Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-15 / 33. szám
Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 15. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE TÁNI 10. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A bűnvallomás fele útja a megjavulásnak. Jókai ÁRA: 18 Ft A TARTALOMBÓL NEGYVEN ÉV UTÁN - ELŐRE FIGYELVE IGAZ TÖRTÉNET AZ ÉLET ÚTJÁN A HALÁL FELÉ EMLÉKEZÉS WEISZER GYULÁRA Lelkészváltás Vácott Mozgássérültek lakóépülete Silóban Megkeresni - megtartani Immár hagyománnyá lett egyházunkban, hogy a Diakóniai osztály szervezésében hitmélyítő, evangélizációs konferenciát rendezünk a nyár elején Gyenesdiáson. Elsősorban azokat hívjuk és várjuk ezekre az alkalmakra, akik valamilyen formában elkötelezettek a diakóniai szolgálatra akár saját gyülekezetükben, akár különböző intézményeinkben. Ebben az évben június utolsó hetében került sor erre a konferenciára, melyen hatvan testvérünk vett részt. Ma, amikor annyiféle konferencia tartására van lehetőség, talán joggal fel lehetne tenni a kérdést, miért van szükség erre a konferenciára is? A válasz elsősorban a beszélgetésekben fogalmazódott meg: a másokért végzett speciális szeretetszolgálat csak rendszeres és közös feltöltekezéssel végezhető. Ha odaállunk Isten elé s tőle kérjük az erőt, a hitet és a reménységet. Nem véletlen tehát, ha az idei konferenciánkon is a fő hangsúly az Isten igéjén volt. A naponkénti bibliatanulmány témája az 1 Korintusi levél 8-10 fejezete volt. Első hallásra feltűnő lehet a Bibliát ismerők számára, hogy miért éppen ez a szakasz került most elő? Nem találhattunk volna jobb szakaszokat? A bibliatanulmány meghallgatása, majd a csoportokban történt beszélgetés után azonban kiderült, hogy nagyon is jó választás volt. A tanulmány vezetője - dr. Cserháti Sándor professzor - alapos, mégis közérthető exegézissel vezetett végig bennünket a másokért végzett szolgálat krisztusi példáján és rendjén, amikor elénk állította Pál saját példáján keresztül azt a szolgálatot, mely mások hitéért és életéért feladatunk. A Korintusi levél ezen részében nem a „húsevés” az alapkérdés, hanem az, hogyan végezheti a keresztyén ember a miszsziót és diakóniát együtt annak felragyogtatására, amely Lukács 19,10 alapján a konferencia mottója is lett: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” Ennek valósítását és az Isten Igéje elé/alá állásunkat segítették azok a reggeli és esti áhitatok, melyek szintén küldetésünk teljesítését erősítették. A konferencia résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták meg dr. Gadó Pál testvérünk előadását, aki sérült embertársaink között végzett szolgálatról beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy nem lehet a „konzerválás” a cél, sokkal inkább az integrálás. - Ennek illusztrálására számolt be a Piliscsabán épülő „Siló” céljairól és munkájáról. „Diakóniai szolgálatunk alapjai és lehetőségei” címen ifj. Kendek György diakóniai ügyvivő lelkész tartott egyik délután előadást. Az előadás hangsúlyozta az eddig leírtakat és felhívta a figyelmet arra, hogy diakóniai szolgálatunk céljai közt fontos a bizonyságtétel: Isten munkálkodik az emberért, cselekvő Istenünk van. Ezt azonban csak „két kézzel" lehet végezni: Egyik Diakóniai Konferencia ’93 kezem erősen fogja Isten kezét, a másik cselekszik az emberért. Érdeklődéssel hallgatták a résztvevők a győri és a budapesti újra éledező diakonissza szolgálatról tartott beszámolókat és sokat beszélgettek a felvázolt elképzelésekről. Nem egyszerű dolog negyven év után újra kezdeni, de bizonyára meg lehet találni a jövő útját - volt a konferencia véleménye. A kiskőrösi gyülekezet házi beteg-gondozó szolgálatáról tanulságos beszámoló hangzott el: Mindenütt segítenek és viszik Isten igéjét, ahol szükség van rá. A már említetteken kívül szolgált: Szabóné, Piri Zsuzsa, Gyarmati István, Magassy Sándorné és a konferencia hatvan résztvevője. Gazdagodtunk? Erősödtünk? A búcsúzáskor elhangzott a közös kívánság: Jövőre hosszabb időt töltsünk együtt! -h-y Segédlelkész-kiküldések a Déli Egyházkerületben Az újonnan felavatott segédlelkcsztítra Kővcfitö?Ö fíely^rTkáptaF^zöT- gálati kiküldést: Baranyai Csaba augusztus 1-től: Siófoic-Kötcsc-Balatonszárszó, Fiike Szabolcs augusztus 1-től: Aszód. Johann Gyula július 1-től: Pécs, Füller Mihály augusztus 1-től: Tengclic, Pángyánszky Ágnes szeptember 1-től félállásban tanulmányai mellett: Budapesti Egyetemi Ifjúsági Gyülekezet. Segédlelkészi áthelyezések: Baranyainé Rohn Erzsébet: Gyönk-Szárazdról augusztus l-től Siófok-Kötcsc-Balatonszárszó gyülekezetébe, Nagy Zoltán: Pécsről Budapest-Rákospalota és Budapcst-Fasor gyülekezeteibe, Kusztra Csaba: Siófok-Kötcse-Balatonszárszóról Budapest-Rákoskeresztúr gyülekezetébe, Fodor Viktor: Budapcst-Fasorból budapesti kórházlelkészi szolgálatba. Honti Irén gyülekezeti munkatárs Soltvadkertről Kiskunhalas gyülekezetébe és Köhler Júlia gyülekezeti munkatárs Mezőtúrról Mezőberény I. kér. gyülekezetébe került szolgálatok végzésére. Ritka eset történt július 3-án a váci evangélikusokkal. Kiszorultak a saját templomukból. Az 52 év lelkészi, ebből 29 év váci szolgálat után nyugalomba vonult Bachát István búcsúztatására és az egyhangúlag megválasztott ifjú Detre János beiktatására annyi tisztelő, kolléga, jóbarát, gyülekezeti küldöttség érkezett az egyházmegyéből és azon túlról, hogy az előzékeny helybeliek - helyet adva a vendégeknek - az udvaron, honvédségi hangszórókon keresztül voltak kénytelenek követni a bent folyó eseményeket. Az ünnepségre bevonuló kb. 30 lelkész között volt dr. Harmati Béla püspök és a beiktatandó fiatal lelkész édesapja, Detre János, a Pest megyei Egyházmegye jelenlegi esperese, valamint Detre László nagyapa, egykori esperes. Három lelkésznemzedék együtt. Külön meghittséget adott ez a tény az egyébként is felemelő, mégis családias ünnepnek. A Cselekedetek Könyve 20, 28 alapján mondott püspöki igehirdetés hangsúlyozta Jézus pásztori szolgálatát, amellyel vérén megváltott egyházát gondozza nemzedékről nemzedékre. E szolgálatba munkatársakat hív el. E hívásnak engedett a váci gyülekezetei, a rádi filiát és a szórványokat 29 évig hűségesen gondozó Bachát István. A legutóbbi időkig korát meghazudtoló lelkesedéssel és lendülettel pásztorolta a rábízottakat, legközelebbi munkatársával, feleségével együtt. Az utód fiatal ember, de nem kezdő a szolgálatban. A rákoskeresztúri gyülekezetben töltött évek alatt bizonyságát adta rátermettségének, sokoldalú lelkészi készségeinek. Ehhez jó alapot adott neki a hivatalos teológiai tanulmányok mellett az otthon, az ároni ház, a lelkész apa és nagyapa példája. Az új lelkész Mt 7,24-25-öt választotta beköszöntő prédikációja alapjául. A viharosan változó, olykor tragikus háborúktól szenvedő világban egyedül szilárd alap Isten hatalmas szeretete és az ezt elfogadó hit az ember számára. Ezt a belső szilárdságot, megalapozottságot munkálta kicsiny korától a szülői ház, az otthoni gyülekezet, a fóti kántorképző, a Teológiai Akadémia és mások hitet erősítő, hordozó közössége. A váci gyülekezet megválasztó bizalmát megköszönve, méltatta az előd 3 évtizedes hűséges szolgálatát, amelynek gyümölcseként eleven, dinamikusan fejlődő, hitében erős egyházközséget vehet át. Kérte a hívek segítségét, hiszen csak együtt, lelkész és gyülekezet testvéri közösségében lehet jól betölteni a Krisztustól kapott küldetést. A díszközgyűlést Súlyán Gusztáv felügyelő, szintén újonnan választott elnöktárs nyitotta meg. Húszán köszöntötték a gyülekezetei, a búcsúzó és induló lelkészt. Az esperes, megköszönve a püspöki szolgálatot, hangsúlyozta, hogy a szép ünnep az egyházmegye, sőt az egész magyar evangélikusság ügye, mert a gyülekezet integrálódik a nagy egész szolgálatába. Súlyán Gusztáv felügyelő Fii 4,4, Kurnász György pénztáros a 128. zsoltár szavaival mondott köszönetét a nyugalomba vonuló lelkésznek és feleségének és biztosította az új lelkészt és családját a gyülekezet befogadó szeretetéről. A rádi filia nevében Prencsok Mihály felügyelő, a szórványok nevében Omischl Sándor kérte Isten áldását a stafétabotot átadóra és átvevőre. A gyerekeket és ifjakat Szikora Balázs és Súlyán Cecília képviselte. Jaakko Harjuvaara a finn Järvenpää-i gyülekezet igazgató lelkésze hosszan méltatta a nyugdíjas lelkészházaspár úttörő munkáját a két gyülekezet testvéri kapcsolatainak megalapozásában. Kérte az új lelkészt és családját, hogy hasonló hűséggel és szeretettel járjanak tovább ezen a kitaposott úton. Az előző szolgálati hely, Rákoskeresztúr felügyelője, dr. Lénárt István, megköszönte ifj. Detre János közöttük végzett szolgálatát, ószövetségi példákkal bátorította a Vácott végzendő munkára. Fischlné dr. Horváth Anna Aszód, Roszik Mihály és Baranyai Tamás az egyházmegye áldáskívánásait mondta el. A Teológiai Akadémia üdvözletét dr. Selmeczi János, a beiktatott lelkész egykori tanára adta át, az Országos Egyház intézményei nevében ifj. Kendeh György diakóniai ügyvivő mondott köszöntőt. Csuka Tamás váci református lelkész utalt arra az ökumenikus nyitottságra, amely Bachát Istvánt jellemezte, kérve az utód hasonló együttműködő készségét. Moys Csaba alpolgármester a városi önkormányzat tiszteletét és szeretetét fejezte ki a búcsúzó lelkész iránt, felajánlva az új lelkésznek is a város bizalmát. Annak bizonyságául, hogy ezek nem csupán udvarias, de üres szavak, bejelentette, hogy a váci önkormányzat az államosított egykori egyházi iskolát visszaadta a gyülekezetnek. Dr. Harmati Béla püspök méltatta a Detre-család apáról fiúra szálló elhivatottságát, kérte az új lelkészt, ismerje meg, vonja személyes közelségbe a gyülekezet tagjait, legyen támasza a rászorulóknak. A gyülekezet pedig nyújtson segítséget a felelős lelkészi munkában. Az ünnepi közgyűlés az esperes, a távozó és az új lelkész köszönő szavaival ért véget. A gyülekezet a régi-új iskolában látta vendégül az ünnep résztvevőit. Baranyai Tamás A DIAKÓNIA ÚJ ÚTJA Látogatás a piliscsabai Silóban Piliscsabán a Fébé Diakonissza Egyesületnek két ingatlana volt ismert az egyházi szolgálatban: Béthel és Siló. Konferenciákat inkább Béthelben tartottak, Silóban csak akkor, ha nagy volt a létszám. Béthelben ismét rendeznek konferenciákat, de sökan kérdezik, mi van Silóval? Azt is visszakaptuk? Nem kaptuk vissza, mert nem is vették el. Amikor megszüntették a Fébét, átírták az országos egyház nevére. A rendszerváltás után viszszaszállt a Fébé Diakonissza Egyesületre. Most tehát újra a Fébé tulajdona. A közbeeső időben a nyugdíjas diakonissza testvérek lakták ezt az otthont. Most a Fébé Alapítvány újszerű diakóniai munkaágat indított el. Mozgássérültek otthona lett, olyan telep, ahol nemcsak lakhatnak és mindennel ellátják őket, hanem ahol lehetőségeik szerint foglalkoztatják őket, munkaterápiával foglalkoznak. A munkaág vezetőjével, dr. Gadó Pállal és feleségével beszélgetünk erről az újszerű diakóniai munkáról, aki mint a Fébé tagja vezeti ezt az intézményt. Korábban a Mozgássérültek Országos Egyesületének volt titkára, így közvetlenül van kapcsolata társadalmunknak ezzel a rétegével. Ő mondja el, milyen munka folyik itt Silóban.- Siló területe a régihez képest megfogyatkozott ugyan, mert az elmúlt évtizedek során a telek peremén parcelláztak és értékesítettek részeket - így tartották fenn magukat -, de még így is szép nagy területük van a munkához. Az elgondolás az, hogy kb. 20 állandó lakos lakna a telepen, a bejárókkal együtt 30-32-en lennénk. Egészségkárosodott emberek ezek, akik különböző betegségekkel viaskodnak, de valami tevékenységet végezni tudnak. Célunk az, hogy az emberi méltóságot, az élet értelmét segítsük megmutatni nekik. Kertész, asztalos, esztergályos, különböző kézügyességű emberek. Van, akijárni nem tud, de tolókocsiban ülve az előtte sorakozó tárgyakat festi, mázolja. (A kertben sétálva olyan ágyásokat találtunk, melyeket kb. egy méterrel megemeltek, így a tolókocsisok mellette megállva, gyomlálni, gondozni tudják a növényeket.) Az is alapelvünk, hogy nem veszünk „kész árut”, hanem inkább alapanyagot és magunk készítjük el, amire szükségünk van. így építjük hegesztett elemekből új kerítésünket, építettünk melegházat, melyet önműködő klímaberendezés mindig a megfelelő hőmérsékleten, páratartalomban tart. Felépült a telepen egy lakóház, melyben egyelőre négy család lakhat, de továbbiakat készülünk építeni. Most épül egy nagy földalatti garázsunk. Az egész telepet tolókocsikkal is járható utak hálózzák be, hogy minden munkahelyet elérhessenek otthonukból az ott lakók. Fából, vasból, alumíniumból különböző tárgyakat, emléktárgyakat, használati eszközöket vagy játékokat készítünk. Már dolgoztunk külföldi partner számára is: 10 ezer db tojástartót készítettünk egy belga megrendelőnek. Nem könnyű manapság munkát, anyagot és piacot is szerezni, hogy funkcionálni tudjunk. De benne vagyunk a piacgazdálkodásban és annak örömét és bánatát is vállalnunk kell. Ma, amikor jól menő, modern vállalatok tönkremennek, egy ilyen kis vállalkozással sem könnyű fennmaradni. Gyülekezeti, de magáncélra is készítünk a mellékelt képeken bemutatott tárgyakat, kereszteket, gyertyatartót, térdeplős imazsámolyt. Nyomdai tevékenységet is tudunk végezni kis mértékben. Összefoglalva az elmondottakat, itt újszerű diakóniai munkát végez a Fébének-ez a munkaága. Magyarországon ez eddig még az egyházakban nem volt ismeretes. Dániában, Svédországban, Németországban és más nyugati országokban már végzik a hasonló szolgálatot. Az életet igenlő embereken akarunk segíteni, hogy megmaradt képességüket művelni tudják és ezzel értelmessé és élvezhetővé tudják tenni az életet. Zászlót kell hajtani mindazok előtt, akik eddig is végezték a szeretet szolgálatának munkáját a hagyományos módon úgy, hogy otthont, ételt, egészségügyi ellátást biztosítanak, mi teljessé igyekszünk tenni a sort. Az élet teljességét igyekszünk nyújtani: munkát, megélhetést, élelmet, lakást, terápiát és a szabadidő jó eltöltését, hogy életük ne szomorú, hanem élvezetes legyen. A legjobban ellátott sérült ember is hiányt szenved ezek nélkül és hiányzik életének kiegyensúlyozottsága. Mi az anyagi segítést bele szeretnénk ágyazni lelki gazdagságba, Jézus Krisztus evangéliumának ismeretében, - erőszak nélkül. Munkaterápiához tartoznak a heti két alkalommal megtartott közösségi alkalmak, amikor a munkatársakkal együtt a Bibliát tanulmányozzuk, egyháztörténettel foglalkozunk. Feleségemmel. Évával közösen csináljuk ezt. Ő már konfirmandus felkészítését is végezte. Amit végzünk, missziói munka is. Most még szerény munka folyik, örülnénk, ha ki tudna teljesedni. Ehhez még kb. 5Ü-Ó0 millióra lenne szükségünk. Reméljük, Isten megadja. Lassan betelepednek az új lakásokba a jelentkezettek. Ök itt fognak dolgozni. Keresetükből tudják majd fizetni a megállapított szolgáltatási árainkat, étkezést, takarítást stb. De végezheti azt ki-ki maga is, akkor természetesen nem fizet érte. Sajnos, még nem megoldott az állami normatív támogatás kérdése. Ez a szisztéma nem szerepel a törvényben, szokatlan még nálunk. Küzdünk érte, hogy elismerjék, hiszen az egyház ezzel a tevékenységgel is az állami szociális gondoskodás válláról vesz le terhet. Valamikor a Fébének 38 különböző diakóniai intézménye volt. Most újra kezdjük. A Fébé újra létezik, evangélikus diakóniai munkacsoport dolgozik azon, hogy sérült emberek teljes életű emberekké legyenek, megtartva emberi méltóságukat és meglévő képességeik felhasználásával a társadalomnak hasznos, építő polgárai legyenek. tszm
