Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-11 / 28. szám

Zsinati Híradó 1993. július 11.

FELKÉSZÍTÉS AZ EGYHÁZI SZOLGÁLATRA

Jelentés a 7. sz. albizottság eddigi felmérő tájékozódásáról

Az egyház elsődleges szolgálata az evangélium hirdetése. E nélkül a missziói küldetés nélkül nincs egyház, ez létének forrása és értelme.

Ez a feladat a hívők egyetemes papságából következően minden Krisztusban hívő ember küldetése. Ugyanakkor az Ágostai Hitvallás az egyházi szolgálatról azt vallja, hogy az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására Isten külön egyházi hivatalt (ministcrium verbi divini) rendelt, hogy eljussunk a Jézus Krisztusban való hitre (V. cikk: Az egyházi szolgálat). Ennek a szolgálatnak a rendje megköveteli, „hogy nyilvánosan senki más ne tanítson és szolgáltassa ki a szentségeket az egyházban, csak az, akit erre szabályszerűen elhívtak” (XIV. cikk: Az egyházi rend). Ezt a három alapelvet fogalmazza meg a törvénytervezet első fejezete.

Elsőbbsége miatt az egyházi szolgálatról (hivatalról) és a szolgálatot végző élethivatású és önkéntes egyházi munkásokról elkülönített szabályozás szükséges. Eddigi törvénykönyveinkben ezek a szabályozások elszórtan kerülnek megfogalmazásra, és elkülönülnek egymástól. így pl. a II. tv. II. Fejezet: „Az egyházmegye” cím alatti paragrafusok már tizenkétszer említik feladataiban és hatáskörében az esperes szót, amikor a 78. §-ban az esperes meghatározása az egyházi szolgálat egyik feladatköreként megfogalmazódik. Ezért a szolgálat elsődlegessége nem tükröződik világosan törvényeinkben. „Ez nemcsak fogalmazási feladat. Az egyházban folyó munka helyes elágaz tatása ugyanis egyszersmind célszerű elágaztatás is! Ha jól vannak kijelölve a munkaágak, akkor könnyű látniok az egyház tagjainak az egyházi feladatokat, az azokból rájuk váró tennivalókat, akkor a karizmákkal való hűséges sáfárkodás kellő teret kap az egyház munkásainak foglalkoztatásában, s akkor a felügyelet hatékonysága is fokozódik az egyház elöljáróinál” (Néhai dr. Sólyom Jenő: Zsinat elé - Az egyházi munkaágak kijelölése, Lelkipásztor, 1948/219.).

A törvényjavaslatnak a lelkészi szolgálatra vonatkozó jelenlegi része (I—II- Fejezet) az egyházközségre vonatkozik.

I. Fejezet

AZ EGYHÁZI SZOLGÁLAT ÉS AZ EGYHÁZ MUNKÁSAI

1. Az előző törvények anyaga

Úgy tűnik, hogy az 1966-os ET I. tv. 9. §-a egy nagyon kis változtatással megfelelő 1. pont lenne:

(a) A Magyarországi Evangélikus Egyház feladatának tekinti, hogy az egyház tagjait és gyülekezeteit, munkásait és testületéit felkészítse és kiképezze az egyházi szolgálatra.

(b) A Magyarországi Evangélikus Egyház az egyházi szolgálatra készítés céljából egyrészt hitépítő munkát végez, másrészt a különböző egyházi szolgálatokhoz szükséges mértékben és színvonalon tanulmányozza és ismerteti a Szentírást és a hitvallásokat, az egyház történetét, tanítását és életét, valamint helyzeté^ felelősségét és feladatát hazánkban és a világban.

A RÉGEBBI TÖRVÉNYEK részletezik az idetartozó feladatokat és intézményeket:

ET 1934-37. A IV. törvénycikk, az egyház missziói munkájáról, a belmissziói munkába sorolja a belmissziói munkások (diakónusok, diakonisszák, ifjúsági titkárok, szegénygondozók stb.) képzését, az egyházi tisztviselők ilyen irányú elméleti és gyakorlati továbbképzését az egyetemes közgyűlés által megállapított egységes irányelvek szerint. Erre a szolgálatra való felkészítést az egyházkerületek vagy az arra képes egyházközségek és intézmények feladataként határozza meg. (Vö. 6. §.)

Az V. te. MÁSODIK CÍM „Keresztyén felebaráti nevelőintézetek és szabadoktatási intézmények” címmel a kővetkezőket sorolja fel :

1. csecsemőotthonok, árvaházak, szeretetházak, diakónus- és diakonisszaképző intézetek - mint felebarát nevelőintézetek;

II. bibliakörök, vasárnapi iskolák „az egyháztagok bibliaismeretének gyarapítására". Ide veszi még a különböző egyesületeket is (nővéregyesületek, ifjúsági, népművelési egyesületek stb). Ezek célját a következőképpen határozza meg: cél „a felnőtt és serdülő evangélikusok tudásának gyarapítása és egyházszeretetének erősítése”

A MAGYARORSZÁGI ÁG. HITV. EVANG. KERESZTYÉN EGYHÁZ ALKOTMÁNYA. (Az

1891-94. évi zsinat Egyházi Törvényei), amelynek alapján készült az 1934-37-es ET, IV. részében „AZ EGYHÁZ ISKOLÁI" cím alatt érinti, de nem részletezi a minket érdeklő témát.

2. At készülő törvénnyel kapcsolatos problémák

(a) Milyen szolgálatokra való felkészítésről essék konkrétan szó a törvényben? Amennyiben lesz egy olyan szakasz, amely meghatározza az egyház szolgálatát, az alapvető lesz erre a törvényre nézve is.

Mindenekelőtt a lelkészi szolgálatra való felkészítésre kell gondolnunk. Csakhogy az a kérdés, hogy a Teológiai Akadémiáról (Hittudományi Egyetemről) szóló törvény ide kerüljön, vagy - más iskolákkal együtt, amelyeket megnevezhetünk, szervezhetünk - kapcsolódjék-e az egyházi iskolákra vonatkozó törvényhez. Ezenkívül még mindig kérdés, hogy a Lelkésznevelő Intézetben (Teológus Otthonban) folyó szolgálat, valamint a már több alkalommal szóba került lelkészvizsgára felkészítés (segédlelkészek továbbképzése) és a LMK bekerüljön-e a törvénybe.

Ugyanígy kérdés a tanári-tanítói szolgálatra való felkészítés is. Említse-e a törvény legalább a lehetőségét annak, hogy az egyház létesítsen tanárképző, tanítóképző egyetemet, főiskolát vagy legyen valamiféle egyházi továbbképzés azoknak a tanároknak, tanítóknak részére, akik egyházi iskolákban tanítanak?

Törvény szabályozza-e a diakónus-, diakonisszaképzést, hittantanár- hitoktatóképzést, gyülekezeti munkások, ifjúsági és gyermekbibliakörvezetbk stb. képzését vagy csak felsorolás essék ezekről?

b) Kik és milyen testületek, intézmények végezzék az egyházi szolgálatra felkészítést? Ajánlatosnak tartanánk a többlépcsős képzést. Mindenekelőtt a gyülekezetben kellene elkezdeni a képzést. Ebben fontos szerepe lenne a lelkészen, lelkészeken kívül a már kiképzett gyülekezeti munkásoknak, presbitereknek. Azt gondoljuk, hogy több gyülekezet összefogásával, vagy egyházmegyei szinten lehetne „tanfolyamokat” indítani. - Egy következő szint lehetne az iskolákban, az arra alkalmasnak látszó tanulók kiválasztása és képzése. - A Teológiai Akadémiára a kiemelkedő tudású, legalkalmasabbakat kellene küldeni, részben azért, hogy esetleg akár lelkészek is lehetnek, vagy nem-lelkészi gyülekezeti vezetők.

c) Ezzel felmerül a kérdés is, hogy kapcsolódjék ez a törvény az egyházi iskolákról szóló törvényhez. Ezt az illetékes albizottsággal közösen kívánjuk megtárgyalni.

d) Nem tisztázott az a kérdés, hogy mit tartalmazzon a törvény, és mi legyen a későbbi szabályrendeletekben. Úgy gondoljuk, hogy nem kell mindent, apró részletességgel a törvényben szabályozni.

Lupták Gyula, Sümeghy József és Tekus Ottó lelkésztestvéreknek a diakónus-, diakonisszaképzésre vonatkozó javaslatát mellékelem, azzal, hogy ilyen részletességgel az erre vonatkozó szabályrendeletet kell kidolgozni, a törvénybe csak magának a ténynek kell belekerülnie, hogy ez a képzés is beletartozik az egyházi szolgálatra való felkészítésre vonatkozó törvénybe.

Ezzel a rövid előterjesztéssel egy bevezető, általános vitát szeretnénk megindítani, abban a reményben, hogy a legközelebbi zsinati ülésszakra konkrét törvényjavaslatot tudunk előterjeszteni.

Dr. Muntag Andor a 7. sz. zsinati albizottság vezetője

1.1. Az egyház elsődleges szolgálata az evangélium hirdetése, hogy a Jézus Krisztusban való megigazító hitre eljussunk. Az evangélium az egyház létének forrása és értelme, hirdetése az egyház missziói küldetése, és minden egyéb szolgálatának alapja.

1.2. A Jézus Krisztusról szóló tanűságtétel minden Krisztusban hívő ember egyetemes feladata. Az egyház minden tagja részese ennek a

szolgálatnak, hitének és lelki adományának mértéke szerint.

1.3. Az egyház hivatalos szolgálatát, a nyilvános tanítást és a szentségek kiszolgáltatását az egyház jó rendje érdekében az azzal megbízott főhivatású és önkéntes egyházi munkások végzik. Minden egyházi szolgálatban álló munkás a maga szintjén és munkakörében felelős azért, hogy az egyház a sajátos küldetését betöltse.

A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészétől elvárja, hogy

d) belső elhívásból kötelezze el magát az egyházi szolgálatra, és

e) lelkészi hivatásában feddhetetlenül éljen és szolgáljon.

2.3. Meghatározott időre és szolgálati területre a lelkészi szolgálatra megbízást kaphat diakónus lelkész és lelkészjelölt is.

2.4. A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészjelöltje az, aki a lelkészek számára előírt teológiai tanulmányok elvégzése után egyházi szolgálatba áll, de lelkészi oklevéllel még nem rendelkezik, és lelkészavatásban még nem részesült. A szolgálatba állításról a lelkészjelölt egyházközsége szerint illetékes püspök dönt.

2.5. A lelkésszé avatás (ordináció) feltétele a lelkészi oklevél megszerzése. A lelkészjelölt a lelkészi oklevelet a Lelkészképesítő Bizottság előtt tett eredményes vizsgával szerezheti meg, melynek során a bizottság a lelkészi szolgálatra való alkalmasságot is megvizsgálja. A lelkészjelölt legkorábban egy szolgálatban eltöltött év után jelentkezhet a lelkészvizsga letételére. Amennyiben a Bizottság a jelöltet a lelkészi szolgálatra alkalmasnak találja, a lelkészjelölt lelkésszé avatható, aki az avatás alkalmával nyeri el a lelkészi címet és az oklevelet. Ha a lelkészi oklevél birtokosa öt éven keresztül nem állt hivatalosan lelkészként alkalmazásban, a lelkészvizsga megismétlése szükséges ahhoz, hogy újra felavatott lelkészként szolgálatba álljon.

2.6. A Magyarországi Evangélikus Egyház férfiakat és nőket is kiképez, felavat illetve kiküld a lelkészi szolgálatra. A lelkésznők szolgálatának sajátos kérdéseit szabályrendelet rögzíti.

2.7. A lelkészek szolgálati ideje és a kegyelmi eszközökkel való szolgálatid; - a lelkészi alkalmazás helyétől és az egyházigazgatási hatáskörtől függetlenül - azonos. Minden egyházi alkalmazásban levő lelkész és lelkészi szolgálattal megbízott személy jogosult és köteles az ige hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására.

2.8. A lelkészeknek az alkalmazási helyükből és egyházigazgatási hatáskörükből adódó képviseleti és

II. Fejezet

A LELKÉSZI SZOLGÁLAT

2.1. 'Az evangélium hirdetésére és a .szentségek kiszolgáltatására Jézus Krisztus külön szolgálatot rendelt. Az egyház rendjének megfelelően ezt a szolgálatot az arra szabályszerűen elhívott lelkész végzi.

2.2. A Magyarországi Evangélikus Egyház felavatott lelkésze az, aki

a) az előírt teológiai tanulmányoknak eleget tett és erről végbizonyítványt szerzett,

b) lelkésszé avatásában a lelkészi szolgálatra megbízást és felhatalmazást kapott, és

c) a Magyarországi Evangélikus Egyház tényleges szolgálatában álló vagy nyugdíjas lelkészeinek nyilvántartásában szerepel.

Szürke ülésszak?

A februári ülésszak eufórikus hangulata után, melyet az Iskolatörvény és az Egyházközségről szóló törvénycikkely elfogadása váltott ki, ezt az ülésszakot a kevésbé látványos, de igen szükséges törvényelőkészítő munka, a vele járó olykor fáradt légkör jellemezte. A hiányérzetet Cserháti Sándor teológiai tanár fejezte ki az ülésszak végén, sajnálva, hogy ezúttal nem született új törvény. Jó lenne - fejtette ki - ha legalább ülésszakonként egy-egy új törvény elfogadható lenne. Érzelmileg érthető ez, mégsem reális, hiszen az iskolatörvény feszített tempójú, soron kívüli megalkotása után ismét párhuzamosan alakulnak a dolgok.

Vélem, utólag ez lesz a Zsinat egyik leghasznosabbnak minősíthető ülésszaka, látszólagos szürkesége ellenére. Körvonalazódott a törvénykönyv egésze, szerkezete, beosztása. Haladtunk a strukturális kérdések vitájában, megismerkedtünk a bíráskodásról és az egyház háztartásáról szóló törvény tervezetével. Három ülésen folyt az egyházi szolgálattal foglalkozó törvénytervezet általános vitája.

A Zsinat felkérte teológiai tanár tagjait - Cserháti, Hafenscher, Muntag, Reuss - és a korábban már beterjesztett szociáletikai kérdésekkel foglalkozó dokumentum szerzőjét, Zsigmondy Árpádot, hogy együtt finomítsák az anyagot, és legyenek javaslatot arra, hogyan foglaljon állást a Zsinat ezekben a kérdésekben. Arról van szó, hogy a Zsinat alkotmányozó, törvényhozó, mégis sokak véleménye szerint ma annyira feszítenek a szociáletikai kérdések, hogy lehetetlen ezekben elkerülni valamilyen állásfoglalást. Hitbeli és szellemi örömet szerzett a Teológiai Bizottság több, korábban felmerült kérdést tisztázó előterjesztése.

Születtek, igaz csendben, olyan határozatok is, amelyek igencsak lényegesek a további bizottsági munka, végső soron a törvénykönyv számára.

A Zsinat döntött abban a tekintetben, hogy a jövő egyházszervezetében is négy szintet tart szükségesnek. Gyülekezet, egyházmegye, egyházkerület, országos :i szint. Ez azért lényeges, mert így, ebben gonegyházi

dolkodvt

iolkodvu, rendelik hozzá a funkciókat, feladatokat, jogokat és kötelességeket a különböző szintekhez a 3. számú bizottságban. Többszörös munkát jelentene pl. teljesen kidolgozni három, illetve négy szintre a működési modellt.

Ugyancsak döntés született arról, hogy a Zsinat egyetért azzal az elképzeléssel, hogy a teológiai tanulmányaikat befejezők számára, a teljes jogú lelkészi szolgálat megkezdése előtt tegyen valamilyen gyakorlat, köztes idő, feladat, képzés... beiktatva. A hogyanon gondolkodni ezek után már ismét bizottsági feladat, ehhez is sok gondolatot adott a vita, de a lényeg az egyetértés a fő kérdésben. Szükség van a lelkészi szolgálat gyakorlati részleteivel megismerkedni, a mély vízbe kerülés előtt.

Rokonszenves volt, hogy minden hozzászóló pozitívan viszonyult a diakónus lelkészek szolgálatához, bizonyos, hogy a törvényi rendezés körültekintő, a diakónus lelkészek és a gyülekezetek érdekét egyaránt figyelembe vevő lesz.

A Zsinat munkáját egy törvénymódosítás és egy ügyrendmódosítás is elősegíti a jövőben. A 66-os érvényben lévő zsinati törvény szerint, ha egy zsinati tag szolgálati helye megváltozik, akkor tagsága megszűnik, helyére az őt küldőknek mást kell választani. Nem csorbítva a küldőknek ezt a jogát, a Zsinat úgy módosította a törvényt, hogy a választást a szolgálati hely megváltozása esetén is érvényesnek tartja. Ennek indoka, hogy ne veszítsünk el a munkában már gyakorlott, értékes zsinati tagokat. Természetesen, ha küldőjük visszahívja őket és mást választ, ez a jog megmarad. De mivel ez is időbe telik, addig is gyakorolhatja a zsinati tag a funkcióját.

Vasárnap délelőtt mindössze egy óra hosszáig, de határozatképtelen volt a Zsinat. Azután befutott néhány a szolgálatát elvégzett lelkész, és folytatódhatott a teljes értékű munka. Ebben született meg az ügyrend módosítása. Eszerint az érvényesen összehívott ülésen határozatképtelenség esetén is dönthetnek úgy a tagok, hogy tanácskoznak - eddig ilyen esetben fel kellett függeszteni az ülést - és ha létszámuk a 50%-át meghaladja - ez harminchét főt jelent - akkor ajánlásokat is tehetnek.

Egyébként a határozatképességhez szükséges kétharmados jelenlét negyvenkilenc főt jelent. Vasárnap délelőtt Missura Tibort fogadta ováció, amikor ő megérkezett, vele lett negyvenkilenc a létszám.

Tatán ezek. a jegyzetek is tükrözték, hogy nem is volt annyira siürke ez az ülésszak.

F. R.

Z EGYHÁZI

kormányzási teendőiről az egyházi törvény a vonatkozó törvénycikkekben rendelkezik. Minden önálló egyházi állást betöltő felavatott lelkész választható azokra a tisztségekre, amelyeket az egyházi törvény szerint lelkészeknek kell betölteni.

2.9. Valamely külföldi evangélikus egyházben felavatott lelkész a Magyarországi Evangélikus Egyházban lelkészi szolgálatba csak akkor léphet, ha teológiai tanulmányainak végbizonyítványát a Magyarországi Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiáján honosította, és a lakóhelye szerint illetékes püspök dönt szolgálatba állásáról. A külföldi egyetemen (teológiai főiskolán) végbizonyítványt szerzett fel nem avatott személy ugyancsak köteles végbizonyítványát honosíttatni, mielőtt az illetékes püspök dönt lelkészjelöltként történő egyházi alkalmazásáról.

2.10. Más keresztyén felekezetekben szerzett lelkészi oklevél birtokosa a Magyarországi Evangélikus Egyházban lelkészi alkalmazásba csak úgy léphet, ha a 2.2.b-e. pontokban rögzített feltételeken túl az egyházközsége szerint illetékes püspök engedélyével a Teológiai Ákadémia tanári kara által megállapított tantárgyakból vizsgát tett, és a Lelkészképesítő Bizottság az alkalmasságáról meggyőződött. Az avatásról a Lelkészképesítő Bizottság tesz javaslatot az illetékes püspöknek.

2.11. A lelkész házasságkötési szándékát köteles a házasság megkötése előtt három hónappal, majd a házasság megkötését az esperesen keresztül a püspöknek bejelenteni. A lelkész olyan személlyel köthet házasságot, aki családi és magánéletében, valamint hivatásában egyaránt felvállalja házastársa evangélikus egyházi szolgálatát. A lelkész külön engedély nélkül evangélikus személlyel, az egyházi szolgálatra készülő teológiai hallgató és a lelkészjelölt tanulmányi és szolgálati viszonyára való tekintettel csak a püspök előzetes engedélyével köthet házasságot.

2.12. A lelkész családját példaadóan evangélikus hitben pásztorolja.

2.13. A lelkészi szolgálatban álló személy köteles a lelkészi titkot megtartani, önmagát tovább képezni, köteles magatartásával, viselkedésével és külső megjelenésével is hivatalának megfelelni. Istentiszteleteken és az egyéb liturgikus alkalmakon az egyházban rendszeresített liturgikus öltözetet viseli.

2.14. Az egyházi szolgálatból kilépett vagy az egyházi bíróság által hivatalvesztésre ítélt és többé lelkészként nem számon tartott személy lelkésznek nem tekintendő, hivatalos lelkészi szolgálatot nem végezhet, liturgikus öltözetet nem viselhet és a lelkészi címet nem használhatja.

MAGYARÁZATOK A SZÖVEGTERVEZETHEZ

2.1......Jézus Krisztus külön szolgálatot

rendelt..."

Vö. az Ágostai Hitvallás IV. és V. cikkeivel: „...az emberek nem igazulhatnak meg Isten színe előtt saját erejükből, tulajdon érdemeik vagy cselekedeteik alapján; hanem ingyen, Krisztusért, hit által igazulnak meg... Isten azért rendelte az evangéliumhirdetésnek és szentségkiosztásnak szolgálatát, hogy erre a hitre eljussunk.”

2.2. b) „...lelkésszé avatásában a lelkészi szolgálatra megbízást és felhatalmazást kapott,..."

A mondat „a Magyarországi Evangélikus Egyház illetékes püspöke által lelkésszé avattatott” hatályos törvény- • szöveget helyettesíti, ami nem teszi lehetővé a külföldi teológiai főiskolák végbizonyítványt szerzett és külföldön felavatott lelkészek alkalmazását, amelyik időszerű lehetőségként a 2.10. szabályozásában megjelenik. Másrészt „hierarchikus csökevénynek vagy messziről idesodort vándorkőnek tűnik föl magyarországi evangélikus egyházunk alkotmányának az a rendelkezése, mely szerint a lelkészavatás a püspök kizárólagos joga. A kizárólagosságnak ti. szigorúan véve csak az apostoli ill. püspöki ’successio’ dogmatikai gondolatkörében van helye és értelme, ezt pedig egyházunk egyébként nem ismeri el. Mentségül csak az szolgálhat, hogy ez a következetlenség nem ’kizárólagos’ sajátja magyarországi evangélikus egyházunk alkotmányának.” (D. dr. Pröhle Károly: A hit világa, 292.)

2.2. c) „...vagy nyugdíjas lelkészeinek nyilvántartásában szerepel,...

A szövegjavaslat rendezni kívánja a nyugdíjas lelkészek helyzetét, akikre nézve eddig törvényi szabályozás nem volt, csak fegyelmi esetén (E.T. VI. t. c. 13. §.). A lelkészavatás alkalmával a lelkészjelölt egész életére szóló lelkészi szolgálatra nyer kibocsátást, nyugdíjasként is szolgál alkalmilag vagy megbízás alapján rendszeresen. Ezért indokolt, hogy a lelkészi szolgálat jellegének és minőségének általános meghatározásánál a törvény ne tegyen különbséget aktív és nyugdíjas lelkészek között, hiszen a lelkész nyugdíjbamenetkor nincs megfosztva lelkészi jellegétől és az egyházi szolgálat lehetőségeitől, nyugdíjasként is a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkésze marad. A kérdés szabályozatlansága a legutóbbi zsinati választásoknál is jogértelmezési kérdéseket vetett fel.

2.2. e) „...lelkészi hivatásában feddhetetlenül éljen és szolgáljon."

Az 1966-os törvények szövegéből kimaradtak a lelkészre vonatkozó, az 1953-as évi törvényekben még szereplő mondatok: „belső elhívásból kötelezze el magát az egyházi szolgálatra” (2.2.d), „feddhetetlenül éljen és szolgáljon” (2.2.e), „családját példaadóan evangélikus hitben pásztorolja” (2.12), „s mint akitől az egyházközség is a teljes szolgálatkészséget várja el, felelős...” (3.2.2). Egy megkívánt erkölcsi norma és magatartás törvényben is kifejezett igényét vissza kell állítani egy semmire nem kötelező szabályozás helyett. A rk. egyháznak az egész világon egyetemlegesen hatályos törvénykönyve is magától értődőén ír elő elvárásokat a plébános személyére nézve: „A tanban kifogástalan, jó erkölcsű, a lelkek iránti buzgalommal eltelt és a többi erényekkel is rendelkező ember legyen...” (Codex Juris Canonici, 521. kánon, 2. §.)

2.4. „A Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészjelöltje az..."

A törvénytervezet szakít azzal a jelenlegi gyakorlattal, amely szerint a teológiai tanulmányok elvégzése után a lelkészavatás rögtön megtörténik azoknál, akik egyházi szolgálatba kívánnak lépni. A szakbizottság javaslata a lelkészavatást nem végzettséghez, hanem szolgálathoz köti, amikor a szolgálatba állás után egy évvel letehető lelkészvizsgához, így a lelkészi oklevél megszerzéséhez kapcsolja. Ez a Németországban is ismert gyakorlat (Vikar = káplán) egy próbaév bevezetésével a lelkészi szolgálat melletti döntés tudatosságát erősítené. Bevezetésének szándéka erősítést kap a Teológiai Akadémia egyetemi fakultássá történő átszervezésével is. A teológiai tanulmá"nyoknak ’eleget tett, de lelkésszé még nem avatott személy „lelkészjelölt”, megnevezésében is megkülönböztetve a segédlelkésztől, aki felavatott, ordinált lelkész. A lelkészvizsgát és a lelkészavatást a törvénytervezet 2.5. pontja a fő szövegben szabályozza.

2.7. „A lelkészek szolgálati jellege... azonos."

„...Abból a valóságból kell kiindulni, hogy egy a lelkészi tiszt. Ez nem szociális követelmény, hanem dogmatikai igazság! ... A zsinatnak az lesz az egyik feladata, hogy a lelkészi szolgálat jelentőségét és egységét alaptételszerüen megállapítsa. Ez a rendelkező paragrafusokhoz képest talán haszontalannak fog látszani, de a törvényhozóknak mindig számot kell vetniök azzal, hogy az élet előbb-utóbb bizonytalanná teszi a rendelkező paragrafusok hasznavehetőségét, ellenben azok a törvények, amelyek hiven állapítják meg egyházunk tanítását és a Magyarországi Evangélikus Egyház történelmi alkotmányának szellemét, új helyzetekben is alkalmazható jogszabályoknak fognak bizonyulni. Akármilyen korszerű lesz is a zsinat, nem tudhatja majd, hogy a lelkészi szolgálatnak milyen újabb elágazódását, a lelkészi munkának milyen újabb részleteződését fogja szükségessé tenni az egyház élete. Ezért lesz szükséges bizonyos ’alapelveket’, ’alaptörvényeket’ rögzíteni. Ez esetben nem is egy múlékony elv paragrafusba öntéséről lesz szó, hanem annak a megállapításáról, hogy az egyház Ura csak egyetlenegy szolgálatot szerzett: az evangélium szolgálatát.” (Néhai dr. Sólyom Jenő: Zsinat elé: A lelkészi szolgálat egysége. Lelkipásztor, 1948/ 55.)

„A törvénynek biztosítani kell, hogy egyházunkban sem elvi, sem gyakorlati tekintetben nem lehetséges hierarchia” (Veöreös Imre: Zsinati javaslat, 01. 28.). „A törvényben is ki kell fejezni azt a valóságot, hogy az esperesi és a püspöki tiszt nem egyéb, mint az ugyanegy lelkészi szolgálatnak elágaztatása.” (Néhai dr. Sólyom Jenő: Zsinat elé: A lelkészi szolgálat egysége. Lelkipásztor, 1948/57.) „Azzal, hogy az egyházi hivatalt elismerjük isteni rendelésen alapulónak, egyáltalán nem gondolunk arra, hogy a hierarchiának legalább egy maradványát akarnánk megörökíteni az egyházban. Erről szó, sem lehet ott, ahol legfőbb norma az Újteslámeniom. (...) Az egyházi hivatal, mint a kegyelmi eszközökkel való szolgálat hivatala, elvileg az egyetlen isteni rendelésen alapuló hivatal az egyházban és a saját keretén belül sem ad helyet hierarchikus fokozatoknak. (...) A püspökség nem magasabbrendü hierarchikus méltóság, mert ilyennek a kegyelmi eszközökkel való szolgálat mellett nincs külön dogmatikai, azaz a keresztyénség vagy az egyház lényegéből folyó hitbeli alapja, mint a katolikus egyházban, - hanem az egyház jogi szervezetéhez tartozó magasabb fokú egyházkormány-