Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

zsinati tiiraao 1994. július 24. / TÖRVÉNY A TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLATRÓL Versenyfutás az élettel az Életért Törvény a tábori lelkészi szolgálatról A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Refor­mátus Egyház közös protestáns tá- t bori lelkészi szolgálatot hoz létre a két egyház és a Magyar Köztársa­ság kormánya között létrejött meg­állapodások alapján. Ezeket a meg­állapodásokat az Országos Egyház Közgyűlésének jóváhagyása után az országos elnökség írja alá. 1. §• A tábori lelkészek és a tábori püspök szolgálati viszonyát az álla­mi (katonai) jogszabályok, vala­mint az egyház belső szabályai egy­aránt szabályozzák. A szolgálati vi­szony a katonai és az egyházi sza­bályozás szerint egyaránt megszűn­het. 5. §. A honvédelmi miniszter a belügy­miniszterrel és az érintett protes­táns egyházak illetékes szerveivel egyetértésben kiadja a protestáns tábori lelkészi szolgálat szervezeti és működési szabályzatát. A Ma­gyarországi Evangélikus Egyház esetén ez az illetékes szerv az orszá­gos egyház közgyűlése. 6. §. 9. §. A kisegítő tábori lelkészek tarta­lékos tiszti kinevezést kaphatnak. Kisegítő tábori lelkészi tevékenysé­gükről évente jelentést tesznek a tá­bori lelkészi szolgálat vezetőjének, de nem kerülnek alárendeltségi vi­szonyba a tábori lelkészi szolgálat vezetőjével. < 10. §. Minden főállású tábori lelkész megválasztása az országos presbité­rium jelölése után az országos köz­gyűlésen történik. Katonai tisztsé­gükbe történt kinevezésük után be­iktatásukat a tábori püspök végzi. A főállású tábori lelkészek kineve­zésével a meglévő választott egy­házközségi tisztségük megszűnik. 11. §. A protestáns tábori lelkészi szol­gálatot a tábori püspök irányítja és felügyeli. A szolgálatra vonatkozó irányelveket és rendelkezéseket ad ki és ellenőrzi azok végrehajtását. Látogatja a katonai szervezeteket, beiktatja a tábori lelkészeket, fel­szenteli a katonai istentiszteleti épületeket és azok felszereléseit. 12. §. A tábori püspöki tisztséget a re­formátus és evangélikus lelkészek felváltva töltik be, első alkalommal református lelkész. 13. §. Az evangélikus tábori püspököt az Országos Presbitérium a Refor­mátus Zsinat Elnökségi Tanácsával és a honvédelmi miniszterrel egye­tértésben jelöli. 14. §. Az evangélikus tábori püspököt a jelöltek köréből az országos köz­gyűlés választja. Beiktatása az evangélikus püspökiktatási rend szerint történik, katonai szolgálatá­ba a honvédelmi miniszter nevezi ki. 15. §. A tábori püspök szolgálati alá­rendeltség tekintetében közvetlenül a honvédelmi miniszter, az egyházi fegyelmezés vonatkozásában a fele- kezete szerint illetékes egyházi bí­róság joghatósága alá tartozik. 16. §. A tábori püspök megbízatása hat évre szól, ennek lejártakor a min­denkori katonatiszti nyugdíjkorha­táron belül a másik egyház illetékes szervével és a honvédelmi miniszter­rel egyetértésben újraválasztható. 17. §. A megválasztott evangélikus tá­bori püspök, vagy a tábori püspök evangélikus helyettese tisztségénél fogva tagja az országos közgyűlés­nek. Egyéb egyházi tisztségre nem választható. 18. §. A Tábori Püspöki Hivatal szék­helye Budapest. 19. §. A tábori püspök munkáját hiva­talvezető segíti, aki egyúttal a püs­pök helyettese. Amikor a püspök evangélikus, akkor a hivatalvezető református, amikor pedig a püspök református, a hivatalvezető evangé­likus. Az evangélikus hivatalvezetőt a református egyház elnökségével egyetértésben az országos presbité­rium jelöli, az országos közgyűlés választja, katonai tisztségébe a hon­védelmi miniszter nevezi ki és a tá­bori püspök iktatja be. 20. §. A tábori lelkészek által végzett keresztelések, esketések, temetések és konfirmáció anyakönyvezése a felekezetileg és területileg illetékes evangélikus, illetőleg református lelkészi hivatalban történik. 21. §. Tábori lelkész ellen katonai füg­gelemsértés miatt indított katonai fegyelmi eljárásról és annak ered­ményéről értesítem kell a protes­táns tábori püspököt. 22. §. Tábori lelkész ellen indított egy­házi fegyelmi vizsgálatról és annak eredményéről a tábori püspök az illetékes katonai elöljárót tájékoz­tatja. * Tárgyalta és jóváhagyta a Magya­rországi Evangélikus Egyház Zsi­nata az 1994. június 25-én tartott ülésén. Naponta tapasztaljuk, hogy rendkívüli történelmi időket élünk. Felgyorsultak az események és egyházunknak nap mint nap új ki­hívásokkal kell szembesülnie. A törvényalkotás sokszor csak „kullogni” tud az események után. Fokozottan igaz ez a tábori lelké­szi szolgálatról szóló törvényünk­kel kapcsolatban. A rendszervál­tozást követően éveken át a leve­gőben volt, hogy ezt a kérdést is rendezni kell, hiszen a tábori lelké­szi szolgálatnak nemcsak gazdag múltja van, de szerte a világon élő jelene is van mindazon országok­ban, ahol komolyan veszik az ál­lampolgárok vallás- és lelkiismere­ti szabadságát. A bevonuló sorka­tonának éppúgy, mint a hivatásos tisztnek, joga van a szabad vallás­gyakorlatra, és ha igényli, a lelki­gondozói szolgálatra. Pillanatig se lehetett kétséges, hogy egyházunknak ezt az új szol­gálati lehetőséget is fel kellett vál­lalnia, hiszen ennek elutasítása a missziói parancs szabotálását je­lentené. De hogyan, milyen formá­ban történjék ennek megszervezé­se? Erről már megoszlottak a véle­mények, ami már az év eleji zsinati ülésen is tükröződött. De a válasz­tások előtt felgyorsult események nem adtak időt elmélyült vitákra, megérlelt vélemény- és törvényfor­málásra. Az élet újra csak megelő­zött minket, és a nagyobb történel­mi egyházakhoz igazodva, veze­tőink aláírták a hivatalos megálla­podást az azóta leköszönt kor­mánnyal a tábori lelkészi szolgálat felállításáról. Lehet bírálni ezt a lépést - többen meg is tették -, de talán még problematikusabb lett volna, ha egyházunk elutasítja ezt a lehetőséget, megbontva a törté­nelmi egyházak bizonyos kérdé­sekben, közös szolgálatokban, már élő és működő közösségét. Zsinatunk jogfenntartással élt a kérdésben és a már részben felállí­tott és megkezdett tábori lelkészi szolgálatra nézve megalkotta a la­punkban is olvasható törvényt. Az élet azonban ismét megelő­zött minket, hiszen közben kor­mányváltás történt hazánkban, és az MSZP-SZDSZ koalíciós meg­állapodásának június 27-én nyilvá­nosságra hozott dokumentumá­ban többek között ezt olvashatjuk az 1.7.6. pontban: „Törvényi szin­ten kell biztosítani a hadseregen belüli közösségi vallásgyakorlás garanciáit. A katonai alárendelt­ség és a lelkigondozás összekevere­désének megelőzése érdekében nem kívánatos a tábori lelkészség szerves integrációja a fegyveres testületekbe. Mivel ez már elkez­dődött, fel kell mérni a jelenlegi helyzetet, és ennek alapján dönteni a továbbiakról. Újabb rendfoko­zatok adományozására már nem kerül sor, a koalíciós partnerek a lelkészek tábori szolgálatát civil formában képzelik el.” Ezt a koncepciót érdemes össze­vetni azzal a németországi hírrel, amit az „Útitárs” 1994/3. számá­ban olvashatunk: „Egy tervezet szerint a katonalelkészeket az ál­lam elbocsátaná tisztviselői kötelé­kéből és csak egyházi alkalmazott­ként gondozhatnák az egyre kiseb­bé váló szövetségi hadsereg katd- náit...” Merre vezet hát az a sokat emle­getett „európai út”? Sok a kérdő­jel. .. Mi lesz a már beiktatott tábo­ri püspökök és egyéb tisztségvise­lők jövője a változó hazai politikai klímában? Egyfajta összekötő sze­repük lesz a Honvédelmi Miniszté­rium és az egyházak között? Ma­radnak katonai rendfokozatban a Honvédség által fizetve? Ha nem, akkor honnan lesz az egyházaknak anyagi fedezete ennek a szolgálat­nak a biztosítására? De az anyagi feltételek mellett nem kevésbé ne­héz kérdés a személyi feltételek biz­tosítása. Honnan lesznek tábori lelkészeink, akik erre a szolgálatra alkalmasak és képzettek is? Speci­ális szolgálat ez, ami sok ponton eltér a hagyományos gyülekezeti Szolgálattól. Négy évtizedes kény­szerszünet után egyáltalában ki tud felkészítést adni erre a nehéz missziói munkára? Bár statisztikai felmérések igazolják, hogy van igény erre a szolgálatra, de vajon hogyan fogadják a tábori lelkészt a kiskatonák, ha „felülről” jön, s főleg a hivatásos állomány, akik­ben évtizedeken át táplálták az elő­ítéleteket az egyházakkal szem­ben? Természetesen nem kevésbé kérdéses a kívülről civilként érkező lelkigondozó hitelessége, őszinte befogadási esélye... Minden elis­merés azoké, akik ezen a nehéz terepen, ennyi kérdőjel és bizony­talanság közepette, valóban misz- sziói lelkülettel, önzetlenül szolgá­latba állnak. Sok-sok kérdésünkre a született zsinati törvény nyilván nem tud kielégítő választ adni, hiszen csak fáziskéséssel tudjuk követni a fel­gyorsult eseményeket. Folyik hát tovább a címben is jelzett verseny- futás az élettel az Élet védelméért, az Élet beszédének továbbadásá­ért! Gáncs Péter 2. §• A tábori lelkészi szolgálat felada­ta a lelkészi szolgálat végzése a Magyar Honvédség és a Határőr­ség szervezetében. A szolgálat lelki- pásztori tevékenysége kizárólag egyházi irányítás, felügyelet alatt áll. A tábori lelkész fegyverhaszná­latra és a lelkészi szolgálat rendel­tetésével össze nem függő feladat ellátására nem kötelezhető, a hábo­rú áldozatairól szóló Genfi Egyez­ménynek megfelelően harcba nem vethető. 3. §. A tábori lelkészek szolgálatukat az evangélikus és református egyhá­zak közötti megállapodások értel­mében ökumenikus nyitottságban, de a felekezeti önállóság tisztelet­ben tartásával végzik. A tábori lel­készi szolgálat kiterjed az evangéli­kus és a református vallású hivatá­sos katonákra és azok családtagjai­ra, a sor- és szolgálatot teljesítő tartalékos katonákra, a katonai ta­nintézetek hallgatóira, a honvédség és határőrség kötelékében dolgozó polgári alkalmazottakra, a katonai kórházakban elhelyezett betegekre, a honvédségi szociális otthonok la­kóira, valamint a katonai büntetés­végrehajtási intézetekben tartózko­dókra. Minden hozzájuk forduló, szolgálatukat igénylő személy lelki­gondozását vállalják. 4 4. §• Nagy létszámú helyőrségekben és a katonai főiskolákon főállású tá­bori lelkészek, a katonai kerületek­ben tábori esperesek működnek. A főállású tábori lelkészi és esperesi helyeknek az evangélikus és refor­mátus egyházak közötti megosztá­sát a két egyház közötti megállapo­dás rögzíti. 7. §• Azokban a helyőrségekben, ahol főállású protestáns tábori lelkész nincs, a tábori lelkészi szolgálat il­letékes vezetőjének felkérésére, az illetékes esperes jóváhagyásával, a helyőrségben állomásozó katonai szervezetek lelkészi feladatait a he­lyi egyházközség lelkésze mint kise­gítő tábori lelkész is elláthatja. 