Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-10-03 / 40. szám

Evangélikus Élet 1993. október 3.

jftS GYERMEKEKNEK J£ A

Nagymamát köszöntöttük.

A születésnapjára mindenki összegyűlt a családból.

Az unokák sorba állva verset mondtak.

Én is jól el tudtam mondani a versszakomat. A verset Apa írta.

Énekeltünk is.

Nagymama sírt a mcghatódottságtól. Láttam, Anya is a szemét törölgeti. Köszönöm, Istenem a Nagymamát.

Olyan jó, ahogy szeret minket.

Olyan jó, hogy a világ nem csak gyerekekből és fiatalokból áll.

Igaz, azt elfelejtettem, hány éves is a nagymama.

KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA

A nagy zsákmány

Az emberek a tóban halásztak. Nem fogtak egy halat sem.

Jézus azt mondja: Evezzünk a mélyre! Vessétek'ki a hálót! A hálók tele lesznek hallal. Az emberek ámulnak.

Péter halász megijed: Menj el tőlem. Uram, mert én rossz vagyok. Ne félj mondja Jézus mától fogva embereket fogsz halászni. Péter Jézus tanítványa lesz.

JÁTÉK

Barkochba

Lassan beindul talán a dolog. A kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni:- ember- férfi- újszövetségi alak

Ha lesz, a nemleges válaszokat is közlöm, de ilyen még nem volt. Ezt az információt ugyanis csak két hét múlva látjátok. Én azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek ezentúl, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. Reméljük, menni fog.

Pontok: 2 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör

1 pontos: Illés Adél - Egyházasdengeleg Hamvas Barackok - Szeged

A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni.

PRÓBÁLD MEG!

Ökrös szekér

Az ökröcskéket kukoricaszárból készült kocsi elé foghatod. A szárat feldarabolod, majd háncsot szúrsz a bevágott szárba. Indulhat is az ökrösfogat.

KÉSZÍTETTÉK:

Antal Tünde Ilg Barabara Krahulcsán Borbála Sándor Éva Koczor Tamás

Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14.

Vallás és költészet

Csalódnom kellett egyik legjobb szellemi útitársamban, a Magyar Nyelv Értelmező Szótárában, amikor a vallás címszót megnéztem. A kötet 1966-ban jelent meg, és a vulgáris materializmus szabványa szerint fogalmazza a meghatározást.

Az én értelmezésem szerint a vallás Isten és az ember kapcsolata. Tehát két pólusa van, az Isten az egyik, az ember a másik. A kettő azonban nem azonos rendű. Az ember véges, az Isten végtelen (bármilyen tulajdonságokat feltételez róla egyébként a teológia, a filozófia vagy a vallási tudat). A végtelenségei azonban nem veheti birtokába az emberi tudás. ( Talán még az emberi és a kozmikus végességet sem egészen.) A Biblia megtanít arra, amit az Istenről tudnunk kell a kétoldalú kapcsolat érdekében. De ami azon túl van? Áldott emlékű matematikatanárom többször elmondta nekünk, gimnazistáknak: ha a végtelenből kivonunk valamilyen véges mennyiséget, a művelet eredménye végtelen. Nem lehet a végtelent kivonással végessé tenni. így vagyunk az Isten ismeretével: tudjunk bármennyit róla, végtelen az, amit nem ismerünk.

Ez a költészet számára alaptény. Csak az emberi pólust mutathatja be, az ember Isten iránti szeretetét vagy az Isten felé fordulás küzdelmét. Erről tehet vallomást. Ennek a haláránál megáll, ha igazi költészet. A megállás lehet szándékúdon is, mint a középkor nagy vallásos lírájában. Dante Isten-látomását (a Színjáték utolsó énekében) a mai ember a képzelet önkipróbálásának látja, zseniális kísérletnek, de nem hiszi, hogy bármi érdemlegeset mondana az Istenről. Akik megpróbállak rímekkel behatolni az isteni végtelenbe, többé-kevésbé giccses verseket írtak. Ellenem vethetik, hogy például a hazai papköltők aprócska tehetségek voltak, nem lehet őket Weöres Sándorral öszszehasonlítani, az ö mértékével megmérni. Am még a más területen kiváló Sík Sándor is gyöngébb önmagánál, amikor vallásos verset ír ; ebből a szempontból van részigazság abban a bírálatban, amelyet annak idején Karinthy Frigyes tett közzé Sík Sándor első kötetéről, a Nyugatban.

Mi legyen a költő magatartása az isteni végtelenséggel szemben? El kel! ismernie, hogy az ö számára is átfoghatatlan, átvilágíthatatlan. Ezt megtette Berzsenyi a Fohászkodás első versszakában. A költői feladat az ember i pólus szavának hiteles közvetítése. Ezért hiteles Ady óriási szubjektivitása: ő így élte meg Isten és ember - a huszadik századi ember - kapcsolatát. így érthető és szavahihető a lázongása is: nem a végtelen Istenbe öklöz bele a káromkodásával, hanem a hagyományos hétköznapi vallásosság olcsó istenképzetébe. - A versben elmondott imádságok akkor tartoznak a költészet körébe, ha a hívő emberi lélek tolmácsai (Zrínyi Miklós, Weöres Sándor). Paul Claudel, aki szinte reklámozza az Istent, a kegyelem által keresett vagy megérintett embert állítja elénk. Amikor azonban megpróbálja a személyes Végtelent szóra bírni, fél lábbal az ingoványba lép. Tehetsége és a francia ízléshagyomány azonban megvédi attól, hogy beljebb lépjen, és süllyedjen.

Másként alakul a költészet kapcsolata Jézussal. O emberkém járt az emberek között, emberek látták, az evangéliumok őrzik a szavait, a tudományos kutatások újabban lélegzetállítóan izgalmas felfedezésekkel szolgálnak gondolatairól és jelleméről. így személyes hőse lehet a költészetnek, akár fény törő közegen keresztül is (I. József Attila betlehemes versét). Sőt egy-kél nem hívő költő is tudott róla meggyőzőt mondani.

A költőnek a maga hitéről kell vallania, hogy gondo-FIATALQKNA K

V

Az ifjúsági rovatban ma az anyagiakról szeretnék írni, pontosabban idézni. Remélem, fel tudjátok használni ezeket nemcsak egy ifjúsági óra, egy beszélgetés erejéig, hanem egészen a közösségi létig megvalósítva. Hozzászólásaitokat - írom ezt kissé kétkedőn, vannak-e egyáltalán - az ismert címre kérem: Bencze András, Székesfehérvár 8000, Távirda utca 31-33.

PILINSZKY JÁNOS:

A gazdagság egyre gyakrabban és általánosabban jelentkező problematikája közepett mind világosabbá válik, mit is nevez az evangélium szegénységnek. A lélek gondolatbcli, erkölcsi és vallásos önállóságát, belső szabadságát a múló értékek viszonylatában.

Különös megfigyelni, hogy e felismerés egyre inkább tért hódít a szellem legkülönösebb területein, és sokszor tán anélkül, hogy tudatos keresztyén ihletésről beszélhetnénk. Három évvel ezelőtt láttam a lengyelek legbátrabb színházának egyik előadását. A tündöklő együttes tudatosan „théáatre du pauvreté"-nak, a szegénység, az eszköztelcnség színházának nevezi magát. S ez nemcsak a művészi elvek aszketikus szigorát kívánja jelölni, hanem elsősorban a szegénység - a belső szabadság - alkotóerejébe vetett emberi, szellemi bizalmukat. A múlt év világsikert hozott számukra: Párizst lenyűgözte művészetük. Grotowsky, a színház rendezője, az állítólag példátlan siker után csak annyit mondott volna társulatának: idáig volt takarítónőnk, ezután magunk takarítunk is. Nyilván tudta, hogy amit az eszköztelenség hívott életre, azt csak az eszköztelenség képes megőrizni is. Nem a sikert kívánta elhárítani meghökkentő döntésével, hanem - a bukást.

De a művészet egyéb területein is lehetetlen nem észrevenni rokon törekvések jelentkezését. Az

Kölked, Mohácstól 8 km-rc fekvő kis falu. A volt református parókia 1978 óta ad helyet különböző konferenciáknak. A 70-80 személyt befogadó otthon minden szükségessel készen áll a testben, lélekben felüdülni vágyóknak.

Negyedik éve már, hogy evangélikus gyerekek is találkoznak egymással ebben a házban. Az idén augusztus 23-27. között tartottuk konferenciánkat. Eredetileg konfirmandusoknak szerveztük, de kisebbek is nagyon akartak jönni, most is ott voltak közöttünk. 30 gyermek és 4 felnőtt voltunk együtt Mohácsról és a gyülekezethez tartozó községekből (Borjád, Boly, Babarc. Lánycsók, Csarnóta, Harkány, Maráza, Szederkény). Lehet, hogy kevés ez a szám, de azt gondolom, nem az számít, milyen sokan vagyunk, hanem az a fontos: együtt lehetünk Isten igéjére figyelve testvérekként. Jók szoktak lenni ezek a táborok. Némeihné Tóth

Új hullám

(Új Ember, 1967. május 7.)

„igénytelenség” stílusjegyeinek fölbukkanását - mi egyedül lenne hivatott a kor gazdagodó tartalmainak méltó fölmutatására. Minden, ami „dekoratív”, „irodalmias”, „artisztikus", - halálra van ítélve. S ez a születő igény több, mint egyszerűségre való törekvés. Forradalmi hévvel jelentkezik, és gyökeresen új fölismerések ígéretével. Számunkra viszont az Evangélium jobb megértését hozhatja ez a

DR. KÉKÉN ANDRÁS:

Egyházunk azonban nem pusztán történelmi szövődmény, nem is gazdasági érdekeltség, hanem egyház. Mint egyháznak, vajon van-e valami köze a magyar földkérdéshez? Igen is van! Elsősorban is, nem nézheti ölbetett kézzel hívei nyomorúságát. Minden részvétével, minden segíteni kész szeretetével és minden befolyásával, amelyet a parlamentben vagy annak felsőházában érvényesíteni tud, azon kell lennie, hogy a nemzeti javak és a nemzeti összjövedelem elosztásánál a ma oly feltűnő és oly fájó aránytalanság helyett az igazság érvényesüljön. Másodszor: hirdetnie kell az eddiginél sokkal erőteljesebben az evangélium szociális tanításait, éspedig egyforma

Ildikó- cs Németh Túl mohácsi lelkészek, azaz a szüleim szerveztek cs vezették a konferenciát és nagyobbak is segítettek nekik. Minden alkalommal a „csúcs”, a bibliaverseny. Mindig más részt jelöl meg az anyu a Bibliából, amit már otthon cl kell olvasni. Most a Filippi levelet kaptuk: 5 csoport (3 lány és 2 fiú) versenyzett az idén. Minden „csapat" a Bibliából választotta a nevét, lehetett kicsit tréfás is. Ilyenek voltak: Noé bárkája, Gccscmáné Kft. Sára BT, Mózeskosár, Érckígyó. Mindnyájan eredményesen szerepeltünk. s örültünk a jutalmaknak.

Ezen kívül minden nap reggel énekes ébresztőt kaptunk az anyutól (hangszórón keresztül), áhítattal kezdtük a napot, utána előadás megbeszéléssel következett. . A finom ételek mellett sok-sok szabadidőt is kaptunk, melyet focizásra, tollaslabdázásra, pinpongozásra és egymással való beszélgetésre használtunk föl. Délutánonként énekbullám”, előbbrejutást az írás szellemének világosságába. Azt, hogy a nyomorúság kényszere után a luxus kényszereit is le kell vetnie annak, aki a szív és az ész szabadságára pályázik. Az „evangéliumi szegénység” - ma már egyre inkább látjuk - a szabadság új partjaira nyit kilátást. Végtelenül összetett fogalom, anélkül hogy a szó eredeti értelmét egyetlen veszszővel is megváltoztatná.

erővel és egyforma ítélettel szegények és gazdagok, egyszerű emberek és előkelő urak felé. Harmadszor: ha sem példamutatása, melylyel felajánlaná nagybirtokát, sem befolyása, melyet a parlamentben érvényesíteni tudhat, sem igehirdetése nem teremtené meg az eddiginél igazságosabb magyar élet oly régen és oly sokaktól várt megszületését, a maga körében belül ki kell alakítania azt a gyülekezeti életet, mely szociális formáiban is megfelel az őskeresztyén gyülekezet életének. Vagy ne hirdessük azt, hogy a Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk, vagy lássunk hozzá ennek a testvériségnek gyakorlati megvalósításához.

tanulás és sok közös játék volt. A játékok „slágerét” csitt-csatt, bimm-bumm néven neveztük. Ez abból állt, hogy . . tapsolni,és csattantam kellett és közben a saját számunkat és egy másik gyerek számát kellett kiáltani. Ä játék lényege a ritmus és a koncentrálás volt. Sokat nevettünk ezen.

Napjaink mindig áhítattal értek véget. Tábortüzet is szoktunk gyújtani az utolsó este, s mellette „morzsaszedést” tartunk, amikor konferenciánk élményeiről számolunk be. Sajnos, az idén a rossz idő miatt ez a program elmaradt. Az utolsó napon közös úrvacsoravételt tartottunk, egymás kezét fogva vettük az ostyát és a bort, s egyben így búcsúztunk is el.

Nehezen köszöntünk cl egymástól, de azért emlegettük a jól sikerült sétahajózásunkat a Dunán és hiányoltuk a konferenciai otthon „nyári lakóit”, a gólyákat. Kár, hogy már elköltöztek, mire mi odaértünk Kölkedrc.

Abban a reményben búcsúztunk el, hogy év közben is találkozunk és jövőre ismét.

Németh Ildikó

„Örüljetek az Úrban!”

Beszámoló egy ifjúsági konferenciáról

Egyházunk és a magyar földkérdés

(Részlet 1939-ben írt előadásából)

latilag és esztétikailag hiteles legyen; nem verselhet meg kátét vagy katekizmust, nem foglalkozhat a hivatalos tanítással. Jó néhányszor tettek már pogánynak vagy erkölcstelennek híresztelt költők olyan bizonyságot, amely meghökkenti a hívőt, amely szégyenkezésre késztet jámbor hétköznapiságunk miatt. Az Istennek nincsenek udvari költői.

I)r. Bán Ervin

Jubilate Deo

A februárban megrendezett vallási bábjátékosok találkozója után augusztusban a MEVISZ segítségével szerveztük meg Tápiószelén a vallási bábjátékkal foglalkozók első alkotótáborát.

A tábor két különböző résztvevő csoport munkáját egyesítette. A gyermekek az Országos Bibliaverseny résztvevői közül kerültek ki, a felnőtt - eredetileg továbbképzésnek szánt - résztvevők jelentkezés útján vettek volna részt a munkában. A szakmai színvonalat kívánta elősegíteni a Bábjátékos Egyesület, előadói révén. Teológiai hátteret Takácsné Kovácsházi Zelma adott a darabok színreviteléhez.

Augusztus 22-én a tábor első napján meglepődve láttuk, hogy a gyermekek mind bábozni akarnak, de felnőttek nem érkeztek úgy a táborba, ahogy mi azt terveztük. így hát feladtuk eredeti elképzelésünket, és a megjelent előadók választottak egy-egy témát, ami alapján elkezdődött a munka a gyermekek teljes bevonásával.

Az egyik csoport vezetője Olsóy Nelli nagyváradi dramaturg-bábszínész volt. Az ő feldolgozásában „Jézus a vízen jár” című történetet játszották el a gyermekek.

Mészáros Emőke a Színházintézet bábtörténésze

bábtörténeti fotókiállítást rendezett a templomban. Aköré csoportosult gyermekekkel „Belsacar lakomáját” játszották el, „ablakokba” zárva.

A következő csoport darabjait Börönte Márta segítségével készítettem elő. Abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy voltak táborozok, akik a mi kedvünkért, hogy újra együtt játszhassunk - jöttek el a tápiószelei táborba. (Erre azért kerülhetett sor, mert a nyár elején tartott vasárnapi iskolavezetők továbbképzésébe Havasi Kálmán „beszervezte” a bábozást. Az ott „elcsábítottak” jöttek el a táborba.) Kis csoportosulásunk egy Kolozsvárról jött bábszínésszel - Csortány Mártonnal, valamint egy teológussal Thuránszky Istvánnal kiegészülve kezdhette meg a próbákat. Mi két darabot vittünk színre. „Izsák születése” és „Jákob megszerzi az áldást” című történeteket.

A táborban elkészült műsorokat a nagyközönség is láthatja a „Jó reggelt adj Istenem” című televíziós adásokban. Tervezzük, hogy a kőbányai Kápolna színpadon később bemutatkozunk, de ez komolyabb szervezést igényel, mivel a résztvevő gyermekek között is volt olyan, aki Erdélyből érkezett.

A tábor megszervezéséért köszönetét kell mondanunk a MEVISZ Junior csoportjának, annak reményében, hogy hagyományt teremthetünk egy ilyen alkotótáborral, ahol majd az igényes bábozásra kíváncsi felnőttek is részesei lesznek e munkának.

A jövőben igyekezni fogunk, hogy ne ütközzön a választott időpont se Bábfesztivállal, se a tanévkezdéssel, se a színházak évadnyitásával. Akkor biztosan többen leszünk, és sokkal jobb darabok születnek munkánk során.

Hitoktató és bábos társaimnak munkájára kérem Isten áldását, a tábor kedvenc dalának első sorait idézve erőt és kitartást kívánok az idei tanévre.

Abaffy Zsuzsanna