Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-08-21 / 34. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1994. AUGUSZTUS 21. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft „Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. ” Berzsenyi Dániel A TARTALOMBÓL 150 ÉVES A NORVÉG EGYHÁZI MISSZIÓ EGYHÁZUNK ANYAGI ÜGYEIRŐL II. EGY ÚJABB GYÜMÖLCS A TUDÁS FÁJÁRÓL? SUMONYI ZOLTÁN: AUGUSZTUSI ELÉGIA (Részlet) Hogyan szólt első, szent királyunk Intelme serdülő fiához? Vendégek és jövevények hasznot hajtanak e népnek: Mert amiként különb-különb tájról jövő másként köszönt; úgy hoznak más nyelvet, szokást, példát, fegyvert, harci fogást. Mert egynyelvű, egyszokású ország gyenge, mint a bábú, oly magányos és esendő; fuvallattól is veszendő. Ennél fogva parancsolom néked én egyszülött fiam: Tiszteld nyelvük és szokásuk, itt lakjanak, sem mint másutt! - És ha amit építettem vagy amit összegyűjtöttem lerombolnád vagy szétszórnád, - nagy kárt szenvedne az Ország! Szentistváni eszme ma és nálunk?! Az ún. „szentistváni koncepció”-ban a „hungarus” kifejezés nem azokat jelöli, akik a megszületett magyar állam tagjai lettek, mint a meghódított területen életben maradt őslakók vagy azoknak utódai... eredetileg a „hungarus” az, aki a „szent korona” tagja. Nem alattvaló, hiszen a szentistváni eszme szerint a nemzet egésze birtokolja a hatalmat s olyanok gyakorolják a nemzet egészének megbízatása alapján, akik erre alkalmasoknak minősültek. Itt is finom, de szükséges az értékelés: nem (!) genokratikus, hanem ido- neitas alapján került valaki a hatalom birtokában a nemzet egészének megbízatása alapján. Ennek a hatalomnak szimbóluma a szent korona, amely nem múzeumi tárgy vagy értékes ereklye, hanem élő jelkép, amely mintegy „működik” a 3 feltétel megléte esetén. A személyi alkalmatosság mellett a második alkotó tényező a „nemzetállam” (és nem nemzeti állam?) döntése országgyűlés módján, mint a hatalom gyakorlásának átruházása a felelős gyakorlat és kikerülhetetlen számadás feszültségében. Mi a harmadik? az, ami akkor is súlyos döntést jelentett kétszeresen is, korunkban való gyakorlása úgyszintén súlyos döntés minden „hungarus” számára, bármilyen nyelvet is beszél, bármilyen kultúrájú is etc. „gyenge az az ember, aki cáak egy nyelvet beszél!” - írta Szent István a maga idején. Lassan beérik időnkben ez a szentistváni gondolat. A meghozott döntés egyfelől politikai döntés: István nem a császártól kérte a koronát, hanem II. Szilveszter pápától. S amennyiben ez hűbéri viszonyt fejez ki, akkor a gondolat ma is jelentős: nem katonai-gazdasági-politikai tényezőtől kérünk és várunk garanciát, hanem szellemi-lelki-egyházi tényezőktől. Óh, bár így lenne ma is... a másik fele pedig sorsunkat határozta meg évezredekre. Ha Bizánc kapuján kopogtatott volna akkor a „hungarus” delegátus, nyilván másként formálódik történelmünk. A döntés meghozatalát Róma mellett nehézzé tette a sokrétű és sokféle bizánci mesterkedés, amelyekkel magához kívánta volna kötni ennek a szilaj, duzzadó erejű, pompás, Keletről ideszakadt népnek a megkötését és beépítését a már itt élő népek közé. Érdekes, hogy a mai napig hogyan jelentkezik ha áttételesen is, Szent István szobra a Parlament kupolatermében de a régi válaszút Róma vagy Bizánc között az erdélyi, moldvai ún. görögkatolikus és a katolikus egyház között, milyen gyorsan nyelte el az orthodoxia mai napig is az ottaniakat vö. moldvai templomokat, ahol szívósan gyakorolják vallásukat a görögkatolikus tízezrek, de liturgia és beszéd egyformán csak románul folyhat és folyik... Tehát ennek a három tényezőnek együttes közreműködésével valósul meg a „szentistváni gondolat”. Mind a megértéséhez, mind az értékeléséhez le kell hántani századok rárakódó porát, rossz képviseletét illetve megvalósítását. Itthon is - hát még a szomszéd államok közvéleménye és többségi neveltetése számára - aüg van idegesítőbb és kihívóbb eszme ennél. Gondoljunk csak, mit jelentett külpolitikai szempontból annak hangsúlyozása, hogy a rendszerváltás utáni kormány nemcsak tízmillió magyar kormánya... Oly mértékű a kifejezés terheltsége, hogy egyszerűbb elkerülni az idézését vagy bármi emlegetését. PEDIG! ha augusztus 20. táján illendő Szent Istvánra és koncepciójára gondolni legalább néhány ünnepi mondattal, akkor le kell írni meggyőződéssel és ha van rá mód, tanítanunk kell alkalmatos embereknek azt, ami - megítélésem szerint - a szentistváni gondolatból ma is érvényes és megvalósításra váró „üzenet”. Eszünkbe juthat Mátyás király döntése is, aki jól értette Európában páratlan és jellegzetesen magyar „szent korona” eszméjét s vállalta annak idején második megkoronáz- tatását is, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen: a nemzet akaratából a pápát képviselő esztergomi érsek funkciójával gyakorolhatja erre választottként a hatalmat, az ún. „corpus mysterium sacri coronae” birtokában. Mai nyelvre fordítva: az egész nemzet akarata döntsön az alkalmatosság tekintetében (s nem örök- ségi jogon!), ki gyakorolja a hatalmat minden „hungarus” számára (s ez nem határkérdés, hanem anyanyelvtől s sok egyéb különbözőségtől független személyi döntés, arról van szó, aki vállalja) legyen a szent korona ma is annak páratlan jelképe, hogy az európai keresztyénséghez akarunk tartozni és nem „császári”, hanem eszmei függőségben akarunk „felzárkózni” ahhoz a Nyugathoz, ami manapság azért erősen más, mint korábban. De mindenképpen dönt és nem területi, hanem szellemi kapcsolatrendszer mellett. Ünnepi megemlékezésünket talán kiemeli a szokványosságból, ha ismert módszer szerint számba vesz- szük, hogy régen is, ma is, mi az ellensége a szentistváni gondolatnak?! nyilvánvalóan a féktelen sovén nacionalizmus, ami a hazaszeretetét felcseréli az ellenség - lehet hogy csak szomszédos nép - gyűlöletével a monolitikus gondolkodás minden téren, amely elfelejti, hogy milyen szép a kultúrák gazdagsága, a sok „másság” pusztító indulat nélkül - régi bűnöknek, tévedéseknek és rossz döntéseknek állandó felszítása a reváns-igény mámorában - a népi-nemzeti önimádat és így mások megvetése - történetieden, hamis tanítások sulykolása, gyermekkortól elvetve az új háborúk konkolyát... Balikó Zoltán E z a bibliai név egyáltalán nem hangzik ismeretlenül egyházunkban. A negyvenes évek fiataljai úgy ismerték, mint egyházunk egyik kedves ifjúsági és gyülekezeti konferenciázó helyét. A FÉBÉ Diakonisszaegyesület tartotta fenn Piliscsabán, közel a fővároshoz, ahová nyáron hetekre utaztak az igére szomjazok és az egész év folyamán hétvégeken megtelt a „sátor” a kereső, nyugalomra vágyó emberekkel. Azután jött az „egyezmény-szegés” és bezárultak a kapuk, lassan feledésbe ment, az újabb generáció számára ismeretlenné vált a név: Béthel. Ki gondolta akkor, hogy a kilencvenes években újra hangos lesz a kert, új épületek emelkednek a telken, fatemplom kerül a dombtetőre és újra benépesül Béthel - a konferenciázó hely. Pedig ez történt! Július 23-án szombaton a Budai és a Pesti Egyházmegye tartott csendes napot és ennek keretében, a délutáni záró aktusként került sor két új épületszámy felszentelésére. Dr. Harmati Béla püspök a 73. zsoltár 28. verséről szólt igehirdetésében. „Nekem olyan jó Isten közelsége...” Szólt arról, hogy egyházunkban ma új, építő korszak bontakozik ki. Először a történelem során a Türelmi Rendelet hozott ilyen építési lázat, amikor II. József rendelete MEGHÍVÓ A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület Mátraszentimre/Bagolyirtáson felépített Názáret kápolnájának felszentelése augusztus 25-én, csütörtökön de. II órakor lesz Szebik Imre püspök szolgálatávaL Istennek adunk hálát, és megköszönjük testvéreink áldozatos segítségét, hogy tervünk megvalósulhatott, Imádkozunk azért, hogy ebben a kápolnában sokan meghallják Jézus Krisztus hívó szavát, és elinduljanak az irgalmasság boldog útjára. Az ünnepi istentiszteletre szeretettel várja a testvéreket a Fébé család BÉTHEL megengedte, hogy templomokat építsenek őseink. A második építő korszak a két világháború között volt. Számos templom és imaház épült a harmincas-negyvenes években. Ez a harmadik korszak egyházunkban és ennek egyik eseménye. a mai, itt Piliscsabán: Eljöttünk, hogy hálát adjunk és megvalljuk : Olyan jó az Isten közelsége! Sokszor érezzük és ki is mondjuk, hogy Isten ítélő jelenléte van közel hozzánk, - most kegyelmes jelenléte van velünk. Hozza vissza a régi emlékeket itt is és a szomszéd utcában - Silóban és adja ránk áldását. Ez a hely menedékhely és oltalom a keresőknek. Az az Isten áldása, hogy itt megszólal az ige. Fiatalok, konfirmandusok és idősek egyaránt jöhetnek. Ez az a hely, ahol „hirdetem minden tettedet...” ahogy a zsoltáros mondja. De ez a hely a küldetés helye is! Gondoljunk a FÉBÉ áldott lelki szolgálatára! Építő korszakban vagyunk. Jaj, ha csak tégla épül téglára, kő épül kőre. A lelkek épüljenek, a gyülekezet épüljön! Ez a ház az egyházé. Szembesüljön Isten népe a nagyzoló gőggel, neveljen alázatos követésre, cselekvésre! Az istentisztelet során megszólalt Gryllus Dániel ajkán a mai Istent dicsérő ének. Gitárkísérettel adott elő a most készülő Hegyi beszédről szóló dalciklusából egy részt: Ne aggodalmaskodjatok! A nap folyamán a konferencián előadta a már ismert Pál apostolról szóló ciklusát is. Akik az építkezést nemcsak szívükön viselték, de érte munkájukkal is mindent megtettek, ők szóltak ezután röviden. Bolla Árpád pesti esperes örömmel jelentette be: „elkészült” a két új szárny. Természetesen nincsen még teljesen készen, mint ahogy keresztyén életünk is csak ké- szülget, de nincs készen, egészen a sírig. Beleépült életünk egy darabja. Hála és köszönet a bajor testvéreknek, Pintér Győzőnek, a tervezőnek és Varga Gábornak, az építőnek. Nagyszerű volt az összefogás. További terveink vannak még. Ez az otthon legyen az egész egyházé! Pintér Győző elmondta, hogy szerényen indult a tervezés, de azután jött a bajorok adománya a fatemplom és a buzdítás, hogy komfortosabban építsünk. Méltó ez a hely, hogy felkaroljuk, hiszen itt született meg egykor a FÉBÉ. Most még egy szárnyat tervezünk, még ötven férőhelyet és akkor 120-125 személy vehet részt kényelmesen a konferenciáinkon. Felszerelést, bútort is kaptunk a németektől, mindenért köszönet nékik. Varga Gábor jelenleg a központ gondnoka. De mivel építészi képesítése van, a sok kudarc után, mely a vállalkozókkal volt kapcsolatos, saját kezelésbe vette az építkezést. Saját munkaerővel, erdélyi menekültekkel közösen építették „szívvel és lélekkel” - nem napi nyolc órában az épületeket. „Örömmel csináljuk, Isten közelében nem lehet másként végezni. Még sok van hátra az építkezésből, de reméljük, hogy elvégezhetjük, azután a lélek építése lesz a főfeladatunk!” Bolla Árpád megköszönte minden szorgos kéz munkáját. Szakács Attila építész, rákospalotai presbiter is szervezett munkásokat, neki is köszönet jár. Ez lesz elkészülte után legnagyobb befogadó- képességű konferenciaközpontunk. Legyen Isten áldása rajta! MEGHÍVÓ Augusztus 21-én, vasárnap délután 4 órakor Aszódon, templomi istentisztelet és ünnepély keretében helyezzük el az épülő új gimnázium alapkövét. Igét hirdet és az alapkövet megáldja: dr. Harmati Béla püspök. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, különösen is a gimnázium volt növendékeit. NYILATKOZAT A VILÁGKIÁLLÍTÁSRÓL A Magyarországi ökumenikus Tanács tagegyházai a katolikus egyházhoz hasonlóan részt vállaltak az Expo 1996 rendezvényein önálló pavilon, valamint fővárosi, országos és helyi egyházi programok tervezésével. Az előkészítés bele kívánta vonni a programokba a szomszédos országok egyházait és nemzetközi kapcsolataink révén az európai és tengeren túli egyházakat és egyházi világ- szervezeteket is, kapcsolódva a millecentenáriumi rendezvényekhez a „Kommunikáció egy jobb világért” expo-téma keretében. Az ökumenikus Tanács elnökeként megdöbbenéssel fogadtam a hírt, hogy a kormány javasolni kívánja az országgyűlésnek a világkiállítás költségvetési-takarékossági okok miatti lemondását. Az expo nagyságát és célkitűzéseit az előkészületek szerint lehetőségünk van befolyásolni, hiszen az expo nem kívülről ránk erőltetett rendezvény, sem nem sorscsapás, amit mindenképpen el kell fogadnunk. Hiszen hazánk kezében vannak az előkészületek és az eddigi tervezési eredmények azzal bíztatnak, hogy fővárosunk, valamint országunk számos városa és községe, területi egységei számára az expo infrastrukturális, idegenforgalmi és gazdasági fejlődést jelentene, amit nem pótolnának a millecentenáriumi rendezvények. Az ellentétes következményekre eljutó különböző szakértői jelentések és hazánk nemzetközi presztízsének megőrzése miatt tanácsosnak tűnik, ha a parlament a különböző álláspontokat alaposan megvizsgálva tárgyalná meg a kormány javaslatát és gyors politikai döntés helyett megalapozott érdemi határozatot hozna, lehetőség szerint állást foglalva egy kisebb méretű világkiállítás megrendezése mellett. Budapest, 1994. augusztus 8. Dr. Harmati Béla evangélikus püspök a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke
