Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)
1992-11-01 / 44. szám
Evangélikus Élet 1992. november 1 *0 jfe GYERMEKEKNEK „...a gyermekek gazdagok is, azért mernek a pillanatnak, a mának élni, akár a mezők liliomai. De hogyan élnek a pillanatnak? Mint a naplopók, a semmirekellők? Éppenséggel nem úgy, hiszen akkor életük üres lenne és tűrhetetlen!. .. Az ö belső világukat még nem parcellázta fel, szabdalta szét a személyes érdek, ezért lehetnek birtokosai mindennek! Ezért, érezhetik magukénak az egész teremtett világot. „Szegénységükben” övék minden, amit kezükkel elérnek, s az is, amit el se érnek: a teljes égbolt, a csillagok minden ragyogása. Milyen szánalmas hozzájuk viszonyítva a felnőttek, s kivált a gazdagok birtoklási vágya, milyen barbár, szerezve egyre szegényebb, gazdagodva egyre nincstelenebb állapota a léleknek!”... Pilinszky János FIATALOKNA K A reformáció 475. évfordulóján köszöntelek Benneteket. Ebben a számban mindenekelőtt erről az ünnepről emlékezünk meg. Olvashatjátok azokat az igéket, melyek 1517-ben is minden templomban folcsendültek. Emellett folytatjuk sorozatunkat az Élet útjain: a szeretet útjáról lesz szó. FÜLÖP ÉS BIBI Jézus és a bíróság Mt 26,57-75 Sziasztok! Megint el vagyok tiltva a tévétől. Állítólag túl sokat nézem. Sajnos még a Nagyi szerint is... Senki nem ért meg, hajthatatlanok. És azt tudtátok, hogy Jézusnak se volt ügyvédje? Az, aki elmondhatta volna róla, hogy jó ember és ártatlan. És tényleg, rájöttek-e az emberek arra, hogy akitől olyan gyorsan igyekeztek megszabadulni, az a világ legnagyobb Sza- badítója? Hogy Ő lesz a bíró az évszázadok perében? Az utolsó vacsora éjszakáján minden nagyokos hamis tanúk után szaladgált. Sok pénzt ígértek annak, aki segít Jézust halálra ítélni. De keresve se találtak használható hazugságot. A főpap nagyon ideges volt:- Mondjál már valamit, Jézus, a vádakra. Az Isten szerelmére, hát nem te vagy a Krisztus, az Isten fia? És szegény, vesztére, tényleg megszólalt:- Ezt te mondtad, én meg azt mondom, megláttok majd a Mindenható jobbján ülni és eljönni ítélve élőket és holtakat. A főpap ruháját szaggatta örömében: I Csak ezt akartuk hallani! Senki se próbálta Jézust védeni, sőt bottal verték, pofozták, szembe köpték. És hiába fogadkozott, a nehéz órán Péter se tudott Jézus mellett kitartani. \ ib PRÓBÁLD MEG! Csuhé Marcsa A kukorica leveléből is készíthetsz csinos copfos babát. Még kötözözsinór sem kell hozzá, mert azt is a kukorica erős, hosszú leveléből metszheted. Szép, piros masni illik a hajába. Készítették: Antal Tünde, Dg Barbara, Krakulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Cím: 2373 Oabas, Luther u. 14. POSTALÁDA Gyermekmunka Nagytarcsán Gyülekezetünkben az iskolai hitoktatás mellett, ahol osztályonként heti két órában már négyen végezzük a hitoktatást, vasárnap reggel négy korcsoportra osztva foglalkozunk a gyermekekkel. Örömünkre, sokszor a legkisebbek, az óvodás korúak jelentik a legnépesebb csoportot. Amióta önálló Evangélikus Óvoda szolgál községünkben, ennek a csoportnak jelentősége méginkább megnőtt. Új kezdeményezésként az eddigi gyermekbibliakör-vezetők mellett, akik részben az óvónők közül kerültek ki, egy presbiter édesapa is bekapcsolódott az órák vezetésébe, akinek magának is vannak óvodás korú gyermekei. Közismert, hogy a gyermekek nagy része manapság krónikus „apahiányban” szenved, ezt kívánjuk enyhíteni az új munkatárs belépésével. összesen csaknem tízfős „brigád” viszi ezt a felelősségteljes munkát gyülekezetünkben. Ennek köszönhetően a nyáron sem szünetel a gyermekmunka, hiszen valljuk, hogy az Úristen nincsen nyáron se „szabadságon". Sőt ellenkezőleg, a szünidő lehetne az egész esztendő „vasárnapja”, amikor még több idő juthat a Vele való találkozásra. A négy gyermekcsoport minden hónap első vasárnapján együtt van a templomi családi istentiszteleten, ahol olyan szülőréteget is elérünk, akik különben csak elvétve fordulnak meg az Isten házában. Nagyon nehéz megtalálni ezeknek a családi istentiszteleteknek a megfelelő formáját, liturgiáját, ami egyaránt eléri és leköti az óvodást és a már konfirmációra készülőt. Hálásak lennénk minden ötletért, ami valahol már ezen a területen bevált... Új kísérletként az Evangélikus Óvodában havonta egy vasárnap délután megpróbáljuk összegyűjteni a szülőket közös gondjaink, örömeink megosztására. Hátha sikerül ilyen módon is formálni a manapság már igencsak ritkaságszámba menő keresztyén családokat. Sokunk közös tapasztalata ugyanis, hogy családi háttér nélkül emberileg nagyon reménytelen vállalkozás a gyermekmunka. Gáncs Péter Nyári emlék Kedves Tamás bácsi! Szeretnék önnek beszámolni az acsai zenei táborban szerzett élményeimről. Ezt a tábort az acsai és csővári lelkészek szervezték június 14-21 -ig. Negyvenfős volt a tábor. Egyhá- zasdengelegről öten vettünk részt benne, minket acsai családoknál helyeztek el. Én egy kedves családnál laktam. Jól éreztem magam és mindig szeretettel gondolok rájuk. A táborban napirend szerint éltünk: 8-tól áhítat a lelkészlakban, 9-től szabad foglalkozás, 10-12- ig énekkar, 13—15-ig zenetanulás. Választható hangszerek: furulya, gitár, orgona. 15-16-ig gyakorlás, 16-18-ig énekkar, 18—19-ig zeneelmélet, 19—20-ig esti áhítat. Sokat tanultam a táborban, és szép élményekben volt részem. Most kaptam egy CASIO MA-120 típusú szintetizátort. Szeretettel hűséges olvasója: Illés Adél Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az izgazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Az egyházról A reformáció egyik alapvető tanítása az egyházról szóló tanítás. És ma is érdemes ezen a tanításon tovább gondolkozni. Az Ágostai Hitvallás VII. cikke ezt mondja: „Azegyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki.” A Schalkaldeni Cikkekben Luther ezt vallja: „Mert - Istennek hála - a hétéves gyermek is tudja, mi az egyház: A Szent hívők és »azok a báránykák, akik hallgatják Pásztoruk hangját« (Jn 10,3)”. Az egyház tehát ott van, ahol az evangéliumot hirdetik. Nem egyház az, ahol az evangéliumot elhallgatják, elrejtik. Kemény beszéd ez! Figyelnünk kell rá ifjúsági köreinkben is. Mert vonzó cél az, hogy jó társaság legyünk. De megszűnik egyháznak lenni egy ifjúság is, ha nem az evangélium táplálja. Isten jó hírét hirdetni, életünket erre alapozni, a szentségek személyes jelét komolyan venni - küldetése az ifjúsági köröknek. Az is veszélye egy jó közösségnek, hogy belterjes legyen. A sok közös program összekovácsol, s olykor más már nem is tud ebbe a láncba belekapcsolódni. Pedig az evangélium üzenete éppen az, hogy Isten befogadott. (ApCsel 8,26) Az Egyház az, ahol Hallgatnak a Pásztor hangjára. Az a közösség, amelynek tagjai külön-külön, és úgy is mint a társadalom egy része Isten akaratán tájékozódik. Ebbe pedig beletartozik a panaszkodás helyetti hálaadás, a felsőbbség tisztelete, a „mindent javára magyarázni” is. Ha mindez megvalósul közöttünk, akkor fölszabadulunk a világi istentiszteletre. Mit értek ezen? Az evangélium nélkül e földi élet harc a mennyországért - vagy mai nyelven: a biztosított életért. Ha nem vallásos az ember, akkor ez elsősorban az anyagiak biztosítottságát és az egészséget jelenti. Ha vallásos, akkor templomkoptatást. Aki hisz Krisztusban — azaz az evangéliumból él annak számára már nem létezik a pokol. Nem azért küzd, hogy megmeneküljön tőle - ingyen, kegyelemből, Krisztusért már megmenekült. Ezért ereje van. ideje marad arra, hogy Isten iránti szeretetét embertársai felé sugározza. Istent tisztelje küldetése ellátásában, világi feladataiban. Bencze András A szeretet útja Mind: Ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. 1. Miközben Izrael falvait és városait járta 2. Jézus újra és újra beszélt Isten szeretetéről. 1. Történetekben és képekben tette ezt érthetővé. 2. és így hívogatott Istenhez, mennyei Atyánkhoz. 1. Két fiúról mesélt és egy jóságos apáról, 2. aki legszívesebben minden fiáról elmondaná: Mind: Ez az én fiam... 1. A fiatalabb követelte örökségét, és világgá ment. 2. Az örökséget eltékozolta és aztán disznók közt élt. 1. Nagyon éhezett, senki nem adott neki enni. 2. Akkor az apjára gondolt, és ez olyan jó volt, 1. és a napszámosokra, mennyit ehettek, 2. vajon egyszer hallhatja-e még tőle: Mind: Ez az én fiam... 1. Magába szállt és az apjához szeretett volna menni, 2. bevallani neki bűnét, és bocsánatát kérni. 1. Útra kelt hát. Apja eléfutott, 2. megölelte, megcsókolta és megbocsátott neki, 1. új ruhába öltöztette, felékesítette és ünnepet tartott tiszteletére 2. És mind ettek és ittak és boldogok voltak. Mind: Ez az én fiam... 1. Csak egy húzódott félje duzzogva. 2. Az idősebb fiú volt, aki így lázadt, 1. aki neheztelt apjára, és panaszkodott, 2. hogy neki az apja még egy ünnepet sem rendezett. 1. Az apa nyugodt maradt, és hívta fiát, 2. és hív minket mindnyájunkat is fián keresztül: Mind: Ez az én fiam... IMÁDSÁG: Uram, köszönjük a templomokat és a kápolnákat az út mentén, a minket megelőzők hitének emlékeit. Köszönjük a keresztséget és az úrvacsorát, amelyek hírül adják nekünk: Te vagy az az apa, aki hazavárja elveszett fiait. Kérünk, adj nekünk csöndes helyeket, hogy gondolkodhassunk Rólad, környezetünkről és önmagunkról egyaránt. Ámen. A <. m, Luk- ÁfjO ____________________,__&___ A___---------------1---------n-----ttt----1- J --J1—J1 H «a. o*. __a. in -fi — arn o — W 1___- <Ok . Solt ucitt de, \- *ne -fel tú macit a-W.i «!•■ r^L *” / - V T—f— ■---1 J ___ 1 <‘1---r r | » I 9 WC «S Ü-mit to — tí ~ al-^‘1'' tett Luther ex libris egy kiállítás képei között^^^^^^l A Ceglédi Galériában rendezett kiállításon fedeztem fel Csibyl Mihály festőművész itt látható Luther ex librisét, Albert Schweitzer „társaságában”. Csiby I Mihály sokoldalú művész, akiről - kiállításait nézve - a szemlélő aligha tudja megállapítani: mi áll közelebb hozzá: a festészet, a grafika, az egyházi festmények restaurálása? Képeit, témáit nem kell magyarázni: elmondanak azok mindent magukról - de még alkotójukról is. A valósághű ábrázolásra törekszik műveiben - képzelőtehetsége és nagy mesélő kedve azonban kalandos utakra viszi néha és a nézőt különös asszociációkra készteti. Számtalan hazai és külföldi kiállításon mutatták be a természet szeretetéről is tanúskodó festményeit. Ezt bizonyítja a „Nem kell többé tücsökzene” c. megdöbbentő képe: magas házak tövében lankadó fűszálon tücsök kapaszkodik. Mindennek érzi a létezését, a legkisebb virág titka, a legparányibb lény élete is érdekli. A természet erejével kíván gyönyörködtetni. Gyermekkori erdei, ligeti séták keltették fel érdeklődését a természet iránt. Mint mondja, a háború, az elhurcolás, a lágerélet éveiben egy Castell-ceruzacsonkkal, gyűrött papírszeletekre készített rajzai, vázlatai a legnehezebb pillanatokban is a szabadság birodalmába vezették, erősítették hitét. Ez éltette a későbbi évtizedekben - a mai napig. Legutóbbi kiállításán - a Magyar Természettudományi Múzeum épületében - az az anyaga került bemutatásra, amelyen negyven éve dolgozik: az ifjúságnak készült ismeretterjesztő művek illusztrálása. „Állatábrázolásai változatos eljárásokkal és a legkülönbözőbb eljárásokkal készülnek, a legtöbb mégis rovarokról. Ezzel a legneheTokhro uóllqlVftTll • ami nőm Irorlvolt o11of/»cnnnrtnt nrAKol o C7Q. munkra is észlelhetővé, megismerhetővé tenni. A művészet lehet egy első lépés ahhoz, hogy elfogadjuk a bolygót velünk megosztó, számunkra titokzatos, ismeretlen lények létjogosultságát. Ebben nagy segítség az ő munkája” mondta ár. Vásárhelyi Tamás a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója a hetvenéves művész nagy érdeklődéssel fogadott kiállítása megnyitásán. Csiby Mihály sorai életéről, művészetéről, gondolkozásáról - a legszebb vallomások közé tartoznak: „Boldog ember vagyok! Az öröm örök kábulatában élek. Bogárcsodák dongának körül, cikázik körülöttem sok-sok lepkeköltemény, munkámban kísér számtalan rovartündér. Nekem illatozik minden virág, réten, erdőben, kertben, árokparton és a fák nekem bólogatnak. Átölel a Mindenség! - Örömteli életem egyetlen bánata: gyöngeségem. Ecsettel, tollal képtelen vagyok megvédeni ezt a csodálatos élővilágot, amit az emberi ostobaság, a gonoszság elpusztít.” Schelken Pálma Strasbourgi beszélgetések Szeptember 24-27-ig Strasbourg adott otthont pár egyházzenésznek. Ez a rövid hír. Mi áll azonban e rövid hír hátterében? Az EKEK - Európai Konferencia az Evangélikus Egyházzenéért tartotta ülését Strasbourgban. Egy ilyen ülésre kétévente kerül sor, a közbeeső időben pedig egy szélesebb körű konferenciát tartanak, mindig más ország más városában. Magyarországról négyen voltak jelen ez évben: Trajtler Gábor egyházzenei igazgató, Csorba István, és e sorok írója evangélikus részről; Máté János egyházzenei igazgató református részről. A konferencia ez évben kicsit politikai színezetet kapott: egy teljes napot töltöttünk az Európa Székházban, ahol több előadást hallgattunk meg az Europa Tanács és az Európa Parlament munkájáról. Nem maradtak el azonban - természetesen - a zenei programok sem. Az első koncert az Elzászi Fúvószenekart mutatta be, s a fúvós zene közben többször felcsendült az orgona is. A második koncert már inkább bemutató jellegű volt, kettős céllal: egyrészt a szövegorientált egyházzene történeti áttekintése, másrészt annak bemutatása, hogy egy ifjúsági kórust hányféle zenei feladatra lehet mozgósítani. Nagy élményt nyújtott Rolf Schweizer német egyházzenei igazgató művek előtti magyarázata, s a keze alatt megszólalt enek- és zenekar kiváló szolgálata. Bevezetést kaptunk, ugyancsak az ő vezetése alatt egy másik alkalommal a gyülekezeti éneklés gyakorlatába, és Qtinalr fglgnítéwhc FtoIc a gyakorlati részek felhacsiilhetetlenül értékesek voltak számunkra, hiszen ezzel valamit tanulhattunk, ami nálunk még nincs gyakorlatban, de a jövőben mégis jó lenne, ha ismertté lenne, elterjedne, ezzel gyarapítva gyülekezeteink zenei életét. S miért volt még fontos ez a konferencia? Mert ez a 27 kisebb szervezet - mely 12 országot fog át - jövőre, 1993 őszén Budapesten tartja nagygyűlését! Az előkészítő munkálatok már folynak, s hisszük és reméljük, munkánk nem hiábavaló, s az emberek, szervezetek és országok közti kapcsolatok elmélyítése az egyházzene gazdag lehetőségeivel itthon is mind több lelkes követőre és pártfogóra talál. Kinczler Zsuzsanna Erdély „az igaz krónika rendje szerint” A debreceni Csokonai Kiadó gondozásában Nagyvárad történelméről tanúskodó hely- és kultúrtörténeti dokumentumanyag jelent meg, „A Vér városa: Nagyvárad” címmel, Robotos Imre válogatása révén. Robotos Imre válogatása - műve alcíme szerint - művelődéstörténeti tükör. A magyar szellemi élet nagyjainak vallomásai Erdély egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező városáról, Nagyváradról. Hogyan is írtak eleink Nagyváradról? Ady úgy vélte, hogy .....ami Nagyváradon történik, ki csiben, eleve és jelképesen egész Magyarország sorsa”. Jókai szerint „Nagyvárad a kultúra metropolisa”. Földessy Gyula vallomása pedig: „A leghaladóbb szellemű magyar vidéki város”. A város már Szent István királyunk idejében Erdély kapujának. neveztetik. Az államalapító király 1029-ben állítja fel a váradi püspökséget. Szent László itt töltötte ifjú éveit. A mongoljárás folyamán elpusztult, de az Ahjouk alatt ismét felvirágzott. A XV. században az európai humanizmus erdélyi bázisa: itt működik Vitéz János. Az állítólag általa alapított csillagvizsgáló intézetről elnevezett váradi délkör éppúgy fogalommá vált a tudománytörténetben, mint később Greenwich. Janus Pannonius korában „az újkor múzsái lakhelye”. „Isten veled, te régi-régi könyvtár, hol annyi híres írót ismertem meg...” - idézzük tőle, a váradi kanonoktól. Hunyadi Mátyás, majd Fráter György püspöksége alatt a magyar király székhelye lett, s központja az Erdélyi Fejedelemségnek. 1565-ben - a reformáció hatására - nyomda létesül Váradon; megfordul benne Melius Péter is. Innen indult Pázmány Péter esztergomi kardinális pályája. A fejedelmi székhely 1660-ban török kézre került, csak 1692-ben szabadult fel. Nagyvárad hű maradt a nemzeti függetlenség eszményé- hez: az 1848/49-es magvar szabadságharc legnagyobb feevvergyára itt működött. 1867 után az urbanizáció Nagyváradon is éreztette hatását a közműhálózat fejlesztése révén. A város szellemi életéhez tartozik a Holnap Társaság megalakulása 1908-ban. Az első világháború utáni trianoni béke elszakítja az anyaországtól. Ennek ellenére szellemi élete élénk maradt. A kötet címe Adyt idézi: A Vér városa. A válogatást Robotos Imre értékes várostörténeti tanulmánya nyitja meg, majd magyar írók nagyváradi élményei következnek: Ady Endre „A Vér városa”, a szerző „Ady Nagyvárada”, részletek Dutka Ákos és Tabéry Géza visszaemlékezéseiből, továbbá Robotos Imre kötetben szereplő másik írása („A váradi hídverés”), amely József Attila „A Dunánál” c. versének utolsó sorait idézi. Megtalálható katona Béla és Kiss Károly elbeszélése, végül ismét a szerző „Van-e még magyar dal Váradon?” című emlékezése olvasható. Szimbolikusnak tűnhet a könyvecske befejezése; Szent István fiának, Imre hercegnek írt Intelmeit, idézi. A befogadókészség, a vendégszeretet hallatlanul modern megfogalmazásával szembesülhetünk az „Intelmek” e szavait olvasván: . .amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb- különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked,fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak." (Kurcz Agnes fordítása.) Az elmúlt néhány esztendő során számtalan érdekfeszítő tanulmánykötet, krónikaszerű leírás került a könyvesboltok és könyvtárak polcaira Erdély múltjáról és jelenéről. A megjelent munkák közül számomra legemlékezetesebb, eléggé meg nem becsülhető Nemeskürty István „Édes Erdély” című krónikája volt és maradt (1988). Nemeskürty szép könyvéhez hasonlóan Robotos Imre összeállítása elmélyítheti nemzettudatunkat, küldetéstudatunk megerősítésében biztos támaszunkká válhat. A magyar küldetéstudat olykor kínzó kérdése Vörösmarty szavaival így fogalmazódik meg: „Mi dolgunk a világon?" E kérdés mai megválaszolása érdekében is ajánlott Nagyvárad regényes krónikájának olvasása, szemelgetése. Segít felmérni, hogy mit is jelentett identitásunk vállalása itt, a Kárpát-medencében egy ezredéven át? S mit jelenthet számunkra Erdély páratlanul gazdag morális, kulturális és nem utolsósorban vallástörténelmi hagyománya? Könyvismertetésem hagyományápoló mottójául Vilmányi Libécz Mihály krónikás mondattöredékét választottam. Segítsen Robotos Imre válogatása az erdélyi kultúra magyar hagyományainak feltárásába^ mindenkit „az igaz krónika rendje szerint”! _____________________ _______. Ifi. Tomnit T.4»»16
