Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-11-28 / 48. szám

„E templom a szabadság helye!” Ez a gondolat is megfogalmazó­dott azon az ünnepen, amelyre Isten kegyelméből gyülekezhetett össze 1993. október 17-én Hács és környé­kének evangélikus lakossága. Dr. Harmati Béla püspök igehir­detésében - Jer 17,14 alapján - szólt a rendhagyó alkalom jelentőségéről- 57. jubileuma a templom építésé­nek amelyben hangsúlyos a temp­lom ismételten Isten szolgálatába ajánlása. A templomnak, amely vé­gigkíséri az életet „kereszteléstől a harang utolsó kondulásáig.” Rend­hagyó középület a templom, nem egészségház, mégis életet munkál az emberek közötti megértésben, csalá­dokban, de tere kihat a közéletre is. „Átnézhetünk a Dráván túlra...”, de itthon is bőségesen akad lehetőség a testi-lelki egészség összefüggései­nek felismerésére és vizsgálatára, hi­szen sokan tekintenek várakozással a templom felől érkező „gyógyító erő” felé. „Szabadíts meg...” - mondja a próféta. Nem felsőbb utasítás késztet a kérésre, hiszen általában lázadás a válasz rá, hanem az Istentől kapott szabadság lehetőségei. Szabadsá­gunk relatív - egymáshoz is mérten- mert Isten egymásra bízott ben­nünket. „E templom valóban a szabadság helye, ahol lehet újat kezdeni a bű­nök lerakásával." Bár környezeté­ben - a bejárat mellett álló emlékosz­lop is - sok rendellenességre utal a történelemben, mégis lehet minden rendben Isten akaratából. Erre mutat a reménység által motivált áldozat­­készség is a templom megújításáért. Az úrvacsorái szolgálatot követő közgyűlés előtt Vogel Anita szavalta el a hácsi születésű Lajta Kálmán versét amelynek részlete: „S liogyhá elsodorna messzire az élet, kicsi hácsi templom, nem feledlek té­ged..." A közgyűlést Ottóffy Attila kö­szöntő szavai nyitották, aki átadta a szót a gyülekezetben csaknem 36 esz­tendeje szolgáló Madarász István­nak, aki a templom történetének és gyülekezetének - ismertetésében mondta el a következőket. „A megújult köntös jelzi, hogy a mai nemzedékben is él az ősök drága hite, istenfélelme és szeretete, ame­lyet ránk hagytak. Örömünk, hogy köszönthetjük a templom még jelen­lévő építőit is, akik részesei voltak a munkának.” Utalt szavaiban az 1828-ban Elzász-Lotharingiából ér­kezett 30 családra, akiknek életkö­rülményei kialakításában jelentős helyet foglalt a hitélet biztosítása. A lelkészi szolgálatokat Ecsenyből látták el, miközben lévita-tanítói voltak az önállósulásig. A „korai ökumené” különösen szép példája, hogy született gyermekeiket - az ecsenyi templom nagy távolsága miatt - a lengyeltóti katolikus temp­lom káplánjai keresztelték évtizede­ken keresztül, de evangélikusként je­gyezték, ill. jelentették az anyagyüle­kezetnek. A harmincas évek derekán készítette elő a templomépítés terveit Simon Lajos kántor-tanító és Takács Gyula, akik kivitelezői is voltak az építésnek. A templomot 1936. októ­ber 18-án Kapi Béla püspök szentel­te fel. Az azóta több alkalommal megújított - belül szinte egységes fe­hér színt hordozó - templom leg­utóbbi felújítási költségei félmillió forintot jelentettek, amely összeg ön­erőből került elő. Köszönetét mondott a lelkész Si­pos Ferenc körjegyzőnek. Csekk Ist­ván, Riba István, Tóth Árpád, Csövei József, Bodó László, ifj. Klotz Zoltán helyi lakosoknak és Mózer Gyula polgármesternek munkájáért és se­gítségéért. Smidéliusz Zoltán esperes szavai hálaadásra szólítottak a helyben élők gyümölcstermő életéért, amely­ben Isten jószándéka mutatkozik meg irántuk. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő köszöntésében - mint nagy gyülekezet tagja - a kis gyü­lekezetek fontosságára utalva kí­vánt áldást. Blázy Árpád egyházmegyei fel­ügyelő Dávid imádságára utalva mondta el: „Csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk...” Dubovay Géza ny. esperes Isten hozzánk lehajló szeretetéröl szólt egy gyermekkori emléke alapján, majd a volt anyagyülekezet lelkésze kíván­ta: „Ti magatok is épüljetek lelki házzá!” Mózer Gyula polgármester a helyi önkormányzat együttműködési készsége mellett szólt arról a remény­ségről, hogy ennek a templomnak megtelt padjai is a békességet és a szeretetet fogják munkálni az alig félezer lakosú községben, ahol igen jelentős a lelkész szolgálata. Harmati Béla püspök zárószavá­ban fejezte ki örömét egy ismételten Somogybán megújult templomért, amelynek környezete - a hasonló kis településekhez hasonlóan - nagy jö­vő felé tekint a nagyvárosok zsúfolt­ságával és levegőjével szemben.” Itt - tekintve az önerős renoválást - „alulról építkezés” történik, amely a saját porták előtt történő söprögetés hullámaként hat el egészen majd az ország megtisztulásáig.” Trenyik Zsolt Túrmezei Erzsébet versét mondta el „Otthonom a temp­lom” címmel, amely előtt az Elzá­­szi-Pfalzi tradíciókat hordozó gyüle­kezetben német nyelven hangzott az ige és az imádság, majd az ünnep a Himnusz éneklésével ért véget. Isten áldásait kérjük és kívánjuk hácsi testvéreinkre! Mónus László A PAX RÁDIÓ ALAPÍTVÁNYT a magyarországi négy nagy történel­mi egyház, illetve vallásfelekezet azzal a céllal hozta létre 1990-ben, hogy közö­sen szólaljanak meg a magyarországi rádióhallgatók előtt istenhitről, kultúrá­ról, erkölcsi értékekről. A frekvencia-moratórium nem tette lehetővé, hogy ez a cél a gyakorlatban megvalósulhasson. Ezért a Magyar Rá­dió vezetőségének támogatásával, ideig­lenes jelleggel, havi rendszerességgel egy-egy adással jelentkezett a PAX Rá­dió a Kossuth Rádió URH sávján. Cé­lunk az, hogy az egész országot besugár­zó, önálló, független rádióadót hozzunk létre. Mivel az 1993-ban megpályázható frekvenciák ezt a célt csak nagyon kor­látozott mértékben teszik megvalósítha­tóvá (a besugározható terület néhány kilométer sugarú kör), az Alapítvány nem igényelt frekvenciát. Természetesen továbbra is szándékunkban áll, hogy az eredetileg kitűzött célt elérjük, és egy ökumenikus szellemben sugárzó rádióál­lomást létrehozzunk. PÁLYÁZAT A Deák téri Evangélikus Gimná­zium felvételt hirdet matematika, föld­rajz, angol, német, magyar, történelem, testnevelés (nő), ének és rajz szakos, evangélikus vallású, egyházunkhoz kö­tődő középiskolai tanárok számára az 1994/95-ös tanévre. Félállás, óraadás is lehetséges. A pályázatokat (mellékletek: önélet­rajz, pedagógiai elképzelések vázlata, lelkészi ajánlás és az egyetemi diploma másolata) kérjük 1994. január 31-ig be­küldeni a gimnázium igazgatójának az alábbi címre: Deák téri Evangélikus Gimnázium, 1052 Budapest, Sütő utca I. Evangélikus Élet 1993. november 28. Templomszentelés Uraiújfaluban- Gondolatok egy ünnepség után -Templomszentelési ünnepségekről mindig nagy öröm beszámolni, akár újonnan épített, akár újjáépített temp­lomról van szó. Lehet gazdagon leírni a prédikáció tartalmát, az énekkar szolgálatát, a gyülekezet áldozatkész­ségét, vagy éppen az építkezés - általá­ban - viszontagságos történetét, mely­ben Isten áldása naponként megta­pasztalható volt. Az uraiújfalui gyüle­kezet templomának szentelése után ar­ról szeretnék írni, amiről ritkán, vagy egyáltalán nem esik szó. Magyarországon a történelmi egy­házak tagjai közül a mi egyházunk a legkisebb lélekszámú. Ez azt jelenti, hogy kisebbségben vagyunk, ami sok mindenben eleve sorsdöntő. Vannak olyan falvak és városok ebben az or­szágban, ahová az evangélikusok - csak - betelepültek a munkalehetősé­gek miatt. így semmiféle szál nem köti össze őket az adott településen élt nagy elődökkel, az evangélikusság múltjá­val. Az uraiújfalui templomunk 1784- ben épült, tehát három évvel a - II. József által kiadott - Türelmi Rendelet 1993. október 31-én, a Reformáció ünnepén délután 6 órakor a Bécsikapu téri evangélikus templomban a Buda­vári Schütz Kórus ökumenikus isten­­tisztelet keretében mutatta be finnor­szági műsorát, melyet ez év augusztus 13-23 között a Helsinki-Munkkivuori, Kouvola, Lappenranta és Myllykoski evangélikus gyülekezeteinek templo­maiban adott elő. Az egyházzenei hangversenyt Riskó János református lelkész igehirdetése gazdagította. A műsor megszakításával három rész­letben finnországi beszámolót hallha­tott a nagy számban megjelent gyüleke­zet. Az énekkar műsorát Mádé Éva, Szentidai Szilvia és Basky István (ének­szólók), valamint Balicza Klára és Bu­­day Zsolt (orgona) színesítették. A kórus névadójának művével indí­totta hangversenyét. Szép csengésű, erőteljes, kiegyensúlyozott hangzásban szólalt meg Heinrich Schütz 96. zsoltá­ra, majd a műsor folyamán még a bra­vúros 8 szólamú 100. zsoltár. Mindkét mű méltó reprezentálást biztosított a kitűnő Schütz Kórus műsorán. A to­vábbiakban Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven kórusmüvei szólal­tak meg, ugyancsak az ökumenizmus jegyében. Már e puszta felsorolás is bizonyítja, hogy a kórus egyforma biz­tonsággal meri vállalni a barokk és a bécsi klasszicizmus nagy mestereinek műveit. Az igehirdetés után a műsor máso­dik részében magyar és finn szerzők után. Ezt hálaadó emléktábla is hirdeti a szószék felett. Nagy elődeink kihar­colták ezt a rendele­tet hithüségükkel, hi­szen ezután nem kel­lett - akár napokat­­gyalogolniuk, hogy az engedélyezett he­lyeken összegyűlje­nek istentiszteletek­re. Sok templomunk épült az országban a törvény kiadása után. Sajnos, evangé­­likusságunk sehol sem kapott híradást arról, hogy ennek az évfordulója éppen ezekben a napok­ban volt. 1781. október 25-én született meg ez a rendelet, amely engedménye­ket adott a hosszú elnyomás után. Az évszázadok során feledésbe merült ez a nap Magyarországon! Napjainkban újjá kell szerveznünk a gyülekezeteinket. Az elmúlt negyven évben mintha elfeledték volna az elő­döktől kapott drága örökséget, és a többség számára háttérbe szorult az egyházközségek létezésének fontossá­ga. Sokan csak szolgáltatásként, ünne­pi díszletként kezelik az egyházat, más­hol úgy néznek rá, mint egy politikai pártra a sok közül. Sokszor úgy érez­hetjük, hogy elveszítette Jézustól ka­pott feladatát a világban. Egy templomszentelés után joggal kérdezhetjük: Kié a templom? Az elő­deinké? A Müemlékfelügyelőségé? A Lelkészi Hivatalé? Vagy csupán azé a néhány evangélikusé, akik vasárnap­ról vasárnapra jelen vannak az isten­tiszteleteken? Küzdeni kell a - csak - papíron létező evangélikusokért, hogy valóságos gyülekezeteket alkossanak, müvei csendültek fel. Gárdonyi, Ko­dály, Szokolay mellett Sibelius és Lithe­­nius jelentették a vendéglátó finnek re­pertoárjából vett zenei szemelvényeket, közülük Sibelius meghatóan szép kó­rusmüve a Finlandia-himnusz. Amennyire hitelesen szólaltatta meg a kórus a műsor első részében szereplő szerzők műveit, annyira átfűtött, anya­nyelvi szintű volt a magyar szerzők műveinek interpretálása. A karnagy, Csorba István szép „Miatyánk”-jának elhangzása közben pedig a közönség - amint arra Balicza Iván lelkipásztoruk­tól erre ösztönzést is kaptak - csendben együtt imádkozott a szereplő kórussal. A Schütz Kórus kiemelkedő teljesít­ményében döntő része van a kitűnő karnagynak, Csorba Istvánnak. Mind a műsor megtervezésében, mind a finn út lebonyolításában érdemei elévülhe­tetlenek. És mint a kórus tagjaitól hall­hattuk: ez a műsor csak része volt a teljes repertoárnak, melyet Finnor­szágban bemutattak! Meg kell még említeni a kitűnő éne­kes, orgonás szólistákat; szereplésük nagyban hozzájárult a kórus sikeré­hez. A szólók - kórus beosztású mű­vek hitelesen, ihletetten szólaltak meg, az orgonisták játéka pedig - Bach és Liszt egy-egy művének szó­­lisztikus előadásával - a termékeny meditáció hátterét szolgáltatták az áhítattal teli ökumenikus istentiszte­lethez. Szfinyi Erzsébet és a papi szolgálatot ne csak temetéshez vegyék igénybe - amikor már késő. A felelősség mindannyiunké, akikre Is­ten valamit bízott! Uraiújfaluban október 17-én Szebik Imre püspök felszentelte a templomot, amelyet a Türelmi Rendelet áldásaként építettek elődeink. Isten adja meg, hogy a tőle kapott örökséget mi is meg tudjuk becsülni, és amiképpen ez az épület 209 esztendeje szilárdan áll a faluban, olyan szilárdan alkosson lelki házat is - újra - az uraiújfalui evangéli­kusok közössége! Menyes Gyula NYILATKOZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház Déli Egyházkerületének felügyelőjeként megdöbbenésemet és tiltakozásomat fejezem ki azért, amit 1993. november 9-én Roszik Gábor képviselő - egyházkerüle­tünk rendelkezési állományban lé­vő, szolgálaton kívüli evangélikus lelkésze - mondott a parlament­ben, visszaélve a televízió nyilvá­nosságával is. Az egyházkerület nevében visz­­szautasítom a képviselő - saját pártvezetősége többször kinyilvá­nított szándékával ellentétes - kí­sérletét, hogy az egyház és az állam törvényesen kimondott elvá­lasztása dacára a parlamentből nyilvánosan avatkozzon bele egy­házi belső ügyekbe, és ezzel zavart keltsen gyülekezeteinkben és ha­zánkban. Szomorúan állapítom meg, hogy a képviselő megismételte sok régi, személyeskedő, becsületsértő és rágalmazó állítását egyházunk­kal és annak néhány tisztségvise­lőjével kapcsolatban. Hasonló ma­gatartásáért őt az egyházi bíróság korábban már elmarasztalta. Nem felel meg a valóságnak, hogy dr. Harmati Béla a korábbi Egyházügyi Hivatal kiküldöttje­ként került Genfbe. Rágalmazás az, hogy ott ügynökként tevékeny­kedett volna. Genii tartózkodása nem „kiküldetés” volt, hanem meghívás a Lutheránus Világszö­vetség Teológiai Osztályán meg­üresedett tudományos kutatói ál­lásra. Ezt szabályosan meghirde­tett nemzetközi pályázat alapján nyerte el. Teológiai, szociáletikai és vallásszociológiai munkásságát bizonyítják megjelent tanulmá­nyai és könyvei, azok eredményei­nek széles körű nemzetközi és ökumenikus ismertsége és elis­mertsége. 1987-ben távoilétében, kettős jelölés után, 88,1 %-os többséggel választotta meg püs­pöknek és hívta haza a Déli Egy­házkerület gyülekezeteinek bizal­ma. Meggyőződésem, hogy egy­házkerületünk lelkészei és hívei többségének a bizalmát ma is élve­zi. Mindezek alapján Roszik Gá­bor képviselő eljárását, valótlan állításait és becsületsértő rágal­mait visszautasítom. Budapest, 1993. november 12. Sólyom Jenő akadémikus cgyházkerülcti felügyelő A Budavári Schütz Kórus hangversenye Levelek Dániába, III. „Dr. Solyom Jenő Alapítvány” a magyar evangélikus teológiai kutatás támogatására Kedves Lis és Bent! Ma álmomban Nálatok jártam ott a csendes tanyán. A négyszög alakban épült lakóházat, gazdasági épüle­tet és istállókat hatalmas fák veszik körül. Körülötte­tek szántók és legelők. Jól esik visszagondolni a vidám beszélgetésekre. Mennyi érdekes látnivaló van egy ilyen régi dán családi házban! Meglátszik, hogy nem érte otthonaitokat háborús pusztítás. Mint ének- és zeneta­nár, kedves Lis, nagy lelkesedéssel mutattad be a dán és egyéb énekeket. Egy szép karácsonyi dal különösen megtetszett. Ha kedves dallama fülünkbe jön, Te jutsz eszünkbe. Köszönjük azt a Nálatok töltött négy napot. Hol Te vittél kocsidon minket látogatóba a környéken, hol Bent Mazdáján ráindultunk ki Jylland északi részébe. Egyik reggel, amikor tejért mentünk, elrepítettél né­hány szomszédos tanyára, hogy megmutasd a híres dán gazdálkodást. Láttam gazdaságot, persze ahol minden gépesítve volt, 60-80 szarvasmarha adta a tejet, máshol egy ismerősöd ezer sertést nevelt. A gazdaságban 4-5 ember dolgozott, mindent gépek, számítógépek intéz­tek. Felejthetetlen volt az észak-dániai út. Természetesen útközben minden templomnál megálltunk. Gyönyörű, díszes templomokat láttunk, amelyekben a berendezés, feliratok az evangélikus egyházi jelleget mulatták. Az egyikben oltárkép helyett az úrvacsora szerzését ábrá­zoló fából faragott művészi szoborcsoport volt látható. Enyhén lankás dán tájakon gurult velünk a Mazda, amikor Hirtshals városában megpillantottuk a hullám­zó, sötétkék színű Északi-tengert. Itt egy nagyszerű tengeri múzeum látható, amely az Északi-tenger állat­világát és halászatát mutatja be a sok látogatónak. Isten teremtő hatalmát csodáltam a sok, hatalmas akvárium előtt, figyelve a sokféle hal és tengeri ál­lat életét. Visszafelé a tengerparton, hosszan a strand homok­ján gurultunk Alborg felé. Útközben egy templomban külön gyermekszobrokkal teli keresztelő kápolnát lát­tunk. Ott keresztelnek... Egy másik napon Alborgba vittetek bennünket. Kü­lön hálás vagyok Elsenek, aki képviselő, hogy megmu­tatta azt a nagy öregek-özvegyek-rokkantak napközi otthonát, ahol 4 nővér és 12 ápoló gondozza, gyógyítja, szórakoztatja, tornáztatja, kézimunkáztatja, eteti, el­látja - nagyon olcsón - azt a 800 embert, aki ott reggeltől estig meleg otthont kap. „Felelősek vagyunk egymásért!” - mondta Else, aki látogatásunk után megmutatta képviselői műhelyét a városháza pompás tanácstermében. „A város minden dolgában nagyon komoly segítséget kapunk egyházunktól!" - mondta elismeréssel Else. Alborgban azonban egy különös, túl modern templo­mot is láttunk, egy templomnak alig gondolható hatal­mas betonkolosszust. Lelkészi hivatalok, ifjúsági klub­­helyiségek, játszótermek, tanácstermek, kávé- és tea­konyhák vannak benne. Az istentisztelet helye pedig olyan, mint egy színes, kék-piros-sárga színű fényes színházterem. Sima asztal, feszülettel, a tanítványokra emlékeztető 12 tányérral - ez az oltár. Egy kis pulpitus a szószék. Különösen érdekes azonban a mennyezetről lelógó 400 villanykörte. Bekapcsolva mintha éjszaka 400 csillag ragyogna fölöttünk! Több látogatásra is elvittetek minket. így voltunk Lis, fivérednél, Erikéknél, aki iskolaigazgató volt. Saj­nos tolószékben ül, de ügyesen forgatva tolószéke kere­keit, kitűnően közlekedik a lakásban. Sokat beszélget­tünk. Európa, a történelem, Dánia és Magyarország... Amikor végül letettem a bibliái, meghatva fogta meg kezemet. „Ebből a tolószékböl szeretettel üdvözlöm a magyarokat! Add át otthon!" Látod, kedves Lis és Bent, milyen jól esik emlékezni Rátok! Köszönjük meleg, igaz barátságotokat. A gye­rekeket öleljük! Lis, a közeljövőben küldöm az énekes­könyvet. Legalább megismered énekeinket! Testvéri szeretettel üdvözlőnk Benneteket! József és Gyöngyi Sümeghy Evangélikus egyházunk lelkészei és teológusai a reformáció korától kezdve a legújabb időkig mindig fáradoztak azon, hogy egyrészt Isten igéje anyanyel­ven, tehát magyarul is megszólaljon e hazában, más­részt azon, hogy lépést tartsanak a világ teológiai tudományosságával. Teológusok sorát idézhetjük fel egyházunk történetében, akik mostoha körülmények­kel dacolva és áldozatot nem sajnálva, fáradoztak a lelkészképzés színvonaláért és a teológiai tudomány művelésében. Noha az ügynek a szeretetét, a tudo­mányban való szívós kitartást, a szellemi és anyagi áldozatvállalást sem megparancsolni, sem igazán megfizetni nem lehet, a bátorítás és jutalmazás külön­féle módjai mégis hasznosak lehetnek. Dr. Sólyom Jenő (1904-1976), aki 1938-tól volt a soproni evangélikus teológiai fakultáson a hazai egy­háztörténetnek rendkívüli, majd 1940-től rendes pro­fesszora, s 1958-ig a Teológiai Akadémia tanára, azok közé tartozik, akik állhatatosan végezték a teológiai munkát és sokat tettek azért, hogy mások is megked­veljék azt. Most gyermekei kezdeményezésére és ado­mányából létrejött az „Alapítvány az evangélikus teo­lógiai képzés, továbbképzés és kutatás támogatására, dr. Sólyom Jenő emlékére”, rövid elnevezéssel: „Dr. Sólyom Jenő Alapítvány, Evangélikus Teológiai Aka­démia”. Az alapítvány tevők elsődleges szándéka sze­rint az alapítvány kuratóriuma minden évben egy díjat ad ki, mely a „Dr. Sólyom Jenő emlékérem”-böl és pénzjutalomból áll, s amellyel azt a 45 évnél fiata­labb magyar, evangélikus lelkészt, kutatót, oktatót kell jutalmazni, aki a kuratórium által legjobbnak ítélt evangélikus egyháztörténeti vagy teológiai tanul­mányt, értekezést, tankönyvet készítette vagy jelentet­te meg a megelőző három évben. Az alapító okirat szerint az alapítványhoz csatla­kozhatnak mások is az említett elsődleges cél javára, de az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatóinak és egész oktatási munkájának támogatására is. A ku­ratóriumnak az alapító okirat szerint tiszteletben kell tartania az adományozók szándékát, és a kuratórium dönt az adományok felhasználásáról, ha az adomá­nyozás a cél megjelölése nélkül történik. Az adóhatóság, méltányolva a „Dr. Sólyom Jenő Alapítvány” célkitűzéseit, hozzájárult ahhoz, hogy az alapítvány az oktatási-kutatási célra átadott pénz­összeg befizetéséről egyrészt a társasági adóról szóló törvény, másrészt a magánszemélyek jövedelemadójá­ról szóló törvény megfelelő rendelkezéseinek értelmé­ben adóalap-csökkentő kedvezmény igénybevételéhez levonásra jogosító igazolást adjon. Röviden: az ado­mányok levonhatóak az adóalapból. Az alapítvány kuratóriumának elnöke a Teológiai Akadémia dékánja: dr. Reuss András, tagjai pedig az egyháztörténeti tanszék professzora: dr. Fabiny Tibor, a Teológus Otthon igazgatója: Zászkaliczky Pál, az Akadémia professzorai által választott lelkész: dr. Szabóné Mátrai Marianna, valamint az alapítók dele­gátusa: Sólyom Jenő. Az alapítvány címe, ahonnan például befizetési lapok is kérhetők: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Az alapítvány létrejöttét - az alapítványtevők iránti köszönet kifejezésével - örömmel hozzuk a magyar evangélikus közvélemény tudomására. Tudjuk, hogy a jelen gazdasági helyzetben az evangélikusoknak is min­den kiadásukat meg kell fontolniuk, de tudjuk azt is, hogy gazdasági nehézségekkel a magyarországi evan­­gélikusságnak mindig is szembe kellett néznie, hiszen könnyű helyzetben sohasem volt. Ugyanakkor szívbeli óhajtásunk egyrészt, hogy az adakozók példája köve­tésre hív - még ha szerény adományokkal is - sokakat, másrészt, hogy evangélikus egyházunkban a teológia - Isten igéje tudománya - művelésére egyre újabb tudós és odaadó tanítók, igyekvő és kiváló tanítványok kap­nak elhívást. - Dr. Reuss András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom