Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-17 / 3. szám

“?S ? & S’ß-Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 1993. JANUÁR 17. VlZKERESZT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányával tőrödnek. Albert Schweitzer A TARTALOMBÓL AZ ORSZÁGOS BIZOTTSÁGOK TAGJAI KETTŐS HÁLAADÁS SOMLÓSZÖLÖSÖN REFLEXIÓK AZ EGYHÁZ SZOCIÁLIS FELELŐSSÉGTUDATÁNAK ÚJABB JELE tani. Nyugodtan rábízzák az el­ütött ebet a férgekre, azok ugyanis 2-3 hetes határidővel dolgoznak. Meg aztán a trópusi nap sem ku­tya... Alattunk lakó német kollégám vigasztal, hogy valamicskét azért tanulhatunk ebből: merjünk több­ször fellélegezni, s ne vegyük túl komolyan önmagunkat. Meglehet. Az igehirdetésben azonban dön­tő hangsúly esik arra,, hogy ha az Isten azt mondja: MA, mint pl. Zákeusnál, akkor ott ne legyen „manyána”! S örömmel tapasztalom, hogy a mai hallgatónak szóló, mesterké­letlen igehirdetésnek van vissz­hangja. Mintha a spanyol szóból visszafelé letörlődnének a betűk, amíg csupán az első kettő marad: ma! Dr. Bodrog Miklós A lázas karácsonyi készülődés napjaiban december 17-én Buda­pest XIII. kerületében a Turbina u. 2-4. szám alatt a Magyar Ökume­nikus Szeretetszolgálat újonnan létrehozott szociális központjának megnyitására gyűlt össze egy kis gyülekezet. Lehel László lelkész, az Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója üdvözölte a vendégeket, majd dr. Szentgyörgyvölgyi Péter államtitkár mondta el, hogy ezt az épületet az „angyal” hozta An­gyalföldnek, a fővárosnak. A helyi Ónkormányzat adta az épületet és a MOSZ hozta létre benne a szo­ciális központot. Konyhájában meleg ételt főznek a rászorulók számára, ruhát osztanak, szociális tanácsadás és munkaközvetítés, egyben pedig a benne dolgozók számára továbbképzés is folyik. A központot dr. Kari Heinz Neukamm. a Német Protestáns Szeretetszolgálat elnöke, a MOSZ tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. „Igyekezzetek a város jólétén”, - idézte Jeremiás prófétát (Jer 29,7), majd az egyház szociális felelősség­­tudatát emelte ki. Az emberek 80%-a városban él és csupán az a kérdés, hogy van-e egy világváros­nak szíve? Ha nincs is, de van ben­ne Istennek népe! A város jólétét kell keresni. Itt most azt látjuk, hogy a város egyházának van füle meghallani és szeme meglátni az ínséget. Európában ma 15-18 mil­lió menekült él. Európa egyházai­nak minél többet kell beszélni és megértést munkálni ebben az ügy­ben. Segíteni kell a menekülteket Születésnapot ünnepeltek a fóti templomban Karácsonyi egyházzenei áhítat­ra szólt a meghívó december 29-ére a fóti templomba. Az Evangélikus Kántorképző Intézet Mandák Kó­rusa hívta meg a kórusmuzsika ba­rátait. Az áhítat során tudtuk meg a kórus vezetőjének, ifj. Hafen­­scher Károly esperesnek beszámo­lójából, hogy tulajdonképpen szü­letésnapot ünnepel a kórus. Há­rom éve jött létre azokból az éne­kelni szerető kántorképzősökből, akik éveken át a nyári tanfolyamo­kon tanulták a kóruséneklést; a darabokat is és a technikai részt, a kórusvezetést is. Ifj. Hafenscher Károly és Ecsedy Zsuzsanna volt a két szorgalmas tanár, akik tudták azt, hogy a kóruséneklésnek hatal­mas, közösségbe összefogó ereje van. A fiatalok egy akarattal azon voltak, hogy a kórus megmarad­jon. Nem kis áldozattal jönnek össze évente többször Foton gya­korlásra, tanulásra. Egész egyhá­zunk keresztmetszete látszik az együttesen: Szombathelytől Deb­recenig, Sárospataktól Békésen át Szegedig és a főváros környékén laknak a kórustagok. Újabban csatlakozott a karvezetőkhöz Ba­lás István, aki ezen az estén vezé­nyelte a kórust. Műsorukon Prae­­torius, Bach, Viadana, Vulpius, Kodály, Bárdos és Halmos müvek szerepeltek. Orgonáit Gálos Mik­lós. A kóruson látszott, hogy nem­csak „összeálltak” énekelni, ha­nem leiki családot alkotnak, meg­ajándékozott embereknek vallják magukat, akik a kóruséneklés út­ján is igét hirdetnek. Az elmúlt év­tizedekben kialakult és megtartó erőt jelentő „fóti szellem" köti, tartja őket össze. Több tájegységet látogattak meg az elmúlt időben: Békés, Nógrád, Somogy, Zala gyülekezeteit és a Pest környéki templomokat. Az áhítat igehirdetője Bohus Im­re fóti lelkész volt, aki Simeon éne­ke (Lk 2,25-35) alapján buzdította az éneklőket és mindnyájunkat: Simeon életének értelmét adta az a mozdulat, ahogy karjára emelte a gyermeket és bizonyságot tett róla. Mi is minden szolgálatunkkal mu­tassuk fel Jézust! Mi lehet a születésnapi jókíván­ságunk? Csak ez: áldja meg Isten közösségüket, hogy örömmel mu­tathassák fel Jézust, aki megaján­dékozta őket a szolgálat leikével. Magyar lelkész Caracasban Februártól azért is imádkoztunk feleségemmel otthon, hogy ha ne­künk a következő pár évre nem Caracasban a rendeltetésszerű he­lyünk, akkor ne mi kerüljünk oda. Nem is látszott valószínűnek, hogy amikor fiatalabbak közül válogat­hatnak, magamfajta koros „le­gényt” hívnak meg. Mégis ez tör­tént. így hát fokozott mértékben nem egyszerűen vállalkozásnak, hanem küldetésnek illett tekinte­nünk a kb. 200 konfirmált taggal rendelkező caracasi protestáns gyülekezet választását. (S itt sok szeretetmegnyilvánulásban van ré­szünk.) fia egyszer azt álmodom, hogy egy külföldi főváros repülőterén minket a magyar nagykövet fogad, s nem lehet lebeszélni arról, hogy ő cipelje a legnehezebb bőröndün­ket, akkor kissé megharagszom magamra, mert ilyet álmodni is szerénytelenség. Ám mégis ez tör­tént október 19-én. Persze ott vol­tak az egyházközség vezetői is. A nagykövetéket és a konzulékat egyébként gyakran látjuk istentisz­teleteinken s más egyházi alkalma­kon is. Hála Istennek. S ez egyben jellemzőnek tekinthető kormá­nyunk felfogására s az itteni szű­­kebb légkörre is. A távolba sza­kadt magyarok elsősorban az egy­házakon keresztül érhetők el. Nagyköret Egy cserkészünnepen a Magyar Házban egy hazai üdvözlő távira­tot az ifjú parancsnok nagy nyilvá­nosság előtt a magyar „nagyköret­nek” adott át - nem véve észre a nyelvbotlást, hiszen mögötte sült már lángon a hús, amelyhez tény­leg kevés lett volna egy kis köret... A magyar cserkészmunka jó szolgálatot tesz nemzeti kultúránk, értékeink, nyelvünk ápolásában is. Ebben kiadós segítséget tud nyúj­tani feleségem, aki „civilben” nem­rég még irodalmi vezetőként mű­ködött a Szépirodalmi Kiadónál. Az egyházi és a cserkészmunka kissé össze is fonódik, mégpedig a Magyar Házban, amely megle­pően nagy épület, színpaddal­­nagyteremmel, ahol nemrég ma­gyar táncok igényes bemutatását láthattuk, olyan magyar ruhában, amelyet még a táncosok szülei sze­reztek be évtizedekkel ezelőtt... A színek és ellentétek városa Kétezer méteres hegyek közt, 36km-es völgyben, 900-1000 m magasan fekszik Venezuela fővá­rosa, Caracas, az Egyenlítőtől nagyjából olyan távolságra, mint Addis Abeba, vagy India legdélibb csücske. Trópus! Bujazöld nö­vényzet, számtalan csodálatos vi­rág, hullámzó, sürü erdőgúnyát vi­­s.elö hegyek. A madárvilág is cso­dálatos. (Számos vendégünk után röplátogatásra egyszer belibbent hozzánk egy kolibri is.) A „vené­­zek” közt a fehér és a fekete min­den keveréke képviselve van. Kü­lönbséget az anyagi helyzet jelent, mert óriási a szakadék a gazdagok és a szegények között. A nyomor­­negyedekbe belépni igen veszélyes, sőt: este 7-8 után a „biztonságos” kerületekben sem tanácsos gyalog közlekedni. Rengeteg a gépkocsi­lopás. Döbbenetes mértékű a kor­rupció, működik a kábitószer­­maíTia is. A járdákon s az úttesten lépten-nyomon gödrök, lyukak vannak - az egyik gyülekezeti ta­gunk így „szerzett” hétszeres láb­törést. A légszennyezés legalább buda­pesti szintű, a telefonhelyzet rosz­­szabb, a közlekedés elképesztően szabadstílusú: aki bírja, marja, gyakorlatilag minden szabad, ami nem jár közvetlen, súlyos baleset­­veszéllyel. A gyalogosok is teljes lelkinyugalommal mászkálnak ke­resztbe az úttesten, mintha az len­ne a jelszavuk : „Úgyse mersz elüt­ni!” Szervusz, padre! Lakásunk tágas, fölszerelése itt­­ott felújításra szorul. (Nemrég kaptunk új hűtőszekrényt.) No­vemberben a redőny felhúzott álla­potban a fejemre zuhant, s a bal szemöldökcsonton derekasan fel­hasította a bőrömet. Látványos vérzés, jókora véraláfutás, mi­egyéb. (Ha az orrnyergemre esik, komoly baj lehetett volna belőle.) Ajánlatosnak látszott orvosnak megmutatni, de kinek? S milyen nyelven? Telefon ide, amoda: megkaptuk egy magyar sebészor­vosnő számát. Azt reméltem, hogy aznap tud fogadni valahol, „ko­­csiztató” meg akad híveink közül. Dél felé sikerült beszélnünk a dok­tornő édesanyjával, aki csak any­­nyit ígérhetett, hogy igyekszik elér­ni lányát, aki ha operál, akkor esetleg órákig ki sem jöhet a műtő­ből. Erre kora délután egyszer csak beállít a sebész hölgy: „Na lássuk azt a sebet!” Gondosan megnéze­geti, körültapogatja. „Hál’ Isten­nek, semmi komplikáció.” Pár per­cig még beszélgetünk. (Fizetésről szó sem lehet.) Itt, Venezuelában könnyebben megy a tegeződés. Búcsúzáskor kezet nyújt: „Szer­busz, padre (atya)!” A katolikus sebészasszonyt vasárnap az isten­tiszteleten láttam megint. (Gyak­ran jönnek hozzánk katolikusok is.) A kijárati üdvözlésnél aztán eszembe jutott valami. Közöltem vele, hogy el- és kineveztem Ro­hamtündérnek (amit széles mosoly­­lyal fogadott el). Manyána Ez a spanyol szó azt jelenti: hol­nap, sőt: majd egyszer, valamikor. Ez nekünk magyaroknak az orosz „szí csász”-t juttatja eszünkbe. Minden ráér, most meleg van, vagy esik az eső, de legyen nyu­godt, szenyor, meglesz. Mikor? Manyána... Ezért nincs meg mind máig (dec. 14) az évekre érvényes itt-tartózkodási vízumunk. Ezért marad ott a kutyahulla az elegáns negyednek azon részén, ahol a szép házakat luxusvillák kezdik felvál-Az Ökumenikus Tanács tagegyházainak képviselői A caracasi templom belseje és azokat az eredő helyeket, me­lyek a menekülteket útnak indítot­ták. Ez a központ mindenkit szere­­tetébe fogad hazaiakat és mene­külteket egyaránt. Szabó Miklós, a kerület polgár­­mestere a képviselő-testület és a MOSZ összefogását méltatta. Az állami ellátás és a felmerülő igé­nyek között hézag van, ezt töltik ki. Kérése az, hogy segítsenek és keressék azokat ezen a helyen is, akik nem kerülnek másként a ha­tóságok szeme elé. Dr. Harmati Béla püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke jelnek nevezte ezt a központot: Magyar­­országon csak együtt lehet ered­ményt elérni a szociális munkában. Az Ökumenikus Tanács - Ökume­nikus Szeretetszolgálat, - a város és az állam együtt tesz itt valamit. Nekünk tudnunk kell azt is. hogy nem egyedül kell megoldanunk kérdéseket, - mások is vannak. A cél, hogy legyen a jelenleginél valamivel jobb az élet. Mindent nem tudunk elérni, egy lépést kö­zösen tudunk tenni! Jelen volt a megnyitáson Thomas Birath, az ENSZ Menekültügyi Fő­biztosságának budapesti vezetője is, aki dicsérte a jó együttműködést és köszönetét mondott. A megnyitó zenei programját a PROMISE együttes számai jelentették. A jelenlévők ezután megtekin­tették az épületet, a fogadó szobá­kat és szálláshelyeket, a konyhát és az abédlőt. Budapest XIII. kerüle­tében karácsonytól kezdve műkö­dik a szociális segítő központ, gaz­­dagítve a protestáns egyházak tár­sadalmunkért végzett szolgálatát. Tóth-Szöllős Mihály Tamás Bertalan tolmácsolja Thomas Birathot Dr. Kari Heinz Ncukamnt elnök, dr. Szentgyörgyvölgyi Péter államtitkár és Szabó Miklós polgármester ÖKUMENIKUS IMAHÉT Az ökumenikus Imahét országos megnyitó istentiszteletét a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Római Katolikus Püspökkari Konferencia ebben az esztendőben január 17-én vasár­nap délután 6 órai kezdettel az újpesti Baptista Imaházban tartja. (Cím: Bp. IV., Kassai u. 26.) A megnyitó istentiszteleten a magyarországi egyházak vezetői szolgálnak. Január 20-án du. 5 órakor az Esztergomi Bazilikában ökumeni­kus istentisztelet lesz. Ezen a protestáns egyházak vezetői megkoszo­rúzzák a kassai mártírok emlékművét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom