Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-11-07 / 45. szám

Evangélikus Élet 1993. november 1. BEMUTATKOZOTT A MAGYAR PROTESTÁNS EGYHÁZZENE Európai egyházzenészek konferenciája Budapesten Október első napjaiban mintegy hetven európai protestáns egyházzenész _tizenkét országból - Budapesten tartotta konferenciáját. Az Euro­päische Konferenz für Evangelische Kirchenmusik (EKEK) elnevezésű szervezet kérésére vállaltuk a rendezést, közösen a reformátusokkal, mivel mindkét egyház tagja a konferenciának. Az \ Európa Tanács főtitkára, Catherine Lalumiere asszony védnök- I séget vállalt a rendezvény felett. ' Az EKEK vezetősége azt a feladatot adta nekünk, hogy mutatkozzék be a magyar protestáns egyházzene. Ebben a szellemben állítottuk össze a konferencia programját. Négy nap alatt több gyülekezeti és más kórus j szerepelt és több orgonaművészünk szolgált a főváros különböző templo­­maiban. Győri diakonisszák csendesnapjai Sopronban A konferencia színhelye a Faso­ri Gimnázium volt. Megnyitóján a I gimnázium dísztermében a Luthe­­! ránia Énekkara énekelt, Kamp Sa- I Iámon vezetésével. Dr. Harmati Béla püspök meleg szavakkal kö­szöntötte á konferencia megjelent képviselőit. Dr. Hegedűs Lóránt j református püspök egyháza nevé- 1 ben szólt. Heinrich Rhiem, az EKEK elnöke, köszönetét mon­­; dott a konferencia befogadásáért, I röviden vázolta a szervezet mun- I káját és e konferencia feladatát. A nap reggelenként áhítattal i kezdődött a fasori templomban. Első nap a Budapesti Református Ráday Kórus, másodikon a Hu­­; szár Gál Énekkar szolgált Máté j János professzor vezetésével. Va­sárnap a Bécsikapu téri templo- I munkban volt ünnepi istentiszte- I let, melyen sok kórusmü hangzott el. A Budavári Schütz Kórus, a Kántorképző Intézet Mandák Kó­rusa, a Kelenföldi Evangélikus Énekkar és a Nagytarcsai Jubilate Kórus tagjaiból alakult összesített kórus Balázs István, Bálint József, Bencze Gábor, Csorba István és Hafenscher Károly vezényletével j magyar szerzők müveit énekelte a liturgiában. Orgonáit Peskó György orgonamüvész. Az igehir­dető Szebik Imre püspök volt, aki magyar és német nyelven szólt. Esténként kórus-koncert és or­gonamuzsika váltotta egymást, j A Debreceni Református Kollé­gium Énekkara Berkesi Sándor és I Kurgyis András vezetésével a Kál- I vin téri református templomban, a Debreceni Kodály Kórus Deák té­ri templomunkban Kamp Sala­mon vezetésével motetta esten szolgait. Magyar orgonamuzsikát hallottunk Karasszon Dezső orgo- I namüvésztől, aki a Deák téri temp­lomban Kolos István és Gárdonyi Zoltán müveket adott elő. A záró­­est a Ráday Kollégium dísztermé­ben volt, ahol nyolc budapesti és környéki református énekkar egyesített kórusa mutatott be ma­gyar protestáns kórusmüveket, Kör bér Tivadar, Nagy Sándor, Tö­rök Veronika, Hídvégi Csongor, Repkény Anita, Takaró Mihály ve­zényletével és Máté János orgona- I művész, professzor kíséretével. Az estéken és más alkalmakon több magyar szerző müvét adták elő: Adátn Jenő, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán, Gárdonyi Zsolt, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Su­lyok Imre, Szokolay Sándor és Vis­in' János műveit. Az egyházzenei montázs mellett a konferencia programjának gerin­cét a három előadás és az azt köve­tő megbeszélések alkották. Dr. Pröhle Károly, teológiánk profesz­­szora alapozó előadást tartott Egyházi kórusmuzsika, mint isten­­tisztelet a liturgia, misszió és kultú­ra területén - címmel. A magyar egyházi zenét úgy mutatta be, hogy ezen a három területen konk­retizálta annak hatását. Ferenczi Ilona, a Tudományos Akadémia munkatársa Az eperjesi Gradual (1635) többszólamú kórusműveiről nem csupán előadást tartott, de alkalmi kamarakórusával be is mutatott többet. A harmadik elő­adást Gárdonyi Zsolt würzburgi professzor tartotta: A Magyaror­szági kálvinizmus történelmi dal­lamkincsének huszadik századi ki­fejezése. Előadásában a genfi zsol­tárok feldolgozásait édesapja, Gárdonyi Zoltán, Kodály Zoltán és a saját műveinek szemléltetésé­vel mutatta be. Mindhárom elő­adás segítség volt abban, hogy a magyar protestáns egyházzenét ki­alakulásában, funkciójában és többszólamú feldolgozásban meg­ismerjék. A konferenciának kísérő prog­ramjai is voltak. Városnézés volt, rögtön megérkezés után, három múzeumban végeztek látogatást vezetéssel és egyik délután a Má­tyás templom és a Ferences temp­lom orgonáját tekintették meg tet­szés szerint választva a helyszínt. Hétfőn, ugyancsak tetszés szerint mintegy 34-en kirándulás kereté­ben a Bugaci pusztával ismerked­tek. A jó hangulatú kirándulás szép élményt jelentett és a pusztá­val való ismerkedés a pusztai em­berek életének megismerését és megbecsülését adta a vendégek­nek. Alkalmam volt az utazás köz­ben néhány szóban nyilatkozatot kérni arról, hogy mit jelentett ven­dégeinknek az ország megismeré­se, a magyar egyházzene kincseibe való betekintés és a gyülekezeti kó­rusok előadásainak hallgatása. Roger Trunk, az EKEK titkára köszönte az egész konferencia ren­dezését, elismerte a rendezők mun­káját és jó ötletnek találta a pusz­tai kirándulást. Henning Moeller svájci református küldött a nagyon gondos szervezést említette. Erős volt a program, kevés a szabadidő beszélgetésekre’. Különösen örült annak, hogy a zene területén mi­lyen jó együttműködés van a két protestáns egyház között. Friedel Böhler németországi egyházzenész a magas kóruskultúrát dicsérte és tetszett neki Gárdonyi Zsolt elő­adása. Mások is a kórusok magas nívóját és nehéz darabok jó elő­adását vették észre. A holland Jan de Vries-nek Pröhle professzor elő­adása jelentett sokat, benne saját problémájuk tükröződését is látta. Martin Kiefer először kevesellte a női munkaerőt a konferencia elő­adói és szervezői között, de meg­győztük őt arról, hogy mind a szer­vezésben, mind pe­dig a kórusok munkájában igen sokan vettek részt nők is és különö­sen fiatalok. Sokat jelentett a konferencia egyhá­zainknak, egyházi zenével foglalko­zóknak, kórusta­goknak és szerve­zőknek is. A be­mutatkozás feltár­ta értékeinket, me­lyeket nem látunk mindig ilyen vilá­gosan és jól össze­forrasztotta azt a kis csapatot is, amely Trajtler Gá­bor zenei igazgató vezetésével jól vizs­gázott szervezés­ből, vendéglátás­ból és az egyházi zene iránti szeretet­­ből. tszm Szép őszi napsu­gár, csodálatos kör­nyezetben a soproni Evangélikus Ven­dégházban csende­sedtünk el 20 diako­nisszanővér és 4 je­lölt. Itt, a világ zajától távol, ebben a csen­dességben Isten igé­je nemcsak ma­gunkra, de az embe­riség, népünk, egy­házunk és ifjúsá­gunkra is rávilágított. Mi, az Úr ta­nítványai, akik Vele éltük le szolgáló életünk, bennünk él a Krisztus, mi ismerjük őt, de itt most a Szentlélek ragyogó világosságában Jézus Krisz­tusnak egy-egy arcvonása új fény­ben, olyan csodálatosan ragyogott előttünk, ahogy őt még nem láttuk. Ismertük mi Ot, mint Királyt, mint Orvost, mint Vőlegényt, de most minden ismeretünket felülhaladó di­csőségben láttuk Őt. Szívünket átjár­ta Megváltó Jézusunk kimondhatat­lan szeretete. Itt a szívünk nem tu­dott mást tenni, mint térdre hullani az Ő szent színe előtt. A bibliakörök alkalmat adtak ko­moly, őszinte testvéri beszélgetések­re. Megszólalt ajkunkon a 40 év örö­me, bánata, harca, kísértése. Feltör­tek mély fájdalmak, de Isten akara­tában megnyugodva. Voltak boldog bizonyságtevések is. Minden azt bi­zonyította, Isten nem hagyott el min­ket, őrzött, védett. Nem hallgatott Isten igéje arról sem, hogy mi már az életünk alko­nyában élünk. Mindenki nyugdíjas, de vannak akik Isten kegyelméből szolgálnak 80 évesen is. Felkészíttet-Sok mindenért szoktunk imád­kozni, de valószínűleg ablakért ed­dig még kevesen tettük. Milyen ab­lakról van itt szó?! A Föld északi féltekéjén a 10-dik és a 40-dik szélességi körök által határolt területet nevezték el „10-40 ablakinak. Ebben a sáv­ban - nagyrészt az afrikai és az ázsiai kontinensen - 62 ország fek­szik, mintegy 3 milliárd lakossal - ez a Föld összlakosságának több, mint a fele. Itt a legalacsonyabb az életszínvonal - az életkilátásokat, a gyermekhalandóságot és a mű­veltségi szintet tekintve. Földünk legszegényebb emberei 82%-ának lakóhelye ez a terület. Az iszlám tünk a halálon át az örök életre, ahol jó Atyánk és sok testvérünk vár ránk. Nemcsak tudjuk, de mi hisszük vallás szinte kizárólagos gyakorlá­sa jellemző, a keresztyénséget sok országban tiltják és büntetik. Csak nagyon bátor, elkötelezett embe­rek merik vállalni a keresztyénsé­get, hiszen ezért börtönbe is kerül­hetnek. A világ legkevésbé evange­­lizált embereinek 97%-a itt él... és a szerte a világon dolgozó misszio­náriusok 27%-a működik itt. Októberben az Imádság a Világ­misszióért nevű amerikai külmisz­­sziói szervezet közös imádságra hí­vott fel ezért a területért, ahol saját misszionáriusaiknak is jelentős ré­sze dolgozik. Könyörögjünk együtt az ott élő milliárdokért, aki­ket éppúgy szeret Isten, mint min­is, hogy „A bűn zsoldja a halál; Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk a Jézus Krisztusban.” Végül úrvacsorához készültünk. Ott voltak előttünk megváltásunk­nak drága jelei, bűneink bocsánat;.. „Eredj el, többé ne vétkezzél.” Hálá­sán köszöntük meg Urunknak, hog> elküldte az ö szolgáit, akik nekünk az életnek igéjét hirdették. A szolgá­latot végezte: Ferenczy Zoltán e Luplák Gyula lelkész. így búcsúztunk: „Isten velünk, vi­szontlátásra! Hogyha itt tán nem is: ott az égi honba fenn, Jézusunk ke­belén, Isten velünk viszontlátásra.” Marton Ágnes diakonissza nővér két, jóllehet, nagyon távol vannak tőle. Csatlakozzunk a felhíváshoz s imáink által váljunk munkatár­saivá annak a több ezer misszioná­riusnak, akik közvetlenül fáradoz­nak azért, hogy Isten szava végre áttörjön a pogányság, a tradicio­nális vallások kőfalán. Legyünk merészek imádsá­gainkban ! Már mikor kérjük, mer­jük HINNI azt, hogy Urunk való­ban képes emberek millióinak éle­tében Úrrá lenni. Bálintnc Kis Beát;; 1993. november 6-án, délelőtt 10 órakor a körmendi evangélikus templomban SZEBIK IMRE püspök beiktatja szolgálatába a Vasi Evangélikus Egyházmegye megválasztott új esperesét, ZÜGN TAMÁS körmendi lelkészt. Az iktató istentisztelet után egyházmegyei ünnepi közgyűlés lesz. Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk az érdeklődőket. Luthcránia Énekkar Dr. Harmati Béla, dr. Hegedűs Lóránt cs Heinrich Rhiem negnyitót mond A Föld 10-40 ablaknak elnevezett része, ahol 62 országban csaknem 3 milliárd ember él. Túlnyomó részük az iszlám és más pogány vallások híve. A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet az 1994/ 95. tanévre a nyolcosztályos gimnázium első osztályaiba (8/1. évfo­lyam - 2 tanulócsoport), illetve a négyosztályos gimnázium első osztályaiba (4/1. évfolyam - 3 tanulócsoport). A 4/1-es évfolyamok szakirányai a következők:- humán osztály (kötelező nyelv a latin, választható emelt óraszá­mú nyelvek: angol, német, ill. igény szerint francia, orosz, szlovák);- reál osztály (kötelező nyelv az angol, választható nyelvek, igény szerint német, orosz, szlovák, francia);- művészeti (rajz) dráma-irodalmi osztály (emeltszintű irodalmi, történelmi képzés). A gimnázium az érdeklődő szülők és gyermekek számára 1993. november 19-én „Nyílt napot”, november 20-án 10 órakor szülői értekezletet tart a Luther u. 1. szám alatt. Jelentkezési lapok november 19. után a gimnáziumban, az általá­nos iskolákban és lelkészi hivatalokban szerezhetők be. Jelentkezési határidő: 1994. január 15. Felvételi (írásbeli) vizsga 1994. február 5-én 10 órakor lesz. A szó­beli időpontját ekkor közöljük. Az eredményről az érdekelteket az iskola 1994. március 1-ig értesíti. KÜLMISSZIÓ Imádkozzunk egy „ablakért” A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT FELHÍVÁSA SEGÍTSÜNK a VAJDASÁGIAKON! Közeleg a tél. A délszláv háború következményei szomszédainkra, a vajdaságiakra, egyre súlyosabban nehezednek: üres élelmiszerboltok, katasztrofális gyógyszerhiány, fűtetlen kórházak, óvodák, iskolák, létminimum alatt tengődő lakosság. Vajdaság még sohasem tapasztalt ilyen ínséges időket, még az utób­bi nagy világégés során sem. A szorgalmas, jobb sor­sot látott és jobb sorsra érdemes lakosságot az im­már két és fél éve dúló véres testvérháború és az azzal járó gazdasági zárlat juttatta ebbe a kilátásta- I lan helyzetbe. Kitől várható együttérzés, megértés, segítség?. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat immár két éve tevékenykedik a háború sújtotta délszláv terü­leten. Pontosan ismeri a helyzetet, világos betekintése van a szükségletekbe, hasznos tapasztalatokat gyűj­tött Európának e válsággócában. Tisztában van az­zal, hogy a lakosság tartalékai kimerültek, a fiatalok a kilátástalanság elől tömegesen kivándorolnak, s az időseknek, magatehetetleneknek, hátrahagyott gyer­mekeknek úgyszólván teljesen magukra hagyatva kell felvenniük a harcot a téllel, az ínséggel. A Szeretetszolgálat a vajdaságiak válságos helyzete láttán felhívást intéz a magyar lakossághoz, összefo­gásra, adakozásra szólítja fel a vajdaságiak sürgős megsegítésében. Ebben a kezdeményezésében a lakos­ság, vállalkozók, bankok és intézmények megértésére és széles körű támogatására számít. Két és fél éves fennállása során a Magyar Ökumeni­kus Szeretetszolgálat hasznos tapasztalatokra tett szert a humanitárius munkában, szerteágazó hálóza­tot épített ki a válsággócokban, és tevékenységét e hálózat révén bonyolítja le. A vajdaságiak megsegíté­sében is elsősorban saját erőforrásaira, szervezetére, szállítóeszközeire támaszkodik, a segély elosztásában igénybe. A segély tízkilós családi csomagokból áll, amelyek olajat, rizst, cukrot, tejport, margarint és húskonzer­vet tartalmaznak, s egy négytagú családnak mintegy félhónapi szükségletét fedezi. A csomag értéke 1000 forint. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat bízik a lakosság megértésében, együttérzésében, hisz abban, hogy egy-egy magyar család készségesen megsegíti egy-egy ártatlanul bajba jutott vajdasági szomszédját. A Szeretetszolgálat kéri, hogy a pénzadományokat a következő bankszámlára juttassák el: Budapest Bank: 209-23006, Vajdaság megjelöléssel (az adományozott összeg az adóalapból levonható) GÉMES ISTVÁN: Hiszek (Igehirdetés-sorozat) Ismét egy határainkon kívül szolgáló lelkésztestvé­rünk kész megosztani velünk, tartalmas lelki táplálék­ra szoruló hazai olvasókkal, sok évtizedes munkássá­gának gyümölcseit. Gémes István 1956 után a brazíliai magyar evangélikusok lelkigondozója lett, majd a német evangélikus egyház szolgálatába lépett, de eb­ben a minőségében sem fordított hátat a hazájuktól eltávozottak között végzett munkának. Munkatársa és felelős szerkesztője a sokunk által kedvelt „Útitárs” című folyóiratnak, és nyugdíjba vonulása után is meg­maradt a Stuttgarti Magyar Ökumenikus Gyülekezet lelkipásztorának. Az itt elhangzott igehirdetéseiből kapunk ízelítőt az Evangélikus Sajtóosztály kiadásá­ban most megjelent ízléses kivitelű kötetben. Egy ige­hirdetés „élőben” mindig többet jelent mint olvasva, főként ha az ember ismeri a szerző dinamikus egyéni­ségét. A kötetben szereplő egyik igehirdetését magam is hallhattam. Örömmel állapíthatom meg, hogy Gé­mes István igehirdetése leírva sem vesztett frisseségé­ből. Könyvében az Apostoli Hitvallás egyes kijelentéseit veszi sorra, tehát az egész keresztyénségnek a Szent­írás és a Miatyánk mellett harmadik közös kincsét. Nyilván azzal a szándékkal, hogy az ajkunkon oly gyakran elhangzó hitvallást szívünkhöz is közel hozza. Mert ha áll az, amit Luther mondott a Miatyánkról, hogy az a világ legnagyobb mártírja, igaz ez az Apos­toli Hitvallásról is. Hiszen hányszor mondjuk el gé­piesen, oda sem figyelve, vagy ha el is gondolkodunk rajta, akkor seregnyi kétellyel és fenntartással. Az igazi vesztes azonban nem a Hitvallás, hanem mi vagyunk, akiknek a hite kőszikla helyett ingovány, és azok, akik előtt emiatt hitelét veszti keresztyén hi­tünk. Az olvasó nem tanítást kap az Apostoli Hitvallás egyes kitételeiről. Valóban igehirdetésekről van szó. Bennük a Szentírásból vett textusok alapján szól hoz­zánk Isten a Hitvallás egy-egy kérdésköréről. Ebben az a felismerés rejtőzik, hogy a megtartó hit Isten igéjének meghallásából születik, és nem a kételyeink és fenntartásaink eloszlatása révén. Az ellenállás Isten­nel szemben lényünknek a gondolataiknál mélyebben fekvő rétegeiből fakad. Viszont ha az evangélium Isten Lelkének erejével mégis hitet és bizalmat teremt bennünk, akkor meg kell vallanunk ezt a hitet, vállal­nunk kell azt Isten és emberek előtt. Ki kell monda­nunk és meg kell védelmeznünk hitünk alapjait. A szerző könyvének utolsó fejezetében fel is vázolja nekünk azt a hosszú utat, amelyen a keresztyén hit végül is az Apostoli Hitvallásban nyerte el maradandó kifejezését. Ugyanakkor mint minden igazi igehirdető, Gémes István is lelkipásztori szeretettel és megértéssel fordul hallgatója, illetve olvasója felé. Mert ránk is tukmálhat­ná a keresztyén hit egyes tételeit anélkül, hogy meg tudnánk emészteni azokat, ő azonban számot vet mind­azzal, ami akár a régi kifejezési forma, akár a megválto­zott világképünk miatt akadályozhat minket az Aposto­li Hitvallás őszinte kimondásában. Nem kerüli meg az úgynevezett „kényes kérdéseket”, mert tudja, hogy csak a megküzdőtt hit le­het tartós alapja életünknek és üd­vösségünknek. Bizonyos va­gyok benne, hogy Gémes István könyvét haszonnal olvassák majd azok, akik nem szeretik az olcsó megoldásokat, kü­lönösen nem egy olyan időben, ami ­kor sokak hite hie­delmekben készül felbomlani. id. Cserháti Sándor FELHÍVÁS A Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület fel­hívja azokat a szakképzett orvosokat és egészségügy dolgozókat, akik elhívatást éreznek afrikai (zimbab­wei) evangélikus missziós állomásokon folytatandó szolgálatra, hogy írásban jelentkezzenek az egyesület nél: Keveházi László pilisi lelkésznél (2721 Pilis, Ev Lelkészi Hivatal), vagy dr. Bálintné Kis Beátánál (4400 Nyíregyháza, Korányi F. u. 135)t A szolgálat ellátásához- szakképzettség- középfokú angol nyelvtudás- keresztyén elkötelezettség szükséges. Kérjük, hogy az írásbeli jelentkezéshez önéletrajzot is csatoljanak. A szolgálat feltételeiről a jelentkezők­nek szóban adunk tájékoztatást, megbeszélt időpont­ban. Az Egyesület Elnöksége HISZEK HISZEK HISZEK HISZEK HISZEK HISZEK HISZEK HISZEK IIIS/IK i iiszr.K GÉMES ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom