Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-09-05 / 36. szám

EMLÉKEZZETEK, EMLÉKEZZÜNK! Hitoktatásunk színgazdagsága Európa Nap '93 néven ez évben is megrendezték azt az emléknapot, mely a vasfüggöny lebontására, a nyugati határ megnyitására, az Európa felé lépő Magyarország első lépésére emlékeztet. Az egyházak képviselői ige­hirdetésben szóltak híveikhez. Evangélikus egyházunk nevében Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész vett részt és az alábbi igehirdetést tartotta: „Emlékezzetek..., hogy ti egykor pogányok voltatok, ún. körül­­metéletlenek a körűimétőltek szerint..., abban az időben... Isten nélkül éltetek a világban..., most pedig Krisztus Jézus... a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést..., hogy békes­séget szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a ke­reszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közeli­eknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélek­ben az Atyához (Ef 2,11-18). Emlékezzetek, emlékezzünk! A tegnapi ellenségeskedés az ösegyházban megszűnt a Krisztus­ban. A harcok lelohadtak, a po­gány és zsidó keresztények közti kezdeti egyházpolitikai küzdelem a múlté. Mindannyiuk közös hite alapján - végérvényesen. Az in­kább közeli, mint távoli utócsatá­­: rozások nem téveszthetnek meg senkit, azok újbóli feléledése vét­kes, mihaszna igyekezet. Nincs te­hát többé létjogosultságuk a múlt­béli ellentéteknek, a vitatható ár­nyalatok felnagyítása nem nyújt segítséget a gnosztikusoknak sem, mankót sem jelent egyéni, közössé­gi, avagy földajzi értelembe vett '„térségi” azonosságtudat megfo­galmazásához. Elérkezett az ideje a pogánykereszténység öneszmélé­­sének. Ez az általam választott Pál apostoli szöveg mondanivalójának főbb irányvonala. Emlékezzetek, emlékezzünk! A „közeliek” és „távoliak” meg­különböztetése egykoron nem kor­látozódott zsidókra és pogányok­­ra, hiszen Izráelen belül is ismert volt a kettősség: a „közeliek” az Isten közelében lévő igazak, a „tá­voliak” az ellene vétett istentelen izraeliták. A hitben járó zsidóság alapmagatartása volt az Istenük­höz erőszakkal közeledők elutasí­tása és az erőszakkal eltávolítottak közeledésének előmozditása. A vallási vezetők szembeforultak azzal a néphitben meghonosodott gondolkodásmóddal, amely sze­bánat szava lehet! Megváltjuk és szégyelljük: a diktatúrák idejében nem tettünk meg nyugaton min­den tőlünk telhetőt a kelet-közép­­európai térség népeinek szabadsá­gáért és korrekt egyházközi kap­csolatok biztosítása ürügyén gya­korta megalkudtunk. Amikor pe­dig e térség népei kivívták a maguk számára a szabadságot, akkor el­zárkózunk tőlük. Önzőn féltjük kenyerünket, megszerzett jólétün­kért aggódunk. Ellenükben növel­jük biztonságunkat és szítjuk a bi­zonytalanságot. Olyan törvénye­ket hozunk, amelyek hatályba lé­pése törvényes lehetőséget biztosít a végrehajtó közegek idegenellenes ügybuzgóságának kiélésére. Nyu­gati önzésünk az égre kiált. Ezért ma ezt megváltjuk és szégyelljük, Istenünktől és tőletek, akik a határ másik oldalán éltek: bocsánatoto­kat kérjük! Barátaim, emlékezzünk! A hálaadás napján az egyház másodszor sajnálattal állapítja meg, hogy tegnapi, Istentől meg­ítélt vélemények nyugaton szaba­don tovább élhettek, s a határnyi­tás következményeként most kor­látlanul beözönlöttek. Ezek szük­ségtelen gondözönt, terhet jelente­nek népnek, nemzetnek egyaránt. Ebben az összefüggésben szóvá kell tennünk és helyre kell igazíta­nunk azt a sorainkban odaát nem­rég megfogalmazódott vélekedést, mely így mond: „a nyugat-magya­rországi német nyelvűek erőszakos kitelepítése (1946) miatt nehézkes a magyarok rint az a család, amely közelinek mondta magát a Jordánon túl, az 3 burgenlandiak és áthozható, vagyis betelepíthető: _ míg a'iís'ztata'fánnak tartott'Jonja-'" non túli, amennyiben sikerült neki hívás nélkül átkerülni a határon, kiutasítandó volt az országból. Emlékezzetek, emlékezzünk! A magyar nyelvterület nyugati, határon túli pereméről közétek jött mai prédikátort az idei Európa Nap hálaadó istentiszteletén szé­gyenérzet fogja el. Nem tudja fe­ledni a lebontott vasfüggönyt, nemcsak azért, mert az azt kiját­szók között élte le eddigi munkás között lerombolt kapcsolatok helyreállítása”. Az egykori csehszlovákiai, len­gyel- és magyarországi népi néme­tek kitelepíttetésével kapcsolatban messzemenően történetietlennek látszik és céltudatosnak tűnhet, Truman, Attlee és Sztálin 1945. augusztus 2-án a Potsdami Egyez­ményben lefektetett döntésének el­hallgatása. Egyidejűleg a végrehaj­tás felelőssége alól nem lehetnek kibúvóink. Sőt, az is valószínű, hogy egyes vakbuzgók egyéni érde­mükként könyvelték el a történte­ket, tán jópontokat gyűjtve maguk­nak kül- és belhoni feletteseik előtt. Ne feledjük azonban, hogy a negyvenes években - ezt megelő­zően - már voltak kitelepítések Magyarországon, s ebben tán egyenruhában - idebent és/vagy odaát - határon túliak is részt ve­hettek. Amíg viszont a németek kitelepítésénél „csak” ingó és in­gatlan vagyon hátrahagyásáról volt szó, addig a halálmenetekbe besoroltaknál a kérdés „élet vagy halál” volt. Barátaim, emlékezzünk! Annak a magyarországi egyház­nak a tudomásával és engedélyével állok most c helyen, amelynek teg­napi vezetői között olyanok akad­tak, akik egykoron a berlini falnál áldáskívánással árulták el Kelet- Európa népeit, békemünek mond­va azt, ami sebeket, szégyent és ha­lált hozott. Hálaadásunknak azért ma az is tartozéka, hogy egyházunk életében ez az időszak a múlté. Emlékezzetek, emlékezzünk! Az egyház akkor hü hivatásához - mondom végül -, ha mindenne­mű békétlenség ellenében is „bé­kességet hirdet”. Ez társadalmi küldetésének tartozéka. Meglehet: elsődlegesen azok értik meg e sza­vát a mai magyar társadalomban, akik azt készek megélni parla­mentben és önkormányzatokban is, s akik a politikai pártok pere­mein helyezkednek el. Meglehet: az ő hajnaluk jött el, hiszen ők könnyebben tudnak a szomszéd­nak kezet adni. Emlékezzetek, emlékezzünk! Legyünk kéznyújtók és kinyújtott kezet mindig elfogadók ( .............. Jamboree-emléktábor Bélapátfalván közéleti szolgálatát. Miklóshal­­mán ott áll az intő, figyelmeztető emlékmű, de ez a szobor engem - valahányszor megközelítem He­gyeshalom felől jövet - ma már a leleplezését követő hónapokban, a határ másik oldalán felépített oszt­rák /^függönyre emlékeztet. Emezt is gépfegyveres egyenruhások biz­tosítják, csupán most a másik ol­dalon állnak. Barátaim, emlékezzünk! A hálaadás napján ezért az egy­ház szava elsődlegesen csak a bün-A Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, amely 1990 óta a genfi központú Cserkész Világszervezet (WOSM = World Organisation of the Scout Movement) másik elis­mert magyar tagja, az MCSSZ-hez hasonlóan szintén megrendezte a maga - mintegy 400 hazai és kül­földi cserkészt összegyűjtő - jam­­boree-emléktáborát. Minthogy a gödöllői előkészületekből - a cser­késztestvériség nagyobb dicsőségé­re - kihagyták ezt a szándéka sze­rint korszerűbb, ugyanakkor az alapító Bí-Pí elgondolásaihoz és a magyar cserkészet értékesebb ha­gyományaihoz jobban ragaszkodó szövetséget, ez az emléktábor au­gusztus 12-től 22-ig Bélapátfalván, festői környezetben idézte fel a 60 év előtti szép világtábor emlékét. Feladatul vállalta a tábor a mai Európát leginkább foglalkoztató környezet- és természetvédelem­nek, valamint a népek barátságá-A pihenés haszna Sajnos, sok olyan ember van, aki mindig mindent fordítva szeretne látni, tudni és csinálni. Egyházban is, gyülekezetben is. Mindig úgy nem jó, és az nem jó, ahogyan van, pedig így tartozik bele a rendbe, sőt szükséges is. Nyáron szeretne kazánfűtő lenni és télen kőműves. Nyár volt! Most már nyugodtan így - múlt időben. Nyaraltunk! Nyarallak! Mi és Ti! Lelkészek, is, nem­csak államiak, vállalkozók, iparosok, alkalmazottak, hanem egyháziak is. Még mindig gond - nyaralási felmérés szerint még mindig nincs minden fejben a helyén ez a kérdés; a Jelkész szabadságra megy!" Hogyhogy? „Az előd se ment, pedig milyen hosszú ideig szolgált a gyülekezet­ben" ! Az, hogy ez miért volt így, tudott. A hihetetlenül alacsony fizetés. Hogy miért volt sokáig ugyanígy ? Az ok, ugyanez. Jelenleg mi változott? Az Országos Egyház az egy­házi üdülőkben a lelkészcsaládoknak olyan kedvez­ményt biztosít, hogy üdülhetnek, pihenhetnek, találkoz­hatnak, beszélgethetnek, kikapcsolódhatnak, tapaszta­latot cserélhetnek a lelkészek. Köszönet érte! A hang viszont maradt: „már megint nincs itthon!" „De jó neki!" Temetésnél, esküvőn, más szolgálat ese­tében még soha nem hallottam. De jó neki, hogy megint temethet. Ha a pedagógus rend szerint történnék sok minden, akkor az egész nyarunk üres lenne. Joggal, hisz sok lelkésznek több hittanórája van a tíz hónap alatt, mint a kötelező pedagógus óraszám. Közben temetünk, esketünk, emberekkel foglalkozunk, vigasztalunk, lá­togatunk, nyugtatunk, békítgetünk, adókimutatást ké­szítünk, TB befizetési határidőt betartunk, templomot renoválunk, lelkészlakást építünk - az utódnak is - mában a holnapra, s közben kopik a hangunk, romlik az idegrendszerünk, a tűrőképességünk. Közben - ész­revétlenül lejár az időnk, nemcsak a szolgálati, nem érjük meg a nyugdíjai! De jó nekünk! Fel lehet vetni a kérdési, de ez nem tartozik ide és messze is vezetne - ki segít nekünk?! Pl. hogy lakjunk valahol, ha nyugdíjasok leszünk, vagy az, aki még ma­rad? Több évtizedes szolgálat után! Nyaraltunk! Most ennek örülünk. Lelkésztqrsakkal, meg másokkal is. Csendben voltunk, aludtunk, pihen­tünk, kirándultunk, fürödtünk, istentiszteletre mentünk úgy, hogy mást hallgattunk, hisz ezt máskor nem tehet­jük. Ez valóban jó volt! Máskor nem tehetjük, hisz több a szószék, mint a lelkész. Erre pedig készülni kell fizikailag, lelkileg, szellemi­leg egyaránt - tudatosan. Ahogy Luther is tette: „El­megyek aludni, hogy pihenten tudjam dicsérni az Urat!" Ez a pihenés haszna. Erre kaptuk. Jó, ha a gyülekezet is tudja ezt. Bevallom, jó volt nyaralni. Re­mélem, hogy sokáig dicsérhetjük még együtt az Urat; gyülekezet és lelkész. Káposzta Lajos „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,18-19) A gyermek törekszik olyan is­meretek felfedezésére, melyet ecL dig nem ismert. Ha bizalmába fo­gad, érdeklődése nyitott. Ennek elérésére azonban nincs recept. Ezért kell nekünk hitoktatóknak mindig kérnünk Urunkat, tegyen alkalmassá e nagyon komoly fel­adat elvégzésére. Csak Ő általa és Övele adhatjuk át mindazt, amire gyermekeinknek szükségük van. Napjainkban örvendetes módon lehetőség nyílik arra, hogy az isko­lában, sőt már az óvodában is fog­lalkozhatunk hitoktatással. Az óvódás korú gyermekek érdeklő­dése a játékon keresztül fokozha­tó. Ezért fontosak az óvodában alkalmazható szerepjátékok, me­lyek során a kisgyermekek a bibliai történeteken keresztül ismerhetik meg Istent és a templomi szertartá­sok is mindennapjaik részévé vál­hatnak. így például kedvelt Ke­resztelő János története és a ke­resztelési szertartás eljátszása. Az imádkozás, az éneklés, az egyszerű színjátszás, a bábozás kedves moz­zanatai az óvodai hitoktató mun­kának. Egy nagymama mesélte, hogy mióta unokája óvodai hitok­tatásra jár - bár a szülők nem imádkoznak - soha nem alszik el imádkozás nélkül. Legutóbb, mi­kor nála aludt és a szülői környe­zet hiányzott, elalvás előtt a kisfiú kétszer is imádkozott. Az általános iskolák hitoktatá­sát korcsoportoknak megfelelően osztottuk be az alsó tagozatban. Mivel óvodai hitoktatásban a je­lenlegi kisiskolások nem vehettek részt, a velük való foglalkozás szervesen kapcsolódik az előzőek­hez, részben ismételve azt. Nagy szerepet kap ezeken az órákon is az Istennel való beszélgétés (ima), a játék és éneklés, de koruknak megfelelően a bibliai történetek mondanivalója, tanulsága, a tárgyi tudás is előtérbe kerül. Hittan­könyveink segítik e feladat végre­hajtását. A gyermekek kialakuló lelki éle­tének, nemegyszer családi gondja­iknak problémái olyan kérdéseket is felvetnek, melyek a témából adódnak, de eltérnek a tematiká­tól. Például ilyen az elvált szülők iránti szeretet és tisztelet kérdése. Ezekben az esetekben a hitoktató­nak az a feladata, hogy a gyermek lelki problémáit segítsen megolda­ni. A felsőtagozatos gyerekek a hi­télet összefüggéseit tisztábban lát­ják és több kérdés merül fel ben­nük, nemcsak aktualizálják, de analizálják is a hittanórán hallot­takat. Pl. felvetették hittanórán az ufók létezését, a világ teremtése kapcsán. Egy-egy jól összeszokott hittan­csoport, hitünk és reményünk sze­rint akkor is együtt maradhat a konfirmáció után, ha nemsokára a különböző középiskolákban foly­tatják tanulmányaikat. A hitoktatás fontosságát, a fel­adatok sokszínűségét és nehézsé­geit az éli át igazán, aki Isten szol­gálatába kíván állni. Munkám során felnőttek mű­szaki oktatásával is foglalkoztam, nyugdíjazásom után Isten megszó­lító kegyelmét érezve, örömmel vállaltam a szolgálatot, hogy kis­gyermekek hitoktatását végezhe­tem. A gyerekekkel való foglalko­zás során éreztem, hogy' a napon­kénti felkészülésen túl mindig kér­ni kell Istent, tegye áldottá a hit­tanórákat. A felkészülés, a hitbeli feltöltő­­dés örömét biztosította az idén megrendezett katechetikai tanfo­lyam Budapesten a Teológiai Aka­démián. Az előadásokon feltárt bibliai összefüggések, az egyes té­mákban hitoktatási csoportokban végzett műhelymunka nagyon nagy segítségre lehet mindennapi munkánkban. A reggeli és esti áhí­tatok a hitbeli felkészülést áldáso­sán szolgálták. Nagyon jó volt ott lenni, reméljük folytatása lesz Urunk áldásával továbbra is ezen együttléteknek. Mi, akik a hitoktatást Isten ren­delése szerint igen fontos szolgálat­nak tartjuk, kérjük a szülőket, ke­resztszülőket, nagyszülőket, hogy a keresztcléskor vállalt hitbeli kö­telességüknek megfelelően bizto­sítsák gyermekeik, unokáik lelki fejlődését. Adja meg a mi Urunk, hogy a most induló tanévben minél több gyerek kezdje és folytassa a hitok­tatás keretében lelki ébredését! Szakady Géza hitoktató Nyíregyháza A finn Missziói Ház lakója voltam... nak és a békének a cserkésztörvé­nyek szellemében való erőteljes hangsúlyozását és gyakorlását Domszky András főiskolai tanár, táborparancsnok vezetésével. A megnyitó ünnepségen Zimányi Tibor országgyűlési képviselő az igazi hazafiságról és a helyes törté­netszemléletről beszélt a fiatalok­nak, miután Bodolay Géza orszá­gos elnök üdvözölte (mindketten a náciellenes egykori diákmozgaom tagjai voltak, majd később éveket töltöttek a bolsevisták internálótá­boraiban, ill. börtöneiben: jelenleg a Magyar Nemzeti Ellenállási Szö­vetség vezetői), és köszöntve a tá­­borozókat, megnyitotta az emlék­tábort. Meglátogatta a tábort több közéleti személyiség, köztük az egyházak képviselői is. Hegedűs Lóránt, a Református Zsinat püs­pök-elnöke 19-én tartott istentisz­teletet, és megáldotta a táborozó csapatok zászlait. Hat hetet tölthettem Finnor­szágban a finn evangélikus misz­­sziónál. A Magyar Evangélikus Külmisszió képviseletében jártam kinn. Nagy izgalmak között száll­tam fel a vonatra, pedig többed­szer teszem meg ezt a távot Buda­pest és Helsinki között. Tizennyolc óra vonatozás után hajón folytat­tam az utamat. ■ Megérkezve'"Helsinkibe," kelle- - mes meglepetés várt Seppo Salko úr személyében, aki névtáblával a kezében igyekezett megtalálni a so­­kadalomban. Igazán jó gazdám volt a hat hét alatt szervezett 4500 km minden állomásának összeren­dezésében is. Ő egyébként 20 évig voll Taiwanban misszionárius. Jó volt hallani bizonyságtételét elhí­vásáról. Nem kronológiai sorrendben és nem a teljesség igényével szeretnék néhány állomásomról beszámolni. Legszebb élményeim közé tartozik a konfirmációs táborok látogatása és ezzel az ifjúsági munka tanul­mányozása. Példamutató volf az ifjúsági vezetők munkája, amilyen komolyan vették Istentől kapott feladatukat. Szeretném, ha nekünk is sok ilyen ifjúsági vezetőnk lenne. Részt vettem egy missziói titkári tanfolyamon, mely betekintést nyújtott abba, hogy mi a feladata a missziói titkárnak a gyülekeze­tekben. Mint teológus, élményt szerezhettem arról, hogy az igazi gyülekezeti munka nemcsak a gyü­lekezet belső élete, hanem kitekin­­• ■ Tés a nagyvilágba, Isten hívó szavá­ra figyelő testvéreinkre, ír»-- -v. Csodálatos dolog volt részt ven­ni Savonlinában a Plus Fesztivá­lon. Közel 2000 voltunk 14 ország­ból. (Kár, hogy magyarok min­dössze hárman voltunk.) Három évenként szervezik meg ezt a há­romnapos találkozót ifjúsági, ze­nei, bibliaköri és egyéb foglalkozá­sokkal. A zene és az ige közösség­­formáló erejét tapasztalhattam meg ebben a társaságban. Végigjárva az országot, a magyar kultúrattasétól kapott dia anyag se­gítségével, több helyen mutattam be országunkat és beszéltem az új­rainduló evangélikus misszió életé­ről és terveiről. Ezek közé tartozott éppen a finn misszió segítségével történő magyar jelentkező finn­missziói képzése másfél év alatt. Reméljük, aktív tagja lesz ez a kül­dött a külmissziói munkának. A magam feladatát abban látom ebben a munkában, hogy minél több elhívottat segítsek hozzá szer­vezésemmel, biztatásommal, és imádságommal a missziói munká­hoz. Remélem, • többekkel megoszt­­hatomazitt szerzett tapasztalatokat,, Fischl Vilmos III. évf. teol. hallgató EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN Szeptember 26-án, vasár­nap de. 11 órai kezdettel a TVl-en a miskolci evangéli­kus templomból láthatjuk az istentisztelet közvetítését. Igét hirdet: Sárkány Tibor esperes. A BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 1993. szeptember 4-én 10 órakor tartja TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ISTENTISZTELETÉT. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök MEZÓBERENYBEN: EMLÉKEZTÜNK... HALAT ADTUNK! L ty. A TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT augusztus 20-a alkalmából megyei ki­tüntetéseket adományozott. Közösség­­építő lelkipásztori munkája, társada­lom- és településfejlesztő ténykedése, épülctmcntésben való közreműködése, a Tolna megyei németség és evangéli­kusok értékeinek felkutatása és őrzése, a művelődési és közéleti szerveződések segítése elismeréséül LACKNER ALADÁR gyönki evangélikus lelkésznek Bczerédi István-díjat adományozott. A kitüntetett méltatásában felelős­ségteljes európai gondolkodásra valló közéleti tevékenységét. Tolna megye lakossága számára maradandó értékte­remtő és értékmegőrző munkáját, a tolnai németség, benne az evangélikus gyülekezetek múltjának kutatását, Tol­na és Baranya megyére kiterjedő épü­letmentő munkáját, példamutató igé­nyességgel végzett lelkészi és espercsi szolgálatát emelték ki. Szeretettel kívánunk Lackner Ala­dárnak jó egészséget és Istentől áldást élete és szolgálata további szakaszára e kitüntetés alkalmából. Egyházközségünkben negyvenhat éve ünnep a július 29-hez legközelebb eső vasárnap. Ebben az évben augusztus 1-jén gyülekezhettünk össze több mint háromszázan: nemcsak a városban élők, hanem azok is, akik a fővárosban és az ország minden részén élnek, sőt határainkon túlra sodródott testvéreink is többen „hazajöttek" ünnepelni, emlékezni. Ünneplésre, hálaadásra azért van okunk, mert 1947-ben ezen a napon térhettek vissza azok a fiatal testvéreink, akiket 1945 januárjában messze keletre hurcoltak származásuk miatt. Akkor ez a nap egybeesett egyházközségünk 202. születésnapjával. Ez a máso­dik születésnap az elsővel szinte egyenértékű, mert ha a Szabadító Isten nem adja nekünk ezt a csodálatos szabadulást, akkor gyülekezetünk ma nem élne. Mind­nyájunknak van oka a hálaadásra, de a hálátlanság miatti bünbánatra is. Nekünk szól Urunk kérdése: a kilence hol van? Engedje meg Szabadító Urunk, hogy minél többen megtapasztaljuk a teljes szabadítást Jézus Krisztus által. Ez az. ünnep az emlékezés napja is, azokra, akik nem térhettek vissza az elhurcolt 561 fős csoportból. 53 testvérünk nyugszik jeltelen sírban messze idegen­ben. Nekik most került a nevük márványtáblára és a város Hősök-szobrának talapzatára. Az emléktábla leleplezésénél a város polgárai, gyülekezetünk tagjai és vendégei ökumenikus istentisztelet keretében imádkoztak azért, hogy minél kevesebb legyen az emberi bűn okozta értelmetlen halál! Az ünnepi hálaadóistentisztelet igchirdclési szolgálatát az elhurcolás nyomorú­ságát és a Szabadító Isten hatalmát átélt sorstársunk hitvestársa végezte a 126. Zsoltár alapján. A város főterén lefolyt ökumenikus istentiszteleten helységünk minden felekezetének lelkésze szolgált. „Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezzünk!" -r -a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom