Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

Evangélikus Elet 1994. július 3 KILENCVEN ÉVES A LUTHERÁNIA Az ötödik budapesti Bach-hét május 30.-június 5. között zajlott a Deák téri templomban. Az idei hétnek kiemelkedő eseménye volt a záró est, melyen a Lutheránia jubileumi hangversenyét hallgat­hatta meg a zsúfolt templom gyü­lekezete. A kezdés előtt Zászka- liczky Péter igazgató-lelkész jelen­tette be az eseményt, majd dr. Har­mati Béta püspök köszöntötte a jubiláló kórust. Beszédéből né­hány gondolatot adunk közre. „Meghajtjuk fejünket azok em­léke előtt, akik mint régi vezetők - Kendeh-Kirchknopf Gusztáv, Kapi- Králik Jenő, Zalánfy Aladár és Weltler Jenő - hozzájárultak ah­hoz, hogy kilencven éven keresztül ebben a templomban az egyházze­ne otthonra találjon... A Lutheránia egyet jelentett és jelent evangélikus zenei öröksé­günk ápolásával. Azzal a hagyo­mányőrző tisztelettel, amellyel Bach János Sebestyén műveit, az evangélikus korálok és istentiszte­letek világában gyökerező zenét megszerettették hazánkban. Tet­ték ezt az európai egyházzenei esz- mélés és útkeresés legjobbjaival párhuzamosan, főleg Zalánfy Ala­dár és Weltler Jenő munkásságán keresztül. Ők a legnehezebb évtize­dekben is, anyagi lehetőségek nél­kül, lelkesedéssel, egyházi összefo­gással évente előadták Bach pas­sióit, kantátáit, nagy műveit. Isko­lateremtő, nemzedékeket nevelő, kultúraformáló tevékenység volt! A Lutheránia jelenti azután a gaz­dag örökség mai kamatoztatását... Ebben a templomban nemcsak barokk dallamok, hanem korunk zenei alkotásai, mai egyházzenénk büszkeségei is megszólaltak. A hetvenes évektől kezdve különö­sen is Szokolay Sándor volt az, aki­nek művei - közöttük azok, ame­lyeket kifejezetten a Lutherániá- nak írt - ott és szerte az országban és külföldön is előadásra kerül­tek. .. A Lutheránia jelentősége, hogy általa egyházunk és hazánk zenéje, kultúrája, hite, tradíciója ismertté vált szerte Európában és a vilá­gon... 1978-tól kezdve háromszor egymás után Németországban járt az énekkar és rangos rendezvények során bizonyított, német országos és világrendezvényeken mutatott be magyar müveket.” Köszöntötte a püspök a kilenc­ven éves Lutherániát, mai vezetőjét Kamp Salamon karnagyot. Trajtler Gábor orgonaművész-lelkészt és azokat, akik ezen az estén is énekel­tek a kórusban. Köszöntötte azo­kat is, akik korábban voltak Luthe­ránia tagok, vagy a zenekarban szolgáltak és szép számban megje­lentek a jubileumon. A jubileumi hangverseny műso­rán Bach 29. kantátája („Wir dan­ken dir”) és a Magnificat szerepelt. Mindkét mű Isten magasztalása és ez méltó hang volt a kilenc évtize­dért való hálaadásra. A művek elő­adása is méltó volt a jubileumi alka­lomhoz. Mintha a nagyszerű ese­mény fűtötte volna az énekeseket és a zenekar tagjait, szinte tökéletes előadásban hangolta a templomi gyülekezetét is Isten magasztalásá- ra. Mária énekének szólistái vol­tak: Zádori Mária, Németh Judit. Marosvári Péter, Szécsi István, or­gonáit: Trajtler Gábor. A Magyar Szimfonikus Zenekar kísért és Kamp Salamon vezényelt. A Lutheránia hangversenyei mindig zenés áhítatok. Liturgikus keretben hangzanak el a művek. Igehirdetés, rövid meditáció is el­hangzik minden alkalommal. Ezen az estén Harmati Béla püspök Mt 16,13-16 verseiben elhangzó két kérdésről meditált. Emberi oldal­ról hangzik a kérdés, kinek mon­danak az emberek és isteni oldalról a másik: „Ti kinek mondotok en­gem?” Boldog, aki Péter válaszát tudja ajkára venni. A jubileumi hangverseny után a több éves szokás szerint a temp­lomudvarban gyűltek össze Luthe- ránia-tagok és sokan a gyülekezet­ből. Bach emléktáblája előtt Gryl- lus Vilmos, a gyülekezet felügyelője és az énekkar régi tagja mondott rövid emlékezést és megkoszorúz­ták Bach emléktábláját. A felügyelőt megkérdeztem az est után, mint egyik legrégebbi tag, miként vélekedik a megtett útról? A kilencven évből közel ötven évet töltött az énekkarban. Akkor tit­kárrá választották és ez azt jelentet­te, hogy „mindent” kellett csinálni. Többek között kottamásolást is. Kőnyomatos kottákat írtunk és nagy élmény volt együtt dolgozni Zalánfy Aladárral és Weltler Jenő­vel. Ez a muzsika visszhangzik az emberben még sokáig - válaszolta. Valóban ott visszhangzott mind­nyájunk szívében a Magnificat cso­dálatos Glóriája ezen az estén és ez volt méltó emlékezés az „ötödik evangélistára”. Tóth-Szöllős Mihály Beállva Isten szérűjébe Interjú Magassy Zoltán diakónus lelkésszel Emlékezés Gyóni Gézára Olyan költőre emlékezünk, akit fiatalon, pályája virágkorában ragadott el a zord halál. Sajnos, ez elég gyakori a magyar irodalomban. A Pest megyei Gyón községben élt Achim Mihály evangélikus lelkész. Fia, Géza itt született 1884. június 25-én. Achim Géza később szülőfalujáról vette fel írói álnevét. A lelkész fia Szarvason és Békéscsabán járt iskolá­ba, majd Pozsonyba került. Az ottani evangélikus teológia hallgatója lett, de megszakította tanulmá­nyait. Hivatalnoki pályára lépett. 1904-ben Versek címen adta ki első kötetét. Költe­ményeiben ekkor még Petőfi és Vajda hatása érződött. Témáit a szerelem, a sóvárgás és a mélabú képezték. Az ifjú Gyóni Géza később újságíró lett, előbb Sop­ronban, majd Szabadkán. Újabb kötetei („Szomorú szemmel”, „Elet szeretője”) elismerést keltettek. A kri­tikusok felfigyeltek kitűnően csiszolt rímeire és jól sike­rült szimbólumaira. Verseiben ekkor már Ady Endre példáját követte. A nagy költő képei, új szó-összetételei erősen hatottak Gyóni Gézára. Adynak tisztelője és mesteri tanítványa volt, de sohasem vált utánzóvá. 1912-ben Gyóni lázadozott az ellen, hogy hazánkat a Balkánon folyó háborúba belesodorják. Mint hívő ember, elítélte a vérontást. „De bitangul a mészár­székre, Cézár, én nem megyek” - írta 1912 őszén egyik híressé vált versében. 1914-ben azonban megváltozott a véleménye. Mikor Oroszország hadserege a magyar határokat fenyegette, Gyóni Géza természetesen a haza védelmét tartotta szükségesnek. Maga is katonaként harcolt a fronton. 1914/15 telén a körülzárt Przemysl várának védői közé tartozott. Onnan küldte haza (repülőgépen) harctéri verseit. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” című kötete annak idején nagy sikert aratott. Különösen híressé vált „Csak egy éjszakára küldjé­tek el őket” kezdetű verse. A költő jól fejezte ki a katonák érzéseit: más otthon „csahos nyelvvel” haza­szeretetről beszélni és megint más a harctér poklában sínylődni. Reális képet ad a pusztulásról, mikor „a halál-gép muzsikál fölöttünk”. A vers szóösszetételei („gránát-vulkán”, „gyilkos ólom-fecskék”) különösen figyelemre méltóak. Gyóni Géza legismertebb és leg­jobban sikerült költeménye ez. A költő azonban nem lelkesedett a vérontásért. Harctéri verseiben megtalálhatjuk a krisztusi szerete- tet, a szenvedőkkel való együttérzést is. Przemysl eleste után Gyóni Géza is fogságba ke­rült. Hazánktól több ezer kilométerre, a szibériai Krasznojarszk környékén töltötte élete utolsó két évét. A fogolytáborban sem hagyta abba irodalmi tevé­kenységét. Verseit vöröskeresztes postával küldte ha­za. Itthon jelentek meg Levelek a Kálváriáról és Rab­ságban című kötetei. Baross Zoltán 1927-ben Gyom­ról írt könyvében joggal állapítja meg, hogy ekkori költeményeiben „a szenvedő, a lelki válsággal küszkö­dő ember áll előttünk.” (Legszebb ilyen tárgyú verse a Rab magyar imája.) Vallásossága, becsületes protestantizmusa adott erőt a költő számára, hogy a harctér és a hadifogság szenvedéseit elviselje. Kész volt áldozatot hozni baj­társaiért. Költészete ennek az önzetlenségnek és evan­gélikus erkölcsiségnek őszinte megnyilvánulása. Dr. Merényi Oszkár irodalomtörténész az 1938 feb­ruári Protestáns Szemlében joggal állapította meg: „Gyóni istenérzése több irányban fejlett, nála megje­lenik a szeretet és a szenvedés Istene..., a rácsnyitoga- tó, a szabadító Isten, a szeretet és béke hatalma. Azután az Isten a nyugodt nagy elhatározások Istene, aki biztosan tartja kezében a világ kormányzását s az élet és a halál törvényének ura. Rajta kívül más út nincs és ő az élet egyedül lehetséges vigasztalása és ajándéka a tetten és szenvedésen át...” „O bús tengere vérnek, szennynek, / Mikor, mikor, mikor apad már” - kérdezte Gyóni Géza 1917. június 14-én, utolsó versében. Tizenegy nappal később - éppen születésnapján - halt bele súlyos betegségébe. Harminchárom évesen távozott az élők sorából. A költő élete a Duna-Tisza közéről indult el és a távoli Szibériában végződött. Rövid életpályája sok­színű volt. Költészete formai és tartalmi téren menet közben sokat változott. A XX. századi magyar iroda­lom egyik jeles költője volt a 110 éve született Gyóni Géza. Tiszteljük benne a jelentős tehetségű, evangéli­kus hitéhez a megpróbáltatások idején is ragaszkodó, sokat vívódó és mélyen őszinte embert. Dr. Merényi László Olvasói levél- Lassan vége az első tanévnek, amit első helyeden, a nemeskéri gyülekezetben töltöttél. Kérlek, mutatkozzál be az Evangélikus Elet olvasóinak!- Magassy Zoltán vagyok. Öt­gyermekes papi család harmadik tagjaként születtem Csornán 1963. április 6-án.- Mit csináltál korábban?- Ajkán dolgoztam. A vasúton forgalmi szolgálattevő voltam.- A szentelésed 1993. szeptember 12-én volt itt, Nérrieskéren, antélyen én is résztvettem. A meghívódon az ige új munkádhoz igaz mottó: „Jé­zus szertejárt, jót tett és meggyó­gyított mindenkit, akin az ördög hatalmaskodott, mert az Isten volt vele..." A gyülekezet is meghívott, beiktattak már?