Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-06-27 / 26. szám
Köszöntjük dr. Muntag Andor professzort Teológiai Akadémiánkon, dolgozószobájában beszélgetünk dr. Muntag Andorral, az ószövetségi tanszék professzorával, abból az alkalomból, hogy e napokban tölti be 70. életévét. Évfolyamtársak voltunk. Bizonyára megérti az olvasó, hogy barátokként, tegeződve beszélgetünk. közül valaki, akit „főrabbinak” tartottak és ügyelt arra: hogy mindenki megbarátkozzon a héberrel. Az első évünk végén Leskó Béla és Szabó Gyula sétára invitált és később tűnt ki, hogy a beszélgetés célja az volt, hogy megvizsgáljanak és az addigi „főrabbi”, Szabó Gyula átadta a tisztet. Attól kezdve az első éveseknek folyamatosan tanítottam a hébert. Belenőttem a héber tanításba. Szerk.: Mindez előre vetítette azt, hogy egyszer a tanszékre bekerüljél. Mikor történt ez? M. A.: 1973-ban. Akkor nem is volt más, aki harminc éven keresztül az Ószövetséggel foglalkozott volna. Meg kell mondani, hogy az akkori helyzetben nem volt könnyű személyemet elfogadtatni, de Káldy püspök kijelentette, most azt akarja, hogy ne a politikai, de a szakmai szempont győzzön. Meg kell mondanom, akkor éreztem magamat a helyemen, amikor ide kerültem a teológiára. Szerk.: Az a bizonyos harminc esztendő különböző gy'ülekezetekben telt el. Mit tudott felhasználni az Ószövetségben tudós lelkész a gyülekezeti munkában? M. A.: Voltam segédlelkész Szegeden, Rákoskeresztúron és Zuglóban. Tíz év alatt rengeteg időm volt tanulásra, mert a segédlelkésznek nem volt akkora felelőssége, mint a parókusnak. Szegeden bibliaiskola indult, ezt rám bízták, rákoskeresztúri szolgálatom idején a Fóti Mandák Otthonban és a Missziói Intézetben is kértek tanításra. Eléggé beledolgoztam magam, sokat olvastam könyveket és soha Szerkesztő: Első kérdésem, mi volt az indíték, hogy éppen a héber nyelv és az ószövetségi tudomány felé fordultál? M. A.: Éppen ötven éve lesz ősszel, hogy Sopronba az egyetemre megérkeztünk. Én érettségi után két évet dolgoztam, azután mentem a teológiára és azt tűztem magam elé: itt csak tanulni kell! Izgatott a héber, mert ez valami egészen újnak tűnt. De Deák János professzorunk éppen evangelizált valahol és hetekig nem tartott órát. Szereztem egy héber nyelvtant és megtanultam a betűket. Mikor megérkezett, az első órán tartott egy nagy prédikációt, majd elmondta, hogy Bibliát kell olvasni, naponként három oldalt és igy egy év alatt el lehet olvasni. Ezután maradt még tíz perce, felrajzolta a táblára a héber mássalhangzókat, magánhangzókat és az Írásjeleket, majd azt mondta, hogy másnap a következő órán már olvasni kell tudni. Szerk.: Emlékszem a közös nyelvtanulásunkra, mennyivel könnyebb volt. Es a bibliaolvasást is megfogadtad? M. A.: Mindig egy kicsit előrejártam a tanulásban, ezért tudtam segíteni évfolyamtársaimnak De megfogadtam a bibliaolvasási tanácsát is - bár először én is „favágásnak” tartottam, azután arra gondoltam, tapasztalt keresztyén ember mondja, biztosan van benne valami. Az első évben kétszer olvastam el a Bibliát, s ebben lóként az Ószövetség szerepelt, egyre jobban érdekelt. Szerk.: Tudományos munkádnak egy másik irányát is ismerjük, szereted és olvasod Luthert. Honnan ez a szeretet? nem hagytam abbas a Biblia folyamatos olvasását. Már nem tudom, hányszor olvastam el, csak azt jegyeztem fel, hogy teológus éveim alatt kilencszer, azután évenként. Szerk.: Könyveket is írtál? M. A.: Igen, még Szegeden foglalkoztam bibliakörben Jób könyvével, sokat olvastam hozzá és tudásomat az is gyarapította, hogy 1948-ban beszervezett Deák professzor a bibliafordítás munkájába, így igen fiatalon kerültem ennek a munkának közelébe. Amikor 1975-ben megjelent az új fordítás, az egyetlen voltam, aki végig részt vett ebben a munkában. Ugyanakkor láttam azt, hogy ez a munkám rengeteg segítséget ad a gyülekezeti munkában. Jó principálisaim voltak, akik mellett sokat tanultam és hagytak tanulni, így Kosa Pál és Scholz László, - nekik hálás vagyok ezért. Külföldre csak professzorságom idején, - ötvenéves korom után - jutottam el és ezek a találkozások külföldi professzorokkal rengeteget jelentettek. Több mint négyszáz professzorral, akiknek addig csak könyveit ismerhettem. A külföldi kapcsolatok a teológiában felbecsülhetetlenek. Szerk.: Készül-e újabb könyv? M. A.: Együtt van Jónás könyve, a Genezis 1-11 fejezete, Malakiás és Dániel könyvét pedig még rendezni kell. Ószövetségi bevezetésem egyetemi jegyzetben van, ószövetségi teológiát - ha az Úr akarja és élek - talán össze tudok állítani. Köszönöm a beszélgetést és kívánom, hogy továbbra is segítsen és áldjon az az Úr, aki eddig kitartást és erőt adott, hogy pályádat igy fussad, ahogy most néhány felvillanásban láttuk. Tóth-Szöllős Mihály Ki gondolta, hogy ez Sopronban is lehetséges lesz! Annaberg-Borostyánkő konferencia 35. találkozója Evangélikus Élet 1993. június 27. Pedig, ha Sopron történelmi és egyháztörténeti vonásait figyeljük, akkor észrevehetjük, hogy a „nyugati őrszem” szolgálatát igyekezett betölteni. Nemcsak a veszélyeket látta meg, mint élesszemü „határőr”, hanem helyzeténél fogva távolabb láthatott, hogy hol, mikor és minek-kinek lehetett határt nyitni. Nyitva volt a város „kapuja” elsőként a reformáció számára, és Sopron határában szögesdrótkerítést vágtak szét a közelmúltban, hogy emberek béklyóktól szabadulhassanak. Akik a „szabad” határon és „nyitott” kapun átjutottak Ausztriába több sebtől vérezve, szükségük volt lelki gyógyulásra. Ezt vállalta az ottani Magyar Lclkigondozó Szolgálat is. Az Annaberg- Borostyánkő konferencia jubileu-Posztgraduális továbbképző tanfolyam a Teológiai Akadémián A magyarországi protestáns teológiai intézmények többéves előkészítő munka után a Világbank és a Művelődésügyi Minisztérium által kiirt pályázat elnyerésével megrendezhették 1992- ben az első, 1993-ban pedig a második nyári posztgraduális teológiai továbbképző tanfolyamukat. Ebben az évben újra az Evangélikus Teológia ad otthont a tanfolyamnak. A cél mindenekelőtt a hazai teológiai M. A.: Abban az évben egyháztörténet- kutatás tudományos szintjének cmeléből Lutherről hallgattunk előadást és' '''Ser-Ezért á tdHfólyamón váló részvctelmegismertení, ménityire biblikus Lúttíef,' ' ■'^hívjukomindazokat, akik teológiai aki javarészt az Ószövetségből vette előadásai alapját. A kettőt így összekapcsoltam. Később megismertem, hogy nemcsak Luther biblikus, de a Biblia is mennyire lutheránus. Összehasonlítva az adatokat, amiket életrajzából és műveiből tudunk, azt mondhatom, hogy az Ószövetség professzora volt. Sokat olvastam Luthert, előadásait. 1 Szerk.: Teológiai tanulmányaink idején másoknak is sokat segítettél a héber nyelv elsajátításában. Ezt csak úgy „magadtól" tetted? M. A.: Akkor még volt a teológusok tanulmányaik elvégzése után valamelyik teológiai szakágban elmélyültebb ismeretekre szeretnének szert tenni. Különösen fontosnak tartjuk azok részvételét, akik külföldi tanulmányútra készülnek, vagy ösztöndíjas tanulmányaik során megszerzett ismereteiket a lelkészi szolgálat sok terhe mellett sem akarják kárba veszni hagyni. Segítséget kívánunk nyújtani a doktori disszertációra készülőknek is. A tanfolyam helye és időpontja: H—1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: (1) 1-636-451. Fax: (1) 1-637-454. Szállást az ugyanazon a telken fekvő Teológus Otthonban tudunk biztosítani két, illetve háromszemélyes szobákban. Ebben az évben mind a hat teológiai szakból két héten át párhuzamosan tartjuk tanfolyamunkat 1993. július 5-16-ig. Az első héten július 5—9-ig, hétfőtől péntekig magyar előadókkal, a második héten július 12—16-ig külföldi előadókkal. Jelentkezés: Jelentkezni a fenti címen lehet dr. Cserháti Sándor professzornál. Jelentkezéskor közöljük nevünket, pontos címünket, foglalkozásunkat (beosztásunkat), teológiai érdeklődési körünket és adott esetben azt a témát is. amit szeretnénk a szemináriumokban megvitatni. A jelentkezéssel egy időben küldjünk 500,- Ft jelentkezési díjat is, amit részvétel esetén beszámítunk a részvételi díjba. Részvételi díj: Két hétre szállással és teljes ellátással: 7000,- Ft. Egy hétre szállással és teljes ellátással: 3500,- Ft. Ha valaki a közbeeső hétvégére is marad + 1200,- Ft. Egy napra vagy rövidebb időre: reggeli 60,- Ft, ebéd 150,- Ft, vacsora 90 - Ft, részvételi díj: 100,- Ft. A határokon túlról érkezőknek és indokolt esetben belföldieknek is kedvezményt biztosíthatunk! Külföldi előadók tolmácsolásáról gondoskodunk! FOGADJATOK BE EGYMÁST - NEHMET EINANDER AN Ez volt a témája a 25. Német Egyházi Napoknak (Kirchentag), melyet június 9-13. között Münchenben a Bajor Evangélikus Egyház rendezett. Ez volt az első közös Kirchentag azóta, hogy a két Németország egyesült. Az Egyházi Napokra meghívást kapott egyházunk is, mint a bajor egyház társegyháza. Mintegy kétszázan vettünk részt, akik részben Münchenben, részben pedig mint testvérgyülekezetben Schrobenhausenben kaptunk szállást. A csoport lapzártakor érkezett haza, így most csak bejelentjük, hogy következő számainkban beszámolókat fogunk közölni a Napokról és ott szerzett élményeinkről. Szerkesztő mi találkozójára ezért hívták a Sopronból 1944-1957 között elszármazottakat, akik Bécsben, Kismartonban és Észak-Burgenlandban telepedtek le, kismartoni és fertőmeggyesi csendesnapok látogatói voltak. A meghívás vonatkozott az Ausztriában elszórtan élő soproniakra, ágfalviakra, bánfalviakra is. Ez a közel 3 napos együttlét gazdag lehetőségét biztosította programjánál fogva is a tartalmas találkozásnak. Kezdődött Kopacz Mária (Kolozsvár) kiállításának megnyitásával a Várkerület 19. alatti Galériában. Folytatódott Málray László (Temesvár) színművész előadásával a Liszt Ferenc Művelődési Házban. Másnap A Ipámé Szála Erzsébet főiskolai tanszékvezető előadása hangzott el: „A soproni líceumi Magyar Társaság 1790-1990” címen. A délutáni beszámolók összefoglaló cime: „Szétszóródtunk, egybegyültünk”. Erdélyből magyarok Ausztriába és Magyarországra, Magyarországról németek és magyarok Ausztriába és a nagyvilágba. Erre a Zerge úti evangélikus Vendégházban tartott rendezvényre meghívást kaptak a Sopronban és környékén Romániából az utolsó években letelepedett magyarok, akik közül számosán kaptak az egyetemen, a városban, a gyárakban munkahelyet. A találkozás csúcspontja a vasárnapi istentisztelet volt, melynek liturgiájában a találkozó tö„bb résztvevője végzett szolgálatot. így Kónya Lajos operaénekes Grazból, Antal Agnes és Antal Imre mérnökök Streifingböl,, Gülch Csaba Eneséről, Radios Éva főiskolai tanár Grazból, Radios Kinga gimnáziumi tanuló Felsőlövőről és Mátray László színművész. Imádságban, igeolvasásban, énekben, zenével (citera) gazdagították az istentiszteleti közösséget. Közben egy soproni Biblia is hazatért..., amint Schneider Oszkár (Graz) átadta az elszármazott családi Bibliát IVeltler Sándor lelkésznek, aki a gyülekezet nevében azt megköszönte. Majd Szépfalusi István bécsi lelkész, a Találkozó szervezője az imádság vasárnapján, a kijelölt ige (Kol 4,2-4) alapján megtartotta szószéki igehirdetését és mondanivalóját beleágyazta a Találkozó aktualitásába. Nemzedékünk Isten csodatetteinek szemlélője ~a hitben - mondta bevezetésként. Egyeseknek 40, másoknak 50, többeknek 70 év lidércálma után menekülhetünk ősi történésekhez, emlékezetünkben élő fogságélményekhez,' beszámolókhoz, amelyeknek összefüggéseit magunk is csak most kezdhetjük el feldolgozni. „Imádkozzatok..., hogy Isten nyisson előttünk ajtót, amely miatt most fogoly is vagyok” - írja Pál. Néró császársága alatt is képes Isten erre, mert Jézus az ajtó (Jn 10,7). Ez azt jelenti, hogy a közösségi szolgálatot Isten ajándékozza embereken keresztül. Azokon keresztül is, akik életükben Isten ügye ellen ágáltak. Ajtónyitást megelőzően - Pál példája bizonyítja - Isten olykor előzőleg ajtót zár.- Jézus az ajtó azt is jelenti, hogy a közösség szolgálata az Istenhez vezető út tartozéka. Szomorú tapasztalatunk volt - zúgolódtunk is ellene eleget -, hogy ajtók becsukódtak és meg kellett elégednünk a korlátolt lehetőségekkel. Ez az idő a felkészülés és erőgyűjtés ideje, vagyis az imádkozásé. A hit korszakában. Ezért az igehirdetés címe: érdemes hinni, hát még imádkozni. Luther mondta, amikor a török már Bécs kapujában volt, hogy a török is Isten eszköze. A csapások okozta sebek bármennyire sajoghatnak, az. ostor nyelét Isten fogja! A kapuzárások is lehettek népünk közelmúlt történelmében Isten eszközei. - Jézus az ajtó, ez közösségi munkánkban ma hálaadásra kötelez minket imádságban és munkában egyaránt. Amikor ez az ausztriai menekültgondozó szolgálatból kinőtt és a beilleszkedést előmozdító konferencia elsöízben léphette át a határt: a szó legszorosabb értelmében kapu nyílt számunkra. A hálára kötelező eszközökön át Isten nyitott ajtót - az Igének! Isten megtette ezt Sopronban, amikor először hozatta ide a reformátori felismerést. „Ballagjunk” ezzel (előző nap licisták ballagása!) és az 1557-ben alakult licisták nyomában. Nem hiába látható diákszövetségi pecsétjükön nyitott könyv fölött az összekulcsolt kéz. Kövessük példájukat - átlépve a soproni kapun - soproniak Németországban - romániai- magyarok Ausztriában és Győr-Sopron- Moson megyében, magyarországi magyarok Ausztriában s valamennyien a nagyvilágban, akik - ábécés sorrendben mondom az igéket - kikényszerültünk, akik kisodródtunk, akik kitántorodtunk, akik kitaszítódtunk, akiket kitelepítettek. Isten ma számunkra, akik az elmúlt hét végére eljöttünk Sopronba - kaput nyitott. Ami új szolgálati lehetőséget is jelent. Ezt követte Lászlóffy Aladár (Kolozsvár) imádsága. Amikor az ünnepi szolgálatok befejezéseként 100-an odatérdeltek az oltárhoz és úrvacsorát vettünk Magyary-Kossa István gyülekezeti felügyelő, orvos (Steyr) és Dézsi- ■ Szénié Péter h. pénztáros, mérnök (Wiener-Neustadt) közreműködésével, eszembe jutott a 100 juhról szóló példázat és az a pásztori felelősség, amely az egyet sem engedi elveszni. Ausztriában a Magyar Lelkigondozó Szolgálatnak is ez a döntő feladata. A soproni gyülekezet könyvtárának Alpár Geyza lelkész által történt bemutatása is a megőrzés felelősségét húzta alá, ahogy századokon át az evangélium betűjével is ébresztette a Szentlélek a hitet. Szimon János Evangélizációi munkakonferencia Tahiban „Az evangélizáció isteni és emberi előfeltételei” címmel ökumenikus konferencia volt Tahiban 1993. május 31. és június 4. között. A konferenciáról dr. Hecker Frigyes metodista szuperintendenst kérdeztük meg, aki a tanácskozás házigazdája -volt.- Milyen alkalomból rendezték meg ezt a találkozót?- Nem első, hanem hatodik alkalommal gyűltünk össze Tahiban. - 1988-ban alakult egy ökumenikus munkacsoport, azokból a lelkészekből, akik felelősséget éreznek népünk erkölcsi romlásáért és egyházaink elesettségéért. A megújulásnak a lehetőségét pedig az evangélizációban, a hitébresztés sajátos munkájában látják. Velük találkozunk minden esztendőben Tahiban.- Az evangélizáció szolgálatát minden egyházban felvállalta egy-egy ébredési kör. Mi indokolja, hogy ökumenikus alapon is szerveződjön egy ilyen munkacsoport ?- Az természetes, hogy minden egyházban végzik a hitébresztés szolgálatát. Az egyháztörténet, közelebbről a negyvenes évek ébredésének története arról tanúskodik, hogy eredményes evangélizációs szolgálat csak összefogással, az egyházak testvéri együttműködésével, az egész népért érzett egyetemes felelősséggel valósulhat meg. - A mi időnkben pedig - amikor nyugatról különféle beáramló missziók özöne zúdul ránk -, rendkívül fontos, hogy az Ökumenikus Tanács tagegyházai ebben a szolgálatban is együtt munkálkodjanak.- Sokan nem értik, miért kellett ennek a munkacsoportnak éppen az Ökumenikus Tanács keretében megszerveződnie? Köztudott, hogy az Ökumenikus Tanács keretében az egyházak állami ellenőrzés és kontroll alatt álltak.- Nem kétséges^ hogy a múltban az Ökumenikus Tanács is csak az Állami Egyházügyi Hivatal ellenőrzése és befolyása alatt működhetett. De le kell zárni a múltat. Szabad hinnünk abban, hogy újat kezdhettünk. Az újjászerveződött Ökumenikus Tanács immár a múlt árnyéka nélkül dolgozhat. Munkacsoportunk megalakulásától kezdve az Ökumenikus Tanács keretében kívánt munkálkodni. Ezzel is hangsúlyozni akartuk, hogy nem mozgalom vagyunk, még kevésbé az egyházainkon kívül álló ébredési irányzat. - Ezért fogadtuk mindig örömmel, amikor konferenciánkat meglátogatta egyik vagy másik egyház vezetője, püspöke. Az idei alkalommal vendégünk volt dr. Hegedűs Lóránt püspök és Bóna Zoltán főtitkár. A baptista egyház elnöke Révész Árpád pedig egy igen fontos témáról - Szentlélek az evangélizációban - tartott előadást.- Kérem, mondjon valamit a konferencia munkájáról, témáiról.- Mi, a testvéri közösség ápolása mellett - amit havi imavezérfonalunkkal, körlevelünkkel kívánunk ébren tartani - ezeken a találkozókon fontosnak tartjuk az elmélyült teológiai munkát. Ezért kértük meg az idén is dr. He tény i Attila baptista, dr. Boross Géza és dr. Bolyki János református és dr. Cserháti Sándor evangélikus professzorokat az igetanulmányok megtartására. Az idei konferencián a különféle rétegevangélizációknak az ügye került elő. Szeverényi János, dr. Hafenscher Károly és Szarka Miklós előadásai az ifjúság, az értelmiség és a családi válsághelyzetekben élők megszólításának a kérdéseit vetette fel. A teljes délutáni és esti időt ezeknek a problémáknak a megtárgyalására szántuk. Délelőtt - Isten feltétlen szeretetéről - dr. Pásztor János, a koinóniáról, mint az evangélizáció emberi előfeltételéről dr. BütÖsi János, és a másik ilyen emberi előfeltételről a könyörgésről és böjtről pedig én tartottam előadást.- Milyen volt az evangélikusok részvétele a konferencián ?- Az előadókkal együtt tíz evangélikus résztvevője volt a találkozónknak. Nagyon örülünk, hogy Csepregi Béla, az evangélikus evangélizáció nesztora, 1989-től igen aktív tagja ezeknek a konferenciáknak. Hiányoljuk viszont a fiatal lelkészek érdeklődését és részvételét. Pedig bizonyosan az evangélikus egyházban is vannak fiatalok, akiknek szívügye az ébredés és az evangélizáció ébresztő szolgálata.-tér A ZSINAT 9. ÜLÉSSZAKA 1993. június 25-én, pénteken 10 órakor kezdődik s június 27-én, vasárnap 16 órakor fejeződik be a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében. Várható programja: 1) „A Törvénykönyv beosztása s a még szükséges bizottságok” című kérdésekről az 1. sz. Bizottság előterjesztése. 2j „Az egyházi döntési-kormányzási struktúra általános vizsgálata” címmel a 3. sz. Bizottság előterjesztése. 3) „Felkészítés az egyházi szolgálatra” című törvényjavaslat a 7. sz. Bizottság előterjesztésében. 4j Az 5. sz. Bizottság előzetes jelentése a bíráskodásról. 5j A 4. sz. Bizottság törvényjavaslata a gazdasági kérdésekről. 6) „Az egyházi szolgálatról” szóló törvényjavaslat a 3. sz. Bizottság előterjesztésében. 7) A 2. sz. Teológiai Bizottság jelentése. Hívjuk és várjuk volt iskolatársainkat! A Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánynevelöintézet és a Leánygimnázium 1941—42-es évkönyve beszél először a Volt Növendékek Szövetségének megalakulásáról. A következő év értesítője a jelentkező nehézségeket ismerteti, így a tanév korai befejezését. Az iskola tanulói között már ekkor többen jelentkeztek, hogy összegyűjtött zsebpénzükkel segítsék a Szövetség munkáját, pl. a tervezett díszzászló elkészítését, amelyet minden bizonynyal az iskola szép, és kifejező pecsétjének rajza, a keresztre felfutó rózsa díszített volna. A terv megvalósulását a következő évek tragikus eseményei akadályozták meg. Nem véletlen talán, hogy azokat, akik az elmúlt évben az új szövetség megalakításának gondolatával fordultak az egykori növendékekhez, ott találjuk az 1941-es év önkéntes adakozói között. 1992. november 12-én gyűltek össze először Szebik püspök támogatásával a Budavári Evangélikus gyülekezet imatermében a „kőszegiek”, hogy 51 év után megalakítsák a Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium volt Növendékeinek Egyesületé-t. Az eltelt hosszú idő, a névváltoztatások, ismeretlen lakóhelyek stb. nem akadályozták meg az Egyesület létszámának gyors növekedését, amelyet kissé hátráltatott a hivatalos engedélyezés, gazdasági ügyintézés stb. rendezése. Levelek, telefonok - a szomszédos országokból, Kanadából is - jelzik, hogy 40, 50 sőt 60 évvel ezelőtt érettségizett növendékekben egyaránt él a szeretett kőszegi iskola emléke és az összetartozás gondolata. Pünkösd vasárnapján a Deák téri templom istentiszteletén vettem részt. Itt hangzott el az a gondolat, hogy az evangélikus keresztyéni élet a közösségben teljesedik ki tökéletesen. Ekkor értettem meg igazán, mi köt össze bennünket ennyi év után is a fiatalságunk és a kedves kisváros szép emlékei mellett. Felhívásunk így fogalmazódik meg: AZ EGYESÜLET CÉLJA a) a protestáns kulturális örökség ápolása, b) az evangélikus egyház szellemében történő oktatás támogatása, c) az evangélikus iskolák működésének segítése. d) a Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium volt növendékeinek és tanárainak felkutatása, baráti találkozók szervezése, a rászorulók támogatása, e) kapcsolatteremtés és ápolás különböző keresztyén iskolák diákszövetségeivel, f) a Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium Örökségének és sorsának felkarolása. Ezen a pünkösdi vasárnapon azonban - a fehérruhás konfirmandusokat látva - felötlött bennem egy további cél is. Ez pedig gyermekeink, unokáink evangélikus szellemű nevelése, 50 év néha helyrehozhatatlannak tűnő mulasztásainak pótlása. Őket és társaikat szeretnénk gazdagabbá tenni azokkal az értékekkel, amelyeket a kőszegi iskola és gyülekezet biztosított számukra. Az a kőszegi gyülekezet, amelynek egykor büszkesége volt a leánygimnázium és amely szeretettel fogadja évről évre, Ittzés János lelkész szervezésében, az „aranykonfirmandusokat". Ezek a találkozások minden résztvevő számára felejthetetlenek, mint ahogy felejthetetlen Arató István igazgató úr és az őt követő dr. Bukovszky Ferenc és a tanári kar emléke. Példamutató emberi magatartásuk, az evangélikus egyházhoz való hűség, a másvallásúakkal szembeni hagyományos tolerancia jegyében alakult meg az Egyesület, amely az alakuló ülés utáni első találkozóját 1993. szeptember 18-án (szombaton) tartja a Deák téren, az I. emeleti gyülekezeti teremben, 11 órakor. A korai kezdéssel a vidékről érkezők visszautazását szeretnénk megkönynyíteni. Szeretettel várjuk volt tanulótársainkat, az Egyesület tagjait és mindazokat, akik ezután kívánnak belépni közénk. Kérjük e sorok olvasóinak segítségét, hogy üzenetünk sokakhoz eljusson. Címünk: 1052 Budapest, Deák Ferenc tér 4. A Volt Növendékek Egyesületének nevében: Kelemen Béláné (Kretschmann Éva) Az Evangélikus Külmissziói Egyesület cs az Evangélikus Rádiómisszió konferenciát tart 1993. augusztus 27-29-cn Nyíregyházán. TANÚIM LESZTEK címmel. A konferencia pénteken du. 4 órakor kezdődik a Luther téri evangélikus központban. A konferenciára jelentkezni legkésőbb június 30-ig lehet pontos szállás és étkezési igény bejelentésével, ezen a címen: Evangélikus Rádiómiszszió 2142 Nagytarcsa Pf. 19.