Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-10-02 / 40. szám
Evangélikus Élet 1994. október 2. ^ Jí*is GYERMEKEKNEK •V ' Minden délután látom öt, amikor hazafelé jövök az iskolából. Valahol itt lehet a vacka, ahol meghúzza magát. Apám „lecsúszott csavargódként emlegeti. Anyám mint „szerencsétlen nyomorultéról beszél róla. Barátaim leginkább csak gúnyos megjegyzésekkel illetik. A tévében a hozzá hasonlókat „hajléktalanokénak nevezik. Nekem a legjobban mégis az tetszik, ahogy nagyapám beszél róla: „Isten gyógyulásra szoruló gyermeke”. Jézusom, aki azért jöttél, hogy megmentsed ami elveszett, és gyógyítója légy a betegeknek, ma is kérjük segítségedet! Ne hagyj bennünket elveszni! BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Malom és malomkő FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ha a cipőm beszélni tudna... 11 Sorozatunkban most ismét olyan használati tárgyakkal ismerkedünk, amelyeket Jézus is említ. Az . utolsó ítéletben azokat, akik most együtt, egy háztartásban, egy városban élnek, akkor majd az Úr szétválogatja: „Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok." (Mt. 24,40-42) „Két asszony őröl kézimalommal.” Egy ilyen malom rajzát láthatjátok a fenti ábrán. A földre kendőt terítettek, ez szolgált a megőrölt liszt felfogására. Erre helyezték az egyik kör alakú, érdes követ. Arra tették rá a másik kőkorongot. Ezen a felső malomkövön egy lyukat fúrtak, ahol a búzát, vagy egyéb őrölnivalót beleszórták a malomba. Ezen a furaton jutottak be a széniek a két kő közé. A fenti malomkőbe fanyelet szúrtak, ezzel könnyebbé vált annak forgatása. Az egymáshoz dörzsölődő érdes malomkövek közt a magok lisztté őrlődtek. A liszt a kövek szélénél lehullott a kézimalom alá terített kendőre. Hasonló módon nagyobb malmokat is működtetni lehet. Csak a köveknek kell kicsit nagyobbaknak lenniük, no meg az alakjuk is eltér a kézimalmokétól, de az elv ugyanaz. Az ilyen nagyobb malomkövekből oldalt álltak ki a rudak, amiknél fogva a követ rabszolgák vagy állatok forgatták. Az Ószövetségben olvashatjuk, hogy a megvakított Sámsont is erre a munkára kényszerítették. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 3S9. KÖSD ÖSSZE... $ 2H W 9 • • J» ...a pontokat 1-től 53-ig, és akkor megláthatod, hogy mi rejtőzött el a pontok . . it A g P és számok mögött. * • V. • HL H • V* - AlT i O K N K 11 Ebben a játékban is egy tárgy szólal meg, és beszél magáról. Minden héten elmondva valamit. A ti feladatotok kitalálni, hogy miről van szó. Mi is ez a keresett tárgy. A megoldásokért annál több pont jár, minél hamarabb sikerül rájönni a megfejtésre. Akik már kitalálták, melyik ez a keresett tárgy, azok még plusz kérdésekre is felelhetnek! De vigyázzatok, mert a rossz tippekért pontlevonás jár! A keresett tárgy harmadik, önmagáról szóló mondata a következő: „Lepecsételtek.” A plusz kérdés: Hogy hívták a férfit, aki Jézus keresztjét vitte? Megfejtéseiteket legyetek szívesek a lap dátumát követő keddig postára adni! Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? — kérdeztem egyszer anyát.- Magról, vetik - nevetett rám.- És honnan szerzik hozzá a magot?- Nem kell azt szerezni. Belőlünk, magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben. , — Öntözni nem is kell?- Dehogynem. Jó szóval.- Nem könnyel?- Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.- Hát palántázni kell a szeretetet?- Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.- Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem füt semmi se?- Igen, így ériem, mert emberközpontú világban élek, és emberként gondolkodom.- Vajon lehet definiálni az érzéseket?- Többféleképpen is.- Elsősorban mi hát a szeretet?- Biztonság. Ha szeretnek és Szeretsz,mindig van szövetségesed.- És mi a szeretet másodsorban ?- Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, amit az élet a vádiadra rakott.- Szeretni mégsem mindig boldogsági Néha gyötrelem.- Az élet már ilyet}. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.- Mégis érdemes szeretni?- Csak azt érdemes." (Kun Erzsébet: Családmesék) „Szeretni nem puszta szó.. A szeretet élő-való...” - énekeljük gyakran ezt a jól ismert dalt. Igen, így van ez: ahol szeretünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. És ez a hivatásunk, a küldetésünk is ebben a világban, ebben a hazában, azok között az embertársak között, ahol élünk. Szeretni tudni - mint a Mester: feladat, hivatás, biztonság, hatalom és erő. Ugyanakkor életünk egyetlen igazi problémája is: megtanulni szeretni... Olyan nehéz megérteni a titkot, a szeretet különös logikáját: akkor válik a leggazdagabbá, amikor mindent elajándékozott; a szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik. Hogy terem a szeretet? Magról vetik. Belénk is hullott jónéhány mag. Úgy kaptuk, teljesen ingyen. Szülőktől, barátoktól, emberektől, Érdemes szeretni? akik közel állnak hozzánk, vagy, éppen ismeretlenektől, akikkel csak egyszer futottunk, össze, kicsit, „összeért” az életünk, aztán ment ki-ki a maga útján tovább. Kaptuk, mert adták nekünk. Egy kézszorításban, egy mosolyban, egy simogatásban, néhány biztató szóban, egy elismerő vállveregetés- ben, igaz dicséretben, egy kedves bókban, megértő figyelemben, egy őszinte beszélgetésben. Azért kaptuk,hogy növekedhessen és teremjen bennünk. Szeretet-magokat, amit mások életébe ültethetünk, hogy ki ne hűljön ez a sokat szenvedett bolygó, a Földünk, amely még őrzi Isten, a közöttünk járt Szeretet lábnyomát... Hogy nehéz szeretni? Sokszor nem sikerül még magunkban sem felnevelni a szeretetpalántát, nem hogy a másik szívébe elhinteni a magot? A példázatbeli magvető is - legyünk őszinték - kicsit rossz hatásfokkal dolgozott. A szeretet mindig kockázat. Elér valóban a szívemig, a másik ember szívéig? Meggyökerezhet az életemben, az életében? Továbbadható? Szét-;, osztható? Egyáltalán megélhető a szeretet? Igen, találkoztam az elmúlt nyáron jónéhány emberrel, akik élték. Napról napra. Örömmel és kitartóan. Eszembejut egy idős, egyszerű néni, aki a városka főterén szokott üldögélni1, amikor „nincs jobb dolga”, és azzal‘foglalkozik, hogy1 köszön és kedvesen rámosolyog a mellette elhaladó emberekre. „Szeretem őket. Sokszor elnézem, fi- gyelgetem arckifejezésüket, mozdulataikat. Találgatom, kit mi bánt, vagy éppen minek örülhet” - meséli. „Sokukat már elég jól ismerem, néhányan mosolyognak, mikor meglátnak. Vannak olyanok is, akik leülnek mellém ide, a padra egy kicsit beszélgetni. Olyankor nagyon- jól érzem magam. Hiszep nekem csak ők vannak. Nincsen családom, rokonom 7 de van sok kedvés ismerősöm, barátom innen, a térről. Vannak akik rámbízzák a kislányukat, kisfiúkat, amíg beszaladnak a sarki' boltba vásárolni, mások elmondják, mi történt a munkahelyünkön, hol voltak hétvégén, van úgy, hogy elmesélnek egy-k,ét viccet, amin aztán együtt mulatutftc...” Találkoztam egy emberrel - lelkész Svédországban -, aki egy olyan gyülekezet pásztotá, ahol a. ,környéken sok száz menekült család él együtt. Irániak, törökök, a volt Jugoszláviából származók, ‘ Emberek, akik gyökértelenül, ha- zátlanul, idegenként élnek egy má- • sik országban« egészen másfajta emberek kőteött. Mégis sokan közülük otthonra lelhettek egy gyülekezetben, ahol tárt kapura találtak vallásra, bőrszínre való tekintet nélkül. Minden vasárnap, az istentiszteleten arab nyelven is hangzik az evangélium, megszervezték, a bölcsődét, óvodát a kicsik számára, lehetőség van nyelvtanulásra is, hogy könnyebben. beilleszkedhessenek az új környezetbe. A lelkész büszkén - mutatta a fakeresztet, amit egy mohamedán kisfiú ácsolt neki ajándékképpen, mert segített 'megoldani a matek házifeladatot. Aztán előszedett a szekrényből egy színes köpenyt - egy talárt -, amit fehér albája fölé vesz fel minden istentiszteleten. Nem drága brokát, értékes hímzésekkel, mégis nagy érték szépiára. Maradék anyagból készült, és azoknak a neveit hímezték rá, akik ebben a közösségben menekültként otthonra találtak.' „Akárhányszor felveszem, megsimogatom ezt a talárt. Hiszen azoknak a neve szerepel rajta, akik nagyon kedvesek nekem. Ahogy olvasom, sorra, mindenkiről eszembejut égy-egy találkozás emléke, egy-egy felejthetet- ’ len pillanat. Szeretem őket, hiszen annyi szeretetet kapok tőlük. Amikor magamon viselem ezt a köpenyt, átélem újra és újla, hogy felelős vagyok értük, hordoznom kell őket, ez a feladatom, és ennek nagyon örülök., Hálás vagyok, hogy ilyen gyülekezetben szolgálhatok.” Emberek, akik élik á szeretetet, és akikben a Szeretet él. Mert a Szeretet élő-való. És mi Tőle, a Mestertől tudjuk, mi az igazi szeretet, aki értünk emberré született. Hogy ki ne hűljön a világ, fneg ne fagyjon az életünk. Valaki egyszer ezt írta: „Nekünk keresztyéneknek az a rendeltetésünk, hogy azt tegyük, amit Mesterünk tett: ra- gyogtassuk fel Isten szeretetét a földön. Isten, aki láthatatlan, a látható testvér iránti szereteten méri lé Iránta való hűségünket.” VGY A SZERETET HITVALLÁSA Kezdetben volt a Szeretet. '_____ A Szeretet Istennél volt, és Isten volt a SZERETET. Minden Általa lett, és nélküle semmi és senki nem születhettett volna erre a világra. Benne Élet volt - és mi Általa élhetünk. A SZERETET testté lett. Lejött közénk, és itt lakott a világban, és láttuk hatalmát és erejét, amint a megbocsátás és békesség üzenetét hirdette, és szavának teremtő erejével átformálta azok életét, akik hittek Benne. A SZERETET itt járt a világban, és mi mindnyájan az Ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. ő előbb szeretett minket, mi pedig megismertük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeretett minket. Ezért hirdetjük boldogan: Isten a szeretet, és hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Egyszülött Fiát küldte a világba, hogy éljünk őáltala. A SZERETET ma is köztünk lakik, ott él bennünk, szívünk rejtekében, szavunkban és mosolyuhkban, tekintetünkben és kezünk muiikájában, és tanít minket az egyetlen helyes úton, a szeretet útján járni. Mikor mennybe ment, megígérte, hogy közöttünk marad szeretetével, minden napon, a világ végezetéig, amikor majd dicsőségben eljön újra, és az egész világot újjáteremti szeretetével. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három, ezek közül pedig a legnagyobb: a SZERETET. . , Ámen A soproni gyülekezet jeles lelkészei már a 16. század /l folyamán is különös figyelmet fordítottak - a hitélet gyakorlása mellett - a művészetek és‘a tudomány pártolására. Nemcsak kátékat és ágendákat írtak, hanem könyvtárat és iskolát is alapítottak. A soproni evangélikus egyház kincstára is a reformáció századában, az evangélikus egyházközség létrejöttével együtt alakult. A kincstár akkoron az evangélikus egyház liturgikus felszereléséből állt. 1674-ben az evangélikus egyház elvesztette templomait, liturgikus felszereléseit, tárgyait, iskoláit. Fatemplomot építettek, majd 1676-ban a nagy soproni tűzvészben a templom is elpusztult, 1677-ben újfatemplomot építettek. A buzgó hívek gazdagon felszerelték új templomukat. Patrónusok, patríciusok és polgárok segítették pótolni adományaikkal az elszenvedett veszteségeket. Erről tanúskodnak az evangélikus egyház gyűjteményének dokumentumai is. „A soproni evangélikus gyülekezet évszázadai" című kiállítás bemutatja a gyülekezetté formálódás 16. századi történetétől kezdődően, az első és a második fatemplom építésének időszakán át, a mai templom létreA SOPRONI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET ÉVSZÁZADAI egy kiállítás tükrében MJIÍM jöttének 18. századi körülményeit, s azokat a hitben és tudásban gazdag lelkészeket, lelkész-tanárokat, akik prédikációikkal, teológiai és tudományos munkáikkal formálták az utat a magyar evangélikusság korábban oly jelentős