Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-11 / 28. szám

Evangéliku ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ________HETILAP * VV*' V ÁRA: 25 Ft 58. ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1993. JÚLIUS 11. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE VASÁRNAP Mások fájdalmával együttérezni még nem irgalmasság; mások fájdalmát megszüntetni az az irgalmasság. Logau-----A TARTALOMBÓL DIAKÓNUS LELKÉSZ-AVATÁS GYULÁN SZERESD NAGYON... KEDVEZŐ TAPASZTALATOK ORANDO ET LABORANDO A gyémántokleveles lelkészek egy csoportja + 1+ 25. Deutscher Evangelischer Kirchentag München 1993 + 1+ 9. bis 13. Juni FOGADJÁTOK BE EGYMÁST - NEHMET EINANDER AN (2.) Az Egyházi Napok spirituális programja igen bőséges volt. Istentiszteletek, reggelenként bibliamagyarázatok (bibliaórák). a napok folyamán gazdag témaválasztással különböző egyházi, társadalmi, családi témák a város számos pontján különböző előadókkal kerüllek megbeszélésre. Ezekről számolunk be a következőkben. Dr. Johannes Hanselmann püspök igét hirdet a megnyitó istentiszteleten Kétségtelenül a nyitó- és záró istentiszteletek voltak a legnépesebb, legnagyobb gyülekezetét vonzó alkal­mak. A nyitó istentiszteleten a város főterén becslések szerint mintegy 25 ezer ember volt együtt, de ezen kívül még négy szabadtéri helyen és 50 templomban tartották meg. Ötvenöt istentiszteleten nyitották meg az „Egymásért” ünnepségeit, - írta a sajtótudósitó. A Marienplatzon dr. Johannes Hanselmann müncheni püspök tartotta az igehirdetést Zsid 13,1-3 alapján. A testvérszeretetre, a vendégszeretetre és a foglyokra, a bántalmazottakra, szenvedőkre irányította a figyel­met. Bonhoeffer egy mondatát idézte: „Semmmi, va­lóban semmi sem értékes az életben a szeretet nélkül; az élet értelme teljesedett be ott, ahol szeretet van.” Szólt a vendégbefogadásról, de nem csupán négy nap­ra, hanem legyen ez érvényes az idegenek számára mindenkor, a befogadás pedig jelentse a gyötrődök­­kel, az emberi jogaiktól és méltóságuktól megfosztot­­takkal való törődést, az ilyenek befogadását és itt kifejezetten utalt a boszniai agresszió áldozataira, szenvedőire. Végsőképpen azt adta útravalóul, hogy akik most itt ezeken a napokon együtt vagyunk, le­gyünk „Jézus Krisztus müncheni levelei", ha ottho­nainkba távozunk és mindenkor vállaljuk a szolidari­tást a rászorulókkal, mert a mi időnkben Isten dicsé­retének gyakorlati, konkrét formáját ez jelenti. , Ezen az istentiszteleten szolgált Szebik Imre püspö­künk is. Üdvözlő szavaiban elmondta, hogy a magyar test­véregyház nevében vagyunk itt és egyházunk üdvözle­tét, köszöntését adta át. Arról is szólt, hogy egyhá­zunkban a fiatal generáció, amely korábban a evangé­liumról keveset hallhatott, nyílt, élő és missziói egyház jelenlétét kívánja. Más külföldiek is köszöntöttek, így Guatemalából Maria Morales, aki hazájában az em­­• béri jogok megsértése ellen küzd és az emberek - különösen a fiatalok - szívükbe fogadták a fekete bőrű lelkészt, Mwenze Kabembat, aki afrikai énekre tanította a sok ezer embert, és késő estében is hang­zott a frissen tanult ének. Más helyeken is hasonlóan zajlottak le az istentisz­teletek. Mindenütt szóba kerültek az idegenek, a me­nekültek, az azokkal való bánásmód. Elítélték a ház­­gyújtogatókat és hatalmaskodókat. A külföldiek sem angyalok, csupán emberek, mint mi. De az irántuk való szeretet a mi hitünk próbája, befogadásukkal Isten angyalait fogadjuk be. Hasonló volt a záróistentisztelet, de ezt nem sok helyen egy időben, hanem egy helyen, az olimpiai stadionban tartották meg. 150 ezer ember „lepte el” a stadion lelátóit, de tele volt a zöld gyep is a középen. Egyik oldalon az oltár egy hatalmas pódiumon, másik oldalon félkörben helyezkedtek el a „fúvósok”, a né­metek ismert Posaunenchor-tagjai, több ezren. Orgo­na helyett ök kísérték a hatalmas gyülekezet éneklését és példásan ment az ének. Két szektorban összevont kórusok több szólamú éneklését is hallgattuk. Hatal­mas élmény volt ekkora gyülekezetben együtt lenni és nem vett el semmit áhítatunkból az, hogy együttérzé­sét a tömeg a stadionokban szokásos módon szekto­ronkénti felállás-leüléssel fejezte ki („hullámzás”), sőt olykor a helyeslő taps is felcsendült. Ugyanakkor annak is részesei voltunk, amikor a bűnvallás során felolvasták az öt török áldozat nevét, akik bent égtek házukban. A tömeg egy emberként állt fel helyéről és egyperces néma csendben fejezte ki együttérzését azok hozzátartozóival. Több tízezres tömeg - egy pisszenés nélkül! Ezen az istentiszteleten dr. Konrad Raiser, az EVT genfi főtitkára prédikált Róm 12,9-21 alapján szere­­tetröl, egyetértésről és a rossznak jóval történő legyő­zéséről. Maria Jepsen hamburgi püspökasszony adta át a meghívást az 1995-ös hamburgi Kirchentagra. Külön beszámolót lehetne írni a bibliatanulmá­nyokról. Legalább a textusokat említem. „2Móz 23,1-13, az egymással való emberséges bánásmód, Mt 25,31-46 a kicsinyek befogadása és Ruth könyve alapján az idegenekkel való együttélés volt témája ezeknek a közös tanulmányozásoknak. Bőséges volt a kínálat alkalmakban, sajnos min­denhová nem juthatott el az ember. A 480 oldalas programfüzetben napról napra kerestük a lehetősége­ket, hová menjünk. Talán ha megérkezik az ígért dokumentumkötet, mely a bibliai munkát, előadáso­kat, pódiumbeszélgetéseket, fórumokat és a liturgikus rendezvények anyagát foglalja magában, annak átta­nulmányozása gazdagíthat bennünket is. tszm. Jövőkép?- avagy gondolatok a müncheni Kirchentag kapcsán 1993. június 8. - maroknyi ország maroknyi csapata útra kel, hogy eleget tegyen a németországi evangélikus egyház meghívásának, és megta­pasztalja a befogadás örömét. A Kirchentag - Pál apostol római leveléből idézett mottója: „Nehmet einander an” („Fogadjatok be egymást”) ma igen időszerűnek látszik Európa egyre erősödő nacionalista szembenállásának tükrében. Különösen abban a Németországban, amely az európai integrációs törekvések vezéreként, de történelmi hátterét tekintve is belátta, hogy ez az egyetlen út, az egyetlen lehetőség a békés együttélés megvalósítására. De vajon képesek vagyunk-e egymás befogadására, egymás elfogadásá­ra, nem szül-e bennünk ellenérzést a másság, tudunk-e elég nyitottak lenni új irányzatok befogadására? Elképzeléseink megtalálják-e a közös utat? Megerősítő értékű volt a kirchcntagi élmény. Több százezer ember azért jött el Münchenbe, mert várt valamit, vá­gyott a befogadás örömére, hitt a közös imádságok, éneklések megújító, és az egyház megújuló erejében. Ha némi megdöbbenést kiváltottak is bennünk az óriási stadionban vagy a pavilonokban fúvós zenekarok kíséretében megtartott, óriási taps­viharokkal megszakított istentiszteletek,... el kell fogadnunk. El kell fogadnunk, hogy ez egy másik út, de út és ez is Istenhez vezet. Szaszkó Mariann (a szerző a Budavári Gyülekezet tagja) EURÓPA ’93 A Lutheránus Világszövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a MEVISZ által közösen rendezett EURÓPAI IFJÚSÁGI KONFERENCIA nyitó istentisztelete 1993. július 18-án, vasárnap 18 órakor kezdődik a zuglói evangélikus templomban (Budapest, XIV. Lőcsei út 32.). Igét hirdet: Fabiny Tamás lelkész. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Múlt és jövő e A Teológiai Akadémia június 19-én tartotta tanévzáró ünnepi ülését. A Zuglói Gyülekezet templomában öröm volt látni, hogy a hallgatók oldalán milyen sokan ültek, hiszen a kóruson éneklő énekkaron kívül még mindig maradtak közel százan, akik itt foglaltak helyet. Az istentiszteletet énekesköny­vünk 17. számú liturgiája szerint tartották, az énekes lelkészi szolgá­latot Trajtler Gábor docens végez­te, azt igehirdető dr. Munlag An­dor professzor volt. A 95. zsoltár 6-8 verse alapján arról tett bizony­ságot, hogy Isten előtt vagyunk. Mindig, - de itt most különösen. Istennel van dolgunk és ebben a tudatban találkoztunk nap, mint nap. Vajon úgy tanítottunk-e, úgy végeztük-e szolgálatunkat,_ hogy mindig erre gondoltunk? Ő a mi Istenünk! Ezt soha ne feledjük el. Örömben, bajban, kísértésben ő velünk van. Kezének juhai va­gyunk, vagyis mindig kezénél va­gyunk, Ő nem akar nélkülünk len­ni. Lankadatlan szorgalommal kell tanulnunk igéjét. Mindent meg kell tennünk azért, hogy halljuk, mert mindez Jézusról szól. Ez az idős nemzedék bizonyságtétele is és ma Istentől kapott komoly intés szá­munkra. Dr. Reuss András dékán jelenté­sében Az evangélikus teológiai kép­zés helyzeté-röi szólt. „A lelkész­képzés az évszázadok során ismé­telten, helyesebben, mindig is viták kereszttüzében állt,” vezette be előadását, majd arról szólt, hogy a „magyar országgyűlés 1990. július 1-én életbe lépett határozata az Evangélikus Teológiai Akadémiát a hittudományi egyetemek közé sorolta és ezzel visszaadta azt a rangját, amelyért Magyarországon az evangélikus egyház és a pozso­nyi, soproni, eperjesi teológiai aka­démiák már a 19. század eleje óta erőfeszítéseket tettek.” 1923-ban állították fel Sopron­ban a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karát. A 70 évvel ezelőtt megindult egyetemi képzés alkalmával elmondott vallomást idézte: „A hittudományi kar tudja, hogy feladata a teológiai tudomá­nyok önálló művelése mellett az evangélikus egyház számára szük­séges lelkészi gárda nevelése, ezért áll meg szilárdan a biblikus hitval­lási alapon és folytat reformátori teológiát akkor, amikor ez az irányzat még csak kialakulóban volt külföldön... Ezért őrzi a fa­kultás tanári kara féltő gonddal az egyház hitvallási iratain át a Szent­íráshoz vezető utat, ezért tekinthet munkájára az evangélikus egyház­egyetem is megnyugvással és biza­lommal.” Majd így folytatta: „El­mondhatom, hogy az előttünk jár­tak vallomását a mai tanári kar magáénak tartja, szolgálatát ha­sonló szellemben kívánja elvégezni és mindnyájan szeretnénk, ha munkánkat egész egyházunk ugyanazzal a megnyugvással és bi­zalommal, segítőkészséggel és imádsággal kísérné.” Szólt a lelkészképzés mellett fo­lyó hittantanár-képzésröl, a belső rendről, az elmúlt évek során a tanulmányokkal és vizsgákkal kapcsolatos részletes rend kialakí­tásáról. A tanárok túlzott terhelése miatt nem valósulhat meg tanár és tanítvány intenzív és bensőséges kapcsolata. Szavát a hallgatók felé is intézte: „Az egyetemi polgár rangját említve, ne a minden elkö­telezettség alól felmentett, hanem ellenkezőleg a magát a tudomány művelésére elkötelezett emberre gondoljanak. S a keresztyén ember szabadságánál se csupán arra, hogy az »szabad ura mindennek és nincs alávetve senkinek«, hanem arra is, hogy »a keresztyén ember készséges szolgája mindennek és alá van vetve mindenkinek«.” Beszámolt a tanulmányi ered­ményekről, a felvételi vizsgára je­lentkezettekről (37-en jelentkez­tek), a nyári szünetben megrende­zésre kerülő posztgraduális tanfo­lyamról. Az eszközi feltételek kö­zött kiemelkedő a húsz munkahe­lyes számítógéprendszer kiépülése. Bejelentette, hogy néhai dr. Sólyom Jenő akadémiai professzor emléké­re gyermekei alapítványt hoztak létre a magyar evangélikus egyház­történeti és teológiai kutatás, vala­mint az egyházhoz kötődő fiatal kutatók kitüntetésére. A tanév végén sikeres elsővizs­gát 24, alapvizsgát 20, első szigor­latot 17, záró szigorlatot 11 hallga­tó tett. A végzett hallgatók a kö­vetkezők: Baranyai Csaba, Bőr ön­le Márta, Füke Szabolcs, Johann A teológusok fúvóskara Gyula, Lehoczky Zsolt, Ördög Endre, Pángyánszky Agnes, Pöcze István, Turánszky István, Verasztó János és Vető András. A búcsúzó hallgatók nevében meleg hangon köszönt el Vető András. A tanévzáró ülésnek megható része következett ezután. A dékán köszöntötte és oklevéllel tüntette ki az 50 és 60 évvel ezelőtt végzette­ket, akik mögött már egy élet szol­gálata van. Arany oklevelet kap­tak és vettek át: Molnár János, dr. Pósfay György, Sólyom Károly, Sümeghy József és id. Szenlpélery Péter. Gyémánt oklevelet vettek át: Martos Ödön, Milán János, Or­mos Elek, D. dr. Pröhle Károly, D. Scholz László és id. Szabó Lajos. Pálfi István egészségi állapota miatt nem vehette át személyesen oklevelét. Köszöntötte a dékán a gyülekezetben jelenlévő id. Har­mati Bélát, aki egyes feljegyzések szerint 70 éve végezte el tanulmá­nyait. Valamennyiüket az isten­­tisztelet után a gyülekezet nagy ré­sze is körülvette jókívánságaival és meleg köszöntéssel. Még egy köszöntést mondott a dékán, amikor üdvözölte a hetven­éves dr. Muntag Andor profesz­­szort. Dr. Harmati Béla püspök az or­szágos egyház nevében szólt a most végzettekhez és a jubilánsok­hoz. A tanúk serege vesz körül bennünket, mert amikor fiatal, most végzősök vannak itt, ugyan­akkor a korábban végzettek is kö­zöttünk vannak. így vagyunk egy család. Amikor 50, 60 és 70 évre nézünk vissza, ez jogos, mert néz­hetjük, melyikük mögött milyen életút van. Isten kegyelme segített idáig. De most hangsúly lehet a jö­vőn. A múltba néző és jövőbe tekin­tő szolgatársak a gyülekezet közös­ségében találkoznak. Köszöntötte dr. Muntag Andor professzort is, Isten áldását kérve életére. Szépen szolgált a hallgatók énekkara az évzárón ifj. Blázy La­jos karnagy vezetésével és a teoló­gusok fúvóskara Johann Gyula ve­zetésével. Az egy­házzenei tanszék felállításával erő­södik a teológusok zenei képzése és megszokottá válik, hogy a gyülekezeti éneket az orgona hangjai mellett a fúvóskar is kíséri. Most is segítettek abban, hogy a gyülekezet örömét kifejezhesse Istent dicsérő éneklés­ben. Új egyházmegyei felügyelő iktatása Orosházán A Nyugat-Békési Egyházmegye fel­ügyelője, dr. Törnböly János, aki 10 esz­tendeig viselte ezt a tisztséget, betegsé­ge miatt távozott e posztról. Helyébe az egyházmegye gyülekezetei két jelölt kö­zül Benkő Pál orosházi felügyelőt vá­lasztotta meg szavazattöbbséggel. Be­iktatása június 5-én, szombaton dél­előtt 10 órakor történt ünnepi istentisz­telet és egyházmegyei közgyűlés kereté­ben, az orosházi templomban. Ezen az alkalmon részt vett a Déli Egyházkerület Elnöksége, a szomszéd Kelet-Békési Egyházmegye Elnöksége, eljöttek az ünneplő egyházmegye lelké­szei, a gyülekezetek képviselői, a helyi városi vezetők. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát dr. Harmati Béla püspök végezte, Pintér János esperes és Nobik Erzsébet egyházmegyei főjegyző segítő szolgálatával. A püspök Isten üzenetét 2Tim 2,19 alapján tolmácsolta. Szilárd alapot vetett számunkra Is­ten, nem emberek erejére és képességé­re építünk, hanem Jézus Krisztusra. Orosházán, Békés megyében az évszá­zados hagyományok őrzése és továb­badása annak az üzenetnek örömét je­lenti, hogy „ismeri az Úr az övéit” és ^hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Ur nevét vallja". Sokszor kellett vi­gasztalni ebben a küldetésben, „ne félj, te kicsiny nyáj”, de sokszor kellett fi­gyelmeztetni is arra, hogy nem „kívül­ről”, a korszellem vagy a divat szerint tájékozódik az egyház, hanem „belül­ről” és „felülről”, a Szentlélek szerint. Az igerhirdetés után került sor Patkó Gyula lelkész, a szavazatbontó bizott­ság elnöke jelentésére, dr. Harmati Bé­la püspök hivatalába iktatta Benkő Pál felügyelőt, aki ezt követően letette a hivatali esküt. Ugyanezen az alkalmon tette le az esküt az egyházmegye új pénztárosa, Kovács Jánosné és új pres­bitere, Musztafáné Horváth Györgyi is. A közgyűlésen, amelyet ifjú Koszorús Oszkár egyházmegyei jegyző vezetett, a beiktatott felügyelő beköszöntő beszé­dében először Berzsenyi Dániel Fohász­kodás című költeményének néhány so­rával köszöntötte az Egyházkerület El­nökségét és a gyülekezetét. Majd hang­súlyozta, hogy a gyülekezetek döntésé­ben, aminek következtében egyházme­gyei felügyelő lett. Isten akaratát látja, ezért Tőle, a szerető mennyei Atya ke­gyelméből fogadja el a szolgálatot. Ezért a felügyelői teendőket Isten erejé­re támaszkodva, lelkiismeretesen sze­retné végezni. Beszélt a lerombolódott egyházi életről, a lelkészek nehéz, szinte „misszionáriusi" munkájáról, az egyhá­zi oktatási intézmények, a hitoktatás szükségességéről a gyülekezetépítő munkában. Kinyilvánította, hogy eb­ben szeretne segíteni. Életrajzi adatok­kal zárta beköszöntőjét. A beiktatott felügyelőt köszöntötte: dr. Harmati Béla a Déli Egyházkerület püspöke, dr. Sólyom Jenő a Déli Egy­házkerület felügyelője. Táborszky László esperes, püspökhelyettes, dr. Valentinyi Károly a Kelet-Békési Egy­házmegye felügyelője, Pintér János es­peres, dr. Törnböly János a felügyelő előd, Derne Zoltán és Győri Gábor lel­készek, dr. Gulyás Mihály polgármester és a református gyülekezet nevében Csizmadia Ferenc presbiter. A köszön­tésekben Isten áldásának a kívánása mellett a felügyelői szolgálat terheit és felelősségét is hangsúlyozták. Említet­ték a megváltozott körülmények miatti többletmunkát, az egyházi ingatlanok, oktatási intézmények ügyét, ebben a felügyelő szerepvállalását. Az egyház­kerület püspöke közérdekű dolgokról tájékoztatást is adott. Többen megkö­szönték dr. Törnböly János 10 éves, hűséges munkáját is. Az orosházi ifjúság énekszolgálatá­val gazdagította az alkalmat. Végül kellemes légkörű, közös ebéddel zárult az együttlét. Pintér J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom