Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-05-23 / 21. szám
r T • ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 58. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1993. MÁJUS 23. HÚSVÉT UTÁNI HATODIK VASÁRNAP A legfőbb béke a szív békéje. Ahogy mondani szokás: a szív öröme az örömök öröme. Luther “ A TARTALOMBÓL “ ILLYÉS GYULÁRA EMLÉKEZVE MIÉRT OPTIMISTA KOPPENHÁGA PÜSPÖKE? „CSONTJAIMBA REKESZTETT TŰZ” A Pécs-Pogányi evangélikus templom Körkép a gyülekezetek életéről- A Déli Egyházkerület Presbitériumának üléséről -Április 22-én, csütörtökön, a püspöki hivatal tanácskozó termében egésznapos ülést tartott a Déli Egyházkerület Presbitériuma dr. Harmati Béla püspök és dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő elnökletével. Az ülésen a presbitérium tagjain kívül meghívott vendégként - tanácskozási joggal - részt vettek az egyes egyházmegyék esperesei és felügyelői is. A jelenlévők nagy érdeklődéssel hallgatták meg a felügyelő és a püspök jelentését. A felügyelő jelentésének elején mérleget vont hároméves felügyelői tevékenységéről. Az alázat hangján szólt, amikor ezt mondta: „Isten alkalmatlan eszköze voltam ebben a munkában. Fizikai kutatómunkám és egyetemi oktatói feladataim mellett nem tudtam annyit foglalkozni az egyházkerület ügyeivel. mint kellett volna. Nem tudtam az egyházkerület életében a felügyelői lisztnek karakterisztikus megjelenést biztosítani." A szerénységéről tanúskodó vallomásnak nem mond ellent a további kijelentés: „Sok időt töltöttem az egyházkerület helyzetének megismerésével, annak felmérésével. A gyülekezeti beszámolók feldolgozásában túl a személyes látogatások segítettek ebben. Mint a zsinat hivatalból való tagja, s egyik alelnöke, a plenáris üléseken túl az elnökségi üléseken és két szakbizottság ülésein vettem rendszeresebben részt, és próbáltam írásban is kifejteni véleményemet." Dr. Sólyom Jenő tudóshoz méltó alapos munkát végzett az egyházkerület népmozgalmi és gyülekezeti szolgálati adatainak feldolgozásában. Az új statisztikai űrlapok felhasználásával összegyűjtött adatok jobban tükrözik a valóságot, s belőlük az egyház egészére vonatkozó fontos következtetések vonhatók le. Igen tanulságos az istentiszteleteken, bibliaórákon és hitoktatásban részt vevők számának egyházmegyénkénti eloszlása. Nagy az eltérés, melynek okait érdemes kutatni. A felügyelői jelentés foglalkozott az egyházi adminisztráció, a hivatali ügyvitel korszerűsítésének kérdéseivel is. Szorgalmazta a számítógépek használatát. A zsinat és az egyházi iskolák helyzetét, problémáit is taglalta a jelentés, mely végül az egyházkerületi presbitérium és közgyűlés érdemi munkájának fontosságára figyelmeztetett. Dr. Harmati Béla püspök jelentésében - tisztéből adódóan - elsősorban az egyház belső, lelki eseményeiről szólt. Hangsúlyozta a húsvéti „élő reménység” fontosságát. „Ebben a reménységben lehet élnünk és dolgoznunk, mert a kerek kétezer éves történelemben, »evilágban«, de nem »evilágból« formálódik a sorsunk. Az elmúlt évek átalakulásának, változásának szele mostanra mintha kissé elcsendesedett volna" - mondotta. Ezt követően egyházmegyei „körkép” - címén szólt az egyes egyházmegyék helyzetéről, életéről, örömeiről, gondjairól. Minden egyházmegye más és más. Többségükre jellemző, hogy sok bennük a kisgyülekezet. Vannak azonban - főként Békés megyében - nagy gyülekezetek is. Mind a kis, mind a nagy gyülekezeteknek és egyházmegyéknek megvannak a maguk sajátos problémái. Minden egyházmegyében nagy gondot fordítottak az egyházi épületek karbantartására, felújítására. Több helyen új templomot, parókiát építenek. Minden új egyházi épület, de a régiek is egy célt szolgálnak: az evangélium hirdetésének és az evangéliumból táplálkozó gyülekezeti életnek helyei. Az újra induló egyházi iskolák, óvodák is erre valók. Ezért örvendetes, hogy ha lassan is, de folyamatosan mind több egyházi iskolában, óvodában foglalkozhatunk az ifjúsággal. Mind több gyülekezet igyekszik gondoskodni az idős korúakról, egyházi szeretetotthonok létesítésével. A püspök jelentésében hangsúlyozta a lelkész-konferenciák és a lelkészi munkaközösségek fontosságát. Az egyházi munka sokrétűsége és mennyiségi emelkedése különösen a hitoktatás területén, szükségessé teszi, hogy országosan és egyházmegyénként legyen a hitoktatási munkát tanácsoló és ellenőrző testület, melynek felállítása az Országos Presbitérium hatáskörébe tartozik. Ugyancsak szükséges, hogy az egyes egyházmegyék minden évben tartsanak minden egyházközségben adminisztratív és anyagi vizsgálatot. A püspök megemlítette, hogy „megszaporodott a különféle társadalmi és politikai alkalmakkor kért ökumenikus istentiszteletek száma. Ebben a kérdésben országos bizonytalanság uralkodik". Javasolta, hogy ez a kérdés a tapasztalatok begyűjtése után országosan rendeztessék. Szólt még az 1990. évi IV. törvény tervezett megváltoztatásáról, valamint a honvédségen belüli lelkipásztori szolgálat tervezett bővítéséről. A jelentések elhangzása után élénk eszmecsere következett, melyben a jelenlevők nyíltan elmondták véleményüket a jelentésben elhangzottakról. A Presbitérium tárgyalta és egyhangúan jóváhagyta az Egyházkerület 1992. évi zárszámadását, az 1993. évi költségvetését és áttekintette a kölönféle állami támogatás felhasználásáról szóló elszámolást. Táborszky László Gondok és konfliktusok szorításában - tennivalók késztetésével- Az Északi Egyházkerület Presbitériumának üléséről -Az Északi Egyházkerület Presbitériuma április 20-i ülésének anyagát, levegőjét és eszmecseréjét próbálom ezzel a címmel jelezni. Természetesen a Presbitérium eleget tett a tárgysorozatban jelzett kötelezettségeinek, de a jó értelemben vett izgalmat a püspöki jelentés és a hozzá kapcsolódó tárgyalás jelentette. „Átalakuló korszak minden bizonytalanságot és kiszámíthatatlan nyugtalanságot magában rejtő sajátos évtizedének vagyunk aktív formálói és szenvedő tanúi." Úgy tűnt, hogy a Presbitérium elfogadta sőt fogta Szebik Imre püspök diagnózisát, mert az eszmecsere során nem volt szükség új szempontok beiktatására. A megbeszélés a kezdömondatot kibontó pontokhoz csatlakozhatott. Olyan szorosan, hogy ebben a beszámolóban már képtelenség lenne szétválasztani a kettőt. Csak a legfontosabbakra szorítkozhatom, de ez a válogatás is már igazságtalanság, mert csupa „legfontosabb” került szóba. Ilyenek: Szélesedik az egyház szolgálati területe, de sokszor hiányzik a gyülekezeti „civil kurázsi” a helyi ügyek intézéséhez. Örülünk működő középiskoláinknak, de hány gyülekezet lesz képes óvodát, általános iskolát nyitni? Középiskoláink állami támogatással működnek. A gyülekezeti támogatás nagyságrendje alig említhető. Baj lenne, ha ennek még a gondolata is kivesznék a gyülekezeti köztudatból. Komolyan kell vennünk falusi gyülekezeteink életbevágó gondjait, de ahhoz kell segíteni, hogy az átalakulás keservei ne takarják el az átalakulás távlatát. Képesek lesznek-e az önfenntartásra? Milyen egyházi adórendszer alakul ki és az elvett javak ellentételezéseként milyen állami dotációs rendszer? Lehet-e a lelkészi állománnyal hathatósabban gazdálkodni, ha a gazdátlan paróchiák kínálati piacát nem ellensúlyozza az egyházért érzett belső felelőségvállalás? A lelkészhiány számos helyen mozgósította a gyülekezet tagjait. Néhol azonban az önállóság túlhangsúlyozása már az egymástól független gyülekezetek rémálmát súrolja. Elkerülhetetlen a munkatársak keresése és kiképzése. A lelkész egyszemélyi szabott munkája öngyilkosság, a lelkész és a gyülekezet vonatkozásában egyaránt. Új, önálló egyház örvendetes tény, ugyanakkor késztetés, hogy felmérjük 1995-ig, hol szükséges és lehetséges az üresedésben lévő szolgálati helyek betöltése. A magas teológuslétszám ellenére, a katasztrofális lelkészhiány közepette hogyan dolgozzuk fel azt a tényt, hogy a végzettek egy része nem ordináltatja magát és nem kíván aktív gyülekezeti lelkészként dolgozni? Van egy álmom...- A pécsi püspöklátogatás margójára -Martin Luther King szállóigévé lett mondatát kölcsönöztem, hiszen az elmúlt éveinket Pécsett a nagy álmok és a megvalósulások jellemezték. 1990-ben terveztük el, hogy felújítjuk a 120 éves erősen leromlott állapotú lelkészlakást. Eközben már az álmaink közt volt, hogy a kisebbik gyülekezeti termünket is csinosítjuk, modernizáljuk. Meglódult a fantázia és merészet álmodtunk rendbe hozzuk a hosszú évekig lomtárként működött nagytermünket is. Az álmokat nem álmodozás, hanem tett követte. A mindig kevés és mindig valahogyan elégséges pénzek előteremtése, a munkák szervezése, a rendre új és nem számított nehézségek leküzdése - hosszú hónapokra ez lett a feladatunk. Váratlanul életveszélyes állapotú pincét találtunk a lakás alatt, a nagyterem tetőszerkezetét radikálisan át kellett építeni, erre sem számítot-A pécsi evangélikus templom belső tere t tunk. Aztán időre mégis minden rendben lett. Sokak áldozatából, szeretetéből, segítségével és így hisszük, Isten áldásával készült el a sok munka. A pécsiek örömében osztozott dr. Harmati Béla püspök, aki a Jó Pásztor vasárnapján, április 25-én volt a gyülekezet vendége. Tele templom előtt hirdette Isten igéjét, majd az úrvacsorái istentisztelet után következett a gyülekezeti termek (kápolna és hittanterem) felszentelése. Jó volt látni a megható kis ünnepség résztvevőinek arcán azt az örömöt; szépen sikerült a felújítás, igényes a kivitelezés, a lámpák és a berendezés. Mértéktartó eleganciával, szolid, de az ügyhöz méltó minőségű lett az új együttes. A felszentelési ünnep után Harmati püspök a jelenlévőknek beszámolt a Magyarországi Evangélikus Egyház örömeiről, gondjairól, megoldandó feladatairól. Öröm volt hallani mások gyarapodásáról, iskoláink működéséről, új szolgálati ágak megindulásáról, egyre szaporodó feladataink igazán nagyszerű kihívásairól. Dr. Harmati Béla hamarosan Pécsre koncentrált és javasolta a gyülekezetnek, merjen tovább álmodni. A Baldauf Szeretetotthon bővítésre szorul, keresni kellene a fejlesztés, bővítés lehetőségeit. Ma is mintegy negyvenen vannak a várólistán, jó segítség lenne a városnak, megyének, de talán az egész régiónak, ha akár csak néhány tucat ember életén, sorsán könnyíteni tudnánk. A közel kétszázezres Pécs középiskoláiban és egyetemein több ezer diák tanul, sokan kollégiumra szorulnának, de a kollégiumi helyek sem elégségesek. Jó lenne tovább gondolni - nem lchetne-e egy evangélikus diákotthont létrehozni?! Bizonyára sok család tudná biztonságban otthonától távol tanuló gyermekét. Országos egyházi segítséggel, erőink koncentrálásával bizonyára tudunk majd lépni... A délutáni program Pogányban folytatódott. Ez a kis falu Pécstől 13 km-re fekszik, tavaly a pápalátogatáskor lett „világhírűvé”, ugyanis a pogányi repülőtéren volt a pápai mise. Nem kürtölte világgá a sajtó, hogy egy kis evangélikus gyülekezet is él a faluban, zömében német származásúak. Ezek a szorgalmas, egyházszeretö emberek tíz éve saját erőből építették fel a templomukat! Akkor csak szükkörű tudósítás jelent meg az eseményről, jellemezve az akkori idők politikai klímáját. Nagy öröm volt Pogányban is a püspöklátogatás, az istentiszteletre a falu horvát katolikus gyülekezetéből is szép számmal eljöttek plébánosukkal együtt. Többnyelvű, igazi testvéri alkalom volt ez, jelezve, hogy az egyházvezetés számontartja a kicsiket is. Pogány szép példája annak, hogy egy kisközség, amelyben három nyelven érintkeznek az emberek, különböző vallásúak és hagyományúak, békességben, megértésben lehet együtt élni. Varsányi Ferenc HOZZÁSZÓLÁS AZ 1990. ÉVI IV. TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁHOZ BENYÚJTOTT TÖRVÉNYJAVASLATHOZ 1. Az Evangélikus Egyház már 1989-90-bcn is részt vett hozzászólásokkal a törvény előkészítésében. A módosítási javaslatokkal kapcsolatban az alábbiakban mondjuk el véleményünket. 2. A törvényhez benyújtott módosító javaslatok körüli vitában zavaró, hogy mindig egyházakról beszélnek, holott a törvény „vallási közösségeket, vallásfelekezeteket és egyházakat" említ és az „egyház” szót a továbbiakban összefoglaló rövidítésként használja. Az „egyház” megjelölés ugyanis a magyar nyelvi gyakorlatban olyan vallási közösségeket jelöl, amelyeknek köze van a keresztyénséghez. így a korábbiakban sohasem használták a „zsidó egyház" vagy „izraelita egyház” kifejezést, hanem helyette zsidó felekezetet mondtak. Ugyanígy nem használták a nagy világvallások összefüggésében Hat új templom építését álmodjuk és tervezzük a kerületben. A meglévő vagy a reménységbeli gyülekezetek számára? Gyülekezeteink egy része programnélküliségben szenved. Videós vagy diaanyag kölcsönzése talán segíthetne ezen és esetleg az evangelizáció új formáját is jelenthetné. A lelki élet nem képzelhető el adminisztrációs rend nélkül. Az esperesi vizitációk erre is hasznosak. Szó esett a külföldi kapcsolatokról is. A bajor egyház „Kirchentag”-ján való részvétel azt a célt is szolgálja, hogy a kiutazó fiatalok csoportja érzékelje az evangélikus világ-család légkörét és gyakorlatot szerezzen hasonló rendezvények szervezéséhez. Az egymásra torlódó kérdések és megoldási kísérletek jól jelzik az átalakuló korszak nehéz idejét. Mégis Istenáldotta időszak, sőt egyenesen a „kegyelem ideje” lehet egyházunk számára, ha élni tudunk vele. Fehér Károly (Országgyűlési indítvány, 9473. sz.) sem az egyház szót, tehát buddhista egyházról, vagy mohamedán egyházról sohasem beszéltek, hanem mindig vallásról. Kérdés tehát, mennyiben lehet a bejegyzett felekezetek és vallások közé „A Tan Kapuja Buddhista Egyház” néven bejegyezni egy közösséget, ahol az „egyház" szó nyilvánvalóan az eredeti név magyarra történő szerintünk helytelen fordítása. 3. A törvényben szereplő vallási közösségek, vallásfelekezetek és egyházak vallási tevékenységet folytatnak [8. § (2)]. A „vallási tevékenység” meghatározásában döntő jelentősége van az egyházak, felckezctek, vallások hitvallásának, alapszabályának, belső törvényének. Ezért helyeseljük, hogy a bejegyzéshez csatolni kell a vallási tevékenységet igazoló alapszabályt, vagy hitvallást, hiszen ezek alapján dönthető el, hogy vita, panasz, tevékenységre vonatkozó kérdések vagy keresetek esetén mi tartozik pl. a vallási tevékenység vagy csupán karitatív-szociális egyesületi tevékenység keretébe. Természetesnek tartjuk, hogy a bejegyzett vallások és egyházak karitatívszociális tevékenységet is folytathatnak, a vallási-spirituális tevékenység mellett, ha viszont egy szervezet vallási tevékenység nélkül végez karitatív munkát, egyesületként tevékenykedhet, vagy alapítványt hozhat létre. Helyeseljük, hogy a magyarországi nyilvántartásnak központi bejegyzéssel, a Fővárosi Bíróságnál történő ügyintézéssel kell történnie. Nem tartjuk diszkriminatívnak, ha a nyilvántartásba vételi feltételek között a felekezet, vallás, egyház tagjainak létszáma is rögzítendő és hogy az eddig előírt legalább száz természetes személy helyett magasabb szám szerepeljen. A fenti feltételeket nem teljesítő vallási csoportok működése az egyesületi jog szerinti keretekben ugyanúgy biztosítható, mint az 1990. IV. törvény alapján (összejövetel, vallási tevékenység, karitativ, oktatási és szociális tevékenység stb.), hátrányos megkülönböztetések nélkül. A vallási tevékenység meghatározása tárgyában javasolt megfogalmazást, „...az általánosan elfogadott erkölcsöket nem sérti...” az Evangélikus Egyház nem tartja szerencsésnek cs törlését javasolja. Egyrészt azért, mert az Alkotmány és a törvények említése már meghatározza azt a keretet, amelyik beleilleszkedik az általános erkölcs körébe, másrészt pedig nehezen lehetne az említett kereteken kívül meghatározni az „általánosan elfogadott erkölcsök" körét. Egy-egy vallás, fclekczel vallásgyakorlatának másokat bántó, vagy sértő kifejezései (pl. erőszakos téritgetések, emberi közösségek együttélésének zavarása harangozással, megbotránkoztató magatartással, valótlanságok terjesztése ígéretekkel anyagi jólétre vagy egészségre vonatkozólag stb.) mind beleférnek az Alkotmány vagy a hatályos törvények adta keretbe. 4. A fenti számú önálló képviselői indítványban nem szerepel változtatási javaslat a törvény 7. § (1) pontjával kapcsolatban. Ennél egyházunk javasolja az „egyénileg” szó törlését és így a szöveg-így hangozhat: „A katonai létesítményben a katonai szolgálatot teljesítő a vallását - a szervezet működési rendjével összhangban ... szabadon gyakorolhatja.” 5. Á fentiekben beterjesztett véleményhez kapcsolódva az Evangélikus Egyház kijelenti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogát alapvető emberi szabadságjognak tartja, kéri a maga számára és biztosítani igyekszik a maga eszközeivel mindenki számára. A vallási egyesületi és egyházszervezési joggal élő közösségek közötti különbségtevést „destruktív" vagy „ncm-destruktív" vallási formájában nem helyesli, hanem egy-egy közösséggel kapcsolatos panaszok vagy vádak konkrét megvizsgálását javasolja az Alkotmány és a vonatkozó törvények alapján. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége: Szebik Imre Dr. Harmati Béla püspök püspök-elnök Dr. Frcnkl Róbert országos felügyelő
