Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-09-05 / 36. szám
EMLÉKEZZETEK, EMLÉKEZZÜNK! Hitoktatásunk színgazdagsága Európa Nap '93 néven ez évben is megrendezték azt az emléknapot, mely a vasfüggöny lebontására, a nyugati határ megnyitására, az Európa felé lépő Magyarország első lépésére emlékeztet. Az egyházak képviselői igehirdetésben szóltak híveikhez. Evangélikus egyházunk nevében Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész vett részt és az alábbi igehirdetést tartotta: „Emlékezzetek..., hogy ti egykor pogányok voltatok, ún. körülmetéletlenek a körűimétőltek szerint..., abban az időben... Isten nélkül éltetek a világban..., most pedig Krisztus Jézus... a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést..., hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához (Ef 2,11-18). Emlékezzetek, emlékezzünk! A tegnapi ellenségeskedés az ösegyházban megszűnt a Krisztusban. A harcok lelohadtak, a pogány és zsidó keresztények közti kezdeti egyházpolitikai küzdelem a múlté. Mindannyiuk közös hite alapján - végérvényesen. Az inkább közeli, mint távoli utócsatá: rozások nem téveszthetnek meg senkit, azok újbóli feléledése vétkes, mihaszna igyekezet. Nincs tehát többé létjogosultságuk a múltbéli ellentéteknek, a vitatható árnyalatok felnagyítása nem nyújt segítséget a gnosztikusoknak sem, mankót sem jelent egyéni, közösségi, avagy földajzi értelembe vett '„térségi” azonosságtudat megfogalmazásához. Elérkezett az ideje a pogánykereszténység öneszmélésének. Ez az általam választott Pál apostoli szöveg mondanivalójának főbb irányvonala. Emlékezzetek, emlékezzünk! A „közeliek” és „távoliak” megkülönböztetése egykoron nem korlátozódott zsidókra és pogányokra, hiszen Izráelen belül is ismert volt a kettősség: a „közeliek” az Isten közelében lévő igazak, a „távoliak” az ellene vétett istentelen izraeliták. A hitben járó zsidóság alapmagatartása volt az Istenükhöz erőszakkal közeledők elutasítása és az erőszakkal eltávolítottak közeledésének előmozditása. A vallási vezetők szembeforultak azzal a néphitben meghonosodott gondolkodásmóddal, amely szebánat szava lehet! Megváltjuk és szégyelljük: a diktatúrák idejében nem tettünk meg nyugaton minden tőlünk telhetőt a kelet-középeurópai térség népeinek szabadságáért és korrekt egyházközi kapcsolatok biztosítása ürügyén gyakorta megalkudtunk. Amikor pedig e térség népei kivívták a maguk számára a szabadságot, akkor elzárkózunk tőlük. Önzőn féltjük kenyerünket, megszerzett jólétünkért aggódunk. Ellenükben növeljük biztonságunkat és szítjuk a bizonytalanságot. Olyan törvényeket hozunk, amelyek hatályba lépése törvényes lehetőséget biztosít a végrehajtó közegek idegenellenes ügybuzgóságának kiélésére. Nyugati önzésünk az égre kiált. Ezért ma ezt megváltjuk és szégyelljük, Istenünktől és tőletek, akik a határ másik oldalán éltek: bocsánatotokat kérjük! Barátaim, emlékezzünk! A hálaadás napján az egyház másodszor sajnálattal állapítja meg, hogy tegnapi, Istentől megítélt vélemények nyugaton szabadon tovább élhettek, s a határnyitás következményeként most korlátlanul beözönlöttek. Ezek szükségtelen gondözönt, terhet jelentenek népnek, nemzetnek egyaránt. Ebben az összefüggésben szóvá kell tennünk és helyre kell igazítanunk azt a sorainkban odaát nemrég megfogalmazódott vélekedést, mely így mond: „a nyugat-magyarországi német nyelvűek erőszakos kitelepítése (1946) miatt nehézkes a magyarok rint az a család, amely közelinek mondta magát a Jordánon túl, az 3 burgenlandiak és áthozható, vagyis betelepíthető: _ míg a'iís'ztata'fánnak tartott'Jonja-'" non túli, amennyiben sikerült neki hívás nélkül átkerülni a határon, kiutasítandó volt az országból. Emlékezzetek, emlékezzünk! A magyar nyelvterület nyugati, határon túli pereméről közétek jött mai prédikátort az idei Európa Nap hálaadó istentiszteletén szégyenérzet fogja el. Nem tudja feledni a lebontott vasfüggönyt, nemcsak azért, mert az azt kijátszók között élte le eddigi munkás között lerombolt kapcsolatok helyreállítása”. Az egykori csehszlovákiai, lengyel- és magyarországi népi németek kitelepíttetésével kapcsolatban messzemenően történetietlennek látszik és céltudatosnak tűnhet, Truman, Attlee és Sztálin 1945. augusztus 2-án a Potsdami Egyezményben lefektetett döntésének elhallgatása. Egyidejűleg a végrehajtás felelőssége alól nem lehetnek kibúvóink. Sőt, az is valószínű, hogy egyes vakbuzgók egyéni érdemükként könyvelték el a történteket, tán jópontokat gyűjtve maguknak kül- és belhoni feletteseik előtt. Ne feledjük azonban, hogy a negyvenes években - ezt megelőzően - már voltak kitelepítések Magyarországon, s ebben tán egyenruhában - idebent és/vagy odaát - határon túliak is részt vehettek. Amíg viszont a németek kitelepítésénél „csak” ingó és ingatlan vagyon hátrahagyásáról volt szó, addig a halálmenetekbe besoroltaknál a kérdés „élet vagy halál” volt. Barátaim, emlékezzünk! Annak a magyarországi egyháznak a tudomásával és engedélyével állok most c helyen, amelynek tegnapi vezetői között olyanok akadtak, akik egykoron a berlini falnál áldáskívánással árulták el Kelet- Európa népeit, békemünek mondva azt, ami sebeket, szégyent és halált hozott. Hálaadásunknak azért ma az is tartozéka, hogy egyházunk életében ez az időszak a múlté. Emlékezzetek, emlékezzünk! Az egyház akkor hü hivatásához - mondom végül -, ha mindennemű békétlenség ellenében is „békességet hirdet”. Ez társadalmi küldetésének tartozéka. Meglehet: elsődlegesen azok értik meg e szavát a mai magyar társadalomban, akik azt készek megélni parlamentben és önkormányzatokban is, s akik a politikai pártok peremein helyezkednek el. Meglehet: az ő hajnaluk jött el, hiszen ők könnyebben tudnak a szomszédnak kezet adni. Emlékezzetek, emlékezzünk! Legyünk kéznyújtók és kinyújtott kezet mindig elfogadók ( .............. Jamboree-emléktábor Bélapátfalván közéleti szolgálatát. Miklóshalmán ott áll az intő, figyelmeztető emlékmű, de ez a szobor engem - valahányszor megközelítem Hegyeshalom felől jövet - ma már a leleplezését követő hónapokban, a határ másik oldalán felépített osztrák /^függönyre emlékeztet. Emezt is gépfegyveres egyenruhások biztosítják, csupán most a másik oldalon állnak. Barátaim, emlékezzünk! A hálaadás napján ezért az egyház szava elsődlegesen csak a bün-A Magyar Cserkészcsapatok Szövetsége, amely 1990 óta a genfi központú Cserkész Világszervezet (WOSM = World Organisation of the Scout Movement) másik elismert magyar tagja, az MCSSZ-hez hasonlóan szintén megrendezte a maga - mintegy 400 hazai és külföldi cserkészt összegyűjtő - jamboree-emléktáborát. Minthogy a gödöllői előkészületekből - a cserkésztestvériség nagyobb dicsőségére - kihagyták ezt a szándéka szerint korszerűbb, ugyanakkor az alapító Bí-Pí elgondolásaihoz és a magyar cserkészet értékesebb hagyományaihoz jobban ragaszkodó szövetséget, ez az emléktábor augusztus 12-től 22-ig Bélapátfalván, festői környezetben idézte fel a 60 év előtti szép világtábor emlékét. Feladatul vállalta a tábor a mai Európát leginkább foglalkoztató környezet- és természetvédelemnek, valamint a népek barátságá-A pihenés haszna Sajnos, sok olyan ember van, aki mindig mindent fordítva szeretne látni, tudni és csinálni. Egyházban is, gyülekezetben is. Mindig úgy nem jó, és az nem jó, ahogyan van, pedig így tartozik bele a rendbe, sőt szükséges is. Nyáron szeretne kazánfűtő lenni és télen kőműves. Nyár volt! Most már nyugodtan így - múlt időben. Nyaraltunk! Nyarallak! Mi és Ti! Lelkészek, is, nemcsak államiak, vállalkozók, iparosok, alkalmazottak, hanem egyháziak is. Még mindig gond - nyaralási felmérés szerint még mindig nincs minden fejben a helyén ez a kérdés; a Jelkész szabadságra megy!" Hogyhogy? „Az előd se ment, pedig milyen hosszú ideig szolgált a gyülekezetben" ! Az, hogy ez miért volt így, tudott. A hihetetlenül alacsony fizetés. Hogy miért volt sokáig ugyanígy ? Az ok, ugyanez. Jelenleg mi változott? Az Országos Egyház az egyházi üdülőkben a lelkészcsaládoknak olyan kedvezményt biztosít, hogy üdülhetnek, pihenhetnek, találkozhatnak, beszélgethetnek, kikapcsolódhatnak, tapasztalatot cserélhetnek a lelkészek. Köszönet érte! A hang viszont maradt: „már megint nincs itthon!" „De jó neki!" Temetésnél, esküvőn, más szolgálat esetében még soha nem hallottam. De jó neki, hogy megint temethet. Ha a pedagógus rend szerint történnék sok minden, akkor az egész nyarunk üres lenne. Joggal, hisz sok lelkésznek több hittanórája van a tíz hónap alatt, mint a kötelező pedagógus óraszám. Közben temetünk, esketünk, emberekkel foglalkozunk, vigasztalunk, látogatunk, nyugtatunk, békítgetünk, adókimutatást készítünk, TB befizetési határidőt betartunk, templomot renoválunk, lelkészlakást építünk - az utódnak is - mában a holnapra, s közben kopik a hangunk, romlik az idegrendszerünk, a tűrőképességünk. Közben - észrevétlenül lejár az időnk, nemcsak a szolgálati, nem érjük meg a nyugdíjai! De jó nekünk! Fel lehet vetni a kérdési, de ez nem tartozik ide és messze is vezetne - ki segít nekünk?! Pl. hogy lakjunk valahol, ha nyugdíjasok leszünk, vagy az, aki még marad? Több évtizedes szolgálat után! Nyaraltunk! Most ennek örülünk. Lelkésztqrsakkal, meg másokkal is. Csendben voltunk, aludtunk, pihentünk, kirándultunk, fürödtünk, istentiszteletre mentünk úgy, hogy mást hallgattunk, hisz ezt máskor nem tehetjük. Ez valóban jó volt! Máskor nem tehetjük, hisz több a szószék, mint a lelkész. Erre pedig készülni kell fizikailag, lelkileg, szellemileg egyaránt - tudatosan. Ahogy Luther is tette: „Elmegyek aludni, hogy pihenten tudjam dicsérni az Urat!" Ez a pihenés haszna. Erre kaptuk. Jó, ha a gyülekezet is tudja ezt. Bevallom, jó volt nyaralni. Remélem, hogy sokáig dicsérhetjük még együtt az Urat; gyülekezet és lelkész. Káposzta Lajos „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,18-19) A gyermek törekszik olyan ismeretek felfedezésére, melyet ecL dig nem ismert. Ha bizalmába fogad, érdeklődése nyitott. Ennek elérésére azonban nincs recept. Ezért kell nekünk hitoktatóknak mindig kérnünk Urunkat, tegyen alkalmassá e nagyon komoly feladat elvégzésére. Csak Ő általa és Övele adhatjuk át mindazt, amire gyermekeinknek szükségük van. Napjainkban örvendetes módon lehetőség nyílik arra, hogy az iskolában, sőt már az óvodában is foglalkozhatunk hitoktatással. Az óvódás korú gyermekek érdeklődése a játékon keresztül fokozható. Ezért fontosak az óvodában alkalmazható szerepjátékok, melyek során a kisgyermekek a bibliai történeteken keresztül ismerhetik meg Istent és a templomi szertartások is mindennapjaik részévé válhatnak. így például kedvelt Keresztelő János története és a keresztelési szertartás eljátszása. Az imádkozás, az éneklés, az egyszerű színjátszás, a bábozás kedves mozzanatai az óvodai hitoktató munkának. Egy nagymama mesélte, hogy mióta unokája óvodai hitoktatásra jár - bár a szülők nem imádkoznak - soha nem alszik el imádkozás nélkül. Legutóbb, mikor nála aludt és a szülői környezet hiányzott, elalvás előtt a kisfiú kétszer is imádkozott. Az általános iskolák hitoktatását korcsoportoknak megfelelően osztottuk be az alsó tagozatban. Mivel óvodai hitoktatásban a jelenlegi kisiskolások nem vehettek részt, a velük való foglalkozás szervesen kapcsolódik az előzőekhez, részben ismételve azt. Nagy szerepet kap ezeken az órákon is az Istennel való beszélgétés (ima), a játék és éneklés, de koruknak megfelelően a bibliai történetek mondanivalója, tanulsága, a tárgyi tudás is előtérbe kerül. Hittankönyveink segítik e feladat végrehajtását. A gyermekek kialakuló lelki életének, nemegyszer családi gondjaiknak problémái olyan kérdéseket is felvetnek, melyek a témából adódnak, de eltérnek a tematikától. Például ilyen az elvált szülők iránti szeretet és tisztelet kérdése. Ezekben az esetekben a hitoktatónak az a feladata, hogy a gyermek lelki problémáit segítsen megoldani. A felsőtagozatos gyerekek a hitélet összefüggéseit tisztábban látják és több kérdés merül fel bennük, nemcsak aktualizálják, de analizálják is a hittanórán hallottakat. Pl. felvetették hittanórán az ufók létezését, a világ teremtése kapcsán. Egy-egy jól összeszokott hittancsoport, hitünk és reményünk szerint akkor is együtt maradhat a konfirmáció után, ha nemsokára a különböző középiskolákban folytatják tanulmányaikat. A hitoktatás fontosságát, a feladatok sokszínűségét és nehézségeit az éli át igazán, aki Isten szolgálatába kíván állni. Munkám során felnőttek műszaki oktatásával is foglalkoztam, nyugdíjazásom után Isten megszólító kegyelmét érezve, örömmel vállaltam a szolgálatot, hogy kisgyermekek hitoktatását végezhetem. A gyerekekkel való foglalkozás során éreztem, hogy' a naponkénti felkészülésen túl mindig kérni kell Istent, tegye áldottá a hittanórákat. A felkészülés, a hitbeli feltöltődés örömét biztosította az idén megrendezett katechetikai tanfolyam Budapesten a Teológiai Akadémián. Az előadásokon feltárt bibliai összefüggések, az egyes témákban hitoktatási csoportokban végzett műhelymunka nagyon nagy segítségre lehet mindennapi munkánkban. A reggeli és esti áhítatok a hitbeli felkészülést áldásosán szolgálták. Nagyon jó volt ott lenni, reméljük folytatása lesz Urunk áldásával továbbra is ezen együttléteknek. Mi, akik a hitoktatást Isten rendelése szerint igen fontos szolgálatnak tartjuk, kérjük a szülőket, keresztszülőket, nagyszülőket, hogy a keresztcléskor vállalt hitbeli kötelességüknek megfelelően biztosítsák gyermekeik, unokáik lelki fejlődését. Adja meg a mi Urunk, hogy a most induló tanévben minél több gyerek kezdje és folytassa a hitoktatás keretében lelki ébredését! Szakady Géza hitoktató Nyíregyháza A finn Missziói Ház lakója voltam... nak és a békének a cserkésztörvények szellemében való erőteljes hangsúlyozását és gyakorlását Domszky András főiskolai tanár, táborparancsnok vezetésével. A megnyitó ünnepségen Zimányi Tibor országgyűlési képviselő az igazi hazafiságról és a helyes történetszemléletről beszélt a fiataloknak, miután Bodolay Géza országos elnök üdvözölte (mindketten a náciellenes egykori diákmozgaom tagjai voltak, majd később éveket töltöttek a bolsevisták internálótáboraiban, ill. börtöneiben: jelenleg a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség vezetői), és köszöntve a táborozókat, megnyitotta az emléktábort. Meglátogatta a tábort több közéleti személyiség, köztük az egyházak képviselői is. Hegedűs Lóránt, a Református Zsinat püspök-elnöke 19-én tartott istentiszteletet, és megáldotta a táborozó csapatok zászlait. Hat hetet tölthettem Finnországban a finn evangélikus miszsziónál. A Magyar Evangélikus Külmisszió képviseletében jártam kinn. Nagy izgalmak között szálltam fel a vonatra, pedig többedszer teszem meg ezt a távot Budapest és Helsinki között. Tizennyolc óra vonatozás után hajón folytattam az utamat. ■ Megérkezve'"Helsinkibe," kelle- - mes meglepetés várt Seppo Salko úr személyében, aki névtáblával a kezében igyekezett megtalálni a sokadalomban. Igazán jó gazdám volt a hat hét alatt szervezett 4500 km minden állomásának összerendezésében is. Ő egyébként 20 évig voll Taiwanban misszionárius. Jó volt hallani bizonyságtételét elhívásáról. Nem kronológiai sorrendben és nem a teljesség igényével szeretnék néhány állomásomról beszámolni. Legszebb élményeim közé tartozik a konfirmációs táborok látogatása és ezzel az ifjúsági munka tanulmányozása. Példamutató volf az ifjúsági vezetők munkája, amilyen komolyan vették Istentől kapott feladatukat. Szeretném, ha nekünk is sok ilyen ifjúsági vezetőnk lenne. Részt vettem egy missziói titkári tanfolyamon, mely betekintést nyújtott abba, hogy mi a feladata a missziói titkárnak a gyülekezetekben. Mint teológus, élményt szerezhettem arról, hogy az igazi gyülekezeti munka nemcsak a gyülekezet belső élete, hanem kitekin• ■ Tés a nagyvilágba, Isten hívó szavára figyelő testvéreinkre, ír»-- -v. Csodálatos dolog volt részt venni Savonlinában a Plus Fesztiválon. Közel 2000 voltunk 14 országból. (Kár, hogy magyarok mindössze hárman voltunk.) Három évenként szervezik meg ezt a háromnapos találkozót ifjúsági, zenei, bibliaköri és egyéb foglalkozásokkal. A zene és az ige közösségformáló erejét tapasztalhattam meg ebben a társaságban. Végigjárva az országot, a magyar kultúrattasétól kapott dia anyag segítségével, több helyen mutattam be országunkat és beszéltem az újrainduló evangélikus misszió életéről és terveiről. Ezek közé tartozott éppen a finn misszió segítségével történő magyar jelentkező finnmissziói képzése másfél év alatt. Reméljük, aktív tagja lesz ez a küldött a külmissziói munkának. A magam feladatát abban látom ebben a munkában, hogy minél több elhívottat segítsek hozzá szervezésemmel, biztatásommal, és imádságommal a missziói munkához. Remélem, • többekkel megoszthatomazitt szerzett tapasztalatokat,, Fischl Vilmos III. évf. teol. hallgató EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN Szeptember 26-án, vasárnap de. 11 órai kezdettel a TVl-en a miskolci evangélikus templomból láthatjuk az istentisztelet közvetítését. Igét hirdet: Sárkány Tibor esperes. A BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 1993. szeptember 4-én 10 órakor tartja TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ISTENTISZTELETÉT. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök MEZÓBERENYBEN: EMLÉKEZTÜNK... HALAT ADTUNK! L ty. A TOLNA MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT augusztus 20-a alkalmából megyei kitüntetéseket adományozott. Közösségépítő lelkipásztori munkája, társadalom- és településfejlesztő ténykedése, épülctmcntésben való közreműködése, a Tolna megyei németség és evangélikusok értékeinek felkutatása és őrzése, a művelődési és közéleti szerveződések segítése elismeréséül LACKNER ALADÁR gyönki evangélikus lelkésznek Bczerédi István-díjat adományozott. A kitüntetett méltatásában felelősségteljes európai gondolkodásra valló közéleti tevékenységét. Tolna megye lakossága számára maradandó értékteremtő és értékmegőrző munkáját, a tolnai németség, benne az evangélikus gyülekezetek múltjának kutatását, Tolna és Baranya megyére kiterjedő épületmentő munkáját, példamutató igényességgel végzett lelkészi és espercsi szolgálatát emelték ki. Szeretettel kívánunk Lackner Aladárnak jó egészséget és Istentől áldást élete és szolgálata további szakaszára e kitüntetés alkalmából. Egyházközségünkben negyvenhat éve ünnep a július 29-hez legközelebb eső vasárnap. Ebben az évben augusztus 1-jén gyülekezhettünk össze több mint háromszázan: nemcsak a városban élők, hanem azok is, akik a fővárosban és az ország minden részén élnek, sőt határainkon túlra sodródott testvéreink is többen „hazajöttek" ünnepelni, emlékezni. Ünneplésre, hálaadásra azért van okunk, mert 1947-ben ezen a napon térhettek vissza azok a fiatal testvéreink, akiket 1945 januárjában messze keletre hurcoltak származásuk miatt. Akkor ez a nap egybeesett egyházközségünk 202. születésnapjával. Ez a második születésnap az elsővel szinte egyenértékű, mert ha a Szabadító Isten nem adja nekünk ezt a csodálatos szabadulást, akkor gyülekezetünk ma nem élne. Mindnyájunknak van oka a hálaadásra, de a hálátlanság miatti bünbánatra is. Nekünk szól Urunk kérdése: a kilence hol van? Engedje meg Szabadító Urunk, hogy minél többen megtapasztaljuk a teljes szabadítást Jézus Krisztus által. Ez az. ünnep az emlékezés napja is, azokra, akik nem térhettek vissza az elhurcolt 561 fős csoportból. 53 testvérünk nyugszik jeltelen sírban messze idegenben. Nekik most került a nevük márványtáblára és a város Hősök-szobrának talapzatára. Az emléktábla leleplezésénél a város polgárai, gyülekezetünk tagjai és vendégei ökumenikus istentisztelet keretében imádkoztak azért, hogy minél kevesebb legyen az emberi bűn okozta értelmetlen halál! Az ünnepi hálaadóistentisztelet igchirdclési szolgálatát az elhurcolás nyomorúságát és a Szabadító Isten hatalmát átélt sorstársunk hitvestársa végezte a 126. Zsoltár alapján. A város főterén lefolyt ökumenikus istentiszteleten helységünk minden felekezetének lelkésze szolgált. „Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezzünk!" -r -a