Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-09-19 / 38. szám

Evangélikus Élet 1993. szeptember 19. OHíD iftS GYERMEKEKNEK % A nővéremnek kisbabája született. Szép gyerek. Csodálatos, ahogy néz a két nagy szemével az édesanyjára. A nővéremre. Én vagyok a nagybátyja. Gyerekben is van nagybácsi. Egyszer még a kezembe is adták. Szépen tűrte, nem is sírt. Azért, gondolom, megkönnyebbült, amikor a nővérem visszavette. Köszönjük, Istenem, ezt a kisbabát. Köszönjük, hogy születnek gyerekek, mert azok olyan aranyosak. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA Jézus elindul az emberek közé Jézus kimegy a pusztába imádkozni. Az Ördög odamegy és arra csábítja, hogy inkább őt szolgálja Isten helyett. Jézus elzavarja a Gonoszt és az emberek közé megy. Ezt mondja nekik: Higgyetek az örömhirben, amit hozok nektek: Isten országa eljön hamarosan! JÁTÉK BARKOCHBA Már két hete megy ez a játék. A nagy átfutási idő miatt még mindig nincs kérdés, ezért még most is csak a szabályokat írom le. Talán a jövő héten már neki­foghatunk. Várom a leveleiteket. Ismeritek azt a játékot, amikor valamire gondol­tam, és nektek úgy kell kitalálnotok, hogy én csak „igen~nem”-mel válaszolhatok. Maga a játék közis­mert, de nem hiszem, hogy újságon keresztül bármi­kor is játszották volna már. Nekünk kell ezt kipróbál­nunk. Valahogy úgy gondolom a szabályokat, hogy én gondolok valamire, ti pedig levélben elkülditek a kérdéseiteket. Egyszerre mindig egy kérdést. Azokat a kérdéseket, amikre „igen” a válasz és előre halad­nak, egy-egy ponttal jutalmazom. Az összes „igen"­­nel válaszolt kérdést - illetve az állítást közzé is teszem. Onnan indulunk tovább. A rákérdezés, illetve a gondolt dolog kitalálása újabb pontokat ér. Itt egy elfogyó jutalmat gondoltam ki. 20 pontot kapna az, aki az első alkalommal kitalálná. Minden héten fogy­nak ezek a pontok, tehát az, aki hamarabb találja ki, több pontot kaphat. Vigyázat! A hibás rákérdezéssel ki lehet esni. A legnagyobb problémát a lap hosszú átfutási ideje okozza. Ez azt jelenti, hogy a leveleitek csak két hét múlva kerülnek a rovatba. Ez az első néhány kérdésnél kicsit nehézkessé teszi a játékunkat. Türelmeteket kérem ezért. Hogy valamennyit mégis nyerjünk, ezért azt már előre megmondom, hogy egy emberről van szó. A leveleket rövid határidővel kell postára adnotok. A lap dátuma utáni keddig kell elküldenetek. Mindent tudtok. Tehát: Gondoltam egy emberre. Kérdéseiteket a lap dátuma utáni keddig kell postára adnotok! PRÓBÁLD MEG! KELJFELJANCSI Vágj félbe egy pingponglabdát, önts bele gipszet. Állítsd bele Készítettek: Antal Tünde. Ilg Barabara, Krahulcsan Borbála. Sándor Éva, Koczor Tamás, Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. fiataloknak Nem tudom, emlékeztek-e még az augusztus 22-i számra. A bizonytalan múltról szerepelt benne írás, s arról, vajon Jézus tart-e minket bizonytalanságban, vagy mi Öt. Ezekre a cikkekre kaptam reflexiókat lelkész testvéremtől. Az ő biralata indított az újabb írásra, nehogy azokat félreértsétek. S egyben hadd köszönjem meg mindenkinek hozzászólását egy-egy íráshoz, ez teheti rovatunkat élénkké, elevenné. Címünk a régi: Bencze András, 8000 Székesfehérvár, Távírda utca 31-33. MAGABIZTOS EMBER? Mesék és később a Bojtorján kedvelt dala: „Csak tudnám, hova, hova, hova, de hova megyek!” - azt hiszem tipikusan nyári, vakációs vagy legalábbis hét­végi dal (jobb esetben). A fiatal végzett már munkájá­val, de még valami hajtja, űzi - ám ki tudja mi és hová. Ez is bizonytalanság. De hol van ez attól a bizonyta­lanságtól, amely a századnak egyik jellemzője, ame­lyet Heidegger egzisztenciális szorongásnak nevez, amikor a meghatarozhatatlan nyomaszt? Evvel szemben a század elején - s úgy tűnik, most a végén is megjelenik a magabiztos ember. A tervező, s tervét végrehajtó. Akinek hatalma van nemcsak megvalósítani álmait, hanem az istenséget is erre kényszeríteni. (A negyedik dimenzió piros biciklije.) Ez az ember legföljebb abban bizonytalan, hogy mit akar, de nincs kétsége, hogy amit igazán akar, azt el is érheti. Két véglet. Az ember talán e kettő közt mozog. .Egyszer így viselkedik, egyszer meg úgy. Egyszer az egyik szimpatikus, máskor a másik tűnik reálisnak. Jakab levele (s persze a Szcntirás több helyen is) egy másfajta viselkedésre buzdít. Nem a kettő között va­lamire, hanem egészen másra. Arra, hogy lássuk meg valóságos helyünket a teremtettségben. Hogy néz­zünk Isten felé, és lássuk meg a végtelen távolságot, a kifejezhetetlen különbséget az alkotó és készítménye között, az Ö szabadsága és a mi meghatározottságunk között. És vegyük észre, a nagy irányt nem az ember szabja meg, hanem minden más szándék és, hatalom ellenére (ha van még Istenen kívül ilyen) az ÚR vezet. Ez késztet ilyen fogalmazásra: „Ha az Úr akarja, életben maradunk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jk 4,15.) És ugyanakkor lássuk meg, hogy az ÚR akarata a Jó, ezért nem az egzisztenciális szorongás, hanem az evangélium biztonsága töltheti be életünket, amely bátorrá és szabaddá tesz a cselekvésre. Anti DÖNTÉS - ELHÍVÁS Valamikor régen az 51. Zsoltárt dúdolgattuk. Ked­ves, fülbemászó dallam. A lágy akkordok alatt ellá­gyult a legkeményebb szív is, és együtt énekelte a könnybe labadó gyengébbekkel együtt: „Tiszta szivet teremts bennem, oh Isten”. Aztán hirtelen a húrok közé csapott a gitáros, s a zongorista a billentyűkre „Csak egyszer már kimondd, hogy ki az az Úr! Ő. aki megtalált.” Szóval, ezt akartam volna írni. Semmiképpen nem azt, hogy fenenagy döntésünkkel társmegváltókká lé­pünk elő. Semmiképpen nem azt, hogy keressük meg már Jézust, ragadjuk meg Őt. Sokkal inkább azt a/ alázatot, amely kimondja: nem én kerestem, hiszen már a vágyat is Ő oltotta szívembe. Nem én találtam, hanem Ó szólít meg napról napra, hétről hétre, évről évre (ki milyen sűrűn veszi észre: ifi órák. nyári tábo­rok). S azt szándékoztam volna írni, hogy legyünk végre határozottak, hogy ami jó az jó. Nem a nyári tábor a szuper. Nem az ifi óra a klassz. Hanem azért szuper és klassz, ha ott van Jézus. (Na, ebből újabb írás fog születni, ha a szupert és klasszát érzésnek gondoljá­tok. Jézus jelenléte nem feltétlenül azt jelenti, hogy jól érzem magam, de azt feltétlenül jelenti, hogy jó remélem érthető.) És ha a nyári tábor szuper, mert ott van Jézus, az egész életem attól javul meg, ha ott van Jézus. Valami olyat kellene mondanunk, mint Pál Fii 3,7kk-ben. S ebben a kár és a szemét csak az egyik oldal. Nem lehet a múltat sutba vágni csak úgy, ha­nem csak „az én Uram ismeretének páratlan gazdag­ságáért.” Ez a másik, szerintem fontosabb oldal. Szándékom szerint az az írás azt jelentette - aki hallja, értse meg -, hogy a libikóka a gyermekkor világa. Akik felnőttek 7 konfirmálta^?) - mondják már ki végre, ki az az ÚR! Ö, aki megtalált. Bcncze András „Fogadd el ezt a figyelmeztetést: bármilyen jól is­mered is az igét, sőt a mesterek mestere is lehetsz, akkor is állandóan...” - a folytatást találjátok meg a keresztrejtvényben. Ezt különben Luther Márton írta a Nagy Kátéban. De melyik részében? Meghatározások Vízszintes: 1. Itt lesz majd a megfejtés 10. Tisztálko­dás 11. Hegycsúcs 12. Juttat 13. Gépkocsi röv. 15. Le­borul előtte 17. Bátya bizalmasan 18. Komárom me­gyei községből való 20. Rész 22. Melyik évszakot sze­rette Petőfi? 23. Egyik folyónk 24. Sajátos jelleg 26. ...-szakadék (a Pilisben) 27. Személyes névmás 28. Kiejtett betű 29. Karácsony franciául (ékezet­hiány) 30. Szolmizációs hang 31. Kettős betű 33. Utó­irat 35. Próféta 38. Evőeszköz 40. Szakorvos. Függőleges: 2. Fűszer 3. Kerti eszköz 4. Kopasz 5.. .. -bákom 6. Vándorló állattenyésztő 7. Lírai költe­mény 8. Ragozott szem. névmás 9. Azonos betűk 10. Zsidó kivégzési mód 14. A zsidó előírásoknak megfelelően elkészített étel 15. A vízszintes 15. csak nekijár 16. Őröl 17. Fűszernövény 19. Régies kettős betű 21. Mint a vízszintes 26. 25. Rendetlenül öltözött 26. Izráel egyik törzse fordítva 31. Fekete István figu­rája 32. Maró anyag 34. Rendben 36. Azonos betűk 37. Sába egynemű betűi 39 Kötőszó. A megfejtésben voreplö /.in beink V / \ < i. I _________________________ n. 1-\ V. 5. 6 7 t ** <o i rQQÜfXn OaOI fffryf ífKíK Ai in Y (V M IQQÖíCT U a 19 |Zo u u is i1* IS\ lu u 19 Jlli 1 V n I 1)1 V Sí sl HO Országos Ifjúsági Csendesnap 1993. október 2-án 10 órától Kelenföldön. XI., Bocskai út 10. Megközelítés: 4, 6-os villamos­sal a Lágymányosi lakótelep vá.-ig, 18,47-es villamossal a Ská­láig. 1, 7, piros 7-cs busszal a Kosztolányi térig. Téged is szere­tettel várunk! A KIÉ NEMZETI SZÖVETSÉG újságíró-szemináriumot rendez Piliscsabán 1993. október 15-16-17-én. Jelentkezési határidő okt. 1. Részvételi díj 400,-Ft. Várjuk mindazokat, akik lapot akarnak indítani vagy már műkö­dő újság (ifjúsági, gyülekezeti) munkatársai és azokat, kiket a cikkírás érdekel vagy szeretne erről a munkáról, témáról infor­málódni, hallani. Nem profi képzésről van szó. Sok szerkesztési és cikkírási gyakorlat vár ránk. AZ IGAZSÁG GYÓGYÍT OTTHON A GYÜLEKEZETBEN Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Zsolt 84,5 „Beteg az ország, gyógyítani kell. A so­ha nem volt feladat soha nem volt eszközö­ket kíván. Az első és a legfontosabb, hogy higgyünk a gyógyulás lehetőségében. Ön­magunkat kell átgyúrnunk. Nem csalóka szavakkal, illúziókkal, mert a hazugság öl. Az igazság viszont gyógyít.” Hét éve már, hogy ezek a gondolatok elhangoztak a Magyar írók Szövetségének nevezetes közgyűlésén. Akkor, ott sokakat meghökkentett, sokakat bátorított. An­nak a beszédnek az üzenete ma is elgondol­kodtathat. Hiszen olyan igazságokat fo­galmazott meg Albert Gábor, melyek alap­­követelmények egy demokratikus, tisztes­séges életet élő országban. Az igazság gyógyít! Albert Gábor ta­nulmánykötete, vagy inkább úgy fogalma­zom : átélt, megharcolt gondolatai, melye­ket az István király fanyar bora c. a Püski Könyvkiadó gondozásában megjelent könyvében fogalmaz meg végig ennek tu­datában íródtak. Az igazság gyógyít. De csak az az igazság, mely nem emberek ön­igazsága, nem egy csoport érdekét megfo­galmazó igazság, nem a másikra a saját akaratot rákényszerítő kétes, szubjektív igazság, hanem az az igazság, mely törté­nelmi távlatokban is képes gondolkodni, ugyanakkor nagyon is emberarcú, de hoz­zá kell tenni: a tisztességes ember arcát viseli. Ki kell ezt mondani mindig, minden körülmények között. És ez nem egy zsar­nok számonkérése, nem a hatalom szava, hanem a becsületes emberek igazságérzetén- Albert Gábor új könyvéről -alapuló, építő szó. Hiszen a kötetben újra és újra előkerül az igazság keresésének fon­tossága mellett, az akkori közgyűlésen már megfogalmazott másik gondolat is: „Hagyd a bűnbakkeresést, építkezz!” Ez nem jelentheti természetesen azt. hogy a bűnöket ne neveznénk néven. Ez nem jelen­ti azt, hogy meg nem történtté tehetünk olyan borzalmakat, melyek megfoghatók, leírhatók, vagy a legalább olyan maradan­dó, a felszín alatt romboló lelki terror kö­vetkezményei. Az építkezésről nem szabad azonban so­hasem megfeledkeznünk. A tanulmánykö­tetben ez a gyógyító igazság kimondásá­hoz kapcsolódva fogalmazódik meg. Ezt az igazságot akkor is ki kell monda­ni, ha esetleg sokan taktikázva, „majd meglátjuk, mit hoz a holnap”, alapon nem tennék meg. Érezhetjük ezt a kötet egyik legfontosabb részében, mely az Új Magyar­­ország indulásáról, majd Albert Gábor tisz­tességtelen eltávolításának körülményeiről, naplószerű pontossággal tudósít. Ez az esettanulmány néni véletlenül kapta „A bi­zalom pajzsa megreped" címet. Modellér­tékű írás ez. Hiszen a konkrét történések mind-mind igazolják azt, amiről a fejezet mohója szól: „Miközben kívülről támad­tak, mi egymással hadakoztunk." Sokan kérdezhetik talán, hogy miért kellett mindezt kiteregetni, igy kimonda­ni. Régi beidegződések dolgoznak az em­berekben, melyek egyfajta öncenzúrához, elhallgatáshoz, feloldhatatlan belső fe­szültséghez vezetnek, melyek azután rom­bolják az együttélés minimális feltételeit is. Nem szoktunk hozzá, hogy nyíltan, őszintén szóljunk, feltárva és mindenek­előtt kimondva azt, ami nemcsak minket, de rajtunk keresztül másokat is érint. Nap­jainkban a múltból is örökölt függőségi viszonyok lebéníthatnak, némává tehet­nek. Ugyanakkor olyanok szólnak szinte kinyilatkoztatásszerűen, akiknek szájából ez ugyancsak furcsán hangzik. Albert Gábor na tartozik közéjük. Múlt és jelenkÉl tisztasága fedezetet ad szavainak akkor is, ha azok mások számá­ra kellemetlenek, hogy végre az igazság kimondásával, ha fájdalmasan is, de lassan gyógyuljon ez a sokat átélt ország. N^jüszló Melyik gyülekezet az ottho­nom? Ez a kérdés valószínűleg is­merős azoknak a fiataloknak, akik középiskolás éveik után másik vá­rosban tanulnak tovább, és bekap­csolódnak az ottani gyülekezet munkájába, az ifjúság életébe. Ta­lán többen kerestek és kértek vá­laszt az Úrtól, hogyan illeszkedje­nek be az új közösségbe, hogyan találják meg a nekik megfelelő he­lyet, feladatot. Hiszen valamennyiünknek fon­tos, hogy az új városban új gyüle­kezetét, új közösséget is találjunk. Hogy legyen egy hely a hét elején és közepén is, ahol meleg szeretet­tel fogadnak bennünket, ahol szá­mítanak, figyelnek ránk. Hogy ne legyünk egyedül, legyenek testvé­reink, barátaink, tanácsadóink az új környezetben is. A beilleszkedés és a befogadás nehézségeit saját példámból isme­rem. Vidéki városból kerültem Bu­dapest egyik legjelentősebb gyüle­kezetének ifjúságába. Már az első alkalom után sírva jöttem ki, meg­érintett az esti áhítat. Annyira más volt ez az otthonihoz képest! Ott­hon még nem volt ilyen komoly bibliatanulmányozás, magasröptű előadás, pergő beszélgetés, jó han­gulatú gitáros éneklés, közös imádság. Az első pillanatban szi­vembe zártam az embereket, imád­ságaikat. Szerettem volna közéjük tartoz­ni. Odahaza, vidéken rengeteget meséltem a fővárosi ifjúságról és odatartozónak éreztem magam. A fővárosban pedig jólesett vidéki­nek lenni és haza gondolni. Hosszú idő után befogadott a zárt buda­pesti közösség, de valójában se itt, se ott nem voltam otthon. Otthon lenni igazán csak az Úrban lehet. Mikor Ő hív, mikor Ő szól, és az ember hallván a hívást hazatalál - otthonra lel. Onnantól kezdve nem O kérdés, hogy hova tartozik, hogy melyik gyülekezet az otthona. A legnagyobb gyülekezet fogadta őt be, az élő Isten adott otthont, közösséget. Úgy tetszett Istennek, hogy vi­déki gyülekezetben szólítson meg, adjon feladatot, bízzon meg szol­gálattal. Fiatalok, gyerekek és lelkészek számítottak rám, egyre erősebben kötődtem saját gyülekezetemhez. Hálát adok az Úrnak elhívásáért, boldogan követem Őt vidéken és fővárosban egyaránt. A kérdés többé nem kérdés. De hogy másoknak, a hozzánk érke­zőknek se legyen az, segítsünk ne­kik a beilleszkedésben! Szorosra zárt, jól összeszokott ifjúságunk és szívünk ajtaját nyissuk meg egy­más előtt és fogadjuk testvéri sze­retettel a közösségünkbe vágyót. Odakint Jézus vár bebocsájtásra. Bállá Emőke Az Egyház Ifjúsági Bizottsága és a MEVISZ közös pályázatot Ir ki evangélikus ifjúsági kö­zösségek, gyülekezeti ifjúsági körök, MEVISZ- csoportok számára. A pályázat célja a közös­ségi munka támogatása, feltételeinek javítása. A pályázatnak tartalmaznia kell a közösség- nevét, címét, létszámát, képviselője ne­vét,- eddigi tevékenységének leírását, terveit,- anyagi helyzetének leírását, eddigi pályá­zati eredményeit, PÁLYÁZAT • PÁLYÁZAT- a kért összeget. Az elbírálásnál előnyben részesülnek azok, akik az alábbi célok valamelyikére kívánják fordítani az elnyert pénzt:- programok szervezése,- tárgyi feltételek biztosítása, javítása.- kiadvány megjelentetése,- szociális jellegű munka, vagy annak szer­vezése,- határontúli magyarokkal való kapcsolat­­tartás. A pályázat összege: max. 25 000 forinL A szétosztásra kerülő összeg előre látható­lag 250 000 forint. A pályázatokat a Bizottság és a MEVISZ elnöksége tagjaiból álló közös testület bírálja el. Beküldési határidő: 1993. szeptember 30. Elbírálás és értesítés: 1993. október 31. Cím: MEVISZ 1088 Bp„ Szentkirályi u. 51.

Next

/
Oldalképek
Tartalom