gyülekezetének életében és iskolájában egyaránt. A gyülekezet életének változását reformáció és ellen- reformáció, pietizmus és felvilágosodás, a hit- és nyelvújításért vívott küzdelem határozta meg a elmúlt századok során. Ezekre az időkre olyan magyar és külföldi mesterek kezéből kikerült alkotások, műtárgyak jellemzőek, amelyek közvetlen kapcsolatban áltak a hit gyakorlásával: kelyhek készültek nagy számban, úrvacsorái borkancsók és cibóriumok. A csodálatosan megmunkált keresztelőtál Gáljfy Adám kamarás adománya, a szentségeket kiszolgáló tárgyak közül az egyik legszebb ötvösmunka. A Wirth György adományozta kehely, az ostyatartók és cibóriumok, a festmények és oltárteritők a barokk művészet remekei. Évtizedek óta elveszettnek vélt festményt is megcsodálhatnak a múzeumba látogatók: az 1631-ben elhunyt Lackner Kristóf polgármestert, halottas ágyán ábrázolva. Barth János Konrád evangélikus lelkész - emlékbeszédében - Simon Makkabeushoz hasonlította Lacknert, „aki jól kormányozta népét, és sok jót tett az országgal”. A soproni gyülekezet életének története festmények, kéziratok, könyvek és metszetek tükrében áll a látogatók előtt. A könyvtáralapító polgármester Zuana Péter, a könytárbővítő, hitvitázó prédikátor Lang Mátyás, Barth János Konrád, aki Buda visszafoglalásáról írta fő művét, Sowitsch Kristóf, akitől külföldi tanulmányaikra induló diákok sora vett fájó szívvel búcsút, Kastenholz János András, Pilgram János, Oertel Gottfried, Torkos János, a felvilágosult oktatásért és hitgyakorlásért küzdő lelkészek tekintenek ránk. Af arc- képcsarnok festményein megörökített személyek munkásságának bemutatásával az ország egyik legrégebbi evangélikus gyülekezetének történetét mutatja be a maga folyamatosságában, egészen a 20. századig. Olyan gyülekezet élén tevékenykedtek* amelynek , szőlőtermeléssel vagy akár iparűzéssel foglalkozó poN gárai anyagi támogatásukkal is sokat tettek egyházunkért. A soproni kereskedő és iparos polgárság tagjai közül számosán mecénásként is komoly szerepet játszottak a város életében. E mecénások jelentős számban voltak evangélikusok, amint azt az evangélikus levéltár gyűjtőkönyvei, alapítványi kimutatásai is tükrözik. Jelentős összegeket fordítottak templomi, liturgikus • tárgyak, felszerelések készíttetésére, oktatásra, segélyezésre, stb. , A kiállított oltárterítő Braun Ferdinánd szappangyáros és neje adománya, aki egyébként — 1872-ben kelt végrendelete szerint - összesen 7000 forintnyi alapítványt tett a népiskolai, a képezdeí és a líceumi ösztöndíjakra, valamint a szegények és árvák javára, illetve nyugdíjakra. A Rupprecht hagyaték orgonákra, orgonajavításokra, tanszerek vásárlására, népiskolai ösztöndíjakra, lelkészek és tanítók nyugdijának biztosítására szolgált. A Russ-csálád az evangélikus zenei életet támogatta’, a Seltehhofer-cég pedig harangjainkat öntötte. „A soproni evangélikus gyülekezet évszázadai" című állandó kiállítás először 1985-ben nyílt meg dr. Friedrich Károly tanár rendezésében. A most elkészült, meg- és felújított kiállítást dr. Fabiny Tibor egyháztörténész nyitotta meg 1994. augusztus 8-án. Megnyitó beszédében, szólt arról, hogy ez a régi evangélikus város és gyülekezet mindig befogadta és támogatta‘ az új törekvéseket, iskolavárosként pz új< pedagógiai módszereket líceumában és tanítóképzőjé- ’ ben, majd a teológián. E gyülekezet fennmaradt gyűjteményében rengeteg értéket őriztek meg, hiszen levéltára a 16. század közepétől kezdődően őrzi az iratokat, több mint hatezer kötetes könyvtára pedig kéziratos bibliákkal számos incunabulummal, a gyakorlati és a rendszeres teológia tárgykörébe tartózó alapművekkel és első kiadásokkal áll a kutatók rendelkezésére. i A‘ megújult kiállítás hétköznapokon 13-16 óráig, szombaton és vasárnap pedig 10-15 óráig tekintheti) meg a Templom utca 12. szám alatt lévő Soproni Evanr eélikus Múzeumban. I Dr. Szála Erzsébet
