Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-06-20 / 25. szám

Evangélikus Élet 1993. június 20. NAPRÓL NAPRA Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28. VASÁRNAP „Az ÚR szeretetével tele van a föld”. Zsolt 33.5. (ApCsel 14.17; Lk I4./15/16-24; Ef 2.17-22; Zsolt 18,21-51; Zsid 12,22-29.) Bármerre tekintünk szét ma­gunk körül, a teremtő Isten csodáival találkozunk: akár egy virágban, a madarak sokféleségében, gyümölcsfák érett, vagy érőfélben lévő termésében, a világegyetem titka­iban, abban a hihetetlen rendben, ami beleépült világunk minden legapróbb részletébe. HÉTFŐ „Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lé­lekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtör­ték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.” ApCsel 2,46. (Jóéi 2,23; Préd 4,17; 5,16, Károli szerint: 5,1.17; ApCsel 11, 19-30). Modern népvándorlás tanúi, sokszor szenvedői vagyunk. Költözés faluról város­ba, egyik kerületből másik kerületbe. Ismeretlen emberek körülöttünk, gyökértelenség. Közösséghiány. Egy fajta modern lelki népbetegség. Ahol Krisztus jelen van, ott közösséget teremt, amelyben együtt figyelünk rá, együtt részesülünk szeretetének ajándékaiban, és megtaláljuk az egymásra figyelő és egymásnak segítő szeretet eszközeit és alkalmait. KEDD „Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszénye­ket, kifogyhatatlan kincset a mennyben”. Lk 12,23. (Zsolt 90,10; Mt 10, 7-15; ApCsel 12.1—19a.) Tennivalónk van bőségesen nap mint nap. Megtervezzük. Fontossági sor­rendet állítunk fel. Van, amit lehet későbbre halasztani, van, amit mindenképpen még ma kell elvégezni. Vajon evilági létünk és Isten országa közötti viszonylatban mi a fontossági sorrend? Jézus szerint az elodázhatatlan, ké­sőbbre nem halasztható, lényegtelennek nem ítélhető: az üdvösségünk ügye. És itt igazán szorít az idő! SZERDA „Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmes­sé, hogy megtanuljam parancsolataidat!” Zsolt 119, 73. (Ef 2.10;1 Kor 14,1-3. 20-25; ApCsel 12,19b-25.) Világunk­ban az az életre való, akinek .jól vág az agya”, aki hama­rabb kapcsol, mint a másik és ezt a helyzeti előnyt gyorsan ki is használja. Az értelemnek ebben a világában ritkán van helye Istennek, az ember igyekszik Öt kiszorítani. Pedig a bölcsesség ott kezdődik, hogy számolok Vele, a Hatalmas­sal, az Örökkévaló Úrral, aki elárasztott ajándékaival, de igénye is van velem szemben. Életemmel szemben támasz­tott igényét komolyan veszem. Igazán „életre való” az, aki elfogadja az ő Krisztusban hozzá hajló szeretetét. CSÜTÖRTÖK „Keresztelő János így válaszolt mindenki­nek: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket." Lk 3,16. (5Móz 18,18; Lk 1,57-67 /68-75/ 76-80; ApCsel 19,1-7; ApCsel 13.1-12.) Emberi sajátosság, hogy szeretjük hangsúlyozni azt, hogy mennyi­re fontosak vagyunk. Szívesen áll az ember reflektorfény­be. Gyülekezetben, egyházban is milyen nagy mértékben került előtérbe az ember. Én, vagy a másik, de nem Ő. Keresztelő János szava alázatra tanít. Mindenben ö legyen az első. Ő, aki mindennél és mindenkinél nagyobb. PÉNTEK Pál írja: „Ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért, hogy megismerjem őt, és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hason­lóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra". Fii 3,7.10-11. (Ézs 25,8; Jón 3,1-10; ApCsel 13, 13-25.) Szívesen dicsekszünk képességeinkkel, munkánk eredményeivel, lelki, szellemi értékeinkkel. Sokszor mondjuk: maradandót alkotott az ember. De bármire nézünk ebben a világban, reménységet nem tudunk belőle meríteni, mert ha tovább kell innen mennünk, nem vihetünk semmit magunkkal. Reménységet csak az élő Krisztus ajándékozhat, aki „feltámadt a halál­ból, első zsengeként, azok közül, akik elhunytak”. SZOMBAT „Az egész sokaság örült mindazoknak a cso­dáknak, amelyeket ő vitt véghez.” Lk 13,17. (Neh 12,43; Jer 3,14-17; ApCsel 13, 26-41.) Apró, de nagyon gyorsan eltűnő örömök vannak életünkben, de az igazi, maradandó öröm hiánycikk bennünk, körülöttünk. Mindent beárnyé­kol a bűn, emberi gonoszság, múlandó voltunk terhe. Csak ha rá tudunk csodálkozni az élet Urának, Jézusnak ma is és bennünk is véghez vitt csodáira (megtérés, bűnbocsánat, új irányt vett életünk Vele stb.), akkor telik meg életünk olyan örömmel, amit senki és semmi nem tud megrontani, vagy elvenni tőlünk. Blatniczky János ELŐ VIZ BESZÉLNI - HALLGATNI... Márk 7,31-37 Nem veszed észre? Beszélsz ami­kor hallgatni kellene, - és hallgatsz amikor beszélni kellene... mert bi­zony baj van a hallgatásunkkal, de a beszédünkkel is. Talán teszel egy megjegyzést és ezzel valakit aka­ratlanul is megbántasz. Vagy hall­gatsz, amikor pár vigasztaló szóval nagyot segíthettél volna. Nem tudok hallgatni - mert mindig tele van a szívem. Mivel? A magam dolgaival: öröm, bánat, keserűség, gond, harag... Nagy baj, hogy ezért a másik embert sem tudom igazán végighallgatni. Ta­lán beszél - de én közben másra gondolok, oda se figyelek. Nem fogom fel, nem is veszem észre, hogy szenved, sőt talán kétségbe van esve. Öngyilkos férfit temettünk.- Hallgatag ember volt - mond­ta a pap. - Nem ismertük. Nem tudtuk, mi bántja. Nem volt, aki végighallgassa, és most itt fekszik a ravatalon, nem bírta tovább. Magával vitte a.jitkát... De van egy még nagyobb baj: nem tudom hallgatni az igét. Hiányzik hozzá a benső csend. A templomban is zakatolnak a gondolataim. Talán beteg férjem, talán szerencsétlen fiam sorsa... És mindig visszatérnek ide gondola­taim. Talán magamat figyelgetem, egyenletes-e a szívverésem, nem ér­­zek-e valami szokatlan, fenyegető tünetet? Igénk a süketnéma meggyógyí­­tásáról szól. Tehát két dologról van szó: a fül és a nyelv. A hallás és a beszéd. Sok mindent hallga­tunk ebben a világban: rádiót, hí­reket, emberek szavát. Sok min­denre „van fülünk”. De van-e fü­lünk Isten dolgai számára? Van-e füled, amikor a földi élet múlandó­ságát, a bűn csalárdságát vagy az örök élet ajándékát hirdeti a Bib­lia. S Van, aki a zenére süket. Hallja, de nem gyönyörködik, nem fogja fel, hogy milyen szép. Érzéketlen. Van, aki Isten szavára süket, ér­zéketlen, eltompult. A fül gyógyu­lása azzal kezdődik, hogy kezdem „meghallani” az igét. Egyszer csak magamra ismerek. Rádöbbenek: ez az ige nem az emberekről, nem a szomszédomról - hanem rólam szól. Jézus meg akarja gyógyítani a beszédünket is. Jakab levele 3. része szól arról, hogy súlyos baj van a nyelvünkkel.: „fékezhetetlenül go­nosz az, telve halálos méreggel”. Gondoltál-e már arra, hogy meny­nyit vétkezünk emberszólásban, bí­­rálgatásban, panaszkodásban, fe­lesleges beszédben... A nyelv „bű­ne” azonban a némaság is. Nagy baj, mikor pl. házastársak már alig beszélnek, nincs mit mondaniuk egymásnak. Jó tudni, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a némaságot is. A gyógyulás jele, ha újra van mondanivalóm az anyámnak, a gyermekemnek, vagy a templom­­padban mellettem ülőnek. Vedd komolyan, hogy ma ezt az ajándékot neked kínálja Isten, és kérd a zsoltáríróval együtt „Nyisd meg ajkamat Uram, és dicséretedet hirdeti szám” (51,17). Gáncs Aladár IMAVEZÉRFONAL Ébredés V. Amikor körülöttünk minden mozgásba jött és mindenfelől sokkhatások érnek bennünket, eszmélnünk kell identitásunk, ön­azonosságunk kérdésében is. Az az állapot megszűnőben van, hogy minden magától megy majd to­vább, a megszokásban majd sod­ródunk valamerre. A gyülekezet­hez való tartozás felelősséget, ál­lásfoglalást. áldozatvállalást jelent mindenki számára. Ma tudnunk kell, miért vagyunk evangélikusok? Adott-e Isten en­nek a népnek ma is érvényes örök­séget? Van-e a lutheri reformáció­ban gyökerező hitünknek a mai világ számára is fontos üzenete, vagy oldódjunk fel egy általános, karakter nélküli keresztyénségben, amint azt sokan helyesebbnek ér­zik. Vajon hol lesz a vége ennek a feloldódási folyamatnak? Valóban korszerűtlen, középkori a hitvallá­si iratainkhoz való ragaszkodás? Van egy esemény a világ életé­ben, amely irányt szab az emberi útvesztőkben. Ez az esemény Jézus földi élete, halála és feltámadása. Jézus keresztje tárja fel a világ igazi valóságát (Jn 14,6), minden más látszat. A kereszt megmutatja min­den ön-, és világmegváltó eszmével szemben, minden régi és újkori hu­manizmussal szemben, hogy a helyzet mennyire súlyos, mennyire kilátástalan: az ember erre képes, ezt tudja - megölni az igazat, szelí­­debb, vagy durvább eszközökkel. Ez a szenvedés végigkíséri a világ történelmét. A kereszt azonban arról is be­szél, hogy Isten szeretete a világ­ban van, Ő éppen ezt a világot szereti! A világban tehát egy másik valóság is érvényes: mindenütt, még a gonoszság mindent elborító leple alatt is ott működik - ha rej­tetten is de működik az Isten szeretete! Minden mégis halad a beteljesülés, Isten jövője felé! Ez volt Luther bizalma, ez a mégis-hit az örökségünk. Mégis érdemes hozzákezdeni, mégis érdemes újra­kezdeni, mégis érdemes még egy almafácskát elültetni! Mi hajtott volna egy Sztárayt a felperzselt lápokban és mocsarak­ban felkutatni az embereket, és biztatni őket, hogy legyen hitük élni és újrakezdeni, ha nem ez a bizalom-hit? Mi hajtotta haza Bél Mátyást a kényelmes külföldi ál­lásból, hogy segítse a szellemileg és gazdaságilag tönkretett országot, ha nem ez a bizalom-hit? A lutheri reformáció megőrizte a bibliai kinyilatkoztatás történe­lemszemléletét: Isten a földi törté­nésekben vezeti a népét, ott lehet tetten érni Őt ma is! Miért kell nekünk idegen, homályos tenge­rentúli irodalomból megtudni, hogy Isten milyen hatalmas? Miért nem látjuk a saját vezetettségünk­­ben? Saját történelmünkben? Mi­ért nem drágák nekünk a durva padok, meszelt falú templomok, amelyekben őseink küzdelme és mély hite visszhangzik? Gyökere­ink vállalása nélkül előbb-utóbb elsorvad a hitünk és könnyen há­nyódunk ide-oda. Pál apostol szeretethimnuszát (lKor 13) legtöbbször csak szép lelki éneknek gondoljuk és így idéz­getjük. Pedig az nem hiába került a korinthusi levélbe. A szeretethim­­nusz folytatása az lKor 1,18-nak, a keresztről szóló beszédnek. A him­nuszban, ami inkább hitvallás, Pál hadakozik minden akkori beáram­ló hit, titkos tudomány, bölcsesség, nyelveken szólás, új ismeret, világ­rengető csodatétel ellenében a Sze­­retetért, amely az egyetlen és végső megoldás Isten és ember, ember és ember között. Pál felsorolja ennek a szeretetnek az ismérveit: hosszú­­türő, nem keresi a maga hasznát, mindent elfedez, nem fuvalkodik fel. Nem áll-e Jézus még magányo­sabban ebben a nagyon vallásos vi­lágban, mint állt az istentagadás idején? Bizonyára igazán ma is na­gyon kevesen indulnak a nyomába, mint ahogy kevesen követték akkor is, amikor láthatóan járt közöt­tünk. Mégis az a jó, hogy Ő itt jár közöttünk! K. I. Pünkösdi csoda 350 éve született Newton, a nagy ter­mészettudós, aki a pünkösdi csodáról így vallott: „Minden tudásom semmi ahhoz a két ismerethez képest, amelyre a Szentlélek tanított engem. Az egyik az, hogy én nagy bűnös vagyok. A másik pedig az, hogy az én Uram Jézus még nagyobb Megváltó." Testvérem, kérd Isten Szentjeikének segítségét, hogy te is eljuthass erre a két drága ismeretre. Ne csak szád, szíved is énekelje: „Bűnömnek büntetése volt raj­tad, ó igaz!... Ki méltó a halálra, itt állok én szegény, irgalmad esdve, várva, add el ne vesszek én." Megyaszai László A VASÁRNAP IGÉJE TEMPLOMTALAN, IGÉTLEN KERESZTYÉNEK? Zsid 12,22-29 Nagyszerű lendületet ad ez az ige a Bibliát rutinból olvasó, prédi­kációt unalmas kötelességből hall­gató evangélikusnak. Textustól fé­lő, a hallgatóság várható kritikájá­tól eleve bénult igehirdető felsza­badult örömöt lel benne. A nagy­­mellényü mindentudót viszont rá­ébreszti arra, hogy Isten igéje messze több annál, mint amit az eszével észlel, elemezni, vagy ma­gyarázni képes. Isten igéjével élni akár igehallga­tóként, akár olvasóként, akár ige­hirdetőként valami fantasztikus esemény, semmihez sem hasonlít­ható csoda. Aki olvasva, hallgat­va, hirdetve él az igével, az a Sión hegyéhez járul, a mennyei Jeruzsá­lembe utazik, angyalok ezreivel ta­lálkozik, hitüket vérükkel megpe­csételt mártírok ünnepi seregével jut közösségre és Isten, mindenek bírája elé áll, de úgy, mint akit meghintettek az engesztelés véré­vel. Ábel vére vádol, az emberek azóta is vádaskodnak. A kegyelem az engesztelés szeizmikus erői ké­szülnek szétfeszíteni az ősi vádat. És azt az emberi mentalitást, amely az embertárs megvádolásán, elítélésén és elpusztításán keresztül próbálja önnön értékét igazolni. Meg ne vessétek azt, aki szól! Mármint Istent! Isten elutasítása távol áll so­kunktól. Inkább az Ő szavának az elutasítása a mi kísértésünk. Aho­gyan elvileg és általában a szülőt tiszteljük és szeretjük, de a szava már nem olyan tiszteletre és szere­­tetre méltó. Ő jót akar, mi jobbat akarunk, ő tudja a dolgok lénye­gét, mi jobban tudjuk, ő bölcs, mi okosak vagyunk. Rendkívüli élmény Istennel ta­lálkozni az Ő igéjében! Újabb és újabb maradandó, meg nem ren­dülő örök kinccsel ajándékoz meg. Pillanatnyi érdekek, előnyök, a termetett, de az idő és elmúlás alá vetett világ értékei helyett az élet forrásával ajándékoz meg. Az Isten igéje nélkül is komplett, teljes és tökéletes - legalábbis ilyennek hitt - világ bűvöletéből ragad ki Isten kinyilatkoztatása. Nem ezt a világot teszi érthetőbbé, élvezhetőbbé, benne való eligazo­dásunkat sikeresebbé, hanem az ő láthatatlan világához hoz köze­lebb. Az irgalmasság és a szeretet világához. Sőt még arra is késszé tehet, hogy irgalmatlan és szeretet­len, igazságosztó, számonkérő és háborúskodó életformánkból a szeretet Istenéhez térjünk. Hívőnek és hitetlennek egyaránt figyelmeztetés hangzik ezen a va­sárnapon. El ne utasítsátok azt, aki szól! A hangsúly azon van, hogy aki szól. Néma, szótlan Istent szeretnénk talán. Ne szóljon bele az életünkbe, ne akarja irányítani a gondolatainkat és főként ne kér­jen számon. Nem furcsa? Mi szere­tünk mindenkitől mindent szá­­monkérni, de Isten ezt ne tegye velünk? Hagyjon élni és segítse végrehajtani az elgondolásainkat! Földrengés, emésztő tűz Isten szava. Hatalom. Nagyszerű most belátni. Később talán tragédia. Baranyai Tamás IMÁDKOZZUNK! Lelkedet kérjük Istenünk, hogy örö­mest hallgassuk és tanuljuk igédet. Cso­dálatos hatalom, éltető erő, üdvösségre vivő kinyilatkoztatás rejlik szavadban. Add, hogy ne csak Téged szeressünk, hanem igédet. Testté lett ige, Jézus Krisztus, könyörülj rajtunk! Amen. HAZAI ESEMENYEK FASOR 1993. június 26-án, szombaton du. 6 órákor a fasori evangélikus templom­ban (Bp. VII. kér. Városligeti fasor 14.) a Trostbergi Evangélikus Templom Énekkara lép fel. Vezényel Trainer Bro­­warzyk karnagy és orgonamüvész. Be­lépés ingyenes. adást tart. Az összejövetel Bencze Imre evangélikus lelkész igehirdetésével feje­ződik be. A szentgotthárdi Lelkészi Hivatal te­lefonszáma (lelkész: Molnár Jenő): 06-94-380-822. A tatabányai lelkészi hivatal telefon­száma, amelyik megegyezik a fejér­komáromi esperesi hivatal számával, megváltozott. Az új telefonszám: 34/ 331-209. Sajtóosztályunk legújabb kiadványait ájánljuk: Krisztus tanúja (Luther élete) ára: 98,- Ft. (Konfirmandusok ajándékozá­sára alkalmas.) Vájt a Vilmos: A szeretet keresztény értelmezése (A lundi teológia a múlt­ban és a jövőben) ára: 130,- Ft. Elek László: Győry Vilmos (életrajzi regény) ára: 350,- Ft. Az Evangélikus Külmissziói Egyesü­let rendezésében június 28-án, hétfőn délután 17 óra 30-kor a Kelenföldi Gyülekezet tanácstermében (Bp. XI. Bocskay út 10.) Dobos Károly refor­mátus lelkész A magyar lepramisszió története - és Bencze Imréné Egy afri­kai leprakórház működése címmel clő-HALÁLOZÁS Dr. Gömöry István, a Déli Egyházke­rület volt világi jegyzője, a Somogy- Zalai Egyházmegye volt főjegyzője, számvevőszéki elnöke és jogtanácsosa, a Kaposvári Gyülekezet felügyelője május 18-án, 89 éves korában csende­sen elhunyt. Ravatalánál Smidéliusz Zoltán esperes a Zsidókhoz írt levél 10,35-36. verseivel méltatta egyházme­gyei munkásságát. Dubovay Géza lel­kész lKor 13,8/a alapján hirdette Isten t JAKUS IMRE 1907-1993 Az öreg fa kidőlt. „Életének 86. évé­ben örök nyugalomra tért” - olvassuk gyászjelentésében. Halála napját nem is közölték. Csak a temetésére hívtak. Vé­letlen? Vagy csak bizonyságot tesznek, hogy az ilyen életek nem „halnak meg”, csak nyugalomra térnek? Mozgalmas, lüktető, nyugtalanító, szüntelen vibrálásban folyó élet volt az övé. Termő és termeltető. Életének, és szolgálatának kiemelke­dő fennsíkjai voltak: Göcsej (Barlahida, templomépítés), Sárszentmiklós („Isten falva” megépítése), Tab (irdatlan somo­gyi szórványgondozás), és mindenütt irodalmi lelkesedés és lelkesítés. Háttér­ben Somogyországgal, pinceszerekkel, szőlőgondozással, disznótorokkal és mé­hészkedéssel. De csak a háttérben. Elő­térben a falusi népért, egyházáért, az őszinte, képmutatás és opportunizmus nélküli szolgálattal. A mélyből fakadó fraternitással, lelkésztársi szeretettel. Árvákért segítő áldozatossággal, meg­nyomorított emberekért gyakorolt ön­zetlen és kockázatos kiállással. Szóval igazi lelkészi, lelkigondozói tevékeny­séggel. Az irodalomban egyházunk és lelkészi karunk egyik mértékadó embere - nem volt, hanem ma is az. Hozzá, irodalmi törekvéseihez, iránymutatásához mérhe­tő ma is ebbéli tevékenységünk. Sajnos az utóbbi években egyre halkult a szava, csökkent a saját termése. Mindig figyel­met érdemlő megnyilatkozásai mellett e téren önmagát, írásait szétszóró ember volt. összegezni roppant nehéz élete iro­dalmi termését. Tudomásom szerint csu­pán két kötete jelent meg önálló müve­ként. Az első közös kiadás volt: Kádár Gyula lelkészünkkel közösen adták ki első kötetüket „Magvetőt vár a föld” címen. (Kádár Gyula fiatalon meghalt, a maiak nem is emlékeznek rá.) Később Számadás címen hagyta el a nyomdát önálló verses kötete. Egyházi lapjaink (Harangszó, Új Ha­rangszó, Evangélikus Élet) háború előtt és után valaha bőven közölték verseit, elbeszéléseit. Ez utóbbiak különösen is igen élctcsck voltak. Hús-vér alakokat írt meg, nem papírfigurákat. Időszaki sajtótermékeinkben is gyakran találko­zunk írásaival, novellás köteteinkben, naptárainkban. Müvei ezekben mindig szintet jelentettek. Lenyűgöző mesélő volt. Hallgatósá­gát mindig magával ragadta. Különösen emlékezetesek számomra a fasori paró­kián folytatott anekdotázó beszélgeté­seink Tatay Sándorral, Jankovics Fe­renccel. Színes mesélései göcseji baran­golásairól mindig rendkívül valóság­­ízűek voltak. Utolsó költői fellángolása a siófoki „finn templom” alapkő letételére írt s ott lelkesen elmondott verse volt. Lelkésztársait mindig segíteni igyeke­zett a gyülekezeti munkában irodalmi szintű anyaggal is. Sorozatokat állított össze pl. ádventre: igemagyarázatot, no­vellákat, verseket. Mind saját írásaiból. Vagy gondolok a „Bélpoklos Naámán története” című sorozatára. Átdolgozáso­kat is készített. Sauer Sarlott Jóbról szóló írását színpadi jelenetté dolgozta át. „Két Úr szolgái” címen bibliai jelenetet fordí­tott a gyilkos szőlőművesek példázatáról. Termése igen bő volt. Egyszer valaki összegyüjthetné az egyházi sajtóban meg­jelent írásait, s a kéziratban még fellelhe­tő müveit. Igen bő kötet lenne. És kiad­hatnánk nyomtatásban még meg nem je­lent bő göcseji balladasorozatát, a „Csil­laghullást”. Megrendítő korkép volna. Jakus Imrében olyan lelkészünk „tért nyugalomra”, akire a jövőben is mindig visszatérőn érdemes lesz figyelni. D. Koren Emil ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. június 20. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván. de. 10. német Friedrich Albrecht, de. 11. (úrv.) Balicza Iván, du. 6. dr. Széchey Béla. XII. Szilágyi E. fasor 24. de. fél 9. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, II. Báthory u. 8. de. fél II Kőszcghy Tamás. Csillaghegy, III. Má­tyás kir. út 31. de. 10. Donáth László. Óbu­da, III. Dévai Bíró M. tér de. 10. Újpest, IV. Lcibstück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos. V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter, de. II. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Pintér Károly. VII. Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zol­tán. VIII. Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza. VIII. Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza. VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferenc. VIII. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Rédcy Pál. Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél II. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Kelenföld, XI. Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet, de. II. (úrv.) Fcrcnczy Erzsébet, du. 6. Missura Tibor. XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Budahegyvidék, XII. Tartsa) V. u. II. de. 9. (úrv.) Takács József, de. II. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Kőszcghy Tamás. XIII. Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kcndeh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kcndeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Szabóné Mátrai Marianna. XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. dr. Szabóné Mátrai Marianna. Pestújhely, XV. Templom tér de. 10. Bízik László. Újpalota, XV. Hártyán köz du. 5. ökumenikus. Rákospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály, XVI. Hősök tere de. 10. dr. Karner Ágoston. Cinkota, XVI. Battyány I. u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás,. Rákos­hegy, XVII. Tcssedik S. tér de. 9. dr. Selmeczi János. Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula. Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. dr. Selmeczi János. Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula. Pestszcntlőrinc, XVIII. Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán. Pest­­szentimre, XVIII. Rákóczi út 83. (rcf. temp­lom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest, XIX. Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú, XIX. Kispest, Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú. Pestszenterzsébct, XX. Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel. Csepel, XXI. Katona J. u. de. fél 11 Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Törökbálint, Szent István út de. 9. Rőzse István SZENTHÁROMSÁG UTÁN 2. VASÁRNAPON az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltár előtti igéje: Mt 23,37-39; az igehirdetés alap­igéje: Zsid 12,22-29. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LETET közvetít a Kossuth Rádió 1993. június 27-én, vasárnap de. 10.05 órakor az Irsai Gyülekezet templomából. Igét hirdet: Bárdossv Tibor lelkész ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK cím­mel egyházunk műsorát közvetíti a Kos­suth Rádió június 28-án, hétfőn 13.30-14 óráig. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISZ­­SZIÓ: 19.05-19.20-ig.(41 m-cs rövid­hullám, 7160 kHz). Június 19. szombat: Levelesláda: Pósfay György. 20. vasár­nap: Áhítat - Antal Béla. Levelezési cím: Evangélikus Rádió­misszió, 2142 Nagytarcsa, Postafiók 19. vigasztaló igéjét, megköszönve az utol­só időkig fáradhatatlan, gazdag gyüle­kezeti szolgálatait. Apróhirdetés Gondnoki feladatok ellátására keres Buda belterületén lévő egyházi intézmény egyedü­lálló (esetleg házaspár) 55 60 éves nőt vagy férfit. Gondnoki lakás van, benntlakás szük­séges. Feladatok: nyolc vendégszoba üze­meltetése, tizennégy iroda takarítása, kert rendbentartása. Fizetés: megegyezés szerint. A beköltözés és munkakezdés időpontja: 1993. október I. Az írásbeli jelentkezést, rö­vid életrajzzal „Megoldás fiatal nyugdíjasok­nak" jeligére a Kiadóba kérjük. Lábszárfekély, érszűkület, diabetes, vér­nyomásproblémák és kapcsolatos panaszok kezelése magánrendelésen. Dr. Magéra Ju­dith adj. 156-30-73. Svájcba háztartási munkára keresünk kis családnak fiatal lányt vagy asszonyt. Jogosít­vány előny. Olasz nyelvtanulási lehetőség van. Tel.: 176-58-33 Madocsai. Kiadó egy szoba, konyha használattal di­áknak. Tel.: 1-780-966. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postafiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fónyszedő Központ Kft. (930034/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVÁRI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visszal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom