Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1994. SZEPTEMBER 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 14. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft Ki az igazsághoz tévelygés útján jut, forróbban öleli azt. Kis János püspök A TARTALOMBÓL GONDOLATOK HÉTKÖZNAPJAINK ESEMÉNYEIRŐL NÁDASDY TAMÁSRÓL SEGÍTSÉG A NYUGDÍJRA KÉSZÜLŐKNEK Erdélyi püspök látogatása ‘PV 'fej p fe yülekezetünkben Szebik Imre püspök igét hirdet Kővágóörsön „SZÉPEN ZENGJENEK HANGSZEREITEK” Orgonaszentelés Kővágóörsön 1988-ban szentelték újra a Kővágóörsi Gyülekezet mű­emlék templomát. A közép­kori templom belső falán a renováláskor eltűntek az épí­tés korából való falfestmény töredékek. A háború után so­káig pusztuló templomot re­noválták 1988-ban, de az épület megmentésén túl nem volt anyagi erő az orgona fe­lújítására. Pedig az 1833-ban készült orgona is megérde­melte, hogy kitisztítsák, hely­rehozzák, hogy szolgáljon a gyülekezetben. A templom méreteihez megfelelő kis or­gona egy manuális, mechani­kus hangszer, mely kijavítva is értékesebb minden más hangszer pótléknál. Ezt is­merte fel a gyülekezet egyik évekkel ezelőtt elhunyt mun­kása, néhai Duchon Ida, aki végrendeletében úgy határo­zott, hogy keresztgyermeke a ráhagyott vagyona egy részé­ből alapítványt létesítsen az orgona felújítására. A 100 000 forintos alapítvány lassan növekedett és végül elérte azt a szintet, hogy tár­gyalni lehetett a felújításról. Dr. Szikray Zoltán ügyvéd, a gyülekezet és a község szülötte, az alapítvány elnöke számolt be az augusztus 7-én, vasárnap délután tartott ünnepi isten- tisztelet után mindezekről. El­mondta, hogyan tudtak orgona építő mestert találni, aki meg­felelő árért tudta vállalni a munkát. A helyi önkormány­zat, az egyházi segélyszervek és a maroknyi gyülekezet gyűjtése végre lehetővé tette, hogy elin­dulhassanak a munkával, bízva Istenben, hogy a hiányzó pénz is előkerül. Most érkezett el ideje a munka befejezésének, és orgonaszentelő istentiszteletre gyülekeztek a kánikulai vasár­napon kővágóörsi, dörgicsei, révfülöpi és más környező gyü­lekezetek hívei, hogy együtt ad­janak hálát az újra megszólaló orgonáért. Szebik Imre püspök végez­te a szolgálatot Varga György esperes és Riczinger József, a gyülekezet lelkészé­nek segítségével. A püspök a 33. zsoltár 1-4 versét olvasta. A zsoltár alapján arról szólt, hogy az emberi személyiség egységét minden áron meg kell őrizni. Különböző ko­rokban, máshová esett a hangsúly és atomizálódott ez az egyseg. A francia forrada­lom hatására az értelem, az ész került magasra. Ma so­kan kívánják, hogy több le­gyen az érzelemre való hatás es kevés az akaratra való ne­velés. A zsoltár, amikor arra hív, hogy örüljetek az Úrnak - értelmünk formálását szor­Szebik lm ront énekszólója galmazza. A dicséretre való felhívás az érzelem megnyil­vánulása. Dicsérő ének segít dicsérő életre. Ehhez segít az orgona is, - legyének áldottak, akik ezért az orgonáért áldoz­tak. Az ember sok mindent haj­landó elfeledni - ne feledjük a hálát. A hálátlan ember bol­dogtalan. Megújult az orgona, a gyülekezet dicsérheti az Urat! Luther szerint a zene Isten gyö­nyörű adománya, a teológia után következik. A zene hasz­navehető és boldog embereket nevel - így legyen itt is. Legyen meg az emberi személyiség egy­sége - szépen zengjenek hang­szereitek ! Az orgonát az istentisztele­ten és az utána következő be­mutatáson Csaby Csaba, a gyü­lekezet volt lelkészének unoká­ja szólaltatta meg, testvére fu­volán játszott. Szebik Imréné néhány énekszámával járult hozzá, hogy a gyülekezetét se­gítse az Isten dicséretéhen, hogy szépen zengjen az ének is. A gyülekezettel együtt örült ezen az alkalmon volt lelkészé­nek özvegye Sümegi Istvánná és családja, Kiss István az egyház­megye felügyelője. Az istentisz­teleten imádságban emlékeztek az éppen néhány nappal azelőtt elhunyt korábbi lelkészről, Él­tes Gyuláról is. Öröm és bánat forrott egybe és zengett az Isten dicsérete a kővágóörsi temp­lomban. tszm Kései tudósítást vesz kezébe a kedves Olvasó. Talán mondhat­ná valaki, nem friss hírt közöl újságunk. Gyakran időhiány miatt késve tudunk csak tollat ragadni. így történt ez most is. Egyházunknak két kedves püspök vendége volt május első hetében. Voitto Huotari mikkeli és Mózes Árpád kolozsvári püs­pök személyében. Öt egyházme­gye lelkészei előtt tartott elő­adásaikról már beszámoltunk. Mózes püspök gyülekezet láto­gató körútjáról azonban még nem, erről szól ez a rövid írás. Az erdélyi egyház fejének lá­togatása Szebik Imre püspök előző évi kőrútjának viszonzá­sa.. A Szent Lélek kitöltése ünne­pének másodnapján budavári gyülekezetünk fogadta a ma­gyarságáért és bátor helytállásá­ért 6 évet romániai börtönben töltött főpásztort. Igehirdetését nagy figyelemmel kísérte a hívek népes tábora, hiszen szavai mö­gött a szenvedéssel teli múlt, az erdélyi magyarság mai helyzete és az életben maradásért küzdő szórványegyház imádsága és szolgálata rejtőzött. A budavári gyülekezet test­vérkapcsolatot létesített a ko­lozsvári evangélikus egyház- községgel, hogy az összetarto­zás, az egymásért való imádság és a szolgálat közös felelősségé­nek hordozása így is kifejezésre jusson századunk utolsó évtize­dében. A püspök kőrútjának második állomáshelyére érkezvén, a lébé- nyi gyülekezetei látogatta meg. Itt hétközi esti istentiszteleten zsúfolt templom fogadta a tá­volból idelátogató főpásztort. Igehirdetésére és az erdélyi evangélikus egyház életéről szó­ló beszámolójára különösen odafigyelt a gyülekezet. Koháry Ferenc lelkész köszöntőjéből ki­csendült, a mi hazai helyzetünk sem volt könnyű az elmúlt idő­szakban, de erdélyi testvérein­ket még bátrabb és nehezebb helytállásra késztette a szolgálat Ura, Jézus Krisztus. A gyülekezet ezen az isten­tiszteleten vette használatba azt az új oltár- és szószékterítő készletet, melyet a községből el­származó és most az Egyesült Államokban élő Hoffmann Márta testvérünk adományo­zott szeretett templomának. Imádsággal és áldással szentelte fel Szebik Imre püspök a szép bordó színű antependiumot. Nevezett testvérünk még 65 ezer Ft készpénz adománnyal is tá­mogatta egykori gyülekezete lelkészlakás-építő szándékát. A hívek terített asztal mellett késői órákig együtt voltak az erdélyi és helybeli püspökházas­párral. Sopron nevezetességeivel is­merkedett ezt követően Mózes püspök és neje. Együtt énekeltek az ősi evangélikus templomban Szimon János lelkész és hitvese társaságában, és fogadta őt dr. Lamperth Gyula az evangélikus Líceum igazgatója is. Zerge utcai pihenőházunk vendégszeretetét élvezhette a püspökházaspár, ahonnan Ba- konycsernyére indultak tovább. Bence Imre lelkész gyermek- és ifjúsági tanévzáró istentiszte­letet szervezett e hétközi estére. Öröm volt látni a gyülekezet ap- raját-nagyját. Szinte minden gyermek szolgált énekkel, imád­sággal vagy szavalattal. A püs­pök pedig igehirdetésében biz­tatta a hűséges Krisztus köve­tésre a gyülekezetét. Kedves színfoltja volt az esti együttlét- nek, amikor a falu költőnője ver­seskötetével ajándékozta meg Mózes Árpád püspököt. Egy presbiter testvértől pedig szép fa- faragású emblémát kapott. Az erdélyi püspök és hitvese végül Miskolcra látogatott Szentháromság vasárnapjára. Sárkány Tibor esperes-lelkész köszöntötte a vendégeket. A miskolci gyülekezet a brassói evangélikusokkal épített ki test­vérkapcsolatot. Mózes Árpád igehirdetésé­ben a Szentháromság Isten szol­gálatára és dicséretére biztatott. A Szentháromság titkát ugyan soha meg nem érthetjük, de imádhatjuk és dicsőíthetjük Őt, hogy mások is elkötelezzék ma­gukat e szép küldetésre. Mózes Árpád püspök látoga­tása is jelezte, hogy szükségünk van egymás jobb megismerésé­re. Erdélyi testvéreink a létükért való küzdelemben biztatják hí­veiket, hogy maradjanak meg keresztyénnek, magyarnak és evangélikusnak. Biztatják hívei­ket, hogy a kivándorlás népsze­rűnek tűnő áramlatával szem­ben maradjanak otthon Istentől rendelt szülőföldjükön. Az árral szemben úszni többletenergiát követelő feladat, de erősebbé te­szi az embert hitében, gondol­kodásában, belső tartásában. A mi közös Urunk áldja meg erdélyi magyar evangélikus test­véregyházunk életét s szolgála­tát az egymásért való imádság és magyar nyelven megszólaló evangélium szolgálata iránti el­kötelezettség jegyében. Szebik Imre Pedagógusok Isten iskolájában 1. Isten iskolájának fontos tan­tárgya az engedelmesség, a sze­lídség, az alázat és a szeretet. Mindenfajta diplomától elvo­natkoztatva - egyszerre tanítók és tanítványok vagyunk. Ah­hoz, hogy valakiből jó tanító le­gyen, ahhoz jó tanítvánnyá kell válnia. Isten akarata az örök életre való akarat, hogy megta­nuljunk élni, és alkalmasak le­gyünk másokat is megtanítani élni. Ahol Jézus jelen van, ott je­len van az Isten szeretete. Ez az egyetlen és igazi embert formáló erő és hatalom a világon. 2. Július 28-án a. Budapesti Evangélikus Teológiai Akadé­mián négynapos konferencia kezdődött keresztény pedagó­gusok részére. Az előadások és csoportbeszélgetések vezérté­mája a tanító és tanítvány kap­csolata volt. Megközelítően hat- vanan vettünk részt - óvónők, tanítók és tanárok, az ország kü­lönböző részéből. 3. A reggeli és az esti áhítatok (Zászkaliczky Pál és Balicza Iván) tematikusán keretbe fog­ták, mintegy az Ige fényébe he­lyezték a napi program témáit, és önvizsgálatra késztettek. 4. A konferencián az alábbi elő­adások hangzottak el, amelyek­nek egy-egy gondolatát megkí­sérlem kiemelni: A keresztény pedagógus szemé­lyisége (Csepregi András) Hogyan lehet hatékony a ta­nító? Jézus „magához hívta ti­zenkét tanítványát és hatalmat adott nekik.” Hittel tanítok-e? Elválasztha­tom-e a saját gondolatomat, ér­zelmemet maguktól a tényék­től? Humánterületen nem lehet értéksemleges módon tanítani. Tudok-e mindenkihez szólni? Pál apostol írja: „mindenkinek mindenné lettem, hogy minden­képpen megmentsek némelye­ket.” Alkalmas-e az alapjában tekintélyt követelő iskolarend­szer arra, hogy hitre neveljen? Önálló döntésre nevel-e? Köz­vetítő csupán a tanító, vagy sze­mélyiségének varázsával az él­ménnyé váltat képes-e újra él­ménnyé átélve továbbadni? Az önmegvalósítás keresztény ér­telmezése (Dr. Szalay Mária) Az önmegvalósítás keresz­tény értékelésében az ember nem önmagát teszi meg mértéknek, hanem a Mesterrel vállal identi­fikációt. Jézus így szól a tanítvá­nyokhoz: „Jöjj és kövess en­gem.” A legnagyobb parancs: „Szeressed azért az Urat, a te Is­tenedet.” A második pedig ha­sonlatos ehhez: „Szeresdfeleba­rátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancso­lat.” A felebaráti szeretet önmeg­valósításunknak olyan korláta, mely nem engedi meg, hogy öncé­lúak legyünk. Jézus éppen a fele­baráti szeretettel állít be a világba. Isten rábízta az emberre a vüágot, de felelősséget is adott neki. A lélek mélyén lévő alapigény a tökéletesedés. Az Isten képére te­remtett ember még nem kész. Fel­adatnak kapja önmagát - a rejtett Istenarc láthatóvá tételét. A tanító segítsége felelősségteljes a tanít­vány önnevelő munkájában. Humanizmus és keresztény hit (Takácsné Kovácsházi Zelma) A mai kor embere Istennel egyenlőnek érzi magát. Az auto­nom ember félti a szabadságát Is­tentől. Sokat hivatkozik a XV. század szellemi irányzatára; a humanizmusra, mely az önren­delkezés szabadságát hirdette: az ember autonom lény, törvényeit önmagában keresi, lehetőségei határtalanok, saját kezébe veszi a maga világát. Van-e az evangéliumi üzenet­nek mondanivalója arra, hogyan nézzen az ember önmagára eb­ben a táguló univerzumban? A 8. zsoltárban az olvasható, hogy avüágmindenségben helyet foglaló viszonylagos kicsiny és nagy mind az Úr által teremte­tett. A keresztény ember mértéke nem önmaga, hanem az Isten akarata, mely Jézusban mutat­kozott meg: „Szabad legyen az ember, akit a Fiú szabadít meg.” A teonom ember Istenhez kö­tött, Isten alatt és a vüág fölött áll. Gondnoka, sáfára a vüágnak. Ma új kutatási ág szükségességéről be­szélnek a tudósok. Az emberiség fő problémája: Hogyan marad­hatunk fenn? Az ember rabszol­gájává válik az általa teremtett technikának, mert nem köti ma­gát Isten akaratához. Az iskolai években a tantárgyi ismeretek bir­tokában kerül először szembe a tanuló ezekkel a kérdésekkel. A pedagógus tapintattal segítheti őt Istent kereső útjában. Evangélikus identitásunk (Dr. Reuss András és Csepregi And­rás) Mi a mi hitünk mértéke és normája? Evangélikus voltunk azt kell, hogy jelentse, hogy mi magunk minden veszedelmet el­hárítva tegyük ki magunkat Is­ten igéje hatásának. Pál apostol írja: „... a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” Mennyire lehet mértéke az első egyház által hitelesített írás a mai kor emberének ? Mindig a forrás­hoz közelebb tiszta a víz. A Szentírás arról szól: Kicsoda az élő Isten? Akinek az akaratá­ra, elvárására figyelve, ragadjuk meg a Szentírás lényegét, a része­ket az egész összefüggésében néz­ve. Az embernek magának kell „A szeretet által munkálkodó hit” (Gál 5,6) GYÜLEKEZETI DIAKÓNIA NORVÉGIÁBAN - ÉS NÁLUNK? Mindazoknak, akik már gyülekezeti diakóniai szolgálatban állnak, s mindazoknak, akiknek szintén szívügyük, de még csak érdeklődnek iránta, konferenciát szervezünk a gyülekezeti diakóniai munkáról 1994. október 1-jén, szombaton az Evangélikus Teológiai Akadémián (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.), s minden érdeklődőt szeretettel várunk. A tervezett program: 10.00-10.30: Áhitat: Szebik Imre püspök. 10.30- 11.30: „A gyülekezeti diakónia teológiája és gyakorlata Norvégiában”. Előadó: Olav Fanuelsen, Oslo. 11.30- 11.45: Szünet. 11.45- 12.45: Az előadás megbeszélése. 12.45- 13.30: Ebéd. 13.30- 14.30: Hazai helyzetkép rövid beszámolók alapján: a) Széchey Orsolya, Budavár: Norvégiái tapasztalatok átültetésének lehetőségei és kihívásai. b) Szabóné Piri Zsuzsanna, Kiskőrös: Egy gyülekezet törekvései és tapasztalatai. c) Szanyi Éva szociológus (Népjóléti Minisztérium): Kisközösségek szociális feladatai és lehetőségei Magyarországon a 90-es években. d) A kezdetek Norvégiában. 14.30- 14.45: Szünet. 14.45- 15.45: Megbeszélés. 15.45- 16.00: összegezés. A szeptember 27-ig írásban jelentkezőknek önköltségi áron ebédet biztosítunk. Kérés­re az útiköltséghez támogatást igyekszünk nyújtani. Budapest, 1994. július IQ. Kendeh György Dr. Reuss András Magyarországi Evangélikus Evangélikus Teológiai Egyház Diakóniai Osztálya Akadémia felismernie azt, hogy mit vár tőle adott helyzetben az Isten, de anélkül, hogy örök parancsola­tát keresztülhúzná. A Szentírás nem hagy meg abban a kénye­lemben, hogy mindazt megtet­tem, amit parancsoltak nekem. Jézus követésre hív. A hit nem azt jelenti, hogy hiszem a Szent­írás bizonyságtételeinek hiteles­ségét, hanem azt, hogy ráteszem életemet az élő Isten hívó szavá­ra. A konferencián részt vevők ne­vében szeretnék köszönetét mon­dani a lehetőségért, a szervezé­sért, az előadásokért és az áhíta­tokért. Tomcsányiné Goróczi Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom