Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-06-13 / 24. szám

I I Evangélikus Élet 1993. június 13. ESI iftS GYERMEKEKNEK Jt á. A nővérem mindig dicsekszik. Van benne valami. Jól tanul az iskolában, szépen tud verseket mondani, jól énekel. A bátyám se hagyja magát. Neki nagy izmai vannak, borzasztóan erős. Ilyenkor mindig kitör a balhé. Én próbálom ugyan szétválasztani őket, de mindig én húzom a rövidebbet. Aztán hagyom. Hiszen mindenki dicsekszik valamivel. Mindenki jó valamiben, erősebb, okosabb, szebb a másiknál. Lehet, hogy ezt már gyerekkorban meg kell tanulni. Uram, te mindig olyan csendes voltál. Nem akartál legyőzni senkit sem. Nem dicsekedtél. Engedd, hogy megismerjünk Téged! Hogy ne akarjunk uralkodni egymás felett. LEXIKON Ádám Mózes első könyvében találkozunk ezzel a névvel. Azt jelenti: ember. Isten saját képére teremtette Adá­­mot és az Éden kertjébe helyezte. Isten társat is adott Adám mellé. Évát. ami azt jelenti: asszony. Az első emberpárt később engedetlenségük miatt űzte ki Isten ebből a csodálatosan megteremtett kertből. Fiaik szü­lettek: Kain és Abel. A Bilia Adámot gyakran említi úgy. mint aki által a bűn és a halál bejött világunkba. Könnyítés lesz viszont az, hogy nemcsak mássalhang­zókat, hanem magánhangzókat is kaphattok. Tehát, ha a kérdésre tudod a választ, mellette megtudod a betűt, és azt, hogy hányszor van a mondatban. A mondat képét látod magad előtt. Próbáld meg elhelyezni benne a betűket! Csak a kész mondatot kell beküldenetek. Ez a mondatot jelölő tábla: I PRÓBÁLD MEG! Jóindulatú tengerész? Ha megfordítod a képet, megláthatod, ki rejtőzik a jóindulatú tengerész mosolya mögött. JÁTÉK Betűvadászat Még egyszer azokról a szabályokról, amik ebben a fordulóban érvényesek. Most nem jelölöm meg azt a betűt, amit ki kell találnotok, hanem csak azt mon­dom meg, hogy hányszor szerepel a mondatban. A kérdés a következő: Kit biztatott Pál arra, hogy egyen? I - A hajósokat F - A filippieket T - Timóteust E - Fesztuszt Z - Jakabot A megfejtett betű négyszer szerepel a mondatban! A jeruzsálemi templom Salamon idejében KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde Ilg Barbara Krahulcsán Borbála Sándor Éva Koczor Tamás Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Házitanító a Madách-kastélyban Emlékezés Terray Jánosra A XVII. század vége óta a Terray-család tag­jai közül sokan léptek lel­­készi vagy tanítói pályá­ra. Az 1719-ben született Terray György is pedagó­gus volt a Gömör megyei Rédova (Sajóréde) köz­ségben. Feleségül vette Markovidt Ráchelt. Há­zasságukból hét gyermek született. (Egyik unoká­járól: Terray Mihályról már írtunk az Evangéli­kus Élet 1992. évi 45. számában.) Terray György és Markovich Ráchel legelső gyermeke Terray János volt. 1747. június 8-án született Rédován. Az iskolában szorgalmas tanulónak bizonyult. Több elődje példáját követve, lelkészi pályára kívánt lépni. A tehetséges és szorgalmas fiút a család taníttatta. Teológiai tanulmányai során 1773-ban egy félévet külföldön töltött. Jénában tanult és ott a német nyel­vet kitűnően elsajátította. Hazatérése után Zólyom megyébe került. Osztrolu­­kán működött lelkészként. Az 1780-as évek elején került át a Nógrád megyei Alsó-Sztregovára. (Gold­­perger-lányt vett feleségül. Két gyermekük született: György és Mária.) Mint alsó-sztregovai lelkész, bensőséges kapcsola­tot épített ki a környék földesurával: Madách Sándor­­ral. A kastélyban házitariító lett. Lelkészi munkája mellett ez a tevékenysége is figyelemre méltó volt. Terray János latinra és magyarra tanította Madách Imrét. Különösen az irodalmat oktatta lelkesen. Az általa elhintett magok termékeny talajba hullottak. A Madách-családban ugyanis hagyományos volt az irodalom szeretetc. A XVII. században például Madách Gáspár magya­rul és szlovákul egyaránt írt verseket. Még nagyobb érdeme, hogy barátjának: Rimay Jánosnak költői ha­gyatékát megmentette a pusztulástól. Ugyancsak versíró volt Madách János (aki 1768-ban halt meg). Jogászként pedig bátran küzdött a protestánsok ügyé­ért. Fia, Madách Sándor (1757-1814) híres ügyvéd lett. Ennek köszönhető, hogy a család az anyagi felemelke­dés útjára léphetett. A kastély ura és a házitanitó jól megértették egy­mást. Madách Sándor szívesen beszélt a költészetről is. Terraynak megmutatta egyik német nyelven írt kéziratát, amelyben Ossian-féle versekkel foglalko­zott. A házitanító megcsodálhatta a kastély gyönyörű könyvtárát, ahova szabad bejárása volt. Olvasottsága ezáltal még jobban bővült. Terray János azért is tisztelte a kastély urát, mert az a felvilágosodás őszinte híve volt. Ez sokak által vált elismertté az 1790/92-es országgyűlésen, ahol Madách Sándor követként vett részt. (Később, 1795- ben a Martinovics-per vádlottai őt kérték fel védőül.) Terray János házitanítóként Madách Imrét nem­csak az irodalom, hanem a természet szeretetére is nevelte. A fiatalembernek a kertészet lett a kedvenc időtöltése. (Később szép angolkertet létesített a kas­tély környékén.) Terray János feleségének halála után nem nősült meg újra. Hosszú és súlyos betegség után 46 évesen hunyt el: 1793 májusában, kétszáz évvel ezelőtt távo­zott az élők sorából. Házitanitói munkája nem volt eredménytelen. Ta­nítványa, idősebb Madách Imre az irodalom szerete­­tét továbbadta fiának. Ifjabb Madách Imre (1823-1864) nevét Az ember tragédiája tette halhatat­lanná. Dr. Merényi László fiataloknak Újra itt a nyár! Észrevettétek már? Leszámítva persze néhány vizsgát és a gyakorlatokat. Ez a szabadság. - A magamfajta „megállapodott” embernek azonban eszébe jut a Préd 11,9. És nem is baj, ba a felnőttek olykor talán túlzott józansága és a diákok végtelen szabadságvágya összeütközik. így fogadjátok a mai válogatást. MICHEL QUOIST: Találkozás a természettel Én, Istenem, köszönöm, Ma újra felkerestem kedves nővéremet, Újra felkerestem nővéremet, a földet, Ugyanolyan anyagból készült, mint én. Ő ugyanazt a napsugárt issza magába, mint én, és mégis, szem elől tévesztettük egymást. Nem néztem többé őt, nem mentem többé hozzá, nem voltam vele együtt. Azt hittem, azt hittük, testvéreim és én... azt hittük, megvagyunk nélküle! Uram, végre viszontláttam őt, de betegen, sérülten, kimerítetten, Nekünk adtad őt érintetlenül, a mi mohó, de szelídíthető kezünkbe. Némelyek közülünk kiszolgáltatták a kizsákmányo­­lóknak, és paráznaságra kényszerítették őt vég nélküli gyö­nyört remélve tőle. És most elcsúfítva és megfertőzve Minket is beszennyez, ha közeledünk hozzá. Szeretném megvédeni őt, Uram, Őt, akinek nincs karja. Őt, ákinek nincs hangja, Küzdeni fogok érte, mert Te rám bíztad. rám, és minden emberre. És miközben őt védem, miközben akaratod szerint gondozom, Ugyanakkor magamat és minden testvéremet is oltalmazom. (M. Quoist: Jésus Christ m’a donné rendez-vous) SCHOLZ LÁSZLÓ: Isten és mi Vagyunk homokszem, kagyló, Te meg az Óceán, Te Nap, mi elhanyatló Árnyék az est falán, Göröngy, megfoghatatlan Hegyóriás tövén, Hamu tűzhányó katlan Kietlen peremén. Levél a rengetegben, Töppedt, lehervadó... Te vagy a Mérhetetlen, Az Örökkévaló. És nemcsak mérhetetlen, Tőlünk örökre más: Homály mély rejtelmekben A kinyilatkoztatás. Nincs képzelet, röpítő, Szárnya hiába van, Nincs mércénk Hozzád illő - Mind torz, aránytalan. Isten, lényed fenség, Fehérlő tiszta gyolcs; Bűnfolt lep minket s ínség - Te mégis fölkarolsz! (Scholz László: Fények a felhők alatt, Bp. 1990.) A május 23-i keresztrejtvény helyes megfejtői: Hor­váth Mónika Celldömölk, Egresi Katalin Bp. XII., Illés Adél Egyházasdengeleg, Benke Zsuzsanna Ajka, Ifjúsági Kör Fancsal, Magyari Orsolya Bp. XVIII. Örültem volna, ha nemcsak a megfejtést külditek el, hanem azt is, hol található a Bibliában. Igaz, most nem volt olyan könnyű, mint a többi szokott lenni, hiszen ez az Ószövetségből való idézet, Ézs 45,15. De annál fontosabb ez az ige: Isten elrejtőzködő, tehát nem mindig az igazi arcát mutatja. Nem mindig azt, amit szeretne mutatni, amit Jézusban meg is ismer­tünk. Amikor Ézsaiás leírta ezt a mondatot, sokan talán azt mondták: Igaz, az ÚR is isten, de vannak mások is rajta kívül, s olykor azok erősebbek a mi Istenünknél. Amikor valami bajunk esik, amikor nem úgy történik, ahogy szeretnénk, biztos az idegen iste­nek győzedelmeskedtek a mi Istenünkön. Evvel szem­ben az ÚR hirdeti: „Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy nincs más rajtam kívül, én vagyok az ÚR, nincs más! Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet én teremtek bajt, én, az UR cselekszem mindezt!” (Ézs 45,6-7) És ez ma is így van. Sokan vannak, akik „objektív körülményekre” hivatkoznak vagy vallásos nyelven a sátán munkájára, pedig vagy emberi bűnt, mulasztást kellene emlegetni vagy alázatosan monda­ni: Ez, Te voltál, Uram! - mert Rajta kívül nincs Isten. Ezért mondja Ézsaiás: „Elrejtőzködő Isten vagy.” De nem hagyja itt abba, hanem ragaszkodik igazi Isten-képéhez: „Izráel Istene, szabadítója”. Köszönöm a megfejtéseket, s most tréfás, könnyed, nyárra való képrejtvények következnek. Nem kell be­küldeni kivételesen. Ő többször ö pedig a fogságban volt fogoly élőkhöz szólt. NYÁRI BIBLIA-TANFOLYAM Várjuk azoknak az evangélikus fiúknak és lányoknak (középiskolás, egyetemista) je­lentkezését, akik szeretnék ismeretüket elmélyí­teni a keresztyén élet, a Biblia és a missziótörté­net területein. A tanfolyam egy többéves sorozat első része és a Jézus Krisztust követő, evangélikus fiata­lok számára indul. Időpontja: 1993. július 4-17. Helye: Esztergom. Szállás ingyenes. Részvé­teli díj kb.: 3500,- Ft. Jelentkezni lehet: levélben vagy személyesen „Biblia-tanfolyam”. 2500 Esztergom Simor J. u. 82. vagy tel.: 06-33/311-876 Jobbágy Károly: Vesszőfutás „TE KÖLTŐ VAGY. bár ezekkel a költeményekkel most semmit nem lehet kezdeni." Illyés Gyula mondta a fenti szavakat, amikor az 50-es években elolvasta Jobbágy Károly versbe szedett emlékezését, melyet 1944 tavaszán kezdett írni és 1948 májusában fejezett be. Akkor kezdte írni, amikor a romokban heverő országon átgördültek az emberekkel megrakott vagonok a foc­­sani-i gyűjtőtáborba s onnan Szibériába. A fiatal zászlós ekkor kezdte szomorú élményeit feljegyezni. Az írás enyhítette a fogság szörnyű napjait, de nála még meg is hosszabbította a rabság éveit. Egy hadifogoly szerel­vénnyel 1947 nyarán már a magyar határról, Máramarosszigetról vitték vissza a büntetőtáborba, amikor a versciklust tartalmazó füzetet megtalál­ták holmijai között. A versek lapokra szedve, társai segítségével mégis hazakerültek. Hogy mit érnek? maga se tudta! Egy barátja mutatta meg Illyés Gyulának, aki véleményét már személyesen közölte a „dokumentum­má vált” versek írójával: „.. .csak azért akartam elolvasni, hogy meglás­sam, mit élt át a magyar nép nagy része, akikről ma nem illik beszélni, de míg olvastam, megdöbbenve vettem észre, hogy ezek igazi versek és én egy költővel ülök most szemben. Vedd tudomásul, hogy te költő vagy, bár ezekkel a költeményekkel most semmit nem lehet kezdeni s vissza sem tudom adni, mert odaadtam Szabó Lőrincnek, Tőle kérd”.Szóié Lőrinc pedig ezekkel a szavakkal adta vissza jogos tulajdonosának és írójának: „Te, gyönyörűek, de kérlek, égesd el azonnal, mert ezek megölnek érte”. Megdöbbentő verses napló ez a könyv, 1258 nap hiteles leírása. Félel­metes, rettenetes idők idézése. Azoknak kellene elsősorban olvasni, akik akkor még nem éltek, - mert csak azoknak az időknek az ismeretében érthetik meg a mát. Jobbágy Károly versbe szedett sorai egy ország, a magyar nemzet „vesszófutás”-át tükrözik. „Hej! Szép Szabadság! Milyen messze vagy!- Sóhajtom. Kőszeg határában járok s Csepreg felé. az úton hajtanak." * S mi az igazság? Nem szabad itt a nép. Nézz meg csak engem! Rács mögött kuksolok és velem együtt még ezerszám vén s fiatal lesi Jaj! Mi lesz már? * Hiába nőttem és tanultam, tanított annyi könyv; mögöttem akármilyen múlt van, a szomorú jelenbe hulltan vasakba ütközöm. * Mikorra már fejünk lehajtva mélyen, a „miatyánkot" mondjuk hangosan, a Nap képében megcsillant az égen. De azóta már több nekem, mint régen, Mert papja leltem s a szivembe' van. A valóság feltárása mellett a hazagondolás sorai nem maradnak el, a születésnap 1948-ban: Huszonhét év. Ellépve, kicsit búsan, engedd, hogy tőled lassan elbúcsúzzam göröngyös ifjúságom... LEVELEZŐLAPOKRA (Kijev, október) Akár az öregek keze, az ágak sárgák és remegnek. S én még mindig így érkezem Hozzátok forró üzenetek. S a választ várom. Apám! Húgom! Kis párom! Gondosan olvasva a verses naplót, Illyés Gyulára gondoltam, aki na­gyon értékelte Jobbágy Károly írását, hiszen ő „avatta költővé”. Biztosan örülne, hogy nyomtatásban látja az „ifjú” költőtárs dicsért sorait, de lehet, hogy feltenné a kérdést - és kiadó erre a kilencvenes években sem volt? (A költő saját kiadása!) Sebeiken Pálma JOBBÁGY KÁROLY: A költő imája Uram! A vers drága nyelvén, dicsőséged énekelvén, szomorú fogságra vetve, hívlak sírva, keseregve: Kinek szava tornyot földönt, nyisd meg ezt a forgó börtönt I s a szabadság köntösébe öltözve engedj ki végre, hogy szavam - mint kard, ha villan - vágjon oda. mint a villám hol a: árvák, elhagyottak egy magukban roskadoznak. Ütés ellen légy Te pajzsom. Öröklétbe légy Te ajtóm! Ne hagyj bús rabságba fontán elpusztulni e vagonban! Nevem fényéi, amit most a fogság fed, ne fogja rozsda. El nem múló szavak szárnyán ragyogjon, mint a szivárvány és az egész láthatáron tündökölve égjen, álljon. (1945) Jobbágy Károly: Vesszőfutás című verses naplójából (1944-48).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom