változás. 2. Kérdés: Van-e az imahéten kívül is közös alkalom ? a) Igen erős hagyománnyá lett a református-evangélikus közös re- formációs emlékünnepély. (Október 31.) Ehhez némely helyeken a baptisták is csatlakoznak újabban. b) Legerőteljesebben jelentkezik a társadalmi alkalmakkor (nemzeti ünnepeken) tartott „ökumenikus istentiszteletek” igényének növekedése (emléktábla-avatás, évforduló). Ezt a „díszökumenét” azonban a lelkészek több helyen helytelenítik. Folytatás a 3. oldalon Tl?r ü HjA US EMÉVEL LÁSSUK A VILÁGOl . A szeptemberi tanévnyitások befejezője minden évben a hónap közepén induló oktatás megkezdése a Teológiai Akadémián. Szeptember 24-én ünnepi istentisztelettel és akadémiai üléssel indult meg a munka. Szebik Imre püspök igehirdetésével nem csupán az évnyitónak, de a meginduló tanévnek is alapot adott, amikor Lk 11,34-36 alapján arról prédikált: Jézus szemével lássuk a világot és az egyházat. A test lámpása a szem. Az ember személyiségét meghatározza a szem tekintete. Jézusban Isten világossága ragyogja be világunkat, ezt a világosságot vehetjük át. Szólt arról, hogy mi milyennek látjuk a világot, az egyházat és Istent. Lehet, hogy keveset látunk a világból, ezért csak a rossz híreket fogjuk fel. Lehet, hogy nagyon szánalomra méltónak látjuk az egyházat és elesettnek. Lehet, hogy azt várjuk, miért nem lép már közbe Isten és tesz rendet e világban és az egyházban. De vegyük tudomásul: Isten gyakran elrejtőzködő Isten. De a kereszten kinyilatkoztatta magát és ez szól ma nekünk. Az a fontos, hogy ö minket Jézuson keresztül néz és lát. Az új tanév küszöbén tanárok és hallgatók, elsőévesek és tanulmányaikat befejezők egyaránt vegyék tudomásul: Lát az Isten és szeret! Az ő szemével nézzünk Teológiai Akadémiánkra, az ő szemével lássuk a világot! Az istentisztelet énekes liturgiáját Zász- kaliczky Pál igazgató végezte. A teológiai hallgatók a harsonakórussal és énekkarral vettek részt. Az ünnepi ülést az akadémia vezetője, dr. Reuss András rektor nyitotta meg és vezette le. Elmondta bevezetőjében, hogy az új Szervezeti és működési szabályzat elkészült, jóváhagyása után ennek útmutatása szerint végzi munkáját az akadémia, és ennek következtében változott meg a vezető státusa is. Ezentúl akadémiánkat rektor irányítja, neve pedig: Teológiai Akadémia - Hittudományi Egyetem. Ugyancsak bevezetőjében emlékezett I. évfolyamos teológiai hallgatók meg arról az örvendetes eseményről, hogy dr. Fabiny Tibor, az egyháztörténeti tanszék vezetője e napokban töltötte be 70. életévét és tartotta 25 éves tanári jubileumát. Meleg szeretettel köszöntötte tanártársát az ülés színe előtt, a hallgatók pedig virágcsokorral köszöntötték tanárukat. A rektor ezután felolvasta székfoglaló előadását, melynek ezt a címet adta: Egyház a liberalizmusban - liberalizmus az egyházban. Az aktuális témájú és iránymutató előadást lapunk más részén folytatásban közöljük. Székfoglaló beszéde után bejelentette, hogy ma az akadémiának 127 hallgatója van, közülük 20-nál többen félévre vagy egy évre külföldi egyetemeken végeznek tanulmányokat. Az újonnan felvett elsőévesek száma 25. (Névsorukat és gyülekezeteiket alább közöljük.) Az akadémián folyó munkát újabb tanárok, előadók segítik. Jutta Hausmann, a bajor egyház küldötteként Neuendettelsauból érkezett és az Ótestamentumi Tanszék keretében tart előadásokat. Idegennyelvi Tanszéken dr. Szentpéteriné Balogh Marianne tanít modern nyelveket. Finta Gergely fiatal orgonaművészünk az egyházzenei tanszéken dolgozik tanársegédi minőségben. Fehér Károly szombathelyi lelkész a Gyakorlati Tanszék munkáját segíti előadások tartásával. A rektori hivatal adminisztrációs és szervezési munkálatait Csorba István főtitkári minőségben végzi. Bejelentette a rektor, hogy a vizsgáikat halasztók közül többen eredményes vizsgát tettek: Fülöp Attila, Kozma Lívia, Veress István, Kecskeméti Pál, Sándor Gyula Mátyás, Vandlik Pál. Dr. Harmati Béla püspök-elnök szólt befejezésül az ünnepi ülés hallgatóihoz. Kiemelte, hogy ami itt történik, az egyház szeme előtt is folyik, ma a teológiának elsőbbsége van közöttünk. Ugyanakkor, amikor Isten szeme előtt állunk mindany- nyián, ez a munka a társadalom szeme előtt is folyik, hiszen a társadalomnak is szüksége van a teológiára. Az akadémia rektora kézfogással vette fel a hallgatók sorába a 25 első éves hallgatót és a hittantanári szakra beiratkozott 4 hallgatót. Levelező hittantanári tagozaton további 52 hallgató készül még szolgálatára az akadémián. Tóth-Szöllős Mihály TEOLÓGIAI HALLGATÓK I. ÉVFOLYAM Bozorády, András Nyíregyháza Eszlényi Ákos Csornád Fodor Ildikó (unitárius) Budapest Galántai Veronika Nagytarcsa Galgóczi Lívia Miskolc Győry Péter Nagytarcsa Herpay Gábor Nyíregyháza Kézdy Péter Budapest-Hegyvidék Kollár Zsolt Vanyarc Körmendy Gál Kristóf Győr Kővágó Anita Kondoros Lábossá Péter Kötcse Lajtos János Ácsa Nagy Zoltán Rimaszombat Nagy Szilvia Surd Péter Zoltán Budapest-Fasor Prjevara Györgyi Szarvas Sdmeczi Géza Tata Szlanka Henrietta Kiskőrös Túri Krisztina Farmos Vancsai József Tata HITTANTANÁROK Gömböcz Elvira Répcelak Mády Erzsébet Budapest-Kelenföld Réthey Prikkel Brigitta Budapest-Óbuda Tomcsányi Laura Budapest-Kelenföld Kelj fel és járj! Előző számunkban „beharangozó” cikk jelent meg a Pilisen, Albertiben és Irsán november 5-6-ára tervezett országos evan- gélizációról. Nagyon kell imádkoznunk, hogy ne nosztalgikus élmény legyen, hanem megtérésre hívó és indító áldott alkalom. Négy héttel későbbre, december 3-ra regionális evangélizációkat tervezünk a következő gyülekezetekben : Budapest-Zugló, Csővár, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Szekszárd, Győr, Szombathely. Mind a nyolc gyülekezetben azonos alapigével és lényegében azonos programmal. Talán sokunkban felvetődik a kérdés: miért ez a nagy nekibuzdulás, mi haszna lehet ezeknek az evangélizációknak? Még a nyolcvanas években, a rendszerváltás előtt hallottam egy hasonlatot az egyház állapotának jellemzésére. Az államhatalom az egyház mozgási, cselekvési lehetőségeit annyira korlátozta, bénította, hogy tolószékbe kényszerült, önálló járásra képtelen emberhez hasonlít, de még önálló akarata sem lehet, hiszen csak odajuthat el, ahova gyámo- lítója, gondozója elsegíti. Tudom, ez a hasonlat sem tökéletes, és a valós helyzetnek csak egy részét szemlélteti. Mégis kifejezőnek éreztem és érzem ma is, a megváltozott körülmények között is. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag megszűntek az egyház működését korlátozó intézkedések. Újra megnyíltak a korábban bezárt lehetőségek. Lehetnek iskoláink, tarthatunk hittanórákat, missziós munkát végezhetünk a kórházakban, a katonák között, a börtönökben. Műsoridőt kaptunk a rádióban és a televízióban, nem korlátozzák sajtótevékenységünket. Nagyon örülünk ezeknek a lehetőségeknek, ugyanakkor azonban érezzük, képtelenek vagyunk megfelelni az új kihívásoknak. Drága és talán vissza nem térő lehetőségeket szalasztunk el, amikor egyházunknak a társadalom előtti megnyilvánulásaiból nem tűnik ki egyértelműen, hogy mi hordozói és továbbadói vagyunk Urunktól kapott legdrágább kincsünknek, az evangéliumnak. Az idézett példát a jelen helyzetre alkalmazva: reménytelen annak az önálló járásra képtelen tolószékesnek az esete, akinek éplábú emberek futóversenyén kellene részt vennie. Mit tehet? Kérheti jóakaraté emberek segítségét, vagy beszerezhet pl. akkumulátoros hajtású szuper-tolókocsit. Javulhatnak az egyház működésének technikai vagy környezeti feltételei, de mi ne ezekben reménykedjünk. A mi reménységünk csak az a Jézus Krisztus lehet, aki a kapernaumi bénának (Lk 5,17-28) és a Bethesda tavánál gyógyulásra váró 38 éve bénának (Jn 5,1-9) azt mondta: Kelj fel és járj! Nekünk ma azzal a hittel kell Jézus elé vinni a mi erőtlen egyházunkat, ahogyan a kapemaumiak a tetőt megbontva, Jézus elé leeresztették a bénát. Nem a tolókocsit kell összkomfor- tositani, hanem talpra kell állni! Saját erőből azonban nem megy, csak megtért emberekből álló, megújított egyház képes erre. Ezt a megújulást szeretnék szolgálni az evangélizációk. Erre hívjuk egyházunk minden tagját, külön szeretettel is azokat, akik gyengülni érzik hitüket, elveszni reménységüket, megoldhatatlannak életük kérdéseit, elveszettnek üdvösségüket. Legyen rajtunk az Úr áldása. Dr. Győri József
