Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
Evangélikus Élet 1994. szeptember n. „Mert én hűségedben bízom!...99 85 esztendő, 55 együtt töltött év a házastárssal Isten kegyelméből Idős lelkésztestvéreink élete, szolgálata, örömeik és próbatételeik tanulságul is adatnak a fiatalabb nemzedék számára. Hűségük és Krisztushoz való ragaszkodásuk beleépül a gyülekezetek, így egész egyházunk jelenébe. Ebben az évben Fónyad Pál nyugalmazott lelkész és felesége, Márta néni kettős hálaadással állhatott oda Isten színe elé. Nagykanizsai otthonukban 85. születésnapot, illetve 55 éves házassági évfordulójukat ünnepelték. Kórházban töltött hónapok, betegség és sok fájdalom próbatételén át vezetett az út e kettős évfordulóig. Mégis lelkésztestvérünk így vall erről az időszakról: „elmélyített mindkettőnket az imádkozásban és az Istenre hagyatkozásban. Újra és újra felragyogtatta előttünk Isten Szentlelke életünket végigkísérő kedves igénket: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« (2Kor 12,9)” A földi pálya ilyen állomásai alkalmat adnak a keresztyén embernek arra, hogy visszatekintsen, s mindenben ott lássa és keresse Isten atyai szeretetét. Pali bácsit először az indulásról, életpályája alakulásáról kérdezem. F. P.: Barcson születtem lévita tanitó gyermekeként. Csurgón a Református Gimnáziumban érettségiztem, majd 1927-ben nyertem felvételt a soproni Teológiai Fakultásra. Indító igém az Apostolok Cselekedetei 1,8 verse volt: „...és lesztek nékem tanúim...” 1931. június 21-én avatott lelkésszé 9 társammal együtt Ka- pi Béla püspök a soproni templomban. 1931-32 tanévben Lipcsében és Erlangenben folytattam tanulmányokat. Sommer- lath, Althaus és Elért professzorok voltak rám meghatározó hatással. A lelkészi szolgálat állomásai voltak: Barcs-Nagyatád- Somogyszob-Felsőnána. öskün, Sárváron mint helyettes szolgáltam. 1934-ben kaptam először helyettesi megbízatást Sopronban, közben még ebben az evben négy hónapot a magyarbólyi gyülekezetben szolgáltam, majd visszakerülve, a soproni gyülekezet segédlelkésze lettem. Itt a sokoldalú és sokféle munkaterület bőséges lehetőséget nyújtott az ige- hirdetői és a gyakorlati életre való felkészüléshez. 1937-ben küldettem ki az iha- rosberényi gyülekezetbe, ahol azután egyhangú bizalommal lelkésszé választottak. Mindvégig ueleg szálak fűztek ehhez a gyülekezethez. 1951-ben kellett elbú- :súznom szeretett híveimtől, mert i második világháború alatt s az ízt követő években megtapasztalt »ok embertelen beszéd és cseleke- let ellen felemeltem szavamat. Megtudtam azt is, hogy rajta vagyunk a kitelepítési listán. Ugyan- ikkor üresedett a nagykanizsai lel- cészi állás, s a szolgálatba ugyan- szén év karácsony második ünne- jén nyertem beiktatást. Itt 1987-ig endes lelkészként, 1990 augusztusáig pedig nyugdíjasként munkál- codtam. Bár 18 évig voltam espereshelyettes, mégis teológiai és politikai meggyőződésem miatt nem kaptam választást, sőt minden közegyházi tisztségből kizártak. Ennek egyik oka az is volt, hogy Ordass Lajos püspök útjához tartozónak vallottam magam. Az egyházmegyében, az egyházon belüli testvérieden bánásmód minden szomorúságának elhordozásában a nagy- kanizsai gyülekezet hűséges ragaszkodásával erősített. Szívemben nincs harag és neheztelés senki iránt.- Mit jelentett a családi háttér a szolgálatban? F. P.: Családon belül feleségem volt segítő szeretetével támaszom. Kitartó munkatárs volt a gyülekezeti szolgálatokban, gyermekórákon, család-, és beteglátogatások során. Három gyermekünket hitben, szeretetben nevelhettük, bár őket is sok igazságtalanság és meg nem értés érte egyházi illetékesek részéről is. Fiainknak el is kellett hagyniuk az országot ahhoz, hogy tanulmányaikat befejezhessék, illetve, hogy az lehessen hivatásuk, amit itthon sajnos nem érhettek volna el. így lehetett azután Péter fiunk Svédországban orvos, az itthoni kétévi téglagyári kemény munka után, mivel nem javasolták továbbtanulásra. Pali fiunk pedig Ausztriában kellett, hogy elvégezze a teológiát, mert itthon nem nyert volna felszentelést, csak az AEH engedélyével. Otthonunkban sok ember talált segítségre, lelki megértésre és anyagi támogatásra.- Mit tudna elmondani Pali bácsi az elmúlt 40 esztendő szolgálatának tapasztalatairól? F. P.: Csodálatos volt az, hogy Isten próbatételként adta ezt a negyven évet, de a próbatételben a gyülekezetek mégis megmaradtak. Megcsappant lélekszámban ugyan, de folyt a rendszeres isten- tiszteleti élet, az ifjúsági és gyermekmunka, a diakóniai szolgálat és különösképpen a családlátogatások. A családlátogatásokat nagyon szerettem. Különös tekintettel voltam a betegek látogatására, s ha egy beteg úrvacsorára készült, mindig ugyanazt az igét olvastam, hogy az megmaradjon emlékezetében. A hozzánk jött embereket mindig nagy szeretettel fogadtuk, sokan érkeztek az esti órákban ni- kodémusokként, hogy súlyos lelki kérdéseiket megbeszelhessük az Úr előtt.- Mit helyezne Pali bácsi a mai fiatalabb lelkészek és a gyülekezetek szivére? F. P.: A lelkésztestvéreknek szívből és igazán azt üzenem: szeressétek egymást! A lelkészi munkaközösségekben érezzétek úgy magatokat, ihint egy családban. Lehet és kell is bírálatot gyakorolni, hiszen mindig lesznek differenciák, de a megbeszélések mindig maradjanak a teológia vonalán. Ajánlanám, hogy tanulmányozzatok át alaposan egy-egy teológiai könyvet, fiatal korban nagyon sokat jelent ez a későbbiekre nézve, mint a már említett külföldi professzorok számomra annak idején, s itthon Pröhle és Karner profesz- szorok. Erősítsétek egymást a szolgálatban. A gyülekezeteknek azt tudom ajánlani, hogy imádkozzanak egymásért, azért a közösségért, ahol az Isten igéje tisztán és igazán hir- dettetik, es Isten Szentlelke működik, hitre juttat és a hitet ápolja, növeli. A gyülekezeteknek csak akkor van megmaradása és jövője, ha Istenre figyelnek. A tiszta igehirdetés hallgatása szükséges ahhoz, hogy a gyülekezet tagjainak lelki élete rendben lehessen, így tud azután az emberi keretek között is -ki-ki szolgálatát, küldetését megtalálva - aktívan részt venni. Bár a betegség terhe még nem engedi, hogy Pali bácsi és Márta néni újra ott lehessen a templomi istentiszteleten, tudjuk, hogy imádságban együtt vannak velünk, kérik Urunk áldását mindannyiunkra. Megköszönve a beszélgetést, Istentől kérünk mi is sok erőt, vigasztalást és áldást továbbra is mindkettőjükre, mindazokkal együtt, akik ismerik és szeretettel gondolnak rájuk, a 13. Zsoltár 6 versével: „Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tesz velem." Deme Dávid Ne féljetek! Bízzatok a jövőben, Istenben! (Folytatás az 1. oldalról) 1. Új helyzet Nemcsak témánk figyelmeztet >ennünket: Emlékezz! Isten igéjének ma este is ez az üzenete hozunk. Most már nem egyszerűen a cözösen megtett útra kell emlékeztünk, hanem ennél mérhetetlenül öbbre. Emlékezz, Isten újat kezdett ezzel i világgal! Jézus Krisztus által meg- jékéltette magával a világot. Ez az semény kitörölhetetlenül ott van álágunkban. Isten, Jézus Krisztus keresztje által békét kötött, mégpe- lig egyoldalúan a világgal. Bekét cötött azokkal, akik elfordultak tő- e, nem bíztak benne, sőt ellene for- lultak, akik haragot, büntetést ériemeltek volna. Isten békejobbot íyújt a gyűlölködő, ellene lázadó nlágnak. Erre az új helyzetre kell smlekeznünk, és soha ne feledkezünk meg erről abban az Európáján, ahol a gyűlölet tombol, ahol estvérnépek háborúban pusztítják :1 hazájukat. Európában, ahol ha- árvillongások vannak, ahol ismét öllángol a fajgyűlölet. Gyűlölet és pranakvás emel újra láthatatlan álakat ember és ember közé. Elmúlt-e a régi? - kérdezzük izorongva. Engesztelődött-e a vi- ág? Megértett, elfogadott-e vala- nit abból, amit Isten áldozott a álágért, értünk? A „rém elmúlt, me új jött létre” mondja igénk. Emlékezz Isten népe: Isten ajandé- cul adta nekünk az újat! Ez valóág! Nem élhetünk tovább úgy ebjen a világban, mintha Krisztus keresztje nem állíttatott volna fel! 2. Új látás Amikor igénk ezt mondja: Isten fenségeiből a barátaivá tett miniét, ez azt jelenti, hogy Jézuson :eresztül néz bennünket. Jézus érieméért új teremtésként elfogad, áldozata eltörli bűneinket, új eletel, az üdvösség reménységével jándékoz meg minket. Isten újjáteremtő munkája új lá- ásra vezet bennünket. Szemünk aegnyílik Jézus látására. Jézus lá- ásara, aki szenvedett, meghalt és megdicsőült. Ahogy Pál apostol másutt mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus!” Ebben a tényben másként látom magam: bűneimet, félelmeimet, megalkuvásaimat, önzésemet. Fölveszem a harcót önmagámmal, hogy az új teremtés megvalósulhasson az életemben. Ebben a fényben másként látom embertársamat is: bűneit, hibáit, rossz természetét, Isten ellen láza- dozását, vakságát. Úgy látom öt, ahogy Isten látja minden bűnével együtt, szereti őt. Jézus megváltott gyermekeként nézem őt, akinek szüksége van az Isten bocsánatára és kegyelmére. 3. Új küldetés Végül igénkben szó van az új megbízatásról, a küldetésről is; „Krisztusért járva követségben, mintha Isten kéme általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” Isten bekeajánlatával kell járnunk a világban. Erre figyelve kell élnünk. Isten értünk van és nem ellenünk. Nekünk, aki hozzá tartozunk, missziói küldetésünk van. Különösen érvényes ez ránk, asszonyokra. Valaki ezt mondta: „Egy nép vallási és politikai életét döntően meghatározzák a nők, s a hitélet elmélyítése és terjesztése nem képzelhető el nélkülük, akiknek különös fogékonyságuk, képességük van Isten iránt a megtérésben és hitben.” "Emlékezzünk mindig arra, hogy asszonyok ismerték föl először, hogy a sír üres! Testvéreim Európából! Hadd kérdezzem: Bizonyosak vagyunk elhivatásunkban? Tudjuk-e bizonyosan, hogy Istennek szüksége van ránk? Azt látjuk, hogy az embereket nem érdekli Isten ügye! Templomok ürülnek ki, gyülekezetek néptelenednek el. Emberek az evangélium örömüzente nélkül akarnak és tudnak élni?! Mégse féljetek! Bízzatok a jövőben, bízzatok Istenben! Isten népe, Európa asszonyai! Sok mindenre örömmel és hálával emlékezhetünk. Ebben a félelemmel teljes jelenben, melyben annyi az ellentmondás, a gyűlölködés, a változás, mi magunk is kételkedünk, változunk, bűneink úrrá lesznek rajtunk, de Isten hűsége változatlan! A csoda mindig újra megtörténhet: emberek Isten ellenségeiből barátaivá válhatnak, válnak. Isten föl akar használni minket, a Szentlélek által alkalmas és használható eszközeivé tehet a megbékélés hatalmas munkájában. Van jövőnk: reményteljes, boldog jövőnk Jézus Krisztusért! Ezért hát: Ne féljetek! Bízzatok ebben a jövőben! Ámen! Luther Márton életének nyomdokai jártunk... A Magyarországi Luther-Szö- vetség soproni csoportja az elmúlt esztendőben 4 napos, ezen a nyáron 5 napos utat szervezett a Lu- ther-városokba, illetve Luther Márton életével kapcsolatos helyedre. 1993 nyarán eljutottunk Eisle- benbe: Luther szülőházának meglátogatása után állhattunk azon keresztelőkút mellett, amely fölé a kis Mártont tartották a Szent Péter Pál-templomban. De állhattunk azon ágy mellett is, amelyben reformátorunk meghalt. - Erfurtban beléphettünk azon Ágoston- rendi kolostor kapuján, amelyen a fiatal „Magister Martin Luther” kopogtatott, fogadalmát megtartva, hogy szerzetes legyen. Jártunk az erfurti dómban is, ahol Luther Mártont pappá szentelik. - Wit- tenbergben a városi templomba lépve, illetődve néztük a szószéket, amelyen évtizedekig prédikált Luther, és látva a szárnyas oltárt - Luther és Melanchthon képével - eszünkbe jutott Túrmezei Erzsébet verse: „Fénylik, ragyog a szárnyas oltár. Ez vagy, Luther Márton. ... Krisztust hirdetted. Róla szóltál”. A wittenbergi vártemplomban - amelynek kapuján ott van a bronzba öntött 95 tétel - megkoszorúztuk Luther Márton sírját. A „Fekete Kolostor”-ban lévő reformációtörténeti múzeum Luther életének sok-sok emlékét őrzi. - Tavaly meglátogattuk Lützenben a 30 éves háború nevezetes csatájának színhelyét is, ahol II. Gusztáv Adolf svéd király elesett. Idén elsősorban azokat a helyeket kerestük fel, ahol reformátorunknak száműzöttként kellett tartózkodnia. Időben az első hely Wartburg vára, ahova a worsmi birodalmi gyűlés után menekítette jóakarója, Bölcs Frigyes választó- fejedelem; itt élt Luther kb. 10 hónapig az 1521-22-es években, s itt fordította le - az általunk meglátogatott „Luther-Stubé”-ban - az Újszövetséget német nyelvre. De Wartburg pl. magyarországi Szent Erzsébetről is őriz emlékeket. - A Wartburg melletti Eisenachban megnézhettük a Luther-házat, ahol 1497-1501-ig lakott diákként Luther Márton a Cotta családnál, s beléphettünk a Szent György- templomba is, amelynek kapuját minden reggel kinyitotta a diák Luther, hogy betérve találkozzon Istennel. A második hely Coburg vára, ahol az augsburgi birodalmi gyűlés ideje alatt, 1530-ban, fél évig kellett Luther Mártonnak laknia, mert pápai és birodalmi átok alatt lévén, nem vehetett részt a birodalmi gyűlésen. Belépve a várudvarra, Luther Márton mellszobra fogad minket, azzal a felirattal, amelyet ő írt itt szobája falára: „Nem halok meg, hanem élek, és az Úr nagy tetteit hirdetem.” Az idei úton kb. fél napot töltöttünk a salzkammerguti tavaknál, ahol az Isten teremtette csodálatos természeti világban is gyönyörködhettünk: a tavak mellett közvetlenül magasodó 2-2,5 ezer méter magas hegyormok láttán eszünkbe juthattak Reményik Sándor sorai: „Fenn Isten jár a csúcsokon, ... Fenn az Úr lépked hallgatag, A maga építette dómban”. De nemcsak az „Isten teremtette” dómokat láttuk utunk során, hanem néhány „emberkéz építette”, Isten dicsőségére emelt hatalmas méretű dómot is volt alkalmunk megtekinteni: pl. Münchenben a Frauenkirche 99 m magas ikertornyaival és a Michaelskirche a 16 m magas, szinte színarany oltárával, a bámbergi 4 tomyú, csaknem 100 m hosszú dóm talán Szent István királyunkat ábrázoló „rejtélyes lovas”-ával, a passaui dóm a világ legnagyobb orgonájával emelte fel lelkünket Isten közelébe. Utunk egyik fő célja Augsburg volt, ahol hosszabban időztünk. Az 1320 táján épült Szent Anna- templom, illetve a vele egybeépült kolostor falán emléktábla hirdeti, hogy Luther Márton 1518-ban itt vitázott, védte meg a Biblia igazságát, a „Sola Scripturá”-t Cajetan bíborossal, a pápa küldöttével szemben. - A birodalmi gyűlés helyén - a püspöki palota egyik épülete előtt - elénekeltük az „Erős vár a mi Istenünk”-et, emlékezve arra, hogy ott olvasták fel 1530- ban az Ágostai Hitvallást. Ötnapos utunk első szálláshelye Ebersberg, ahol az evangélikus gyülekezet családjai nagy-nagy szeretettel fogadtak be bennünket.- A következő 3 éjszakát a Co- burgtól 20 km-re lévő Altestein- ben, a hegyen épült „CVJM-Frei- zeitheim”-ben töltöttük. Az itt kapott sok „földi jó”-ért hálás köszönetét mondunk Heinrich Trapper diakónusnak, az otthon igazgatójának, és hasonló szeretettel szeretnénk fogadni őt és csoportját a közeljövőben nálunk Sopronban. Az élet földi szükségletei mellett lelki épülésünkről és hitünk ébrentartásáról a velünk lévő Szimon János, a soproni gyülekezet lelkésze és Zoltán László ny. lelkész gondoskodott. Otthonunk „An- dachtsraum”-jában megtartott áhítatok az Útmutató napi igéjén keresztül hirdették Urunk nekünk szóló üzenetét. Utolsó napon, vasárnap, Szimon János lelkipásztorunk német nyelven prédikált az altesteini gyülekezetnek Máté 7,12 alapján; az oltári szolgálatot Jakob Kruse lelkészünk - a kirándulás vezetőjé - végezte. H. Trapper kérésére magyarul is szólaltak meg énekek az altesteini templomban: előadtuk a buszban kánonban megtanult „Ne aggodalmaskodjál..." kezdetű éneket; az utolsó ének pedig közös volt a gyülekezettel, „Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai”- ként énekeltük 266-os énekünket. A kirándulás alatt naponta hallottuk Krisztus hívó szavát: „Kövess engem!” Hála Jegyen ezért és egész utunkért az Úrnak. A Lnther-Szövetség soproni csoportja nevében: Dr. Lang Jánosné Szolgálat - Isten kegyelméből Ezzel a címmel tartották az. Evangélikus Bibliaiskolák és -Intézetek igazgatóinak Harmadik Nemzetközi Konferenciáját júliusban az amerikai Minneapolisban. Egy magyar bibliaiskola indításának reményében hívtak meg együttlétükre... Minneapolis a „Tavak városa” és St. Paullal együtt „Ikervárosoknak” hívják őket. Ez Minnesota állam legsűrűbb városi körzete. Itt él az Egyesült Államokban egy főre jutóan a legtöbb evangélikus. Á konferencia vendéglátója az egyik evangélikus egyház bibliaiskolája volt Plymouth elővárosban, a Medicine tó festői partján. Ez a bibliaiskola abból a meggyőződésből született, hogy Isten ihletett szava, a Biblia a legfőbb eszköze Istennek arra, hogy új életet teremtsen és azt segítse fejlődni és megőrizni a hívő emberben. Ez adta az indítást imádkozó keresztyének egy csoportjának, hogy képzési központot alakítsanak ki azzal a céllal, hogy az örök Igét tanulmányozzák és alkalmazzák a fiatalok saját életükben és gyülekezetük szolgálatában. A konferencián elhangzott előadásokban és megbeszéléseken a téma tanári alkalmazását kerestük a gyakorlati képzésben. Hadd soroljak föl néhányat a címek közül : „A Biblia, mint Isten kinyilatkoztatásának a története korunk ősz- szefüggéseiben”, „A Könyv és a Lélek”, „Képzés külmissziói szolgálatra”, „Az evangélikus kegyesség és életstílus közvetítése egy szekularizált korban”, „A Biblia és etika a mai világban és keresztyén- ségben”, „Evangélikus identitás egy növekvő evangélikus ellenes hangsúlyú korban” és „Gyakorlati képzés az ifjúság és főiskolások evangélizálására”. Ezen kívül sok megbeszélés, beszélgetés és áhítatok mélyítették együttlétünket. A konferencia idején és utána is több gyülekezetben szolgáltunk igehirdetésekkel, én magam mintegy 500 km-es körzetben. A gyülekezetek általában előre elkérik az igehirdetés alapigéjét, címét és vázlatát. Ezt kinyomtatják, kézbe adják mindenkinek, és az istentiszteleteken sokan jegyzetelnek. Éneklésük lendületes, magával ragadó. Több evangélikus egyháztest létezik az Egyesült Államokban, ezek általában jó kapcsolatban vannak egymással. Jellemző, hogy egy észak-dakotai városban 9-kor az egyik templomban szolgáltam, 10- kor egy másikban, melyek közvetlenül egymás mellett állnak, csak egy utca választja el őket egymástól. Az egyik presbiter átkísért, szívélyesen köszöntötték egymást, és már kezdődött is a következő istentisztelet. .. Valóban átélhettem a testvéri közösségben, hogy szolgálatunk Isten kegyelméből van, s amíg alkalmunk van rá, mindent meg kell tennünk a világért és Jézus Krisztus népéért, ha kell és lehet, a bibliaiskolák által is. Széli Bulcsú BAKONCSERNYEI ALAPÍTVÁNY A szeretet hangján 1994. augusztus 2-9-ig Kovács Imre és Tóth Márta lelkeszházas- pár szervezésében idősek és fiatalok kis csoportja (40 fő) indult autóbusszal hosszú, 1100 kilométeres útra a romániai Brassó melletti Hosszúfalu magyar evangélikus családjaihoz. Elinduláskor szorongás és remény volt szivünkben. Elsőként a Kalotaszegi medence legfontosabb településén, Bánífyhunyadon álltunk meg. Híres református templomát a 16. században építették, tornyát fából készült védofolyosó veszi körül, belsejének fődísze fakazettás, festett mennyezet. Következő állomás Kolozsvár. A város központját uralja a Szent Mi- hály-templom, Fadrusz János Má- tyás-lovasszobrával. Itt is, mint más erdélyi nagy városban, remek barokk, klasszicista paloták veszik körül a főteret. Utunk következő állomása Marosvásárhely, ősidőktől fogva fontos kereskedelmi és kézműves város volt. Sajnos, a történelem viharai alaposan megtépázták. Hites fejedelme II. Rákóczi György, Apafi Mihály, ÍI. Rákóczi Ferenc taposták köveit. Úticélunk végállomása Brassó volt. Brassó Románia egyik legnagyobb gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és turisztikai központja. Az Óváros ódon, szűk utcácskái, régi kis kapuszinaljas házai a régmúlt idők hangulatát idézték. Érdekes volt látni Európa legkeskenyebb utcáját, az 1 méter széles Cérna utcát. Műemlék épületek, templomok érdekes építészeti stílusai szinte csalogatják a kíváncsi, mindent megismerni vágyó idegeneket. Híres a brassói Feketetemplom, amely Románia egyik legjelentősebb gótikus épülete. Egy 1689-ben pusztított tűzvész miatt feketedtek meg a templom falai, azóta hívják Fekete-templomnak. Jelenleg ökumenikus istentiszteletek és orgonahangversenyek színhelye. Reszesei voltunk egy csodálatos orgonajátéknak. A templom déli bejárata előtt áll Honterus János bronzszobra, aki evangélikus prédikátor, könyv- nyorritató, iskolaszervéző, a térképészet európai hírű tudósavolt. 1532-ben keszitett erdélyi térképe a világ légelső részlettérképei közé tartozik. Brassó nevezetes épületei: Szent Mihály-templom, Városháza, Katalin-kapu, Ka tál intorony, Fellegvár. Éz utóbbibői szép kilátás nyílik a városra. Megemlítem még a Brassó környéki Törcsvárat. Várkastélya ma múzeum, ahol a vár és a környék történetét mutatják be. Szecseleváros a Brassó környéki csángó terület egy részét egyesíti magaban. A hét falu története igen küzdelmes volt. A XIV. században a törcsvári vár birtokához tartozott. Itt fogadtak bennünket a hét falu egyikében, Hosszúfaluban, az evangélikus gyülekezet családjai. A családoknál feltöltődtünk, főleg szeretetből, türelemből és kitartásból. Az ő szeretetük révén tehettünk csodálatos kirándulást a Kárpátokba. Megkóstoltuk Tusnád- fürdő borvizét, gyönyörködtünk a Gyilkos-tóban és környezetében. Csodálhattuk a Békás szoros merész sziklafalait, a változatos fajtájú fenyveseket, tisztavizű forrásokat, tengerszemeket. Á hosszúfalui evangélikus templom vasárnapi harangjának hívogatására, közös úrv .sorai istentiszteleten vettünk részt, hálát adva Istennek szerető gondoskodásáért. Az együtt töltött napok alatt mély érzésekkel töltődött emberi kapcsolatok alakultak ki. Köszönjük a szervező lelkészeknek, vendéglátóinknak, hogy élményekben gazdagabban, hitben erősödve térhettünk vissza. Árvái Dona Celldömölk Ji magatok is mint éló kövek épüljetek lelki házzá' A Bakon) esernyői Evangélikus Egyházközség műemlék templomának tatarozását megkezdtük. Azért adjuk közre az Egyházközségünk által két éve létrehozott „Élő Kövek Alapítvány” ismertetését, hogy a Csemyeről elkerült testvéreket, s mindazokat bátorítsuk, akik szívügyüknek érzik e szép kirándulóhely templomának ügyét. Az idei évben a torony teljes felújítását és a födémszerkezet javítását, valamint a tetőzet cseréjét tervezzük. ALAPÍTÓ OKIRAT (részletek) Az alapítvány neve: Élő Kövek Alapítvány. Székhelye: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 8056 Bakonycsemye, Dózsa u. 1. Az alapítvány célja: Az Evangélikus Egyházközség az Alapítványt azzal a céllal hozza' létre, hogy az Egyházközség életének és hatékony szolgálatának külső feltételeit biztosítsa. Az Alapítvány nyitott. Csatlakozhat hozzá minden magán- és jogi személy, aki a célkitűzésekkel egyetért. Az Alapítvány számlájára befizetett összegeket az ADÓALAPBÓL - az Alapítvány által adott igazolás révén - le lehet írni. Az Alapítvány vagyonát a helyi Takarékszövetkezet kezeli a MNB- Szfv. 299-9831711078 számlán. Az Alapítvány céljaira készpénzadomány, munka- vagy tárgyi felajánlás adható, amelyet az adakozó - adóalapjából levonhat. A készpénzbefizetés a Takarékszövetkezetnél történhet, a befizetésről szóló igazolást az APEH engedélye alapján a Lelkészi Hivatal állítja ki