Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-12-19 / 51. szám
Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1993. DECEMBER 19. Advent negyedik VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft ■B ■■U—l—IU !■ — A szívbéli vidámság nagy kincs. Nem tudja az ember magából kitermelni. Nem lehet fizikai begyakorlás útján elnyerni. Akkor kaphatja meg az ember, ha lényét teljes bizalommal Urának átadja. Isten kegyelme a vidámság legbiztosabb alapja. Lilje A TARTALOMBÓL GECSÉTŐL MOSONMAGYARÓVÁRIG MIÉRT AZ ÚJ TEMPLOM? „EVANGÉLIKUS IDENTITÁS NEMZETI IDENTITÁS ELŐTT”!? BEMUTATJUK HERBERT WULF ORGONAMŰVÉSZT Van-e, lesz-e karácsonyi örömünk? Egy öreg szomszédom mondta: „Csak a vannal van baj, a ninccsel nincsen!” Kis darabka szántóföldje miatt mondotta ezt. Öregen, fáradtan nehezére esett kijárni a határba és a nyári melegben kész betegség volt számára a kapálás. Meg lehet érteni az efféle panaszt, bár talán érezte, nem az apostoli „mindenért hálát adjatok” - tanács szerint beszélt és ezért fogalmazta tréfásan mondanivalóját. Az üdvözítő hittel bizonyosan nem úgy van, mint ahogyan öreg szomszédom mondta. Itt ez a törvény: Ha van hitem, nincs baj, mert mindenem van, ha nincsen hitem, akkor nagy baj van, mert akkor semmim sincsen, csak a hiábavalóságot, céltalanságot és az elkárhozást mondhatom magaménak. Mostanában - mai életünk visszásságainak egyik tüneteként - gyakran lehet még a közeledő szép ünnep miatt is panaszkodást hallani: „Ez a karácsony is csak bajnak van!” „Talán jobb volna, ha nem lenne!” „A sok ajándékvásárlás, mikor minden olyan drága! A rengeteg sütés-főzés drága is, meg fárasztó is! Nincs ezekhez sem erő, sem pénz, sem idő! A templomba sem tudok elmenni a sok otthoni feladat miatt!” Kell ennek így lenni? Nézzünk szét Bibliánk segítségével, milyen volt, hol és milyen körülmények között lett „nagy örömmé” az első karácsony. Heródeséknál kincsekben, pénzben nem volt hiány. Ételt, italt roskadásig hordtak az asztalra a királyi palota szolgái. Heródesék biztonságára testőrök vigyáztak. És a karácsony jó híre is elérkezett a királyhoz. Bölcsek jöttek napkeletről és azok hirdették: Új király született. Heródes úgy találta, hogy amennyiben a hír igaz - már pedig a hír igaz voltát az írástudók is valószínűsítették - mindez számára veszélyes fenyegetés. És Heródessel rettegett egész Jeruzsálem. A gazdag Heródeséknak és mindazoknak, akik csak Heródes hatalmát ismerték, nem volt öröm az első karácsony. A szegény pásztorok, akik először borultak le Üdvözítőnk előtt, bizonyára örvendeztek és örömre gyújtották a szent szülők szívét is, amikor elmondták nekik az angyalok üzenetét, hogy aki kitaszítottságukban, rongyos istállóban született és jászolban nyugszik, az az Úr Krisztus, aki az egész föld öröme lesz és amikor a bölcsek is megerősítették, hogy őket végül is Jeruzsálemben hallott próféta kalauzolta a királyi trónná magasztosult jászolbölcsőhöz, érezték: Isten olyan örömmel ajándékozta meg őket, amely túlárad rajtuk és új életet ígér az emberiségnek. Az első karácsony örömének elnyerésében nem gátolta Simeont halálának közelisége, Annát sem a hosszú özvegység utáni öregség: Jézusban látták a Krisztust és örömmel lettek bizonyossá üdvösségük felől. De hogyan láthatták meg az egyszerű gyermekben a világ Megváltóját? Bizonyára nem úgy, hogy észrevették a gyermek feje felett a fénykoszorút, amit évszázadokkal később a festők odaképzeltek és megfestették karácsonyi képeiken. Isten igéje nyitotta meg szemüket és vonta őket Krisztus népének seregébe. Ma is a hallott és a befogadott ige nyitja meg a szemet és a szívet. Sok helyre viszi a postás a „Boldog karácsonyt!” feliratú, hóborította tájakat mutató fenyőfás képet, de igazi boldogság, igazi öröm, most is csak azoké, akik hallgatják és megtartják Istennek beszédét. Jer, tárjunk ajtót lelkesen! A szívünk templommá legyen, És hintsük benne szét a hit Szép, élő pálmaágait! És Jézus hozzánk is belép, Megosztja vélünk életét. Légy áldva szüntelen, Kegyelmes Istenem! (137. ének, 4. vers) Nagybocskai Vilmos • • Ötvenéves a rákoskeresztúri templom A Rákoskeresztúri Gyülekezet - a Finnországbeli noormarkuui testvérgyülekezet képviselői jelenlétében - a november 14-i istentiszteleten mondott hálát Istennek rákoskeresztúri temploma felszentelésének 50. évfordulóján. Gyülekezetünk csak Istennek köszönheti fennmaradását. Csak a Krisztusba vetett hit adott erőt néhai dr. Kosa Pál templomépítő lelkésznek, az istentiszteleten résztvevő özvegyének, dr. Kosa Pálnénak, a rákoskeresztúri gyülekezet akkori híveinek, hogy már a II. világháború alatt a megkezdett építést befejezzék. A felszentelést 50 évvel ezelőtt végző Turóczy Zoltán püspök Isten üzenetét tolmácsolta a keresztúri híveknek, akik hitük bizonyságául pénzadományt küldtek az akkor templomot építő Kézdivásárhelyi Evangélikus gyülekezetnek. öreg templomunkból vasútállomás készült, híveink egy részét, parókiánkat elvitte az egykori Rákoskeresztúrt megsemmisítő szanálás, nagyhagyományú iskolánk megszűnt. Dr. Kosa Pál templomépító lelkész 50 évvel ezelőtt elhangzott igehirdetésének igéjével - „Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom” Jn3,30 - köszöntötte az istentisztelet szolgálatát végző dr. Harmati Béla püspököt dr. Léránt István, a gyülekezet felügyelője. Püspökünk igehirdetésében visszaemlékezett az elmúlt 50 esztendő hitet és embert formáló eseményeire. Az igehirdetés alapjául 2Kor5,10 szolgált: „mindannyiunknak leplezetlenül kell odaállni a Krisztus ítélószéke elé”. - Püspökünk arra figyelmeztetett, az egyik leggazdagabb hagyományokkal rendelkező budapesti gyülekezet tekintsen a jövőbe. Élnünk kell a szabadsággal, a lehetőséggel, hogy mindazt a munkát elvégezzük, amelyet Krisztus, a gyülekezet és embertársaink elvárnak tőlünk. Az istentiszteletet követően a gyülekezet presbitériumának Tízes Bizottsága ebéden látta vendégül dr. Harmati Béla püspököt, finn testvéreinket, a gyülekezetben gyakran szolgáló nyugdíjas lelkészeket feleségeikkel: Ferenczy Zoltánt és nejét, Marschalkó Gyulát és nejét. Dr. Harmati Béla ebedet követő köszöntésében kiemelte a Rákoskeresztúri gyülekezet különlegességeit. Rákoskeresztúr Budapest egyik legnagyobb területű gyülekezete négy templommal. Különlegesség az is, hogy visszaigényeltük általános iskolánkat. A Pál Apostol Általános Iskolát a rákoskeresztúri katolikus Egyházzal és a rákosligeti református gyülekezettel közösen tartjuk fenn. A délutáni órákban kezdődött a gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégség. A szeretetvendégség finn testvéreink szolgálatával kezdődött. Ezt követően dr. Harmati Béla püspök gyülekezetünk presbitériumának felkérésére átfogó ismertetést adott egyházunk életéről. Előadásában külön hangsúlyt kapott egyházunk spirituális helyzete, az iskoláztatás ügye, a gazdasági háttér. A lényegre törő előadásmód, a gondokat feltáró szándék nem mindennapi élménnyé tette ezt az alkalmat. A hallgatóság megtapasztalhatta az előadás alapján azt a dinamikus változást, ami egyházunkban történik. Az ismertetést követően püspökünk a feltett kérdésekre válaszolt. A kérdésfelvetésnek és válaszadásnak az előrehaladott idő vetett véget. Gyülekezetünk a felévszázados évforduló alkalmából kiadta dr. Kosa Pál: A Rákoskeresztúri Evangélikus Gyülekezet Története című könyvének egy fejezetét A Rákoskeresztúri Templom Építése címmel. Szeretetvendégségünket követően dr. Harmati Béla és özv. dr. Kosa Pálné dedikálta gyülekezetünk kiadványát. Istentiszteletünket és szeretetvendégségünket követően a Melczer János Alapítvány csekkéit osztottuk ki. Az alapítvány célja gyülekezetünk anyagi szükségleteinek támogatása, a Pál Apostol Általános Iskola ügyének segítése. Az alapítványra befizetett öszszeg adómentes. Csekket és információt készséggel ad a kuratórium elnöke, Kosa László lelkész. A gyülekezet felügyelője ez úton is köszönetét fejezi ki az ünnepség szervezéséért Kosa László lelkésznek, valamennyi szervezőnek és a Marschalkó Gyula irányításával működő énekkarnak. Dr. Lénárt István A rákoskeresztúri gyülekezet jubileumi istentiszteletén. Balról jobbra: Kustra Csaba és Kosa László helyi lelkészek, Hannes Viertola finn lelkész, dr. Harmati Béla püspök és dr. Lénárt István felügyelő TÖLTSD BE SZOLGÁLATODAT Esperesiktatás Körmenden Az ország legnyugatibb vidékén, a Vasi Egyházmegyében november 6-án, szombaton ünnepet ültek. Az egyházmegye esperese, Bálint László korábban Budapestre, az Óbudai Gyülekezetbe távozott, helyére választották meg a gyülekezetek imponáló egységgel, mindössze egy szerény tartózkodással a fiatal körmendi lelkészt: Zügn Tamást. Alig pár hónapja készült el a körmendi templom felújítása. Ebben a nagyon szép templomban, igen népes gyülekezet előtt folyt a beiktatás szertartása. Szebik Imre püspök és az egyházmegye két korábbi esperese állt az oltár előtt: Fehér Károly szombathelyi és Bálint László óbudai lelkész, hogy a liturgiában részt vegyenek. A püspök iktató igehirdetésének textusául 2Tim 4,5 versét választotta. „Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat." Ebben az igében az esperesi szolgálat koordináta-rendszerét találhatjuk meg. Vízszintes ágán a józanság és a szenvedés, függőleges ágán az evangélium szolgálata és annak teljes betöltése látszik. Valós látás szükséges a szolgálatban. Józanul látni a gyülekezeteket, az életet. Ha az egyház élni akar, imádságban és hitében is erősnek kell lennie, de nagyobb áldozatkészség szükséges. Elszenvedni a bajokat - erre készen kell lenni. Nem lehet hinni azoknak, akik azonnali üdvösséget ígérnek szektás módon. A vigyázás mindnyájunk feladata. Az első és legfontosabb mindenképpen az evangélium hirdetése és ennek folyamatosságáról az esperesnek kell gondoskodnia. A templom ajtaja mindenki előtt nyitva legyen, mindenkinek joga van megtérni. Bünbocsánat és örök élet, e kettő tartja meg az egyházat. Reményik Sándort idézte: „Nem a mi dolgunk igazságot tenni, a mi dolgunk igazabbá lenni.” Az esperes eskütétele és a több mint húsz lelkész Confirma-éneke után a beiktatott esperes áldást osztott, majd közgyűlés keretében elhangzott az esperes székfoglalója. Meghatódott és megindult hangon mondott köszönetét az egyházmegye gyülekezeteinek bizalmáért és a püspök lelkesítéséért. Személyéről igyekezett elhárítani a figyelmet és Jézusról tett bizonyságot, „akire nézve van csak értelme minden egyházi szolgálattevésnek.” Szólt a felelősségről, hivatkozott esküjére, mely szerint „minden esperesi feladatomat lelkipásztori hűséggel és szeretettel teljesítem.” Az egyház szolgálatáról szólva így fogalmazott: „Napjainkban az egyház visszakapta azt a szabadságát, amellyel ismét kiléphet a templomfalak közül a társadalom porondjára és saját üzenetével gazdagíthatja környezetét. Egyik napról a másikra nem lehet csodát művelni, különösen akkor nem, amikor generációk idegenedtek el a gyülekezettől és a hívő keresztény életviteltől. A lehetőség azonban adva van és meg kell tanulnunk újra helyesen élni vele... Úgy vállaljanak evangélikus híveink társadalmi, politikai funkciókat, hogy tehetségükön, rátermettségükön kívül ne szégyelljék megvallani felekezeti hovatartozásukat. Az egyes gyülekezetek életére ugyanez vonatkozik: a templomfalakon kívül is megjelenő egyház szükségszerűen igényli a munkatársakat...” Külön szólt az egyház nevelő feladatáról, az iskolák szerepéről, kiemelve, hogy a Soproni Gimnázium (Líceum) vonzáskörében él az egyházmegye és ezért törekedni fognak, hogy minél több fiatal válassza a továbbtanulásnak ezt a lehetőségét. Erre már azért is feltétlenül szükség van, mert „Vas megyében épp úgy, mint az ország más területein komoly problémát jelent az értelmiségi réteg hiánya...” Örömmel szólt arról, hogy az egyházmegye „élen jár a gyermekek nyári táboroztatásának megszervezésében.” Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a nevelés alapvető helye a család... „Nyújthatja a lelkész vagy a hitoktató szakmailag a legszínvonalasabbat, legmodernebbet (sajnos ettől még távol vagyunk), de még akkor sem ér el eredményt, ha a családban a gyermek hitben közömbös vagy éppen egyházellenes hatásoknak van kitéve.” Lelkésztársaitól három dolgot kért az esperes: az evangélium hiteles megjelenítését, pozitív megjelenést a társadalomban - a testvéri közösség (fraternitás) ápolását -, végül azt, hogy tartsák meg az egyházi fegyelmet. ígérte a lelkészek és gyülekezetek védelmét külső sérelmek ellenében. Befejezésül az ökumenikus elkötelezettségre mutatott rá. Itt arra kell vigyáznunk, hogy a legfontosabbat, Isten igéjét megtartsuk, el ne veszítsük. Luthert idézte: „Ebben nem lehet engedni, sem a szeretet kedvéért megalkudni, hanem engedjen mindenki az igének! Mert nem külső, világi egységre kaptuk az igét, hanem az örök életre! Majd teremt az ige egységet - ige nélkül pedig úgysincs egység.” Szebik Imre püspök köszöntésében az esperesi szolgálatot három mondatpárban fejezte ki. Legyen a szolgálat Krisztus középpontú és legyen jó emberi szervezés mellette. Az esperesnek legyen globális, az egész egyházra, az európai és világkeresztyénségre kiterjedő látása és ennek alapján lokális cselekvése. Maximális erőbedobással, minőségi munkával is minimális lehet az eredmény, de ne elégedjenek meg a kevéssel! Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő kérte az esperest, hogy szeretettel és alázattal végezze szent szolgálatát. Lábossá Lajos az esperesi kar nevében szólt. Együtt kell lépni és a célra tekinteni. A lehetőségeket jól kell kihasználni! Szakái Elemér református esperes a szolgálat szépsége mellett a sok gondra és hántásra hívta fel a figyelmet, ezek között kell vigyázni a szolgálatra és híven betölteni. Farkas József polgármester az önkormányzat és a helyi csoportok jókívánságait tolmácsolta. (Lions Klub és a Polgári Kör.) Dr. Nagy Árpád, a körmendi gyülekezet felügyelője, lelkészük szép családi életére és példaadó magatartására utalva, reméli ennek kisugárzását az egész megyére. Dr. Ley Ferenc szarvasként polgármester is kifejezte jókívánságaikat. Az ausztriai leibnitzi testvérgyülekezet az Ábrahámnak adott áldás szavaival kívánt áldást: „megáldalak téged és áldás leszel”. A volt évfolyamtársak nevében Koháry Ferenc lébényi lelkész köszöntött, majd az előd, Bálint László kívánta, hogy nyitottsággal és bizalommal szolgáljon az esperes, bátorsággal és együtt a többiekkel, sohasem egyedül. A közgyűlés az egyházmegye anyagi ügyeiben is hozott határozatot, megemelve a gyülekezetek járulékát. A hallottak után dr. Odor Zoltán a helyszínen jelentette be köszöntése mellett, hogy 100 000 forintos adománnyal járul hozzá az egyházmegye terheinek enyhítéséhez. Az ünnep véget ért. Bárcsak sikerülne a hétköznapok munkájában mindazt a jót elvégezni, harcot megharcolni, a helyes utat megtalálni, amiről az esperesi székfoglaló és a köszöntők szavai egyaránt szóltak. tszm. A HIT MÉRTÉKE SZERINT Hogyan nézek saját betegségemre? A mai embernek ritkán vannak vallási kérdései. De az életkérdések, vagy a sorskérdés mindenkit foglalkoztat. Mi a „sors”? Röviden válaszolva, vannak olyan dolgok, amiről nem kérdeznek meg minket, pl. milyen családba szülétek, fiúnak vagy lánynak, milyen anyagi helyzetbe, egészségesen vagy betegen... Nos, ezek a sorskérdések. Ezek között kétségkívül egyik leggyakoribb a betegség kérdése. Miért van betegség? Főleg a hosszabb, talán gyógyíthatatlan esetekben vetődik fel élesen a kérdés. Sokak szerint a betegség valamilyen bűn büntetése. Egy másik válasz szerint a betegség mögött a véletlen, a vak sors áll. János evangéliuma 9. részében a vakonszülött kapcsán kérdezik a tanítványok Jézust: ki vétkezett, ő vagy a szülei? A látszat az, hogy ezekre a kérdésekre nincsen logikus válasz. De nézzük, mit mond a Biblia a betegségről? Földi és örökéletünk minden kérdésére választ kapunk az igében. Ez alól nem kivétel a betegség sem. Persze ez úgy értendő: annyit tudunk meg róla, amennyire szükségünk van! Hiszen tudjuk, hogy a titkok az Úréi. Annyi azonban biztos, hogy a betegség kérdése magában nem rendeződik. Ha amúgy nincs kapcsolatom Istennel, ezt sem fogom soha megérteni. A „miértek” és a lázadás nem szűnik meg. Ha a magam életében esetleg nincs betegség, látok egy közeli ismerőst, aki(Folytatás a 3. oldalon)
