Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-08 / 32. szám

Evangélikus Élet 1993. augusztl Egy magyar lelkész Burgenlandban Pali bácsi, Paul Geistlinger 80 éves J Pali bácsit sokan ismerik Ma­gyarországon is, ha valamilyen V :gyházi esemény történik a határ , • cözelében, még most is átjön, szíve Nthúzza, hogy közöttünk legyen. >Te Egész életét a küldetés és a szolgá­­at töltötté ki. Június 27-én Csáva Stoob) evangélikus gyülekezete, polgármestere és burgenlandi egy­­aázi szervezetek köszöntötték sze­­^ retett öreg lelkészüket születésnap­ul ja alkalmából. Előző vasárnap Bu­li- dapesten járt, a Fasori templom­iig ban az istentiszteleten bemutatták >tl őt a jelenlevőknek, akiknek átadta n. a burgenlandi gyülekezetek üdvöz­­;n letét. lei - Felsőőrben, a legnagyobb ma­­a gyarlakta „szigeten” születtem, . mely akkor még Magyarországhoz , tartozott - meséli Pali bácsi az éle­­t tét. - Szombathelyen a Premontrei y Kanonokrend gimnáziumában vé­­e geztem tanulmányaimat. A kon­­firmáció után érlelődött bennem az elhatározás, illetve lassan éreztem a az Úristen küldetését a papi pályá­­d' ra. Talán közrejátszott az a körül­­z' mény is, hogy bátyám, apám, , nagyapám, dédöregapám - ez !0 utóbbi győri püspök volt, - mind a ezt a hivatást választották. Más 6' lelkész is található a családunk­ban; Pósfciy György az unoká­ra öcsém. A Bécsi Egyetem Teológiai Fa­­“ kukására 1931-ben iratkoztam be és 1935-ben letettem a szükséges szigorlatokat. Először Boden­­schweig Frigyes gyógyintézetébe kerültem, hogy megismerjem a $ze: retetszolgálat e formáját, majd fél , év múlva Bécs II.. kerületébe he- K lyeztek Wolf Emil lelkész mellé. ä‘ 1939 januárjában az egyetlen bur­­genlandi magyar nyelvű gyüleke­­f zet, Őrisziget lelkészi állása meg­­üresedett. Az egyházi főhatóság felkért, hogy pályázzam meg ezt, 11 hiszen én voltam Ausztriában ak­­. kor az egyetlen magyarul prédikál- 1:1 ni tudó lelkész. Sajnos, a gyüleke­­‘‘ zet és a lelkész nem örülhettek so­­káig egymásnak, mert a hitleri ha- 11 tóságok fél év múlva behívtak ka-I tonának. Nem számított az egyete­mi végzettségem, és mint tolmács a közkatona, majd altiszt szolgáltam II a háború végéig, a Don-kanyarban k a magyar hadsereg parancsnoksá­ga mellé rendelve. 1945 októberé­ben kerültem vissza Őriszigetre és megkezdhettem működésemet a kis magyar evangélikus nyáj kö­zött. Közben megnősültem, két gyermekünk született. Feleségem pesti vöröskeresztes nővér volt, aki 1985-ben hosszú betegség után el­hunyt. 1950-ben kerültem Stoobra, né­met nyelvű gyülekezetbe. Itt 1961- ben új templomot építettünk, mert a régit kikezdte az idő vasfoga. Ebben az időben a gyülekezeti szolgálat mellett megbíztak egész Burgenlandra kiterjedő ifjúsági és egyházzenei feladatok ellátásával. Mindig nagyon szerettem a zenét és az éneklést. Nyugdíjba 1980- ban mentem, de előtte még új pap­lakot építettünk a gyülekezettel. Továbbra is segítettem igehirdetés­sel és orgonálással Stoobon és a környéken. Evangélikus rádió­misszió keretében elmélkedéseket írtam a monte-carlói rádió magyar adásába. Három évvel ezelőtt súlyos mű­téten estem át, azóta minderre nem vagyok képes. De Istennek és Uramnak legyen hála, hogy mind­ezt elvégezhettem az Ő dicsőségé­re, és remélem, az Ő kegyelméből a gyülekezet javára és épülésére. Lányom, Átmérni keramikus, több kiállításon szerepeltek alko­tásai, fiam, Andreas az osztrák tv szerkesztő-riportere, unokám, Martin frissen végzett újságíró. Burgenlandban jól megférnek egymás mellett a német és a magyar nyelvű gyülekezetek. Mint magyar lelkész, én sohasem éreztem ellen­szenvet. Nemrég meghalt az őriszi­geti lelkész és az osztrák egyházi és világi hatóságok egészen természe­tesnek találták, hogy osztrák ál­lampolgárságú, magyar nyelvű lel­kész hiányában erdélyi magyar lel­készt választottak. Most volt a be­iktatása. Őriszigeten így továbbra is magyar nyelven szólhatnak az evangélikus gyülekezethez. Ürmös Lóránt Vallásszociológiai Világkongresszus Budapesten A Nemzetközi Vallásszociológiai Társa­­ság július 19-23. között a Budapesti Köz­­gazdasági Egyetemen tartotta 22. Világ­­kongresszusát. Mintegy 300 szakember gyűlt össze. Nyugat-Európából a legtöb­ben, de szép ^számmal Észak- és Latin- Amerikából, Ázsiából, a volt Szovjetunió utódállamaiból, iszlám országokból és a volt szocialista országokból is. A kongresszust megelőző sajtótájékoz­tatón dr. Roland Campiche elnök, dr. Enzo Pace főtitkár, Grace Davie főtitkár és dr. Tomka Miklós, a magyar szervező bizott­ság titkára ismertetette a kongresszus köz­ponti témáját. Eszerint a íőtéma az etni­kum, a nemzet és a vallás viszonya volt. Ezen belül foglalkoztak a vallás szerepével a nemzeti tudat kialakulásában, az etni­kum összetartásában, a vallások naciona­lizmust korlátozó vagy növelő szerepével. Más témák is előkerültek, mint pl. a vallás A MAGYAR ÖKUMENIKUS SZERETETSZOLGÁLAT HÍREI • • -A Nagyharsányi Menekülttábort au­gusztus 31. és október 31. között átköl­töztetik a Dunavarsányhoz tartozó Erőspusztára. A megszűnő nagyharsá­nyi otthon helyett újat nyitottak július 27-én. Címe: 7822 Nagyharsány, Kos­suth Lajos u. 54. Telefonifax 06/ 72-379-664. Itt az eddigi gyakorlathoz hasonlóan a régi színvonalon gondos­kodnak a menekültek ellátásáról. Te­vékenységi körüket kibővítették infor­mációs szolgálattal. Felvilágosítást ad­nak a menedékesként való elismerés szabályairól, feltételeiről, a bevándor­lás feltételeiről, munkavállalásról, úti okmányok beszerzéséről és ingatlanvá­sárlás szabályairól. A szállást kérőket táborba irányítják, a készletektől füg­gően segélyeket osztanak. Az iroda ha­tósági tevékenységet nem folytat, kizá­rólag tanácsadással foglalkozik. modern és posztmodern társadalomban, a vallás és politika összefüggései, az ifjúság vallásossága és annak formái. Előadások hangzottak el az iszlám vallásról és kultú­ráról, a ortodox keresztyénségről, a zsidó vallásról, hinduizmusról, Japán vallásai­ról a keleti eredetű „új vallási mozgalmak­ról”. A témák kifejtése közben a cél itt Buda­pesten a kelet-európai változások és ezen belül a vallás szerepének tanulmányozása, valamint a vallás szerepének kutatása a globálissá váló világ új régióinak kialaku­lásában volt. A kongresszust először tartották egy volt szocialista országban és annak rende­zésében a Katolikus Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központja vállalt ki­emelkedő szerepet. A kongresszus eredmé­nyeiről beszámolót fogunk közölni szak­ember tollából. HAJÓKIRÁNDULÁS VISEGRÁDRA a Pesti Evangélikus Egyházmegye szervezésében. 1993. szeptember 11-én szomba­ton testvéri találkozóra hívjuk gyüle­kezeteink tagjait. A hajón áhítatot tartunk, és a HERMONS együttes zenével szolgál. Visegrádon 4 órás tartózkodást programmal töltünk ki. Indulás a Belgrád rakparti hajóál­lomásról pontban 8 órakor. Vissza­érkezés Budapestre várhatóan 17 óra 10 perckor. Jelentkezés augusztus 31-ig a gyülekezetek lelkészeinél a 300,- Ft/ fő részvételi díj befizetésével. A rész­vétel korhatár nélküli. Az étkezésről mindenki maga gondoskodik. Test­véreinket szeretettel meghívjuk és várjuk! A Pesti Egyházmegye Elnöksége i Levél Feri Apukának hittan ügyben ,t Kedves Apuka! 2 Örülök, hogy Ferike evangélikus osztálytársaival rendesen olt van minden hittanórán. Örülünk, hogy ; hosszú évtizedek után már zavartalanul, szeretettel és örömmel taníthatjuk megkeresztelt gyermekeinket, j hogy azok egyházunknak tudatos, hitvalló tagjai legye­nek. Nagyon fontos munkáink, hogy gyermekeink még ifjú korukban megismerjék üdvözítő Urunkat; a bibliai történeteket és életük biztos erkölcsi alapra épüljön. Sajnos, a Tízparancsolat nem tudása és be nem tartása sok fiatal életet tett már tönkre. A keresztelés alkalmával megkérdezzük a szülőktől e és keresztszülőktől, hogy gyermekeiket evangélikus egyházunk szolgálatával kívánják-e keresztyén hitben . nevelni. Vállaljuk, hangzott a válasz. így történt ez családjukban is; Ferike kereszt elése alkalmával. Ugye emlékszik erre? A hittanórák családiasak, derűsek. Persze rend és fegyelem is van! Figyelték a gyerekek a bibliai történe­teket. Sokat rajzoltunk is. Egyszer csak a gyerekek, Ferike vezetésével jelentkeztek, hogy „lehet-e kérdez­­’ ni?” Természetesen! Hiszen az ÚR Jézustól is mennyi ember mennyi mindenfélét kérdezett! És ö felelt is. Ezután jöttek a kérdések. Hol ül a Jó Isten ? (En felhőn iilve képzelem el, mondta Ferike.) Másik: én még soha nem hallottam Istent. Istent csak az emberek találták ki. Ki teremtette Istent? Nekünk úgy mondták, hogy az ember a majomtól származik. Jézusnak József Apukája volt ? Jöttek a kérdések, látszólag szívből. Kaptak is vá­laszt. Hiszen Jézus még a furcsa, fogas, szinte vicces kérdésekre is - kié lesz a feltámadáskor a 7 férfi egy felesége? - felelt. Tisztelendő bácsi nem a gondolkodás nélküli magol­­tatással tanította a hittant, hanem örömteli, hívő életre igyekezett kis tanítványait elvezetni. Hogy értelmük, érzelmük és akaratuk Jézusra, a bibliai történetekre figyeljen. Igen, a Bibliában Jézus minden okos, szívböl­­jövö kérdésre felel. Nem akarja, hogy félelemben és tudatlanságban éljünk. A gyermekek megértették. Ezután jött a meglepetés. A gyerekek nemcsak a hittanleckéböl készültek, hanem a kérdésekből is. Sej­tettem, sőt magamban biztos voltam, hogy a gyermekek kérdései nem gyermekfejekben, hanem felnőtt fejben fogannak meg. Jöttek a marxizmus-leninizmus, az ate­ista-materializmus szokványos kérdései és frázisai - gyermekek szájából. Egyszer csak kiderült, hogy Apu­ka súgja Ferikének a kérdéseket. (Szinte hallom: Kér­dezd meg a papot...) A gyerekek pedig a kérdéseket kiosztották egymás között. A gyerekeket ezután türelemmel és szeretettel eliga­zítottam. Elmaradtak lassan az értelmetlen kérdések és talán több lett az „igen!" és „Ámen!” De most ezúton szeretnék az Apukának is felelni. Kedves apuka! Talán emlékezik rá, hogy Üdvözítő URunk egyszer egy nagyon elgondolkoztató példázatot mondott a búzaföldbe szórt konkolyról. A gazdatiszt búzát vetett, de földje mégis gazzal lett tele. Éjnek éjjelén, sötétben az ellenség szórt a búzaföldbe gazma­got. Csuk úgy... rossz szándékkal... Mi, kedves Apuka, a ránk bízott gyermekek szívtalajába tiszta magot, igét, igazságot vetünk, evangéliumot hintünk. És jönnek a gazszóró felnőttek... sötéten. Ezt mondják, azt mond­ják... ne higgyetek a Tisztelendő bácsinak, a Bibliát is emberek írták, nem lehet a Biblia szerint élni... és így tovább. Kedves Apuka, van még egy szigorúbb figyelmezteté­se is Jézusnak, amikor azt mondja, hogy aki megbot­ránkoztat, - tehát hitében akadályoz - egy kis gyerme­ket, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és tengerbe dobják. Iszonyú bűnözés, rettenetes halál! Igen nagy a felelősségünk nekünk, szülőknek és taní­tóknak ! A hitoktatásban segítsenek a szülők is azzal, hogy hittel komolyan veszik ezt a magvetést. Ne rontsák le a hittanórákon építetteket. Kérem, hogy Ferikével jöj­jön el istentiszteletekre, hogy ott együtt figyeljünk Isten üzenetére, amely igazság és élet. Hogy Ferikének és Apukájának, az egész Családnak örömteli, szeretetben bővelkedő, Jézust követő tegyen az élete. így érdemes élni! Erős vár a mi Istenünk! Szeretettel üdvözlöm! Sümeghy József Római zarándoklat Ki ne ismerné a mondást: min­den út Rómába vezet. Hogy ez va­lóban így van, azt az élheti át iga­zán, aki személyesen is járt már az örök városban. Ha valaki nyomon szeretné követni az elmúlt három évezred építészetét, művészetét, annak Rómában a helye! Ebben lehetett része annak az ökumeni­kus, gödöllői csoportnak, mely jú­nius utolsó hetében zarándokolt el a legendás városba. A néhány nap alatt, ha csak villanásszerűen is, de bepillantást nyerhettünk „a világ városának” pezsgő, lüktető életé­be, és megcsodálhattuk legfonto­sabb nevezetességeit. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi volt a legna­gyobb élmény? Csak néhány stá­ciót említünk a gazdag program­ból. Michelangelo Mózese Láthattuk az ókori Róma fóru­mait, templomok romjait, ahol egykor pogány isteneket imádtak. A diadalíveket, melyeket a hajdani „istencsászárok" egy-egy győztes hadjáratuk alkalmából állíttattak maguknak. A Colosseum majd kétezer éves monumentális épüle­tét, melyet Titus császár korában „a nép hasznára” építettek. Az aré­nában egykor gladiátori viadalo­kat, állatküzdelmeket, látványos színielőadásokat, sőt hajócsatákat rendeztek. Mindezekből mára csak az emlékük maradt, s a küz­dőtéren felállított kereszt, amely Krisztus halál feletti győzelmét és keresztyén őseink rendíthetetlen hitét hirdeti. Megcsodálhattuk Róma leg­szebb és legnagyobb ókeresztyén bazilikáját, a S. Paolo fuori le Mu­ra épületcsoportját. A templom tu­lajdonképpen egy márványcsar­nok, melyet 80 korinthoszi oszlop öt hajóra tagol. Róma sok száz temploma közül talán a legérdeke­sebb a S. Clemente-bazilika. Ez a templom mintha magába sürítené az egész város múltját, hiszen négy korszak épületei emelkednek egy­más fölött. Az elsőt, melynek ter­méskő falai a köztársaság idejéből valók, a mai földszinttől két emelet mélységben találjuk. Föléje a csá­szárok korában egy Mithrász­­templomot építettek, melynek sö­tétlő boltívei alatt idővel őskeresz­tyén istentiszteleteket tartottak. Erre, 320 után, egy ókeresztyén bazilikát emeltek, melyet később a normannok leromboltak. Ezt kö­vetően a falmaradványokat feltöl­­tötték törmelékkel, és 1108-ban rá­építették a mai háromhajós temp­lomot. Egy teljes napot szenteltünk a keresztyénség legnagyobb templo­mának, a Szent Péter-bazilikának és a vatikáni múzeumoknak a megtekintésére. Hadd soroljunk fél néhányat az itt őrzött páratlan értékű műkincsek közül: Michel­angelo Pietája, Péter apostol szob­ra, a Belvederei Apollón, RafTaello stanzái, köztük pl. Az athéni isko­la, a Sixtusi-kápolna. Csoportunk katolikus tagjai számára az utazás csúcspontját a pápai fogadás jelen­tette. II. János Pál pápa magyarul köszöntött bennünket és ugyan­csak magyarul mondta el főpapi áldását. Befejezésül köszönetét szeret­nénk mondani utunk fő szervező­jének, dr. Mészáros Gyulának, hi­szen e néhány nap alatt mind a katolikus, mind az evangélikus testvéreknek felcjthetétlen és gaz­dag élményekben lehetett része. Blázy Árpád (Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sein? Mt 7,3) SZEMben lakó szálkát keres GERENDA Apróhirdetésnek szokatlan ugyan a keretes pár szó, de napon­ta számtalanszor fellobbanó embe­ri ö/ű/úndulatot fejez ki. Például: valaki rendkívül érzékeny, semmi­ségektől is megbántva érzi magát, ugyanakkor „szívből utálja” a sér­­tődékenyeket. Másokban undoro­dik attól, amit önmagában világért sem fedezne föl - hiszen az szeplő lenne az „önarcképén”. Mást eset­leg a nyílt önzés vagy más hiba, bűn háborít föl módfelett, közeleb­bi ismerői azonban összenéznek, mert számukra napnál világosabb: az illető a saját, önmaga előtt is tagadott vétkét tudja másoknak a legnehezebben megbocsátani. Olyan ez, mintha a tartozásunkat öntudatlanul átcsúsztatnánk egy ellenszenves „alak" folyószámlájá­ra, s még meggyőződéssel szidnánk is, amiért nem fizet! Kínos, feldol­gozatlan, szorongást keltő problé­máinkat ösztönösen kivetítjük arra alkalmas személyekre és dolgokra. Aki szőnyeg alá sepri keservesen kavargó lelki zűrzavarát - talán mert egyelőre nem képes szembe­nézni vele -, az másokban lesz haj­lamos „tisztátalanságokat” észre­vételezni s élénken helyteleníteni. Aki nem győzi a nyelvét „erkölcs­telenségeken” köszörülni, az nagy­jából ugyanazzal a témával van megakadva önmagában, noha ezt, ha kettévágnák sem ismerné be. Bármely téren a mániákus kritizá­lok a leggyanúsabbak. Nem mintha semmi igazság nem volna bírálatukban. A szálka meg­van, ám „jó szándékú” (Mt 7,4!) eltávolítására nem az hivatott, aki­nek látását kissé bizony zavarhatja a szemében nyújtózkodó gerenda, melyet bárki más hamarabb meg­lát, mint maga a szálkalesö. Minél lángolóbban üldöznek „boszorká­nyokat” - akár Bibliát is lobogtat­va -, annál bizonyosabb, hogy a saját belviláguk „démonait” sugá­rozzák rá másokra. Bizony: pisz­kos ablakon, szemüvegen át sok­kal piszkosabb a világ a valóságos­nál. Hogy mi árulkodik a titkos eredetről? Az aránytalan indulat, a fölényes, támadó él, a hév, a „gőz­többlet”. Könnyű erről beszélni, még könnyebb mások gyöngéin szóra­kozni, s ezáltal különbnek érezni magunkat. Más a nehéz: ÖNMA­GUNKAT KAPNI RAJTA SZÁLKAVADÁSZATON, mert attól aztán szenvedünk! Hogy mi­re jó ez mégis? Arra, hogy egészsé­gesen kiábrándulhassunk magunk­ból, pontosabban: képzelt jósá­gunk egy darabjából, hiszen ezál­tal lehetünk szerényebbek, embe­ribbek, megbocsátok. Milyen fájó rádöbbenni: azért látom őt olyan sötétnek, mert ugyanazt a bűnt én nem mertem elkövetni, vagy mert nekem ismételten és kegyetlenül meg kellett küzdenem a kísértéssel - amit ő megtakarított magának: szenvedjen hát! (Sok embertelen szigor háttere ez.) Egy püspök bölcs humorral mondta a gyülekezetébe ellátoga­­tóknak: „Semmi kifogásunk az el­len, ha sorainkban fölfedezitek sa­ját hibáitokat.” A legkülönbözőbb nagyságrendű egyházi és világi csoportok, blokkok rendkívül ve­szélyesen vetíthetik ki saját árnyol­dalukat másokra, amire ugyanazt kaphatják válaszul. Sajnos, van kollektiv bűnbakszükséglet is. Ha tehát, mondjuk, egynél több fele­kezet vagy kegyességi csoport úgy viselkedik, mintha az igazságnak szinte egyedüli letéteményese vol­na (a többiek ellenében), indokolt elgondolkozniuk: Mik vagyunk? Vetélkedő farizeusklubok? „Kitagadott”, nem kívánatos indulataink, készségeink másokra „delegálását”, átvetítését három csoport különösképp vonzza: 1. A mindenkori „másfélék", fő­ként ha többszörösen idegensze­­rüen hatnak ránk, például faj, val­lás, nemzet s netalán szokás- és értékrend tekintetében is. Ennyi másság már betegesen fölpumpál­hatja azt a számot, amellyel az ő valóságos hibáikat beszorozzuk (akaratlanul is). Erre aztán önmű­ködően jöhet a viszontkivetítés. S ha összecsapnak, mindkettő Szent Györgynek képzeli magát, és gonosz sárkánynak a másikat. 2. A közerkölcsi szint alaltiuk, kétes egzisztenciák, deviánsok stb. Rajtuk jó lelkiismerettel lehet mi­nél nagyobbat ütni, tetszés szerint szidalmazhatok, bűnbaknak is esz­ményiek, hozzájuk képest „mi” Grál-lovagok vagyunk, hát nem nagyszerű? (Hogy kollektív bün­­bakvesztéskor mi várható, az meg­érne egy tanulmányt.) 3. Akik .fölfelé lógnak ki a sor­ból". A kiválóságot mintha büntet­ni kellene, mert idegesít, hiszen magasabb szintet képvisel, úgy­szólván puszta léte már vádirat: „Te miért nem vagy különb?” A próféta a tyúkszemünkön jár, a pótléka példás tapintattal kedvünk szerint, szépen beszél. Azért fizet­jük. - Magas beosztásúnkat, meg­becsült hivatásúakat „lebírálni” értéktöbbletérzést kölcsönöz a le­rángatnak. Mint látjuk, a gerendának és a szálkának jócskán van köze egy­máshoz, bár „termetük” igencsak különböző. Van azonban egy har­madik fa is, mely isteni nagyság­rendű: Krisztus keresztje. Mintha csak a mi „gerendáinkból” ácsol­ták volna. De ahol él a bünbocsá­­nat öröme, mi szerep jutna ott a „szálkának”? Dr. Bodrog Miklós PÁLYÁZAT A Norvég Egyházi Szolgálat tanulmányi pályázatra bocsátott ki felhívást teológiai hallgatók és lelkészek részére. A feladat az alábbi két témában tudományos értekezés: 1. „Az egyházak általános magatartásának teológiai véleménye­zése a magyarországi zsidóság helyzetével kapcsolatos időszerű vitá­ban.” 2. „A magyarországi egyházak segítő szolgálata a második világ­háború alatt a zsidóság megmentéséért." A Norvég Egyházi Szolgálat 300 DM jutalmat kíván adni mind­két témában az első helyezettnek. A pályázat beadási határideje: 1994. április 1. A pályázatokat az Evangélikus Teológiai Akadémia Dékáni Hi­vatala címére (1141 Rózsavölgyi köz 3.) kérjük megküldeni. Az értekezések elbírálását a Teológiai Akadémia által felállított bizottság fogja végezni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom