Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-10 / 2. szám
Evangélikus Élet 1993. január 10. jfts GYERMEKEKNEK Néha úgy félek! Este amikor lefekszem, még sokáig ég a lámpám. Anyu szokott énekelni, vagy olvasni a Bibliából. Persze ilyenkor sokkal jobb. Anyutól hallottam azt is, hogy Isten kezében biztonságban tudhatjuk magunkat, mert ő mindenütt jelen tud lenni, és ő tud vigyázni ránk a legjobban. Jó lenne érezni mindig Isten kezét, hogy sose kelljen gyávának érezni magam! CSODÁK A toboz Nincs annál szebb, amikor a karácsonyfa teljes pompájában tündöklik a szoba közepén. Főként akkor, ha a sok fényes gömb és szalag mellett a fenyő tobozait sem dobtuk el. Hiszen ezek a természet díszei, és nagyon szépen mutatnak a feldíszített fenyőn. Azt hiszem, leggyakrabban a lucfenyővel találkozunk. Ilyen tűlevelű rozsdabarna törzsű fenyőt vásárolnak a legtöbben Karácsonyra. Igaz. mire a meleg lakásba kerül, tobozok már csak elvétve találhatók rajta. De ha mégis észreveszünk egyetkettőt. előfordulhat, hogy egy pár nap múlva a pikkelyeik szétnyílnak, és apró magok hullanak ki közülük, vékony hártyában. Tavasszal is ugyanez történik. A meleg hatására a pikkelyek közül virágpor repül ki. és az egész erdőt sárga por borítja. A legtöbb porszem persze kárba vész. (Lehullik a ßldre. más fákra kerül.) De néhányuknak sikerül eljutniuk az ágak végén ülő virágokhoz, amelyekben már várják őket a kis magkezdemények a kis piros termőlevelek (.szirmok") tövében. Találkozásuk után fejlődni, növekedni kezdenek a magvak és a pikkelyszerű termőlevelek egyaránt. Egyre inkább tobozformájuk lesz és megbámulnák. Végül már olyan nehezek lesznek, hogy leesnek a földre. Természetesen, fenyőfa csak akkor fejlődik a tobozban lévő magból, ha nem tapossák el az arra járók. Tehát a toboz tulajdonképpen a fenyőfa virága, szirmai elfásodott. pikkelyszerű levélkék. Természetesen, fenyőfa csak akkor fejlődik a tobozban lévő magból, ha nem tapossák el az arra tévedt állatok, nem eszik meg az éhes madarak, nem fújja el a szél. a hegyoldal sziklái közé. vagy a bozótosba. Hanem jó földbe pottyan, és szép sudár fává nő. mindenki csodálatára. .....A mag az Isten igéje... Akinél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." (Lukács.),TI,,T.rr4 PRÓBÁLD MEG! Sétáló kutya FÜLÖP ÉS BIBI A betlehemi csillag Mt 2,1-12 Sziasztok! Kérdezhetek tőletek valamit? Igen? Jó! Mikor van Jézus születésnapja? December 23.? 24.? 25.? 26.? Hát nem! Nem bizony! Igaz, hogy ezt ma már senki se tudja, de biztos, hogy nem karácsonykor volt, hanem tavasszal! Hogy honnan tudom? Ez sem talált! Nem, nem Bibitől. Úgy mondta egy bácsi. Egy külföldi. Egy igazi japán! Hihetetlen, de igaz. Már régóta törtem a fejem az ajándékokon. Nagyinak fazékfogó, Bibi borítójára pedig minden évben rávarrunk egy pici sárga csillagot. Ahány év - annyi csillag. De anya és apa mit kapjon? Volt már jászol, könyvjelző, meg szalmafonás is. Tavaly cserépből harangot szerkesztettem, azelőtt meg zsebkendőtartót filcből. Végül úgy döntöttem, hogy veszek valamit. El is mentünk a vásárba a Mónikával meg a Pistivel. És a Mónika észrevette, hogy egy bácsi babákat árul apró bambuszkosárkákban. Lányokat meg copfos fiút, meg nindzsát és öregembert. Nem is adta drágán, mert mindegyiknek volt egy meséje. Vettem egy copfost, az a neve japánul, hogy Öröm. Aki nagy hős volt, és csodásán született, mert az Isten maga küldte az emberekhez, hogy legyőzze a gonosz lelkeket, a démonokat. A Mónika lányt választott (Szépség), a Pisti meg egy öreget (Egészség). A harcos (a Hatalom) nem tetszett egyikünknek se. Meséltünk a bácsinak a karácsonyról, de kiderült, hogy sokkal többet tud róla, mint mi. Bizony, ez szégyen! Mert a kínai (igenis kínai) csillagászok kétezer évvel ezelőtt szépen megfigyelték, és a térképeikbe be is rajzolták a betlehemi csillagot. Sőt, talán el is látogathattak... Ja, hogy miért nem vettem m,ég egyet? Mejrt a bácsi nem engedte! És annyit fizettem érte,'amennyit kért. A3'öröm váltságát ftiégkell fizetni!1-így lett a baba apa és anya közös ajándéka. Anya sírva fakadt, amikor kibontotta. Apa is furcsán dörmögte, hogy:- Megszületett a kis Jézus! Aztán már hiába magyaráztam, hogy Örömnek hívják, és ő nem a Jézuska. Egyszerűen nem tudtam szót érteni velük. És az idén elénekeltük az 571-est, pedig máskor azt nem szoktuk. Örülök, hogy ez történt velem. I A 0 K N K „Látod ezt az asszonyt?” (Lk 7,36-50) „Ki tiszta szívű? Aki nem szennyezi be a szivét sem a rosszal, amelyet elkövet, sem a jóval, amelyet megtesz." (D. Bonhoeffer) Hogy a rossz beszennyezi szívünket, ezt tudjuk. Nemcsak tudjuk, látjuk is. Elég megnézni az arcokat egy piacnapon: a negyven, ötven év fölöttiek arcát, s látjuk a bűneink okozta eróziót pórusainkon. Iván Mestrovics, a pásztorfiúból lett világhírű horvát szobrász mondta egyszer: „Mindenki az arcára írja legbensőbb önmagát.” (Persze a pusztuló arcok szemlélése tiltott cselekedet ; hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberi szenvedés oka feletti szokásos és fennkölt töprengéseinkben is van valami tisztátalan; mert bár lehetetlen nekünk a rosszon nem töprengeni, azt mégis mindnyájan érezzük, hogy a rosszon nem tűnődni kellene, hanem segíteni...) A különös az, hogy a rossz általi beszennyeződés hasonlít a jóság piszkításához. Ahogyan a megtett jó gőgösen zárttá tehet, úgy zárhat be önmagunkba a rossz is. Különösen akkor, ha kíméletlenül szembesítenek bűnünkkel, ha a kívülálló fölényével leplezik le bennünk a rosszat, és mi kétségbeesünk önmagunk felett. Ez a kétségbeesés lehet ugyan üdvös, de még inkább pusztító. Mert a bűntudat is szülhet gőgöt. A megvetettség érzése által táplált elkeseredett dac, ami így beszél: „ha rossz vagyok, hát legyek rossz egészen”, éppoly gőgössé tehet a rosszban, mint az önmagunkért való jóság a jóban. A különbség talán csak annyi, hogy a rossz gőgje, legyen bármilyen kemény és irgalmatlan, sohasem lesz olyan jéghideg, mint a jóságé. Mindig marad az alján egy csöppnyi sírás. Ezért tanácsolja Simone Weil, hogy a bűn gőgje ellen a legjobb ellenszer, ha fellapozzuk régi iskolásfüzeteinket. S a nevetséges kis hibák, amelyekre ott bukkanunk, talán megóvnak minket attól, hogy a rossz sötét glóriáját képzeljük a fejünk köré. Ha megtanulunk mosolyogni magunkon, ez annak a jele, hogy nem tartunk olyan végtelenül sokat önmagunkról: sem a bennünk lévő jóról nem hisszük, hogy az egyedül igaz, sem a bennünk lévő rosszról nem gondoljuk, hogy megbocsathatatlan. Az, aki megtanul önmagának irgalmazni, a legjobb úton van ahhoz, hogy másnak is irgalmazni tudjon. Ezért van, hogy az önmagunk fölötti tartós kétségbeesés tisztátalan. Jó és rossz kibogozhatatlanul együtt van mindannyiunkban. Felnőtt az, aki tudja ezt, szemben a gyerek naivitásával. De az a naivitás, ami a gyermekben ártatlanság és bennünket tisztító egyszerűség, az a felnőttben zavaró infantilizmus. A felnőtt nemcsak tudja jó és rossz együttesét önmagában és a világban, hanem el is tudja hordozni azt. Ez az elemi feltétele annak, hogy a maga körében egy kicsit jobbítani tudjon azon, ami rábízatott. Mária Magdalénát bűne alázatossá, ezért nyitottá tette. Simon farizeust jósága bezárta önmagába. Ezért Magdalénát megérinthette az Ország, míg a tiszteletre méltó Simon nem tudott bemenni abba. Karácsony táján hagyjuk abba a Bonhoeffer-gondolat feletti tűnődést egy másik Bonhoeffer gondolattal. Egy olyan idézettel, amely számomra talán a legszebben fogalmazza meg a Karácsony üzenetét: „Az Emberré lett az Isten világ iránt való szeretetének megindokolhatatlan titka. Isten szereti az embert, Isten szereti a világot. Nem egy ideális embert, hanem az embert, úgy, ahogyan van. Nem egy ideális világot, hanem a valóságos világot. Az, ami számunkra megvetésre méltó a maga istenellenességében, amitől mi fájdalommal és ellenséges érzülettel visszahúzódunk, az az Isten számára az ő megindokolhatatlan szeretetének az alapja...” Kovács Imre JÁTÉK Ügy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 9,24 A mezőny állása a 4. forduló után: 60 méternél: Fancsali Ifjúsági Kör, Illés Adél - Egyházasdengeleg, Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza, Zalán Eszter - Bp., VIII., Szügyi serdülők. 55 méternél: Sárszentlőrinci hittanosok 52 méternél: Rapcsák János - Dabas-Gyón 51 méternél: Bánki Renáta - Várpalota 48 méternél: Zimmermann Erna - Szügy 44 méternél: Benke Zsuzsanna - Ajka 41 méternél: Donáth Ferkó - Ózd 31 méternél: Zsugyel Koméi és Márton - Miskolc *- TOWN»? . AAiöWfnWHftnJv GoXöyu -BIBI M/%1 «!>■»•■> r»/»r» dulif ■ i iin f f A 8. sorozat megfejtései 1. Jáimak - Bír 10,4 2. Jakabot - ApCsel 12,2 3. A hegyen épült város - Mt 5,14 4. Pált - ApCsel 28,3 5. Noé - lMóz 9,13 (A harmadik sorozat megfejtéseinél a 4. pontnál a helyes igehely 2Kor 8. Bocsánat az elírásért.) Készítették: Antal Tünde, llg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. 10. sorozat 1. Ki álmodott kivágott fáról? - 5 méter 2. Ki álmodott létráról? - 4 méter 3. Ki álmodott süteményekről? - 3 méter 4. Ki álmodott Holdról, Napról, csillagokról? - 2 méter 5. Ki álmodott tehenekről? - 1 méter A megfejtéseket a gyerekrovat dabasi címére küldjétek a lap dátuma utáni hétvégéig. T Legszebb templomaink jyarácsonyi meglepetés volt egyházunknak az J\. „Evangélikus templomok Magyarországon" című gyönyörű album a Hegyi és Társa kiadó ajándékaként. Derzsényi Balázs szerkesztette s a közreműködők sorában találjuk Föl tin Brúnót, G. Györffy Katalint, Hegyi Gábort (akinek a művészi fényképek köszönhetők), Winkler Gábort, Zászkaliczky Zsuzsannát, Déri Erzsébetet és Rácz Juliannát. Egyházunkban nem csak karácsonyi ajándék, de egyedülálló esemény, önismeretünkben bízvást mérföldkő. Az előszót dr. Harmati Béla püspök írta. Egyedülállónak mondtam, bár köztudott, hogy 1944- ben teljesebb és terjedelmesebb templomkötetünk már jelent meg, amely tanulmányaiban és fényképanyagában is teljesebb ennél, de művészi értékben meg sem közelíti ezt a kötetet. Persze célkitűzése is más. Amaz szinte lexikálisán ad összképet az összes magyarországi templomunkról, emez azonban művészi értékkel válogat és szűkebb voltában is teljesebb tükörképet ad egyházunk arculatáról, amire büszkék lehetünk. Ilyenek vagyunk. Értékét a személyes ráismerés emeli, s az emlékezés. Ez az én templomom, itt voltam gyermek, itt kereszteltek, konfirmáltak, eskettek, itt prédikált a lelkészem, kit úgy szerettem hallgatni, itt kaptam a legmélyebb hitbeli benyomásokat. S milyen szépek ezek a templomok! Fel sem ismertem eddig művészi értéküket! Salomies, a századközép neves finn evangélikus érseke egyik könyvében arról ír, hogy a világban nagyon sok gyönyörű templomot, katedrálist, dómot látott, de a: ő számára nincs szebb templom, mint az a kis falusi igénytelen istenháza. azzal az egyszerű, szinte primitív oltárképpel, amely előtt térdelve, először hallotta meg a személyesen neki szóló bűnbot sánatot. Hiszem, mindnyájunknak van ehhez hasonló „templomélménye". Sokunkban idéznek ezek a művészi képek egy-egy emlékezetes élményt: itt lépett közel hozzám az Isten! Ebben lehet nagyon szép ez a pompás kiállítású könyv. Szinte irritál arra, hogy egyre többet tudjak ezekről a templomokról. Tudom, hogy az ősi, gyönyörű nemeskéri templomot fél év alatt építették fel úgy, hogy míg szekerezték le hozzá a hegyekből a fát, már a szekereken ácsolták menet közben, hogy mielőbb készen legyen. ‘ Tudom, hogy a kőszegi szépen rendbehozott templomban a szószék mellett volt egy nagy méretű homokóra, hogy figyelmeztesse a lelkészt, hogy áment kellene már mondania, de volt aki hamar megfordította, s csak folytatta. Tudom, hogy a békéscsabai nagytemplom építésénél az irdatlan széles falakat úgy építették, hogy emelet magasban is egylovas kordéval vitték a falon az építőanyagot, s hogy nagyapám, aki papja volt e monumentális csodának, emléktábláját őrzi bent a fal, a többi papok sorában. Tudom, hogy szemben a kistemplom toronyerkélyéről gyermekkoromban még dudaszóval jelezte az egyházfi a negyedórákat (Ó, mennnyi gyermekkori emlék). Orosházán még hallottam reformáció emléknapján a torony zenét. Tudom, hogy a mezőberényi templom régi oltárképéről nagyanyám arca mosolyog rám, mert Orlay Petries Soma őt állította modellnek a festéshez. Tudom, hogy a kőbányai templomban az ifjúság újította meg a gyülekezetei. Tudom, hogy a fasori templomban az oltárkép Benczúr Gyula művén a háromkirályok Kisdednek hódoló magyar királyi palástos alakjában a festő önmagát festette meg. Tudom, hogy a budavári templom szószék feletti Szentlélek galambja mozaikja Sztehlo Gábor, a gyermekmentő emlékére készült. Ó, mi mindenről prédikálnak ezek a templomképek, s nem engedik álmokká csendesülni a valóságokat! Mi mindenre emlékeztetnek ezek a templomok, éppen a felvételek hangsúlyai, karakteres felmutatásai, aláhúzásai révén! Meg kellene írni ezeknek a templomoknak a történetét is, legalább epizódokban. Ki tudná megírni az alkotók, az építők álmait, imádságait, a mindenkori gyülekezetek falakba ivódott énekéi, a műalkotásokba rejtett hitet, a szépre vágyók megbecsülését, s annak himnuszát, hogy Istennek mindig a legszebbet kell adni?! Ez a könyv a legszebbeket akarja felmutatni. Nem mindet. Csak hetvenötöt, a sokszáz közül. De ezek reprezentatívak és vetítik a magyar lutheranizmus művészi ízlését is, hitét is. És szépek, mint lehetett egykor az a békéscsabai paticsfalú templom, ami összeomlott, amikor „a laposon feljött a víz", de a nagytemplom nőtt a helyén. Pedig amarról még öreg Ha an Lajos, Csaba nagy tudós papja és historikusa sem tudott rajzot készíteni. És szép Sopronban az Eggenberg ház udvari szószéke is, mert az a nagy templom telt meg utána, aminek padjaiban nagyapám is ült teológus korában, s én is évtizedek múlva. És szép a kecskeméti Ybl-templom, nemcsak a vonalai, stílusa, egyensúlya miatt, hanem mert van egy „oda nem való" berendezési darabja, amiről ma már nagyon sokan nem tudják, nem is veszik észre, hogy mennyire nem oda tervezték, mégis mennyire oda való, mert azt így mindenestől egyetlen darabként az előző templomból hoztak át: a szószék - hogy tanúsítsa az igehirdetés folyamatosságát. Ebben a folyamatosságban él az egyházunk! Koren Emil * A templomos könyv sajtóbemutatója a Várban volt, a Fortuna passage reprezentatív könyvesboltjában. Kötetünket dr. Frenkl Róbert országos felügyelőnk mutatta be és méltatta. Rámutatott a könyv szépségére, a benne közölt művészi fotókra és áltáléiban a templomok szépségét méltatta. Kifejezte azt az örömöt, melyet érzünk templomaink láttán és azon, hogy ebben a sorozatban méltó helyet kapott egyházunk is. A templomban összegyülekező közösség örömét is átélhetjük e képeket nézve. Végül a szenvedés aspektusára mutatott rá, hiszen a fényképeket készítő művész a mű elkészülte előtt tragikus baT esetben hunyt el. Özvegyének köszönhetjük, hogy a mű mégis megjelenhetett. (Szerk.) „Csak az életnek van határa...” Nehéz, keserves gyermekkor, az ifjúság lázadásával teli útkeresés, Szentendre (Feltámadás Szentendrén...) , találkozás a költővel, Vas Istvánnal, érzelmekben gazdag művésszé érés, egy harmonikus élet Diákavató - új módon a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos | Gimnáziumban Mivel az e tanévben indult evangélikus gimnáziumunkban a diákélet eseményeit is szeretnénk tartalmassá és emlékezetessé tenni, ezért új formában és új szellemiségben kívánjuk azokat megrendezni. Nyilvánvaló: a szülők is és a tanulók is nagyobb várakozással tekintenek ránk. Ilyen közös ünnepünk: a diákavató. Az általunk felvett elsőseink a templomban tettek fogadalmat a szülők jelenlétében, ünnepélyes keretek között. Bozorády Zoltán esperes megnyitó szavai után 95 diák ajkáról hangzott el a fogadalom szövege: Én... az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium első osztályos tanulója, szüleim, tanáraim előtt ünnepélyesen fogadom, hogy ifjúságom szép idején: az előttem álló diákévek alatt minden feladatomat lelkiismeretesen fogom elvégezni. Istentől kapott tehetségem szerint szorgalmasan tanulok. Az iskolában és iskolán kívül is Kossuth-diákhoz méltó módon viselkedem. Szüleimnek engedelmeskedem, tanáraim tanácsát megfogadom. diáktársaimmal békességben élek. Az iskola múltját és szép hagyományait igyekszem megismerni, jó hírét pedig tanulmányi eredményeimmel erősíteni. Fogadom, hogy édes anyanyelvemet szeretettel ápolom. A tudományok megtanulása mellett szeretnék tiszta lelkű és tiszta erkölcsű, hazámat és embertársaimat szerető diák maradni. hogy becsülhessem önmagam és örömei szerezzek szüleimnek és tanáraimnak. Fogadom, hogy az iskola keresztyén szellemiségét kifejező apostoli intelem szerint igyekszem úgy élni, hogy minden dolgom „szeretelben menjen végbe". Minden szellemi képességemmel és lelki erőmmel azon lerszek> hogy most..elhangzott fogadalmamat Isten.segítségével megtartsam! Úgy legyen! Ezután az Igazgatótanács tagjai - lelkészek, egyházfelügyelők és tanárok - tűzték fel a tanulóknak ajándékként az iskola Luther-rózsás jelvényét. Az igazgatói köszöntőt a zászlóátadás követte. Most adtuk át az ifjúságnak az 1934-ben készült, - eddig a templomban őrzött - iskolazászlót. Befejezésül az elsősök közös éneke erősítette meg a fogadalmat: „Most, most még ifjúkorodban add át Jézusnak szíved...” Az ünnepélyes diákavató után az osztályok a gimnázium dísztermében mutatták be verses-zenés, vidám hangulatú színes műsorukat. Az osztálytermekben rendezett pikniken pedig a szülők és tanárok ismerkedésére, kötetlen baráti beszélgetésére is alkalom nyílt. Úgy érezzük, hogy ez az új szellemű diákavató iskolánkban valóban hagyományteremtő ünnepi esemény volt. • Palotai Erzsébet kitárulkozása. Röviden így lehetne jellemezni, összegezni Szántó Piroska életét, művészi életútját. Sokoldalú művészetével Vas István verseinek olvasása közben ismerkedtem meg. Amikor Rómában jártam, a repülőtérről autóbusszal indultunk Nápoly felé, a tengerpart mentén a Via Appián mentünk. „Látta-e Jézust Péter a Via Appián?" -jutottak eszembe a költő sorai, hazaérve kerültek kezembe Szántó Piroska a vershez készített illusztrációi. A „Via Appia" sorait idéző rajzain keresztül ismertem meg: a versekkel rokon utánérzései, a vonal és a forma nyelvén mondták el a közös élmény hatását és ezzel két ember összetartozását. A budapesti Vigadó Galériai bemutatás után Szombathelyen most megnyílt „Szerelmesek" c. kiállítása is ennek a harmonikus éleinek tükröződése, „...az istenhitet is emlegetni kell Szántó Piroska szerelmesképei előtt, mert a hit adománya az öröklétben való erős bizakodás, meg a derűsen magabiztos állítás mintegy refrénszerűen ismételve a különböző években keletkezett olajfestmények címeként: terminus vitae, séd non amoris. Csak az életnek van határa, de nem a szerelemnek. De nem a szeretetnek" - írja tanulmányában a szép katalógusban Lőcsei Gabriella. Szántó Piroska munkásságában értékelni kell néprajzi, hagyomány gyűjtő, őrző tevékenységét is, amely elvitte az országutak, a falu széli - századokkal ezelőtt felállított -feszületekhez. Szigligeten, a Balaton vidékén kezdte először megörökíteni az útmenti pléh Krisztusokat, faragott Krisztusokat és a hozzájuk fűződő legendákat, a nép hitében fennmaradt, tovább élő emlékeket. A most kapott Pro Urbe-díj a költő (posztumusz), a festőművész és a város összefonódásának lett megpecsételje. Vas István szerelmese volt Budapestnek, az alföldi születésű Szántó Piroska rajta keresztül lett hű festője a városnak. Kár. hogy életműve Szombathelyre kerül. Pest túlságosan telített. Kár? Jó!-mert a Szombathelyi Képtár igazgatója, Salamon Nándor tiszta teret ad a művészeknek, gyűjti az értékeket! Schelken Pálma
