Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-31 / 5. szám
10 24. Attila 'Bali.' fockd «d, imás' e- 10. r<5 M. ria u, lér 4, úrv.) '«er; •) dr. ;je2rs ~ ÜII. 1-33. S7/b. 'II *rn. ----Italy öbi. b/oy abó Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1993. JANUÁR 31. vízkereszt utáni NEGYEDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Átkozott az az ember, aki emberekben bízik, mikor önmagában sem bízhatik senki, mert maga is csak ember. Augusztinusz ÁRA: 25 Ft SilLtJOMBMias A TARTALOMBÓL A LEGDRÁGÁBB KINCS A GYERMEK ASZÓDI DIÁK VOLTAM JÉZUS SÖTÉTBEN IS MEGTALÁL ÖRÖKSÉG ÉS KIBONTAKOZÁS KÖZÖTT Evangélikus identitás a vallásosan pluralista világban A/ omszki imahu/ Feltámadt gyülekezetek Keleten A korábbi Szovjetunió széthulása, új államok keletkezése, de fő;éppen a demokratizálási folyanat következményeként sorra tártadnak fel, születnek újjá evangéikus egyházak e területen. A római KALME konferencia «számolójában ígéretet tettem ara. hogy az ott elhangzott beszállótok (és azóta érkezett hírforrá;ok) segítségével bemutatok nétány kisebbségi evangélikus egylázat. A nemzetközi egyházi irodalomban eleinte DELKRO névvel jelölők azokat a nagyrészt német ereién! egyházakat, melyek a mai :ÁK területén talpraálltak. (Deutche Evangelisch-Lutherische Kirhe in Republiken des Ostens.) ( prágai Európai Egyházak Konerenciáján jelentette be Harald Kalnins püspök, hogy ezentúl a hi/atalos elnevezés: Evangelisch.utherische Kirche in den Repubiken von Euro-Asien. Ezzel nyílián az egyetemességet fejezik ki, nivel nem mindenütt németek az ivangélikusók, és a terület átnyúik Ázsia területére is. Négy egyházkerületre osztották cl a területet: Kazahsztán, Oroszország Uráítól nyugatra eső része. Oroszország líráitól keletre eső része és Ukrajna. A nehézséget az okozza, hogy nincs kiképzett lcl<ész és igehirdető. Magasabb egyíázi vezetőket is nagyobbrészt Nénetországból telepítenek át. így izolgál Omszkiban Nikolaus Schneller szuperintendens (szolgálatára lézve több, mint esperes, közelebb ill a püspök szolgálatához). Omszkbdn épül az első evangélikus nagy épületkomplexum 1917 óta. Egyesek szerint egészen 1900- g mehetünk vissza a számolásban. 1992. május 12-én volt az oroszországi evangélikusok nagy napja, tinikor az Irtisz folyó partján épiió templom és hozzátartozó egyéb épületek első kapavágását megtet:ék. Az egyházi központban lel(észlakás, más szolgálati lakások, ■s egész sor kisebb-nagyobb terem épül. hogy méltó legyen egy egyhán központhoz. Harald Kalnins püspök végezte íz ünnepi szertartást és azon részt /ettek a terület és a város vezetői /alamint az Orosz Ortodox Egyház képviselői is és számosán küloldről. különösen is a német egyháztól. Az építkezés mögött a Hannoveri Tartományi Egyház ill. természetesen más egyházak adományait is ök adminisztrálják. Egy omszki építkezési vállalat végzi a munkálatokat és 1993 őszére ígérik elkészültét. Ezeknek az egyházaknak nagy segítségre van szükségük. Személyes kapcsolatokra, erősítő szóra, lelkészképzésre, bibliákra és énekeskönyvekre, általában sajtótermékekre. A németek rendszeresen végzik a segítségnyújtást, ebben különösen nagy szerepet vállalt a Luther Márián Szövetség Erlangenhől. Októberben 12 tonnányi legszükségesebb irodalmat, bibliákat, gyermekbibliákat, énekeskönyveket, prédikációs és áhítatos könyveket szállítottak német és orosz nyelven. Az orosz nyelvű irodalomra különösen a fiatalok miatt van szükség, akik már nem beszélnek németül. Ezeken kívül vittek még úrvacsorái készleteket és a gyülekezeti munkához szükséges irodai felszereléseket, többek között Alnui-Atábi\, ahol egyházi segélyezési irodát nyitnak. A szállítást egy egykori kolhozigazgató, Alexander Pfaffenrot végzi kamionnal. Két éve repatriált Németországba. Eddig nyolc utat tett meg ezen az útvonalon. Szentpétervárról (egykori Leningrad) is van jó hírünk. Újév napján tartottak először istentiszteletet a Szent Péter-templomban. melyet 1930-ban zártak be. Később a város „legszebb uszodáját” üzemeltették benne. Most visszakapta az egyház. Hír szerint ezt a szertartást is Kalnins püspök végezte. Még egy eseményről tudunk, mely Szentpéterváron történt. 1992. október 31- én a „Luther-napok” keretében a Szent Anna-teniplomban Bach: Erős vár a mi Istenünk kantátáját adta elő egy kórus. A moszkvai Bach-zenekar működött közre a nálunk is jól ismert stuttgarti Helmut Rilling professzor vezényletével. Kiállítást is rendeztek a városi könyvtárban „Luthertum im St. Peterburg” címmel és tartalommal. A németországi egyház valóban nagy figyelmet fordít a keleti testvéregyházakra. Kalnins püspök több gyülekezetbe iktatott be Németországból származó lelkészt. Szentpéterváron április 26-án a Szent Anna-templomban iktatta be Frank Lotichiust esperesként, aki az Észak-elbai Tartományi Egyházból érkezett. Kaliningrad (Königsberg) esperese június 7-én foglalta el hivatalát. Kurt Beyer drezdai hivatalát cserélte fel ezzel a vállalásával. Vlagyivosztokban is összegyűlt egy evangélikus gyülekezet, ennek gondozására Kalnins püspök és Schneider szuperintendens Manfred Brockmann lelkészt küldte ki, aki szintén az Észak-elbai Tartományi Egyházból jött ide. A kikötővárosegyházi épületeit, melyek évtizedeken keresztül múzeumi célt szolgáltak, visszakapta a gyülekezet. A tanácsolást és látogatást is komolyan veszik a németek. 1992-ben dr. Heinrich Rathke mecklenburgi nyugdíjas püspök tartott „püspöki vizitációt” a FÁK területén. Útleírása szerint 25 000 km-t tétt meg különböző közlekedési eszközökön, 35 gyülekezetét látogatott meg, főként Kazahsztán területén. Szibériában kb. 2 millió német él. Ezek közül mintegy 100 ezren 500 gyülekezetben élnek gyülekezeti életet. Gondozásuk az Omszkban épülő egyházi központ segítségével lesz intenzívebben megoldható. Közli: Tóth-Szöllfts Mihály A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM felvételt hirdet az 1993/94-es tanévre nyolcosztályos gimnáziumi tagozatának első évfolyamára, jelenleg az általános iskola 4. osztályba járó, evangélikus, gyülekezethez kötődő, hittanoktatásban részt vevő tanulók számára. A jelentkezési lapok az iskolában (ideiglenes címe: 1051 Bp. Arany János u. 10.), a Deák téri és más budapesti lelkészi hivatalokban vehetők át. Kollégiumot egyelőre nem tudunk biztosítani, de szívesen fogadunk vidékieket is, ha a bejárást meg tudják oldani (például a már, illetve jövőre bejáró nagydiákokkal együtt közlekedve). Felvételi beszélgetésre április folyamán kerül sor, a jelentkezés határideje 1993. február 28. Kérjük a lelkésztestvéreket, hogy ezt a felhívásunkat istentiszteleti és más gyülekezeti alkalmakon hirdessék meg. a Deák téri Evangélikus Gimnázium Igazgatótanácsa Ezzel a címmel rendezte meg a Martin Luther Bund szokásos januári tanulmányi konferenciáját Bad Segebergben. Mint minden alkalommal. meghívták a szórványban élő evangélikusság képviselőit is. Budapestről dr. Harmati Béla, dr. Szabó Lajos és jómagam utaztunk együtt, Cscprcgi Zoltán pedig, aki Erlangenbcn folytat tanulmányokat, „mitarbeiterként" vett reszt a konferencián. Egy néhány soros beszámoló egy négynapos konferenciáról csak színeketés-talán maradandó benyomásokat tud közvetíteni. Ha feltétlenül ki akarok emelni egy minden élményt átfogó jelzőt, talán ezt választom: izgalmas. Izgalmas volt személyesen megismerni a Martin Luther Bund veteránjait és aktív felelőseit, azokat az embereket, akik ráébredtek arra, hogy helyzetük, hogy jóléti államban élnek, nem kiváltság hanem feladat, s évek-évtizedek óta, időt és pénzt nem kímélve, keresik a gazdaságilag-szervezetilcg hátrányos helyzetű evangélikus részegyházak leleményes segítségének módjait. Zárt határon átcsempészett csomagtartónyi könyvtől kezdve, újjáéledő intézmények, egyházi beruházások működésének finanszírozásáig, ajándék Lutherkabáttól (az enyém is onnan való) tanulmányi ösztöndíjakig sok mindent jelent a segítség. Sokáig mi tehát Magyarország és Erdély voltunk a végállomás, a keleti határok megnyílásával viszont elérhetővé lettek a volt Szovjetunió területén élő egészen elszigetelt evangélikus gyülekezetek: a Bund most minden erejét az ő felkutatásukra fordítja, mi pedig átmenő bázisa lettünk ennek a folyamatnak. A Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) az 1993/94-es tanévtől megkezdi a nyolcosztályos középiskola kiépítését. Első lépésként ebben a tanévben gimnázium alsó tagozatának első osztályát (10-11 éves korú tanulók) indítja el. Az iskolába kizárólag erre a célra rendszeresített űrlapon lehet jelentkezni. Ehhez lelkészi ajánlást kell mellékelni (a nem evangélikus vallásunknak is). Az űrlapok az iskola portáján és a/, evangélikus gyülekezeteknél szerezhetők be. A jelentkezőket ismerkedő beszélgetésre fogják behívni. A jelentkezés határideje: 1993. február 10. Izgalmas volt a két elméleti előadás, melyek az evangélikus egyház és az új vallásos mozgalmak találkozásának tanulságaival foglalkoztak. Mindkettő igen kritikus volt az általános evangélikus gyakorlattal szemben, arról mint paszszívról, védekezőről beszélt, amely nem tud mit kezdeni a megújuló vallásos igénnyel. Argaard dán professzor - ősz körszakállával leginkább viking hajóskapitányra emlékeztetett - merész párhuzamot vont a szexualitás és a vallásos igény között: mindkettő veszélyes, mindkettőnek vannak diabolikus mélységei, de mindkettőre szüksége van a teljes emberi életnek. Vogelmann. a vendéglátó Akadémia igazgatója az evangélikus istentiszteleti és igehirdetési nyelvről beszélve annak mélységét hiányolta, s a kibontakozáshoz többek között a nálunk teológiai érdeklődéséről kevésbé ismert Kierkegaard-t hívta segítségül. Izgalmasak voltak Gottfried Voigt berlini professzor bibliamagyarázatai. A történetkritikai módszer legjobb hagyományai szerint, a kereszt teolgiájának felfedezéseihez ragaszkodva megéreztette velünk, hogy hitünk nem vakhit, s nem valami általunk választott tekintélyhez való görcsös ragaszkodás, hanem az élő Istenhez kötő élő, szeretetteljes kapcsolat. Idős korát meghazudtoló frissessége élményszerüen garantálta szavai igazságát. Izgalmas volt szerda délutáni hamburgi látogatásunk, ahol többek között egy kísérleti gyülekezetét ismertünk meg. Az Osterkirche környékén tíz év alatt kicserélődött a lakosság, a német evangélikus őslakosok helyére török vendégmunkások költöztek. A tíz évvel ezelőtt konfirmáló nyolcvan gyermekkel szemben ma kelten járnak konfirmációi előkészítőre, ugyanakkor huszonötén vesznek részt a Korán-tanfolyamon. Más közösségi alkalmak híján az új lakók közül többen - különösen fiatalok - az evangélikus gyülekezet alkalmait kezdték látogatni, eg^ sor feszültséget támasztva ezzel a gyülekezet vezetőségében: hiszen mohamedánok maradnak, nem fizetnek stb. Élesen vetődött fel tehát a kérdés: kiért él az evangélikus gyülekezet, csak a tagjaiért, vagy az egész helyi közösségért, s ha kibővül a mozgástér, mik a közösségi élet játékszabályai? A kísérlet számunkra is érdekes, hiszen a lakosságcserék vagy a cigány lakosság lassan növekvő aránya néhány hagyományosan evangélikus településen ugyanezeket a kérdéseket veti fel. Izgalmas volt végül a szórványban élő evangéliusok képviselőinek a beszámolója egyházaik útkereséséről. Toomas Paul tallinni professzor az észt egyház helyzetének rendezetlenségéről szólva elmondta. hogy pontos vallásügyi törvény híján a nemzeti egyház nem kap védelmet az anyagilag jóval erősebb-vonzóbb külföldi missziós csoportokkal szemben, de áz egyház belső életében is nehezen talál azonosságára, az észt lelkészek egyelőre mindent megáldanak, ami megáldható. (Ez persze, még mindig jobb. mintha azt is megáldanák, ami nem áldható meg, tette hozzá derültséget keltve cgv hozzászóló.) Harmati Béla ismertette az elmúlt évek változásait, s beszét arról is, hogy az általános és jogi szóhasználatban még nem került helyére az egyház és a vallás valódi jelentése: buddhista csoportokat is egyházként tartanak számon, sőt, ha száz plusz egy boszorkány vallási alapon megszervezi magát, a jelen törvények között ők is megkaphatják az egyházak közé a besorolást. Michael Gross nagyszebeni püspöki segédlelkész előadásából csak egy kérdést emelek ki: hol kezdődik a Balkán? Kis-Jugoszlávia határán, a Kárpátokon túl, Biharkeresztesncl, Hegyeshalomnál, vagy éppen Hamburg török-lakta negyedeiben? A Balkán - mint fenyegető lehetőség - egész Európa kérdése, a miénk is - s egy kicsit rajtunk is múlik, hogy levesse a félelmetes képzettársítást. Ennek tudatosításához is hozzájárult a konferencia. Cscprcgi András A bolond gazdag - és mi Dr. Viador Pál caracasi gyülekezeti elnök igehirdetése l.k 12.16-21 alapján, 1992 októberében. (libben a venezuelai magyar protestáns eklézsiáiban 40 éves fennádlása óta egyetlen istentisztelet sem maradt el lelkész Idján, mert több presbiter is kész volt igeszolgálatra.)' Példázatunk dúsgazdag emberét Isten nevezi bolondnak, mert életét kizárólag vagyonának növelése tölti be. A nagy csűr, a hatalmas gabonaraktár valahogy a kielégíthetetlen mohóságot is példázza. Azt a nagyravágyást, mely a régi görög mondákban majdhogynem az istenekkel való versengés felé vezetett. A bibliai bábeli torony közismert kepe ennek, de érdekes módon maga a történelem is sok példát mutat fel. Napóleon nagynak nevezett serege, a Grandi^ Armée, melyet az. orosz tél győzött le. Vagy a spanyol király nagy armadája, melyet az. Északi-tenger vihara vert szét. További példák erre a hatalmas császár és a „mindenható” középkori pápa, a világbirodalmak, melyek éppen úgy eltűntek a történelem homályában, mint a büszke kínai császár életnagyságú agyagbábukból álló hadserege, a grandiózus mezopotámiai templomok, melyeket az idő és a sivatag homokja temetett cl, vagy az őserdő-benötte maya épületek. Amit mi, emberek nagynak tartunk, nem szükségszerűen nagy Isten szemében. Ő más mércével mér, és ha a példákra gondolunk, minden becsvágyunkba legalábbis egy kis alázat kell, hogy vegyüljön. Feltűnik a példázatban az is, hogy csak két szereplője van: a gazda és a csűr - mert azok a szavak, melyeket Jézus atyja szájába ad, a történet befejezése után hangzanak cl mint morális következtetés vagy következmény. Nem szerepelnek sem a gazda családja, sem barátai, sem ismerősei, de még szolgálói sem. Mindezek mintha mellékesek vagy elhanyagolhatók lennének. Még Istenre sem gondol a bolond gazdag, csak a csűrre és a benne felhalmozható hatalmas gabonamennyiségre. Eszembe jut az egyik nagy amerikai cégnek az igazgatója. Többször járt itt Venezuelában, sok ezer alkalmazottat vezetett, és hihetetlen energiával napi 14 órát dolgozott,'s másnap reggel ismét nekiállt a munkának. Mondhatnám, fáradhatatlan volt, és persze a jövedelme is ezzel volt arányos. Egyszer elmondta, hogy ez lesz az utolsó üzleti utazása. Pár hónap múlva eléri a kötelező nyugdíjazási korhatárt. Másfél évvel később meglátogattam szép nagy kertes floridai villájában. Elpanaszolta, hogy nem tud mit kezdeni idejével. Barátságok megalapozására sohasem ért rá, gyermekei felnőttek és szétszéledtek, még csak egy hobbit sem fejlesztett ki magának, mert egyetlen kedvtelése a siker volt. Egy évvel később, rohamosan öregedve, elhunyt. Talán az a magyar kifejezés lenne a legtalálóbb, hogy életunt volt. Ő is egy ilyen csűr-ember volt. megtöltötte tárházát sikerrel, anyagi karrierrel, s amikor ez egyszerre eltűnt, saját lelkében kongó űrrel találta magát szemben. Néhányan még idejében rádöbbennek arra, hogy nem ez a helyes út. Az ötvenes évek elején egy sikeres marxista költő, Benjámin László egyszerre egy nagyon kevéssé materialista versben fejezte ki ezt a felismerést: mert fogtam én a siker pilleszárnyát s nem boldogabb, de lettem tőle gyávább maszattá rondáit ujjamon a liiinpor mind kínná torzul, ami nem lelt kínból. Az utolsó sorban talán a nagypénteki kínhalál után következő húsvéti feltámadásra célzott, de az első három sora mintha a mai elmélkedés alaphangját adná meg: nem boldogabb, de lettem tőle gyávább. Mi is az ilyen csűr-embernek az egyik jellegzetessége? Talán az, hogy soha sincsen ideje mást'a, mint a sikerhajszolásra. Persze, a lusta emberre is mondhatnánk, hogy a semmittevés miatt nem ér rá semmire, de a csűrembernél ez nem egyszerű kifogás. Annyira belemerül a sikerimádatba, hogy kizárja magából az élet nagy részét. Nem is gondol arra. hogy például néhány évvel ezelőtt Magyarországon két állásban is dolgoztak emberek, és mégis volt idejük baráti kapcsolatokra, családra és a vasárnapi templombajárásra. Vagy arra, hogy az ötvenes évek elején itt is milyen kemény munkával kellett mindannyiunknak megkeresni kenyeret, és mégis volt energia arra, hogy gyülekezetét alapítsanak elődeink, fel is virágoztassák, megindítsák az immár negyvenéves egyházi lapot, hogy nőegylctet alapítsanak, elkezdjék az öregek és a betegek támogatását. Hazugság, vagy legalábbis önámítás tehát azt mondani, hogy semmire sincsen időm. Ha nem akarjuk, hogy a siker pilleszárnyától mi is csak boldogtalanabbak legyünk, dobjunk ki életünkből egy s más ballasztot, és egyszerre ráérünk arra. hogy eljárjunk a templomba, és hogy segítsünk a gyülekezeti munkában. Szerencsére sokan vannak, akik idejüket és munkájukat sok kis „csűrben" helyezik cl. és a megélhetéshez szükséges munka mellett olt vannak a nöegyleti csűrben, a gyülekezeti csűrben, és Istendcmplomának tárházában. Sokan vannak ilyenek, és éle tűk. lelkűk gazdagabb lett ettől. Sokan vannak, de nem elegen. Több csűrember kellene, de azt is mondhatnánk, hogy életük cs lelkűk boldogabbá, mcgclégcdcttcbbé tételéhez őnekik is szükségük volna valami bensőséges, szolgáló közösségre, a nyitott templomkapura, mely várja és hívja őket: Gyere, mert holnap talán már késő! Annak, aki elveszti a kapcsolatát Istennel és a közösséggel, előbb-utóbb megromlik a kapcsolata saját magával is. Mint az én vezérigazgató barátomnak. Egyszerre értelmetlen, céltalan lett az élete, elégedetlen lett saját magával, mert életének nagy gabonáraklára üresen kongott, omladozott. Hadd idézzek itt egy bibliai mondatot. mely tömörebben, szebben cs mélyebben fejezi ki azt. amit ez a prédikáció csak gyatrán tud kimondani: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket és csclckszi. hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek és nekidőltck annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára voll alapozva" (Máté 7,24-25). Hisszük, hogy a mi gyülekezetünk is. bár kicsi, de kősziklára van alapozva. Az. ige kősziklájára
