Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

zsinati tiiraao 1994. július 24. /

TÖRVÉNY

A TÁBORI LELKÉSZI SZOLGÁLATRÓL

Versenyfutás az élettel az Életért

Törvény a tábori lelkészi szolgálatról

A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház közös protestáns tá- t bori lelkészi szolgálatot hoz létre a két egyház és a Magyar Köztársaság kormánya között létrejött megállapodások alapján. Ezeket a megállapodásokat az Országos Egyház Közgyűlésének jóváhagyása után az országos elnökség írja alá.

1. §•

A tábori lelkészek és a tábori püspök szolgálati viszonyát az állami (katonai) jogszabályok, valamint az egyház belső szabályai egyaránt szabályozzák. A szolgálati viszony a katonai és az egyházi szabályozás szerint egyaránt megszűnhet.

5. §.

A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel és az érintett protestáns egyházak illetékes szerveivel egyetértésben kiadja a protestáns tábori lelkészi szolgálat szervezeti és működési szabályzatát. A Magyarországi Evangélikus Egyház esetén ez az illetékes szerv az országos egyház közgyűlése.

6. §.

9. §.

A kisegítő tábori lelkészek tartalékos tiszti kinevezést kaphatnak. Kisegítő tábori lelkészi tevékenységükről évente jelentést tesznek a tábori lelkészi szolgálat vezetőjének, de nem kerülnek alárendeltségi viszonyba a tábori lelkészi szolgálat vezetőjével.

< 10. §.

Minden főállású tábori lelkész megválasztása az országos presbitérium jelölése után az országos közgyűlésen történik. Katonai tisztségükbe történt kinevezésük után beiktatásukat a tábori püspök végzi. A főállású tábori lelkészek kinevezésével a meglévő választott egyházközségi tisztségük megszűnik.

11. §.

A protestáns tábori lelkészi szolgálatot a tábori püspök irányítja és felügyeli. A szolgálatra vonatkozó irányelveket és rendelkezéseket ad ki és ellenőrzi azok végrehajtását. Látogatja a katonai szervezeteket, beiktatja a tábori lelkészeket, felszenteli a katonai istentiszteleti épületeket és azok felszereléseit.

12. §.

A tábori püspöki tisztséget a református és evangélikus lelkészek felváltva töltik be, első alkalommal református lelkész.

13. §.

Az evangélikus tábori püspököt az Országos Presbitérium a Református Zsinat Elnökségi Tanácsával és a honvédelmi miniszterrel egyetértésben jelöli.

14. §.

Az evangélikus tábori püspököt a jelöltek köréből az országos közgyűlés választja. Beiktatása az evangélikus püspökiktatási rend szerint történik, katonai szolgálatába a honvédelmi miniszter nevezi ki.

15. §.

A tábori püspök szolgálati alárendeltség tekintetében közvetlenül a honvédelmi miniszter, az egyházi fegyelmezés vonatkozásában a fele- kezete szerint illetékes egyházi bíróság joghatósága alá tartozik.

16. §.

A tábori püspök megbízatása hat évre szól, ennek lejártakor a mindenkori katonatiszti nyugdíjkorhatáron belül a másik egyház illetékes szervével és a honvédelmi miniszterrel egyetértésben újraválasztható.

17. §.

A megválasztott evangélikus tábori püspök, vagy a tábori püspök evangélikus helyettese tisztségénél fogva tagja az országos közgyűlésnek. Egyéb egyházi tisztségre nem választható.

18. §.

A Tábori Püspöki Hivatal székhelye Budapest.

19. §.

A tábori püspök munkáját hivatalvezető segíti, aki egyúttal a püspök helyettese. Amikor a püspök evangélikus, akkor a hivatalvezető református, amikor pedig a püspök református, a hivatalvezető evangélikus. Az evangélikus hivatalvezetőt a református egyház elnökségével egyetértésben az országos presbitérium jelöli, az országos közgyűlés választja, katonai tisztségébe a honvédelmi miniszter nevezi ki és a tábori püspök iktatja be.

20. §.

A tábori lelkészek által végzett keresztelések, esketések, temetések és konfirmáció anyakönyvezése a felekezetileg és területileg illetékes evangélikus, illetőleg református lelkészi hivatalban történik.

21. §.

Tábori lelkész ellen katonai függelemsértés miatt indított katonai fegyelmi eljárásról és annak eredményéről értesítem kell a protestáns tábori püspököt.

22. §.

Tábori lelkész ellen indított egyházi fegyelmi vizsgálatról és annak eredményéről a tábori püspök az illetékes katonai elöljárót tájékoztatja.

*

Tárgyalta és jóváhagyta a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata az 1994. június 25-én tartott ülésén.

Naponta tapasztaljuk, hogy rendkívüli történelmi időket élünk. Felgyorsultak az események és egyházunknak nap mint nap új kihívásokkal kell szembesülnie. A törvényalkotás sokszor csak „kullogni” tud az események után. Fokozottan igaz ez a tábori lelkészi szolgálatról szóló törvényünkkel kapcsolatban. A rendszerváltozást követően éveken át a levegőben volt, hogy ezt a kérdést is rendezni kell, hiszen a tábori lelkészi szolgálatnak nemcsak gazdag múltja van, de szerte a világon élő jelene is van mindazon országokban, ahol komolyan veszik az állampolgárok vallás- és lelkiismereti szabadságát. A bevonuló sorkatonának éppúgy, mint a hivatásos tisztnek, joga van a szabad vallásgyakorlatra, és ha igényli, a lelkigondozói szolgálatra.

Pillanatig se lehetett kétséges, hogy egyházunknak ezt az új szolgálati lehetőséget is fel kellett vállalnia, hiszen ennek elutasítása a missziói parancs szabotálását jelentené. De hogyan, milyen formában történjék ennek megszervezése? Erről már megoszlottak a vélemények, ami már az év eleji zsinati ülésen is tükröződött. De a választások előtt felgyorsult események nem adtak időt elmélyült vitákra, megérlelt vélemény- és törvényformálásra. Az élet újra csak megelőzött minket, és a nagyobb történelmi egyházakhoz igazodva, vezetőink aláírták a hivatalos megállapodást az azóta leköszönt kormánnyal a tábori lelkészi szolgálat felállításáról. Lehet bírálni ezt a lépést - többen meg is tették -, de talán még problematikusabb lett volna, ha egyházunk elutasítja ezt a lehetőséget, megbontva a történelmi egyházak bizonyos kérdésekben, közös szolgálatokban, már élő és működő közösségét. Zsinatunk jogfenntartással élt a kérdésben és a már részben felállított és megkezdett tábori lelkészi szolgálatra nézve megalkotta a lapunkban is olvasható törvényt.

Az élet azonban ismét megelőzött minket, hiszen közben kormányváltás történt hazánkban, és az MSZP-SZDSZ koalíciós megállapodásának június 27-én nyilvánosságra hozott dokumentumában többek között ezt olvashatjuk az 1.7.6. pontban: „Törvényi szinten kell biztosítani a hadseregen belüli közösségi vallásgyakorlás garanciáit. A katonai alárendeltség és a lelkigondozás összekeveredésének megelőzése érdekében nem kívánatos a tábori lelkészség

szerves integrációja a fegyveres testületekbe. Mivel ez már elkezdődött, fel kell mérni a jelenlegi helyzetet, és ennek alapján dönteni a továbbiakról. Újabb rendfokozatok adományozására már nem kerül sor, a koalíciós partnerek a lelkészek tábori szolgálatát civil formában képzelik el.”

Ezt a koncepciót érdemes összevetni azzal a németországi hírrel, amit az „Útitárs” 1994/3. számában olvashatunk: „Egy tervezet szerint a katonalelkészeket az állam elbocsátaná tisztviselői kötelékéből és csak egyházi alkalmazottként gondozhatnák az egyre kisebbé váló szövetségi hadsereg katd- náit...”

Merre vezet hát az a sokat emlegetett „európai út”? Sok a kérdőjel. .. Mi lesz a már beiktatott tábori püspökök és egyéb tisztségviselők jövője a változó hazai politikai klímában? Egyfajta összekötő szerepük lesz a Honvédelmi Minisztérium és az egyházak között? Maradnak katonai rendfokozatban a Honvédség által fizetve? Ha nem, akkor honnan lesz az egyházaknak anyagi fedezete ennek a szolgálatnak a biztosítására? De az anyagi feltételek mellett nem kevésbé nehéz kérdés a személyi feltételek biztosítása. Honnan lesznek tábori lelkészeink, akik erre a szolgálatra alkalmasak és képzettek is? Speciális szolgálat ez, ami sok ponton eltér a hagyományos gyülekezeti Szolgálattól. Négy évtizedes kényszerszünet után egyáltalában ki tud felkészítést adni erre a nehéz missziói munkára? Bár statisztikai felmérések igazolják, hogy van igény erre a szolgálatra, de vajon hogyan fogadják a tábori lelkészt a kiskatonák, ha „felülről” jön, s főleg a hivatásos állomány, akikben évtizedeken át táplálták az előítéleteket az egyházakkal szemben? Természetesen nem kevésbé kérdéses a kívülről civilként érkező lelkigondozó hitelessége, őszinte befogadási esélye... Minden elismerés azoké, akik ezen a nehéz terepen, ennyi kérdőjel és bizonytalanság közepette, valóban misz- sziói lelkülettel, önzetlenül szolgálatba állnak.

Sok-sok kérdésünkre a született zsinati törvény nyilván nem tud kielégítő választ adni, hiszen csak fáziskéséssel tudjuk követni a felgyorsult eseményeket. Folyik hát tovább a címben is jelzett verseny- futás az élettel az Élet védelméért, az Élet beszédének továbbadásáért!

Gáncs Péter

2. §•

A tábori lelkészi szolgálat feladata a lelkészi szolgálat végzése a Magyar Honvédség és a Határőrség szervezetében. A szolgálat lelki- pásztori tevékenysége kizárólag egyházi irányítás, felügyelet alatt áll. A tábori lelkész fegyverhasználatra és a lelkészi szolgálat rendeltetésével össze nem függő feladat ellátására nem kötelezhető, a háború áldozatairól szóló Genfi Egyezménynek megfelelően harcba nem vethető.

3. §.

A tábori lelkészek szolgálatukat az evangélikus és református egyházak közötti megállapodások értelmében ökumenikus nyitottságban, de a felekezeti önállóság tiszteletben tartásával végzik. A tábori lelkészi szolgálat kiterjed az evangélikus és a református vallású hivatásos katonákra és azok családtagjaira, a sor- és szolgálatot teljesítő tartalékos katonákra, a katonai tanintézetek hallgatóira, a honvédség és határőrség kötelékében dolgozó polgári alkalmazottakra, a katonai kórházakban elhelyezett betegekre, a honvédségi szociális otthonok lakóira, valamint a katonai büntetésvégrehajtási intézetekben tartózkodókra. Minden hozzájuk forduló, szolgálatukat igénylő személy lelkigondozását vállalják. 4

4. §•

Nagy létszámú helyőrségekben és a katonai főiskolákon főállású tábori lelkészek, a katonai kerületekben tábori esperesek működnek. A főállású tábori lelkészi és esperesi helyeknek az evangélikus és református egyházak közötti megosztását a két egyház közötti megállapodás rögzíti.

7. §•

Azokban a helyőrségekben, ahol főállású protestáns tábori lelkész nincs, a tábori lelkészi szolgálat illetékes vezetőjének felkérésére, az illetékes esperes jóváhagyásával, a helyőrségben állomásozó katonai szervezetek lelkészi feladatait a helyi egyházközség lelkésze mint kisegítő tábori lelkész is elláthatja.

8. §.

A főállású tábori lelkészek hivatásos tisztek. Lelkészi szolgálatukat az egyházi törvények szerint végzik, lelkipásztori tevékenységük kizárólag a tábori püspök irányítása és felügyelete alatt áll. Az egyházi fegyelmezés vonatkozásában az illetékes evangélikus illetőleg református egyházi bíróság joghatósága alá tartoznak. A tábori lelkész csak a tábori lelkészi szolgálat másik tagjával állhat alá- és fölérendeltségi viszonyban, a katonai szervezet működési rendjét, a rendfokozatával és beosztásával járó szabályokat azonban köteles megtartani. Ezek megszegése esetén a hatályos katonai jogszabályok szerint felelősségre vonható.

Kétarcú zsinat

I /.

z élet és a zsinat összetett voltát, kétarcúságát talán minden eddiginél jobban tükrözte a nyári ülésszak. Eddig nem használtuk ezt az elnevezést, de a június végi kánikula nem kímélte a zsinatot sem. így hát találó a nyári ülésszak elnevezés, egyben annak megállapítása, hogy hűvösebb időben egészségesebb zsinatolni.

Ami a kétarcúságot illeti. Lehet, hogy visszatekintve majd megállapíthatjuk, 1994júniusában az egyik legsikeresebb ülésszakot teljesítettük. A rideg tények támasztják ezt alá. A zsinat három törvényt alkotott. Egy maradandó teljes törvényt,, az egyházi bíráskodásról és két további törvényt, mindkettő rendkívül lényeges, időszerű, egészen más okokból. Az egyik az 1938 és 1990 között joghátrányt szenvedettek rehabilitációjáról rendelkezik. A másik a tábori lelkészi szolgálatot törvényesíti egyházi oldalról. Ez tehát a sikeres arc.

A kudarcos vonulat szombat este vette kezdetét, amikor a zsinat határozatképtelenné vált. Ez a tendencia folytatódott vasárnap délelőtt is. A zsinat szombat este és vasárnap délelőtt - ekkor istentiszteleten is részt vettünk a fasori templomban, valamint a második világháború áldozatai emlékműve koszorúzásán - élt azzal az ügyrendi lehetőséggel, hogy az eredeti napirendi témákról, a missziói törvény tervezetéről és a törvénykönyv szerkezetéről tanácskozott. Nem ment tehát veszendőbe ez az idő, de vasárnap délután az elnök berekesztette a tanácskozást. Ekkor jegyezte meg valaki, nehogy a közvélemény ebből negatív következtetésre jusson a zsinati munkát illetően. Nem késett a válasz. Kudarc a határozatképtelenség, de éppen az első két nap munkája hitelesíti, hogy egészében jól halad a zsinati törvényalkotás.

Nem szabad általánosítani, hanem konkrét tanulságokat kell keresni a kialakult helyzetből. Bármennyire lelkes a többség, sokan megszavazták a jövő nyárra tervezett egyhetes ülésszakot is - nemhogy a háromnapos üléseket -, mégis a realitást a két napos munka jelenti, főleg a péntek-szombati ülésszak. Vasárnap sok lelkész nem tudja megoldani a helyettesítést. Az iskolákat képviselő tanárok megválasztásával a zsinat létszáma hetvenöt főre emelkedett, ez azt jelenti, hogy a zsinat határozatképességéhez ötven zsinati tag jelenléte szükséges. Vasárnap negyvenhét fő volt a létszám.

Gondot jelentenek a rendszeresen hiányzók, akiknek távollétét ideje lenne megvizsgálnia az őket megválasztó testületnek. Tetézi a bajt, ha valaki nem jelzi előre, hogy nem tud részt venni az ülésen, mert ilyenkor a zsinati gazda nem tudja a póttagot mozgósítani a részvételre.

Nincs ok tehát túlzott elégedettségre, de pánikra sem. Az élet realitása - sokféle elfoglaltság, szolgálat, betegség - érvényesül, sajnos ehhez hanyagság is járul. Ne feledjük: a határozatképesség minimumszint, korlát, s kívánatos a minél nagyobb jelenlét, részvétel a döntések meghozatalában, hogy új törvényeink valóban tükrözzék az egyház egészének az akaratát.

Visszatérve a pozitívumokhoz és innen vizsgálva az ülésszak eredményeit, igen elégedettek lehetünk a bíráskodásról rendelkező törvénnyel. Elismerés illeti meg az előkészítő munka oroszlánrészét vállaló és a tervezetet előterjesztő Galli István dr.-t. Azért is, mert kedvesen, türelmesen állta a

vitában is a sarat. Remélhető, hogy nem lesz sok dolga a törvény alapján megválasztásra kerülő bíróságoknak, mégis nagy jelentőségű, hogy a bíráskodás elvált az egyházvezetői tevékenységtől.

Az 1966-os törvény eddig sokat kifogásolt része volt, • hogy az országos bírósági elnökség azonos volt az egyházi elnökséggel, bár ez a törvény is igyekezett az összeférhetetlenséget enyhíteni azzal, hogy a másik egyházkerület biráiból kellett a tanácsot megalakítani; amikor egy ügyet tárgyaltak, mégis a jelenlegi a minden tekintetben megálló megoldás.

Az ügy fontosságát mutatja, hogy az egyházi elnökség -jelenleg az őfeladata a törvény hatályba léptetése - a zsinati elnökséggel összhangban a törvény azonnali kihirdetését és hatályba léptetését határozta el. Ezt az is indokolja, hogy így a rehabilitációs ügyekben a bírósághoz fordulók már a megújult bíráskodással találkoznak. Ez egyben erősíti az elhatárolódást a múlttól, ami lényeges a rehabilitációs eljárások belső erkölcsi hitele, tartalma miatt is.

Nem volt érdektelen, sőt helyenként meghökkentően feszültté vált a vita a „határozatképtelen” üléseken is. Szellemesen jegyezte meg Andor- ka Rudolf, a zsinat világi elnöke, a törvénykönyv szerkezetéről folytatott éles vita vége felé, hogy ezt kívülállóként élte végig. Örömmel tölti el, hogy eddig is, és ezen az ülésszakon is számos konkrét következményekkel bíró, lényeges kérdést tárgyalt, döntéseket hozott a zsinat. Nem vitatva a törvénykönyv beosztásának a fontosságát, ezt a kérdést nem érzi olyannak, amelyet késhegyig kellene élezni, amelyen - győzzön bármelyik álláspont - a gyakorlat számára lényeges szempontok vesznének el.

A vita lényege - egyetértve Andorka Rudolffal - körülbelül úgy fogalmazható meg, hogy az egyházi szervezet, intézményrendszer és ennek feladatai megfogalmazásán túl a funkcionalitás, a működés jelenjen-e meg és ha igen, akkor hogyan a törvénykönyvben. A dolgot bonyolítja, hogy a zsinat már állást foglalt a funkcionalitás mellett, az egyházi szolgálatról szóló törvény beiktatásával, amivel a jogászok nem értettek egyet, de elfogadták. Az egyet nem értés oka, hogy így a szolgálat, a működés elszakad a struktúrától, átfedések keletkeznek, de ezek kezelhetők. Igen ám, de a missziói törvény bekerülését meg éppen azok tartják túlzásnak, akik egyébként a funkcionalitást támogatták, mondván, hogy az egyházi szolgálatban minden benne van. Erre a másik oldal a klerikalizmus kritikáját - nem mondjuk vádját - vette elő, mondván hogy a szolgálatról szóló törvény tervezete jóformán csak a lelkészek szolgálatát érinti. - Ízelítőül talán ennyi is elég a vitából, amely azzal a bölcs javaslattal zárult, hogy a különböző álláspontok képviselői jussanak egyezségre, mert ez valóban nem elvi alapkérdés, hanem a minden oldalról megalapozott optimális törvényi szerkezet kérdése, melyben nincs egyetlen abszolút megoldás. Ezért is szorulnak karbantartásra a törvények, még az alkotmány, az alaptörvény is. Talán^ikerült érzékeltetni, hogy nem megalapozatlan optimizmus a bizakodás a zsinati ritmus felpörgésében, számomra még a kudarcjelek is ezúttal ezt üzenték.

Dr. Frenkl Róbert

t