Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
Az Evangélikus Elet 59. évfolyama 1994. JULIUS 24. A ZSINAT TIZENHARMADIK ÜLÉSSZAKA: JUNIUS 24-26. Ez történt a tizenharmadik ülésszakon HÁROM ÚJ TÖRVÉNYT ALKOTOTT A ZSINAT A háromnapos ülésszak első két napja igen eredményes volt. Három törvényt fogadott el a zsinat és intézkedett arról is, hogy azok mielőbb hatályba lépjenek. Az egyik - és legterjedelmesebb - törvény „Az egyházi bíráskodásról” szól. A másik kettő ugyan rövidebb szövegében, de jelentőségük semmivel sem kisebb: „Törvény az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról.” és „Törvény a tábori lelkészi szolgálatról.” A zsinat szombat délutánig volt határozatképes, ettől kezdve határozatképtelen. Voltak ezen az ülésen is póttagbehívások, sajnos nem mindenki jelezte előre akadályoztatását, nem tudtak helyette póttagot behívni, vagy elfogytak a póttagok egyik-másik testületnél. A négy - eddig még nem szerepelt - póttag: dr. Garami László, dr. Molnár Lajos, Szemerei János és Tóth Attila. A 13. ülésszakon dr. Andorka Rudolf, dr. Reuss András, dr. Sólyom Jenő és Szebik Imre elnökölt. Napirend előtt két felszólalás hangzott el: dr. Sólyom Jenő a zsinat módszerének kérdésében szólt, dr. Zsigmondy Árpád a jövő képének felrajzolásával a zsinat felelősségét hangsúlyozta. Mindkét felszólalást lapunk hasábjain közöljük. A fenti három törvény megalkotásán túl foglalkozott a zsinat még a törvénykönyv beosztásának kérdésével, a misszióról szóló törvénytervezettel és az előző ülésszakon kiküldött „ad hoc” bizottság előterjesztésével, mely az egyházi tisztségviselők politikai szereplésével kapcsolatos kérdéseket tárta fel. Az egyházmegyéről és az esperesről szóló törvénytervezet általános vitájára az említett ok miatt nem kerülhetett sor. Erre a következő ülésszakon számíthatunk. A zsinatnak kialakult a spirituális légköre is. Ez az áhítatok, igehirdetések tartásában nyilvánul meg. A bevezető áhítatot általában a zsinat nem lelkészi tagjai közül vállalják minden alkalommal. A 13. ülésszak megnyitó áhítatát Jancsó Kálmánná győri iskolaigazgató, zsinati tag tartotta. Vasárnap délelőtt a fasori gyülekezet istentiszteletén vett részt a zsinat tagsága, itt dr. Hafenscher Károly ny. lelkész prédikált. Mindkét igehirdetés szövegét lapunk más helyén közöljük. Mai számunkban elsősorban a megalkotott törvényekkel és azok megszületésének kommentálásával találkozhatunk. Ezenkívül igyekszünk a zsinati tárgyalások hangulatát, fordulatait is elemző cikkekben olvasóink elé tárni. Megnyitó áhítat igehirdetése-Tartotta: Jancsó Kálmánné zsinati tag Rom 12,4-8 A hasonlat, amellyel az apostol bevezeti mondandóját, megőrizte aktualitását, rendkívül pontos és találó. Világosan utal a hívő ember helyére az egyházban, a gyülekezetben, felszólítva mindnyájunkat a kegyelem ajándékai szerint való munkálkodásra. Kibontva a képet, többféle megközelítés lehetséges. A természet, a társadalom életében - bárhová tekintünk - mindenütt élő, mozgó rendszereket látunk. Az emberi szervezetben minden egyes szervnek külön feladata van, s felülről kapott parancsra teszi a dolgát: így látunk, hallunk, érzünk, mozgunk, gondolkodunk: élünk. Ha a legegyszerűbb vagy a korszerű, bonyolult szerkezeteket vizsgáljuk, azokban is minden egyes alkatrésznek megvan a maga funkciója. Az energia adja az indítást, az alkatrészek mozgásba lendülnek: a szerkezet működik. Ahhoz, hogy az élő organizmusok, a mechanikai eszközök jók működjenek, összhangra, pontos együttműködésre, a parancs szigorú teljesítésére van szükség. Egyházunk felépítése is ezen az elven alapul. Jézus Krisztus tanítása, elküldése szerint minden szolgálatban tevékenykedő tagnak megvan a helye és szerepe Krisztus országának építésében. „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként egymásnak tagjai.” A rendező elv: egy test vagyunk a Krisztusban. Bármilyen feladatot kaptunk, az Ő párán- csát teljesítjük. Tőle kapjuk az indíttatást, a kezdő energiát, s az üzenet végigszalad minden tagon, a közvetítő továbbadja: a szervezet mozgásba lendül, az egyház él, a gyülekezetekben áldásos munka folyik. Egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk: egymásra vagyunk utalva, együtt, munkánkat összehangolva tudjuk teljesíteni Jézus Krisztus akaratát. Az Isten iránti feltétlen szeretet mellett az egymás iránti felebaráti szeretet parancsát kaptuk Tőle, hogy véghez vigyük azt, amivel megbízott bennünket. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk. Akkor tudjuk igazán teljesíteni a ránk rótt feladatot, ha alázattal beismerjük: képességeink nekünk adott kegyelmi ajándékok, s mi egy hatalmas égy részeként vállaljuk a közvetítő szerepét. Nem a szürke és jellegtelen dróthuzalok, a kapcsolók, az égők a fontosak, csak a fény, ami világosságot és meleget hoz az életünkbe. Nem mi vagyunk a fontosak, hanem Krisztus üzenete, amelyet továbbítunk úgy, és olyan eszközökkel, ahogy nekünk adatott: „ha prófétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint prófétál- junk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk. Az emberi szervezet és bármi, amit az ember alkotott, magában hordja a meghibásodás lehetőségét is. Ha megbetegszik valamelyik szerv, megérzi az egész szervezet, leromlik, gyógyításra szorul. Ha valamelyik alkatrész eltörik, leáll a gép, működésképtelenné válik, meg kell javítani, hogy újból szolgáljon bennünket. Egyházunk is súlyos betegségen, válságon esett át az elmúlt évtizedekben. Elvették vagy megcsonkították a szabad szolgálat lehetőségét, egy tollvonással megszüntették az egyházi iskolákat, beszűkítették a missziói munkát. Még nagyobb kár, amit az emberi lelkekben végzett pusztítás jelentett. Egyszerre több tag vált működésképtelenné. Generációk maradtak ki a szolgálatból, az evangélium nem jutott el hozzájuk, s csak kevesen maradtak hívek. Talán mi, tanárok szenvedtük meg leginkább az elmúlt időszakot. A hatalom eszközként használt bennünket nemtelen céljaira, s csak Isten különös csodája, hogy csendben, a mélyben mégis az 0 akarata munkált bennünk, tanítványaink batyujába talán egy kicsivel többet tettünk, s Ő tartott meg minket, hogy újból szolgálatába állhassunk. Olyan ez számunkra, mint mikor a fáradt, elcsüggedt vándor friss forrásra talál, vagy mikor Jézus csodái nyomán a vak újra lát, a sánta felkel és jár, a halott feltámad. Hogyne követnénk hát Őt minden erőnkkel, újjászületett hittel, képességeinket az Ő szolgálatába állítva. Mindnyájan érezzük a felszabadulás örömét, a szólás szabadságát és felelősségét, a tennivalók sokaságát, a közös akaratot, hogy Jézus Krisztus egyháza új erőre kapva, gyógyultan teljesítse küldetését; minden tagja a kegyelem ajándékai szerint tegye a dolgát azon a helyen, ahová állította az Úr. Nekünk itt a zsinaton különösen is nehéz és felelősségteljes a küldetésünk. Újból kell értelmeznünk Jézus Krisztus missziói parancsát, meg kell határozni - a hagyományokra építve és az újat befogadva - azt a rendszert, azokat a törvényeket, amelyek alkalmasak arra, hogy segítségével a tagok helyükre kerüljenek, lendületbe jöjjön az egy test, evangélikus egyházunk. Ha végigolvassuk a készülő törvény egyes fejezeteit, akkor válik igazán világossá Pál apostol tanítása. A fejezetek ölelik fel az egyházi szolgálat különböző ágait, amelyek mind egy cél szolgálatában működnek. „...ha prófétálás adatott, akkor a hit szabályai szerint prófé- táljunk, ha valamilyen más szolgálat, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó a szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jó kedvvel.” Ehhez a szolgálathoz adjon nekünk Isten békességet, egymás iránti szeretetet, világos elmét, bölcsességet egyházunk feje, Jézus Krisztus és a Szentlélek által. Ámen. Verőfény és lehűtő árnyék a zsinat 13. ülésszakán A nyári ülésszak verőfénye: három törvény megalkotása alig két munkanap kilenc - kellő létszámú - ülésén. A lehűtő árnyék: a szombat esti-vasárnapi létszámhiány, amely azonban gyümölcséréssel biztató tanácskozásban hasznosult. Az ülésszak most is egy nem lelkész zsinati tagnak: Jancsó Kálmánnénak áhítatával kezdődött. A zsinat lelkész elnöke dr. Reuss András professzor ismertette az Ordass Lajos Baráti Kör memorandumára adott elnökségi választ és annak Kendeh György nyugalmazott lelkész részéről történt kedvező, reménységre jogosító fogadtatását. Napirend előtt szót kért dr. Sólyom Jenő alelnök (felszólalását külön közöljük) és dr. Zsigmondy Árpád, a budai egyházmegye lelkész küldötte, hogy emlékeztessen létünk mezsgyéjére állított voltunkra és az ebből adódó követelményekre. (Felszólalását más helyed közöljük.) A zsinat nem lebecsülendő eredményes munkája során megalkotta a dr. Galli István által vezetett szakbizottságban előkészített törvényt az egyházi bíráskodásról, ami az egyházi élet jó rendje végett és emberi bűnös voltunk miatt szükséges. (Ismertetése más helyen.) Ez és a többi törvény meghozatala kemény és eredményes munka volt, és nem gondolkodás nélküli rábólintás, amint a szavazatok megoszlása is tanúsítja. A második megalkotott törvény szövegét szintén dr. Galli István terjesztette elő. Ez a „törvény az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról” - kimondja az állami nyomásra hozott törvénytelen, embertelen intézkedések semmisségét, megköveti a sértetteket és biztosítja a sértettek jogát a semmisségnek egyházi bíróságon való megállapítására. (Ezt nevezik népszerűén, de jogilag tévesen rehabilitálásnak). Ugyanis jogilag a rehabilitáció egy helyes ítélet következményeinek utólagos megszüntetését, a jogosan megbélyegzett személy visszafogadását jelentené. (A törvény ismertetését lásd lapunk más helyén.) A múltbéli külső kísértéseknek engedés problémái után a jelen és jövő időszerű kísértései ellen akart védelmet adni a zsinat, amikor az egyházi tisztségviselőhöz méltatlan, vagy az egyházi szolgálatot akadályozó magatartásról vagy feladatvállalásról igyekezett törvényt hozni az ezzel az üggyel megbízott „ad hoc” (külön)bizottság munkája és Thurnay Béla előterjesztése alapján. A javaslat tárgyalása általános vitával befejeződött, részletes vitája szükséges. Majd utóbb kell beépülnie az új törvénykönyvbe a maga helyére, bár sürgősen kellett volna az ügyet rendezni törvénnyel, miután ezt kerületi és országos egyházi szinten nem sikerült megoldani. A harmadik megalkotott törvényt, A tábori lelkészi szolgálatról Zászkaliczky Péter terjesztette elő. Ezzel az volt a gond, hogy az állami javaslat és a nagyobb történelmi vallásfelekezetek illetékeseinek állásfoglalása kész helyzetbe hozta egyházunkat, s ez ügyben mindenesetre az újratárgyalás jogát fenntartottuk. (A törvény ismertetése más helyen.) A megalkotott három törvény kihirdetése és hatályba léptetése a zsinati, illetve az országos elnökség feladata. Az egyház missziói-evangeli- záló szolgálatáról szóló törvény általános vitájának újrakezdését újonnan fölmerült alapvető szempontok javallották. Ezzel kapcsolatban vita folyt a törvénykönyv beosztásáról is. Volt, aki a törvények jogi jellegét féltette a spiritualizálódástól, míg más az egyház lelki természetének érvényesüléséért aggódott. A különböző, egymást kiegészítő gondolatok kifejtése módot adott a kölcsönös, türelmes megismerésre. Ez a zsinati tagok látókörét szélesítette. Az igazoltan távollévőkből négy tag helyett, nem lehetett póttagot behívni. Szombat délután többen távoztak, köztük több siető lelkész. így a zsinat határozatképtelenné vált. Ennek előnye az volt, hogy hasznos tanácskozások folyhattak a napirend témáiról. A határozatképtelen létszámmal folytatott tanácskozás során némelyek klerikalizálódástól féltették egyházunk törvényalkotását. Mások az evangelizációsmissziói munka törvényi keretét biztosítottnak látták az egyház szolgálatáról szóló, részben letárgyalt, részben készülő törvény szövegében. Dr. Sólyom Jenő, a Déli Kerület felügyelője sajnálatos módon lemondott zsinati alelnöki tisztségéről, mert számára elfogadhatatlannak tűnt vitapartnereinek és a zsinat jelentős részének elutasító merevsége. Zsinati szak- bizottsági tagságát ez természetesen nem érinti. A zsinaton fölmerült egy - a szabadságok terhére tartandó - egyhetes jövő nyári ülésszak gondolata. Akik ezt vállalták, nem érték el a többségi létszámot. A 13. ülésszak munkája mindenesetre rácáfolt a zsinatot lassúsággal illető vádra, hiszen felülmúlta világi törvényhozások teljesítményét. A szakbizottságok munkája tovább folyik. Az elkészült javaslatokat a zsinati tagok tanulmányozásra idejében megkapják. A fényeket és árnyékokat látva, Isten iránti hálával, de a feladatok még komolyabban vételével kell tekintenünk a 13. ülésszakra és készülni az október 7-9-én esedékes következőre.-dy -ád A ZSINAT KÖVETKEZŐ (14.) ÜLÉSSZAKA 1994. október 7-8-9-én lesz a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban. Az ülésszak tárgysorozatát az elnökség fogja összeállítani. Azok a törvénytervezetek, melyek a 13. ülésszakon nem kerülhettek sorra általános vagy részletes vita során, ezen a következő ülésszakon tárgyaltainak. t
