Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-07-11 / 28. szám
Az Evangélikus Élet 58. évfolyama 28. számának zsinati melléklete 1993. JÚLIUS 11. A ZSINAT KILENCEDIK ÜLÉSSZAKA: JÚNIUS 25-27. EZ TÖRTÉNT A 9. ÜLÉSSZAKON Háromnapos ülésszak volt. Pénteken délelőtt áhítattal kezdődött. Az áhítatot Koczor Zoltán tartotta. A megalakulás után először az előző ülésszak jegyzőkönyvét fogadták el, megállapították a határozatképességet és meghatározták a pontos napirendet es időbeosztást. Elsőként kijelölte a zsinat következő ülésszakainak időpontját. Már korábban elhatározta a Zsinat, hogy a 10. ülésszak: 1993. október 8-9-10-én lesz. Az 1994. évben négy ülésszakot kíván tartani a zsinat: 11. ülésszak: 1994. janujár 7-8—án, 12. ülésszak: 1994. február 26-27-én, 13. ülésszak: 1994. június 24-25-26-án, 14. ülésszak: 1994. október 7-8-9—én lesz. A zsinati ülésszak 15. ülésre oszlott, melyeknek elnöki tisztét dr. Reuss András, Szebik Imre, dr. Sólyom Jenő és dr. Frenkl Róbert látta el. A 9. ülésszak napirendjén a következő témák szerepeltek: Az 1. sz. bizottság előterjesztette jelentését a törvénykönyv átfogó beosztásáról s a szükséges bizottságok létrehozásáról. A 7. sz. bizottság jelentése: Felkészítés az egyházi szolgálatra. A 3. sz. bizottság előterjesztésében referátum hangzott el Az egyházi döntés-kormányzási struktúra általános vizsgálatáról. Az 5. sz. bizottság az egyházi törvénykezéssel (bíráskodással) kapcsolatos munkájáról adott beszámolót. A 4. sz. Gazdasági Bizottság az egyház gazdasági rendjéről olvasott fel tervezetet. A 3. sz. bizottság első olvasásban terjesztette elő Az egyházi szolgálatról szóló törvénytervezetet. Mai számunkban is több törvénytervezet vagy azt még megelőző tájékozódó előterjesztés szövegét közöjük. Nyomatékosan kérjük olvasóinkat, hogy a közölt szövegek áttanulmányozása során támadt gondolataikat, javaslataikat, ötleteiket közöljék a Zsinati Irodával. A hozzászólásokat a Zsinati Iroda címére: Budapest, 1085 üllői út 24. küldjék el. Ha valaki a ma reggeli igét az ólmos csendben, ä 'Vöria-'1 ton vagy az autóban a zsinatra utazva elolvasta, valamelyik gyerekbibliaköri emléke elevenedhetett föl benne. Ez a fordulatokban gazdag drámai történet tele van képekkel, melyeket azonnal fel tudunk eleveníteni gyermekkorunk vizuális memóriájából. Költőket, írókat ihletett írásművekre a próféta esete, továbbszínezve a cethalat, a hajót, az álomba merült Jónást. Oly sok itt a kép! Isten elküldi Jónást, aki egy testeseit mutat be. Elmegy a kikötőig, de ott egy másik hajóra száll. A hajó bajba kerül, sodródik a viharban, amikor Jónás lelkiismereti terhével lemegy a hajó aljába, és ott álomba merül. A hajósok sorsot vetnek, s megtalálják Jónást, aki miatt a veszedelem rájuk tört. Bár Jónás maga javasolja, a hajóban ülő emberek rossz lelkiismerettel dobják ki a hajóból. Drámai jelenetek és egész sor olyan konfliktus, amelyben megtaláljuk a legemberibb vonásokat. A meseszerű folytatásban - Babits színei szerint - a cethal gyomrában undorítóak a szagok, és a nyúlós ragacsból csak napok múlva kerül partra. Az is meseszerű, ahogy az árnyat adó bokor Jónás fölé nyúlik, s ahogy elszáradva példát ad az értékek megbecsülésére. De mit mond ez az ige nekünk egy zsinati nap előtt? Úgy gondolom, hogy a felnőtt hallgatót ez a drámai képsor mélyebb vonásaiban ragadja meg. Talán Jónás különleges viszonya Istennel. Az a bennfentes, szinte útszéli hang, amit megenged magának az Úrral szemben. A történet végén sincs megnyugtató befejezése ennek a viszonynak. Jónás utolsó mondata szerint sem tud békességre jutni az Istennel. Teológiailag is izgalmas kérdés hogy a kezdetben engedetlen, de az Úrral közvetlen kapcsolatban lévő próféta Bevezető áhítat Jónás 3,1-10 miként szégyenül meg. Hogyan lehet a bűnös Ninivének igaza? Jónás példa számunkra is, aki nem akart Isten eszközévé válni. Menekül, elbújik, elalszik, kerüli az isteni akaratot. Hány és hány életre szóló, vagy csak kicsi hétköznapi küldetésünk van, melyről egyszerűen nem veszünk tudomást? Vagy ha a tudatunkig el is jut, hogy küldetésünk van, amely Istennel köt össze, hányszor nem töltjük azj, be? .Mi J.s menekülünk, bár nem hajóra szálíunk, hanem valamelyik munkánkba vetjük magunkat. Mi nem alszunk el, csak leülünk a tévé elé, hogy elvesszenek saját gondolataink. Ébressz bennünk felelősséget küldetésünkért, Urunk! Akkor, amikor Jónás csodálatos körülmények között megmenekül, egy másik embert ismerhetünk meg. Magabiztos, kiáll, törvényt hirdet, negyvennapos határidőt, biztos benne, hogy ott, és úgy működik az Isten, ahogy ö gondolja. Halljuk ezt abból a sértődött hangból, amikor mégsem úgy történnek az események, ahogy ő elgondolta. Mi is hányszor és hányszor hisszük, hogy az Isten addig és ott működik, ahol mi jelen vagyunk. Törvényt hirdetünk, és az a meglátásunk, hogy az Isten akarata az, amit teszünk. Azt gondoljuk, hogy az Isten addig ér el, amíg mi ellátunk. Pedig lehet, hogy Istennek az áporodott szagú, várótermekben alvó emberek, vagy azok a társaságok, közösségek, ahová mi fintorogva be sem lépünk, előbbre valók, mint a mi társaságaink. Én azt hiszem, Isten olyan hatalom, amelyről nagyon keveset szabad és lehet mondanunk. Talán annyit, hogy el sem tudjuk képzelni hatalma mérhetetlenségét. Mint ahogy a számsor végtelensége után meg sem tudjuk ragadni a megszámlálhatatlan végtelent, ami egy egyenes vagy akár egy milliméteres szakasz pontjainak a száma. Azt hiszem, Jónás rossz példája a szükséges alázatra hívja fel a figyelmünket. Köszönetét kell mondanunk azért is, hogy részesei lehetünk az isteni műnek. Háttérben, de feladatokkal. S végül ha nem egy gyermek számára olvassuk a jónási történetet, a felnőtt ember számára Ninive a gonosz város válik értelmet hordozó képpé. Ninive a gonosz város, amelynek híre feljutott az Istenhez. Amikor azonban meghallotta az Isten szavát, hitt benne, amikor szólt hozzá az Isten Jónáson keresztül, meghallotta azt, s gyökeres radikalizmussal zsákruhába öltözött, hamuba ült, vizet sem ivott. Míg Jónás vonalán a történetnek nincs megoldása, csak tanulsága, Ninive szempontjából jó a vég. Ninive megmenekül. Nekünk, mai embereknek nem Jónásunk van, aki öntelt, esendő. Krisztusunk van, akiben az isteni szeretet a megmenekülés lehetőségét nem egyszerűen egy váratlan ósszövetségi fordulatként tartogatja, hanem a megmenekülés ajándéka, az Istennel kötött új szövetségünk. Olyan jó hír ez, amelynek következményeként az életünk befejezett tényként megváltozott. Megváltattunk. Tartsuk hát nyitva fülünket, hogy meghalljuk, amikor gonoszságunkra figyelmeztet az Isten! Engedjük a Szentlelket, hogy hitet ébresszen bennünk. Vállaljuk azt a gyökeres radikalizmust a magunk életében, amit Ninive új életében tapasztalhatunk meg. Köszönjük Istenünk evangéliumodat! Koczor Zoltán KOMMÜNIKÉ A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának kilencedik ülésszakát a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban, 1993. június 25-27-ig tartotta. Ezen a ülésszakon megvizsgálta az egyházi struktúra kérdéseit. Meghallgatta az egyházi szolgálatra való felkészítéssel foglalkozó bizottság és a Gazdasági Bizottság előterjesztését. Majd eldöntötte az egyházi bíráskodással kapcsolatban felvetett alapkérdéseket. A Zsinat elé került az egyházi szolgálatról szóló törvénytervezet, valamint a törvénykönyv szerkezetének kérdése is. A Zsinat elhatározta a Missziói és a Diakóniai Bizottság felállítását. A Zsinat legközelebbi ülésszakát 1993. október 8—10-ig tartja. Budapest, 1993. június 27. Jelentés a Törvénykönyv átfogó beosztásáról és a szükséges bizottságok létrehozásáról lisztéit Zsinat! Kedves Testvéreim! Az 1. sz. Szerkesztő Bizottság felmérő munkája alapján néhány alapvetően fontos kérdést, javaslatot tárok a t. Zsinat elé, s remélem, hogy ezekkel néhány jelentős hiányosságunk felszámolását sürgethetem. Bár a mögöttünk levő ülésszakon sokat enyhült dr. Boleratzky Loránd 1993. január 30-án kelt - Bizottságunk vezetéséről lemondó - levelének az a megállapítása „hogy a zsinat... koncepció hiánya miatt az alapvető kérdéseket megoldás helyett maga előtt görgeti”, mégis van számos kérdés, ami viszonylag gyors megoldó intézkedést, döntést - szavazást - igényel. Ezekből a bizottságunkra tartozókat említem most, s teszek a tisztelt zsinatnak javaslatot megoldásukra. Az első feladat a megalkotandó Egyházi Törvénykönyv átfogó beosztása. Az 1. sz. bizottságnak már volt egy benyújtott, alapvető és egy módosított törvénybeosztása, amelyet dr. Boleratzky Loránd ismertetett. Nyilvános vita, szavazás azonban nem történt elfogadásához. Ebből egyrészt az a helyzet keletkezett, hogy a Törvényalkotó Bizottságok szinte figyelembe sem vették ezt az átfogó Törvénykönyv beosztást. Volt bizottság, amely - éppen az elfogadáshiányra támaszkodva - egészen új törvényt alkotva, szinte alig vette figyelembe az 1. sz. bizottság beterjesztett törvénybeosztását. Másrészt néhány törvényalkotó bizottság létre sem jött. Hiányuk szóba sem került. Ebben a helyzetben az 1. sz. bizottság a zsinatunkon már elfogadott törvényeket figyelembe véve, a már tárgyalt kérdéseket is követve, vitára, elfogadásra beterjeszti „Az Egyházi Törvényköny beosztásának átfogó javaslatát”. Ennek mostani továbbalakítása, majd elfogadása azt jelentené, hogy valamennyi törvény megalkotásához egyértelmű bizottsági munkát kell létrehozni s ezek a bizottságok ezt a beosztást tekintik alapnak, törvényalkotásuk során ezt dolgoznák ki, ezt bírálnák, ezt egyszerűsítenék, ezt fejlesztenék. Előterjesztett törvényjavaslataikat - ha időben sikerül kézbe kapni - a zsinat valamennyi tagja összefüggésében tudja így vizsgálni, s a Törvénykönyv egészébe illesztve tudjuk itt a zsinaton elfogadni. Tekintsük át röviden a javasolt bepsztást: A Zsinati Hitvallást elfogadta már a zsinat. Az I. Törvény alapelvi rész. Kidolgozójáról még nincs döntés. A II. Törvényt a 3. sz. bizottság előzetes munkája alapján javasoljuk külön törvényként. Kidolgozása, tartalma terén azonban eltér a jelenlegi ülésszakon előterjesztésre szánt 3. sz. bizottsági anyagtól. A III. Törvény 1-5 fejezetpontjait már elfogadta a zsinat. A további részek hatalmas anyagát is a 3. sz. bizottság tartja kézben. A IV. Törvény a 7. sz. bizottság feladata. Bevezető előterjesztése a jelenlegi ülésszakon várható. Az V. és VI. Törvénynek még nincs kidolgozó bizottsága. A VII. Törvény fő részét, a 2. fejezetet már elfogadta s hatályba léptette a zsinat. További fejezetei viszonylag kevés feladatot jelentenek a 6. sz. bizottságnak. A VIII. Törvény esetleg három kisebb részre, azaz három kisebb törvényre bontható különálló területük miatt. Kidolgozójáról még nincs döntés. A IX. Törvényt a zsinat az általános vita után a 3. sz. bizottság 21 tagja kérésének megfelelően levette napirendjéről. Majd a törvénykészítő 11. sz. bizottság vezetőjének lemondása után úgy döntött, hogy a 3. sz. bizottság vegye át a törvény végső kidolgozását és az 1. sz. bizottság pedig illessze be a törvények rendszerébe. A X. Törvény az 5. sz. bizottság feladata. Bevezető előterjesztése a jelenlegi ülésszakon várható. A XI. Törvényt első változatában a zsinaton a 4. sz. bizottság ismertette. További tárgyalása a jelenlegi ülésszakon várható. A XII. Törvény kidolgozójáról még nincs döntés. Az első feladatunk tehát a Törvénykönyv beosztását megtárgyalnunk, kialakítanunk s megszavaznunk. A második feladatunk annak biztosítása, hogy valamennyi törvény mögött legyen kidolgozó grémium. Az előzetesen ismertetett rendszerben nincs kidolgozó csoportja még az I. V. VI. VIII. és XII. törvényeknek. Bizottságunk előzetes szervező tárgyalások után azt javasolja, hogy a VI. Törvény Szebik Imre püspök vezetésével kialakított bizottság feladata legyen. Az I. V. VIII. XII. törvényeket - amelyek viszonylag kis és közepes méretű törvények - az 1. sz. bizottság készítse elő. Az I. és XII. törvények belső javaslatait már el is kezdte tárgyalni bizottságunk. A másik két törvény készítésének szervezése is megindult. A munka ilyen jellegű továbbszervezésének az egyszerűség a jellegzetessége, s nem növekszik az egyébként is nagy számú elnökség. Ebben a második kérdésben is megbeszélés, majd szavazati döntés szükséges-Rendező döntéseink után célszerűnek látszik, hogy a további ülésszakok programját a tisztelt Elnökség az utolsó zsinati nap déli szünetében röviden megtárgyalja. Ezzel egy átgondolt, mindenkinek átlátható terv szerint arányosan lenne továbbgördíthető a törvényalkotó munka. Zsinatunk belátható időn belüli befejezéséhez, az alkotó munka befulladásának elkerüléséhez szükséges a fölvázolt tervszerűség. Dr. Koczor Miklós az 1. sz. bizottság vezetője Az 1. számú bizottság fenti jelentése után a zsinat a Törvénykönyv átfogó beosztását elfogadta, az egyes törvényekhez kijelölte az azzal foglalkozó bizottságot. Két törvény előkészítése céljából két újabb bizottságot alkotott: a Missziói Bizottságot és a Diakóniai Bizottságot. Az ülésszak folyamán megválasztotta e bizottságok elnökeit is. A lefolytatott választás eredményeképpen a Missziói Bizottság elnöke: Zászkaliczky Pál, a Diakóniai Bizottság elnöke: Sárkány Tibor zsinati tag lett. A többi törvényt a már aktív bizottságok dolgozzák ki. Egy törvénynél volt szükséges még bizottsági kijelölésre. Az egyházi zene és a kántori szolgálat kérdéseit a 3. sz. bizottsághoz, Az egyházi médiák kérdéseit a 8. sz. Missziói Bizottsághoz, míg az egyházi gyűjtemények kérdéseit a 6. sz. Oktatási Bizottsághoz utalták. A Missziói Bizottság az egyház missziói munkájával és intézményeivel, míg a Diakóniai Bizottság az egyházi szeretetszolgálattal és intézményeivel foglalkozik.
