Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-12-26 / 52. szám

Evangélikus Élet 1993. december 26. ...az örökkévalóságban JÉZUS KÖZÖTTÜNK... Jn 2, 1-12 Kezdő segédlelkész voltam. Lá­togatni indultam egy nagycsalád­hoz. Előre örültem a ritka élmény­nek: nagyszülők, szülök, gyerekek - ebben a családban mindenki evangélikus. Bemutatkozás után azonban udvariasan hátrakalauzol­tak a kisebb házba... Lelkész? Templom? Istenhit? Kinek az ügye lehetne egy háromgenerációs csa­ládban? „Tessék hátrafáradni a kis­házba a nagymamáékhoz.” S ez ugyanígy történt később is, minden alkalommal. Néha megkörnyékez a sejtés: a mi gondolkodásunk Jézust is elirá­nyítaná Kánából illőbb és alkalma­sabb helyre. „Tessék talán Nainba fáradni. Ott nagy a szomorúság. De Kapemaum is nagyon alkalmas. Úgy hallottuk, ott tömegével bete­gek az emberek.” Tény, hogy Jézus ritkán jár Ká­­nában, ám igen gyakran Nainban és Kapernaumban. Özönlenek hoz­zá a nyomorultak, a betegek és kita­szítottak. „Boldog” története, vi­dám találkozása alig akad egy­­kettő. Miért? Mert örvendezők kö­zött semmi rendkívüli, semmi „hír értékű” esemény nem történik? Mert a boldogok mindig találnak társakat, csak a nyomorultak nem, s ezért szegődik melléjük Jézus? Vagy ennyivel több lenne a világ­ban a szenvedő, a szükséget látó, a síró és gyászoló? Vagy az örvende­zők elküldik Jézust a „neki való” helyre, a nyomorultak közé? Ki tudja? Mindenesetre szeressük azt a néhány felhőtlen történetet, amit megőrzött Jézusról az Újszövetség. Szeressük őket, mert megtanítanak arra, hogy Jézus a boldogoké is - nemcsak a boldogtalanoké. Ne irá­nyítsuk a gyengékhez, mert ugyan­úgy helye van az erősek között is. Ne küldjük a válsággal küszködők­­höz, mert otthon van a rendben élők között is. Ne kísérjük udvaria­san a kisházba, mert jelenléte a nagyban ugyanolyan fontos. Sőt üres a nagyház nélküle. Üres az erő - üres a rend - üres az öröm. Üres a karácsonyunk. Hány mo­soly fagyott az arcunkra már éle­tünkben? Hány rég várt napunk változott kínos, kellemetlen él­ménnyé? Hány óriási várakozá­sunk dőlt romba? Hány örömünk tört ketté? Mennyi szépet tettünk tönkre - és mennyit rontottak el nekünk mások? S amiről nincs is tudomásunk? A hajdani kánai vő­legény sem tudott a leselkedő szé­gyenről: elfogyott a bor! Nem is tudhatott. Hisz a veszély csak ve­szély maradt. Nem vált ténnyé. Nem tenyereit az örömbe, nem vál­toztatta kínná az ünnepet. Nem, mert volt valaki a vendégek között. Valaki, akit nem küldtek el, sőt meghívtak. Valaki, aki elhárította a ...örömben veszélyt, mielőtt az igazi bajjá vál­tozott volna. Jézus nélkül üres az ünnep. Ta­núskodnak róla elrontott karácso­nyaink. Elfogyó boraink. Megza­vart örömeink. Késő bánataink. A háttérben események zajlanak - tanúskodik a kánai menyegző tör­ténete. Valaki őrzi az ünnepünket. Vigyázza örömünket. Valaki gon­doskodik róla, ki ne fogyjon a bo­runk. Tudjuk-e, merjük-e hinni: Jé­zus jelenléte örömöt tartogat ne­künk ezen az ünnepen is? Gondos­kodik az örömünkről. Vigyázza az ünnepünket. Ha hisszük, tudjuk, kérjük Jézus jelenlétét, akkor csak jót szabad vámunk ettől az ünneptől. Félre kell tennünk a balsejtelmeket, a rossz beidegződéseket, a gyanak­vást, a jó előre szomorkodást. Jót váljunk, ha Jézus része az ünne­pünknek. És ne csak várjuk! Keres­sük a jót! Készüljünk fel az öröm-Mély nyomokat hagyó szombat délutánom volt. Lelkészavatáson vettem részt. Régi, hűséges, ősz fejű barátnőm öltötte magára a Luther kabátot, s ezzel együtt egy parányi gyülekezet további szolgálatát is ma­gára vállalva. Dunakeszi felé utazunk, s közben a kocsiban azon töprengek: egyesek­nek Isten milyen küzdelmes, nehéz életet szán, még azoknak is, akik az Ő szolgálatába szegődnek. Mert Nyíró Olga már kora ifjúságától kezdve Is­ten elkötelezettje volt. Akkor is, mi­kor a középiskoláját kényszerül abba­hagyni, mert misszionárius akart len­ni, s később is, mikor közös munka­helyünkön nem szégyelli magát ke­resztyénnek vallani, fjedig egy felső­­oktatási intézményben ez nem is volt könnyű. Nem távolodik el Urától ak­kor sem, amikor a szó szoros értelmé­ben nincs hová fejét lehajtani, s az élet olyan kegyetlennek tűnik számára. Majd sorsa egy kutatóintézetbe viszi, ott sem rejti véka alá hitét és szolgáló szeretetével jó bizonysága Isten hoz­zánk hajló szeretetének. Erre a kor­szakra esik a Teológiai Akadémián a levelező oktatás megindulása és Nyí­ró Olga vágyat érez a tanulásra és elhívást az igei szolgálatra. A kollé­gák kicsit kérdőleg, kissé szánakozva tekintenek erre a kedves, gyermeki egyszerűségű nőre, aki már közel a nyugdíjkorhoz, nekilát tanulni és nem kis erőfeszítéssel rakja le egymás után vizsgáit. Sokszor erőtlenséggel és bi­zonytalansággal megküzdve, de el­végzi a tanfolyamot. Nyugdíjba megy és egyházi szolgálatba áll. A Deák téri gyülekezet hivatalának munkatársa egy ideig, majd elvállalja a parányi dunakeszi gyülekezet gondozását, re! Hogy meglássuk, észrevegyük. El ne menjünk mellette nem látó szemmel. Tudjunk gyönyörködni pici fényekben, szelíd színekben, apró örömökben. A szeretet legki­sebb megnyilvánulásaiban is. Hagyjuk, hogy örömre fakasszon minket ez,az ünnep. Keressük az örömöt! És teremtsünk örömöt. Valakinek, aki tőlünk várja. Vagy valakinek, aki mástól nem kaphat­ja. Esetleg valakinek, aki tőlünk már nem váija. Örömöt vár - örömöt keres - örömöt teremt, aki Jézussal ünne­pel. Jézus nemcsak a rossz napok­ban társ. Ne küldjük őt az ünnep fényéből a nyomorúság sötétjébe. Tőle fényes a karácsonyunk. O vi­gyázza örömünket - a kis házban is es a nagyban is. Velünk van az örömben. Legyen hát velünk az ün­nepen, hogy el ne fogyjon a borunk, el ne törjön az örömünk. Szabóné Mátrai Marianna úgy „kijáró” módon. Családi tehertől roskadozva sokszor fel akaija adni a sziszifuszi küzdelemnek látszó szolgá­latot, de Isten nem hagyja gyermekét elveszni. Mindig ad új erőt egy-egy testvér jó szava, biztatása vagy az ige ereje által a folytatásra. S aztán elér­kezik az az idő, amikor a gyülekezet is úgy látja, hogy Nyíró Olgával kí­vánja betölteni a lelkészi állást. Megérkezünk Dunakeszire, és az én hűséges, régi barátnőm csakúgy repdes az örömtől, hiszen ott függ a szekrényen a Luther kabát, jelezve, hogy Nyíró Olga most már végleg elkötelezte magát Isten ügyének, de ami még ennél is sokkal fontosabb, Isten végleg magához kötötte hűsé­ges szolgáló leányát. Tudom, ismerem Olgit, remeg a szíve, fél önmaga erőtlenségétől, bi­zonytalankodik, jó hát, hogy az ava­tó püspök, Harmati Béla szájából hangzik a biztató szó: „Ne félj, az Isten alkalmasnak talált a szolgálat­ra.” Ez valóban erősítés. A gyülekezet és jó barátok örven­dező közösségéből szakadó hóban indultunk haza. A hópelyhek függö­nyén keresztül is még mindig sze­mem előtt láttam Isten boldog szol­gáját. Ilyen boldognak Olgit talán még sohasem láttam. S arra gondol­tam, milyen nagy a mi Urunk, aki egy elveszni látszó életet meg tud ragad­ni, tűzön-vízen keresztül megtartja és célhoz juttatja. Azt kívánom Nyí­ró Olgának és a Dunakeszi Evangéli­kus Gyülkezetnek, hogy Istennek ezt a nagyságát ne szűnjön meg hirdetni és élni, amíg erre idő kap, hiszen ennél szentebb hivatást senki sem nyerhet. H-a JÉZUS KÖZÖTTÜNK... Lk 23,42-43 Jézus minden szava aranynál is drágább kincs számunkra, de kü­lönösen értékes a kereszten mon­dott hét szava. Itt az egyik: Velem leszel. Ó, aki tanítványait is maga mellett akarja látni: „akarom, hogy ők is ott legyenek, ahol én vagyok”, most egy gonosztevőnek mondja ugyanezt. Vele lenni - ez a paradicsom, ez a mennyország. Ha karácsonykor a teljes Jézus Krisztust ünnepeljük, úgy ez a szó is fontossá válik. Nem csupán né­hány órás örömöt, gyermeki bol­dogságot hoz, hanem jelenlétét ígé­ri. Életre szólót, örökéletre szólót. Karácsonykor emberré lett, test­vérünkké, hogy valamit megmu­tasson, mit jelent Vele élni, a ke­reszten elköszönt, de jelenlétét A hideg decemberi fagyos szél végig­­süvített a temetőn. Temettek. Egy édesapát, 45 éves drága édesapát. - Az özvegy mellett két fia állott; a 20 éves Pista és a 14 éves Ernő. Ernő a nyolcadik osztály legjobb ta­nulója volt. Piros arcú, nyílt tekintetű gyermek. A tanítónő könnyes szemmel magához öleli a drága gyermeket, akit már nyolc éve tanít. Szeretne mondani valamit. De mit mondjon? A könnyein át részvét csillog a gyermek felé. Karácsony közeleg... Az iskolában várják a karácsonyt a gyerekek. Csil­log a karácsonyfa, s a gyerekek szeme fényében visszatükröződik a karácso­nyi gyertyák fénye. Gyermekajkak áhítatosan énekelnek... Ernő szomorú... Nekik idén nem lesz karácsonyfájuk. - Sötét lesz a ka­rácsonyuk. Eljön a szenteste. A falun végig kö­szöntő gyerekek járnak... „Mennyből az angyal" éneklik az ablakok alatt. Az ablakokból kiszűrődik a karácso­­nyi gyertyák fénye... Csak Ernöék hajléka sötét... A ha­lál rálehelte fagyos leheletét a kedves otthonra. Az asszony szomorúan ül két fiával a fénytelen szobában. A szivük­ben is ilyen nagy a sötétség és a gyász. A tanítónő elindul a havas úton. Vi­szi a feldíszített karácsonyfái. Mellette egy-egy doboz szaloncukor, könyv, ha­risnya a fiúknak. - Megy az éjszaká­ban és cipeli a fát. - Óh, a legnagyobb öröm másoknak örömet szerezni! A legnagyobb öröm könnyet törölni ott, ahol megnedvesednek a szemek. Csodálatos, meleg, boldog érzés. Leleszi a fát az udvaron egy sarokba és bekopog a hajlékba. - Könnyes te­kintelek fogadják. A szemekben annyi a vigasztalan szomorúság. Beszélget­megígérte. Tanítványait a missziói parancs kiadásakor is bátorította, hogy velük lesz minden napon a világ végéig, kereszten kínlódó tár­sát biztatta, hogy a Nagy Titok túlsó oldalán is Vele lehet. A bű­nösök barátja, aki a bűnösök közé számláltatott, hogy beteljesedjék az ősi prófécia, most reménységet ébreszt egy valóban reménytelen helyzetben, halál előtt agonizáló embernek. A Velem leszel-ígéret, a párbe­széd második fele, felelet egy kínok mélységéből feltörő emberi kö­nyörgésre: Emlékezzél meg rólam, Uram. Minden imádság modellje ez a párbeszéd. A bűnét már beis­merő ember, felismeri a Szentet és kérni merészel. Ha csak az ember szavát figyeljük is, megmelegszik a szívünk: végre egy szép, őszinte nek a jó édesapáról, aki itt hagyta őket árván... A tanítónő torkát is fojtogatja valami. De mégis beszél... Valóban ne­héz az élet... Szörnyű az egyedüllét és az árvaság... De az. aki ezen az éjsza­kán megszületett, nem tehetetlen gyer­mek, aki a jászolbölcsőben fekszik, ha­nem Úr a halálon is. Az 0 megváltói kereszthalála miatt remélhetjük azt, hogy kedves halollaink és mi magunk is eljutunk abba az országba, ahol nem lesz fájdalom, szenvedés és ahol Isten letöröl a szemünkről minden könnyet. Ha nem lett volna egyszer régen kará­csony, akkor nem lenne Megváltó, nem lenne bünbocsánat, nem lenne halál után feltámadás, örökélel. A karácsony fé­nyében és melegségében felenged, meg­olvad a fagyos, örömleien szív. A könnyes szemekbe belopakodik egy fénysugár. A Megváltó megszüle­tett... Van bünbocsánat... Van örök­élel... Van feltámadás... Van viszont­látás... A szív sajog, fáj. ..de a szavak mégis balzsamként hatottak rá... Állnak né­mán, gondolkodóan valamennyien... A tanítónő töri meg a csendet. „Gye­re ki, Ernő, segíts nekem, még valamit hoztam." Kimennek. Cipelik be együtt a csillogó megrakott karácsonyfái. Leteszik az asztalra. - Nem szólnak semmit. A tanítónő elsuhan. - Az édes­anya egyedül marad drága két fiával. Valami csodálatos melegség költözik a szívükbe. A szívük még sajog, de a szemükben felszárad a könny. Letér­delnek, csendesen imádkoznak, ének nem jön az ajkukra, de szívükbe csodá­latos békesség költözik. Hogy is mondta a tanító néni: van bűnbocsá­nat, van feltámadás, van örökélet..., mert a Megváltó ma éjjel megszületett. Pantzer Gertrud emberi szó, a hangos, szitkozódó, gyűlölködő, gúnyos szavak között, egy tisztességes szó a tiszteletet nem ismerő, embertelen szavak között. S a kérésre hamar érkezik a válasz: Velem leszel\ Ez az em­bertársunk már nemcsak az Úr kö­zelében, hanem reménykedve, hit­ben, az „Úrban” hal meg. Boldog ez a lator - hiszen boldogok, akik az Úrban halnak meg. övéi nem fogadták be a Názáretit - s egy idegen, egy megvetett bűnös befo­gadta és életet nyert. Velem leszel - ez a jézusi szó bátorítás, útmutatás minden hívő­nek. Valami, amit az örökélet tar­talmának is joggal nevezhetünk. Mit tudunk mi az örökéletről? - Nem színezhetjük ki az örökélet tartalmát, mint a mohamedánok a képzelt paradicsomot. Mi csak annyit mondhatunk, amennyit a kijelentésből tudunk s ezért vallha­tunk : Vele leszünk, akiben itt hit­tünk és velük leszünk, akiket itt szerettünk. Ez az együttlét az örök­élet tartalma: együtt, újra együtt! - Ami itt jellemző volt, az már nem lesz velünk: jajszó, panasz, sírás, kiáltás. Letöröl az Úr minden könnyet szemünkről. Fájdalom sem lesz többé, de közel lesz Urunk és közel lesznek Isten népe tagjai. Gyakran gondolkozunk épüle­tekben, ha az egyházról kerül szó, pedig a templom csak kőbe zárt egyház, átmeneti hajlék az Isten népe számára. Isten népe emberek sokasága és mi ehhez a néphez tar­tozunk - már itt a vándorlás idején és egykor, amikor megérkeztünk. Az Ur együtt lakozik majd népével, ezért nem kell ott már templom a Jelenések könyve szerint, mert ott Ő lesz minden mindenekben s szín­ről színre láthatjuk Őt, akiben itt hiszünk, s aki karácsonykor lako­zást vett egy időre az emberek kö­zött, ahogy olvassuk: „az Ige testté lett és lakozott (itt élt, sátorozott) közöttünk” Jn 1,14. A latornak adott ígéret nemcsak néhány évre, vagy évtizedre szól, hanem az örökkévalóságra, együtt leszünk Vele, aki megígérte/,.Velem leszel. „Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz / Most és mindörökké: imádságom ez. / Az aprókat áldd meg itt és mindenütt. Élhessenek égben teveled együtt! Légy köze­lebb hozzám, ahogy csak lehetsz/ Most és mindörökké: Imádságom ez” - énekeljünk Jézus ígéretére gondolva karácsonykor (Ékv. 169.) Dr. Hafenscher Károly Rendhagyó riport egy lelkészavatásról A MEGVÁLTÓ MEGSZÜLETETT TANÁCSKOZOTT AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETI PRESBITÉRIUM KARÁCSONYESTE IGÉJE Az év vége közeledtével az egyházban is folyik a beszá­molás, értékelés, összefoglalás munkája. November végén az egyházkerületek tartották üléseiket. Az Északi Kerület presbitériuma ülést tartott. Következő számunkban a Déli Kerület üléseivel fog­lalkozunk. Az ülést rövid áhítat vezette be, melyet Szebik Imre püspök tartott. Ezután a Szilágyi Erzsébet fasor 24-ben először ült össze székházában a kerület presbitériuma. Farkasházi Ferenc felügyelő megnyitója után Szebik Imre püspök adott jelentést az elmúlt évről. A Biblia szavával kezdte, az Útmutató napi igéjével. (Lk 22,28-29) „Ennek az igének az az evangéliuma számomra, hogy nekünk Jézus mellett szabad maradnunk a kísértések kígyószisze­­gései között.” Mik ezek a kísértések? Az, hogy keresztyé­nekként kioktassuk a világot, a társadalmat arról, ho­gyan kell élnie, őket Krisztus-hit nélkül keresztyén élet­­felfogásra nem lehet, de nem is szabad kényszeríteni. Kísértés, hogy a keresztyének magukhoz ragadják a vilá­gi hatalmat és megmutassák a világnak, hogyan kell kormányozni és Isten országát itt a földön megvalósítani. De az is, hogy visszavonulunk a gonosz világ nyilvános politikai csatateréről a lélek meghitt birodalmába és ál­dott csendjébe. Mi tanúskodásra küldettünk a minket körülvevő világba, ezért nem hagyhatjuk magára. Kísér­tés az is, hogy egymással szemben nem engesztelődünk ki. Ez belső és mindeddig megoldatlan ügyünk. Isten vándorló népe vagyunk (ecclesia viatorum), akik küzdel­mes úton harcolva az evangéliumért, imádkozva a ránk bízottakért tölthetjük