Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-31 / 5. szám

•:____ ■ \TERVEZET íi közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról Zsinati Híradó 1993. január 31. v máját, továbbá a feladatok megosztá­sát (munkaköri leírások), 3. az intézmény munkarendjét, 4. a külső kapcsolatok rendszerét, formáját és módját, 5. a belső ellenőrzés rendjét, 6. az intézmény létesítményeinek és helyiségeinek használati rendjét, 7. mindazokat a kérdéseket, amely­nek meghatározását jogszabály írja elő. 29. § Az intézmény belső rendjének szabá­lyozására házirendet kell készíteni. A házirendet a nevelőtestület a diákön­kormányzat és a szülők bevonásával véleményezi, s azt az óvodai bizottság/ igazgatótanács hagyja jóvá. (A továb­biakban igazgatótanács.) 30. § A nevelési-oktatási intézmény évente köteles elkészíteni az intézmény költ­ségvetését és munkarendjét. Az éves munkarendet az igazgatóta­nács hagyja jóvá, az éves költségvetést az igazgatótanács véleményezése után VII. FEJEZET a fenntartó egyházi önkormányzati tes­tület hagyja jóvá. 31. § Az intézmény köteles vezetni a számá­ra előirt statisztikai nyilvántartásokat valamint a tanulói nyilvántartásokat, s azokat a fenntartó rendelkezésére bo­csátani. A nevelési-oktatási intézmény köte­les a tanulók munkáját és a saját érté­kelő tevékenységét a jogszabályok sze­rint dokumentálni. Az evangélikus közoktatási intézmények igazgatása 32. § Az intézmény hivatalos szervei: az in­tézményvezető, igazgató és a nevelőtes­tület. Az intézmény egyházi irányító és támogató szervezete: a fenntartó ön­­kormányzati testület által megválasz­tott óvodai bizottság/igazgatótanács. Az evangélikus nevelési-oktatási in­tézmény élén felelős vezető (igazgató, óvodavezető stb.) áll. 33. § A nevelési-oktatási intézmény vezetője 1. Az intézményvezetői munkakör nyilvános pályázat útján tölthető be. (A pályázati eljárás részletes szabályza­tát e törvény melléklete tartalmazza) 2. Az intézményvezetői megbízás fel­tételei :- A pályázó evangélikus vallású peda­gógus, konfirmált, egyházának hűsé­ges tagja, aki munkáját hosszabb ideje kiemelkedően végzi, erkölcsi­leg feddhetetlen, magánélete ren­dezett.- Képesítése megfelel az általa vezetett intézményben a szaktárgyában a leg­magasabb évfolyamra előírt képesí­tési feltételeknek.- Legalább tízéves, pedagógusi mun­kakörben szerzett gyakorlat. 3. A vezetői megbízás határozott időre (4-6 tanévre) szól, eredményes tevékenység esetén megújítható. 4. Az intézményvezető kinevezésével az intézmény határozatlan időre alkal­mazott kinevezett, rendes pedagógusa lesz. 5. Az intézményvezető az első meg­bízás áFk'álmaból hivatali esküt tesz. 34. § Az intézményvezető felelőssége és ha­tásköre : 1. Az intézményvezető felelőssége, hogy az általa vezetett intézmény a Magyar Köztársaság Alkotmányának, a Magyarországi Evangélikus Egyház és az állam törvényeinek és erkölcsi értékrendjének szellemében működjék. 2. Az intézmény vezetője felelősség­gel tartozik az intézmény működésére vonatkozó törvényes előírások, rende­letek megtartásáért, az iskolai ügykeze­lés pontosságáért. 3. Felelősséggel tartozik az intéz­mény vagyonának gondos kezeléséért, az intézmény rendelkezésére bocsátott működési költségek célszerű és takaré­kos felhasználásáért. 4. Felelősséggel tartozik intézmé­nyének rendjéért, a növendékek ke­resztyén szellemű neveléséért. 5. felel a pedagógiai tevékenység (ne­velés-oktatás) szakszerűségéért, az el­fogadott pedagógiai program és tan­terv megvalósításáért. 6. Felügyeli a pedagógusok tevé­kenységét. Dönt a pedagógiai munka szakszerűségét segítő külső pedagógiai szolgáltatások (felügyelet, továbbkép­zés) igénybevételéről. 7. Az intézményvezető az intézmény dolgozóinak közvetlen felettese, meg­határozza a szükséges munkaköröket, elkészíti az intézmény éves munkaerő­gazdálkodási tervét, szervezi és irányít­ja az iskolában folyó munkát, kidol­gozza az intézmény szervezeti és műkö­dési szabályzatát. 8. Az intézményvezető a döntést kí­vánó ügyeket előkészíti az igazgatóta­nács, illetve a nevelőtestület felé. 9. Az intézményvezető munkáltatói jogkört gyakorol az intézmény dolgo­zói felett, s egyben az intézmény dolgo­zóinak elsőfokú hatósága. 10. Az intézményvezető a fenntartó­nak tartozik felelősséggel. 35. § Az intézményvezető helyettesét(eit) az igazgatótanács egyetértésével, a neve­lőtestület meghallgatásával választja és bízza meg. 1. A vezetöhelyettesek megbízása ha­tározott időre, a vezetői megbízás idő­tartamára 'sz'of,' alkalmasság esetén megújítható. 2. A vezetőhelyettesek megbízása az igazgató megbízásának megszűnése esetén- a .vezetési munka folyamatossága érdekében - egy tanévre meghosz­szabbitható. 3. Az intézményvezető munkaköri leírásban rögzíti azokat a feladat- és hatásköröket, amelyeket helyettesé­­re(circ) átruház. 36. § A nevelőtestület 1. Az evangélikus nevelési-oktatási intézmény nevelőtestülete önkormány­zati testület. Szavazati joggal bíró tagjai:- azok az aktív, pedagógus munka­körben alkalmazott személyek, akik 12 hónapnál hosszabb szerződéssel, legalább 51%-os munkaidejű alkal­mazásban állnak,- az intézményben evangélikus hitok­tatást végző személyek (lelkészek, hi­toktatók, hittantanárok),- az intézmény gazdasági vezetője. 2. A nevelőtestület döntéseit egysze­rű szótöbbséggel hozza. 3. A nevelőtestület jogai:- az intézmény pedagógiai programjá­nak kidolgozása,- a helyi tanterv kidolgozása, illetve választása,- az éves munkaterv, a tanév helyi munkarendjének véleményezése,- az intézmény házirendjének kidolgo­zása,- a tanulók féléves és éves munkájá­nak, előmenetelének értékelése,- az iskolában vagy mellette működő diákönkormányzat, diákszervezet segítése,- az igazgatótanácsba, illetve más szervezetbe delegált tagok megvá­lasztása,- az igazgatói és pedagógus pályáza­tok, az intézmény szervezeti és mű­ködési szabályzata, valamint az éves költségvetése véleményezése,- az intézmény egész munkáját érintő programmódosítás, fejlesztés kezde­ményezése,- döntés a tanulók jutalmazása, segé­lyezése (ideértve a különféle szociális és tanulmányi jogon odaítélt kedvez­ményeket) elveiről, felosztásának feltételeiről,- döntés a tanulók egyes fegyelmi ügyeiben,- a tanulók (pótló, osztályozó, érettsé­gi) vizsgára bocsátása,- a nevelőtestület joga továbbá, hogy érdemi információkat kapjon és tes­tületi véleményt alkosson az iskola belső életét és külső kapcsolatait érintő minden fontos kérdésben. 37. § Az igazgatótanács 1. Az intézmények mellett az egyházi iskolai törvény által biztosított jogkör­rel óvodai bizottság, illetve igazgatóta­nács működik (továbbiakban igazgató­­tanács). 2. Az igazgatótanács az evangélikus nevelési-oktatási intézményt közvetle­nül irányító és segítő választott testü­let. Tevékenységével elősegíti az intéz­mény rendeltetésszerű működését, gya­korolja a ráruházott jogokat, közvetítő szerepet tölt be az intézmény, a felhasz­nálók (szülök, tanulók) és a fenntartó között. 3. Az igazgatótanácsot a fenntartó egyházi önkormányzati testület hozza létre. Tagjait felkérés után határozott időre (4-6 évre) megválasztja. 4. Az igazgatótanács tagjai:- a fenntartó egyházi önkormányzati testület két választott képviselője (az egyik választott képviselő lelkész),- az intézmény vezetője, két főállású, evangélikus, a nevelőtestület által választott pedagógus,- a közvetlen felettes egyházi önkor­mányzati testület képviselője,- a vonzáskörzetbe tartozó egyházme­gyék vagy gyülekezetek képviselője,- az intézményt képviselő egy-két szülő az állami, helyi önkormányzat kép­viselője. Tagok lehetnek még:- az intézmény volt növendékei,- más, az intézmény tevékenységét hathatósan segítő személy (pl. ala­pítványi képviselő, jogász, építész stb.). 5. Az igazgatótanács megalakulása után elkészíti ügyrendjét, megválasztja az elnököt (az intézmény vezetője és két pedagógusa nem lehet az igazgató­tanács elnöke). Az ügyrendet a fenntar­tó egyházi önkormányzati testület hagyja jóvá. 38. § Az igazgatótanács az intézmény köz­vetlen segítésére intézőbizottságot hoz­hat létre.- Az intézőbizottság feladata az igaz­gatótanács ülései között közvetlen operatív feladatok ellátása.- Az intézőbizottság jogosítványait, feladatait az igazgatótanács határoz­za meg, és a fenntartó egyházi ön­­kormányzati testület hagyja jóvá.- Az intézőbizottság tagjai: a fenntar­tó egyházi önkormányzati testület vezető lelkésze, felügyelője, az intéz­mény vezetője (speciális témák ese­tén az igazgatótanács tagjaiból szak­értő bevonása). 39. § Az igazgatótanács feladatai és hatáskö­re:- Gyakorolja.a fenntartó által ráruhá­zott jogokat az intézmény felett.- Az intézményvezető megbízásánál javaslattevő jogköre van.- Gyakorolja a munkáltatói jogokat az intézmény vezetője felett, és an­nak elsőfokú fegyelmi hatósága.- Jóváhagyja az intézmény szervezeti és működési szabályzatát, munka­rendjét, házirendjét.- Jóváhagyja az intézmény éves - az országos egyházi gazdasági vezetés­sel egyeztetett - költségvetését, költ­ségfelhasználását.- Az intézmény személyi ügyeiben (ál­láshelyek, pályázatok kiírása, elbírá­lása, kinevezések, bérügyek stb.) egyetértési jogköre van.- Figyelemmel kíséri az intézményben folyó munkát, különös tekintettel az egyházi nevelés helyzetére.- Segíti az intézményt az igényes neve­lő-oktató munka személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésében, fej­lesztésében, hozzárendeli a megfelelő pénzeszközöket.- Kezdeményezi az intézményi struk­túra átalakítását, fejlesztését, ehhez megteremti a feltételeket.- Képviseli az intézmény érdekeit a fenntartó egyházi önkormányzat és a főhatóság előtt.- Támogatja az intézmény kapcsola­tainak kialakítását.- Másodfokon dönt az intézmény dol­gozóinak fegyelmi ügyeiben.- Kivizsgálja az intézményvezetői vagy nevelőtestületi döntésekkel kapcsolatos panaszokat, és állást foglal ezekkel kapcsolatban. 40. § Az e törvényben nem szabályozott, az evangélikus nevelési-oktatási intézmé­nyeket érintő kérdésekben a Munka Törvénykönyve és a közoktatást érintő törvények és rendeletek érvényesek. Az intézményvezetői pályázati eljárás szabályai a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási intézményeiben I. A pályázat kiírása 1. Az intézményvezetői nyilvános pályázat kiírása, az in­tézményvezető megválasztása az intézményt fenntartó egy­házi önkormányzati testület feladata és hatásköre. 2. A pályázati eljárást a fenntartó által megbízott óvodai bizottság, illetőleg igazgatótanács (a továbbiakban igazgató­­tanács) bonyolítja le. 3. Az intézményvezetői állásra vonatkozó pályázati felhí­vást közzé kell tenni a Művelődési Közlönyben, az evangéli­kus egyházi, valamint a világi sajtóban. 4. A pályázati felhívásnak tartalmaznia kell:- a munkahely és a munkakör pontos megjelölését-az állás betöltésének feltételeit (ld. egyházi közoktatási Aörypny 3.3. § ,2,.bekezdés),,- az áliás betöltéséhez kapcsolódó juttatásokat- a megbízás kezdő időpontját,- a pályázat benyújtásának helyét és határidejét. 5. A pályázat benyújtására meghatározott idő 30 napnál rövidebb idő nem lehet. 6. A pályázat kiírójának biztosítania kell, hogy a pályá­zat iránt érdeklődök a pályázat elkészítéséhez szükséges tájé­koztatást megkapják, betekintést nyerhessenek az intézmény munkájába. II. A pályázat tartalma A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázó szakmai életrajzát,- a pályázó legmagasabb iskolai végzettségét igazoló ok­iratot vagy annak hitelesített másolatát,- az intézmény vezetésére vonatkozó szakmai programot- szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket- lelkészi ajánlást. Melléklet III. A pályázat elbírálása 1. A pályáztató igazgatótanács a pályázatok beérkezése után megvizsgálja, hogy a pályázó megfelel-e az adott intéz­ménytípusra előírt képesítési és egyéb feltételeknek. 2. Pedagógiai szempontból minősíti a pályázat szakmai és fejlesztési elképzeléseit. 3. Személyesen meghallgatja a pályázókat. 4. A pályázatokat átadja véleményezésre az intézmény nevelőtestületének. A nevelőtestület véleményezési jogkörét az alábbiak szerint gyakorolja:- Az igazgatótanács pedagógus tagjai gondoskodnak ar­ról, hogy a nevelőtestület a pályázatot /kát/ megismerje és értékelje.- Az igazgatótanács összehívja a nevelőtestületi értekezle­tet, ahová meghívja a pályázót /kát/ személyes meghall­gatásra.- A nevelőtestület személyenkénti titkos szavazással nyil­vánítja véleményét a pályázó /k/ személyével kapcsolat­ban, az eredményt jegyzőkönyvbe foglalja és továbbítja az igazgatótanácsnak.- A pályázó/k/nak el kell érni az érvényes szavazatok legalább 50%-át + egy szavazatot. Több jelölt esetén abszolút többség kívánatos. 5. Az igazgatótanács az előzetes vizsgálat, valamint a nevelőtestület véleményét fegyelembe véve, alakítja ki állás­­foglalását, és dönt az intézményvezető személyéről és megbí­zásáról. IV. Sikertelen pályázati eljárás esetén a pályázatot meg kell ismételni. A pályázati eljárás idejére az intézmény veze­tését az illetékes egyházi önkormányzati testület által megbí­zott vezető látja el. A meglepetések ülésszaka. Ezt a címet is adhatnánk a Zsinat immáron hetedik ülésszakának. Örvendetes, hogy többségében kellemesek voltak a meglepetések. Am ahogy az életben lenni szokott, a fények mellől nem hiányoztak az árnyak sem. De menjünk sorjában. Az ülésszak legkellemesebb meglepetése kétségkívül a Magyarországi Evangélikus Egyház közoktatási in­tézményeiről és a hitoktatásról szóló törvénytervezet sikeres általános vitája volt. Ily módon a február 20-21-i nyolcadik ülésszakon sor kerülhet a részletes vitára és a törvény elfogadására. Ennek fontossága nem hangsúlyozható eléggé, hiszen Istennek hála, evangéli­kus óvodák, általános iskolák, középiskolák működ­nek, ugyanakkor a jelenleg érvényben lévő törvény­­könyvben nincs iskolatörvény, hiszen az elmúlt négy évtizedben megfosztanunk az ifjúság oktatásának a lehetőségétől. Áthidalható lenne ideig-óráig a helyzet szabályren­delettel, szabályzatokkal, állami törvények értelemsze­rű alkalmazásával, de nem szorul bizonyításra, hogy mindenkinek - tanárnak, diáknak, szülőnek, gyüleke­zetnek, lelkésznek, iskolának, egyháznak - az a jó, ha meghatározott törvényes alapja, kerete van az egészsé­ges működésnek. Beigazolódott az a vélekedés, hogy a sikeres zsinati törvényalkotás sem ördöngösség, a titok a jó bizottsági előkészítő munka.- A túlzottan egyházias, értsd papos stílusról szinte észre sem vettük, ahogy áttértünk a normális hétközna­pi beszédre - valahogy így fogalmazott mosolyogva, derűt keltve dr. Szabó Lajos, a kitűnő munkát végzett bizottság elnöke. Bizony, a stílus is fontos. Az iskola­törvény vitatásakor szembesült a Zsinat először olyan kérdéssel, amelyben társadalmi, egyházon kívüli ténye­zők is meghatározóak. Négy évtized után akár a szó­­használatokat is meg kell tanulni, ha a társadalmi élet egy területén otthonosan, netán alkotóan kívánunk mo­zogni. A bizottság okosan járt el. Bevonta a munkába a működő evangélikus oktatási intézmények vezetőit, munkatársaikat és néhányukat a Zsinatra is meghívta. A Zsinat rugalmasságát mutatja, hogy bár az ügyrend erre nem ad módot, elfogadva a bizottság javaslatát, szót adott Jancsóné Cserháti Johanna (Győri Evangé­Zsinati meglepetések likus Általános Iskola), dr. Lamperth Gyula (Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium) és Schulek Mátyás (Deák téri Evangélikus Gimnázium) pedagó­gusoknak, igazgatóknak, akik nem zsinati tagok, de a bizottságban, a törvény szövegének megfogalmazásá­ban és a szerkesztésben is részt vettek. Felszólalásaik segítették a tájékozódást azok számára is, akik távo­labb élnek ettől a területtől. Hozzáértő lelkészek nélkül nem lehet jó egyházi iskolatörvényt csinálni. De peda­gógusok , jogászok, közgazdászok... nélkül sem. A kö­zös munka jó ízéről győződhettek meg a bizottsági tagok és közvetíteni tudták az egészséges atmoszfé­rát a Zsinat számára is. Az előterjesztők óvatosan úgy fogalmaztak, hogy az egyházi iskola pedagógusai nem lehetnek hátrányban az önkormányzati, vagy egyéb iskola tanáraihoz ké­pest. Épp az ülésszak előtt jelentették be, hogy a Kor­mány előterjeszti a közalkalmazotti törvény módosítá­sát, többek között kiterjesztését az egyházi iskolákban dolgozókra is. Egyházunk szakértői is ezt szorgalmaz­ták, elégedettek'lehetünk. Bízvást reméljük, hogy a Parlament megszavazza a módosítást és így egyértel­műbbé válhat az egyházi törvény szövege is. Érdekes, korunk jellemzője, hogy váratlan nagy vita robbant ki a hitoktatás kérdéséről. Feltehetőleg félreértés is volt emögött. A szöveg közreadása révén mindenki ellenő­rizheti, hogy mind az általános rendelkezések között, mind magában az ezzel foglalkozó V. fejezetben jól meghatározott a hitoktatás területe. A vitát az váltotta ki, hogy valóban talán túl erősen kapott hangot az a sajnos jogos félelem, nehogy a kötelező hitoktatással egyházellenességet gerjesszünk. Úgy vélem, a törvény szelleme, szövege jó, nem ad okot ilyen félelemre, ha mégis jönne támadás, ezt vállalni kell, hiszen miért csinálnánk egyházi iskolát, ha ott nem evidencia a hitoktatás. Más kérdés, hogy azokon a településeken, ahol netán az egyetlen iskola az evangé­likus, az alkotmány szellemében a nem evangélikus tanulóknak nem kötelező a hittan (pl. Bonyhád). Ha­sonló a helyzet a jelenlegi átmeneti helyzetben azokban az iskolákban, ahol még több olyan évjárat van, akik nem egyházi iskolába iratkoztak be. Mindez nem je­lenthet gondot. A jövőt építjük. Nehéz eldönteni, milyen előjelű meglepetés volt, hogy a Zsinat elfogadta a III. sz. Struktúra Bizottság, hu­szonegy aláírással megerősített javaslatát és úgy dön­tött, hogy a Zsinati törvény általános vitájának lezárá­sa után a részletes vitát elhalasztja és csak az új egyház­­szervezetet meghatározó döntés után tér vissza a Zsina­ti törvényhez. Minden törvényalkotás gondja, hogy a törvények összefüggnek, de nyilvánvalóan nem hozhatók meg egy­szerre (más kérdés az életbeléptetés). Többnyire néző­pont kérdése, melyik sorrend a logikus. Jelen határozat érdekessége, hogy a Zsinat kezdetekor az úgynevezett kétlépcsős zsinat hívei éppen csak a zsinati törvény megalkotását várták a Zsinattól, ezt követően a Zsinat feloszlatta volna magát és az új törvény alapján ült volna össze az új Zsinat. Akkor elhárították azt az érvet, hogy jó zsinati törvény csak a jogalkotás későbbi szakaszában hozható. Most, többen a korábbi két lép­cső prominens hívei közül is, a halasztást támogatták. Bizonyosan nem kell korábbi véleményük megváltozá­sát jelenti ez, egyszerűen az élet tovább lépett, ma a szakmaifeladat, a jó törvényalkotás került előtérbe. Az egyházpolitikai, az egyházi reformmal kapcsolatos vé­leménykülönbségek más témáknál fognak jelentkezni. A szervezeti - a bennük rejlő személyi - változások vitájakor biztosan. Az eddigiek alapján elmondható, hogy a Zsinat egyik igen hasznos, értékes munkát végző csapata a jegyzői kar. A három lelkész- Bálint László, Bencze Imre, Piri Magdolna -és a három nem lelkész - Benczúr László, Koczor Zoltán, dr. Smidéliusz László - jegyző kivá­lóan segíti az elnököket, otthonosak az ügyrendben, gördülékennyé teszik a lebonyolítást és nem utolsósor­ban kitűnő jegyzőkönyveket készítenek. Ez ellen biztos tiltakoznának, mert nem a teljes hanganyagot dolgoz­zák fel - persze az is rendelkezésre áll -, hanem az ülés szerkezetét, határozatait adják vissza. A jegyzői kar több javaslattal élt, amelyek lényege a hatékonyabb munka. Az egyik gond a határozatké­pesség. Ehhez legalább kétharmados jelenlét kell. Ezt igencsak veszélyezteti, ha az ülésszak egészéről hiány­zók helyett a zsinati gazda nem tud póttagot behívni, mert időben nem jelzik a távollétet. A jegyzők javasla­ta, legkésőbb három héttel az ülésszak előtt jelezze, aki nem tud részt venni. Hasonlóan fontos a másik javaslat, a póttagok folyamatos tájékoztatása. Hiszen nehéz beugrani egy ülésre az előzmények ismerete nélkül. A jegyzőkönyv megküldése a póttagoknak f mellékelve az előterjesztéseket) segítséget jelent a jövőben, de igazán az lenne a fontos, ha az egyházmegyei zsinati tagok testvéri kapcsolatban törődnének azzal, hogy a póttagok is tájékozottak legyenek. Arról már nem is szólva, hogy jó lenne, ha nemcsak a Zsinati Híradó tájékoztatná az egyház népét a Zsinatról, hanem egy vagy több egyházmegye visszatérne a zsinati fórumok gyakorlatához. Az első napi ülés utáni bizakodó hangulatot, amely jószerével az iskolatörvénynek volt köszönhető, másnap mérsékelte, hogy ismét kísértett a topogó zsinat. Végül így is sikerült elfogadni az Egyházközségről szóló tör­vényi fejezetet és megkezdeni az Egyházközség önkor­mányzati szerveinek a tárgyalását (ezt követi majd a tisztségviselőkről szóló tervezet). Ismételten abból adó­dik a topogás, hogy - bár erre már határozat van - kevesen tesznek előzetes írásbeli javaslatot szöveg­­módosításra, hanem a plenáris ülésen vitatják a szö­veget. Még inkább késleltető, ha részletes vitában újra indul az általános vita, már elfogadott elvek kérdőjeleződnek meg ismételten. Bizonyos, hogy mindebben az az őszin­te igyekezet nyilvánul meg, hogy minél jobbak legyenek a törvények. Mégis, közel két év tapasztalatai alapján immár elvárható, hogy felgyorsul a ritmus. Persze ezt legjobban az segíti elő, ha a bizottságok olyan törvény­tervezeteket készítenek, amelyek akár azonnal elfogad­hatók. A Zsinat először élte át ezt a jó élményt az iskolatörvény kapcsán. Van remény. Dr. Frenkl Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom