Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-07-31 / 31. szám
Evangélikus Élet i994:júuus-3t GYERMEKEKNEK Jt Furcsa dolog ez! Ha hátizsákot veszek a hátamra, és elutazom egy másik országba, máris turista vagyok. De ha az ottlakók idejönnek, ők a turisták, és én vagyok itthon, mert ismerem a környéket, eligazodok az utakon, és itt érzem otthon magam. De nem lehetek egyszerre két országban otthon. Vagy mégis? Jézus azt mondta: „Az Isten országa közöttetek van!” Ott, ahol hallgatják és befogadják Öt. Köszönöm, Uram e „kettős állampolgárságot”! Azt, hogy bárhová megyek is a nagyvilágban, mindig, mindenhol otthon lehetek, a Te országodban! BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Heródes és Kajafás palotája Heródes palotája im LJU n j_.o, w P-Or. I C~ l'i "n u n ic fm Jeruzsálem Jézus korában (-r ?) kajafás palotája Aligha gondolnánk első ránézésre, hogy a domb. amelyen a templomtér és a templom épületei találhatók, nem más, mint a Sión hegy, amelynek Izráel népe óriási jelentőséget tulajdonított: Innen, a templomból, a Sionról érkezik az Úr vezetése, igéje, szabadítá- sa választott népéhez. Jeruzsálem nyugati szélén, egy, a Sionnál kicsit magasabb hegytetőn épült fel Heródes pompás palotája. A népszerűtlen uralkodó az épületegyüttest magas fallal zárta el a város lakói elől. A falakat bástyákkal is megerősítették. A bástyák közíjj kiemelkedik a, palota északi részén álló háromé torony, melyekről szinte az egész városban szemmel lehetett tartani az eseményeket. A falak között helyet kapott egy laktanya is, valamint voltak a palotában fürdője, s egy kert, oszlopcsarnokkal, ahol az uralkodó többszáz vendég részére is rendezhetett fogadásokat. A palotaegyüttestől délre állt Kajafás főpap palotája. Az épület egy belső udvart vett körül, így védve a főpap kertjét a kíváncsi szemek és ártó kezek ellen. Jézus szenvedéstörténetében az evangéliumok is megemlítik ezt az udvart: Miután pedig elfogták Jézust, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” Ó azonban letagadta, ezt mondva: „Asz- szony, nem ismerem őt!” Rövid idő múlva más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!" De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!” Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: „De bizony, ez is vele volt, hisz ő is Galileából való.” Péter azonban ismét tagadott: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Amint ezt kimondta, hirtelen megszólalt a kakas. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keservesen sírt. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „Hol van megírva?” r 2 i m|T| m i n d e n n a p » í k e n y í í r •• U I 1 k e t alfHlf" d i m| e o n e k • • u n k m| i i Ez volt az a keresett mondat, amelyet Máté evangéliuma 6. részében, a 11. versben találunk megírva. A helyes megfejtéseket beküldők neveit lapunk következő számában olvashatjátok majd. A játékban feltettem három plusz kérdést is, melyekre a jó válaszok a következőképpen hangzanak: Jézus tanítja ezekkel a szavakkal imádkozni tanítványait a Miatyánkban, ami a Hegyibeszédben olvasható. Kis eltéréssel megtalálható ez a mondat Lukács 11,3-ban is. A következő héten hasonló játék indul. Annyit elárulok már most, hogy abban a magánhangzóké lesz a főszerep. KÉPREJTVÉNY O Ti JL A szád A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. FIATALOKNAK Szeretnék most beszélgetni veled, Uram, ebben a csöndben. Este van, fáradt vagyok, hosszú volt ez a mai nap. Pattog a tűz, és bennem most sok érzés, gondolat kavarog. Utoljára vagyunk most itt együtt, holnap hazaindulunk. Végétért ez a tábor. Bennem most készül a leltár: volt sok-sok jó, néha egy kis rossz is. Szeretnék mindenért köszönetét mondani neked! Uram, legelőször is azért áldalak, hogy eljöhettem. Olyan jó volt találkozni egymással, és megismerni azokat, akiket eddig csak látásból, vagy egyáltalán nem is ismertem. Köszönöm neked a vidámságot, a sok-sok tréfát, derűt, a dalokat, előadásokat és beszélgetéseket, a barátokat. Köszönöm a szép időt, a fürdést a tónál, a kirándulást és játékot, a zivatart, ami az erdőben ért utol minket, a magasKöszönöm lest, az öreg tölgyfát, a kicsi patakot. Köszönöm a palacsintát, a jégkrémet és a spenótot is! Köszönöm, hogy mindent megadtál, amire szükségünk volt! Végül, Uram, köszönöm a csöndeket, amikor különösen is közel léptél hozzám. Olyan jó tudni, hogy egész életem, mindenem, minden pillanatom a Te tenyeredben van elrejtve! Nem kell félnem, mert őrzői és megtartasz két kezedben. Bocsásd meg, hogy mégis olyan sokszor elfelejtettem ezt! Harag, indulat, irigység volt bennem, és nem szerettelek igazán. Talán most is ilyen érzések kerítenek hatalmukba. .. Te tudod, hogy milyen vagyok. Ismersz engem. Ennek ellenére is szeretsz, hiszen az életed adtad. Bocsáss meg nekem, és indíts el, hogy újra és újra újat kezdhessek veled. Olyan jó nézni ezt a tüzet, a magasba csapó lángokat. Te is ilyen tüzeket gyújtasz emberek szívében. Kérlek, tedd meg ezt az enyémmel is! Telepedj mellém, Istenem, és szólj! Szólíts meg most is, és hívj! Igen, érzem, hogy most egészen közel vagy hozzám, itt vagy mellettem. Jó ez a csönd veled. Éleszd a szívem lángját, gyújtsd meg a Te örömöd és szereteted tü- zét az én életemben is! Ne engedd, Uram, hogy kialudjon ez a lángocska, de ne engedd azt sem, hogy húnyó parázsként pislákoljon ! Légy velem, hogy én is világítani és melegíteni tudjak másokat. Hiszen ezért élek, és erre tanítasz engem. vgy Ez 47,1-12 Minden kihalt és sivár - meghalt az élet. A kiszáradt puszta vízre vár. A látvány siralmas: száraz facsonkok meredeznek az ég felé a perzselő napfényben, és a fogcsikorgatóan hideg éjszakában. A fű sárgán zizeg, sehol egy madárdal, egy lombsuttogás. Halotti csönd - Isten nélküli világ. Vagy mégsem? Uram, itt vagy valahol? Igen, tudom, Te itt vagy a pusztaságban is, hiszen látom a templomod: ott magasodik egy hegyormon. Miért rejtőzöl el mégis - miért pusztul el minden? Uram, felelj! Mi ez a furcsa zaj? Mintha vízcsobogás hangja lenne! Most látom csak: a templom küszöbe alól egy forrás fakadt, a víz ott csordogál a kapu déli oldalánál. Először csak parányi ér, aztán csermellyé duzzad, majd patak lesz belőle. A víz egyre árad a templomból, a patak folyóvá, majd folyammá szélesedik. Keresztülszeli a pusztaságot, és amerre csak kanyarog, nyomában mindenütt megszületik az Élet. Fű sarjad, virág nyílik, apró, zöld levelet bontanak a halott fák. A víz mindenhová eljut, végül beleömlik a halottvizű, beteg tengerbe, és az egyszerre meggyógyul romlottságából. Csak a pocsolyák és tócsák maradnak gyógyulatlanul, sósán, mert makacsul elzárkóztak az élő víz elől. A folyóparti fák gyümölcsöt érlelnek. Olyan termést érlelnek, amely nem fogy el, bőségesen teremnek, havonta újat. Eledel és orvosság terem a semmiből az élő víz nyomán. Uram! Csodálom hatalmadat. Forrást fakasztasz, hogy újjáéledjen minden. Te láttad, Uram, hogy az én szívem is halott és sivár. Elszáradtam, kiszáradtam. De megláttál nyomorúságomban, és forrást fakasztottál értem - bennem is. Érzem, hogy az élő víz folyamai lassan elérnek - újjáéledek. Száraz életem, mint a folyóparti fák, levelet hajt, és virágozni kezd. Gyümölcsöt hoz, amely a Te hatalmadat, jóságodat dicséri. Uram! Naponként szükségem van erre a vízre, igédre, hiszen enélkül újra és újra kiszáradok, vagy tócsává, pocsolyává válók. Tudom, hogy megadod ezt nekem. Köszönöm. Ámen NEKED Sokáig nélkülem éltél. Jártad a magad útját, ahogyan annyi sok ember teszi. Gyermekként fontosabbak voltak a barátaid, a focizás, játék, a közös csínytevések. És persze, vasárnap mindig akkor volt a legjobb film a tévében, amikor istentiszteletre hívtak a harangok. De azért legtöbbször eljöttél. Aztán később, ahogy az évek múltak, más dolgok foglalkoztattak. Egyre több kérdés feszült benned. Feleletet kerestél arra, hogy miért élsz, mi a helyed a világban, kihez, hova tartozol, egyáltalán, kinek fontos, hogy te élsz - éppen itt és most? Akkor még nem tudtad, hogy nekem fontos vagy. Nem hallottál, vagy talán nem akartál hallani rólam. Keresni sem kerestél - pedig már akkor megtaláltalak. Anélkül, hogy tudtál volna róla, az enyém voltál. Hiszen érted haltam meg! Aztán eljött az a pillanat az életedben, amikor neked is döntened kellett. Én már döntöttem - melletted, most rajtad volt a sor. Átlépni azon a vonalon, amely az új élet útjának határát jelzi, és elindulni - velem. Megszólítottalak. Először csak egészen halkan, mint ahogy a szellő borzolja végig a fűszálakat. Valami talán megmozdult benned, de még elnyomták a hangomat a világ zajai. Aztán lassan, bátortalanul elindultál. Sok mindent nem értettél meg, csak azt érezted: engedelmeskedned, menned kell. Valami megfoghatatlan, új érzés kerített hatalmába. Kezdted érteni, hogy nem véletlenek összefüggése az, hogy élsz, hanem igazi célja van az életednek: Atyám házában neked is helyet készítettem. Elhívtalak - mert szükségem van rád, mert fontos vagy nekem, és feladatod van a világban. Elhívtalak, hogy te is hívj, éld oda mások elé, ami a szívedben dobban. Elhívtalak, hogy szeress, szolgálj, hogy a Másikért élj. Elhívtalak, mert van hely számodra is az örök élet országában. Most itt vagy. Hallgattál rám, és elindultál. A célig még hosszú az út, de biztos lehetsz, hogy minden lépés egyre közelebb visz. Bár tudom, hogy sokszor kétségek gyötörnek, félsz, elfáradsz a hit harcában. Szenvedések és megpróbáltatások érnek majd, de ne félj, melletted vagyok! Hiszen tudod, én is szenvedtem - az egész világért, érted is! Átéltem a kétség- beesés legsötétebb óráját, az egyedüllétet, az elhagyatottságot. Mégis győztem. Mert a szeretet erősebb és hatalmasabb a halálnál. Megváltottalak - és tied az Élet. Ez a legnagyszerűbb, legcsodálatosabb, ami csak létezik. Az örök élet evangéliumát adtam a szívedbe, hogy ez bátorítson, amikor nehéz az út, és ez vezessen tovább. Az Élet vár, és az Atya felkészít, megszilárdít, megerősít és megalapoz téged, hogy élő kőként épülhess be a Szeretet Templomába. TŐLEM . vigília RÓNAY LÁSZLÓ Erkölcs és irodalom A magyar irodalom rövid története Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható... Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkoz- hatom meg igazán. (Kosztolányi: Ábécé a nyelvről és lélekről) Ahhoz, hogy az olvasó Kosztolányi szavait átérezze, kell, hogy a magyar nyelvet, anyanyelvét a maga szépségében ismerje, magyar irodalmunkat pedig a maga valóságában, történeti folyamatában, kezdettől napjainkig - félremagyarázások és átmagyarázások nélkül - olvashassa. Igaza van Rónay Lászlónak, amikor „Erkölcs és irodalom” címmel most megjelent irodalomtörténetéről azt írja: „Szokatlan és merész vállalkozás 16 iv terjedelemben összefoglalni a magyar irodalom történetét kezdettől máig” és talán nehezebb is a válogatás, az idézetek kiemelése, egyeztetése úgy, hogy az írói, költői művekből az erkölcsi érték, a nemzet erkölcsét jobbító szándék kellőképpen előtérbe kerüljön. Mégis igyekszik irodalmunk fejlődésének teljes képét adni. Az ősi emlékektől a civilizáció kezdetétől, a bencés reformmozgalommal párhuzamosan kialakuló régi magyar kultúra jelentkezésétől fejezetenként és korszakonként vezet végig a fejlődés útján, a történeti művektől a bibliafordításokig. A kései kolostori irodalomtól (Temesvári Pelbart) a humanista irodalom jeleséig (Janus Pannonius), majd a protestáns énekszerzők (Bornemissza Péter) vagy a Száz fabula szerzője (Heltai Gáspár), a históriás énekek szerzői (Tinódi Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter) követik egymást az első nagy magyar költő, Balassi Bálint jelentkezéséig. A reneszánsz irodalom a protestáns irodalmárokkal, majd a magyar barokk elterjesztése a jezsuiták szerepével, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Bethlen Miklós, Apáczai Csere, a Rákóczi kor irodalmi műfajai (Mikes Kelemen), a felvilágosodás kora Bessenyei Györggyel, a magyar klasszicizmus a jelentkező konzervativizmussal és szentimentalizmussal, a jakobinusok Batsányival az élen, Kazinczy és köre, a reformkor irodalma a Széchenyi eszméit követő Kölcsey Ferenccel, Vörösmarty- val, a romantikus prózaírók Eötvös Józseffel az élen - nemzeti irodalmunk fejlődésiránya. A politikai küzdőtéren erősödő reform- nemzedék az irodalomban is jelentkezik Petőfivel az élen, Arany János, Tompa, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, az átmeneti kor irodalma Jókaival, az önkényuralom éveiben, Vajda, Madách, Reviczky, Katona, hogy csak néhányat említsek, a századvégén Mikszáth népszerűsége, az őt követő népies Gárdonyival. A századforduló elbeszélője Herczeg Ferenc s az irányzatok keveredése:, Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, József Attila, a prózaírók Móricz, Krúdy, Füst Milán, Szabó Dezső, Kaffka Margit, Kassák, az irodalmár költő Sík Sándor, Márai, Déry, Dsida, Ily- lyés Gyula, Sütő András, Csoóri, Konrád György - mai irodalmunk megosztottságáig tiszta képet igyekszik adni a szerző nemzeti irodalmunk fejlődéséről. Különösen hasznos azok számára, akik az elmúlt évtizedekben a kihagyások, elhallgatások révén, sok esetben hamis képet kaptak irodalmunkról. Fontos a fiataloknak, hogy nemzeti irodalmunk leendő ápolói, gyarapítói igazságra, szépségre és magasabb erkölcsi szintre vezető úton haladjanak. A könyv a maga jól kialakított tömörségében is könnyen érthető, követhető. Mulasztást pótol és érdeme, hogy az olvasót továbbolvasásra, bizonyos részletek, bizonyos fejezetek bővebb megismerésére serkenti. Áz „Erkölcs és irodalom” a Magyar Könyvalapítvány támogatásával jelent meg. Sebeiken Pálma A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROTESTÁNS GIMNÁZIUM Gömör megyében a XIX. század közepén két jelentős gimnázium működött: az evangélikusoké Osgyánban és a reformátusoké Rimaszombaton. A szabadságharc bukása után mindkét intézmény nehéz helyzetbe került. Ez nemcsak anyagi téren jelentkezett, hanem más formában is; az önkényuralom mindkettőtől megvonta a „nyilvánossági jogot”, vagyis az itt szerzett bizonyítványokat nem ismerték el teljesértékűeknek. Ebben a nehéz helyzetben a két iskola és azok felettes egyházi hatóságai szokatlan lépésre szánták el magukat. 1853-ban a két intézményt egyesítették. Az egyesült protestáns főgimnázium ettől kezdve a rimaszombati iskola épületében működött. A fúzió utáni évtizedekben a két egyház Rimaszombaton súrlódásmentesen tudott együttműködni. Az igazgatók személye évenként változott; az egyik tanévben evangélikus, a másikban református vallású vezető állt az intézmény élén. Pénzügyi téren szerencsésnek bizonyult a fúzió, mert az anyagi nehézségeket ily módon sikerült áthidalni. A tanintézet egyébként a kezdeti időszakban hat osztályos volt; később vált nyolc évfolyamúvá. Évente átlagosan 6-14 tanár oktatott itt. A tanulói létszám általában 200 körül járt kezdetben ; később 300 főre növekedett tanévenként. Az 1853/54-es első tanévben az evangélikus Terray Károly volt az igazgató. „A mi-célunk élő nemzeti nyelvünk mívelé- se, nemzeti irodalmunk gyarapítása, tehát nemzeti mívelődés - irta Terray Károly az iskola ekkori értesítőjébe. - A jelen nemzedék értse meg a régieket, tanuljon és mívelődjék példájukon ; - s a tiszta nyelvformákkal és századok tapasztalásaival felkészülve és gazdagítva, saját nemzeti tudományterein működjék.” Már ez a program is jelezte: az egyesült protestáns főgimnázium a hazafias érzésre nevelt és - bár burkoltan - szembe- nállt az önkényuralommal. „A haladó nemzeti gondolkodás szigete volt ez az iskola a nemzeti elnyomás tengerében” - állapította meg joggal Rejtő István irodalomtörténész. Terray Károly - aki négy alkalommal volt igazgató - magas mércét állított a tanárok és a diákok elé. „Belső hivatás és ügyszeretet, s innen önkényt folyó lankadatlan munkásság és vas türelem” - ezeket tekintette a pedagógus munkájában fő követelménynek. A diákoktól pedig elvárta a szorgalmat, a tiszteletet és a fegyelmet. Terray Károly, Fábry Zoltán és más tanárok 1859-ben örömmel üdvözölték Bach rendszerének bukását. Ez év október 27-én a főgimnázium merész hangú Kazinczy-ünne- pélyt rendezett. Ezen kiemelték az irodalom szerepét a nemzet ébresztésében. Ekkor alakult meg az iskola önképzőköre. 1857-től kezdve a rimaszombati gimnázium diákja volt Mikszáth Kálmán. Itt bontakozott ki írói tehetsége. Az önképzőkörben olvasta fel első novelláit és néhány versét is. Több pályázaton nyert díjat. Mikszáth később a rimaszombati főgimnáziumra emlékezve kiemelte: a „lutheránus” tanárok közül különösen Terray Károly és Fábry Zoltán „álltak nagy magaslaton. Keményfejű magyarok mindketten, kik az ő erős várukba vonulva, az iskola falai közé, semmit sem engedtek abból a szellemből, amely immár évek óta lépcsőzet volt a kazamatákba és a börtönökbe.” Az író ezzel a főgimnázium meg nem alkuvó hazafias szellemére utalt az önkényuralom idején. A kiegyezés után az iskola nyugodtabb körülmények között folytathatta munkáját. Az 1867 utáni időszak tanárai közül ki lehet emelni Terray Gyula nevét, aki 1871-73 között az önképzőkört vezette. (Később evangélikus lelkész lett különböző felvidéki városokban és komoly közművelődési tevékenységet fejtett ki.) A város lakói az évtizedek folyamán büszkén tekintettek a főgimnáziumra. Erről több mű is jelent meg. 1878-ban kiadták a főgimnázium Emlékkönyvét „negyedszázados fennállásának emlékéül." 1899-ben pedig a városban jelent meg Bodor István könyve „A rimaszombati egyesült protestáns főgimnázium története" címmel. A szerző joggal emelte ki, hogy az iskola az önkényuralom idején „a nemzeti ébredés előmozdításában és a hazafias szellem terjesztésében nem maradt az utolsók között.” Több, mint félévszázados fennállás után az államfordulat vetett véget ennek a főgimnáziumnak. Rimaszombat Csehszlovákiához került és ez a protestáns iskola is megszűnt... A 140 éve megalakult rimaszombati egyesült protestáns főgimnáziumnak komoly érdemei voltak. Az adott helyzetben ez a fúzió reálisnak bizonyult. A rimaszombati intézmény azonban kivételes esetnek számít; az újabb időkben nem tekinthető követendő példának. Dr. Merényi László 1