- Diakónus lelkész vagyok. Többen is vagyunk, akik vala­mennyien levelező tagozaton vé­geztük el a Teológia három éves tanfolyamát. A fölszentelésünknek több feltétele volt: jeles vagy jó végbizonyítvány, gyülekezeti meg­hívás, világi foglalkozás feladása, püspöki jóváhagyás. Ezeken a lép­csőkön túljutottam én is, de ezt számomra megelőzte az elhívás. Papi családból származom, még­sem volt természetes, hogy én is hitre jutottam; sőt vezető lettem. Jézus Krisztus már keresztségem- kor megszólított, Ő már akkor tudta, mi lesz belőlem, én azonban az élet dolgai közepette elfeledkez­tem Róla, az Életről. A keresztelési igém Lukács 9,24 volt. Utólag visszanézve, öntudatlanul ugyan, de megtérésem előtt meg akartam az életemet tartani, mai szóval: megvalósítani önmagamat. De az Úr Jézus nem hagyja, hogy az övéi elvesszenek. Több, mint hat évvel ezelőtt rádöbbentett erre az igére. Szorgalmasan jártam a szombat- helyi ifiórára, sőt még egy katoli­kus közösségbe is. De egyedül vol­tam, amikor szembesültem addigi életemmel és az élő Úrral. Imád­ságban kértem bocsánatot, hogy a magam feje után mentem, és kér­tem, vezessen és használja föl élete­met tetszése szerint. Luther írja: ,,.. .a megtérés nem más, mint visz- szatérés a keresztséghez” azaz: Jé­zus halálához és feltámadásához, s az ebben való hithez. S a napon­kénti megtérés is visszatérés, elmé­lyülés Jézus kereszthalálában. Hinni Jézusban nem befejezett tény, hanem állandóan cselekvő életet jelent.- Mondd el egy hetedet a gyüle­kezetben. Nemeskéren milyen szol­gálataid vannak, milyen körzet tar­tozik hozzád?- Hétfőn és csütörtökön az új­kéri, kedden a simasági iskolá­ban tartok hittanórákat, déltől 3-3 órában. Utána látogatni szoktam, de figyelnem kell az időt, mivel autó hiányában csak autóbusszal, esetleg vendégfuva­rossal tudok közlekedni. Vasárnap 10 órakor Nemeskéren, du. 2-kor pedig felváltva Simaságon vagy Újkéren-Felszoporon van isten- tisztelet. Nagyünnepeken Nagy- lózson és Sajtoskálon, otthonok­ban van együttlét. Összesen 15 he­lyen van több-kevesebb hivő. Va­sárnap de. még hittanórák is van­nak a távolabb lakó gyermekek számára.- Kap-e a gyülekezet anyagi se­gítséget a műemlék-templom fenn- ’ tartására 'ÍCOÍsZerÜsitésére (pl. vilá­gítás)?- A templomra ittlétem rövid éve alatt még nem kaptunk anyagi segítséget, ellenben a lelkészlakás belső gázszereléséhez 2-szer 100 ezer Ft-ot kaptunk. Ez a költségek kevesebb, mint a felét fedezi, de így is nagy segítség!- Mekkora a gyülekezet lélek­•*" Az elmúlt 40-50-60 esztendő­ben talán soha nem ültünk így együtt a pestszentlőrinci „kék" templom padjaiban, mint ez év június 7-én délután. Fiatalként együtt voltunk minden vasárnap délelőtt a templomban, délután az ifjúsági összejövetelen, de az is­tentiszteleten a fiúk Jent voltak a karzaton az orgona körül, hiszen akkor még - villanymotor hiányá­ban - fújtatni kellett, a záróének után pedig elsőkként igyekeztünk a templomajtóba, az iratterjesztő asztalok mellett helytállni. A lá­nyok lent a baloldali első padok­ban ültek, együtt vagy a szülők­kel. A későbbi évtizedekben pedig szétszóródtunk az ország vagy a világ különböző részeiben. Most viszont a különleges alka­lom összehozott bennünket az oltár előtti padokba, őszhajú idős nyugdí­jasokat, nagymamákat, nagypapá­kat. Csutiné Kovács Kati szervezé­sében összejöttünk vagy harmincán, az 1940-es években konfirmáltak. Nagy volt az örömünk. Ahogy ré­gen is - az Igével kezdtük, hálaadó száma ? Mennyien vesznek részt hit­oktatásban ?- A gyülekezet összlétszáma: 440 fő, ebből választó tag: 320 fő, hitoktatáson kb. 60 gyermek vesz részt, három helyen.- Segítséget, bátorítást kapsz-e munkádhoz ? Mik a terveid?- Van egy középiskolás lány, aki a hitoktatásban segít, neki na­gyon örülök. Gyülekezeti tervem az, hogy a Jézusról szóló jó hírt a közömbösökhöz is elvinni, mun- katársakat'neVélni'^ifjú jegyesként pedig az, hogy szerető és jó társa legyek Imreh Zsuzsannának, aki jelenleg még a Győri Szeretetház- ban gondozónő.- Köszönöm a beszélgetést és kí­vánom, hogy Isten áldása legyen to­vábbi szolgálataidon, egész élete­den! imádsággal folytattuk, majd az új gyülekezeti teremben késő estig be­szélgettünk. Volt miről. Ifjúságunk emlékeiről, az elmúlt évtizedekről, családunkról, az örökre eltávozók- ról. Számba vettük, hogy ki miért nincs közöttünk. A találkozó előtti héten temettük el Juhos Jóskát, de felesége, Muci eljött közénk, hogy együtt emlékezzünk Jóskára. Kiderült az is, hogy közülünk ke­vesen tartoznak még most is a pest­szentlőrinci gyülekezethez, de mindannyian megváltottuk, hogy ebbe a templomba, ebbe a gyüle­kezetbe hazajöttünk: Sorra mondta el legtöbbje, hogy nem csak itt konfirmált, hanem itt ke­resztelték, enné! az oltárnál eskü­dött hűséget párjának, a gyere­keit, unokáit is itt keresztelték meg, sőt volt közöttük olyan, akit ennél az oltárnál szenteltek lel­késszé. Visontai Róbert és Mező­si Gyurka pedig évekig szolgáltak a gyülekezetben segédlelkészként és a templom szószékéről hirdet­ték az igét. Kozári Vili, Kovács Karcsi, Kákay Laci, Sokoray Karcsi, Dirner Éva, Balázs Béla, Frank Gyuszi, Juhász Dezső és a töb­biek mind boldog hálaadással val­lották meg, hogy az Ige hallgatá­sa, a konfirmáció, az ifjúsági bib­liakör, az úrvacsoravétel ebben a gyülekezetben, meghatározóvá vált további életükre. Ezért tud­tunk sok évtized után percek alatt újból egyek lenni, egy gyü­lekezetté válni. Nem nosztalgia volt ez, de ahogy teltek a negyed­órák, úgy váltak egyre csillogób­bá a szemek, már nem az ősz ha­jat és a ráncokat meg a bicegő fájós lábakat láttuk, hanem újból a régiek voltunk - lélekben és ta­lán testben is. Alkalmi gyülekezet - de gyülekezet, a Jézus Krisztus teste. Havasi Kálmán, a gyüleke­zet lelkésze, a szívélyes házigaz­da, elgondolkozva, meghatottan figyelt bennünket, az újból fiatal öregeket. De jó is így együtt! Jó lenne még sokszor így együtt len­ni, ennek a gyülekezetnek hdjlé- kában! így kellene minden gyüle­kezetben csinálni: rétegtalálkozó­kat. Mert erre van szükség! Mert erre szükség van! J. G. Lapunk 1994. május 1-jei számában megjelent olvasói levélre már közöltünk egy reagálást. Most egy újabb olvasói levelet kaptunk, melyet terjedelmi okok miatt részleteiben adunk közre. „...Van valaki, aki 1962-ben szüle­tett és akit az év karácsony másodnap- ján szülei megkereszteltettek, majd an­nak idején meg is konfirmáltattak és akinek ezek után nem volt több kap­csolata sem az evangélikus egyházzal, sem a gyülekezettel, es aki most 32 éves korában közli egy evangélikus lelkész­szel, hogy »Közel egy éve elkezdett bib­liatanulmányozás során arra a követ­keztetésre jutottam, hogy az Önök ta­nításai nem egyeznek a Szentírással», mely a teremtő Isten ihletett szava"... Kérdés: Hogyan viszonyulhatnak a szülők a valláshoz és az egyházhoz, ha gyermeküket a kritikus időkben meg­kereszteltették és megkonfirmáltatták, annak tudatában, hogy gyermeküknek mindez esetleg kárára lehet, a későb­biek folyamán nem törődtek gyerme­kük vallásos nevelésével és az egyház­hoz való kapcsolatával? Kérdés: Mi történt a konfirmáció után? A konfir­mációi oktatás alatt szerzett vallási és egyházi ismeretei a gyermeknek elég gyérek lehettek ahhoz, hogy ismeretei alapján csak úgy magától kapcsolatot teremtsen a vallással és az egyházzal; mindehhez szülői vagy lelkészi segítség kellett volna, hogy megértse és felfogja a keresztyén vallás lényegét. Mindezen segítséget bizonyára nem kapta meg sem a szülőktől, sem a lelkésztől és itt már felvetődik a lelkész felelősségének kérdése. Ugyancsak izgalmas kérdés: A levél­író hol szerezte ismereteit az evangéli­kus vallásról, annak tanításáról, ame­lyeket olyan fokon tudott összehasonlí­tani a Szentírással, hogy a vallás tanítá­sa nem a „teremtő Isten ihletett szava”. Nem furcsa, hogy valaki, aki közel húsz évig nem tartott kapcsolatot az evangélikus vallással és egyházzal, az egyesztcndei Biblia-olvasás után olyan megállapításra jut, hogy az evangélikus egyház tanítása nem egyezik a Szent- irással és „nem a teremtő Isten ihletett szava”. Persze jó lenne tudni, hogy a levél írója miben látja a különbséget a Szent- írás és az evangéliumok tanítása és az evangélikus egyház hittételei között. Sokan vannak, és mennyien lehetnek és lesznek, akik a különbségre vonatkozó megállapításaikat ugyan nem közlik se lelkésszel, se gyülekezettel, csak egysze­rűen elmaradnak, és keresnek egy olyan gyülekezetét, ahol hitük szerint közelebb járnak a tanításban „Isten ih­letett szavához". Ma amikor az evan­gélikus egyház létszáma egyre fogy, nem ártana, ha lelkészeink több gon­dot fordítanának arra, hogy a külön­böző teológiai hittételek mennyiben egyeznek meg a Szentirással, azaz a teremtő Isten ihletett szavával...” Káldi Lajos . gyülekezeti felügyeld Reuss Andrásné A BUDAI ÉS A PESTI EGYHÁZMEGYE EVANGELIZÁCIÓS JELLEGŰ CSALÁDI KONFERENCIÁJA 1994. július 25-től 30-ig, hétfőtől szombatig, Piliscsabán a Betel Evangélikus Missziói Otthonban (2091 Piliscsaba, Széchenyi u. 8.) A konferencia elsősorban hitre vezérlő, lelkiekben elmélyítő jelle­gű, de kellő szabadidővel pihenést is nyújtó alkalom. Életkortól függetlenül mindenkit szeretettel hívunk erre az alkalomra. A gyer­mekek részére külön foglalkozást is szervezünk. A konferencia július 25-én 10 órakor kezdődik. A befejező szombati napon hálaadó csendesnapot tartunk, melynek keretében dr. Harma­ti Béla püspök felavatja a missziói otthon új épületeit. A szállásért és háromnapi étkezésért napi 300,- Ft-ot, ágynemű mosatásért 120,- Ft-ot kell fizetni. (Aki lepedőt és huzatot hoz, annak ez utóbbi összeget nem kell fizetnie.) Jelentkezéseket az Otthon címére kérjük beküldeni. „Fiatal” öregek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom