Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-08-08 / 32. szám
Evangélikus Elet 58. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1993. AUGUSZTUS 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 9. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft Aki nem hisz a Krisztusban - a megtestesült Igében - megfosztja saját életét minden értelmétől. Olyan ez, mint amikor az állítmányt kivesszük a mondatból. Gandhi " A TARTALOMBÓL EGY MAGYAR LELKÉSZ BURGENLANDBAN RÓMAI ZARÁNDOKLAT LEVÉL FERI APUKÁNAK HITTAN-ÜGYBEN Ünneplő aszódi gyülekezet 25. Deutscher Evangelischer Kirchentag München 1993 9. bis 13. Juni MÜNCHENI MORZSÁK A müncheni Kirchentagról több beszámolót közöltünk már. Most befejezésül élménybeszámolót szeretnék írni személyes tapasztalatokról, a sajtóközpontban szerzett hírek alapján is. Először - úgy illik hogy a „testvérgyülekezetről” szóljak. Schrobenliausenröl már olvastunk beszámolót. Nagyon nagy, testvéri szeretettel fogadták a nem kicsiny magyar csoportot, két énekkarával, tánckarával és a gyülekezeti tagokkal. A vendégfogadás előkészületéhez tartozott, hogy kiadtak egy nyomtatott füzetet, melyben ismertették a testvérgyülekezeteket: Budavár, Budahegyvidék és Szentendre gyülekezeteit és saját gyülekezetük életét. A Kirchentag területén kapható volt ez a füzet és jó példát adott más gyülekezeteknek is a partneri kapcsolat létesítésére. Küldöttségünk nagyobb része tehát Schrobenhausenben lakott e napokban. Szombat este búcsúvacsorát rendeztek, és erre a Münchenben elszállásoltakat is meghívták. Néhányan tudtunk csak kilátogatni, de igazán maradandó élményben volt részünk. A város építész vállakozója: Bauer úr rendelkezésre bocsátotta cégének nagy kultúrtermét, itt vártak terített asztallal, vacsorával. Mielőtt azonban az elfogyasztásra került volna a sor, végighallgattunk nyolc-tíz üdvözlő beszédet. Walter Last a helyi gyülekezet lelkésze, Szebik Imre püspök, a város polgármestere, a gyülekezet felügyelője, a katolikus egyház képviselője, a három magyar gyülekezet nevében Balicza Iván. Köszeghy Tamás és ifj. Szentpétery Péter lelkészek szóltak. Szentpétery Péternek bőven volt dolga a tomácsolással. Jó hangulat, játékos jókedv, testvéri, baráti beszélgetés jellemezte az estét. Hogy a hangulat még jobb legyen, a vacsora kezdetén a „vezetők” álltak az asztalhoz, hogy a finom sültet felszeleteljék. így került sor a helyi lelkész után Szebik Imre püspökre is, majd folytatta a polgármester és a többiek. Késő éjszakában térhettünk haza otthonainkba, de a kedves schrobenhauseniek szeretete és vidámsága még hazafelé vezető utunkra is elkísért. Köszönjük szeretetüket! ♦ Egy ilyen hatalmas rendezvény bővelkedik eseményekben, előre meg nem rendezett fordulatokban, érdekességekben. Lássunk néhányat ezekből. Először is arról, hogy miképpen vélekedtek a találkozások után a magyarokról, egyházunkról. A Kirchentag hírszerkesztősége ezzel a címmel adott ki jelentést: „A magyar evangélikusok optimistán néznek a jövőbe.” Minden nap volt egy rendezvény, amelynek ez volt a címe: „a lehetőségek piaca”. Itt folytattak beszélgetést a magyar résztvevőkkel, melynek eredményeként írták, fel ezt a címet. Tárgyilagos volt a beszámoló új kihívásokról, lelkészhiányról és teológusok képzéséről, középiskoláink szolgálatáról, hitoktatásról és szociális munkánkról. „Nagy jövő áll előttünk, van reménységünk” - hangzott a beszámoló. ♦ Hálásak vagyunk a németországi Ökumenikus Központnak, amely helyet biztosított nekünk az ún. „ökumenikus faluban”, a 14. csarnokban. Ott a bajor ökumenikus munkaközösség kiállítói közt volt egy pavilonrészünk, ahol egyházunkat, sajtómunkánkat bemutathattuk. Kevés időnk volt a felkészülésre, ilyen felkérést még eddig nem kapott egyházunk, így amit gyorsan megtehettünk, azt megtettük. Térképet mutattunk be, melyen bejelöltük valamennyi intézményünket, iskoláinkat. Fotónagyításokon adtunk híradást ifjúsági konferenciákról, legszebb templomainkról. Elvittük újságjainkat, legfrissebb könyveinket, prospektusokat. Erre a jövőben készen kell lenni! Most mindenesetre hálás köszönetét mondtunk dr. Hans Vorsler úrnak, a frankfurti központ vezetőjének, aki patronált bennünket. * A német egységet az egyházban is igyekeznek helyreállítani. Vannak még területek, ahol ez nem sikerült. Ilyen a fúvóskarok (Posaunenchor) egységes szervezetének hiánya. Jelenleg mintegy 640 ilyen kórus működik egységes, összefogó szerv nélkül. Kb. 2500 kórus működik nyugaton, 1600 a korábbi NDK területen. 1200 az ifjúsági szervezeteknél (CVJM), 1100 más szervezeteknél. 900 pedig a bajoroknál. 1995-re tervezik az egységes szervezet megalakítását. Utánpótlásban nincs hiány, fiatalok jönnek a kórusokba, a jelentkezők számának fele nö. * A fiatalok kivették részüket a rendezésből. Közel 4500-an voltak rendezők, segítők, irányítók, akik a csarnokokat be- és átrendezték, a kemény kartonból készült ülőalkalmatosságokat egy helyről a másikra szállították. Szép feladatot vállaltak a Johannita Lovagrend fiataljai: 140 tizenhat húsz év közötti fiatal a mozgáskorlátozott és halláskárosult személy szállítását, tolmácsolását végezte. * A német diakonisszák keresik szolgálatuk új formáit, kereteit és formaruhájukat is. Egyes munkaágakban a nadrágkosztüm bevezetésére is gondolnak (akár Bermuda-nadrágra is - jelentette ki egyikük), mindenesetre .„szürke egerek” nem szeretnének lenni (célozva a szürke egyenruhára) és semmiképpen nem kívánják a „főkötőt”. Volt egy „divatbemutató” éppen a mi pavilonunkban, ahol felvonultatták a mintákat, nemkülönben női lelkészeknek szánt új liturgikus öltözékeket is! * Hogyan reagáltak a müncheniek a városban folyó eseményekre? Hiszen a város többségében katolikus. Általában roppant toleránsak voltak. A közlekedési eszközök a lehetőségig tömöttek voltak. De nem volt késés, kimaradás, az U- és S-Bahnok egymást érték. A jelentések szerint különösebb baleset sem fordult elő. Udvarias rendőrnők, rendőrök igazították útba az idegeneket, terelték a forgalmat. A város üzletei is jól felkészültek, a vendéglátóipar különösen. Két esemény közötti szünetben be-betértek a vendégek egy sörre vagy üdítőre. Közben az ablak előtt egy posaunkórus és korálokat kezdett játszani. A másik kirakat előtt egy Gazdag múlt - ígéretes jövő Az aszódi gyülekezet egésznapos programmal várta tagjait, honi és külföldi vendégeit fennállásának 300 éves jubileumán. Szentháromság utáni első vasárnapon. Az ünnepnapra eltűntek az állványok az évforduló tiszteletére tatarozott és újonnan festett templom 271 éve emelt falai mellöl. söl már szombaton este szokatlan látványban gyönyörködtek az ottlakók és az arra autózók. Díszkivilágítás borította fénybe a város fölé emelkedő ősi Isten-házát. Templomát, múltját szerető és a gyülekezet lelkészének, évtizedek óta kutatómunkát végző Detre János esperesnek a jóvoltából nagyon jól ismerő gyülekezet tartott hálaadást. Az ünnep jelentőségét emelte, hogy dr. Harmati Béla püspök egész napját a gyülekezetben töltötte és több szolgálatot is végzett. Délelőtt bensőséges, „családi” istentiszteletre sereglett össze a gyülekezet, a vendégek zömét délutánra várták. Szükebb körben adtak hálát Isten megtartó irgalmáért, aminek bizonysága a mögöttük lévő három évszázad. A püspöki prédikáció Róm 10,12- 17 alapján kiemelte az evangélium örömüzenetének továbbadását és a bizonyságtétel nyomán fakadó hit áldásait. Jó, igaz hírekre szomjas a mai ember, a lehangoló, fárasztó, félelmetes, idegesítő hírözönben. Aki segítségül hívja az Úr nevét, az reményt és erőt kap Isten láthatatlan világából, ezért él és szolgál kétezer éve az egyház és benne háromszáz éve az aszódi gyülekezet. Megható, felemelő érzés volt látni az istentiszteleti szolgálatban a gyülekezet két fiatal lelkész-neveltjét. A családi együttléthez hozzátartozott a helsinki dómtemplom és álandi marienhamni gyülekezet küldöttsége, hisz családtagok, testvérgyülekezetekböl jöttek. Mikko Heikka dómesperes és Gunnar Lemquist valóban testvéri szavakkal mondott ünnepi köszöntőt. A délutáni istentiszteletre eljöttek szép számban az egyházmegye lelkészei, a gyülekezetek küldöttei, az egyházi intézmények és világi szervezetek képviselői és a nemzetközi részvétel is bővült. Obernburgból. Aszód németországi testvérvárosából érkezett vendég és együtt örült az örülökkel a szlovákiai Fülek diakónus-lelkésze Pál József is. Az igehirdetö püspök most Jn 8,31 szerint szólt az igazi tanítványságról. Tanulni korunk jelszava és elengedhetetlen követelménye. Hatalmas léptekkel és szédületes iramban fejlődik a tudomány, valaha megszerzett diploma és szakismeret nem elég. Szüntelenül tanulni kell az újat minden területen. A haza, a nemzet felemelkedése szüntelenül tanuló, s tudásával a közjavát szolgáló polgárok sokaságát igényli. Isten törvényét és evangéliumát. Jézus követését szüntelenül tanuló hívek szolgálhatják igazán mind az egyházat, mind a hazát. Istentisztelet után együtt maradt díszközgyűlésre a gyülekezet. Fi^chlné dr. Horváth Anna felügyelő megnyitója után Detre János esperes-lelkész adott tudományos igényű ismertetést az elmúlt három évszázadról, majd az ünnepi köszöntők sora következett. Megszólaltak a külföldről érkezettek, a katolikus gyülekezet nevében dr. Huszka Mihály plébános, a baptista egyház nevében Kovács Ferencné üdvözölte a jubilálókat. Az egyházmegye köszöntését Roszik Mihály és Baranyai Tamás tolmácsolta. A város üdvözletét Bugyin József polgármester adta át. A köszöntők sorát dr. Harmati Béla püspök zárta, Isten további áldását kérve a gyülekezetre. Az ünnep hangulatát és a gyülekezet lelkületét érzékelve álljon itt a lelkészi beszámoló záró szakasza: „Az idén igen száraz volt a tavaszunk. Gyülekezetünknek azonban a 300 év alatt olyan mélyre hatolt a gyökere, hogy ez a szárazság sem rendítette meg! Mi, aszódi evangélikusok, itthon vagyunk ebben a városban! 300 éve ide telepedett őseinkhez méltók egyházunk iránti szeretet és felelősség révén leszünk, mi evangélikusok ezzel tudunk nagyot tenni a velünk egyidős városunkért is.” A jubileumi nap során több alkalommal gazdagította az ünnepi élményt a gyülekezet egyre igényesebb művek előadására képes, szépen fejlődő énekkara. Az aszódiak a Podmaniczkykastély dísztermében látták vendégül dúsan terített asztalokkal a közelről, távolról jött vendégeket. A hely maga is jelentős része és tanúja a 300 éves gyülekezet és egész magyar evangélikusságunk múltjának és nagyon reméljük, jövőjének is! Baranyai Tamás Ábrahám áldásának megosztása ma a Szentföldön A Nemzetközi Keresztyén-Zsidó Tanács 1993-as évi ülését július 11-töl 15-ig Izraelben, Haifa városában tartotta. Haifa Izrael legnagyobb ipari központja, a „tenger gyöngye”, a „béke városa”. 1967-ben, a hatnapos háború idején, amikor izraeli csapatok elfoglalták Jeruzsálemnek az arab fennhatóság alatt álló területeit, és a Golán-fennsíkot, Haifán egyetlen lövés nem dördült. Bár a városban egyaránt élnek zsidók és arabok, békésen várták a háború kimenetelét, békében élnek ma is. Izraelben zsidók, keresztyének, mohamedánok, drúzok, és sok más vallás képviselői élnek együtt. Mai és múltbeli keserű élmények sokaknak mély fájdalmat okoztak ebben az országban. Keserű megosztottság jellemzi ma is Izraelt. A világ kritikus szemmel, sokszor értetlenül és igazságtalanul bámulja a közel-keleti eseményeket. Ezen a területen, Izraelben, Galileában mégis azért küzdenek az emberek, hogy módot találjanak a harmonikus együttélésre, méltóságuk megtartására történelmi tragédiák ellenére is. A Nemzetközi Keresztyén-Zsidó Tanácsnak 23 különböző országban működnek tagszervezetei. Magyarországon 1990 júniusában alakult meg a Keresztyén Zsidó Tanács. A vallások közötti párbeszéd hazánkban is sajátos kérdéseket vet fel. A magyarországi tagszervezet érdekessége az, hogy ez az egyetlen vallásos fórum hazánkban, ahol római katolikusok és protestánsok egyenrangú tagként vesznek részt a párbeszédben. A római katolikusok az Ökumenikus Tanácsban is csak megfigyelőként vannak jelen.) A Nemzetközi Keresztyén-Zsidó Tanácsnak határozott célja volt azzal, hogy „prédikátor” ostorozta a nikotint, alkoholt, a kozmetikát, a televíziót és a nudizmust. Sokan nevettek rajta, majd hirtelen támadt egy zivatar, és a szónok meg hallgatók szaladtak a kapualjak felé. Amint a zivatar elvonult, ment az élet tovább. Egy alkalmi kórus plasztikfóliát tartva feje fölé a még szemetelő eső miatt s bár a szél kikapdosta kezükből a fóliát , énekelte tovább: „Hozsánna a magasságban!” Tóth-Szöllős Mihály segítségével gyűjt a vásárváros területén a brazíliai „utcagyerekek" számára. ebben az évben Izraelben rendezte meg konferenciáját: 1. A zsidó-keresztyén párbeszéd különböző országokban szerzett tapasztalatai segíthetik a megbékélést a legkritikusabb térségben. Izraelben is, ahol nemcsak a zsidók és keresztyének között vannak viták, hanem sokkal élesebbek a zsidók és mohamedánok közötti ellentétek. 2. A szervezet szolidaritását és segítő szándékát akarta kifejezni a Szentfoldön jelenlevő minden vallásnak: zsidóknak, keresztyéneknek, mohamedánoknak, drúzoknak. 3. Segíteni akart mindazoknak, akik küzdenek Izraelben az igazságon alapuló békéért, a békés együttélésért. 4. Küzdeni akart az egymás nem ismeréséből adódó gyűlölet ellen, egymás megismerésére, információk nyújtására törekedett. Az Ábrahámról szóló bibliai hagyomány a zsidóságnak, a keresztyénségnek és az iszlámnak egyaránt alapvető tanítás. Ábrahám hite mindhárom vallás hitének alapja, eredete. A konferencia központi témája ezért Ábrahám személye volt. .„Nagy néppé teszlek és megáldalak, nagygyá teszem nevedet és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (lMóz 12,2-3) így ígérte Isten Ábrahámnak. Ábrahám áldása a történelem során nem az egységre, hanem a megosztottságra, vetélkedésre, ellenségeskedésre, háborúra adott alapot a három egyistenhívő vallásnak. Ezért adták a konferenciának a következő címet: „Ábrahám áldásának megosztása ma a Szentföldön.” Azt vizsgáltuk tehát, „hogyan áldotta meg Isten” mindhárom vallást, és „hogyan lehet áldás” egymás számára a három különböző vallás. A konferencia szervezői az előadások sorozatát és a Szentfoldön tett kirándulások helyszíneit úgy tervezték meg, hogy Izrael mai életét ismerjék meg a résztvevők, különös tekintettel a vallásos csoportok együttélésére. Betekintést adtak a tudományos életbe éppúgy, mint az iskolák, közéleti intézmények és egyházak mindennapi életébe. Szebik Zsófia