be küldetésünket. Az etikai tév­­utak zsákutcái jelzik, milyen nehéz Jézuson tájékozódva dönteni és a szeretet keskeny ösvényén járni. Szólj, csele­kedj igazat szeretetben. Mert legnagyobb a szeretet. Három teológiai gondolatot tett hangsúlyossá a püs­pöki jelentés. Az első a reformátori megigazulás-tan üze­nete. Isten mindegyikünket elfogad - teljesítménytől, elis­mertségtől, pozíciójától függetlenül. Számon tart és hor­doz. Belehelyez az egyházközösségébe. E gondolatsor hangsúlyozását öregek és munkanélküliek, gyermekek és sérültek között, de az egészségesek és a sikeres életű híveink között is rendkívül aktuálisnak tartom. A második teológiai gondolat a karizmák kérdése és értelmezése. Időszerű ma a „lelki ajándékok” kérdéskör végiggondolása. Pál apostolnál hangsúlyos, hogy aki el­nyerte, szolgáljon vele, mert nem magának kapta, hanem a közösség építésére. A harmadik gondolat az élet (dzoé) fogalma körül sűríthető. Amikor Jézus azt mondja: én vagyok az élet, akkor e kijelentésbe sűríti korunk emberének dilemmáját és választ is ad rá. Választani kézzel fogható értékek és lelki kincsek, földi élet és örök élet céljai között. Szólt a jelentés további részében a kerület iskoláiról és óvodáiról, templomépítési tervekről és azok megvalósu­lásának lehetőségeiről. A diakóniai intézmények munká­járól és a kerület két új szeretetotthonáról, a lajoskomá­­romi és a nyíregyházi otthonról. Az LMK munkáról, mint annak országosan irányító püspöke adott beszámo­lót. Külföldi útjait és a hazai gyülekezeti látogatásokat vitte a presbitérium elé. Az utóbbinál örvendetes bejelen­tés volt, „gyülekezeteink növekednek szerény ütemben, 3000-rel nőtt az egyházkerület lélekszáma. Szükséges az anyagi áldozatkészség növelése a jövőben és jelentésében is biztatott arra, hogy híveink vegyenek részt és szavazza­nak 1994 tavaszán tartandó jelentős belpolitikai esemé­nyen, a választásokon. Az ülésen részt vett és köszöntést mondott dr. Frenkl Róbert országos felügyelő. Mint vendég volt jelen dr. Winkler András, a Soproni Erdészeti és Faipari Egye­tem rektora, aki javaslatot tett arra, hogy létesítsen az egyház Tanítóképző Főiskolát Sopronban. Ennek előter­­vezését munkatársaival együtt vállalta azzal, hogy az elkészített tervezetet az egyházkerület tárgyalja meg és döntsön annak elfogadása és főiskola létesítése ügyében. A presbitérium a felajánlást örömmel és köszönettel elfo­gadta. A jelentés részletes tárgyalása után a kerület jövőjére vonatkozó terveket, megoldásokat beszélték meg a jelen­lévők. AZ EVANGÉLIKUS KÜLMISSZIÓI EGYESÜLET felhívja a külmissziói munkára elhivatottságot érző fiatalok figyelmét arra, hogy a Finn Evangélikus Egyház és a Bajor Evangélikus Egyház vállalta egy-egy evangéli­kus magyar fiatal külmissziói munkára való kiképzését. Mindkét esetben érettségivel és lehetőleg valamilyen szakmával rendelkező fiatal testvérünk jelentkezését vár­juk. A finnországi kiképzés időtartama egy év, a bajoror­szági kiképzésé fél év; Finnországban az angol nyelv, Ba­jorországban a német nyelv magas szintű ismerete szük­séges. Az előzetes jelentkezést életrajzzal az Evangélikus Kül­missziói Egyesület címére (1142 Budapest, Rákospatak u. 9.) kell megküldeni. FELNŐTT KARÁCSONY Mt 8,19-20 Ünneprontás ezt az igeszakaszt ka­rácsony szent estéjén felolvasni? Nem! Az ünnep tartalmának elmélyí­tése, a teljes Krisztus meghirdetésé­nek lehetősége, a józan Jézus-követés felmérésének drága alkalma. - Nincs suhogó angyalszárny, pásztorének, éjfélkor nyíló rózsabimbó, nincs ara­nyalma, ezüst dió, cukorka és csillag­­szóró. Égy komoly felnőtt férfi, a mi Urunk szól felnőtt embereknek: „az Emberfiának nincs hová fejét lehajta­nia”. -Nemcsak a mindenórás édesanyát nem fogadták be, nem volt helye a vendégfogadó házban, Fiának sem volt helye falujában, népében, az em­beriségben. Ma sincs gyakran helye, még karácsonykor sem. Van helye a pufók angyalarcú három-ötéves gyer­mek Jézuska-képeknek, az üzletem­berek által kihasznált karácsonyi ba­zárnak, az önmagunk mutogatásá­nak, ajándékozó fenséges versenyszel­lemű önbálványozásunknak - de Ne­ki rendszerint nincs helye, Neki, aki­ért a karácsony van. Ezt az igét kará­csonyfa alatt nem hiszem, hogy sok otthonban felolvasnák. Jó, hogy a ka­rácsonyt templomban az ünneplő gyülekezet hallhatja ezen az estén. Senki félre ne értse: szeretem a gyermekeket, unokáimat is. Örülök, hogy több gyermek szeme csillog ezen az estén, mint máskor, örömtől, az ajándék varázsától, a meleg otthoni hangulattól, hogy együtt ül az asztal­nál édesapa és édesanya, nagymama és nagypapa, mint máskor oly ritkán a rohanó, sokdolgú hétköznapok so­rán. Örülök, hogy a gyermekek imád­koznak, énekelnek a fa alatt, még ta­lán a Miatyánkot is elmondja a család együtt egyszer egy évben, egymás ke­zet fogva, a legkisebb kezecske is bele­simul a ráncos, remegő nagyszülői kézbe. Örülök, hogy legalább ilyen­kor van időnk gyermekeinkre, s tu­dom, Jézusunk mennyire szerette a gyermekeket, nem engedte eltiltani őket, megáldotta őket, sőt modell­ként állította felnőttek elé. Mégis, mégis ezen az estén jó, ha hallja a gyülekezet és olvassa a templomba nem jutó evangélikus Testvér ezeket a sorokat és erősödik hite: a kará­csony felnőtteknek szóló üzenet, a fel­nőtt Krisztus megszívlelendő beszéde felnőtteket is elér. Reformátorunk, Luther a kará­csony titkát gyermekeinek is magya­rázta, éneket költött, hogy szívükbe énekelje az evangéliumot: „Kit be nem foghat e világ / Most Mária öleli át, / az Isten, ki alkot, teremt, / mint gyermek köztünk megjelent (Ékv 154,3) Ugyanő felnőtteknek írja (arra a kérdésre, mit hisz), amikor a máso­dik hitágazatban Jézusról vall: „Leg­rövidebben így felelj, ha kérdeznek - hiszem, hogy Jézus Krisztus valósá­gos Isten Fia, az én Uram” Az Űr Krisztus beszél így, ahogyan ma esti igeszakaszunkban olvassuk: „az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtania”. Józan beszéd ez, megérteti, hogy őt követni nem diadalút, nem sikersoro­zat, hanem kereszttel jár, az ő ke­resztjével. Nincs olcsó kiadás a tanít­­ványságból, papírhátú filléres kiadás, rövidített változat, képregény. Józan beszéd ez, emlékeztet a sok menekültre országunkban és a szom­szédos országokban, akik ezen a ka­rácsonyestén is félnek, sírnak. Emlé­keztet a hajléktalanokra, akiknek nem az új típusú kocsicsere a gond­juk, hanem, hogy hol alszanak ma éjszaka. Emlékeztet a munkanélkü­liekre, akik akarnának és bírnának dolgozni, de nem kell a munkaerejük s így életük értelmetlensége a kísérté­sük, s az anyagi, erkölcsi züllés szaka­­déka szélén tántorognak, velük szoli­dáris a karácsonykor született. Emlé­keztet a madár és általában a veszély­be került állatvilágra, hogy a terem­tést pusztító ember miatt kihalásra van ítélve... És mégis ez a józan beszédű Krisz­tus követésre hív, ahogyan a szakaszt követő versben olvassuk. Nincs fon­tosabb, sürgősebb ügyünk, mint az ő követése. Tartalmas, gazdag, örök életre Vele jutunk. Ezt a felnőtt Krisztust felnőtt ke­resztények nem dobhatják majd ki néhány nap múlva a tűjét vesztett, kiszáradt, szaloncukroktól megfosz­tott száraz karácsonyfával. Ezen a szentestén az örökzöld, mindig friss Krisztus szól, felnőttek felnőtt Jézusa. Dr. H. K. IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Hálát adunk, hogy el­küldted a megígért Megváltót, és örömet, békességet készítettél minden embernek. Áldj meg minket kegyelmes jelenléteddel, hogy senki se érezze magát egyedül, senki se maradjon vigasztalásod nélkül, hanem mindnyájan egy szívvel boldogan áldjuk atyai jóságodat, az Úr Jézus Krisztus által. Amen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. december 24. I. Bécsikapu (ér du. 3. német: Beale BrauckhofT, du. 4. Balicza Iván. Xlí. Szilágyi E. fasor 24. du. 4. Szebik Imre. Pesthidegkút, II. Báthory u. 8. du. 5. Csizmazia Sándor. Csillaghegy, III. Mátyás klr. át 31. Donáth László. Óbuda, III. Dévai Bird M. tér du. 4. Bálint László. Újpest, IV. Leibstück Mária u. 36-38. Blázy Lajos. V. Deák tér 4. du. 4. Zászkalicz­­ky Péter. du. 6. Geröfi Gyuláné. VII. Városligeti fasor 17. du. 4. Szirmai Zoltán. VIII. Karácsony S. u. 31-33. du. 5. Kertész Géza. IX. Thaly Kálmán u. 28. du. 5. dr. Rédey Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. du. 5. Fabiny Tamás. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. du. 5. Csepregi András-Missura Tibor. Budahegyvi­­dék, XII. Tartsa! V. u. II. du. 5. Kószeghy Tamás. XIII. Kassák Lajos u. 22. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. du. fél 4. orgonamuzsika Finta Ger­gely, du. 4. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV. Templom tér du. 4. Bízik László. Rákospalota, Klstemplom, XV. Jahos u. 28. du. 5. Bolla Árpád. Rákosszentmihály, XVI. Hösök tere dr. Karner Ágoston. Clnkota, XVI. Batthyány I. u. Szalay Ta­más. Rákoshegy, XVII. Tessedlk S. tér du. 5. Kustra Csaba. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. du. 5. Kósa László. Pestszentlflrinc, XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. du. 3. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébet, XX. Ady E. u. 89. Győri János Sámuel, Csepel, XXL Deák tér Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. du. fél 4. Rózse István. KARÁCSONY ESTE az oltárterítő színe: fehér. Az istentisztelet oltár előtti igéje: Róm 1,1-7; az igehirdetés alapigéje: Mt 8,19-20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom