Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-12-26 / 52. szám

Evangélikus Élet 1993. december 26. EB jftS GYERMEKEKNEK Jt Szépen játszott és egyszerűen. Teljesen átélte a dallam szépségét. Olyan dal volt ez, amilyet még soha nem hallottam. Mint egy bűvös dal. Azt kérdeztem tőle: Miről szólt ez a dal? Azt felelte: A nyárról, a lándzsás útifűről, az utakról, az erdőről, a félelemről, a születésről és a halából. Aztán azt mondta: Nem az a fontos, hogy miről szól, hanem, hogy Istennek szóljon. Add Uram, hogy egyszer én is énekelhessek neked egy ilyen szép új dalt. FIATALOKNAK Karácsony Különös varázsa van ennek a szónak. Megmagyaráz­hatatlan érzéseket kelt: békét, nyugalmat, melegséget, olykor titokzatos, mély csendet, biztonság érzését, el­­rejtettséget. Mindenkinek mást és mást. Vannak, akik­nek csak annyit, hogy néhány napig nem kell munkába menni, vagy fegyverszünetet családi háború közepette, esetleg néhány jó szót, egy meleg ebédet, az önkor­mányzat szerény egyen-ajándékcsomagját, álmoso­lyok, álszeretet mögé rejtett hazug érzéseket, indulato­kat. Boldog és kellemes karácsonyt kívánunk egymás­nak, és talán reméljük, hogy így is lesz. Karácsony - Szeretetünnep? Talpig feldíszített fenyők, roskadó asz­talok, ideges előkészületek a vendégek fogadására, szétdobált játékok, őszinte sóhaj: bárcsak lennénk már túl az egészen! „Változást az ünneplésben az emberszívekben végbe­ment változás hozott. Az emberek tekintete már csal a földre irányul. Nem tudnak a megnyílt égre némi mert égről nem tudnak többé. Ezért ismét pogány let] az ünneplés, és terhet, fáradtságot jelent belső megúju, lás helyett.” Valaki azt szeretné, ma is, most is, hogy igazi Szere, tetünnepünk lehessen. Valaki újra és újra szól: szeret, lek benneteket, hiszen földre jöttem értetek! Valaki kér: emeljétek föl tekinteteteket, vegyétek már észre, i hogy itt vagyok, veletek vagyok, hogy igazi karácsa § nyotok lehessen! , Ezek az írások, versek erről az Ünnepről szólnak. Sok-1 színűén, de mégis ugyanarról tanúskodnak: Megjelent az I Isten üdvözítő kegyelme minden embernek! (Tit 2,11) Ij Áldott, boldog karácsonyünnepet kívánunk mindany. I nyiótoknak! I KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Az ötezer ember megvendégelése Rengeteg ember gyűlik össze, hogy Jézust hallgassa. A tanítványok fél­nek, hogy ennyi embernek nem tud­nak enni adni. A falvak messze vannak. Jézus nem fél. Néhány kenyeret és halat oszt szét. Kezében az étel megsokasodik. Mindenkinek jut elég. 2. A példázat szerint lehet százszoros, hatvanszoros, és harmincszoros is. A megfejtéseket a bekeretezett címre adjátok fel a lap dátuma utáni keddig! PRÓBÁLD MEG! Templomdíszítés Karácsony idején sokféle módon lehet a templomo­kat feldíszíteni. Erős drótszálra hajlékony drótokkal erősítsetek fel fenyőágakat. Ezt még télen is megtalál­ható színes bogyókkal, szalagokkal, örökzöld levelek­kel díszítsétek. Az így kapott füzért felnőttek segítsé­gével tegyétek kívülre, a templom kapujára. Figyelje­tek arra, hogy az ajtót ki lehessen nyitni (ha kifelé nyílik). A templomba menő emberek már megajándé­­kozottan léphetnek be az így feldíszített kapun át. A gyerekrovat készítői stábjának címe: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. A játékot a következő címre küldjétek: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. A maradékot ko­sárban gyűjtik ösz­­sze. így gondosko­dik Jézus azokról, akik tiszta szívvel keresik őt. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Gondoltam egy bibliai történetre Az elmúlt héten kezdődött ez a játékunk. A szavak, amiket ki kell találnotok, egy bibliai történetre utal­nak. A szóhoz úgy találtok el, ha az első kérdésre adott válasz második szótagját hozzáteszitek a második kérdésre adott válasz első szótagjához. Ez így leírva talán nehéz, de próbáld csak meg, hogy nem ördöngös­ség ! A pontozás módját az előző számban megtaláljá­tok. Az elmúlt héten feladott rejtvény második szavát a következő kérdésekre adott válaszok rejtik: 1. Pál a Timóteushoz írt első levelében ilyennek mondja a hit harcát. Betlehemek között Kopp Judit műtermében S messzi mezőkön nyájaikat őrző Pásztori népek nézik a derengő Új csillagot, mely aranyát elönti Jászoli almon, Hol mosolyogva és fázva az éjben, Szőkehajú és szelíd anya keblén, Most mutatod meg magad a világnak, Isteni gyermek! (Juhász Gyula: Karácsonyi óda) A karácsony, Jézus születésének napja, amióta csak ünnepli az egyház, mindig foglalkoztatta a művésze­ket, az írókat, a gondolkodókat. A karácsonyi himnu­szok, a nép ajkán felcsendülő karácsonyi énekek az irodalom legszebb, legmeghittebb sorai közé tartoz­nak. „A mennyek országának vannak olyan titkai, amiket csak a kisgyerekek ismernek, akik még közel vannak az éghez és a költők, akik közel vannak a kisgyerekekhez” - írja Móra Ferenc -, de ez a titokza­tos keresés, kutatás minden művészeti ágban megta­lálható. A betlehemi éjszaka, a Kisded a jászolban, a pásztorokat odavezető fényes csillag... E titkokat ke­resi, kutatja, akinek lelkében él a hit. Ezt teszi Kopp Judit szobrászművész is. Feledhetetlen élmény egy délutánt eltölteni műtermében, otthonában a látoga­tót sokszor megdöbbentő - vagy elkápráztató? - mü­vei között. Hittel teli gondolati gazdagság, hang nél­kül is beszélő alakok, kedvesség és tiszta humor. Ta­nulmányait Budapesten és Firenzében végezte és ezt a kettősséget tükrözik művei is. Egy karácsonyi kiállításon, a Molnár C. Pál Galé­riában láttam először egyik betlehem-domborművét. Gyönyörű, aprólékos faragás volt. A műtermében művészi faragásai között számos betlehem található -, köztük több külön álló figurából készült összeállí­tás, melyből kettőt bemutatunk. B. Kopp Judit a szakrális művészet jeles képviselő­je, hazánk több mint harminc templomában találha­tók szobrai, reliefjei, stációi, feszületéi, korpuszai - egyházművészetünk kiemelkedő alkotásai. Szívesen fordul a magyar történelem alakjaihoz is. Jelenleg Attila fejét faragja egy hatalmas gyökérből... Már mint fiatal művészt, 1969-ben egyik olasz lap Kovács Margit és Molnár C. Pál művészekkel emlegette, emelte ki műveit. Művészetének értékes dokumentumaként a napok­ban jelent meg „És az Ige testté lön...” címmel, har­minckét faszobrát és dombormüvét bemutató kis kö­tete, dicséretes szép kiadásban. Öröm kézbe venni! Fáradtan dőlsz a fotelba, üres szemmel bámulod az összevásárolt cuccokat: a kistestvérnek mackó, a bátynak egy könyv, apának zok­ni, anyának kötény, szerelmednek valami mókás, ugráló játékkukac. Olyan idegenek, mintha semmi kö­zöd sem lenne hozzájuk. Mind­egyik egy-egy pénzhalmaz - ez a karácsony? És egy iszonyú látomás kezd el gyötörni: látod ajándékaidat egy­két évvel öregebbnek: a mackó ki­belezve, a könyv pecsétes és sza­márfüles, a zokni kifakult és lyu­kas, a kötény ételmaradék zsírjától bemocskolva, a mókás, ugráló já­tékkukac rugóját vesztve fekszik egy szekrény aljában. Sok minden sugárzódik e képről, csak a csoda nem. Hát ennyi a karácsony, amit annyira vártál - a karácsonyi béke az ajándékokért vívott harc utáni megpihenés, a karácsonyi csönd a bazárok túlkiabálásától elfáradt hangszálak rekedt süketsége? Karácsonyi meditáció Igen, ha végigmegyünk egy pesti utcán, gyakran ennyit látunk belő­le. Pedig karácsony ünnepe egyike azon kevés Gyermeknek, akit a giccstől és mű-nosztalgiától ter­­métszetszerűen megundorodottan nem öntött ki a fürdővízzel együtt az iszonyatos bába - a XX. század fölvilágosult, racionálisan gondol­kodó emberisége. Igen, a kará­csony csodája él, ma is működik, ha hagyjuk. Ha rájövünk, hogy a karácsonyi pihenés nem a vizs­gaidőszak előzménye. Ha rájö­vünk, hogy a karácsony értéke nem a fenyőfa és az alatta lévő holmik pénzértékétől függ. Ha rájövünk, hogy a karácsony el­sősorban fölfele tekintő ünnep. Mert minden ajándéknál és ka­rácsonyi bejglinél fontosabb az az ajándék, amit Isten adott ne­künk. Azok a betlehemi pásztorok nem tudtak arról, hogy az Ige test­té lett. Nem tudták, hogy Krisztus m a vajon egyenlő-e az Atyával, vágj a‘ csak hasonló. Ők nem érezték i s‘\ „homouzion” és „homoiuzion s‘ közötti különbséget. Ők csak any ' nyit tudtak: Isten adott még egy Cl esélyt a világnak - valami történt, \ talán most... talán most sikerül.,. * Talán most kioldódnak az öklök, 0 hogy simogassanak. Talán most elnémul a kiáltozás, hogy helyet y adjon az éneknek. Talán... Mert j, ami ökölbe rántja a kezet, ami or­dításra ingerel bennünket, az nem [ más, mint a bennünk lakó bűn, * amit ez a kisgyermek egyszer le fog í majd győzni. 1 Igen, Isten adott még egy esélyt ‘ a világnak. Van még egy lehetősé- ! günk, a karácsony az újrakezdés időpontja lehet. Ne halasszuk el az esélyt - ne tegyük a karácsonyt az ' ajándékozási őrület martalékává! Még van egy lehetőségünk. Még ' van... Hegedűs Attili teológus KELJ FÖL, TÜNDÖKÖLJ, mert eljött a világosságod. Emeld föl arcodat, hogy rád ragyogjon a Fény! A világra még sötétség borul, de fölötted már ott ragyog az Úr, csillagként világol fényessége, dicsősége meglát­szik rajtad. Az éjszaka tűnik, a fény mindent betölt, ha majd meglátod, örömre derülsz, repesve tágul a szíved. Csillag fénye kél, és a Szeretet jeleként egy Gyermek születik. Fiú adatik nékünk, Üdvözítőt támasztott népé­nek az Úr. Világosságához népek jönnek, királyok a rá ragyogó fényhez. Az Úr küldte őt, hogy örömhírt vigyen az örömtelen földre, oda, ahol gond, békétlenség, harag, szomorúság tanyázik. Ahol emberek félnek a jövőtől, kísért a múlt, és magányuktól szenvedve dideregnek a mában. Elküldetett, hogy bekötözze a megtört szíveket, megvi­gasztalja a gyászolókat, letörölje könnyeiket. Földre jött, hogy kinyisson börtönajtókat, leromboljon magasba me­redő, embereket egymástól elválasztó falakat, szabadon bocsássa a foglyokat, megkötözötteket, kenyeret adjon éhezőknek, igazságával szomjat oltson, testével, vérével éltet az örök életre. Vakokat, bénákat, süketeket gyógyít egyetlen szavával, szeretetének erejével. Életét adja a világ reménységéért, feltámad, mert nem lehet a halálé az utolsó szó. A gazdag életművéből készített válogatás egyes bibli­kus müvéhez Bolberitz Pál fűz rövid elmélkedést. (Magyár és német nyelven.) A műterem csendjéből kilépve a zajos, forgalmas budai utcára, visszagondolva a nyugalmat árasztó művekre, a kedves betlehemi sorozatra, akaratlanul is a költő sorai jutnak a látogató eszébe: ... Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű? (J. Gy.) Schelken Pálma Szeretetével közénk jött az Úr, belealázta magát egy jászolbölcsőbe. Mégis: az uralom az Ő vállán lesz, Erős Istennek nevezik majd, Örökkévaló Királynak, Békesség Fejedelmének. örvendezz ezért, Isten népe, ujjongva dicsérd az Urat! Nem a nap lesz többé napvilágod, és pern.,a hold fénye világít néked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed. hiibßanJ Jnoxzív unA Kelj föl, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ra­gyogott az Úr dicsősége. Keressünk... A hideg besomfordáit a szöveten. Mit látott? Mirjam elpilledve ringatja a pici, fába burkolt fehérséget. Az állan­dó, lassú mozgás elálmosítja. Hamarosan egyenletessé vá­lik a légzése. A férfi nézte őket. A családját. Amíg felesége ébren volt: mosolygott. Ahogy az asszony elaludt, úgy komorodolt 5 is el. Kiáltozni szeretett volna! „Miért éppen ö?" Miért felesége van kitéve ennek az édes gyötrelemnek? Amikor megszületett a gyermek, látta szemében a jövőt, a végtelen bölcsességei, ami gyermeki érzelmekkel párosulva csillo­gott. Ő fogja kínozni Mirjamját! És neki engedni kell ezt! Nem tudja átvállalni. A szél meglibbentette a bejáratot takaró szövetet. A tiszta, hideg levegő kicsábítotla a férfit. Elgondolkozva sétált. Azon töprengett, véghez tudja-e vinni mindazt, ami előtte áll. Isteni kereste a sötétben. Tanácsra volt szüksé­ge. Mikor visszatért a pajtába, még nyugtalanabb volt. Te­kintete végigkutatta a pajta szegényes falait. Az állatok szokatlanul csendben voltak. Hirtelen elhűlt: „Eltűnt a Gyermek!" - szakadt fel a kiáltás, és látta Mirjam tekinte­tét, ami védtelen állatéra emlékeztette. „Máris beteljesedett a jóslat? Igazak voltak a régi pró­fétatörténetek?" - nem bírt hallgatni felesége előtt, el­mondta, elpanaszolta, kiordította, kisírta mindazt, ami nyomasztotta. - „ELLOPTAKa Csecsemőt?!- A pászto­rok jártak itt utoljára...” - gondolták egyszerre. Az egyik szív túlcsordult az aggodalomtól, a másik jeges lett. Az állatok békések voltak. És egyszer csak halk sik­­kantgatások hallatszottak. Az emberek megmenlöje az állatok közt találta meg első barátait. Az újonnan született Bárány egy bárány mellett pihent. Hogy került oda? Cso­da folytán ? Járni kezdett az újszülött ? Égy állat emelte ki? Minden megtörténhetett... A szülök egymásra mosolyoglak. József boldog volt, mert a Felelősség könnyű lett. A Gyermek magától válasz­totta útját. Boldog volt, mert Mirjam mosolygott. Boldog volt, mert felkészült a legrosszabbra is, de tudta, ö csak nagyon kicsi pont az életben. Látta az életet, de bízott abban, aki a legtöbbet szenvedett, mert odaadta Egyszülött 1 fiát. Isten felemelte a követ. Azt a követ, amit a kritikusok kedvére teremteti: olyan követ, amit ö sem tud felemelni. De igen... Megteremtette, felemelte, mert eljuttatta ne­künk azt, aki a legtöbbet jelenti. Pedig tudta, mi lesz a hálánk... És belehalt a kő felemelésébe. Mert nem bírta a kőhöz tapadó bűnöket. Elfojtották, felszegezték a bűneink. József boldog volt. Nem érzett már félelmet, bizakodás­sal gondolt arra az időre, amíg figyelnie kell a Múlt és a Jövő felnövésére. Mi tudunk így bízni? Pedig nincs akkora feladatunk! Tudunk boldogok lenni? Ki tudjuk mondani, ami bánt minket? Látjuk az utcán az emberek arcát? Egy hajlékta­lanét, egy idős asszonyét, a közönyös árusokéig a reszkető állatokét, fagyott levelekét... ÉLŐLÉNYEKÉT! Lehetne még sorolni. Látjuk a szeretetet az arcokon? így, kará­csonykor mindenkinek találkoznia kellene egy kisgyerek­kel. Nézni kellene, ahogy örül az ünnepnek, a meglepeté­seknek, a fenyőillatnak, a titkoknak. Tudjuk a Titkot?.., Keressük együtt a Gyermeket! Sz. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom