Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-17 / 29. szám

Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 29. SZÁM 1994. JÚLIUS 17. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 7. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 25 Ft Keresztyén mivoltunk összfogiaiata az, hogy viszontszeressük azokat, akik minket szeretnek. És türelemmel legyünk azok iránt, akik megbántottak minket Augustinus A TARTALOMBÓL ÜNNEPPÉ MAGASZTOSULT ESTI ÓRA ORGONASZENTELÉS HARKÁN BUDAHEGYVIDÉK-PANNONHALMA-TIHANY A Icológiai Akadémia tanári kara; dr. Reuss András dékán beszámolóját tartja Evangélikus egyházfők világtalálkozója A genfi Ökumenikus Központ rutinszerű gyűlései és rendezvényei ritkán engedik meg azt a megjegy­zést, ami a június 17-20. közötti evangélikus egyházfői találkozót illette: ilyen még nem volt. A Lu­theránus Világszövetség összes tag­egyházának vezetőit hívták ugyan­is össze és ez szokatlan dolog. A különböző világgyüléseken ugyanis az egyházak küldöttei so­rában nem mindig vannak ott az egyházfők. A Világszövetség Ta­nácsa, legfőbb vezető testületé pe­dig létszáma szerint kisebb, mint­sem beleférne mind. a száztizen- négy tagegyház. A másik szem­pont pedig, hogy nem a tagegyhá­zak jelölik a Tanács tagjait, hanem bizonyos kvóta-rendszer szerint, ami lelkészek és nem-lelkészek, nők és férfiak, fiatalok és időseb­bek, valamint a földrajzi-földrészi képviselet elosztását jelenti, az ösz- szetételt tulajdonképpen „felül­ről”, azaz a Világszövetségtől ha­tározzák meg. Egy ilyen egyházfői találkozó nincs is benne a Világ- szövetség munkatervében. Az összehívásra most mégis az adott okot, hogy az 1984-től tevé­kenykedő főtitkár, a norvég dr. Gumiár Staalsett ez év őszétől meg­válik posztjától és az elnökkel, a brazil dr. Gottfried Brakemeier egyházelnökkel (püspökkel) együtt alkalmat akartak adni a ta­lálkozásra, az értékelésre. Erre kü­lönösen is azért volt szükség, mert megsokasodtak egyes tagegyhá­zakban a genfi központot érintő kritikai vélemények. Az 1984-ben Budapesten tartott világgyűlés után ugyanis Staalsett főtitkár olyan új világszövetségi struktúrát vezetett be szervezeti reform cí­mén, amelyik nem aratott osztat­lan elismerést. Az elégedetlenség egyik alapja az, hogy az új struktúra csökken­tette az egyes bizottságok számát és a tagegyházakból kevesebben kerültek közvetlen kapcsolatba a genfi központ munkájával. Koráb­ban a tanulmányi, missziói, kom­munikációs és világszolgálati- segélyprogramos bizottságok tag­jai a maguk otthoni egyházi kör­nyezetében továbbadói voltak mindannak, amit a világszövetség végzett. Az új központositott veze­tés, a genfi központ programjainak és munkatársi gárdájának jelentős csökkentése, sajtókiadványok és rádióprogramok beszüntetése azt eredményezte, hogy Genf és a ta­gegyházak távolodtak egymástól. Az új szervezeti meggondolások mögött elsősorban anyagi nehézsé­gek húzódtak meg. Ügyanakkor azonban sokan fölvetették, miért nem a prioritások, a fontossági sorrend jobb meghatározásával próbálták megoldani a kérdéseket. Ide tartozna, hogy a 6-7 évenként összehívott nagygyűlések létszá­mát kellene inkább csökkenteni vagy egyáltalán kérdezhetjük, mi­ért is van szükség olyan nagygyű­lésre, amelyik a nagysága és ebből adódó tehetetlensége miatt nem képes a napirendre tűzött kérdése­ket végig sem beszélni. A mostani egyházvezetői konfe­renciának tanácsadó jellege volt és amikor a főtitkár felvázolta beszá­molójának az ökumené és tagegy­házaink problémáit, élénk viták kezdődtek. A kérdések tulajdon­képpeni megvitatása és a döntések azonban az egyházvezetői tanács­kozás utáni „hivatalos” tanácsülé­sen történtek. Kétségtelen tény, hogy a genfi központ óriási jelentőségű, első­sorban a világszolgálati-segély- program osztálya révén. A World Service-osztály az egyik legna­gyobb humanitárius és katasztró- fa-elhárító egyházi szervezet a vilá­gon. Ugyanakkor bizonyos, hogy ez a munka, ami nem egyházi pénzből, hanem zömében kor­mánypénzekből folyik, kevésbé kapcsolódik a misszió és evangéli- záció szolgálatához és attól a leg­többször elkülönül. Sok tagegyházban fájlalják, hogy az a teológiai munka, ami korábban olyan jellemző volt a Lutheránus Világszövetségre, le­építésre került és nagyon csökken­tett mértékben folyik. Mintha el­uralkodna az ökumenében általá­ban az az akciós-gondolkodás, amelyik nem teológiai megfontolá­sokból indul el és ezután levonja azokból a következtetéseket, ha­nem először is a programokra és akciókra gondol és utána keresi hozzá a teológiai alátámasztást. Vitát eredményezett az a terv, hogy a Világszövetség legközeleb­bi nagygyűlését 1997-ben Hong­kongba tervezi éppen abban az időszakban, amikor a nemezetközi megállapodások szerint Hong­kong 99 évi angol érdekeltségből visszakerül az anyaországhoz, Kí­nához. Sokan óvták a Világszövet­séget, hogy a kínai emberi jogi problémák miatt, amelyek valószí­nűleg nem oldhatók meg addig maradéktalanul, ne veszélyeztes­sék a világgyűlés megrendezését. Hiszen hasonló nehézséget tapasz­talt már Genf 1970-ben, amikor igen rövid határidővel a Brazíliába tervezett világgyűlést a francia Evianba kellett áthelyezni. Ősztől új főtitkára van a Világ- szövetségnek, dr. Ishmael Noko, az afrikai Zimbabwéből, aki eddig az egyházi együttműködési osztályt vezette. Az a reménységünk, hogy vezetése alatt a Világszövetség majd számba tudja venni mindazt a kritikát és javaslatot, amit az evangélikus egyházfői találkozó eredményezett. Úgy látszik, a nagy világgyűlé­sek kora lejárt, a hangsúly áttevő­dik a területi-regionális találko­zókra, a kétoldalú egyházközi kapcsolatokra, hogy a szomszédok (Folytatás a 3. oldalon) LELKÉSZAVATÁSOK A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN 1994. július 24-én, vasárnap délután 3 órakor a Deák téri templomban dr. Harmati Béla püspök lelkésszé avatja: Aradi András Dénes Ilona János Zsuzsanna Németh Mihály Pálinkás Ingrid Vári Krisztina lelkészjelölteket. Az avatási istentiszteletre minden érdeklődőt szeretettel várunk. LELKÉSZAVATÁSOK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN 1994. július 23-án, szombaton délelőtt 12 órakor a Győri öregtemplomban Szebik Imre püspök lelkésszé avatja: Karsay Lajos Ihász Beatrix és Varga Györgyi lelkészjelölteket. 1994. július 23-án, szombaton délután 3 órakor Takácsiban avatja lelkésszé Szebik Imre püspök Polgárdi Sándor lelkészjelöltet. 1994. július 31-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Miskolcon a gyülekezet templomában Szebik Imre püspök lelkésszé avatja Schermann Gábor lelkészjelöltet. Az avatási istentiszteletre minden érdeklődőt szeretettel várunk. A TEOLÓGIA GYAKORLATI TUDOMÁNY Az Akadémia ünnepi ülését jú­nius 23-án tartották meg. Reuss András dékáni beszámolójából megtudtuk, hogy éppen 20 éve köl­tözött az Akadémia Zuglóba és öt évvel ezelőtt készült el az új épület. Az ülésnek még az adott jelentősé­get, hogy az 50 évvel ezelőtt - 1944- ben - végzett nyolc lelkészünk is jelen volt az évzárón és első alka­lommal osztották ki a „dr. Sólyom Jenő emlékérmet”. A megnyitó istentiszteleten dr. Fabiny Tibor professzor prédikált. lKir 19,4-8 alapján szolt arról, hogy Illéshez hasonlóan megfárad­va érkeznek sokan egy év végére. A komoly munka valóban fáraszt, de itt biztatást kapunk, konkrét út­mutatást: „Erőd felett való utad van!” Erő feletti út volt az elmúlt tanév hallgatóknak és professzo­roknak, erő feletti út volt a jubilán­soknak az ötven év. és mindnyá­Aradi András V. éves hallgató a végzősök nevében búcsúzik junknak hordoznunk kell bűneink, kudarcaink terhét, mellyel me­gyünk az oltárhoz, hogy vegyük az élet kenyerét. Szükség van az étel - kenyér és ital - újra és újra magunk­hoz vételére. Erős bizonyságtevésre kell felkészülni, minden erőt igény- bevéve kell egyházunkban szolgál­ni. Erőre szükség van, vajon lesz-e elég átmenni és átvezetni az egyhá­zat a 21. századba?! A dékáni beszámolóból megtud­tuk, hogy mit jelent a teológia, mint gyakorlati tudomány. A tanári kart „nem az elvont teológiai tudomá­nyosság elefántcsont tornyába való visszavonulás veszélye kísérti. Ta­nári munkánknak nem egyoldalú­sága, hogy a való életről tudomást nem véve, belemélyedünk az elmé­leti munkába. Inkább ennek ellen­kezője a valóság: a mindennapi ki­hívások közepette annyira a napi feladatok szolgaságában élünk, hogy a tudományos munkában való elmélyedésre sem idő, sem energia, sem belső, sem külső csend, még igen határozott eltökélt­séggel is alig biztosítható... A közvélemény előtt miként is versenyezhetne a teológia gyakorla­ti mivolta a társadalmi és a gazda­sági élet, a pénzügyi rendszer, az ipari termelés, a mezőgazdaság, az egészségügy, a közoktatás vagy ép­pen a környezetvédelem gyakorlati hasznával?... A teológia nem ráérő emberek vagy intellektuálisan ér­deklődő emberek semmire sem kö­telező foglalatossága, hanem olyan tudomány, amelyben eseményről, jövőről, elkötelezésről van szó, melynek az ember nem lehet pusz­tán szemlélője. A teológia - Isten igéje és a Krisztus esemény alapján Tanévzárás a Teológiai Akadémián- minden kor emberét az Istennel való viszony dinamikájában látja, ezért a teológia tárgya „a bűnös és elveszett ember, s a megigazító vagy megváltó Isten... .. .Nekünk, evangélikusoknak nem volna szabad elhinnünk azt, amit rólunk is, Lutherről is annyi­szor mondanak, a reformációban meghirdetett evangéliumi szabad­ságot az autonóm lelkiismeret sza­badságaként értelmezve. Hiszen az evangélium szabadsága nemcsak abból áll, hogy „íme meggyógyul­tál”, hanem abból is, hogy „többé ne vétkezz”. Pál ezért kezdi leveleit több alkalommal is azzal, hogy ma­gát „Jézus Krisztus szolgájának” mondja, nem a szolgáló, a diako- nosz, hanem a rabszolga, a doulosz értelmében. Az evangéliumi sza­badság nem az, hogy azt tehetem, amit akarok, hanem „többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él ben­nem”. A teológiai tudomány nagy megpróbáltatás is az ember számá­ra... A teológiai megpróbáltatások­ban csak az imádság, Isten igéje és a testvéri közösség segithet... Urunk úgy erősít meg, hogy közben kezdettől feladatot is ad.” A beszámolóból megtudtuk azt is, hogy 16 hallgató tett sikeres zá­rószigorlatot, őket a közeljövőben kerületük püspöke avatja majd lel­késszé. Első szigorlatot 20 hallgató tett, alapvizsgát 17, első vizsgát 24 hallgató tett. A levelező tagozaton az első két év bibliai tárgyaiból alapvizsgát tett 47 hallgató. A ka­posvári Csokonai Vitéz Mihály Ta­nítóképző Főiskolán folytatott há­rom évi tanulmány után evangéli­kus hitoktatói oklevelet kapott há­rom végzett tanitónő: Borsos Ildikó (Nagyveleg), Jakus Erika (Keszt­hely) és Kovács Agnes (Balatonszár­szó). Áz Akadémián 116 nappali teo­lógiai hallgató, 12 nappali hittanta­nár szakos hallgató, a levelező ta­gozaton 55 hitoktató és hittantanár hallgató oktatása folyt. A „Dr. Sólyom Jenő Alapítvány" díját a kuratórium ez évben „A kör­mendi ágostai hitvallású evangéli­kus egyházközség története c. ta­nulmányáért Zügn Tamás körmen­di lelkész esperesnek ítélte oda. A díj a Dr. Sólyom Jenő emlékérem­ből (Galli Jánosné munkája) és pénzjutalomból (50 000,- Ft) áll. A kuratórium az emléérmet oda­ítélte id. Magassy Sándor ny. lel­késznek is a magyarországi evangé­likus lelkészek és tanítók adattárá­nak, az ún. Onomasztikonnak az összeállításában végzett munkássá­gáért. Meleg szavakkal köszöntötte a dékán az 50 éve végzetteket, kérve őket a további kapcsolattartásra és az Akadémiáért való imádkozásra. Aranyoklevelet adott át a megjelen­teknek: Hernád Tibor, Jánosy Ist­ván, Nagybocskai Vilmos, Szabó Gyula, Szerdahelyi Pál, Tarjáni Gyula, Veczán János és Zoltán László nyugdíjasoknak. Nevükben Nagybocskai Vilmos mondott kö­szönetét, megemlékezve az elmúlt évtizedek nehéz szolgálatáról és Is­ten hűséges vezetéséről. A végzős hallgatók nevében Ara­di András búcsúzás helyett köszöne­tét mondott azoknak, akik idáig elvezették őket: szülőknek és nagy­szülőknek, lelkészeknek és tanárok­nak, a gyülekezeteknek és minde­nért Istennek adott hálát. Dr. Harmati Béla püspök szólt a jubilánsokhoz, köszönetét mondva hűséges ötven éves szolgálatukért, a professzoroknak tanító munkáju­Nagybocskai Vilmos ny. lelkész a jubilánsok nevében szól kért és a most végzett hallgatókat arra kérte, hogy a megnövekedett lehetőségek között, mely vár reájuk, ne feledkezzenek meg a megnöveke­dett felelősségükről sem. A gyüleke­zetek felé vegyék az irányt! Tóth-Szöllős Mihály Az 50 évvel ezelőtt végzett lelkészek családtagjaikkal LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG A Világszövetség Tanácsa június 21-29. között Genfben tartott ülésén a római katolikus egyházzal folytatott dialógus-bizottság társelnökévé választották dr. Harmati Béla püspököt. Ez azt jelenti, hogy a következő években a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán tíz-tíz tagú bizottsága az előző évtizedek teológiai párbeszéde után újra elkezdi új összetételben azt a munkát, amelyik az ökumenikus közeledés és együttműködés szükséges kísérője. Egyházunk és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanács számára megtisztel­tetés, hogy püspökünk, aki az Ökumenikus Tanács elnöke is, ilyen fontos egyházi nemzetközi megbízást kapott. A TIZENHAT LELKÉSZ JELÖLT: Aradi András Németh Mihály Dénes Ilona Németh Zoltán Hvizsgyalka György Pálinkás Ingrid Ihász Beatrix Polgárdi Sándor János Zsuzsanna Schermann Gábor Karsay Lajos Varga Gyöngyi Kozma Lívia Vári Krisztina Loós Péter Veress István i ( * t . \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom