Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-08-21 / 34. szám

Evangélikus Élet 1994. augusztus 21. 150 éves a Norvég Egyházi Egyházunk anyagi ügyeiről (II.) A Norvég Egyházi Misszió (ere- letileg Norvég Izraelmisszió) 844-ben alakult meg a norvé- ^ai Stavangerben Sörén Dániel ichiötz kezdeményezésére kettős élkitűzés mellett: „Egyrészt a ke- esztények között ébreszteni kl­ánja az Izrael iránti szeretetet, násrészt Izrael körében szorgal- nazni kívánja a kereszténység igyét.” A Stavangerben ez év június 29- vel kezdődő ötnapos 150 éves ju- nleumi ünnepségek ennek a kettős élkitűzésnek a jegyében zajlottak öbb száz résztvevő jelenlétében, a langsúly azonban inkább a misz- ziói egyesület jövőjén volt. A június 30-i templomi összejö- etelen Szebik Imre püspök a misz- zió magyarországi szolgálatára 'onatkozó, Adorjáni Dezső bu- :aresti magyar lelkész pedig a nár korábban megindult romá- üai missziói munkásságra vo- latkozó kérdésekre adott vá- aszt. Ragnvald Gjessing norvég misz- ziói lelkész 1893-tól hat éven ke- esztül Budapesten működött; ‘a nissziói munka azonban intézmé- lyes keretek között csak 1922-től 950-ig folyt előbb Gisle Johnson 945-ben bekövetkezett haláláig régzett szolgálatával, majd Bern- lard Seland három évig, 1950-ig ártó munkásságával. Mindketten dtűnő képzettségű, nagy tudású elkészek voltak, akik igen sok ba- átot szereztek, minthogy bekap­csolódtak az akkori ébredési moz­galmak konferenciai munkamód- zereibe és szerte az országban éb- esztő és missziói igehirdetésekkel 'ettek részt. De 1950-ye minden negváltozott, leereszkedett a vas- üggöny, a gyanakvás és közvetlen detveszély miatt ezt az áldásos nunkát meg kellett szakítani és csak a magyar nyelvű rádióadások 963-ban történt megindulásával ütött némi pótlékhoz a missziói nunka. Tervbe van ugyan véve a eruzsálemi Caspari Center mintá- ára a Gyarmat utcában a „Gisle ohnson” nevét viselő judaisztikai ntézet megnyitása, ennek azonban elenleg'elhelyezési"nehézségei van- iak.. __ 'n . '-..mai A Norvég Egyházi Misszió tör- énetébe Dr. Terray László neve is »épült, aki 14 éves eredményes otitkári működése révén a misszió örténetében kiemelkedő szerepet átszőtt. Az ő nevéhez fűződik a jyarmat utcai épület 1968. évi tel­es renoválása, a haifai templom és gyülekezeti központ, nemkülön- »n az öregek otthonának a létesí­tse, a tel-avivi templom teljes Te­toválása, valamint a norvég rádió nagyar nyelvű egyházi adásainak íz elindítása. A jubileumi ünnepségeken részt /ett magyarok és az özvegy együtt ‘óttuk le kegyeletünket Bernhard Seland sírjánál, ahol Szebik Imre püspök mondott imát, megkö­szönve Istennek azt a nagy ajándé­kot, melyet szolgálatán keresztül lékünk adott. Szinte összecsengett az ünnep­séggel Dr. Terray Lászlónak „Iz­rael és az evangélium” című ezek­ben a napokban és ezt megelőzően „Küldetésben” megjelent két hé­zagpótló munkája, amelyek a misszió történetére vonatkozó ko­rábbi rádiós előadásainak egy ré­szét tartalmazzák és amelyek igen Nagy öröme volt a kis egri evan­gélikus gyülekezetnek. Néhány na­pig vendégként fogadhatták a nagy testvérgyülekezet 45 tagú kórusát: Pori város teljäi gyüle­kezet kamarakórusa és a Pori városi süketnémák „kéz a kéz­ben” jelbeszéd kórusa hangver­senyt adott az egri református templomban július 30-án, szomba­ton este 7 órakor. A vendégek július 28-án este ér­keztek a Ferihegyi repülőtérről Egerbe és hétfőn augusztus 1-jén utaztak tovább Szarvas érintésével Budapestre. Augusztus 4-én repül­tek vissza hazájukba. A hangversenyen középkori ze­nedarabokat és napjaink zenemű­veit hallhattuk. Ez utóbbiak erede­ti finn dallamok. Az énekeket azonban lefordították jelbeszédre, arcjátékra is. A két kórus egyszerre énekelt szép hangokkal és leírha- tatlanul megható jelbeszéddel. Mindkettő művészi előadás volt. Néha úgy éreztük, hogy a jelbeszéd előadói jobban érzékeltetik az ének mondanivalóját. önkéntelenül a nagy magyar ze­netudós és zeneszerző - Kodály Zoltán - szavaira emlékeztünk: „Minden embert meg kell tanítani énekelni”. Az éneklés olyan érték- többletet teremt, mely az emberek­ben csodálatos változást eredmé­nyez más képességei vonatkozásai­ban is. Nem vagyok e terület szakértő­je, de a világszerte nagy eredmé­nyeket elért szolmizálás mellett a süketnémák jelbeszéddel való Misszió jó eligazítást nyújtanak a misszió ügye iránt érdeklődők számára. így vált a Norvég Egyházi Misz- szió alapításának másfélszázados évfordulója egyben a magyar evangélikusság ünnepévé is. Ad­junk mindnyájan a misszió mun­kájáért mi is Istennek hálát! Dr. Boleratzky Lóránd együtt éneklése szuggesztív hatást gyakorolt a szereplőkre és a hall­gatóságra egyaránt. A karvezetők elmondása szerint Magyarországon először Egerben mutatták be e finn módszer szerinti éneklést és jelbeszéd-előadást. Hála Istennek az egri kis evan­gélikus templomnál jóval nagyobb református templom is teljesen megtelt hallgatósággal és sokan együtt élvezhettük e lélegzetelállí­tóan szép hangversenyt. A pori és a teljäi kamarakórust Anne-Marie Grudstén, „Käsikkä- in” kórust (kéz a kézben) Tuula Pulkkinen vezényelte. Duót éne­kelt Leena Rosenberg és Jouni Kivi- maa. Szólista Esa Simojoki volt. Közreműködött még az egri szim­fonikus zenekar csellóművésznője, Mészárosné Kiss Katalin és Ferenc Józsefné a református templom or­gonistája. A pori vendégek vasárnap július 31-én az egri evangélikus temp­lomban is szolgáltak, gyönyörű előadásukkal az istentiszteleten, melyen Deme Károly ny. lelkész hirdette az igét. Az egri gyülekezet Szalajka- völgyi kirándulással, Vármúzeum látogatással, városnézéssel és Szépasszony-völgyi pincelátoga­tással tette emlékezetessé vendégei ottlétét. Valóban testvéri találkozó volt sok-sok élménnyel, barátsággal és vidám örvendezéssel. Ha Isten is úgy akarja, jövő nyá­ron Poriban ismét találkozunk.-zT­Az előző rész általános gondola­tai után nézzünk most meg köze­lebbről néhány, a gyülekezetek anyagi helyzetével kapcsolatos kérdést. Ahhoz, hogy teljes képet adjunk, sok-sok adatot kellene fel­sorolni, táblázatokat bemutatni. Az egyházkerületi presbitérium tagjai ezt nagyrészt meg is kapták. Itt ehelyett lényegében csak egy, de talán a legizgatóbb kérdéskörrel kívánok foglalkozni, nevezetesen: honnan származik gyülekezeteink bevétele; milyen áldozatkészséget mutatnak egyházunk tagjai; mennyire tudnának anyagilag ön­állóan megélni gyülekezeteink, ha csak a hívek adományaira támasz­kodnának. A gyülekezetek bevételeit két nagy csoportba oszthatjuk: belső, tehát a hívektől származó, illetve külső bevételekre. Mindkét cso­portot további három alcsoportra fogjuk osztani. A belső bevételeken belül megkülönböztetjük 1. a köz­vetlenül a gyülekezet híveitől szár­mazó összeget, függetlenül attól, hogy azt egyházfenntartói járulék, perselypénz vagy adomány formá­jában adták; 2. annak a hozadé- kát, amit az előző generációk hagytak ránk, vagyis pl. az épüle­tek, helyiségek bérbeadásából származó bevételt, ide véve a gyü­lekezetek minden esetleges gazdál­kodási tevékenységének jövedel­mét is; végül 3. a közvetve a többi gyülekezet híveitől származó ösz- szeget, melyet pl. kötelező offertó- rium formájában az egyházmegyé­hez, az egyházkerülethez, vagy az országos egyházhoz továbbítanak, s onnan kerül vissza támogatás­ként anyagilag gyengébben álló gyülekezetekhez. A külső bevételeknél ez a három alcsoport: 1. az államtól, 2. a helyi önkormányzattól vagy más külső szervtől, intézménytől, illetve 3. a külföldi egyházaktól, egyházi szer­vektől kapott támogatás. Az ország evangélikus egyház- községeinek az elmúlt, 1993. évre vonatkozó bevételeit és kiadásait összesítve, a bevételeket a fentiek szerint csoportosítva, meglepő és elgondolkoztató kép alakul ki. Nézzük először a számokat. Egy­szerűség kedvéért mindenütt kere­kített számokat adok majd meg, már csak azért is, mert nem min­den egyházközségtől érkezett be rendben a jelentés, így azok az ösz- szesítésből hiányoznak. Másrészt sokszor maguk a gyülekezetek sin­csenek pontosan tisztában azzal, mi is az egyes bevételi tételek ere­dete. A bizonytalanság oka az, hogy sok gyülekezetben az állami támogatásból az országos pénztá­ron keresztül kapott összegeket nem állami, hanem közegyházi tá­mogatásnak tekintették. A gyüle­kezeti jelentésekben ezért összeke­veredtek ezek a tételek. A belső erőforrásokat véve számszerűen: az 1993. évbe össze­sen mintegy 150 millió Ft-ot adtak az evangélikus hívek egyházfenn­tartói járulékként, perselypénz­ként és a gyülekezet saját céljaira szánt adományként. A bérbeadási, gazdálkodási tevékenység összes bevétele kereken 70 millió Ft volt. A Gusztáv Adolf Segélyszolgálat céljaira vagy kötelező offertórium- ként adott, továbbküldött, vagyis így más gyülekezetnek juttatott pénz mindössze néhány milliós té­tel volt. összességében gyülekeze­teink teljes bevétele a belsőnek ne-' vezhető forrásokból 220-230 mil­lió Ft-ot ért el. A külső forrásokból származó bevételek közt a gyülekezeti jelen­tések ugyan csak mintegy 100 mil­lió Ft állami támogatást mutattak ki, valójában ez valahol a 150 és 200 millió Ft között volt. A helyi önkormányzatok, külső intézmé­nyek alkalmi támogatása - ott, ahol nagyobb renoválási munkák folytak - mintegy 30 millió Ft-ot, a gyülekezetekhez jutó külföldi egyházi támogatás pedig összessé­gében kereken 50 millió Ft-ot tett ki az elmúlt évben. Ezek a számok első látásra nagynak tűnhetnek. Ha meggon­doljuk, hogy ebben a közel 250 evangélikus egyházközség adatai vannak összesítve, s elemezni kezdjük azokat, rögtön az ellenke­zője fog kiderülni. A számok alapján az első észre­vétel az, hogy a gyülekezetek bevé­teleinek csak körülbelül a fele szár­mazik a belső forrásokból. Vagyis külső - elsősorban állami - támo­gatás nélkül gyülekezeteinknek át­lagban feleannyi pénze lenne, mint jelenleg. Még rosszabb képet ka­punk, ha csak a közvetlenül a saját hívektől származó bevételeket néz­zük. Ez utóbbi ugyanis a teljes be­vételnek már csak a harmadát teszi ki országos átlagban. Érdemes ezt rögtön összevetni egy kiadási tétellel. A kisebb mun­kákat nem is véve figyelembe, csak a nagyobb építkezéseket, felújítá­sokat, az ország gyülekezetei 1993- ban összesen mintegy 150 millió Ft-ot költöttek ezekre. Ez az ösz- szeg valamivel kevesebb, mint a gyülekezetek összes állami támo­gatása. El kell gondolkoznunk azon, hogy ha nem kaptuk volna ezt a pénzt, akkor talán a múlt évi nagyobb munkák túlnyomó több­sége nem valósulhatott volna meg. A második észrevétel is a híve­inktől származó bevétellel kapcso­latos. Az 1993. évi adatok szerint a Magyarországi Evangélikus Egyháznak mintegy 270 ezer nyil­vántartott tagja van. Ezek közül 150 ezer körül van azok száma, akik felnőtt egyháztagként anyagi­lag is hozzájárultak az egyházköz­ségek fenntartásához. Vagyis ők adták a hívektől származó 150 mil­lió Ft-ot. Ez azt jelenti, hogy egy- egy tehervállaló egyháztag évente átlagban ezer forintot adott az egy­ház céljaira. Ennek még a felét sem teszi ki az egyházfenntartói járu­A Református Egyházszövetség márciusban Wuppertalban tartott vezetőségi ülése feloldotta azt a 400 éves átkot, melynek értelmében a református keresztyének „átkos bálványimádásnak” bélyegezték a katolikus misét. Bár az „eucharis- tia” felfogásában megmarad a kü­lönbség: az evangéliumi egyházak változatlanul nem „áldozat”-ként lék, a többi a perselypénzből és az adományokból jött össze. Igaz, hogy híveink között sok a nyugdí­jas, átlagkeresetként talán nem ve­hetjük az aktív keresők országos átlagát, ami ma legalább havi 20 ezer Ft körül van, de azt a követ­keztetést biztosan kiolvashatjuk a fentiekből, hogy sokan jövedel­mük egy százalékánál kevesebbet adnak az egyháznak. Ha egyházi tizedről nem is beszélünk, nagyobb hangsúllyal kellene tudatosítani, hogy egyházunk minden tagjától jövedelmének legalább egy, de in­kább két százalékát kellene elvárni. S akkor ez még csak arra lenne elég, hogy a gyülekezetek összessé­gükben anyagilag önellátókká vál­hassanak, anélkül, hogy az egyházi intézmények fenntartásához hoz­zájárulnának. Érdekes azt is megnézni, hogyan változik helyileg ez a bevétel. A legmagasabb átlagot a Budapes­tet magába foglaló Budai és Pesti Egyházmegyében találjuk. Ennek lehet az is a magyarázata, hogy Budapesten az országos átlagnál talán jobbak a jövedelmi viszo­nyok, adódhatott abból is, hogy vidékiek és külföldiek is többen fordulnak meg itteni temploma­inkban, de valószínűleg az is igaz, hogy itt a legmagasabb azoknak a száma, akik nem nyilvántartott egyháztagok, de alkalmilag per­selypénzzel támogatják az egyhá­zat. Megközelíti ezt az átlagot a Fejér-Komáromi, a Somogy-Zalai és a Tolna-Baranyai egyházmegye. A legalacsonyabb átlagok pedig az ország két átellenes oldalán, az északnyugati és délkeleti egyház­megyékben találhatók, éppen ott, ahol talán a legnagyobb tömbben vagy nagyobb,• számban laknak evangélikusok. Érdemes lenne job­ban megnézni, valóban mi is van emögött. Nem az-e, hogy a na­gyobb létszámú gyülekezetek ke­vésbé tudják áldozatkészségre ne­velni híveiket, míg a szórványhely­zetet jobban megtapasztaltakban erősebb az egyházhoz tartozás ér­zése? Végül harmadik megjegyzésem a fenti számok alapján azzal kap- csolatos, hogy még a belsőnek ne­vezett egyházi bevételek között is szinte elvész az az alig néhány mil­lió Ft, ami a Gusztáv Adolf Se­gélyszolgálaton vagy a kötelező of- fertóriumokon keresztül anyagilag jobb módú gyülekezetektől szegé­nyebbekhez kerül át. Át kellene gondolnunk, hogyan lehetne az egyházközségek önkormányzatá­nak korlátozása nélkül növelni a gyülekezetek közötti szolidaritást, a felelősséget a közös anyagi teher­vállalásért. Sólyom Jenő szolgáltatják ki az úrvacsorát, az ökumenikus közeledés jegyében ez nem állíthatja többé szembe a két egyházat. Ezért amint a (2.3 millió tagot számláló) Református Egy­házszövetségbe tömörült egyházak hozzájárulnak, a Heidelbergi Kátét, a reformátusok legfontosabb hit­vallását egy ilyen értelemben módo­sított lábjegyzettel látják el. (ÖTK) Finnországi vendégek Egerben ÖKUMENIKUS VÁLTOZÁS EGY REFORMÁTUS TANTÉTELBEN Cserkészavató Egyszer volt, hol... a tévében egy kis falut bemutató rövid film. Megnézték sokan. A Cserhát-hegység völ- gyei-dombjai között szerényen meghúzódó kis falu: Bér volt a bemutatott film. Monor cserkészei is megtekintették a filmet, sőt videoszalagra rögzítették - és hamarosan megszüle­tett gondolatban a nyári, júliusi táborozási program színhelye. Mester István csapatvezető cserkésztiszt megkereste Bér polgármesterét: Maczó Lászlót, akinél szíves fo­gadtatásra talált. Időpontot, festői szépségű táborhe­lyet kapott és még meglepetésül, fedelet is étkezőhe­lyük fölé a táborban. A polgármester, az avatás és fogadalomtétel templomban történő lebonyolítása céljából a cserkészvezetőt a lelkészhez küldte. Július 24-én - vasárnap - ünnepi cserkészruhába öltözött, jókedvű, de fegyelmezett gyermekcsapat né­pesítette be a templomkertet, majd a díszesen hímzett csapatzászló mögött bevonultak a templomba, hogy részt vegyenek az istentiszteleten. János 8,37-45 versekről szólt a kijelölt ige. Isten előtt, nincs hivatkozás ősökre, tettekre, vallásos magatar­tásra. Hiába minden ilyesmi jó igyekezet, még a példa­kép - ősök - tetteinek követése is, Ábrahám tettei hitéből fakadtak. Minden utánzás mögött az ember akar érvényesülni. Isten egyetlen tettet fogad el. Jézus Krisztus tettét, áldozatát, s vele minket, ha hittel meg­váltjuk, hogy bűnünk büntetését elszenvedte. Hívjuk be szívünkbe őt és ő Szent Lelke által újjászül mind­együnket az örökéletre. De éppen ezt akarja megaka­dályozni a hitető, aki hitet követel - és sajnos nem eredménytelenül - a test egészségéért: számtalan for­mában természetgyógyászat által, a lélek megnyugta­tásáért mindenféle babonás hit által, aztán fogva tart. De szabadítóul jött Jézus és valósággal megszabadítja azt, aki ezért a szabadításért hozzáfordul. Az igehirdetés és a ráfelelő ének után az oltár teré­ben felállt 26 általános iskolás korú diák (14 fiú, 12 leány) hogy első fogadalmukat megtegyék, és néhá- nyan közülük fogadalmukat megújítsák. Mester Ist­ván csapatvezető tiszt felolvasta a Cserkésztörvényt, a kiscserkészek jobb kezüket felemelve, 3 középső ujjúkat feltartva fogadalmat tettek, hogy ... tisztelik Istent... szeretik hazájukat,... szeretik, segítik ember­társaikat, segíti az erős a gyengét. (Sok jó szándék, sok jó cselekedet!) Gyenes Józsefné, Bajkai Gábomé öregcserkészek tisztté avatása is most történt. A templomban a béri hívek mellett sok vendég is helyet foglalt, megtelt a kis műemlék templom. Istentisztelet után a táborhelyre hívta a vezető tiszt a falu népét, a vendégeket és kérte a lelkészt, hogy a forrás, amely eddig névtelenül buzgott, most a lelkész áldása mellett a Szent Gellért Forrás nevet kaphassa. A forrás mellett néhány szót szólt a lelkész arról, amit Jákob kútja mellett Jézus mondott, és azt, hogy jó ez a víz, nagyon nagy szükség van rá, de aki ebből iszik, újra szomjas lesz, s ez így is természetes. De fakadt egy Forrás - élő víz - maga Jézus Krisztus, és aki - lelki értelemben - abból iszik, soha meg nem szomjazik. Az avató ünnepélyt ebéd követte: kifogástalan za- matú birkagulyás és bukta. Ez a bériek hozzáértését igazolta. 25-én, hétfő este a zászló levonására gyülekeztek a kiscserkészek, meghallgatták a parancsot, elmondták a „Miatyánkot”, majd meggyújtották a tábortüzet és vidám énekekkel, műsorral mutatták be életüket a meghívott bérieknek. Tíznapos táborozás után tisztelettel elköszönt és hazaindult a Monori 924. sz. Szent Gellért Cserkész- csapat. A nyár hátralévő heteire jó pihenést, testi és lelki egészséget, és az „Élő víz” megnyerését kívánjuk sze­retettel mindnyájuknak. Klucsik Jánosné Egy újabb gyümölcs a tudás fájáról? Avagy gondolatok a genetikáról Van-e olyan ember, aki ne olvasott volna Robin Cook tollából legalább egy könyvet. A Mutáció című, 1989-ben megjelent könyve nagy megdöbbenést vál­tott ki. A történet írói fantázia csupán, de nagyon is reális problémával foglalkozik. A tudásával, szakér­telmével visszaélő génsebésszel. Czeizel Endre adta tudtunkra először, hogy az USA-ban elméleti síkon dolgoznak egy olyan gén- transplantációs eljáráson, amellyel halott embereket tudnak reprodukálni. A módszer lényege, hogy a ha­lott megmaradt szöveteiből sejtmintát vesznek, és az ebben lévő sejtmagot a petesejtbe ültetik, így a szüle­tendő gyermek külső és belső tulajdonságaiban meg­egyezik az egyszer már élt emberrel. Gondoljunk bele, hogy ez, valamint a génsebészet más vívmányai milyen lehetőségeket nyitnak meg. Híres történelmi személyiségeket lehet ismét létrehoz­ni, vagy például szentek ereklyéit lehet donorként felhasználni és még megannyi hátborzongató ötlet juthat az eszünkbe. A genetika adományaival befo­lyásolni lehet a növények felépítését, az állatok ösztö­neit, értelmét, az emberek élettartamát, viselkedését, tulajdonságait, természetét. Szörnyetegből intelligens, intelligensből szörnyeteg lényt lehet csinálni. Vannak emberek, akik a genetika eredményeiben a tudomány győzelmét, és vannak, akik Isten félelmetes ajándékát látják, mellyel élni és visszaélni is lehet. Akármelyik irányból közelítjük is meg a kérdést, a korlátlan hatalom megszerzése az élet felett éppen olyan csábító, mint Évának a tiltott gyümölcs, de éppen olyan veszélyes is. A lehetőségek elhomályosít­hatják a legjózanabb tudósok szemét is, s ezek a lehetőségek könnyen azt sugallhatják: az élet ura le­hetsz ; mint a Bibliában is olvashatjuk a kígyó monda­tát: Olyan lehetsz, mint az Isten! (lMóz 3,5) Ismetjük, hogy Ádám és Éva döntése milyen követ­kezményekkel járt, s talán ez előre is veti az árnyékát. Hogy pontosan mire veti, az még csak az elképzelése­inkben él, de az ember arról híres, hogy megvalósítja elképzeléseit, melyeknek bekövetkezte a tudomány fejlődésének gyorsaságától függ. A genetika segítségével jó esélyünk lehet arra, hogy az élet teljhatalmú uraivá váljunk, de be kell lássuk, hogy a sors ebben az esetben sem fog engedelmeskedni ne­künk, s ha ez a tudás a kezünkben is lesz, mindentudók, de végképp mindenhatók akkor sem leszünk, s éppen a bűnre hajló természetünk miatt nem is lenne szeren­csés, ha az élet formálását a saját kezünkbe vennénk. A teológiának foglalkoznia kell a genetikával, an­nak határt szabnia, de semmiképpen sem akadályoz­nia, hiszen a tudomány eme ágára a mezőgazdaságtól kezdve a rákkutatásig bezáróan szükségünk van. Fellner Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom