Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-03-07 / 10. szám
Evangélikus Élei 1993. március 7. jftS GYERMEKEKNEK Á, VÁGYÓDÁS Istenem! Annyira szeretném, ha újra tavasz lehetne. Hiányoznak a virágok, a zöld növények, az éneklő madarak. Nem szeretem már a havat és a hideget, a nagykabátot és a sapkát. Olyan régen láttam már fecskét. Tudom, hogy jobb kedvem lenne, ha újra tavasz lehetne. Sütne rám a nap és sokáig lehetne világos. Kérlek, Istenem, hozd el a tavaszt nekünk. A szenünk is már fogyóban van... CSODÁK A LAJHÁR Gyakran halljuk ezt a hasonlatot: lusta mint a lajhár. Persze, amikor anyukánk vagy apukánk illet ezekkel a szavakkal, eszünk ágában sincs azzal törődni, hogy mi is az a lajhár. Inkább igyekszünk jóvátenni lustaságunkat, pedig érdemes lenne egy kis figyelmet fordítani erre az állatra is. Hát, ami azt illeti, kiérdemelte a lusta jelzőt, mert egész életében mást sem csinál, csak fejjel lefelé lóg egy fán. Igaz, ősei tízezer éve még D-Amerika füves pusztáin kóboroltak, de a mai lajhárnak bizonyára már emlékezetében sem élnek a régi szép idők. Hiszen négy horogszerű lábával függeszkedik a fán és a szőre is lefelé nőtt a hasától a hátáig. így a trópusi eső gond nélkül lecsorog rajta. Természetesen azért valamit ennie is kell, erre valók ollószerü fogai. Hosszú karjával magához húzza a lombos fák ágait, és a leveleket úgy, minha kerti ollóval vágná apukánk a sövényt: lelegeli. Ezek a fogak a védekezésben is hasznosak, mert ha valaki megzavarná kis barátunk nyugalmát, akár halálos sebet ejthetne rajta. Nappal többnyire alszik ez a kis tunyaság, inkább éjszaka táplálkozik. Ha át szeretne mászni egy másik fára, nemcsak kitűnő szaglása, hanem hallása is, ami egyébként hasonló a denevér ultrahangjaihoz, segítségére van a tájékozódásban. Feltehetnénk a kérdést, vajon miért teremtett Isten egy ilyen élőlényt, hiszen semmi haszna nincs. De ha belegondolunk, a természet körforgásához minden élőlény nélkülözhetetlen, mert mi történne akkor, ha nem lennének rágcsálók és a sok fa, giz-gaz növény elszaporodna? Persze azért nem mondom, hogy vegyünk példát a lajhárról és egy helyben ülve várjuk a sültgalambot, mert az unalmas lenne, s arról nem is beszélve, hogy sültgalambok nem röpködnek csak úgy a levegőben. „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” Példabeszédek 10,4. PRÓBÁLD MEG! Dugópecsét-képek Kisebb-nagyobb dugókra van hozzá szükséged, meg vízfestékre. A pecsételés kezdete előtt anyu vagy apu vágjon föl pár dugót háromszögletű meg négyszögletű darabokra. Aztán jöhet a pecsételés. Az elkészült alkotást filctollal is kiegészítheted. Készíts egy dugópecsétképet a fenti történethez! JÁTÉK Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! lKor 6,24 A sor eleje a mai nappal beért a célba. Gratulálunk. Ők kapnak jutalmat. A többi versenyző is remekül küzdött. AKIK BEJUTOTTAK: ZALÁN ESZTER - BUDAPEST VIII. FANCSALI IFJÚSÁGI KÖR Akik még futnak: 184. méternél: Illés Adél - Egyházasdengeleg 180. méternél: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza Szügyi Serdülők 176. méternél Sárszentlőrinci Hittanosok 169. méternél Bánki Renáta - Várpalota 162. méternél , Donáth Ferkó - Ózd 150. méternél Zimmermann Erna - Szügy 146. méternél Benke Zsuzsanna - Ajka 82. méternél Rapcsák János - Dabás-Gyön 31. méternél Zsugyel Kornél - Miskolc Nagy futás volt jói dolgoztatok. A következő számban új játékkal találkozhattok. Készítették: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. FIAT A L 0 K N A K Senki meg ne tévesszen titeket! - ez a gondolat kapcsolja össze mai rovatunk cikkeit. Mert ne csak az ellenvéleményt elhallgattató politikusok, ne csak a hasadba lyukat beszélő szektaprédikátor, de az össze-visszának tűnő betűk se tévesszenek meg: értelem rejlik mögöttük. Negyven évvel ezelőtt, március 5-én, egy szép csütörtöki napon elment közülünk egy ember. Őszinte megrendüléssel, szívből jövő könnyekkel siratták, gyászolták milliók. Nem tudták elképzelni, mi lesz ezután. Hiszen ő 29 éve vezette az országot. Ö védte meg számos külső-, s még több belső ellenséggel szemben. Ő vitte győzelemre a népet. Ő volt a nép, sőt népek atyja, a makulátlan. Aztán eltelt néhány hónap, s egyre többször, egyre gyakrabban lehetett hallani: azért voltak hibái. Hiú volt és képtelen volt elviselni, ha valaki más is népszerű. Hogy ezért a legjobb elvtársakat is likvidálta. És lekerültek képei a falról, és neve kikerült az ünnepi beszédekből, s a nevével fémjelzett irány (-ista, -izmus) egyszerre negatívan csengett. S most pedig már a másik nagy népirtóval együtt emlegetik csak. Úgy tanultuk, hogy az ige különleges kinyilatkoztatásán túl megismerhetjük Istent - hatalmát és dicsőségét - a történelemben is. S ha emberek millióit meg is lehet téveszteni, s ha nemzedékek elől bűnt bűnre halmozva el is lehet takarni hibáinkat - mindezek napvilágra kerülnek egyszer. Napvilágra - mondom -, mert nem csak az utolsó ítéletnél derülnek ki a hazugságok. Ez a történelmi tapasztalat késztetett megmlékezni az évfordulóról. Isten a történelem Ura. B. A. „Senki titeket meg ne tévesszen...” Bevallom, alaposan elkéstem az ifiről. Már ott ültek az asztal körül, János bácsi is közöttük, aki az órát tartotta, s egy ismeretlen fiatalember. Miheztartás végett néhány gyors kérdést tettem fel neki, ugyanis eddig minden télen megjelentek nálunk a „dunaföldváriak”. De ö korántsem hasonlított rájuk: nevét megmondta, foglalkozását, végzettségét is, nem ragadta magához a szót, s amikor bekapcsolódott a beszélgetésbe, figyelmesen hallgatta mások véleményét is. Aztán hazafelé menet kimutatta fogafehérjét. Két fiúval is beszélt meg találkozót. Ők aztán beszámoltak a hatórás beszélgetésekről. Hogy a fiatalember valamelyik szekta tagja, kitűnik abból, hogy a beszélgetés java nem a közös hit keresése, sem a Jézusról szóló bizonyságtétel volt, hanem a támadás, az evangélikus felekezet lejáratása. Az egyik fő mondanivalója, hogy a gyülekezetbe nem kell lelkész. Az ő gyülekezeteikben, (pontosabban 15-20 fős csoportjaikban) nem egyszemélyes irányítás van, hanem mindenki részt vesz a szervezésben és irányításban. Az tényleg jó lenne, ha a gyülekezeteink munkájából minél többen kivennék részüket! Ne a lelkésznek kelljen törődnie az adminisztrációval, a pénzügyekkel stb. Sőt, jó lenne, ha a bibliakörök nem hétköznapi istentiszteletek lennének, amikor a lelkész ismét csak prédikál, hanem beszélgetések, azaz mindenki elmondaná véleményét az igéről. Nem baj, ha nem, tud olyan szépen fogalmazni. De hogy nem kell lelkész, az nem igaz! Kell valaki, vagy valakik, akik kézben tartják a gyülekezetei, akik összefogják a csoportokat és személyeket, akik nem engedik tévútra az eltévelyedőket. - Ráadásul ilyen vezetők - bárhogy tagadják is, náluk is vannak, sőt sokkal erőszakosabb a gyülekezeti vezetés, mint a mi gyülekezeteinkben. A másik fő támadása Luther ellen irányult, (a zsidókhoz való viszonya, a parasztháborúban tanúsított magatartása, véleménye a Jakab levélről). Ezekről mind lehetne külön cikket írni - s ha igaz, fogunk is. Most azonban csak két dolgot jegyzek meg. Nem lehet egy-egy 4-500 éves írásról úgy beszélni, hogy a kor történetét ne ismernénk. A szavaknak is van környezetük, életterük. Egészen másként hangzik: „Ugorj ki az ablakon!”, ha ég a ház, és lent kifeszítették a ponyvát, vagy ha minden békén zajlik. Ismernünk kell a hátteret, amelyben Luther így vagy úgy nyilatkozott egy-egy kérdésben. S az is lehet, hogy tévedett, hogy talán nem kellett volna szólnia - lehet, hogy rosszul döntött. Az nem változtat hitemen. Ugyanis nem Lutherban és nem is őmiatta hiszek. Sokat tanulhattam tőle, mindig figyelemreméltó a véleménye, de ő nem magára, hanem Krisztusra mutatott. Ő azt akarta, hogy Jézusra találjunk, s Nála kegyelemre, ahogy ő is. Ebben akarom Luthert követni. Ennyiben vagyok lutheránus. S erről az útról még Luther esetleges hibái sem térítenek el. Pláne nem egy „dunaföldvári”. Apropó: megjelent a „Senki titeket meg ne tévesszen...” című füzet az Ökumenikus tanulmányi füzetek 4. számaként, amely a magyarországi szektajelenségekkel foglalkozik. Olvassátok el! Bencze András U.i.: e számunk első oldalát kísérjétek figyelemmel! A február 7-i számban megjelent keresztrejtvényekre még érkeztek megfejtések nemcsak hozzám, hanem a gyermekrovat vezetőjéhez is. Örülök a jó megfejtéseknek, de kérlek Benneteket, hogy az ifjúsági rovathoz küldjétek: Bencze András, 8000 Szfvár, Pintér K. utca 31-33. A betürejtvények megfejtését nem kell beküldeni, a következő számban ellenőrizhetitek magatokat. Jó szórakozást! 2 ■ ■■■■I l | KUTYÁD? us Kct fiát ismerjük És neki hány fia van? (írj. b. i.) f— \ KÉP BŐR Templomi bábjátékosok találkozója „Találkozóra hívjuk mindazokat, akik a bábu, a játék varázsával akarják feloldani, mindenki számára érthetővé és vonzóvá tenni az egyébként komoly és komolyan vett vallásos témákat, »erkölcsnemesitő történet«eket." A bábjáték, e világszerte ismert ősi művészet fejlődése Európában körülbelül egy évezrede kísérhető figyelemmel. Elsősorban mint vásári népi és gyermekmulatság. A vallásos bábjáték megjelenése a templomokban a középkorban kezdődött. Magyarországon a 18. századtól cseh és német vándor bábjátékosok jelennek meg s feltehető, hogy a németek voltak elindítói a 19. században a bábtáncoltató betlchemes játéknak is.- A bábjáték valamikor az ősidőkben mágikus tartalommal keletkezett és amikor már nem hittek a természetfeletti erejében, akkor is felhasználták kultikus célokra, szertartások rangjának emelésére. Később, korunkban a szórakoztató jelleg erősödött fel. A modem kor szerint értelmezett templomi bábjáték a századfordulón alakult ki, gyakran báboztak a hittanos gyerekekkel is, hogy a tanult anyagot jobban megértsék, a történeteket ne a mondanivaló szájba rágásával, hanem átélésével adják áti A Biblia ettől fantasztikus: alapszituációknak olyan általános ívét adja, amelyből újra és újra ráismerhetünk a saját életünkre - mondta Mészáros Emőke bábtörténész, a találkozó szervezője. > Dr. Takácsné Kovácsházi Zelma evangélikus lelkész előadásában több példával mutatott rá a bábjáték történelmi kialakulására, kihangsúlyozva jelenlegi szerepét a Biblia megismertetésében, a bibliai jelenetek bábokkal történő felelevenítésével. Volt idő, amikor a szertartásokba beépült kultikus bábok emelték az ünnep fényét, - minden igazságot, üzenetet történettel, színes szóval fejezve ki. Ehhez képest a protestáns egyszerűség, puritánizmus az ilyen színesítéstől, gazdagítástól elzárkózott: a Bibliát szent könyvnek tekintette, nem lehet úgy kezelni, mint más könyvet, történések leírását. Igaz, a Biblia saját művészetével akarja kifejezni magát, de az igazi művészet nem teszi tönkre azt, amit kezébe vesz és amit a tömegnek ad.- Gondolni kell arra - mondta Takácsné Kovácsházi Zelma, hogy milyen lehetőséget ad a Biblia a bábművészetnek Ádám-Éva történetével, a Bábeli torony, a Vízözön, Jákob, József története, Dávid és Góliát, Jónás a cethal gyomrában, Bölcs Salamon, Illés szekere, az Apokalipszis: csupa kép, csupa látomás, képzeletben vissza tudja idézni a kort. Ä Biblia minden üzenetét minden korban és minden korosztálynak tovább lehet adni. (És tovább kellene adni!) Nagyon fontos, hogy a fiatalok megértsék a Bibliában megörökített történéseket. Minden igazságot, üzenetet a történések felelevenítésével fejez ki... Különösen azoknak a kicsiknek, - és iskoláskorúaknak - lehet segítségére a bibliai játék, akiknek a szülei sem kapták meg a keresztyénség hiteles történetét, akarva-akaratlanul távol kerültek évtizedeken át a vallástól, a keresztyéni gondolattól s így gyermekeik aligha várhatnak egyházzal, hittel kapcsolatos kérdéseikre értelmes választ. Milyen egyszerűen és világosan lehetne a kisebbekkel is megértetni a Bibliát a játékon keresztül. A hit és a játék nem idegen egymástól: ezt példázza Oszlopos Siméon alakja, a nevéhez fűződő kedves legenda is. Az őt gúnyoló, értetlen tömeghez fordulva a ruhája ujjúból rögtönzött bábu, a hirtelen életrekelő anyag csodájával tudta megértetni magát, a játék, a humor segítségével éltbevágó hitet is el tudta fogadtatni. Ezzel a kis történettel kezdődött a Petőfi Irodalmi Múzeumban a templomi bábjátékosok első találkozója, négynapos rendezvénye, a tudományos szakmai előadássorozat és a vallásos tárgyú bábjátékok bemutatása a Bábszínházban, múzeumokban, templomokban, a Kőbányai Kápolna Színpadon. Schelken Pálma A nemzeti önismeret kezdetei- Czvittinger Dávid hagyatéka -Kétszázötven éve, 1743. március 18-án hunyt el Czvittinger Dávid (16807-1743), a magyar irodalomtörténet-írás és az önismereti irodalom első XVIII. századi kezdeményező művelője. Életműve elindítója annak a művelődéstörténeti és szellemtörténeti folyamatnak, amely a barokk világkép és a humanista erudició kölcsönösségéből az érett felvilágosodás műhelytitkaiba vezet. KI volt Czvittinger Dávid? Minek köszönhető kezdeményező készsége, mivel gyarapította a magyar tudományt ? Ezekre a kérdésekre keresem most a választ. Mindazt, amit életéről tudni lehet, id. Szinnyei József „Magyar írók élete és munkái" című, irodalomtörténészek és néha egyháztörténészek számára is nélkülözhetetlen lexikonában megtalálhatjuk. 1680 körül született Selmecbányán. A szülői ház mindenben segítségére lehetett a tanulni vágyó ifjúnak: tanulmányait szülővárosában kezdi meg, majd - rövid berlini, strassburgi és tübingeni út után - Altdorfban folytatja 1701-től. Altdorf egyetemén humán tudományokat hallgat. Itt szerez először tudomást arról, hogy a magyar kultúra meg feltáratlan. Hogy ezt a hiányosságot pótolhassa, sokat olvas, drága könyveket szerez be, ennélfogva - amint jegyzőkönyvek tanúsítják - örökös anyagi nehézségekkel küzd, mig végül testvére rendezi adósságait. Altdorfbol hazaérkezvén, evangélikus hite miatt nem viselhet közhivatalt, birtokos városi polgárként él haláláig. Amikor Czvittinger Altdorfban hallgatja az előadásokat és szorgalmasan bújja a könyveket, megdöbben azon, hogy mennyire nem ismerik Magyarországot Magyarországon kívül. De akkor lepődik meg igazán, miután kézéi« kerül Jacob Friedrich Reimmann 1708-ban publikált felületes összefoglalása a magyar művelődés történetéről („ Versuch einer Einleitung in die Históriám Literariam insgemein...") A német tudós könyvét olvasva, mélyen lesújtva, nemzeti becsületében sértve érzi magát. Reimmann lekicsinyli a magyarországi irodalmat, nem látja az irodalmi és általában a kulturális élet összefüggéseit, nem is tájékozott nyelvünkben. Czvittinger hirtelen ráébred arra, mi az ő küldetéstudata: mivel hazáját nem ismerik külföldön, elhatározza, hogy hangyaszorgalommal összefoglalja a magyar művelődésügy történetét, számot adva minden megismerhető nyomtatványról. Lázas munkájával 1711-ben éri el célját: ebben az esztendőben jelenteti meg Lipcsében „Specimen Hungáriáé Literatae"című latin nyelvű irodalmi lexikonját. Miként a címben szereplő „specimen” szóból kiderül, munkája „bizonyíték”, bizonysága Magyarország évszázadok óta önálló irodalmának. A Specimen jelentőségét csak úgy mérhetjük fel elfogulatlanul, ha nem hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy korábban magyar szerző tollából hasonló, Európa egyetemein is olvasott kézikönyv nem jelent meg. Apáczai Csere János (1625-1659) Utrechtben kiadottMagyar Encyclopaediá ”-ja (1653) bármennyire kiemelendő tudománytörténeti jelentőséggel bír, magyar nyelven íródott; Európa tudományos életének vérkeringése viszont azt kívánta meg, hogy a diszciplínák áramlása latin nyelven történjen. Ez az egyik fontos körülmény, amely Czvittinger teljesítményének fogadtatását megkerülhetetlenül érinti. Ugyanakkor tekintettel kell lenni a lexikon arányaira, képviseltjeire és hatására. Pontosan 269 irót - magyarokat és dalmátokat - ismertet. Jellemző Czvittinger szerkesztésére és persze korára is, hogy nála minden irodalom, ami irásmü: Nem esztétikum szerint ír, hanem a létezés tényét rögzíti. „Ahol nem futja Írókból, ott szentekhez, irodalompártoló fejedelmekhez, egyházi méltóságokhoz folyamodik” - irta Turóczi-Trostler József („Magyar irodalom - világirodalom”. 1964.2.). Irodalomszemlélete a humanista erudicióé, „irodalomfogalma teljesen a koré” (Szerb Antal). Akiket ismertet, azok között van költő, nyelvész, geográfus, orvos, természettudós. Mai szemmel meglephet bennünket aránytalansága. Hiába keressük például Tinódit, Gyöngyösit vagy Zrínyit, nem találjuk egyiküket sem. Viszont ott van Hieronymus, három pápa - köztük I. Caius - mint magyar író, valamint Abatisz görög bölcs, akiről megtudhatjuk, hogy neve ab Avaribus lenne, tehát avar ivadék, s mint ilyen, hun utód (!). A humanista hírnév birtoklása vezérli, nem sejtve, hogy munkásságával a nemzeti önismeret útjának alapköveit rakja le. Az önismeret útjának egyik alapköve a Specimen, műfaját tekintve - Kenyeres Imre kutatása szerint - a „história literaria" csírája, amely aztán századának uralkodó irodalomtörténet-írásai műfajává lesz. Hogyan fogadták Czvittinger törekvését? A lipcsei Acta Eruditorum 1711. évi áprilisi száma a magyar irodalom minden korábbinál igényesebb összegzésére tesz kísérletet. Azonbap Reimmann elmarasztalja Czvittingert, nem ismerve fel a nóvumot, amelyet magyarországi kortársa nyújtott. Reimmann-nal szemben Johannes Fabricius már kedvezőbben fogadja a Speciment. És Magyarország? Bőd Péter (1712—1769) a „ Magyar Athenäs" (1766) bevezetésében emlékezik rá. Czvittinger könyve bővítését ígérte, de nem igy történt. Mint Bőd írja, „az irigy és rágalmazó nyelvek meghátrálták jó igyekezetében, s író-penáját el-ve tette..." Amíg meg nem született a század közepe táján az evangélikus Rotarides Mihály (1115-1747) összefoglalása, több irigye akadt, mint segítve bíráló megértője. Mégsem süllyedt az ismeretlenség homályába Czvittinger Dávid hagyatéka ; a már említett Rotarides Mihály, továbbá Bél Mátyás. Horányi Elek, Timon János, Bőd Péter, Benkő József, Szatmári Pap Mihály, Szerencsi Nagy István (az utóbbi három Bőd követője), majd IVallaszky Pál és Belnay György’, Gruber Károly egyengették a nemzeti önismeret Czvittinger Dávid megálmodta útját. Ifj. Tompó László
