Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-29 / 35. szám
D h Ki '1 \ I H í i * m Ú1 ?í Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 29. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP * 11 * * V ÁRA: 18 Ft A helyes pedagógiai csillagnak Bethlehem felé kell vezetnie minket. Lorenz Keller ír. " i U * tí 'l-IV fi 4 a >> 'i 0. 9 L s. 9 c ii a i3 3. t “ A TARTALOMBÓL ” BALASSAGYARMATI IFJÚSÁGI KONFERENCIA HA Ö VELÜNK, KI ELLENÜNK JAMBOREE A Deák téri Gimnázium „ Toleranciát és keresztyén humanizmust hirdetett ” Emlékezés Kollár Jánosra 0 J. Augusztus elsején délután istentisztelet keretében 11 emlékezett meg a Deák téri templomban egyházunk a • pesti evangélikus egyház máit században ebben a templomban szolgált lelkészéről: Kollár Jánosról. Születésének 200. évfordulója volt (1793. július 29.) e napokban és méltóképpen emlékezett szolgálatáról és irodalr mi tevékenységéről gyülekezete és országos egyházunk. • Az ünnepségen népes küldöttséggel vett részt a Szlo- M vákiai Evangélikus Egyház. Jón Antal zólyomi püspök v. vezetésével Jón Podlesny pozsonyi esperes és a szülöfa- 5 lu lelkésze: Ivan Mikos volt jelen, Michal Kováé a I; Matica Slovenska képviseletében szólt is a gyülekezetj hez. Képviseltette magát a budapesti Szlovák Kultu. ralis Központ és a Követség is, Cselovszky Ferenc, a V budapesti Szlovák Gyülekezet lelkésze hirdette az igét Jn 21,15-16 alapján. A Péternek szóló küldő és szol- E gálatot meghatározó szavakat emelte ki és alkalmazta 5 az elvégzett szolgálatra. Legeltesd őrizd, hangzik . Jézus szava. Kollár János itt ebben a templomban . védte, őrizte, tanította népét, a Pest városa építésére idesereglett szlovákok között. Pásztor volt és igehir• dető. Iskolát alapított, és a felnőtteket tanította „va• sárnapi iskolájában”. Isten két ajándékának tartotta • a vallásosságot és a nemzetiséget. Önálló szlovák gyü: lekezetért harcolt, ugyanakkor folyt a küzdelem a magyar gyülekezetért is, mert még a német volt a szolgálat nyelve. Toleranciát és keresztyén humaniz| must hirdetett. Azt vallotta, hogy „csak olt lehet sza. badság, ahol más népek szabadságén is tisztelik". (Petőfi | Sándort is ő konfirmálta.) Igehirdetését a jelenlévő szlovák résztvevők miatt szlovák nyelven fejezte be. Ünnepi megemlékezést dr. Fabiny Tibor professzor tartott. Beszédét e szavakkal kezdte: „Ján Kollár születésének 200. évfordulóján elérkezett az ideje, hogy végre ne a kölcsönös vádaskodás és kétoldalúan túlzó naciona:' lizmus szemszögéből értékeljük a tudós pesti evangélikus lelkészt. Hiszen még kezdetben sokan a fiatal pesti i szlovák tudósnak kijáró tisztelettel ismerték el irodalmi tevékenységét, a minden nép számára egyenlő jogokat igénylő felfogását és azt a szenvedélyes törekvését, hogy a szabadság érdekében minden nép számára egyenlő jogokat és autonómiát biztosítsanak. Kollár a Turóc megyei Mosócon született parasztpolgár család fiaként. Evangélikus hitben nőtt fel, Körmöcbányán és Besztercebányán töltötte iskolaéveit, majd Pozsony híres líceumába iratkozott be. A líceumi évek után házitanító Besztercebányán, majd Jénában találjuk őt az egyetemen. Teológiát, filozófiát, történelmet és filológiát hallgat. Nagy fordulatot hoz életében az a nap. amikor Lobeda városkájába hívják helyettesítésre. Itt lángoló szerelemre gyullad a 16 éves szép papleány Friderike Wilhelmine Schmidt iránt. Mina lett ettől kezdve a költő-pap múzsája. Emlékét csaknem két évtizeden át őrzi költészetében, hogy azután ismét rátaláljon, és 1835-ben feleségül vegye. 1819. október 19-én avatták lelkésszé, és a pesti egyházközségbe küldték a beteg Molnár Jémos 'káplánjaként. A reformkor fejlődő, iparosodó, egyre inkább kulturális központtá váló városa formálta őt polihisztorrá, forradalmár költővé és politikussá. Saját maga mondta: „Pest tett engem KoUérrá." A pesti parókián irja meg Slávy dcera című nagy eposzát 1824-ben és Tót népdalgyűjteményét 1834-ben. E két müve gyors és nagy hírnevet szerzett neki. Különösen az ifjúság ünnepli őt. Pesti otthonában a pánszlávizmus számos neves képviselője látogatta meg. Orosz, ukrán, cseh, szlovák, szlovén, horvát és szorb írók, tudósok, egyetemi tanárok és fiatal kutatók keresték fel a század harmincas, negyvenes éveiben. Sok magyar kapcsolata is volt. Az akkori egyetemes egyházi és iskolai felügyelőt, Prónay Sándor bárót többször meglátogatta, könyvtárát használta. Viszont igen rossz viszonyba került az új felügyelővel, gr. Zay Károllyal, aki erősen magyarosító és uniópárti volt. Deák Ferenccel, Kopéicsy József hercegprímással levelező viszonyban volt, Jankovich Miklóssal, Toldy Ferenccel, Schedius Lajos egyetemi tanárral, Henszelmann Imrével tartott kapcsolatot. Közeli jó viszonyban volt a cinkotai lelkésszel, Petényi Salamonnal, aki európai tekintélyű ornitológus is volt. Otthonának gyakori látogatója volt a katolikus Majláth János gróf is. Lelkésztársa volt Székács József, a későbbi püspök is, akivel egyházpolitikai kérdésekben többször került sor vitára, sőt összeütközésre is. Az 1848-as márciusi eseményeket két másik paptársával együtt Kollár is örömmel üdvözölte. Ugyanakkor szláv barátainak azt ajánlotta, hogy létesítsenek egy Slavocesky Spolok-ot. mely egyesítené a cseheket. \/ ünnepség vendégei morvákat, szlovákokat és a lausitzi szorbokat. Jellasich csapatainak közeledtére részt vett Pest sáncmunkáiban. Ellentétbe került a szervezett felvidéki szlovák mozgalmakkal, de rejtőznie kell az őt gúnyoló negyvennyolcas ifjak elől is. Osztrák útlevélért folyamodik, de kérelmét elutasítják, sőt letartóztatják. Vizsgálati fogságából Windischgrätz csapatai szabadítják ki. Titokban Bécsbe menekül, és a szlovák emigránsok között talál helyet. Miközben püspökeinket börtönbe zárták, ő új Szervezeti Szabályzatot készít a Magyarországi Evangélikus Egyház addigi törvényes rendjének gyökeres átalakítására. Püspökök helyett adminisztrátorok kormányozták volna egyházunkat. Mária Dorottya nádorné közbenjárására a császár a törvénytervezetet visszavonatta. Később Stadion gróf ajánlására a császár a bécsi egyetemen a szláv archeológia rendkívüli tanárává nevezte ki. Bécsben halt meg 1852. január 24-én. Előadását a következő szavakkal fejezte be Fabiny professzor: Napjaink vajúdó korszakában, amikor Kelet- Közép-Európa népei között újra fel-fellángolnak a nacionalizmus tüzei, nyújtson ma, e történelmi nevezetességű szószék tövében egymásnak TESTVÉRKEZET a szlovák és magyar nép mai egyházi és világi nemzedéke! Gyógyuljanak be az évszázados sebek, szűnjön meg végre a gyűlölködés, és a féltékenység vagy megbántottság helyébe lépjen a kiengesztelödés! Szabaduljunk meg múltunknak a jövő fejlődését gátló politikai és egyházi terheitől. Új tanév küszöbén Szeretettel és tisztelettel köszöntőm az új tanév kezdetekor az egyházunk iskoláiban tanuló gyermekeket, szüleiket, családjukat, az iskolák tanárnőit, tanárait, az igazgatókat, az iskolák közvetlen egyházi hátterét nyújtó gyülekezeteket, az igazgatótanácsokat, mindazokat, akik szívükön viselik, imádságukban hordozzák az egyházi iskolaügyet. Isten iránti hálával emlékezünk immár arra, hogy a nagy múltú lutheránus oktatás 1989 szeptemberében indulhatott meg ismét hazánkban. Iskoláinkat mindig a magas minőségi igényesség jellemezte, ezért is igyekeztek az evangélikus családok gyermekeiket egyházunk iskoláiba járatni, bízva abban, hogy itt hit és tudás egységében, nevelésben és oktatásban szilárd lelki-szellemi alapot nyernek az életre. A minőség mellett a nyitottság, mások álláspontjának nemcsak a tiszteletben tartása, hanem tárgyilagos ismertetése, a határozott meggyőződés talaján nemcsak megengedhető, hanem kötelező tágkeblüség vonzotta egyházunkon kívülről is a tanulókat iskoláinkba. 1993-ban egyházunk iskoláiban tizenkilenc osztály diákjai érettségiztek. Az érettségielnökök örömmel jelentették, hogy a nemes hagyományok ma is élnek. Meghatározó cél az igényesség, egy, a személyiséget elszürkítö korszak után olyan felelősen gondolkodó autonóm fiatalok nevelése, akik csak Jézus Krisztustól függnek. Még csak az út kezdetén vagyunk, tanárok és diákok, családok és gyülekezetek, együtt keressük, tanuljuk, mit jelent ma egyházi iskolába járni, folytatni és megújítani a tradíciókat. Az ötödik tanév indul az újrakezdés óta. Idén is van sajátos örömünk. Budapest Deák téri Gimnáziumunk, amely már tavaly újraindult, negyvenegy év után ismét régi épületében - megkezdve a nyolcosztályos gimnázium kialakítását -, folytathatja munkáját. 1993 tanévkezdése sajátos örömeihez tartozik, hogy a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban is megindul a tanítás. Külön szeretettel köszöntjük a békéscsabai és a Deák téri diákokat, tanárokat, Isten áldását kérve munkájukra, akárcsak a „régiekre”, fasoriakra, soproniakra, bonyhádiakra, nyíregyháziakra és orosháziakra. Érthető, hogy a fö figyelem a középiskolákra irányul, itt jelentkezik a legtöbb teendő az országos egyház számára is, de a féltő szeretet nem tesz különbséget iskolatípusok között. Szeretettel köszöntjük az általános iskolákat és az óvodákat működtető, fenntartó gyülekezeteket, a pedagógusokat, a tanulókat, a gyermekeket, a családokat. Jól tudjuk milyen jelentősek az óvodás, a kisiskolás évek az érzelmi, az erkölcsi szféra formálódásában, kölcsönhatásban a fizikai képességek fejlesztésével. Ekkor kell megkezdődjék a teljes ember harmonikus nevelése, felkészülés a serdülőkor válságaira, ezeken túl az Istennek tetsző tehervállaló életvezetésre. A „régiek” mellett köszöntjük az Albertiben ebben a tanévben induló általános iskolát. Ebben az időszakban egyházunk egyik nagy erőfeszítése az evangélikus oktatás-nevelés újjászervezése. Hisszük, hogy ez ma is Istentől rendelt nehéz, de örömteli feladat, hozzátartozik az egyház küldetéséhez. Hisszük, ha a méreteket tekintve szerényen is, de hozzá tudunk járulni a magyar ifjúság neveléséhez, sokféle értéktorzulás után az egészséges értékrend oly szükséges helyreállásához, megszilárdulásához. Felelősségünket, jó közérzetünket fokozza, hogy törvényhozó Zsinatunk megalkotta az új iskolatörvényt, amely ebben a tanévben már szervezetileg és tartalmilag meghatározza mind az egyház iskolafenntartó munkáját, mind maguknak az iskoláknak a működését. Az értelmes, jó rend a gyümölcsöző munka egyik előfeltétele. Isten áldását kérjük tanévkezdéskor a hitoktatók tevékenységére. Alig vitatható, hogy az egyház megnövekedett missziói lehetőségeit nagyon hátráltatja, hogy az elmúlt évtizedekben felnőtt nemzedékek alig rendelkeznek ismeretekkel a hit dolgairól, a Szentírásról. A hitébresztés az egész egyház feladata, a hitoktatás sajátosan, elsősorban az iskoláké. Nem kis feladat ezt magas színvonalon, hitelesen végezni, beleilleszkedve - mégis önálló értéket közvetítve - az iskolai oktatás-nevelés egészébe. Legyenek a hitoktatók pásztorai is az iskoláknak, a néhány száz diákból és tanárból álló sajátos gyülekezetnek. Az örömök mellett - természetes velejárója ez az emberi életnek - bizonyára lesznek gondok, feszültségek, konfliktusok is a tanév folyamán az iskolákban. Ezek kezelésében, megoldásában fogjuk látni, tudjuk bizonyítani, hogy valóban Isten megbocsátó szeretete irányítja életünket. Dr. Frenkl Róbert A Deák téri Evangélikus Gimnázium 1993. augusztus 29-én 11 órakor istentisztelet keretében tartja tanévnyitó ünnepélyét a Deák téri evangélikus templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök. Köszöntést mond: Lukáts Miklós államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal). Erre az ünnepi alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk az érdeklődőket. Jeszenszky Géza külügyminiszter üzenete a Deák téri Pesti Evangélikus Egyházközség Kollár-megemlékezésének résztvevőihez: Mint a gyülekezet tagja, tisztelettel és megbecsüléssel köszöntőm a Ján Kollár, a pesti Evangélikus Egyházközség lelkésze, emlékére rendezett istentisztelet résztvevőit. Kollár magyar kapcsolataival a szlovák-magyar együttélés lehetőségeit példázta. Megbecsülő viszony fűzte az Egyházközség elöljáróihoz: Prónay Sándorhoz, Schédius Lajos professzorhoz és az Egyházközség magyar lelkészéhez, a nemzet papjához, Székács Józsefhez. Kollár művei a reformkori Pest-Budán jelentek meg, itt kaptak elismerő és bíráló visszhangot, őrá emlékezve a szlovák-magyar művelődési és egyházi összefüggésekre, kapcsolatokra emlékezünk. Az emlékezés egyúttal ösztönzést is ad a jelen nemzedékének, szlovákoknak és magyaroknak: ahogy elődeink viták közepette, de kölcsönös megbecsülésben éltek egymás mellett, mi sem adhatjuk alább. Ez egyházunk parancsa, ez erkölcsi meggyőződésünk parancsa, s erre kötelez bennünket az isteni Gondviselés, amikor mindkét nép lehetőséget kapott, hogy saját kezébe vegye sorsának irányítását. Budapest, 1993. augusztus 1. Jeszenszky Géza A Magyar Köztársaság külügyminisztere Dr. Harmati Béla püspök szólt először az ünnepség résztvevőihez. Megemlékezett arról, hogy 200 évvel ezelőtt, a török kiűzése után, a Felvidékről sokan jöttek az Alföldre, magukkal hozták Tranoszciuszukat, énekeiket, imáikat, hagyományaikat. A magyarországi evangélikus egyház hozzájárult ahhoz, hogy mind a mai napig fennmaradjon ez az anyanyelv, a tradíció és istentisztelet. -Még szebb a mai valóság, amikor közeledünk az alföldi városokhoz, Szarvashoz, Békéscsabához, a határban figyelmeztet a tábla magyarul és szlovákul a település nevével. Nemzetiségi törvényünk van és ennek előkészítésébe beletartozott mindaz, ami két évszázadon keresztül ebből a templomból és sok másból áradt ki. Abban a reménységben vagyunk, hogy ezek az énekek hangzani fognak ezután is Magyarországon szlovákul és reméljük ugyanezt a Szlovákiában élő magyar evangélikusoknál magyarul. Ez erősíti kapcsolatainkat az egyház határain kívül is, a népek, Európa és az egész világ számára. Ján Antal zólyomi püspök Gál 3. alapján szólt arról, hogy akik Krisztust öltözték magukra, azoknál nincs többé faji, vallási vagy bármilyen különbség, ÉSZT-FINN-MAGYAR LELKÉSZKONFERENCIA, TALLINN, 1993. augusztus 24-31. Elutaztak a konferenciára a magyar résztvevők: Szebik Imre püspök, dr. Reuss András dékán, dr. Hafenscher Károly profeszszor, Baranyai Csaba, Baranyai Tamás, Bácskai Károly, Bárdossy Tibor, Béres László, Kinczler Irén, Kosa László, Koskai Erzsébet, Magyar László, Vető Béla lelkészek, Szirmai Zoltánné külügyi osztályvezető és Tóth Gáborné tolmács. A küldöttséghez erdélyi magyar lelkészek is csatlakoznak. A konferenciára Isten gazdag áldását kérjük. LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG, GENF A Világszövetség Végrehajtó Bizottsága dr. Görög Tibor lelkész, az Európa Osztály titkárának megbízását, amelyik 1994. április 30-án járna le, három évvel meghosszabbította, 1997. április 30-ig. ORSZÁGOS EGYHÁZI IRODA, BUDAPEST Az Országos Egyházi Elnökség augusztus 15-től kezdődően Farkas Iván tanárt (Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium) bízta meg az oktatási és iskolai osztályvezetői teendők ellátásával. egyek a Krisztusban. Ő is hivatkozott Kollár versére, melyben hangsúlyozta, hogy csak az a nép érett a szabadságra, amelyik elismeri a mások szabadságát. A nemzetiségi kérdés hangsúlyozása a különböző népek közötti meg nem értéshez vezethet, ezért szükséges a kivezető út megkeresése, a közös cél megtalálása. Felszólalását lKor 13 verseivel fejezte be. Táborszky László békéscsabai lelkész, esperes a szlovák gyülekezetek nevében szólott. Méltatta a lelkészt, a költőt és gondolkodót. Hitet tett amellett, hogy ki-ki anyanyelvén hirdesse-hallgassa Isten igéjét és ez érvényesüljön Magyarországon is, Szlovákiában is. Mihal Kovac a Matica Slovenska nevében Kollár Jánost, mint költőt, irodalmárt mutatta be, méltatva költészetének szépségét, egyenességét. Pintér Károly lelkész felolvasta dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter levelét, melyet a megemlékezés gyülekezetéhez intézett. (Külön helyen közöljük.) Az istentisztelet befejező oltári szolgálatát Jan Antal püspök és két szlovák lelkésztársa adta. Az imádságot, a Miatyánkot és az áldást a szlovák énekes liturgia szerint végezték. Tóth-Szöllős Mihály