8. §. A főállású tábori lelkészek hiva­tásos tisztek. Lelkészi szolgálatu­kat az egyházi törvények szerint végzik, lelkipásztori tevékenységük kizárólag a tábori püspök irányítá­sa és felügyelete alatt áll. Az egyhá­zi fegyelmezés vonatkozásában az illetékes evangélikus illetőleg refor­mátus egyházi bíróság joghatósága alá tartoznak. A tábori lelkész csak a tábori lelkészi szolgálat másik tagjával állhat alá- és fölérendeltsé­gi viszonyban, a katonai szervezet működési rendjét, a rendfokozatá­val és beosztásával járó szabályokat azonban köteles megtartani. Ezek megszegése esetén a hatályos kato­nai jogszabályok szerint felelősség­re vonható. Kétarcú zsinat I /. z élet és a zsinat összetett voltát, kétarcúságát talán minden eddiginél jobban tükrözte a nyári ülésszak. Eddig nem használtuk ezt az elne­vezést, de a június végi kánikula nem kímélte a zsinatot sem. így hát találó a nyári ülésszak elne­vezés, egyben annak megállapítása, hogy hűvö­sebb időben egészségesebb zsinatolni. Ami a kétarcúságot illeti. Lehet, hogy visszate­kintve majd megállapíthatjuk, 1994júniusában az egyik legsikeresebb ülésszakot teljesítettük. A ri­deg tények támasztják ezt alá. A zsinat három törvényt alkotott. Egy maradandó teljes törvényt,, az egyházi bíráskodásról és két további törvényt, mindkettő rendkívül lényeges, időszerű, egészen más okokból. Az egyik az 1938 és 1990 között joghátrányt szenvedettek rehabilitációjáról ren­delkezik. A másik a tábori lelkészi szolgálatot törvényesíti egyházi oldalról. Ez tehát a sikeres arc. A kudarcos vonulat szombat este vette kezde­tét, amikor a zsinat határozatképtelenné vált. Ez a tendencia folytatódott vasárnap délelőtt is. A zsinat szombat este és vasárnap délelőtt - ekkor istentiszteleten is részt vettünk a fasori templom­ban, valamint a második világháború áldozatai emlékműve koszorúzásán - élt azzal az ügyrendi lehetőséggel, hogy az eredeti napirendi témákról, a missziói törvény tervezetéről és a törvénykönyv szerkezetéről tanácskozott. Nem ment tehát ve­szendőbe ez az idő, de vasárnap délután az elnök berekesztette a tanácskozást. Ekkor jegyezte meg valaki, nehogy a közvélemény ebből negatív kö­vetkeztetésre jusson a zsinati munkát illetően. Nem késett a válasz. Kudarc a határozatképtelen­ség, de éppen az első két nap munkája hitelesíti, hogy egészében jól halad a zsinati törvényalkotás. Nem szabad általánosítani, hanem konkrét ta­nulságokat kell keresni a kialakult helyzetből. Bármennyire lelkes a többség, sokan megszavaz­ták a jövő nyárra tervezett egyhetes ülésszakot is - nemhogy a háromnapos üléseket -, mégis a realitást a két napos munka jelenti, főleg a pén­tek-szombati ülésszak. Vasárnap sok lelkész nem tudja megoldani a helyettesítést. Az iskolákat képviselő tanárok megválasztásával a zsinat lét­száma hetvenöt főre emelkedett, ez azt jelenti, hogy a zsinat határozatképességéhez ötven zsinati tag jelenléte szükséges. Vasárnap negyvenhét fő volt a létszám. Gondot jelentenek a rendszeresen hiányzók, akiknek távollétét ideje lenne megvizsgálnia az őket megválasztó testületnek. Tetézi a bajt, ha valaki nem jelzi előre, hogy nem tud részt venni az ülésen, mert ilyenkor a zsinati gazda nem tudja a póttagot mozgósítani a részvételre. Nincs ok tehát túlzott elégedettségre, de pánik­ra sem. Az élet realitása - sokféle elfoglaltság, szolgálat, betegség - érvényesül, sajnos ehhez ha­nyagság is járul. Ne feledjük: a határozatképes­ség minimumszint, korlát, s kívánatos a minél nagyobb jelenlét, részvétel a döntések meghozata­lában, hogy új törvényeink valóban tükrözzék az egyház egészének az akaratát. Visszatérve a pozitívumokhoz és innen vizsgál­va az ülésszak eredményeit, igen elégedettek lehe­tünk a bíráskodásról rendelkező törvénnyel. Elis­merés illeti meg az előkészítő munka oroszlánré­szét vállaló és a tervezetet előterjesztő Galli István dr.-t. Azért is, mert kedvesen, türelmesen állta a vitában is a sarat. Remélhető, hogy nem lesz sok dolga a törvény alapján megválasztásra kerülő bíróságoknak, mégis nagy jelentőségű, hogy a bíráskodás elvált az egyházvezetői tevékenység­től. Az 1966-os törvény eddig sokat kifogásolt része volt, • hogy az országos bírósági elnökség azonos volt az egyházi elnökséggel, bár ez a törvény is igyekezett az összeférhetetlenséget enyhíteni az­zal, hogy a másik egyházkerület biráiból kellett a tanácsot megalakítani; amikor egy ügyet tár­gyaltak, mégis a jelenlegi a minden tekintetben megálló megoldás. Az ügy fontosságát mutatja, hogy az egyházi elnökség -jelenleg az őfeladata a törvény hatály­ba léptetése - a zsinati elnökséggel összhangban a törvény azonnali kihirdetését és hatályba lépte­tését határozta el. Ezt az is indokolja, hogy így a rehabilitációs ügyekben a bírósághoz fordulók már a megújult bíráskodással találkoznak. Ez egyben erősíti az elhatárolódást a múlttól, ami lényeges a rehabilitációs eljárások belső erkölcsi hitele, tartalma miatt is. Nem volt érdektelen, sőt helyenként meghök­kentően feszültté vált a vita a „határozatképte­len” üléseken is. Szellemesen jegyezte meg Andor- ka Rudolf, a zsinat világi elnöke, a törvénykönyv szerkezetéről folytatott éles vita vége felé, hogy ezt kívülállóként élte végig. Örömmel tölti el, hogy eddig is, és ezen az ülésszakon is számos konkrét következményekkel bíró, lényeges kér­dést tárgyalt, döntéseket hozott a zsinat. Nem vitatva a törvénykönyv beosztásának a fontossá­gát, ezt a kérdést nem érzi olyannak, amelyet késhegyig kellene élezni, amelyen - győzzön bár­melyik álláspont - a gyakorlat számára lényeges szempontok vesznének el. A vita lényege - egyetértve Andorka Rudolffal - körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy az egy­házi szervezet, intézményrendszer és ennek fel­adatai megfogalmazásán túl a funkcionalitás, a működés jelenjen-e meg és ha igen, akkor hogyan a törvénykönyvben. A dolgot bonyolítja, hogy a zsinat már állást foglalt a funkcionalitás mellett, az egyházi szolgálatról szóló törvény beiktatásá­val, amivel a jogászok nem értettek egyet, de elfogadták. Az egyet nem értés oka, hogy így a szolgálat, a működés elszakad a struktúrától, át­fedések keletkeznek, de ezek kezelhetők. Igen ám, de a missziói törvény bekerülését meg éppen azok tartják túlzásnak, akik egyébként a funkcionali­tást támogatták, mondván, hogy az egyházi szol­gálatban minden benne van. Erre a másik oldal a klerikalizmus kritikáját - nem mondjuk vádját - vette elő, mondván hogy a szolgálatról szóló tör­vény tervezete jóformán csak a lelkészek szolgála­tát érinti. - Ízelítőül talán ennyi is elég a vitából, amely azzal a bölcs javaslattal zárult, hogy a különböző álláspontok képviselői jussanak egyez­ségre, mert ez valóban nem elvi alapkérdés, hanem a minden oldalról megalapozott optimális törvé­nyi szerkezet kérdése, melyben nincs egyetlen ab­szolút megoldás. Ezért is szorulnak karbantartás­ra a törvények, még az alkotmány, az alaptörvény is. Talán^ikerült érzékeltetni, hogy nem megala­pozatlan optimizmus a bizakodás a zsinati ritmus felpörgésében, számomra még a kudarcjelek is ezúttal ezt üzenték. Dr. Frenkl Róbert t

Next

/
Oldalképek
Tartalom