Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-25 / 39. szám

Evangélikus Élet 1994. szeptember 25. E3 iftS GYERMEKEKNEK FIATALOKNAK Versenyeztünk, melyikünk tud jobb hajót barkácsolni. Magas árbocokat, merész formájú nagy vitorlákat építettünk a fából faragott, karcsú hajótestekre. A fedélzeteket épületekkel, ágyúkkal zsúfoltuk tele, s az árbocok hegyére színes lobogókat kötöttünk. Nevet is kapott mind. Szépen csengő, érdekes nevet. Aztán eljött a nagy pillanat: a vízre bocsátás pillanata. Es megdöbbenve láttuk, hogy az úszó csodák sorra felborultak... Kivéve egyet. Egy egyszerű kis vitorlást. A barátom elmagyarázta, mi ennek a hajónak a titka: Egy viz alatti súly, a tőke. Ez biztosítja, hogy a hajó a szél és a hullámzás ellenére sem borul fel. Azóta, ha tudni akarom, milyen jó egy hajó, először azt nézem meg, hogy mi van a víz alatt, s csak azután kerülnek sorra a fedélzet látványos díszei. Tudom, így van ez az emberekkel is. Megtévesztő, ha csak a külső alapján ítélek, és nem látom, mit rejt a felszín. Istenem, kérlek, óvj meg társaim felszínes megítélésétől, és nyisd meg szemeimet belső értékeik meglátására! BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA „Kezében szórólapát van” FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Ha a cipőm beszélni tudna.. Legutóbb a termény betakarításának munkála­taiba pillanthattunk be. A következő művelet, amely a learatott, és kévébe kötött gabonára vár, a cséplés. Van, ahol ez úgy történik, hogy a földre terített kévékre állatokat hajtanak, s ezek patáik­kal kitapossák a szemet a kalászból. Egy másik, gépesített módja a cséplésnek, amit már a próféták korában is használtak, a cséplőszán alkalmazása. Egy fából készült, leginkább szánhoz hasonlitó keret talpai közé vastárcsákat szerelnek. Ezek csé­pelik ki a magot a kalászból. A szánt igavonó állat húzza körbe-körbe. Útjába mindig újabb és újabb kévéket dobnak. Az így kicsépelt szemek a szán által kitaposott úton maradnak, s így könnyen össze lehet gyűjteni. A kicsépelt terményt ezután még el kell választa­ni a közé keveredett haszontalan pelyvától. Ehhez a gazda egy lehetőleg szeles helyet keres, mondjuk egy dombtetőt. Itt a még hulladékkal kevert gabo­nát edénnyel, villával vagy szórólapáttal fel-fel dobja. Míg a nehezebb gabonaszemek visszahull­nak, addig a könnyű pelyvát elfújja a szél. A nehe­zebb hulladékot - kavicsokat, gyomok magvait -, amit a szél nem fújt el, otthon az asszonyok aprólé­kos munkával kiválogatják. Ezt a képet, a hasznos és haszontalan szétválo­gatásának a képét, szívesen használták a bibliai korokban az isteni ítélet ábrázolására. Keresztelő János, aki Jézusra úgy tekintett, mint aki ítéletet hoz, és ítéletet tart az emberek felett, így beszélt Jézusról: „Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérű­jét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt 3,12) A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. ...valahogy így kezdődik egy régi sláger egyik sora. S hogy ez nem is olyan lehetetlen kívánság, azt bizo­nyítja, hogy a múlt héten elkezdődött játékunkban is egy tárgy szólalt meg, és beszélt magáról. Minden héten elmond valamit, s a ti feladatotok kitalálni, hogy miről van szó. Mi is ez a keresett tárgy. A meg­oldásért annál több pont jár, minél hamarabb sikerül rájönni a megfejtésre. Akik nagyon gyorsak a megfej­tésben, azok még plusz kérdésekre is felelhetnek! De vigyázzatok, mert a rossz tippekért pontlevonás jár! A keresett tárgy második önmagáról szóló mondata a következő: „Igen nagy vagyok.” A plusz kérdés: Hogy nevezik idegen szóval Jézus szenvedéstörténetét ? Megfejtéseiteket legyetek szívesek a lap dátumát követő keddig postára adni! A szeptember 11-i feladvány megfejtése: A helyes megoldást beküldők névsorát később olvashatjá­tok. BETÜREJTVÉNY Segítségül el­árulom, hogy a keresett szó egy bibliai személy neve. A szep­tember 4-i szám­ban közölt betű­rejtvény megfej­tése: ORGO­NA HANG. A legutóbbi számban a „Kösd össze” cí­mű játék megoldása: példázat. A lapunkban közölt kép- és betűrejtvények nem beküldendő rejtvények, a megfejtők jutalma a megfejtés öröme! Imádság egy új tanév elején Újra beköszöntött az ősz, Uram, a nyár már csak szép emlék, bár még elevenen él bennem min­den mozzanata. Az idő is hűvösö- dik, lassan már sárgulnak a faleve­lek, nemsokára a gólyák és a fecs­kék elindulnak. Egy évig megint nem kell a gumicsónak, eltehetem a matracot is - most pihenhet, úgyis jó sokat hancúroztunk rajta a nyáron! A Balaton vize már elég hideg, talán csak egy-két bátor „fakír” próbál néhány lépésnyire eltávolodni a parttól, de be kell látniuk: vége a nyárnak. Uram, szeretném most megkö­szönni Neked ezt a vakációt. A sok élményt, a barátokat, a vidámsá­got és a fürdést. Köszönöm a tá­bort, a találkozásokat a régi isme­rősökkel és az új barátokkal. Kö­szönöm, hogy Veled is találkoz­hattam. Megerősitettél, feltöltöt­tél, egészen gazdaggá tettél, Uram! Köszönöm a lelkészeket, akikkel jó volt együtt focizni, úszni és be­szélgetni. Köszönöm, hogy érezhe- tem: összekötsz minket szereteted- del, Igéd bátorít, biztat és erőt ad a hétköznapokban. Köszönöm, hogy kisértél egész nyáron át, taní­tottál a szeretetre, és növekedtél bennem. Olyan jó így indulni egy új tan­évnek ! Bevallom, kicsit félek, nem lesz könnyű ez az év. Új feladatok várnak, nehezebb tananyag, őszintén szólva, kicsit sajnálom is magam emiatt. De tudom, Uram, hogy a nehézségeket azért adod, hogy megtanuljak egyre inkább Benned bízni, rád hagyatkozni. Nagy terveim vannak, Uram! Sze­retnék jól megtanulni angolul, hogy jövő nyáron kimehessek egy ifjúsági konferenciára, azután sze­retnék egy színjátszókört szervezni a gyülekezeti ifjúsági csoportunk­ban. Ez még csak szépen hangzó terv, Uram, és még nem nagyon lelkesedtek a többiek, de tudom, hogy Te azért örülnél neki. Te tu­dod, Uram, hogy mennyire szeret­nék okos és értelmes fiatal lenni, akit elismernek, akinek vélemé­nyére adnak a többiek. Te taníts azonban alázatra, hogy ne kitűnni akarjak közülük, és ne jobbnak, szebbnek látszani, mint amilyen vagyok. Őrizz meg az önbecsapás­tól, és a magam dicsőségének kere­sésétől ! Segíts kérlek, hogy megta­láljam a helyem ebben a világban, az iskolában, a családban, a többi ember között! Taníts meg adni, és nem szüntelenül arra várni, hogy én kapjak valamit! Taníts meg el­viselni az őszinte kritikát! Uram, hozzád imádkozom most azokért, akiket szeretek. Családo­mért, ahol sokszor nem érzem iga­zán jól magam. Ugye, Te is úgy gondolod, hogy a hiba nemcsak az ő készülékükben van? Vigyázz rá­juk, és segíts, hogy szeretetben áll­junk egymás mellett. Te légy bará­taimmal, társaimmal, akikkel olyan jól megértjük egymást. Kö­szönöm őket is Neked! Uram, Te embereket küldesz hozzám, akik szeretetet adnak, tö­rődnek velem, fontos vagyok szá­mukra. Segítsd megértenem, hogy ők is szeretetemre várnak, hiszen felelős vagyok értük. Mint ahogy a Kis Herceg is felelős volt a rózsá­jáért. .. Add, Uram, hogy ebben az előttem álló évben jobban odafi­gyeljek kapcsolataimra, jobban odafigyeljek önmagámra is. Kö- nyörgök hozzád igazi társért, aki­vel egy hullámhosszon vagyunk, és nem csak kapni akarunk egymás­tól, hanem sokkal inkább adni, megajándékozni a másikat. Te se­gíts, Uram, és Te magad légy min­dig, mindenben a középen! Tgy áldd meg most, Uram, a tanév első heteit, és az utána kö­vetkező hosszú hónapokat. Adj türelmet, kitartást, jókedvet, sok humort és tiszta szívet, hogy minden nap, minden percben tenni tudjam, amit rám bízol, feladatként elém állítasz. Úgy szeretném, ha nem kellene csa­lódnod bennem, és örömöt sze­rezhetnék Neked! Ámen Zsoltár-parafrázis Szeretlek, Uram, én erősségem! Szeretlek, mint a kiszáradt, kopár föld a kövér esőcseppeket, szeretlek, mint didergő vándor a kályha melegét, szeretlek, mint meder-ágyát a hömpölygő folyó. Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítom, fellegváram! Hová is mehetnék máshová? Egyedül nála vagyok biztonságban. Mint szeme fényét, úgy őriz engem, szárnyai árnyékában rejt el engem. Nem félek semmitől, Ő az én menedékem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Figyelt rám, meghallgatott, kiönthettem előtte szívemet. Eléhoztam minden bánatomat, szívem keserűségét, titkolt vétkeimet, és Ő megszabadított, új szívet adott, magához ölelt, és azt mondta, hogy szeret, ne féljek, nem hagy el. Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Tágas térre vitt ki engem, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasoké, magaslatokra állít engem. Uram, Istenem, te ruháztál föl erőddel, oltalmazó pajzsodat adtad nekem, jobbod támogat engem, sokszor lehajoltál hozzám. Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim. Mert Te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Boldogan hirdetem szeretetedet, hiszen Veled minden akadályt legyőzhetek, ha Isten segít, a falakon is átugrom. Szeretlek, Uram, én erősségem, magasztallak Téged a népek között, zsoltárt éneklek nevednek. Él az Ür, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! V. G. A HANG szeptemberi számából ajánljuk Az Úr Jézus Krisztus kegyelméből ma, szeptem­ber 25-én jelenik meg a Hang, az országos evangé­likus ifjúsági lap hatodik, szeptemberi száma. Az újság apropóját a nyári országos konferen­ciák témája - bűn, megtérés, megváltás - adja. Bűnbánatról és bűnbocsánatról írnak igehirdetők, valamint elhívott fiatalok, akik maguk is átélhet­ték, megtapasztalhatták, hogy Krisztusban újjá lett minden, szabadságot kaptak az új életre. A keresztény tanítás alapjai mellett megyei és országos táborokról olvashatnak színes beszámo­lókat. B. E. 200 ÉVE SZÜLETETT HAUBNER MÁTÉ . .Mint honunk jó polgárai...” Haubner 1794. szeptember 19-én született Veszp­rémben, iparoscsalád harmadik gyermekeként. A ki- lencgyermekes családnak nagy megterhelést és áldozat- vállalást jelentett a jó eszű, szorgalmas és csendes fiú taníttatása; először Veszprémben, majd Győrött és Sopronban tanult. A gimnázium és a teológiai tanulmá­nyok elvégzése után Jénába ment a fiatal lelkészjelölt, hogy tudását és műveltségét gyarapítsa. Hazatérése után több évig nevelőként működött. Fél évig pozsonyi tanár volt. 1821-ben a szalonaki egyház- község lelkésze lett. A tekintélyes és nagy kiterjedésű szalonaki gyüleke­zet gyorsan megszerette. Papjuk is szívébe zárta a rábízottakat. Rudolf fiuk születésekor az egész presbi­tériumot felkérte a keresztszülői tisztre. Haubner példás szalonaki lelkészi szolgálatának a híre messze eljutott: 1829-ben választották meg győri lelkésszé. Számos értekezés, tanulmány, cikk került ki a tolla alól. (Pl: magyarra fordította Luther Kiskátéját is.) A dunántúli egyházkerület 1846-ban szuperinten­denssé (püspökké) választotta. Egyházáért és hazájáért érzett felelőssége a szuper­intendens Haubnert egyre előbbre vitte a szolgálatvál­lalás útján. Amikor pedig elkövetkeztek azok a nagy idők, amelyek hazánk függetlenségének kivívását, a jobbágyság felszabadítását, a vallásegyenlőség tör­vénybe iktatását, a közteherviselés kimondását jelen­tették, Haubner Máté szuperintendens a nemzet ügye melletti állásfoglalás nagyszerű példáját nyújtotta az egyházi közvéleménynek. Ekkor bontakoztak ki teoló­giai dolgozataiban kifejtett hitbeli állásfoglalásának gyakorlati következményei. Legnagyobb jelentőségű az 1848. ádvent 1. vasárnap­jára, december 3-ra a gyülekezetekhez küldött körleve­le, amelyben a szabadságharc ügye mellé állt, és buzdí­totta a lelkészeket, tanítókat, híveket az igazságos harcban keresztyén lelkiismerettel való részvételre, a függetlenség kivívásának segítésére. Részletek a körlevélből: ,,... Üdvözítő Urunk kötelességünkké tette, hogy akár hitfeleink közt, mint Anyaszentegyházunk hív lel­készei, akár honfitársaink közt, mint Honunk jó polgá­rai, az igazság szent ügyét az incselkedő ellenség masz- laga ellen éber őrködésünk által oltalmazni segítsük...” „... Népünk, részint kedves Hazánkat érzékenyen fenyegetett viharok által fölriasztva, részint erélyes kormányunk egymást érő fölhívásai által ébresztgetve, nem aludt, sőt nemzetünk dühösen megtámadt legfőbb érdekeinek megőrzése körül vetélkedve példásan őrkö­dött. Nekünk tehát alig marad több tennivalónk, mint teljes kormányunkat célszerű intézkedéseiben támogat­nunk s híveink lelkesültségének kellő irányt adnunk...". „... Részemről, főpásztori tisztemnél fogva, különö­sen kötelezettnek érzem magamat Titeket .........jelen pá sztori levelem által igaz testvéri szeretettel egytől egyig fölszólítani, hogy ... híveinket Honunk minél lelkesebb polgáraivá; s nemzeti igazságos ügyünk minél hatalmasabb védőivé tegyük...". A végül felülkerekedő császári hatalom ezért a körleve­léért 6 évi várfogságra ítélte. A kufsteini várbörtön cellái sem tudták megtörni evangéliumi hitét és hazafias maga­tartását. Egyházi közbenjárásra 2 év után kiszabadult ugyan, de Győrből kitiltották, és Sopronba internálták. Onnan még kisebb leányának, Izabellának a betegágyá­hoz, majd pedig a koporsójához sem engedték át Győrbe. Csak a megtorlás enyhülése után engedte meg neki a politikai hatalom, hogy az őt már 2 évvel korábban lelkészévé megválasztott nagygeresdi gyülekezet paró­kiáját elfoglalhassa. 1861-ben a győri lelkészi állást ismét elfoglalhatta, és visszakerülhetett főpásztori tisztébe is. A szabadság- harc áldozatát, a bátor helytállás emberét köszöntötte benne egyházunk és a hazafias közvélemény. A korábbi viszontagságok miatt, egészségi állapota megrendült - 1865-ben püspöki tisztéről lemondva, Sopronban élt, 1880. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig. Utóda, Karsay Sándor püspök búcsúztatta a soproni templomból. Nagygeresden már 1881 tavaszán emléktáblát he­lyeztek el tiszteletére a parókia külső falán. A veszpré­mi torony oldalán szintén tábla emlékeztet a nagy püs­pökre. B. B. Énekkarunk Finnországban A Budapest XVII. kerületi Liszt Ferenc vegyeskar Menyhártné Barcsa Zsuzsanna vezetésével a Hämeen- linnai kórus meghívására részt vett a szeptember 4-11-ig tartó Musica Tavastica egyházzenei fesztivá­lon. Hämeenlinna Finnország egyik legnagyobb váro­sa, Helsinkitől 100 km-re. Itt született és járt iskolába Jean Sibelius. Kétszer léptünk fel a városban, háromszor a környező telepü­léseken. Két koncerten közösen szerepeltünk a feszti­válon részt vevő Tallini Kamarazenekarral és a helyi kórussal. Händel Messiás oratóriuma volt műsoron, Matti Oikarinen vezényletével. Az előadásokat külön csemegeként fűszerezte a basszus szofista, Esa Routto- nen éneke. Az 500 néző előtt tartott koncert mellett rendkívüli élményt jelentett a vasárnap délelőtt 10-12-ig tartott istentisztelet, közel 300 résztvevővel 8 gyülekezeti énekkel, kórusszámokkal, énekelt liturgiával, a finn nyelv különleges zengésével, ami felidézte közös múl­túnkat. Végül négy fehér reverendás pap osztotta az úrvacsorát a hosszú sorokban állóknak, és mindenki­nek jutott egy külön kis pohár (kehely), amibe a nagy kehelyből kaptuk a bort. Nemcsak a lelkünk, a tes­tünk is felüdült a tiszta levegőtől, szaunától, fürdéstől, futástól, evezéstől, sak salátától, ami ott mind min­dennapos dolog. Á felsoroltakon kívül még rengeteg élményben volt részünk, Hameenlinnát szivünkbe zártuk. II]. Koren Pál „Velünk az Űr táborba száll...” Augusztus 7. és 13. között evangélikus ifjúsági tábornak adott otthont az apostagi gyülekezet. Mi, szervező teológu­sok, nagy izgalommal, de Istenbe vetett reménységgel készül­tünk igei szolgálatainkra, komoly és játékos programjaink megszervezésére és a fiatalok hivogatására. Nagy örömünkre több, mint harminc fiatal gyűlt össze a Bács-Kiskun Egyház­megyéből és budapesti gyülekezetekből, hogy egy hétig Isten igéjére figyeljen. Reggelenként Bartimeussal találkozhattunk (Mk. 10,46-52). Megtudhattuk, hogy nemcsak Bartimeusnak, de nekünk is kinálja Urunk a testi-lelki gyógyulást. Esténként pedig Jézus és Nikodémus találkozásának lehettünk kései tanúi (Jn 3,1-21). Ahogyan Nikodémusnak, úgy nekünk is szükséges a újjászületés, hogy bejussunk Isten királyságába, s ebben az égető szükségünkben egyedül Jézus Krisztus ke­resztje a remény. Rövid előadást követő csoportos beszélgetéseink témája a Lélek gyümölcseiről szóló felsorolás volt (Gál 5,22-23). Együtt ültünk le a „Lélek gyümölcsöskertjében”, hogy meg­vizsgáljuk magunkat és buzdítsuk egymást. Délutánonként kirándultunk a közeli Duna-partra, az apostagi polgármes­ter meghívására meglátogattuk a felújított zsinagógát, pén­tek este pedig tábortűz körül töltöttük utolsó tábori estén­ket. Szombat délelőtt tartott záróistentiszteletünk úrvacso­rái közössége után indultunk hazafelé. Áldásaink számbavételekor el kell mondanunk, hogy a mai nehéz anyagi helyzetben szorongva készítettük költség- vetésünket. Ápostagon azonban megtapasztalhattuk mind gondviselő Atyánk végtelen jóságát, mind a gyülekezet áldo­zatkész szeretetét. Bőséggel tartott Istenünk és a gyülekezet szeretete. Köszönettel tartozunk az apostagi gyülekezetnek és lelké­szének, Mónus Lászlónak, a szeretetteljes fogadtatásért, Ká­poszta Lajos esperesnek és a kiskőrösi gyülekezetnek a tá­mogatásért, valamint mindazoknak, akik táborunkat szol­gálattal, szervezéssel és imádsággal támogatták. Köszönet a szolgatársaknak: János Judit hittantanárszakos teológiai hallgatónak, Kocsik Mónika és Bátovszky Gábor teológu­soknak. Mindenek felett azonban hálaadás és dicsőség le­gyen Istenünknek, Aki hitben való elindulást és megerősö­dést adott, Aki velünk volt, „táborba szállt velünk” (Ék 254,4). Csorba János és Korányi András II. évf. teol. hallgatók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom