Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-22 / 12. szám

bvangeiiKus hiet 1992. március 22. j 1 Hű az Isten, Ő megcselekszi... Lackner Aladár győnkl lelkész, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese 60 éves. Eddig a rövid újsághír. Mi mindent takar ez az évszám? Több kötet ke­vés lenne nehéz, de áldott életének megismertetésére. A rövid inteijú csupán néhány villanás. Helyszínünk a gyönki parókia, a légkör a szokott: vidám, de mégis elgondolkodásra késztető, jókedvű, de mindig tartalmas, testvéri, és családias: ahogy a „család főnk ”-höz illik, s nála megszokott itt Tolnában. I- Két villámkérdéssel kezdem: Mi a legkedvesebb éneked és igehe­lyed?- Gott mein Trost und mein Vertrauen - hangzik a válasz, mely az elején sok mindent elárul. Lack­ner Aladár olyan korban, olyan helyzetben élt és olyan szolgálat­ban él, amelyben kellett és volt ví­gasztalás: felülről, s csak az Isten iránti bizalom az élet és megmara­dás alapja. Az igehely is, hozzáfű­zött szavak nélkül,-erről prédikál: Hű az Isten, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi. (IThessz 5,21)- Kérlek, szólj néhány szót a gyökerekről!- Ha a legmesszebb akarok visz- szamenni, akkor Szeniczei-Bárány György nevét kell említenem. 1718-ban Gyönkön volt lelkész. A családban később is mindig vol­tak egyházi alkalmazottak: kán­tor- vagy levita-tani tők. Közvetle­nül őseim Belecskán éltek, én is itt nőttem fel. Belecska népe igen val­lásos, bár saját papjuk sohasem volt. Gyermekkoromban elképzel­hetetlen volt, hogy vasárnap ne menjünk kétszer is istentiszteletre, amelyet a tanító tartott.- Ha nem is könnyű, mégis szólj néhány szót arról a nehéz időszak­ról, amelyben megingott minden!- A Volksbund megjelenésével már megingott minden. A közös­ségek megoszlottak, s azután sorra jöttek a problémák. Szüleim 1943- ban elkerültek Zalába, majd én is utánuk. Zalaegerszegen voltam gimnazista, majd ismét visszake­rülve megszakítással Gyönkön vé­geztem el a középiskolát. Apámat b-listázták, majd amikor a gazda­sági bajok kezdtek szűnni, jött a kitelepítés. Ez elől szöktünk 1947 augusztusában Pincehelyre. Haj­nalban vittük magunkkal azt, ami a kezünkbe fért, egy darab kenye­ret, egy kis szalonnát. Nemegyszer a kukoricaföldeken aludtunk, éheztünk. Érettségi után teológiára akar­tam menni, de szüleim, s a lelké­szek- lebeszéltek róla. Odakerül- tem; ahova nem akartam: -orvesk egyetemre. Amikor egy razzia al­kalmával Bibliát találtak a szekré­nyemben, kidobtak a kollégium­ból. Többféle próbálkozás után mégis teológiára kerültem. Tizen iratkoztunk be, és hárman végez­tünk. .. Lelkésszé avatásom Káldy Zoltán első püspöki szolgálata volt. Óriási élmény volt a kis falu­nak egy ilyen ünnep. A segédlelké- szi évek a pécsi gyülekezetben kez­dődtek. Ezután következett a gyönki káplánság. Mindig úgy gondoltam, hogy ha szülőfalum lelkész nélkül marad, és hívnak, megyek. Azt hittem, ez majd öreg koromra alakul így. Keszőhideg- kút-Belecska azonban hamar meg­ürült és hívtak... Nagyon kis gyü­lekezet volt. Annyit dolgoztam, amennyit csak lehetett, és sokat lehetett. Ezek a falvak a tsz-esítés idején lassan felszívódtak, evangé­likusaink elköltöztek, én marad­tam, szinte teljesen a feleségem fi­zetéséből éltünk. S amikor e két kis gyülekezet annyira elerőtlenedett, s másodszor hívtak Gyönkre, be­jöttem, de azzal a feltétellel, hogy a két falut hozom magammal filiá- nak. Még három filia volt. Pár év múlva pünkösd szombatján telefo­náltak, hogy beteg a lelkész, men­jek Szárazára is. Attól kezdve ott is szolgálok. Hivatalos felkérés azóta sem volt... Majd jött hozzá Murga, Kalaznó, Hőgyész. Sorol­jam? Később ehhez az egész egy­házmegye is a munkaterületem lett.- Milyen elhatározással vállal­tad az esperesi szolgálatot?- Csak annyit akartam, hogy valaki szeresse őket: lelkészeket is, a gyülekezeteket is. Én vagyok az egyetlen az egyházmegyében, aki átélte ezeket az itt különösen nehéz időket, aki részese volt a kitelepí­tésnek, aki tudja, mit jelent szór­ványsorsban élni, tudja mit jelent az, hogy a pap kimegy utánuk és törődik velük.- Ezt a nagy munkát, nagy terhet nem lehetne család nélkül horda­ni...- Feleségem tanítónő volt. Nem volt könnyű hivatás ez papnőként. Négy gyermekem van. Égy még tanul. Mind mások vagyunk, de ez sokszínűséget jelent a családban. Van egy közös: a néprajz szeretete. Fiam, aki lelkész lett, bár nem én bíztattam rá, barátom is egyben; mindent megbeszélünk.- Gyönk határában egy hihetet­len gazdag gyűjteményt rejtő német tájházat találunk.- Nem tudom elválasztani az ott folyó munkát a szolgálatomtól. A népi kincsünk éppúgy hozzánk tartozik, mint az egyházi öröksé­günk. S amikor úgy láttam, hogy minden elvész, elhatároztam, hogy valamit meg kell menteni. így szü­letett ez a kis múzeum. Óriási misz- sziót teljesít ez is!- Hogy éled meg a kétnyelvűsé­get?- Egész kis gyermek koromban már két nyelven beszéltünk. Isko­lában mindent magyarul tanultam, a templomban németül ment az élet. Zalaegerszegen hallottam az első magyar istentiszteletet, s cso­dálkoztam rá, hogy az Isten ma­gyarul is tud. Akivel lehet svábul beszélek, aki már nem tud, azzal németül, aki magyar azzal magya­rul. Mindegyiket nagyon szeretem.- Hihetetlen lelki teher a fizikai megterhelés mellett a sok kitelepí­tett falu, a megüresedett templo­mok. Hogy bírod ezt?-Nehezen! Azért próbálok még, ahol lehet templomokat fel­újítani, s ott ahol valami remény­ség van arra, hogy évenként né­hány istentiszteletet tartsunk, ott szeretnék még szolgálni. Mo^j Ka­laznó van soron.- Mit kérsz - egy mondatba sű­rítve - kollégáidtól?- Ne oltsák ki ezt a szellemet.- Az imádságos kamrádba való betolakodás nélkül, hadd kérdez­zem, miért adsz ma hálát, s mit kérsz Istentől?- Hálát adok azért, hogy a me­gyében nincs olyan gyülekezet, ahol ne lenne szolgálat. S a kö­nyörgés: hogy így is maradjon! ifj. Hafenscher Károly * * LELKESZI ALLAS CARACASBAN A Venezuelai Evangélikus Egyház (Iglesia Evangélica Luterana en Ve­nezuela) Caracasban élő magyar gyülekezete az 1992 júliusában megürese­dő lelkészi állásra lelkipásztort keres. Jelentkezhetnek evangélikus vagy református lelkészek, akik vállalnák a helyi és szórványban élő magyarok gondozását és készek spanyolul is tanulni. Szolgálati lakás és a helyi körülményeknek megfelelő fizetés biztosított. Az illetékes püspöki hivatal­lal engedélyeztetett pályázatokat kéijük az Evangélikus Országos Iroda (1085 Budapest, Üllői ut 24.) címére küldeni. Határidő: április 15. MEGHÍVÓ Szerete tteL értés ítjük.a.Papné Testvéreket, hogy ,1992. március 21-én, szombaton 10 órai kezdettél a Fasori Gimnáziumban (Budapest, Gorkij fasor 17-21.) csendesnapot, testvéri találkozót tartunk. A csendesnap összefoglaló címe: Együtt a forrásnál. Program Jöjjetek a forráshoz (Nyitó áhítat Jn 7 37-38) Szabóné Mátrai Marianna Együtt a sorsközösségben (előadás megbeszéléssel) Pintér Jánosné és Csepreginé Cserháti Márta Közös ebéd Együtt a szolgálatban (előadás megbeszéléssel) Asbóth Lászlóné és Gáncs Pétemé Együtt a forrásnál (istentisztelet és úrvacsora a templomban: Ézs 49,10 és Jn 4 14.) Bálintné Varsányi Vilma ÓPAI PROTESTÁNS NAGYGYŰLÉS PROGRAMJA i istentisztelet Március 24-én, kedden du. fél 5 órakor a Budapcst-Káhin téri református templomban. Igét hirdet: dr. Harmati Béla evangélikus püspök Utána úrvacsoraosztás lesz. Március 29-én, vasárnap a nagygyűlés résztvevői gyülekezetükben szol­gálnak A nagygyűlés záróalkalma ugyancsak vasárnap du. 6 órakor a Nemzed Sportcsarnokban. A megnyitó istentiszteletre és a záró alkalomra kérik és váiják a gyüleke­zetek részvételét. KÜLMISSZIÓI HÍREK „...szerte az egész világba..." Ez a most induló, s ezentúl ha­vonta jelentkező • rovat azokhoz szól, akiket érdekel a külmisszió ügye, vagy akikben most ébred ér­deklődés, felelősség iránta. A Föld minden tájáról szeretnénk híreket, tudósításokat adni a missziói mun­káról, valamint felhívni a figyelmet azokra a fejleményekre, amelye­kért hálát adhatunk és amelyekért könyörögnünk kell. Mivel is kezd­hetnénk ezen híradások sorát, mint azzal az országgal, ahová oly sok személyes szál fűz. Zimbabwe - Rosebank A múlt héten a rosebanki gyüle­kezet lelkészétől érkezett levél. Ez a kis gyülekezet lakóhelyünktől, Bulawayotól mintegy 20 km-re he­lyezkedett el, s velük alakult ki a legbensőségesebb, legtartalma­sabb kapcsolatunk. Nehéz elhinni, hogy ma már mintegy 10000 km távol vannak tőlünk! Pedig most is minden vasárnap délelőtt benépe­sítik a régi farmház verandáját, po­rosán, izzadtan, mezítláb érkeznek 5-6 km távolságból, mindegy, hogy forrón izzik a nap az égen, vagy trópusi vihar tombol. Akinek nem jut hely az ócska padokon, a földre telepszik le, s ott énekli lel­kesen: „Siabong^ Jesus!” (Hála néked Jézus!) A rosebanki gyülekezetnek mi voltunk az első és talán utolsó fe­hér bőrű tagjai. Azt hiszem, még mi sem éreztük igazán, mit jelen­tett ez azoknak a nincstelen, egy­szerű afrikai embereknek, akiknek legtöbbje még írni sem tud. Hatévi szoros kapcsolat után nehéz volt tőlük búcsút venni. Nagyon örülünk mostani beszá­molójuknak! Hiányoznak az együtt töltött va­sárnap délelőttök - így írják - a karácsonyok, a „fehér ember” pré­dikációi, aki olyan sok szép színes képet is mutatott, és bizony na­gyon hiányzik a sok finom süte­mény, a rengeteg magyar használt ruha, a legszegényebbek tandíjá­hoz a hozzájárulás. Ez a kis zimbabwei gyülekezet nagyon szeretné tartani a kapcso­latot most már nemcsak velünk, de rajtunk keresztül a magyar evan­gélikus testvérekkel is. * Adjunk hálát azért, hogy- Zimbabwébe is eljuthatott az evangélium;- a rosebanki gyülekezet meg­alakulhatott;- új püspök léphetett a zimbab­wei evangélikus egyház élére, aki­től a lelki élet megújulását várják. Kéijük Istent azért, hogy- segítsen elszakítani a törzsi vallási kötöttségeket, hogy minél több legyen az igazi, megtért ke­resztyén. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület hírei:- Az Egyesület 1992. március 28-án 10.30-kor tartja közgyűlését a Deák téri gyülekezeti teremben. Minden tagot és érdeklődőt szere­tettel várunk! Az Egyesület tagjának az alábbi címen lehet jelentkezni: Evangéli­kus Külmisszió Egyesület, 1142 Budapest, Rákospatak utca 9. Dr. Bálintné Kis Beáta Megszólal a FAX RÁDIÓ RÁDIÓ BUDAPEST március 27-én. május 29-én. pénteken. 11-11,30-ig. április 24-én, június 26-án, Keresse Ön is a KOSSUTH RÁDIÓ URH sáyján. Hallgas­sa a négy nagy magyarországi történelmi vallásfele­kezet közös adását. Ökumenikus szellemben óheyt a katolikus, református és az evangélikus egyház valamint a zsidó felekezet szólni- Istenről- hitről, szeretetről- emberről- családról- erkölcsről- nemzeti értékeinkről- múltról és jövőről- közös sorsunkról- fiataloknak és idősebbeknek- hívőknek, közelállóknak és minden érdeklődőnek. Szándékunk, hogy önálló frekvencián szólaljunk meg. Észrevételeiket, javaslataikat a következő cimre kérjük: PAX RADIO Budapest 1800. PAX BÉKE SALOM 1990 decemberében ült össze először a három történelmi egyház és a magyarországi zsidóság veze­tősége és arról tárgyaltak, hogy a' négy felekezet alakítson közös rá­dióadót, hogy azon vallásos műso­rokat adjanak naponta több órán keresztül. A római katolikus, re­formátus, evangélikus egyház és a zsidó hitközség közös Pax Rádió Alapítványt létesített és ehhez kér­te többek hozzájárulását. A Ma­gyar Rádió is adott segítséget a szervezéshez, elinduláshoz. Az egyetlen, amiért még nem tudott a rádió megszólalni, az a frekvencia- moratórium, melyet napjainkban sokat emlegetnek és amely miatt még a pápalátogatás idején sem tudtunk műsort adni. A Magyar Rádió vezetősége most lehetőséget adott, hogy négy kísérleti adásban bemutatkozzunk a KOSSUTH RÁDIÓ URH-sáv- ján. A műsort a Pax Rádió megvá­lasztott főszerkesztőjfe, Petress Ist­ván készíti. A négy adással kapcso­latosan kérjük a hallgatók észrevé­teleit a megadott címre elküldeni. Ha feloldják a frekvenciamora­tóriumot, a Pax Rádió készen áll adásainak megindítására, de már a kezdésnél megállapodtunk a Ma­gyar Rádióval, hogy az adások megindulása nem jelenti azt, hogy az egyházak a közszolgálati rádió­ban nem kérik az adásokat. Re­ménységgel várjuk, hogy elindul­hat a négy felekezet rádiója. tszm Egy kislány segítséget kapott! Lapunkban több mint két hónapja megjelent egy cikk: „Egy kislány segít­séget vár” címen. A soproni egészség- ügyi gyermekotthonba került Fűzfa Juditról van szó, aki mozgásában kor­látozott és 10. évében van. Azonnal felfigyeltek diakóniai munkacsopor­tunk tagjai a hírre és a legközelebb lakó asszonytestvér vállalta rendszeres láto­gatását. De teszik ezt többen is a mun­kacsoportból és az összejövetelen be­számolnak tapasztalataikról. Egyönte­tű a látogatók véleménye, hogy a kis­lány lelkesedő örömmel fogadja őket. Szívesen veszi, ha tolókocsijában köz­lekedhet. Ilyenkor ugrál a kocsiban örömében és kiáltja: „Én most tudok járni!” Csak a béna öröme lehetett na­gyobb, akinek Jézus azt mondta: Kelj fel és jáij! Nemrég meglátogattam Juditot a Tómalom utcában álló szép gyermek- otthonban. Hatalmas hajóhoz hasonlít az intézmény épülete. Talán a Titanic- hoz, amely egykor jéghegyhez ütközve dsűUyedt.-Szeretnéak,-‘har «e<a-„Tka- nic” elsüllyedés veszélyével megpróbált fiatal életek megmentője lenne. A jelek biztatóak: nemcsak informá­cióéhségemet elégítik ki készségesen, hanem elvezetnek a tiszta folyosón a kislány szobájába, ahol több társával van együtt. Ott ül a tolókocsiban, kezé­ben iges képeslapok. Tekintetem a leg­felső feliratán akad meg: Közel van az Úr minden őt hívóhoz (145. Zsolt 18). Szeme ragyogásában valóban ez tükrö­ződik is. Kint a tágas előtérben mellém .ültetjük és egy kicsit elbeszélgetünk. Hogyan töltötted a karácsonyt? - Én voltam Mária a betlehemes játékban és karjaim között volt a kis Jézus. És mondja a szerepét, ami több lehetett, mint egy megtanult szöveg. Volt benne valami az átélés öröméből.- Képzeld - újságolja - a karácsonyi ünnepek alatt egy néni elvitt magával és olyan jó volt Gabi néninél. - Legye­nek áldottak azok, akik megosztják a szeretet után sóvárgó kislánnyal a hét­végeket. Próbálom megtanítani a „Ne aggo­dalmaskodjál...” kánont és amikor odaérek a „dicső Királyihoz a kis ta­nítványomból egyszer csak mesterem lesz és kérdez: - Tudod-e, ki az a Ki­rály? És most hagytam magamat taní­tani. A járóképtelentől, aki már járatos a hitben. Az elárvulttól, akinek van Atyja. Akinek tehetetlenségében is van ereje, mert tudja, ki az a Király: az ég és foíd Ura. Akit jelképesen karácsony­kor kezében tarthatott, mint Mária: hit­tel. De aki érette is szenvedett és meg­halt a kereszten és megtartja, megmen­ti, amikor reménysége, hite ingadozik. Lapunk szerkesztője, Tóth-Szöllős Mihály telefonon felhívott, hogy mondjam meg a gyermekotthon pon­tos címét, mert a kislány után sokan érdeklődünk. Talán ezért is olyan bol­dog. IXKJ . r;:v De nekünk soproniaknak kell első­sorban melléje álinunk a „Titanicban”. Csak okosan, bölcsen kell segítenünk! Valaki mondta: Olyan sok mindent kap a látogatóktól, hogy a többi gyer­mek irigykedik és haragszik Juditra. Ezt úgy kell elkerülni, hogy a többiek­nek is adunk. Mert a szeretet nem fo- gyócikk. Mindenkinek jut. Soha el nem fogy. Forrása nem merül ki. Mert ott van a Kereszten! Ebből ajándékozni kötelességünk! Szimon János FŰZFA JUDIT KÖSZÖNI A SEGÍTSÉGET Juditról, szomorú sorsáról 1991. no­vember 9-én jelent meg cikk a Moson megyei Hetilap Egyházi Élet rovatá­ban. (Lapunk december 8-diki számá­ban írtunk mi is Fűzfa Juditról. Szerk.) Szinte azonnal a figyelem középpontjá­ba került, a posta naponta hozta az ország küiönböző területeiről a levelek, lapok, csomagok sokaságát. Látogatók jöttek, akik hosszan be­szélgettek vele, meséltek magukról, és ami még fontosabb, meghallgatták az ő kis életének eseményeit. Egy kedves kétgyermekes család ha­zavitte szenteste Juditot, így hosszú idő után újra meleg családi fészekben tölt- hetett néhány napot. A figyelem szerencsére nem lankadt az ünnepek elteltével, most is sokan gondolnak rá, látogatják. Mivel Judit sem írni, sem olvasni nem tud, a neki érkező levelekre óvónénije segítségével válaszol. Boldog. A hétköznapok eddig is gyorsan, vi­dáman teltek, hisz foglalkozik vele a gyógypedagógus, jár zenei-, manuális-, munkaterápiára, mozgását javító fizi­koterápiás és konduktív kezelésekre, hittanoktatásra, és most nem fél a hét­végektől sem. Minden vasárnap temp­lomba viszik a Máltai Szeretetszolgálat autójával a szeretetet nemcsak szobán hirdető, hanem a valóságban is gya­korló emberek. Látogatói is mindig vannak, ilyen­kor szinte repül kis tolókocsijával, ar­cán sugárzik az öröm, béke, boldogság. Figyelem, szeretet... ennyi elég neki is, másnak is, hisz rajta kívül még 155 lakója van otthonunknak, és több gyermek sorsa hasonlóan szomorú. Kérhetünk-e még több figyelmet, szere­tetet elidegenedő világunkban a napi megélhetési gondokkal küzdő embe­rektől? Reméljük, hogy igen. Köszönjük! a Győr-Moson-Sopron megyei Egészségügyi Gyermekotthon . Vezetősége POSZTGRADUÁLIS TANFOLYAM A magyarországi protestáns Teológiai Akadémiák meg­nyerték a Világbank támogatását a tervezett posztgraduális képzés megvalósításához, így 1992-től évenként szervezünk ilyen tanfolyamokat. Ebben az esztendőben a következő tanfolyamok lesznek: , 1992. július 6-17. Újszövetségi és Rendszeres teológia, valamint vallási folklór; 1992. július 20-31. Ószövetségi, Egyháztörténeti és Gya­korlati teológia tárgyköréből. Várjuk teológiai tudományos fokozat elnyerésére, ösztön­díjra készülők, magukat továbbképezni akarók jelentkezé­sét. Lakást és étkezést igénybevevők részére részvételi díj: 2 hétre 3000,- Ft, 1 hétre 1500,- Ft. Lakás és étkezés nélkül: 2 hétre 2000,- Ft, 1 hétre 1000,- Ft. A tanfolyam beiratkozási díja 500,- Ft, amelyet a jelentke­zéskor kérünk beküldeni. Hazai előadókon kívül felkért külföldi előadók: prof. dr. Petr Pokomy (Prága), prof. dr. Georg Saurer (Bécs), prof. dr. Peter Barton (Bécs), prof. dr. Jörg Ohlemacher (Loc- cum). Végleges programot és tudnivalókat később közlünk. A jelentkezéseket 1992. május 31-ig az alábbi cimre kéijük: Dr. Cserháti Sándor professzor, 1141 Budapest, Rózsa­völgyi köz 3. A tanfolyamok ebben az évben az Evangélikus Teológiai Akadémián lesznek. A tanfolyam rendezősége MEGHÍVÓ Az Ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálat az 1992-1998-as időszakra megválasztott Egyháztaná­csát Bécsben (Wien 7, Lindengasse 44), 1992. április 5-én, vasárnap délután, ünnepélyes keretek között iktatja be hivatalába. Erre az alkalomra az Ausztriá­ban élőkön kívül szívesen látunk minden érdeklődőt a magyar nyelvterület nyugati peremvidékeiről. A be-» lépés díjtalan, nagyobb csoportok (autóbusszal érke­zők) részvételét keljük előre jelezni. Az ünnepi műsor (pontos kezdés, televíziófelvétel): 16.00 Magyar nyelvű istentisztelet. 18.15 Templomi hangverseny. Vége kb. 20.30-20.45 órakor. Szeresd felebarátodat, mint magadat! „Ha a légszennyezettség 50%-kal csökkenne, akkor a szív­ás keringési betegségek és halálozások száma 20%-kal, a tüdőrák halálozása 25%-kai csökkenne!" (Prof. Várkonyi Tibor, 1987.) „Szennyezett levegőjű településen háromszor annyi gyer­mek betegszik meg idült hörghurutban és tüdőasztmában, mint az országos átlag." (Dr. Dávid Anna gyermekorvos.) Kedves autótulajdonos Testvérünk! Ismeretes, hogy a kipufogógáz szív- és érrendszeri megbe­tegedéseket okozó légzőszerveinket és ellenállóképességün­ket megtámadó, erősen rákkeltő, az idegrendszert és a vér­képzést támadó anyagokat tartalmaz. Sajnos az autóközlekedés a mi gépkocsiparkunkkal min­denképpen szennyezi a levegőt. Ezért kéijük, lehetőleg csak akkor használja autóját, ha tele van utasokkal, vagy ha olyan helyre utazik, ahová más módon nem tud eljutni. Szeresd felebarátodat, mint magadat! ezért: 1. Állítsa be jól gépkocsija motoiját, mert a jól beállított motornál a legkevesebb a mérgezőanyag-kibocsátás! 2. Ellenőriztesse rendszeresen a motorbeállítást! Az éven­kénti ellenőrzés kevés! 3. Feleslegesen ne járassa a motort! 4. Használjon benzinreduktort, mely csökkenti a fogyasz­tást, és ezáltal a káros anyag kibocsátást is. 5. A motorban lerakódó szennyező anyagok időnként leválnak és nagy lökésekben szennyezik a levegőt. Az orvo­solható a motor bontásmentes mosásával (pl. Carbon- Celan). 6. A káros anyagok kibocsátását az arra alkalmas szűrők is erősen csökkentik! Az idősebb kocsiknál nagyon javasol­juk! Levegő munkacsoport nevében: Flórián Endre Dr. Marton-Dévényi Éva mérnök orvos Az 1992 szeptemberében induló Deák téri evangéli­kus gimnázium keres magyar-történelem, angol, német valamint matematika szakos evangélikus vallású, egy­házunkhoz kötődő középiskolai tanárokat Félállás, óraadás is lehetséges. A pályázatot, melynek mellékletei önéletrajz, peda­gógiai elképzelések vázlata, lelkészi ajánlás és oklevél- másolat kérjük április 15-ig a Déli Evangélikus Egy­házkerület Püspöki Hivatala címére megküldeni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom