Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet 1992. március 15.---------- NAPRÓL NAPRA ------------x a VASÁRNAP IGÉJE Isten azo nban abban mutatta meg szeretetét, hogy Krisz­tus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Róm 5,8 VASÁRNAP - Bizony, t Je, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Róm 11,36 (Dán 2,20 Mk 12,1-12 Róm 5,1-5,6-11 Zsoltárok 123) Életünkben fontos szere­pe van az önvizsgálatnak: számot vetni dolgainkkal, ter­veinkkel. Ha őszinték vagyunk, hibáinkat és mulasztásain­kat is felfedezhetjük. És akkor rádöbbenhetünk arra is, hogy érdemtelenek vagyunk az Isten szeretetére. S hogy mégis szeret, ezért egyedül Övé a dicsőség. S hogy mégis nyílnak új lehetőségek: egyedül Tőle, Általa van. HÉTFŐ - Jézus mondja: Szent Atyám, nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jn 17,15 (Zsolt 121,7 Zsíd 11,8-10. Mk 14,1-11) A böjti, szenvedésére készülő Jézus alakja áll ma előttünk. Tudja, hogy mi vár rá, és tudja hogy meg kell tennie. Szenvedésre, önfeláldozásra, halálra készül. És imádkozik: nem önmagáért elsősorban, hanem miértünk. Imádsága arra tanít, hogy sose legyünk önzőek, csak ma­gunk bajával, terhével törődve, hanem vállaljuk mások terheit is. KEDD - Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? lKor 6,19 (Jer 7,3-4 Jn 8,21-30 Mk 14,12-16) Isten hajlékához, a templomhoz az méltó, ha rendezett, szép, ép, nem hivalkodó, de magasztos és az Isten dicsőségét hirdeti megjelenésével. Nincs szomorúbb látvány egy elhagyott, lepusztult templomromnál. S ha a lerombolt, leomlott templomkövek ilyen szomorúan prédi­kálnak, milyen szomorút prédikál egy üres, önző lelkiek­ben elszegényedett emberi élet?! Az ige szerint testünk, életünk a Szentlélek Úristen dicsőségét kell hirdesse! i SZERDA - Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebbek közül, énvelem tettétek meg! Mt 25,40 (Péld 14,31 Jób 2,1-10 Mk 14,17-25) Az igében a „megtettétek ezeket” szavai a segítő szeretet csele­kedeteit jelenti. Nehezedő életünkben egyre többet mérle­gelünk: ki az, aki valóban rászorul a segítségre, és ki az, aki csak visszaél az ember jóindulatával. De Jézus nem hatalmazott fel a mérlegelés lehetőségével, ő azt mondja: ha segítettél, - nekem segítettél. Ha nem tetted meg, - velem nem tetted meg! Vegyük komolyan Jézus szavát! CSÜTÖRTÖK í- Abban nyilvánult meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk őáltala. ÍJán 4,9 (Zsolt 57,4 lMóz 14,17-20 Jn 14,1-7) Isten sem mérlegelte azt, megérdemli-e az embe­riség Jézust, a Megváltót. Ha Isten érdemeinket nézte vol­na, nem küldte volna el Fiát. Ö éppen érdemtelenségünket látta meg, azt, hogy egyedül kegyelme segíthet rajtunk. Másként bűneinkre a jogos büntetés a következmény. A szeretet nem mérlegel, hanem a szeretett javára cselek­szik. pglfngC - Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotá­sainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Róm 1,20 (Jób 9,8-9 Gál 4,12-20 Jn 14, 8-14) Isten hatalmának jele ez a világmindenség, amely körülvesz bennünket. Amely­ben mindennek megvan.a maga működő törvényszerűsége. A Teremtő kezenyomát viseli e világ, s akarata szerint arcmását kellene viselnie az embernek. De ahogyan az ember a világot rombolja, úgy törli le magáról az istenké- pűség szép arcvonásait is. De aki Isten dicsőségének jele­ként tudja látni e teremtett világot, az visszanyer valamit az elveszített isteni arcképből is önmagán. SZOMBAT - Jézus mondja: Aki az Isten akaratát cselek- szi, az az én fivérem és nővérem, és az én anyám. Mk 3,35 (2Móz 24,7 Mt 12, 38-42 Jn 14,15-26) Sokszor már olyan fénytelenül hangzó szó gyülekezeti alkalmainkon a „Test­véreim” megszólítás. S valóban, önmagától a szótól nem is válunk egymás testvéreivé. Igazi testvérekké csak akkor leszünk, ha cselekedjük az Isten akaratát: vagyis tudjuk egymást elhordozva, segítve szeretni. Ha tudunk egymá­sért, gyülekezetünkért, egyházunkért áldozatot hozni. De akkor már nemcsak egymásnak leszünk igazán testvérei, hanem magának a szeretetben előttünk járó mesternek, Jézus Krisztusnak is. Mitykó András J TUDOM, KÉVÉK HISZEK Korunkban sok minden bizony­talanná vált. Régi tudományos té­telek veszítették el érvényüket és örök igazságnak vélt erkölcsi tör­vények alatt is megingott a talaj. Az elbizonytalanodás a hit terüle­tén is jelentkezik. Mindenfelé kér­dőjelek merednek elénk. Ebben a nyugtalanító bizonyta­lanságban jól esik hallani Pál biz- tps, szilárd meggyőződését és belső nyugalmat árasztó vallomását: tu­dom, kinek hiszek.— ................. Ebből a vallomásból kitűnik, hogy a hit nem bizonytalan véleke­dés, nincs köze a köznapi szóhasz­nálathoz, amelyben az „azt hi­szem” azt jelenti, hogy „nem tu­dom”, „bizonytalan vagyok ben­ne.” Az Istenhez kötődő hit nem alacsonyabb, hanem magasabb szintű meggyőződés, mint amit az intellektuális tudás vagy tapaszta­lat adhat. Mert; amit tudok, lehet, hogy rosszul tudom. Tapasztala­tom lehet érzéki csalódás. A ke­resztyén hit nem vallásos érzület, vagy a materiális világon túllévő valóság iránti vonzódás, hanem kö­tődés Jézus Krisztushoz, aki meg­ragadott, aki szeretetével új lehető­ségekkel ajándékoz meg és mara­dandó, igaz kincsekkel gazdagít. Ez a hit nem hiszékenység, nem babo- naság, nem menekülés a valóság elől, hanem meggyőződés arról, hogy egy biztos fundamentuma van életünknek: Jézus Krisztus. Madocsai Miklós LETÉRDELVE Máté 20,20-28 viMtfgg A böjti eseményeket figyelve, könnyen jutunk arra a meggyőző­désre: minden mozzanatból újabb és újabb megvilágítás kínálkozik arra nézve, hogy kicsoda Jézus. Kényelmes és egyoldalú szemlélő­dés lenne azonban, ha azt meg nem vennénk észre, hogy mennyire két- ségbevonhatatlanul bizonyítja a számtalan történet azt is, hogy mi­lyen az ember! Szívesen elgondolkodunk a szenvedés útjának egyediségén, rendkívüliségén, pedig legalább ennyire elgondolkodtató a „hét- köznapisága” is. Jézus készült már a jeruzsálemi bevonulásra, tekintetét elvonha- tatlanul a város felé fordította és senki, semmi el nem tántoríthatta, de a kijelölt haladásának szüntelen kísérője, sőt néha megállítója volt a közönséges mindennapiság. Jé­zus azonban a tőle megszokott ter­mészetességei fogadta ezt és ha kel­lett, akkor megállt. Látjuk, a tanít­ványok számára mennyire fonto­sak saját ügyeik, jelentkezik a rangkérdés, a hatalom, az előbb- rejutás megszerzésének útja- mód­ja és nyomában szorosan megjele­nik a harag, a gyűlölet, a méltat­lankodás. Jézus szenvedésének útján együtt van: isteni és emberi, meny- nyei és földi, fenség és szürkeség. Máté evangéliumának ez a mos­tani története, annak ellenére, hogy a tamtványi nagyravágyást igyekszünk hangsúlyozni, egy hal­latlanul alázatos képpel kezdődik: Jakab és János anyja velük leborul Jézus elé! Leborulnak, amíg az úton együtt van velük, hogy előké­szítsék a jövőt: szólj Mesterünk az érdekünkben! Ez a történet gyö­nyörűen bemutatja ettől a lebom­lástól, egy következőig, a tanít­vány életét. Nem tudjátok mit kértek - cseng Jézus szava szomorúan! Sötétség és bűn van bennük ott, akkor Jé­zus mellett is. Ő felteszi a kérdést: Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én ki fogok inni? A válasz hangzik: kitudjuk! De azt sem sej­tik, nn az, hova és mire készül Jé­zus igazán! Minden olyan homá­lyos, de szeretnék, ha a jövő már csillogna! A tanítványok felfelé tekintget- nek, de Jézus lefelé mutat! Ebben a világban könnyebb a mártírom- ság, még ilyen szavakkal is: Krisz­tusért, mint vele róni az utcákat, indulni megaláztatás és fájdalom felé, hogy utána érkezzen el a fele­meltetés! Olyan jó Jézusban a ki­rályt látni, aki hozsannák közepet­te vonul be Jeruzsálembe, jó a földi működése során megtapasztalni hatalmát, nagyságát, dicsőségét. Gyógyított, halottakat támasztott, parancsolt szélnek és víznek, be­szélt és tanított, mint akinek hatal­ma van. Jobb lenne hozzá csak nagyságában és méltóságában ha­sonlítani, fogalmazódik meg ben­nünk többször az igény, nem szen­vedésben, szegénységben, alázat­ban! A tanítvány felfelé tekint, de Jé­zus lefelé mutat! Tiköztetek nem ez a rend! Nem lehet csak addig ballagni Jézus mellett, amíg minden szép és jó, aztán ha nehézség és kudarc fe­nyeget, akkor leszakadunk, meg­várva, amíg ismét kisüt a nap! Ti­köztetek nem ez a rend! Aki naggyá akar lenni, legyen sokak szolgája! Tiköztetek nem ez a rend! Ahhoz, hogy részesülhess a mennyei dicső­ségben, először állj bele a keserű poharat is nyújtó, nem is egyszer, hanem többször kínáló szürke élet­be ! Valaki egyszer azt mondta: Evi- lág „szentjei” ránézésre szürkék, mint a hamu vagy a por, de ha lefújják róluk, fényesség látható. A történet azzal kezdődött, hogy három ember ott térdelt Jé­zus előtt. Szavát hallva ismét meg­tehetik - tiköztetek nem ez a rend -, de már nem előbbrejutásért, ha­nem erőért, alázatért ahhoz a szol­gálathoz, melybe indulnak Jézus­sal ! Fatalin Helga Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Oly nehezen értjük, milyen is az az út, melyre hívsz bennün­ket Megtanultunk már letérdelni nagy­ságéit, adj erűt hogy letérdelhessünk irgalomért! Emlékeméi meg,Uram irgalmadról és kegyelmedről! Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1992. március 15. I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. német istentisztelet; de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós; du. 6. Széchey Béla n. Torockó tér de. fél 9. Szitás Attila II. Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthideg- kút, U. Báthory u. 7. de. fél 11. Kőszeghy Tamás Csillaghegy, III. Mátyás kir. út 31. de. 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bíró M. tér. de. 10. Vámos József Újpest IV. Lehr­stück Mária u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászka- liczky Péter VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andor- né VIII. Ollói út 24. de. fél 11. Kertész Géza VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza Vni. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlo­vák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dey Pál Kóbánya X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás X. Kerepesi út 69. de. 8. Sza- bóné Mátrai Marianna Kelenföld XI. Bocs- kay u. 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor; de. 11. (úrv.) Bencze Imre; du. 6. Missura Tibor XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Buda- hegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József; de. 11. (úrv.) Takács József; du. fél 7. Kőszeghy Tamás XIII. Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György. m Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátray Marianna Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László Újpalota, XV. Hártyán köz, du. 5. ökumenikus istentisztelet Rákospalota, Kistemplom, XV. Juhos u. 28. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály XVI. Hősök tere de. 10. Kamer Ágoston Cinkota XVI. Kul- túrház u. de. fél 11. Szalay Tamás Mátyás­föld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Kosa László Rákoscsaba XVII, Péceli út 146. de. 9. Detre János Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László Rákosliget XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Detre János Pest- szentlőrinc XVIII. Kossuth tér 4. de. 10. Ha­vasi Kálmán Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Református templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú XIX. Kispest, Wekerle- telep, de. 8. Széli Bulcsú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Győri János Sámuel Csepel XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György Budafok XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István Törökbálint Szt. István út de. 9. Rőzse István. BÖJT 1. VASÁRNAPJÁN az oltir- terítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Csel 3,22-26; az igehirdetés alapigéje: Mt 20,20-28. Jó reggelt adj, Istenem! címmel egy­házunk gyermekműsorát közvetíti a TV 1. március 14-én, szombaton reggel 7.55-kor. Készítette: Zászkaliczky DtSra IMAVEZÉRFONAL HAZAI ESEMÉNYEK „..de Istenünk igéje örökre megmarad...” Ézs 40,8 Őszinte szavú vallomásokat ol­vasni mindig szivet melengető ér­zés. A gyülekezetek életéről pozitív hangú értékelést hallani a gyüleke­zeti tagok szájából valódi öröm. Az a magánjellegű levél, amely cí­memre érkezett, így számolt be egy dunántúli gyülekezet létéről. A gyülekezetben nyugdíjas lelkész szolgál helyettesként, sok oda­adással, szeretettel. S a levél meg­kapó mondata így szólt: Azért adunk hálát, hogy Isten igéje hangzik közöttünk. Hangzik - Isten szeretetének a jele az, hogy szól, megszólít ben­nünket. Szava kétélű kard (Zsid 4,12) és sziklazúzó pöröly (Jer 23,29). Megítél, lesújt, porrá zúzza bűnös elbizakodottságunkat és kőszívűnket. De táplál is, erősít is (Mt. 4,4). Egyházunk a történelme során mindig nagy hangsúlyt fek­tetett Isten igéjének igaz megszó­laltatására. S hogy ma itt vagyunk, evangélikusként, az jele annak: Is­ten adott hűséges igehirdetőket. Olyanokat, akik templomaink szó­székeiről, de olyanokat is, akik családjuk körében szólaltatták meg az Igét. Közöttünk. - Ebből a szóból árad az igazi öröm. Mert aki így tud vallani, az meg is hallja Isten igéjét. Sokan talán a tradíció és a divat templomba hajtó ereje által ülnek be az istentiszteletre. A hét­köznapi életek tanúskodhatnak ar­ról, hogy a szívig, vagy csak a fülig jut el a hangzó Ige. De, aki azzal a vággyal ül be a templompadba, vagy nyitja ki a Bibliáját, hogy az Úr szavát óhajtja magába szívni, az minden pillanatért, amikor az Ige tápláló erejét megtapasztalja, hálás. Imádkozzunk azért- hogy sokan tudjanak hálát ad­ni az igehirdetőkért, s az Igé­ért.- hogy többen - ne csak lelké­szek, hanem a gyülekezeti kö­zösség hitben járó tagjai is - tudják szavaikkal és életükkel hirdetni másoknak az Igét. Adjunk hálát azokért,- akiknek szolgálata és élete bennünket Istenhez vezetett,- akik az igehirdetés külső felté­teleit biztosítják számunkra, « - akik hallgatják az igét. A földi élettől búcsúzó ember szavá­ra jobban odafigyelünk, jobban megje­gyezzük, elmondjuk egymásnak a halál bekövetkeztéig a haldokló perceinek tartalmát, történéseit. Itt a világtörténelem, sőt a világmin­denség legnagyobb eseménye, az embe­riség megváltása folyamatában hallgat­juk a kínszenvedésben haldokló Jézus Krisztus szavait. Kihez szól? Mit mond? Miért mondja? A Golgota hegyén álló három ke­reszt közül Jézusé a középső. A Két bűnöző között a bűntelené. A két bű­nöző, - lator - a maga kínjai között látta Jézus magatartását. Láthatta a kivégzés helyére vivő úton, hogyan vi­selkedett, hogyan szólt Jeruzsálem leá­nyaihoz. Hallotta, hogyan imádkozott kínzóiért. Előbb mindkettő a saját kínjai miatti tehetetlenségében szidalmazta Jézust. Az egyik ki is tartott a szidalom, á gyűlölet érzésében, a másik azonban abbahagyta a szidalmazást, sőt társát is erre intette. Ez a második lator bűn­tudatra ébredt és bűnbánatról vallott. Nem csupán a lelke mélyén - magán­ügyeként - ismerte el igaznak és ártat­lannak Jézust, magát pedig bűnösnek, hanem hangosan ki is mondta, társá­hoz így szólva: „Mi ugyan méltán” szenvedünk, „mi cselekedeteink méltó büntetését vesszük...”. A mi generációnk, mi magunk, nem a cselekedeteink következményei miatt Bünbánattal valljuk meg,- hogy nem becsüljük gyakran az Ige megszólaltatóít,- a magunk gondolatait ismétel­getjük sokszor, s nem az Evangéliumot hirdetjük, s kér­jük Istent, hogy ígérete szerint szóljon hozzánk. Bence Imre szenvedünk? Meddig maradunk a kö­zöny, vagy a gyűlölet állapotában? Az első lator is tudta, hogy elítéltetése bű­nei következménye, de utolsó lehelleté- ig harag és gyűlölet fűtötte. Jézus, a bűnét beismerő és megvalló latorhoz szól. Lehet, hogy ez az ember tudott, hallott már Jézusról. Lehet, hogy zsidó családban nőtt fel. Bárme­lyik igaz, tudta, hogy a bűn büntetése: halál. Isten nem elveszítésre, hanem életre teremtette az embert, beleoltotta leiké­be azt a vágyat, hogy Hozzá, az Örök­kévalóhoz vágyódjék. Így bizonyára az első kihágás vagy bűntény elkövetése belső feszültséget idézett elő. Talán „azt tette, amit nem akart”. S most ott volt a szivében elrontott életének fáj­dalma, bűntudata, és biztos volt ab­ban, hogy Jézus országa „nem e világ­ból való”. így szólt hozzá: „Uram, em­lékezzél meg rólam, mikor eljössz a te országodban.” Jézus ennyit mondott: „Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” „Ma, velem” és hol? a Paradicsom­ban - az elveszített Édenben -, a békes­ség, boldogság helyén. „Velem” - Jé­zussal -. Teljes öröm van nála, vele. A bűn ettől az örömtől, szépségtől sza­kította el az embert. Ma (még ma, már ma) és a folyama­tosjelenben : mindig. Aki ma meghallja Jézus szavát, és átadja a saját élete felett a rendelkezés jogát Neki, megmenekül. Halálfélelem - kárhozat - nem fenyeget­heti többé. Olyan ez, mint amikor a EVANGÉLIZÁCIÓ’ a Deák téri evangélikus templomban 1992. március 23-tól 28-ig, hétfőtől szombatig minden este 6 órai kezdettel A MI ÉLETÜNK JÉZUS! Isten igéjét Bobus Imre fóti lelkész hirdeti Az evangélizáció március 29-én, vasárnap all órai istentisztelettel és úrvacsoraosztással fejeződik be. Helyreigazítás. Március 8-i szá­munkban a „Vasárnap igéjé”-t Fatalin Helga írta. Tévesen került aláíróként Göllner Pál neve. Elnézést kérünk. menekülő végre biztonságba, célba ér, menedékhelyre jut. Leengedhetnek pat­tanásig feszülő idegei, izmai. Az Úr Jé­zus személye, sugárzó szeretete, békessé­ge veszi körül. Nem hasonlítható sem­mihez, senkihez, kimondhatatlan ez. Minden érzelmet, értelmet felülhalad. A lator szívét békesség és biztonság járhatta át. A keresztre feszített embe­rek gyakran egy-két napig is szenved­tek, míg beállt a halál. Jézus szava ettől a ténytől is megmentette őt. Az Úr Jé­zus a latornak mondta ezt először, de halála, ill. feltámadása óta sok-sok em­ber élte és éli át ezeknek a szavaknak csodáját. Ezt egyedül csak a Úr Jézus mond­hatja, mert az Atya néki adott minden hatalmat. Ő állít helyre mindent, amit a bűn, a Sátán elrontott. Jézus Krisztus azonban ezt a hatal­mat nem használja erőszakos hittérítés­re. Nem presszionál senkit megtérésre. A Jelenések 3,20. versben igy szól magá­ról : „íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorátok, és ő énvelem.” Szived, szivem ajtaja belülről nyílik, önként nyithatod ki. önként hívhatod be Jézust és adhatod neki elrontott életedet, ő meg tudja változtatni azt. A helyes sor­rendet a második lator megmutatta: a bűnt beismerte, bánta, megvallotta és elismerte Krisztus királyi uralmát. Adjon az Úr még igaz bűnbánatot, s majd Vele lakozást, dicső holnapot. Klucsik Jánosné A BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL KERETÉBEN ORGONAHANGVERSENYEK a Deák téri templomban: március 17. kedd 20 óra Trajjler Gábor Pachelbel, Bach, Gárdonyi és Liszt művek március 19. csütörtök 20 óra Karasszon Dezső Bach, Krebs és Sweelinck művek március 24. kedd 20 óra Elekes Zsuzsa március 26. csütörtök 20 óra Zászkaliczky Tamás Bach, Brahms és Schumann művek A belépés díjtalan. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület szociológiai szakosztályának legközelebbi ülésén Molnár Attila szo­ciológus tart előadást Vallás és politika napjainkban címmel március 17-én, kedden 17 órakor az OMIKK Klub­ban (Múzeum u. 17.). PROTESTÁNS ÉNEKMONDÓK címmel március 20-án, pénteken 18 órakor a Kápolna Színpadon (Bp. X. kér. Kápolna u. 14.) Kobzos Kiss Tamás és a Musica Historica Együttes (Csörsz Rumén István, Szabó Dániel és Széplaky Zoltán) tart előadást. A belépés díjtalan. Selyem, brokát oltárterítő, aranyszálas hímzésű kehellyel, kereszttel, cimerrel vagy egyéb műtárgymásolattal, szöveggel. Szószékre, úrvacsorához hímzett terítő. (Kívánság szerint az ajándékozó nevével.) Igény közlésére árajánlatot küldünk. TRIKOLÓR Kft. 1082 Bp., Baross u. 61. Tel.': 11-35-490. Krisztus hét szava a kereszten „Bizony, mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) HALÁLOZÁS Dr. Rezessy Zoltán ny. evangéli­kus lelkész 85 éves korában, 1992. március 1-jén elhunyt. Hamvait a Budapest-kelenföldi evangélikus templom kolumbáriumában 1992. március 20-án a de. 11 órakor kez­dődő istentisztelet keretében helyezik végső nyughelyére. Jézus „ezt mond­ta nekem: Elég neked az én kegyel­mem, mert az én erőm erőtlenség ál­tal ér célhoz.” (2Kor 12,8) Szolid, nem dohányzó fiatalember külön- bejáratú albérletet keres. Tel.: 1372-657. Templomtornyok külső tatarozása ÁLL­VÁNYOZÁS NÉLKÜL! Kőműves, bádo­gos, festőmunkák, villámvédelem felújítása. Garai Zoltán és Orosz János kisiparosok. 4400 Nyíregyháza, Vécsey köz 23. Tel.: 42/ 17-844. Falusi, még aktív református lelkész, 70 éves, özvegy, nehéz körülmények között, egyedül élő, feleségül venne olyan keresztyén nőtestvért, aki a szolgálatban is társa lenne, s talán tud harmóniumozni, és esetleg autó­val is (vagy legalább jogosítvánnyal) rendel­kezik. „Fáj az egyedüllét” jeligével a választ a kiadóhivatalba kérem. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÓS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (920044/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét FaIaIAr va7pIÓ * SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 300 Ft, egy évre 600 Ft. Csekkszémlaszóm: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom