Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-04-18 / 16. szám

( j> jünzburg kis . oska Bajoror­­j> g „barokk )| icskében”, a j ina mellett, nem •ssze Ulmtól. Itt :sezett március • . és 26. között a , jor Evangélikus i) 'yház zsinata, lelynek fő témá- 5 az önkéntes gyü- 1 cezeti munkások • áyzete volt. i Magyarországi vangélikus Egy­­ízunk tavaly óta ' stvéregyházi kapcsolatban áll a 1 íjor egyházzal. Ennek a kapcso­­tnak kifejezése és elmélyítése ér­ékében két magyar képviselőt vtak meg a zsinatra, Szebik Imre ispököt és személyemben egy ön­­intes gyülekezeti munkást. A zsinat előtti vasárnap Neu­­lmban láttak minket vendégül, íol Szebik püspök két istentiszte­­ten prédikált. Házigazdáinkkal, fehl esperessel és feleségével me­­g testvéri kapcsolat alakult ki, ni végigkísért minket az egész hé­­n, de megmarad továbbra is. Vasárnap délután rendhagyó is­­ntisztelet nyitotta meg a zsinatot, endhagyó talán több szempont­éi is. Günzburg kicsi temploma ;m tudta volna befogadni a 102 linati tagot, és az istentiszteletre •kezö több száz vendéget. Ezért >y kultúrközpontban gyűltünk ssze, ahol a további napokon a ;inat is ülésezett. A színház- és tfgyalóterem templommá válto­nt arra az órára. Két önkéntes mnkás együtt hirdette az igét, a )k-sok önkéntes mellett „csak"’ ét lelkész szolgált az úrvacsorái turgiában. Az ostyát és a bort jymásnak adtuk tovább. Nem le­­étett észrevenni, hogy nem temp­óiban voltunk, mondta az egyik isztvevő, és mondom én is. Este vidám és komolyabb jele­­etek vezettek be minket a zsinat •májába. Egy csupasz fa állt a rinpad szélén, amire a különböző íunkaterületek szimbólumait kasztották fel az erre felkért ven­­égek egy-egy kísérő mondat mel­­:tt. Gitár, teáskanna, fonalgom­­olyag, telefon, virág... végül csak kosár maradt a földön, amiben tárgyakat behozták. „Ezt is föl éne rakni!” mondta két fiú erős ajor tájszólásban, „hiszen ez a osár a jelképe annak a kosárnak, mit az önkéntes munkás néha a ílkésznek kéne adjon”. Előrevetí­­ette ez az önkéntes munkások lem éppen felhőtlen hangulatát, mit további jelenetek is alátá­­nasztottak. Nyolc egérnek öltö­­:ött hölgy a vállán.cipelt be egy emplommakettet. Ők azok a kis zürke, szorgos munkások, akik íordozzák a gyülekezetét, akik léikül megállna az élet, de akik négis csak kis szürke ismeretlen igérkék a gyülekezetben. Jól tükrözik ezek a jelenetek nindazt, amiről a további napok-Günzburgi zsinat ban komolyan is sok szó esett. Az önkéntes munkások jó része (Ba­jorországban mintegy 126 ezren vannak!) úgy érzi, hogy tevékeny­ségük nélkülözhetetlen az egyház számára. Mégis sokan elégedetle­nek. Több mint minden ötödik úgy nyilatkozik, hogy semmi olyan nincs a tevékenységükben, ami kü­lönösen örömet okozna. 70%-uk több elismerést várna a lelkészek­től, lehetőleg nyilvánosan. Több­ségük természetesen nem vár fize­tést a munkájáért, de elvárják, hogy a munkájukból adódó kiadá­saikat a gyülekezet megtérítse. A nők kb. 16%-a szeretné, hogy a nyugdíjba az önkéntesen végzett munka is beszámítson. Érdekes a munkamegosztás a férfiak és nők között. A férfiak elsősorban olyan hivatalokat látnak el, ami nyilvá­nos szerepléssel, reprezentatív fel­adatokkal összekötött. Első helyen áll a presbitériumban való részvé­tel, míg ez a nőknél a nyolcadik helyre szorul. Náluk első helyen a süteménysütés szerepel, ami nem igényel különösebb képzettséget, és nem jár kiemelt szereppel sem. Az egyenjogúságra törekvő höl­gyeknek ez fáj, annál is inkább, Egy „hangos” csendesnap A Nyírszölősi Evangélikus Gyüleke­zet február 27-én tartotta ezt a különle­ges napot. Erőfelmérésnek is beillett összejövetelünk, melynek egyik célja új parókiánk szentelése volt. Örömmel ta­pasztaljuk, hogy gyülekezetünk egyre erősödik, bővül. Erről tanúskodik, hogy közel 200 fö volt jelen az egész napos programon, s nem csak mint „hallgató”, hanem mint aktív résztve­vő. A szervezők gondoskodtak róla, hogy senki ne legyen passzív: mindenki szóljon és szólhasson is. Összejövetelünket Györfi Mihály. gyülekezetünk lelkésze - a csendcsnap szervezője - nyitotta meg. Sztojanovics András kondorosi lelkész - mint ven­dég - az épülő, alakuló gyülekezetről beszélt, s erről szólt, szemléletesen fele­sége is. Ezután a résztvevők nyolc csoport­ban (kb. 20-20 fő) a gyülekezet épülésé­vel kapcsolatos kérdéseket, problémá­kat, veszélyeket és feladatokat beszél­tek meg, majd egy-egy szószóló által elmondták véleményüket. A szüneteket mert kétszer annyi nő vállal szol­gálatot a gyülekezetben, mint férfi. Igényt formálnak az önkéntes munkatársak a továbbképzésre is, valamint elvárják, hogy a lelkészek rendszeresen tájékoztassák őket, és megbeszélhessék a felmerülő gondokat, problémákat. Mindeze­ket írásba is foglalták, és a zsinat kiadta „Az önkéntes munkások szolgálatára, gondozására és to­vábbképzésére vonatkozó irány­vonalakkal. Szebik Imre püspök egyházunk nevében köszöntötte a zsinatot és beszámolt szolgálatunk örömeiről és gondjairól, kérve a bajor testvérek imádságát és szere­­tetét továbbra is. Szomorúsággal vegyes örömmel hallgattam a zsinati megbeszélése­ket. Szomorúan azért, hogy ezek a dolgok komoly problémát jelente­nek a német gyülekezetben, öröm­mel és hálával azért, hogy saját munkámban, hitoktatóként, pres­biterként, az ifjúság aktiv tagja­ként, énekkarosként, hírmondónk tördelő-szerkesztőjeként - bár is­merem ezeknek a jelenségeknek egy részét - soha nem, ütköztem beléjük problémaként. Átérzem vi­szont a gondot, amit egy ének vic­cesen átírt szövegében is megfogal­maztak, „Mélységből kiáltok hoz­zád, Uram...” kezdettel, hogy egy­­egy munkatársra sokszor nagyon sok minden hárul, és jó lenne meg­osztani a munkát. Ezért biztatni és kérni szeretnék mindenkit a közös szolgálatra, az­zal az igével, amivel megnyitó be­szédét zárta a bajor püspök: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” és „szeretetben szolgálja­tok egymásnak” (1 Pét 4,10 és Gál 5,13). Sólyom Anikó orgonamuzsikával töltöttük ki. Bach­es Albinoni-müvckct játszottunk édes­apámmal. Új éneket, sőt kánont is tanítottunk be a vendégeknek. Bozorády Zoltán es­peres meghitt, meleg szavakkal kért ál­dást parókiánkra és gyülekezetünkre. A Nyíregyháza-kertvárosi énekkar Nagyváti Pál vezetésével színvonalas műsort adott. Természetesen minden résztvevőt terített asztal várt. Progra­munk du. 4-kor ért véget. Bizakodva, rénlénykcdvc tértünk haza-,’-bízva egy tisztább, jobb jövöbcn„ahol.cgyre több ember szívében lesz jelen Jézus. Ifj. Tomosovszki Pál Az Egyesült Német Evangélikus Egy­ház (VELKD) püspökkari konferenciá­ja március 17-31. között az ausztriai Gallneukirchcn (Linz) diakóniai köz­pontjában tartotta ülését. Ezen az oszt­rák, finn és svéd püspökök mellett részt vett dr. Harmati Béla püspök is, aki beszámolt egyházunk életéről, és már­cius 28-án az ausztriaiJíferdingben vég­zett igehirdetői szolgálatot. A konferen­cia az egyház és a társadalom, egyház és állam viszonyának kérdéseivel foglalko­zott. AEDES MUSIS ERECTAE (A Múzsáknak emelt hajlék) Élet a soproni evangélikus gimnáziumban „Kiváltságos, szerencsés helyzetben vagyunk mindnyájan, akik licisták, illetőleg berzsenyisták lehettünk... Azért, mert ez az iskola olyan volt, amilyen volt. Zavarban vagyunk, ha nagyjain­­kat kell sorra vennünk, akiknek ez az iskola volt nevelő leszke... A titok a tanári karban és az iskola szellemében van.” - így emlékezik vissza az alma materre a most ötvenéves öregdiákunk, Kiss Jenő; az ELTE BTK Tanszékvezető nyelvészprofesszora. Majd hozzáteszi: „Nem hiszem, hogy kívánhatnánk szebbet - jobbat a mai iskolának, mint azt: legyen méltó elődjéhez!” Ehhez a gondolathoz kapcsolódik Lampérth Gyula igazgató 1991-es „programadó”, tanévnyitó beszéde: „...az iskola tanít. Az igazat, a jót és szépet. Mint az iskola udvarán, a bejárat feletti irás hirdeti; „aedes musis erectae” (a Múzsáknak emelt hajlék). - Tanítja az igazat, a tudományok művészetek múltját és legújabb eredményeit...” És mit mond erről a most nyolcvanéves Böröcz Sándor (licista öregdiák) a kiadás előtt álló könyvében? Az a Böröcz Sándor, aki Adyt, Kölcseyt, Kossuth és Deák beszédeit mondta társainak a börtönben, s az egyik rabtársa megkérdezte tőle: „Milyen iskolád volt neked, hogy ennyi szépet gyűjtöttél benne?” A válasz: „az iskolában gyűjtöttük, a Magyar Társaságban ismételtük, onnan vittük az életbe; az élet kérdezett, számonkért, és mi meg tudtunk felelni, mert volt miből meríteni.” C*sak az volt a fontos, hogy a tanulók gyarapítsák tudásukat, formálódjanak tiszta erkölcsű, igaz emberekke, hogy az alma mater büszke lehessen tanítványai­ra, és a tanítványok is büszkék lehessenek iskolájukra.- A minap egy „nemrég" végzett tanítványommal találkoztam. Tízéves gyermeke készül, hogy ősszel a mi diákunk legyen. „Azt szeretném, ha majd az unokám is licista lenne egykor...” - tervez­getett. Miért? - kérdeztem. - „Mert még mindig odatartozom” - hangzott a rövid válasz.- Es a maiak? Vajon hogyan emlékeznek 20-30-50 év múl­va?...- Reggelenként - az iskolába tartván - gyakran csatlakozik hozzám az utcán egy-egy berzsenyista diák. Néha hárman-négyen együtt megyünk a gimnáziumba. Beszélgetünk... A téli hidegről vagy a koratavaszi napsütésről..., az előző délutánról vagy az aznapi órarendjükről, programjukról. „Nehéz napotok lesz?” „Hány órátok van ma?” - és elindul a beszélgetés. „írtok-e ma dolgozatot? Lesz-e ma fakultáció? Van-e ma 7-8. órátok? Szak­kör? Zeneiskola? Sportkör? Tudtok-e ebédelni? Mikor lesz dél­után időtök leülni másnapra készülni? Láttátok-e a legújabb kiállításokat? Beleler-e a napba, hogy beszaladjatok a könyvtár­ba?” Mert: a lehetőség gazdag, csak az idő kevés! Erről folyik Köztünk a szó. Közben a „suli”-hoz érünk, a frissen tatarozott, patinás épülethez. A kapu alatt a két emléktábla; az iskola elsö- és második világháborús áldozatainak névsorával Ma már akad néhány diák, aki folytatja a régi hagyományt, és fejet hajt az emléktábla előtt, - mások elrohannak előtte, sietnek a tanterem­be. Pedig a II. D osztályosok felkutatták (ifjú historikusokhoz méltóan) ki rejtőzik, milyen életsors egy-egy rávésett, aranybetűs «eVmögött. (Milyen volt ő diákként, mi volt a kedvtelése, kedvenc tanára - tantárgya; s hogyan, miképp vesztette életét.) A kutatás során a gyerekek találkoztak, vagy leveleztek az áldozatok még élő osztálytársaival, a rokonokkal. Élő történelem. S a rávésett nevek viselői iránt igazi tisztelet ébred a diákokban: nézik a fekete márványtáblát: „Duke et decorum est pro patria móri”. (Hora­tius) (Édes és dicső meghalni a hazáért.)- November 2-án gyertyák égnek az emléktáblák előtt. -Megszólal a csengő. A tantermek megtelnek, néptelenné válik a folyosó. A meleg napsütésben az udvaron tornaszik az egyik csoport, a másik osztály uszodába ment. Az egyik teremből angol nyelvű mondatok, a másikból latin szavak haílatszanak. A föld­szinten, az első A-ban Wild Róbert tanár úr német nyelvórát tart a „kicsiknek”, (a tízéveseknek). Vidáman, játékosan, de módsze­resen, megfeszített figyelemmel dolgoznak. Alig hangzik el ma­gyar szó a 45 percben. Erre a bemutató órára Wild Róbert a kollégáit is meghívta. Ezek a gyerekek „könnyen, játszva” tanul­nak majd meg németül. Az emeleti osztályok egyikében Kölcsey­­óra van, a másikban Luther és Kálvin életéről tart kiselőadást egy-egy tanuló. Gyűjtik a tudást! Nagy a feszültség, délután magyar nyelvi verseny lesz! Izgalom és ünnepélyesség érződik ma másért is a Líceumban. A március 15-iki ünnephez kapcsolódva rendezték meg Győrben a Kisfaludy Napok megyei kulturális évi seregszemléjét, és ma ismerjük meg az eredményt. A legtöbb (arany, -ezüst és bronz fokozatú) elismerést a megyében a soproni Evangélikus Gimnázium szerezte, s az összesített eredmény alap­ján, az első helyezettnek járó vázát vehette át az iskolavezetés Győrben. Aranyérmes lett az énekkarunk is. Takács Andrea ta­nárnő nagy lelkesedéssel és tehetséggel irányítja a kórust, ha vezé­nyel, figyelő, fénylő szemek tekintenek rá. Jól szerepeltek muzsi­kusaink is. Többen tanultak hangszeres zenét, tehetséges zené­szeink vannak. Ez is hagyomány a gimnáziumban. A honismereti pályamunkák közül (a megyében) a legtöbb dolgozat ebben az iskolában született. A Líceumi Diákszövetség által meghirdetett pályázatra (a soproni utcanevek névadói, hires diákok és neves tanárok stb.) is sok dolgozat készült, ezek elbírá­lása most van folyamatban, a díjkiosztás a tanévzárón lesz. Jó tollú gyerekeink vannak; /Was Iván tanár úr irányításával ismét megjelenik a diákújságunk, a Nyugati Őrszem, ki előd, az Evangélikus Élet 1993. April Fonyódi emlékezés az ökumené jegyében Ködös tél végi napnak indult és kellemes tavaszivá vált március 14- ike a Balaton-parton. Kellett is ez az enyheség, mivel a fonyódi pro­testáns templorú kicsinek bizo­nyult az ökumenikus istentisztelet­re érkezetteknek. Sokan csak a hangszórókkal és képernyőkkel ki­közvetített istentiszteletet láthatták, hallhatták a templom előterében. Dr. Harmati Béla püspök-elnö­künk, dr. Márkus Mihály reformá­tus püspök, Balás Béla római kato­likus segédpüspök és dr. Schweitzer József főrabbi érkeztek közénk, hogy szolgáljanak nekünk. Ezt a ritka alkalmat a fonyódi egyházak ökumenikus tanácsa szervezte meg Ottóffy Attila presbi­terünk vezetésével. A célját pedig abban határozta meg, hogy meg­emlékezzünk az elmúlt 50 évben a fonyódi egyházaknál szolgálatot végző lelkészekről és nem lelkészi egyházi helyi vezetőkről. Az alkal­mat erre az idei március idusa adta. Az istentiszteleten elsőnek Balás Béla rk. segédpüspök szólt az ige­hallgatókhoz. Köszönetét mon­dott a városnak és mindazoknak, akiknek eszébe jutott, hogy meg­tiszteljék a „szellem embereit”, va­lamint azoknak, akik a lelkiisme­retükre hallgatva végezték itt ne­héz szolgálatukat az elmúlt fél év­században. A búzáról és a kon­kolyról szóló jézusi példázatra utalva intett arra, hogy konkoly­nak lenni kell, de ez ne bénítson le bennünket. A mi feladatunk: vetni a jó magot. Dr. Márkus Mihály ref. püspök Jer 29,7 alapján hirdette köztünk az igét. Rámutatott arra, hogy a mi küldetésünk sohasem a körül­ményektől függ. Jaj, ha a pillanat­nyi helyzet határozza meg gondol­kodásunkat. A város jólétének a munkálása mindenkori küldeté­sünk. Fonyódon ez úgy látszik így volt, és így legyen a jövőben is. De országosan is merjük tervezni és építeni a szép magyar jövendőt. Dr. Harmati Béla püspök-elnö­künk végigtekintve a szép ünnepi gyülekezeten, ezen a ritka jellegű ökumenikus együttléten, úgy látta, hogy „itt most megvalósul valami abból, amit az Apostoli Hitvallás­ban így mondunk: a szentek közös­sége". Gál 5,1 -et idézve szólt arról, hogy mi keresztyének szabadságra hívattunk el. De bilincsektől sza­badított meg bennünket Isten a je­len történelmi változásokban is. A kérdés az, hogy meg tudunk-e állni ebben a szabadságban? Kös­sön össze bennünket nemcsak az ünneplés, de a közösen átérzett fe­lelősség is. Dr. Schweitzer József főrabbi a templom előtti téren levő polgári áldozatok emlékművénél szólva arra kérte az ünnepen részt vevő­ket, hogy legyen egy tisztább élet forrása a meggyilkoltak áldozata. 1 Mózes 12,1—4-et idézve mondta, hogy a gyűlölet korszaka után az Ábrahámnak adott áldást kell to­vábbadnunk mindannyiunknak. Ottóffy Attila köszöntötte a dik­tatúrák 50 éve alatt Fonyódon szolgált lelkészeket. Fehér Ernő rk. esperes plébános megemlékezett a már elhunytakról. Szabó Lajos ref. esperes lelkész pedig a fél évszázad nem lelkészi egyházi tisztségvise­lőiről tartott megemlékezést, mél­tatva hűséges szolgálatukat. Az ökumenikus istentiszteletet a Mátyás király Gimnázium aulájá­ban tartott március 15-i ünnepség követte. Dr. Horváth Gábor pol­gármester itt adta át a három egy­ház jelenlegi lelkészének és az izraelita főrabbinak az egyházuk számára szóló Pro Űrbe emlékpla­ketteket és a személyre szóló elis­merő okleveleket. A színvonalas verses zenés mű­sor keretében meghallgathattuk Kálmán Attila államtitkár történel­mi áttekintésü ünnepi beszédét, melyen átizzott a hívő ember bi­zonyságtevése is. Az egyházak az elmúlt 50 év alatt a mainál mostohább körül­mények között, de végezték a ma­guk feladatát és nem feledkeztek meg küldetésükről, melyet Istentől kaptak. De jólesett, hogy Fonyód városa ezt ilyen formában is elis­merte. Jólesett, hogy szolgálatun­kat nemcsak mél­tányolják, de igénylik is a jövőre nézve. Istennek le­gyen hála, hogy az egykori végvár - Fonyód - lelkészei nem utóvédharcot folytatunk már, hanem társadal­munk megbecsült tagjaiként építhet­jük egyházunk és városunk jövendő­jét. Madarász István EVANGÉLIKUS FÉLÓRÁK ÚJ RENDJE A MAGYAR RÁDIÓBAN A Magyar Rádió új vezetése új műsorstruktúrát vezet be az április 26-ával kezdődő héttel. Az egyházak kérésére kibővítették egy nappal a hétközi félórákat. Megkaptuk a hétfői napot is az eddigiekhez. Ezentúl tehát egyházi fél­órákat hétfőtől péntekig lehet hallgatni 13.30-ről 14 óráig a Kossuth rádió hullámhosszán. Evangélikus félórákat egy-két hetes átmeneti idő után általában hétfői napokon hallhatunk majd. Az első még április 30-án lesz, majd május 7-én (ez a kettő pénteki napon!). Ezután általában minden második hétfőn a jelzett időben felhangzik majd az „Erős vár a mi Istenünk” című adás, május 10-től kezdve. Az adásokat ezután is Lengyel Anna szerkeszti és Pados Péter rendezi. Hallgassuk adá­sainkat, hiszen az újságnál frissebb információkat tudunk adni a rádióban. Kérjük azokat, akik hallgatják a műsoro­kat, írják meg véleményüket, kéréseiket, az esetleges hibák­ra hívják fel figyelmünket. Isten iránti hálával fogadjuk, hogy az istentisztelet közvetítése mellett alkalom nyílik arra is, hogy hét közben hallassa hangját egyházunk a Kossuth rádió hullámhosszán. A Magyar Rádió vezetősé­gének pedig köszönet a bővülő lehetőségért. Tóth-Szöllős Mihály 1938-ban indult líceumi ifjúsági lap, a Nyugati Őrszem a Németh László-i értékeket vallotta magáénak. Az e tanévben újjáéledő lap hasonló szellemben készül, már két száma megjelent. Most került kezünkbe a második szám. Már említettem, hogy izgalmas nap ez a mai, mondhatnám azt, hogy „eseménydús”. De a mi iskolánkban mindannap az... No, nem a felelések izgalma miatt (nyilván azért is), hanem mert minden délután számtalan lehetőség van arra, hogy jól, tartalmasán töltsék el a délutánokat diákjaink. Akadtak, akik a drámajátékok fakultá­ciót választották, mások a Poszvék Gusztáv Vegyész Körben dol­gozhatnak, választhatják a környezetvédelmi szakkört, megismer­hetik a Fertő tó környékének élővilágát, (ha szombatonként And­­rássy Péter tanár úrral túráznak). Részt vehetnek a természeti vizeink vizsgálatában, az ELTE fizika-kémia tanszék szervezésében az országos savasesőmérö hálózat munkájában. Bekapcsolódhat­nak a rajz szakkör és a művészettörténet fakultáció munkájába. Élhetnek a modern, értékes számítógépeink nyújtotta lehetősé­gekkel. Hasznos ismereteket szerezhetnek (pl. csecsemőgondozás, elsősegélynyújtás) a Vöröskereszt-szakkörben is. S akkor még nem szóltam a Magyar-Finn Baráti Körről, a fizika, -földrajz, -matematika stb. szakkörökről; a közel 40 ezer kötetes (régi és ifjúsági) könyvtárunkról; a sportolási lehetőségekről, az ausztriai sítáborról, a Kitaibel Pál Környezeti Nevelési Oktató Központ­ról, (amelyet a Fertő tavi Nemzeti Park és iskolánk alapított). Az iskolai oktatóközpont számítógépes adatfeldolgozással szolgálja a környezeti nevelést. így együttműködik a biológia- és a számító­­gépes szakkör. Ha egy-egy szakkör jól dolgozik, bemutatkozhat a Magyar Társaság egy-egy tematikus ülésén az iskola közössége előtt. (Ta­nárelnöke: Dr. Bertha Árpád)- Mindezt lelkesen magyarázom az egyik szülőnek, aki az alap­­tantervi órákon kívül önképzési lehetőségeket kérdezi. Sietve so­rolom neki, közben aggódom, hogy a gazdag választékból kima­rad valami a felsorolásban. (Bizonyára nem hiánytalan!) A nyelvtanulásról, a tanulható nyelvekről (francia, olasz, orosz, esetleg, később finn) - kérdésére külön tájékoztatom. Csengetnek, vége a délelőttnek... de még nincs vége a tanítási napnak. Hogy mondták az elődök? „A tanult ember magában hordja vagyonát. Fejében, hitében, szívében, lelkében... Akárhová kerül viszi magával és magában...” (Böröcz Sándor.) Vajon a mi tanít­ványaink évtizedek múlva hogy válaszolnak majd erre a kérdésre: ....ezt is a Líceumból hozta?” Most azt mondják: Kevés az idő, nem jut mindenre... Pedig, de jó lenne, ha az évtizedek múlva nekik feltett kérdésre úgy válaszolhatnának majd az akkori fiataloknak, ahogy egykor Sán­dor bácsi: „Igen, fiam, a Líceum adta ezt is...” Ezért a majdani egy mondatért is vannak a mostani szorgos, líceumi hétköznapok. Sámson Klára A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány ösztöndíjpályázata 1. Az alapítvány ösztöndíjainak célja: a magyar protestan­tizmus hitbeli, erkölcsi és művelődési örökségének ápolásá­' flt; gazdagítására magas színvonalon képes protestáns értel­miségiek nevelésének, tanulásának támogatása szociálisan hátrányos helyzetű, tehetséges diákok kiválasztásával. II. Ä fenti célt három síkon igyekszik megvalósítani: 1. Olyan középiskolai tanulók támogatásával, akik a jelenlegi értékelési rendszerben 4,5-es vagy ennél jobb tanulmányi eredményt érnek el (vagy egy új rendszerben ennek megfele­lőt!), vagy valamelyik tárgy területén kiemelkedő, rendkívüli tehetségre valló jegyeket mutatnak és a mindenkori szociális mutatók szerint szüleik, illetve eltartóik anyagi helyzete nem, vagy alig tenné lehetővé az illető gyermek magasabb iskoláz­tatását. (Az ide vonatkozó jövedelmi határok mindig az időszerű helyzetnek megfelelően bírálandók cl.) 2. Olyan középiskolai tanárjelöltek tanulmányainak (mind belföldi, mind külföldi formában) elösegitése, akik szociális helyzetük és tanulmányi eredményük (4,5-cs vagy annál jobb átlag) alapján támogatandók és a támogatás fejében az ösztöndíj folyósítási tartalmával megegyező időre vállalják a tanítást valamely protestáns iskolában. 3. Olyan kisebbségi magyar fiatalok (elsősorban lelkészek és tanárok) pénzügyi támogatása, akik a megfelelő tanulmá­nyi eredményen (4 egészen felüli átlag) és a szociális helyze­ten túl vállalják, hogy visszatérnek az őket küldő közösség­be. III. Az alapítvány által nyújtott pénzügyi támogatás min­dig meghatározott egyénre és időre (egy félév - egy szemesz­ter) szól. IV. Az ösztöndíjas elveszíti az ösztöndíjat- ha szociális helyzete kedvezően változott,- ha félév alatt a tanulmányi eredménye leromlott,- vagy ha fegyelmi (erkölcsi) okokból a támogatásra méltatlanná vált. V. Az ösztöndíjakat az Alapítvány által összeállított (vizs­ga-) bizottság ítéli oda az előzetes ajánlások (tanulmányi eredmény, tanári és/vagy lelkészi javaslatok, versenyeredmé­nyek stb.) és a bizottsági elbeszélgetés alapján. Különöskép­pen hangsúlyozzuk azt. hogy az Alapítvány létrehozói peda­gógiai optimizmussal nem „kész”, hanem fogékony, nyitott személyiségű fiatalokat akarnak támogatni, akik nemcsak őrizni, hanem gyarapítani is képesek lesznek a reformációs örökséget és a magyar nemzeti kultúrát. VI. Pályázhatnak protestáns diákok a. ) részletes önéletrajzzal (amelyben a szociális helyzetet a valóságnak megfelelően kérjük bemutatni), b. ) tanári és/vagy lelkészi ajánlással (az Alapítvány az egyházi kötődést önkéntes, belülről fakadó nevelési célnak és nem formális előfeltételnek tekinti!), c. ) tanulmányi eredményeket igazoló dokumentumok­kal. VII. Az alapítvány elsődlegesen olyan fiatalokat támogat, akik más alapítványoktól, szervezetektől nem kaptak ösz­töndíjat. VII. Az Alapítvány a későbbiekben segíteni kívánja a középiskolai tanulmányait otthon folytató, hátrányos társa­dalmi helyzetű és szórványban élő tehetséges kisebbségi ma­gyar diákokat is, s pénzügyi helyzetéhez képest tehát minden elszakított magyar protestáns közösség gyermekeinek is hir­det pályázatot. Feltételei a hazaiaknak megfelelőek (a kike­rülhetetlenül szükséges módosításokkal). IX. Az Alapítvány támogatási arányait és a támogatott diákok tanulmányi-szakmai irányultságát nem tekinti végle­gesnek. Lehetőségeihez és a szükséglethez képest fogja azo­kat meghatározni. Ezért kis számban nemcsak tanár szakos hallgatókat is támogat. A Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány az ösztön­díjat most 1993. február-május hónapokra hirdeti meg. Az ösztöndíj összege személyenként havi 2000, illetve 3000 fo­rint. Eddig 84 diák kapott támogatást, 1 millió 50 ezer forint összegben. Pályázati határidő 1993. május 17. Cím: Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány, 1083 Budapest, Baross u. 113/a. (Az alapítvány számlaszáma: Banque Indosuez Ma­gyarország Rt. 219-98894.) ♦ Az eddig beküldött pályázatok - természetesen - érvénye­sek. Az előző félév ösztöndíjasainak - ha nincs új közölniva­lójuk - elegendő, ha a tanulmányi eredményeiket igazoló papírokat küldik el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom