Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-11-14 / 46. szám
Evangélikus Élet 1993. november 14. „Örülök, ha ezt mondják nekem: az Úr házába megyünk!” „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” Október 2-án, szombaton dél- I után három órára várták a mihály- I házi evangélikusok Szebik Imre püspököt, hogy együtt ünnepeljék meg templomuk és imaházuk felújítási munkálatainak sikeres elvégzését, melyet Nagy Lajos, a gyülekezet gondnoka szervezett és irányított nagy odaadással. Hálaadó istentisztelettel kezdődött az | együttlét, amelyre a helybélieken kívül többen érkeztek meg a lelki- J pásztori körzethez tartozó községekből: Mezőlakról, Nagyacsádról, Nemesgörzsönyböl, Békásról is. Igehirdetésében a püspök a szeretet kettős nagy parancsa alapján szólt arról, hogy minden tevékenységünknek igazi, emberhez méltó mozgatórugója csak az Isten iránti feltétlen odaadás, és az embertárs felé irányuló felelős szeretet lehet. Mihályházán 1782 óta élnek evangélikusok, akik kezdettől fogva nagy elszánással igyekeztek arra, j hogy otthont teremtsenek közséj gükben az igehallgatásnak. Ez a mostani összefogás méltó folytatása az ősök munkájának, hiszen a ma embere sajnos hajlamosabb arra, hogy igényeivel lépjen Isten elé, mintsem hálával, bűnbánattal és a tettek áldozatával. A befejező oltári szolgálat keretében a püspök, Varga György esperes, és Bartlia István segédleíkész együtt énekelték a Confirmát a I templomszentelési liturgiából. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen a gyülekezet nevében név szerint mondtak köszönetét az Önkormányzat képviseletében jelenlévő Lázár Gyula polgármesternek az anyagi támogatásért, valamint a munkálatokban részt vett gyülekezeti tagoknak és mestereknek' akik elejétől végéig társadalmi munkában végezték el a felújítást. A hittanosok és az ifjúság tagjai énekes-verses összeállítással és virágcsokrokkal kedveskedtek a vendégeknek. Műsorukban antifónaszerüen, kórusban többször is elhangzott a meghívón szereplő I ige, a 122. zsoltár első verse. Varga György esperes a reménység hangján szólt a gyülekezet jelenéről és jövőjéről. Méltatva- Tóth | Sándor nyugalmazott lelkész 43 éves szolgálatát, kiemelte, hogy jeí lenlegi helyzetünkben milyen nagy ' dolog, hogy a gyülekezeti szolgálatokban folytonosság lehetséges, és nem szorulnak alkalmi helyettesítésekre, hanem hangozhat az Úr igéje. Kiss Attila egyházmegyei felügyelő meleg szavakkal szólt a templom nyújtotta áldott csendről, az ott elmondott imádságok .lehetőségéről, a konfirmandusok első úrvacsoravételének felejthetetlen áldásáról. A helyi testvéregyházak nevében Horváth József nyárádi plébános köszöntötte a gyülekezetét örömünnepén, és ökumenikus nyitottsággal bátorította a híveket Krisztus élő kövekből való templomának felépítésére. A tanulmányai miatt Budapesten tartózkodó Pátkai Gyula református tiszteletes megbízásából jelenlévő Pál Miklós gondnok meleg hangú köszöntésének ismertetésére a másnapi úrvacsorái istentiszteleten került sor. Az egyébként a községben „idősebb testvérként”- már a 17. század közepétől jelenlévő - reformátusok nevében Benecz Sándorné evangéliumi énekkel is köszöntötte az evangélikusokat. Az alkalomról távol maradt Tóth Sándor nyugdíjas lelkész által összeállított - a gyülekezet és templom történetéről szóló - előadást Tompa Lajos, a békási gyülekezet gondnoka ismertette. Ebben- egyebek közt szó volt arról is, hogy 1920-ban püspöki dicséretben részesült a mihályházi evangélikusság. Ezen felbuzdulva, Szebik Imre püspök most 73 esztendő után indokoltnak látta a maga részéről is megújítani ezt az elismerést. Egyik megindító pillanata volt az ünnepségnek, amikor a gyülekezet volt kántor-tanítója, Kiss Zoltánná, Németh Margit meghatottan emlékezett arra az időre, amikor még csak titokban hallgathatta az igehirdetést, és szolgálatát kényszerűen meg kellett szakítania. Most,'hogy végre felszabadultan, félelmektől mentesen gyakorolhatjuk vallásunkat, különösen megbecsülendő a templom, a vasárnapi istentisztelet lehetősége. A Himnusz eléneklésével véget ért ünnepi közgyűlést követően a gyülekezet asszonyainak szorgos munkája jóvoltából gazdagon terített asztalok mellett folytatódhatott a beszélgetés. (bpi) Új típusú oktatás és nevelés a célom Beszélgetés dr. Nánay László gimnáziumi igazgatóval A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, egyházunk hetedik középiskolája is megnyitotta kapuit ebben a tanévben. Igazgatójául dr. Nánay László szegedi egyetemi docenst választotta meg Országos Presbitériumunk. Az évnyitó alkalma lehetőséget adott a beszélgetésre, elfogadó döntésének, iskolavezető koncepciójának megismertetésére. Szerk: Kérek először rövid bemutatkozást, eddigi életútjának ismertetését.- Dunántúlról származom. Csppakon születtem. Édesapám MÁV állomásfőnök volt, ezzel együtt járt a vándorlás. Tésen nőttem fel, Győrújbarátban jártam hittanra és ott konfirmáltak meg, nagy hatással volt rám. Később a leningrádi egyetemen szereztem fizikusi diplomát és a szegedi egyetemen, mint docens, a szilárd test fizikai képzésben vettem részt. Jártam a világot is közben és mindig kerestem az evangélikus gyülekezetét ott, ahol éltem. Családot alapítottam, feleségem is evangélikus, pedagógus, három gyermekünk született. Fiam első éves teológus, két leányom kántori szolgálatot végez. Szerk: Az igazgatói tiszt vállalásához mi adott indíttatást?- Szegeden igen eleven gyülekezeti életben vettem részt. Ribár János lelkész volt ennek motorja. Az ő hívó szava gondolkoztatott el: szép dolog lenne Csabán egy jó iskolát csinálni. Személyes indítékom a Fasor példája volt. Az az érzésem, hogy az evangélikusság fellegvárában már nagyon várták ennek a szellemi központnak megindítását. Az előcsatározások ellenére fogadóképes volt az önkormányzat, Komáromi István igazga- , tó nagy szerepe, hogy konfliktus nélkül indult az állami gimnáziummal együttes élet és 1996-ra kialakítják majd az ő iskolájukat is. Szerk: Mi a célkitűzése a vezetése alatt álló gimnáziumban ? Milyen nevelési elveket vall magáénak?- Klasszikus nyolcosztályos gimnáziumot építünk ki, új kihívásokkal. Az iskola humán beállítottságú lesz, nyelvek tanulására adunk lehetőséget. Most angol és német oktatás indul, de lesz lehetőség szlovák, orosz, latin és más igényelt nyelv tanulására. Az élő nyelvek esetében eredeti országbeli lektorokkal oktatunk. Feladatunknak tartjuk, hogy a diákokban rejlő tehetséget napvilágra hozzuk. Új típusú oktatás-nevelés lesz. Fontos lesz a matematika- és a zeneoktatás is. Cél, hogy a diák ismerje meg saját értékeit, lehetőségeit és korlátáit is. Ne felülről vagy oldalról várja, mit kell tennie. Magabiztos, öntudatos, értékeiket ismerő emberek legyenek -, ezt tartom európainak. Szerk: Milyen a tanári kar öszszelélele és mi várható tőlük ?- A tanári kar nagyon jól állt össze. Tizennégy rendes tanárunk van jelenleg és mellettük óraadók. Már az iskola megindításánál öszszeforrt az együttes, nagy segítséget adtak a berendezésben is. Ha az egyházi támogatás továbbra is miénk lesz, a tanári karon nem múlik majd a kitűzött oktatási és nevelési célok megvalósítása. Most egy évig „kóstoljuk” egymást, azután - reméljük - határozottan megyünk tovább az úton. Szerk: Köszönöm a beszélgetést és Isten áldását kívánom munkájukra, céljuk megvalósítására. Tóth-Szöllős Mihály A kisbaráthegyi volt evangélikus iskola tantermében 1993. október 10-én ünnepre gyűltek össze a volt diákok. Sok-sok év után ismét abba a tanterembe léphettek, amelyet az elődök áldozatos munkával építettek fel. Itt tanulták a betűvetést, itt olvasták az olvasókönyv első betűit és vasárnaponként - mint imaházban - itt hallottak és tanultak először Isten igéjéről is. Ez az épület ismét a Győrújbaráti Evangélikus Egyházközség tulajdonába került. A volt iskolateremben ma imaház van. De nemcsak ennyi történt! Néhány hónapja egy eldugott szeneskamrából a régi oltárkép is előkerült teljes épségben. A kép Jézust ábrázolja egy kisfiúval és egy kislánnyal aki áldó kezét fejükre teszi. „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket” hirdeti a kép alatt a felhívás. A fehér hajú diákok most ezen a napfényes vasárnapi délután ismét ezen oltárkép elé jöttek. Azok a diákok, akik ennek a szerény, de nagyon szép oltárképnek az árát iskolai színjátszásból származó bevételből saját maguk keresték meg. Hanvay László győrújbaráti evangélikus lelkész Ámosz próféta szavaival szentelte fel az oltárképet: „Azon a napon fölállítom Dávid összedőlt sátorát, kijavítom réseit, helyreállítom romjait, fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan." Valóban, a kisbaráthegyi kicsin tanterem „összedőlt” de néhány ember áldozatos munkájában Isten ismét megmutatta szeretetét. Dolgos kezű embereknek köszönhető, hogy szépen berendezve, virágokkal földíszítve várta az ünneplőket. „Dicsérjük Istent” hangzott fel a hálaadó ének. A felépült imaház olyan lett, mint régen, Isten igéje hangzott fel ismét benne. A változás csak annyi, hogy a diákok haja megfehéredett és szemük sarkába néhány könnycsepp került. Horváthné dr. Molnár Lívia Jány Gusztáv emlékezete Borongós őszi napon, október 21-én vitéz Jány Gusztávról emlékeztek meg 110. születésnapján farkasréti sírjánál a szűk körű rokonság és volt tanítványai, bajtársai, tiszttársai. Vitéz Szcndrey László ezredes szeretettel és tisztelettel átitatott szavai elevenítették fel a mártír tábornok alakját, életútját. Emlékeztetett arra, hogy tőle nemcsak nemes hazaszeretetet, bátor helytállást és gazdag katonai ismereteket tanultak a fiatalok, vagy beosztottak, hanem igaz emberséget, hívő keresztyén állhatatosságot is. Igaztalan, s elferdített vádakkal ítélték ugyan halálra közel félévszázaddal ezelőtt, de az elmúlt napokban a Legfelsőbb Bíróság semmisnek mondta ki ezt az ítéletet. Bajtársai, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület az ünnepélyes együttléten megkoszorúzták a sírt, amelyben szüleivel együtt pihennek földi maradványai. A sír peremén szerény márványlapon olvasható Jány Gusztáv utolsó vallomása: „Nem én vagyok erős, hanem az, aki mögöttem áll, Krisztus!" Ez az alázatos, hívő mondat ihlette Jásdyné, Gajárszky Magda költönőt - mellékelt - verse megírására. A csendes emlékezésen a család kérésére Bencze Imre ny. kelenföldi lelkész szolgált igehirdetéssel. János 1,29 verse alapján szólt arról, hogy a „mögöttünk állóról” csak úgy lehetett tudomásunk, ha már találkoztunk is Vele, amint Keresztelő János is. Az. Isten Báránya igéjében ma is jön felénk, s ő az az erős, aki hordozni tudja a világ bűnét - a mienkét is. Ő nem mond le rólunk, hanem velünk és értünk van. Aki hisz abban, hogy Ő hordoz minket - az reménységgel lehet a holnap felöl. Annak van oka a bizakodásra és az örömre. Mert nekünk mindnyájunknak egyszer meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt. Ezt senki sem kerülheti el. Ám aki mögött az Isten Báránya áll az életében - az az ítéletben is Vele találkozik. Amint Jány Gusztávról mondja a költő: „Az előtt áll immár, ki mögötte állott, ki vörös vérével mosta hófehérre a bűnös világot!" Az áhítat befejezéseként a jelenlévők fennhangon mondták cl együtt az Úrtól tanult imádságot. -e-c NEM ÉN! (J. G. halála-kivégüése napján: 1947. nov. 26.) Viasz-színű arcán földöntúli béke, sehol a véres seb, mi életét kérte. Sötét börtönfaia az égig kitárult és az Ur elé már bilincs nélkül járult. Mind a vesztőhelyig az Ige kísérte, Jézus tárt karokkal várta, leszállt érte. Lehajolt a véres ember-áldozatra, magához ölelte, vitte a magasba. Oda, hol nincs már kín, vesztő, bilincs, börtön. Halleluja zendül örökké-örökkön. Az előtt áll immár, ki mögötte állott, ki vörös vérével mosta hófehérre a bűnös világot! Jásdyné, Gajárszky Magda Meghallgatott imádságokat szeretnénk! Meghallgatott imádságokat szeretnénk nagyon sokan, akik evangélikusegyházunk belső, lelki állapotáért aggódunk. Meghallgatott imádságokat, s ennek nyomán áldást, megújulást, egyes emberek hitre jutását, megtérését, de közösségek erőre kapását, vonzóvá tételét is. Urunk Szentleikének munkálkodását reméljük, s hogy az ezért való imádságban sokakra számíthatunk. Abban a hitben kezdte meg kb. egy éve a Miszsziói Bizottság munkáját, hogy az Úr Jézus nevében folytatott munkálkodásnak van értelme, van tere. Ezért kezdte meg egy országos evangélizáció szervezését, amelyre ádvent első hetében, november 29-től december 4-ig kerül sor előreláthatóan 20 gyülekezetben. Egy időben szól tehát az Ige sokaknak, egy bibliai történet, a tékozló fiú története alapján hív magához Jézus. Egyforma szórólapok, plakátok hívják majd mindenütt az embereket. S amit rendkívül fontosnak érzünk, egy szívvel imádkozó nagy közösséget szeretnénk a hét áldásaiért a szolgálók mögött tudni. Egyházunk sok gyülekezetében vannak imaórák. Kérjük is a testvéreket, rendszeresen gondoljanak erre a hétre, kérjék az Urat, készítsen sok embernek utat az Igéhez. Adjon nyitott szíveket, a szolgálóknak engedelmességet és fölülről való bölcsességet a készülés idején is, s majd a szolgálatokban is estéről-estére. Még ott is, ahol ebben az évben nem tartanak ebben az időben evangélizációt, kérjük az imaközösséget, hogy álljanak mögénk. Egész egyházunk ügyét látjuk ebben a most induló szolgálatban, amely - reménységünk szerint - megerősödik, s minden évben nagyobb körre terjed ki. Természetesen minden imádkozó testvérünkre számítunk, hogy az előkészületek alatt, s majd a szolgálatok alatt hűségesen fohászkodjanak gazdag áldásért. A fiatalabb generációknak csak történelem, de az idősebbek emlékeznek még evangélikus egyházunkban a kb. 50 évvel ezelőtti időszakra, amikor nagyon tevékeny és bő aratást adó evangélizációs évtized erősítette, gyűjtötte sok gyülekezet népét. Annak a munkának mai napig érezhető a hatása! Példaként áll előttünk az az idő; a Missziói Bizottság szeretné, ha elkötelezett, a Szentlélek által erre a munkára elhívott igehirdetők, az ébredésért rendszeresen imádkozok csoportjaival szolgálhatná Jézust, s EGYHÁZÁNAK kis szeletét, a Magyarországi Evangélikus Egyház minden tagját. Lehet, a kezdet most még kicsiny, de a reménységünk nagy, mert Akinek a nevében kezdjük a munkát, Annak mindenre van hatalma. Sztojanovics András Érdemes rácsodálkozni az igére Elsősök a teológián Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az idén huszonnégy teológus hallgató kezdte meg nappali tagozaton tanulmányait. Az elhívásról, az első élményekről, az osztályközösségről Gabnai Sándorral és Korányi Andrással beszélgettünk.- Hogyan, miként szólított meg benneteket az Úr, és hívott el szolgálatára? Sándor: - Gyerekkorom óta jártam istentiszteletre, régóta orgonálok is a gyülekezetben. Egész életemben közel voltam ahhoz, hogy bármelyik pillanatban elkötelezzem magam Istennek. Kisgyerekként orvos szerettem volna lenni. Meg voltam győződve, hogy úgy tudok leginkább segíteni az embereken, ha betegségeiket meggyógyítom. Később úgy éreztem, lelkűket kell orvosolnom. Régóta érlelődött bennem, hogy teológus legyek. 17 évesen éreztem, hogy addigi életem nem volt teljes. Nem elég, hogy gyerekkorom óta hívő ember vagyok, naponta meg kell küzdenem a harcot, naponta fel kell vennem a keresztet. András: - Elsős gimnazista voltam, mikor Isten elvezetett a pestlőrinci gyülekezetbe. Egy konfirmációi táboron ajándékozott meg az Úr az új élettel, a lehetőséggel, hogy odamenjek hozzá. Kétéves próbaidőt kaptam az Úrtól, hogy kiderüljön, tényleg elhívásom van-e. Az ifjúsági munkával megerősített, hogy valóban elhívott a szolgálatra. Nagyon fontos számomra, hogy az elhívás nem korlátozódik pusztán az érzelmekre, nemcsak lelkesedést vár az Úr, hanem tudatos vállalást is. „Nem ti választottatok engem” (Jn 15,16). Amikor még semmit sem tudtam róla, Ő már alkalmasnak talált, hogy ide elhívjon.- Hogyan segített benneteket a homokbödögei, illetve a pest lőrinci gyülekezet, lelkészetek? Sándor: - A mienk öregedő gyülekezet, amely gyerekkorom óta kísér szeretetével. Görög Zoltán lelkész prédikálása példaszerű. Isten szinte minden pillanatban szól hozzám. András: - Én is hálaadással tartozom Istennek lelkészemért és a gyülekezetért. Havasi Kálmán megmutatta a lelkészi szolgálat küzdelmes oldalát is. Az igazi szeretet jelének érzem Kálmán bácsi felém megnyilvánuló kíméletlen őszinteségét. A gyülekezet imádsággal támogat, áldását ma is élvezem.- Milyenek az első élmények, benyomások a teológián ? Sándor: - Fantasztikus órákat hallgatunk. Most döbbenek rá, hogy milyen keveset tudtam eddig. Az első két hét - a héber és görög intenzív nyelvtanulás meglepően nehéz volt, de mára belerázódtam. András: - Nagyon tetszik a Krisztusban nyitott gondolkodás. Nem tudnék olyan előadót mondani, aki elkülönítené az életmódját, hitéletét, a Biblia üzenetét attól, amit tanít. Veszély, hogy a bibliaismeret száraz bemagolása nehogy szétforgácsolja a hitet. Nagyon fontos, hogy az előadó arra mindig figyelmeztet, hogy ebbe az igébe el kell mélyedni, érdemes belegondolni, rácsodálkozni.- Oszlálytásaitok sok kellemes emléket mesélnek a közösségről, a csütörtök esti összejöveteleitekről. Sándor: - Ezeken az estéken ismerhetjük meg egymást igazán. Énekelgetünk, igéről, versről, meséről beszélgetünk. Bár ahányan vagyunk, annyifélék, Krisztusban mégis egyek. Szeretnénk, ha nemcsak itt a teológián, hanem kikerülésünk után is baráti közösséget alkothatnánk. Bállá Emőke Levél FARKAS LAJOS ny. lelkipásztor részére Hódmezővásárhely Kedves Lajos bácsi! Szeretnénk először azt megmagyarázni, hogy miért nem postán küldjük levelünket, hanem az Evangélikus Élet lapjain keresztül. Úgy érezzük, hogy Isten csodálatos megtartó kegyelmét tudtul kell adni az egész ország előtt. Tavaly augusztus 15-e után a szegedi gyülekezet lelkész nélkül maradt. Ebben a nehéz időben küldte Isten szolgáját, hogy vezesse gyülekezetünket. Köszönjük Lajos bácsi, hogy engedelmes, szolgáló szívvel jöttél hétről-liétre, s egyszerű érthető szavakkal hirdetted a tiszta evangéliumot. Már az első prédikációd után megszerettünk és szívünkbe záriunk. A szószéken elvezetted a gyülekezetei Isten csodálatos ige-virágos kertjébe, majd megmutattad a szivárvány színeiben tündöklő igét. Felejthetetlen volt október 31 -e is!-Felmentéi a szószékre. Mindenki feszülten figyelt, s jött a meglepetés. Becsuktad a Bibliád s szóltál: „Én ma nem prédikálok nektek" mindenki döbbenten nézeti rád-, vajon mi történt? - kis szünet után -„ma hittanórát tartunk." S megtartottad egyedülálló hittanórádat! Hálát adunk Istennek, hogy adott Neked hosszú életet, erőt, hogy fél éven keresztül minden vasárnap el tudtál jönni Hódmezővásárhelyről Szegedre. Sokat izgultunk érted a ködös őszi, a havas téli vasárnapokon, s bizony összekulcsolódott a kezünk egy sóhajlányi imára: Istenem, segítsd ide Lajos bácsit! S Te jöttél kedvesen, vidáman, nem törődve rossz idővel, síkos úttal, hoztad a fentröl kapót üzenetet. Emlékszel még tréfás, komoly üdvözlésünkre? „Isten hozott Lajos bácsi" mondtam megkönnyebbült szívvel. Válaszod huncut mosolygósán: „Hozott bizony, de magam is igyeköztem!" Hálásan köszönjük Istennek azt is, hogy lassan csitultak az indulatok, csökkent a feszültség s bár még fel-felszakadt, szakad a seb, de a gyülekezet Isten kegyelméből megmaradt és ÉL! Kedves Lajos bácsink! Most, mikor a betegség ágyhoz köt, új lelkipásztorunkkal együtt, szerető szívvel és imádkozó lélekkel van a szegedi gyülekezet melletted! Isten áldjon meg! Sok-sok szeretettel köszöntünk a Zsoltárok 17.18 igéjével: „Tarts meg engemet, mint szemedfényét, szárnyaid árnyékában rejts el engemet." Hideghétyné, Klári presbiter Külügyi hírek 1993. szeptember 18-24. A Darmstadti Egyházmegyéből lelkészházaspárok, gyülekezeti munkatársakból álló csoport látogatott Magyarországra. Évről évre különböző országokban kisebbségi egyházak életével ismerkednek. Látogatást tettek a budavári német gyülekezetben, a Hűvösvölgyi Szeretetotthonban, aTeológiai Akadémián ésa Fasori Evangélikus Gimnáziumban. A csoportot fogadta dr. Harmati Béla püspök. A program második részében Gyenesdiásra utaztak ésa keszthelyi, a pécsi ésa szekszárdi evangélikus gyülekezet vezetőivel és gyülekezeti tagokkal találkoztak. 1993. október 9-16. A Bajor Evangélikus Eg)'ház Munkavállalók Munkaközösségének 30 főből álló csoportja tanulmányúton volt Magyarországon. Fogadta a csoportot a rákospalotai gyülekezet, tájékoztatási kaptak a Magyarországi Evangélikus Egyház történetéről, a jelenlegi problémákról, feladatokról. Lukáts Miklós államtitkár előadást tartott számukra az állam és egyház viszonyáról. Egy napot a soltvadkerti evangélikus gyülekezetben töltöttek. Érdekes volt számukra, hogy gyülekezeti tagok közül néhány kisvállalkozóval megismerkedhettek. Kárpáti János sörfőzdéjét és sörözőjét keresték meg és találkoztak Péczka Ferenc közgazdásszal. Emlékezetes színfolt volt Krebslné Tuska Zsuzsa tanárnő kerámiakiállitása, mely a gyülekezeti teremben volt látható. A német nyelvű óvoda nagy elismerést váltott ki. Köszönjük mindkét gyülekezet vendégfogadó szeretetét. Ki. Angliai Ökumenikus Tanács küldöttsége 1993. október 21-26. között tett látogatást hazánkban. Tárgyalást folytattak az Ökumenikus Tanács Elnökségének tagjaival az egyházi helyzetről és az ökumenikus kapcsolatokról Magyarországon. Részt vettek istentiszteleten a nagykőrösi református templomban és találkoztak a Villányi úti Szent Imre Plébánia cgyházvezetőségével. Az angol ökumenikus delegációt fogadta az angol nagykövet, továbbá Paskai László bíboros is. Sz. M. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet az 1994/95. tanévre a nyolcosztályos gimnázium első osztályaiba (8/1. évfolyam - 2 tanulócsoport), illetve a négyosztályos gimnázium első osztályaiba (4/1. évfolyam - 3 tanulócsoport). A 4/1-cs évfolyamok szakirányai a következők:- humán osztály (kötelező nyelv a latin, választható emelt óraszámú nyelvek: angol, német, ill. igény szerint francia, orosz, szlovák);- reál osztály (kötelező nyelv az angol, választható nyelvek igény szerint német, orosz, szlovák, francia)!- művészeti (rajz), dráma-irodalmi osztály (emeltszintű irodalmi, történelmi képzés). A gimnázium az érdeklődő szülők és gyermekek számára 1993. november 19-én „Nyílt napot”, november 20-án 10 órakor szülői értekezletet fart a Luther u. 1. szám alatt. Jelentkezési lapok november 19. után a gimnáziumban, az általános iskolákban és lelkészi hivatalokban szerezhetők be. Jelentkezési határidő: 1994. január 15. Felvételi (írásbeli) vizsga 1994. február 5-én 10 órakor lesz. A szóbeli időpontját ekkor közöljük. Az eredményről az érdekelteket az iskola 1994. március l-ig értesíti.
