Evangélikus Élet, 1992 (57. évfolyam, 1-52. szám)

1992-03-01 / 9. szám

Evangélikus Élet 1992. március 1. Mózes dennedten térdelt a lángoló csipkebokor tövében. Maga az Isten beszélt Vele. Évtizedek, évszázadok, emberek és népek sorsa dőlt el ebben a beszélgetésben. Mózes úgy érezte, nem szabad vállalkoznia arra a küldetésre, amire Isten hívta őt. Miképpen tudná ő kivezetni Izrael népét a rabszolgaságból? Valahol a szíve mélyén azonban már tudta, hogy nem tud szabadulni az Istentől.- Mit mondjak majd Izrel vénei­nek - szólalt meg végre -, ki kül­dött engem?-Vagyok - szólt az ÚR. - Mondd ezt: a Vagyok küldött en­gem. Menj, és ismételd el nekik azt, amit tőlem hallottál!- És ha akkor sem hisznek? - szabadkozott Mózes. - El sem fog­ják hinni, hogy megjelent nekem az ÚR. A válasz késett. Mintha az Isten nem akarta volna elhinni Mózes akadékoskodását. Aztán szinte mosolyogva szólalt meg újra:- Mi van a kezedben? Mózes a botjára nézett.- Egy bot - felelte.- Dobd a földre! Mózes ledobta. A bot egyszerre megmozdult. Nagy feje lett. Síkos­sá vált és sziszegő hangot hallatott. Egy kígyó lett belőle. Mózes meg­rettenve ugrott hátra. Az ÚR hangja vidáman szólt: KI VAGYOK ÉN? Egy régebbről ismert játékot kez­dünk el. Bár akkor ezt sokan megis­mertétek, mégis leírom röviden a sza­bályokat. Egy bibliai személy mondja magáról azokat a mondatokat, amik hétről- hétre megjelennek majd. A kérdés az, ki mondhatja magáról ezt? Egy sze­mély mindig csak egy embert jelent! Természetesen az első mondatánál még nagyon nehéz kitalálni, hogy kiről le­het szó, ezért várni kell! Majd jön a következő mondat a jövő héten. Érde­mes megvárni, hogy biztos legyél a dol­godban. A pontozás is így alakul. Aki az első meghatározásnál megfejti, hogy kiről van szó, az arra az emberre 7 pontot kap. Ha a másodiknál, akkor hatot, aztán a;harmadiknál qtöt, és,így to-, vább. Aki az utolsónál jön rá, az is kap egf‘potítót. FigyélétfiT Egy Emberre' csak egyszer lehet tippelni! Ha az rossz, akkor az az ember nulla pontot ér ne­ked. Hogy elég folyamatos legyen a játék, minden héten egy új ember kezdi a bemutatkozást. Nagyon fontos tehát, hogy amikor tippeltek, akkor ezt pon­tosan jelöljétek meg, például így: „2. ember az ötödik meghatározás után: ZEBEDEUS”. Bár nem hiszem, hogy GYERMEKEKNEK I 0 A KÜLDETÉS TEOLÓGIAI KISSZÓTÁR- Fogd meg bátran a farkát! Mózes remegő kézzel nyúlt a kí­gyó felé. Megfogni azonban már csak a botot tudta. Nyoma sem volt kígyónak, csak bot volt ott.- Talán a hőség teszi - gondolta Mózes. * Az Isten azonban újra szólt:- Dugd be a kezedet az ingedbe! Mózes megtette. Amikor kihúz­ta, a rémület elállította a szívveré­sét. A keze fehér volt a leprától. A fekélyek gennyezve borították be a kezét. Nem fájt, de így talán még szörnyűbb volt.- Tedd vissza az ingedbe! - szólt az ÚR. Mózes visszadugta a kezét. Amikor kihúzta, újra egészséges volt. Minden tagja remegett. Testét verejték lepte el.- Ha az első jelnél nem hinné­nek neked, majd hisznek a máso­diknál - hallotta a hangot. - De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak szavadra, akkor végy a Nílus vízéből, öntsd a szá­razra, és a Nílusból vett víz vérré válik a szárazon. Mózes még mindig menekülni akart.- Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Nehezen találom meg a szavakat. Nem kenyerem a beszéd. - szólt dadogva.- Ki adott szájat az embernek? - kérdezte az ÚR. Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR? Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit be­szélj! Mózes kifogyott az érvekből.- Uram, kérlek! Küldj mást, akit küldeni tudsz! - szólt, bár tud­ta, hogy hiába. __ - Van neked egy testvéred, Áron - válaszolt Isten. - Ő jól tud beszélni. Majd ő elmondja azt, amit te mondasz neki. Én pedig majd veletek leszek. A bokor hirtelen kialudt. Mózes sötétnek látta a napsü­tést is a lángok után. Hogy fog­ja ő ebben a sötétben az Isten világosságát hirdetni? Aztán ne­kilátott, hogy a juhokat összete­relje. végül Zebedeus lesz majd. Remélem minden világos. Kezdjük tehát: Első ember 1. Küldetésem van. Az ORSZÁG-VÁROS játék pontjai a vizek után: 681 pontos: Kollár Gábor és Tamás - Dunaegyháza 584 pontos: Kohuth Jolán - Dabas- Gyón 432 pontos: Sinkó Laura - Tét 295 pontos: Soltvadkerti Ifjúsági Kör 209 pontos: Zalán Eszter - Bp. VIII. 188 pontos: Pityer Gabriella - Sopron 155 pontos: Illés Adél - Egyházasden- geleg 153 pontos: Lukács Lívia - Galgaguta 131 pontos: Benke Zsuzsanna - Ajka 111 pontos: Mészáros Szilvia - Ho- mokbödöge 104 pontos: Bánki Renáta - Várpalota 51 pontos: Aradszki Tímea - Békéscsaba 48 pontos: Marthon Ildikó - Bököd A KI VAGYOK ÉN? játék beküldési határideje: március 12. Ez a dátum azonban csak a rend kedvéért szerepel itt, hiszen aligha gondolnám, hogy va­laki már az első meghatározás után tudná, hogy ki mondja ezt magáról. Nem is szabad elkapkodni! A címem: Koczor Tamás 2373 Dobás— Gyón, Luther u. 14. IMÁDSÁGOK - NEKTEK LAZ „MitUhfíJflí egész világ más volna most, Uram. Lázason fekszem az ágyban. Fáj a szemem és forró vagyok. Testemben titokzatos háborúk dúlnak. Legyél most itt velem. Elmosódik az ébrenlét és az álom közti határ. Tarts kezedben és őrizz engem. Te győzz belső háborúimnál. Te vagy az én igazi gyógyszerem minden betegség ellen. IGAZSÁG „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról - mondja Jézus Pilátusnak, mire az visszakérdez: micsoda az igaz­ság?” Pilátus kérdése örök emberi kérdés, mely sosem kap egyértelmű, megnyug­tató választ. Már a bibliai iratokban különböző tartalmakat hordoz az igaz­ság kifejezése: az Ószövetségben szilár­dat, biztosat, hitelre méltót jelent, a görög nyelv ezekhez társítja az őszinte­ség és valódiság fogalmát, Pál irataiban pedig az evangélium igazsága mint bot­rány és bolondság jelenik meg, mintha szembe fordulna az addig őrzött érté­kekkel. A mai gondolkodó ember egymástól elszigetelt, gyakran egymásnak szem­ben álló részigazságokkal találkozik. Van természettudományos igazság, újabban már abból is több (részecske vagy hullám?), van filozófiai, erkölcsi, politikai igazság, más igazsága a művé­szeteknek és ismét más az emberrel fog­lalkozó legújabb tudományoknak. Van igazsága a vallásoknak - köztük a ke- resztyénségé csak az egyik - és van igazsága a legkülönbözőbb történelmi és népi hagyományoknak. Az igazság szabad kutatása gyakorlatilag annyit jelent, hogy bárki szabadon választ a különböző szempontok és kiindulások, tekintélyek és források között. Úgy tű­nik, hogy az igazságnak le kell monda­nia egyetemes igényéről. MENICH ZSUZSA 1961-1991 Ma éjjel betelik az esztendő. Csil­lagom pontosan a fölött a hely fö­lött lesz, ahol a múlt évben földet értem. - Egy kicsit még habozott, aztán felállt. Egyet lépett. Én nem tudtam mozdulni. Csak egy sárga villanást láttam a bokája táján. Egy pillanatig mozdulatlan ma­radt. Nem kiáltott. Csendesen el­dőlt, ahogy egy fa dől el. Még zajt sem ütött, a homok elnyelte ne­szét.” (A. Saint-Exupéry: A kis herceg) Nem tudok és nem akarok Me­nich Zsuzsáról múltidőben gon­dolkodni és írni. Emlékezni a ha­lottakról szokás. Jézus szerint a halottak foglalkozzanak a halotta- ikkal, „DE TE KÖVESS EN­GEM !” Jézusban nincs halál „Aki hisz énbennem, soha meg nem hal! Hiszed-é ezt? Tudom, mert láttam, K N A K Mindezek között nekünk, Krisztus mai követőinek van egy nagy titkunk: az igazság személyes, minden izében és kizárólagosan az. Pilátus elvétette a vi­lágosság pillanatát, mert Jézus szavaira nem úgy kellett volna kérdeznie: mi­csoda az igazság, hanem: ki vagy te? kicsoda az igazság? A mi igazságunk Jézus személyéhez kötött, aki azt mondta magáról: én vagyok az út, az igazság és az élet. Jézus rövid földi élete alatt megmutatott valamit magából, és arra hív, élete igazságának érvényét életünk minden részletére nézve felfe­dezni próbáljuk. Természetesen - mert hitben járunk, nem látásban - nem ért­jük mindenütt Jézus igazságának egye­temességét, s amit felfedezünk, az sem mindig egyértelmű és megnyugtató. Ol­csóbb, könnyebb, népszerűbb megol­dást mégsem választhatunk, ha Krisz­tus követői akarunk maradni. Csepregi András hogy Menich Zsuzsa már itt a föl­dön megítéltetett, meghalt és feltá­madt. Átment a halálból az ÉLET­BE! Vállalta a könnyes-véres ma­gányt és harcot a „Gecsemáné- ban” és a keserves, levegőtlen, ros- kasztó keresztcipelést a „Hegyre”, a „miért hagytál el agónián át,” a „kezedbe teszem telkemet” zuha­násáig. Mindezt ővele, őbenne, Őáltala. ,vVELE EGYÜTT MEGFE- SZITTETVÉN...” Elengedték. Hazaengedték. Tudjuk, jó „he­lyen” van, de hiányzik, mert ma még „tükör által homályosan lá­tunk”. Hiányzik három kis gyer­mekének, szeretteinek, barátainak, szellemi társainak. Földi szem­pontból fájó az űr, hiszen ön­emésztő lángolással élt e földön és szolgált, mint evangélikus lelkész, Kelenföldön és Óbudán, mint öre­geket gondozó az Üllői úti szerete­totthonban, mint irodavezető, ifjú­sági titkár, teológus, fordító, köl­tő, kézműves, szerkesztő, színját­szó, előadó, szervező a Keresztyén Ifjúsági Egyesületben.- Gerendási katolikus pap bará­tom 53 évesen, a nyáron hunyt el. Egyik utolsó éjjel mondta csende­sen a szegedi kórházban búcsúzá­sunkkor: „talán Onnan többet se­gíthetek Gerendásnak...” Szeverényi János Január 25-én volt a budapesti evangélikus ifjú­sági csoportok Téli Találkozója a piliscsabai „Béthelben”. A mintegy 140 fiatal megtöltötte a fatemplomot. Külöá köszönetét ifioniftinkV gondnokéinak, akik vállalták, hogy a 30 fos étteremben étkeztessünk 140 embert. Ez sike­rült is 40 perc alatt a hagyományos „libasor” és „állófogadás” stílusában. A fiatalokat köszön­tötte Bolla Árpád és Missura Tibor esperesek. Előadással illetve igehirdetéssel szolgált Győri János Sámuel, Fabiny Tamás és Szeverényi Já­nos. Reméljük sokaknak meghatározó találko­zója volt ez a nap Istennel és emberrel. Sz. J. Húsvéti híradás Válogatás Túrmezei Erzsébet és Madocsai Miklós írásaiból A Mz igénytelen kiállítású, de annál gazdagabb tar­talmú, mindössze 50 oldalas füzetnek nem ez a címe. Tartalmát mégis pontosan fejezi ki egy benne található Túrmezei-vers: „Húsvéti híradás”. Lényegé­ben erről van szó a Madocsai Miklós temetési igehir­detéseiből és Túrmezei Erzsébet verseiből válogatott kiadványban. Szomorkodók, gyászolók vigasztalásá­ra adta ki a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület. A cím - „Vigasztaljátok egymást!" - mégis többről tanúskodik. „Egymást” - ez a szó elgondolkoztat. Itt nemcsak azért szólítanak meg, mert mindnyájunknak vigasztalásra van szükségünk. Vigasztalásra, különö­sen amikor szeretteink, vagy kortársaink eltávozásá­val, vagy éppen a saját sírunk közelsége miatt a halál árnyéka vetődik életünkre. Figyelmeztetésben is ré­szesülünk. Mindnyájan arra rendeltettünk, hogy ma­gunk is vigasztalókká váljunk. Jó segítséget kapunk, szelídszavú, de határozott hangú késztetést küldeté­sünk betöltéséhez. ­Kezünkbe véve az igénytelennek tűnő füzetet, az is kiderül, hogy voltaképpen nem mi vigasztalunk és tulajdonképpen nem Túrmezei Erzsébet és Madocsai Miidós vigasztal, hanem - személyünket, legbensőbb énünket igénybevéve - az evangélium élő szava. Az evangélium ugyanis nem bagatellizálja, nem kicsinyli le fölényesen, amit a gyász és a halál fogalmával jelölünk meg. Ellenkezőleg, - mindkettőt életünk olyan megrendítő eseményének tartja, hogy csak egy másik, egy még nagyobb megrendülésre utaló szó mérhető hozzájuk: a feltámadás. Ha nem felszínesen, hanem bensőségesen nézzük a dolgokat, észre kell vennük, milyen erős, milyen mély az összefüggés Pál apostol megállapításával: „a bűn zsoldja a halál”, de ennek folytatásával is: „Isten kegyelmi ajándéka pe­dig az örök élet a Jézus Krisztusban” (Róm 6,23) A versek arról tanúskodnak ebben a válogatásban, hogy az evangélium miként szerez vigasztalást a meg­szomorodott szívben, miként válik bizonyságtétellé, feloldozást hozó evangelizációvá. A temetési igehirde­tésekből kiemelt sorok pedig arról, hogy miként kere­si, találja meg, állítja talpra és indítja az új élet útjára az embert, amikor a halál árnyékának völgyében jár. Túrmezei Erzsébet nemcsak valami kegyes tolvaj­nyelvet értőkhöz szól. Értheti mindenki. Költészete mégsem szokványos értelemben vett líra. Személyes hangon, lelkén átszűrve szólnak szavai, de sohasem önmagáról beszél. Verseit bizonyságtevő szándékkal írja. Igehirdetésszerűek. Mint a jó prédikációké, egy mondatban, sokszor egy sióban összefoglalható tar­talmuk: „Öröklakás” - „Mindig feléd” - „Velem van Istenem!” - „Soha nem talál békét a szíved, ha nin­csen húsvéti hited.” - „A köd mindjobban szerteszé- led. Ó, boldog út! Ó, örök élet!” Madocsai Miklós valóban elhangzott temetési be­szédekből emelt ki vigasztaló mondatokat. Nem tud­juk meg, mikor, hol és kinek a temetésén hangzott el. A gyászolókhoz fordul. Nem tudjuk mit mondott az elköltözöttről. Egy halottról azonban kifogyhatatlan gazdagsággal tud beszélni - arról, aki meghalt a ke­reszten bűneinkért és feltámadt harmadnapon, hogy új életben járjunk. - Több szempontból is meglepő Madocsai Miklós válogatása. Szembetűnik, hogy 53 igehirdetésből hoz idézetet és mindegyik más textus alapján szól. Mindig ugyanarról beszél és mégis min­dig új megközelítésben. Szava csendes, gondosan, tö­mören, szépen fogalmazott. Lényeglátó: „Ahogy Is­ten Jézust feltámasztotta harmadnapon, úgy fordít­hatja a mi sorsunkat halálból életbe... belső sorsfor­dulóra, életújulásra...” Azért veszi komolyan a gyászt és a gyászolókat, mert „nem a halált, hanem az életet igeneljük Jézus feltámadásának bizonyosságában.” Kéri: „Ne engedjük át életünket kontárok kezére! Jézushoz kötődjünk, hogy a ránknehezedő terheket hordozni tudjuk, hogy mélységek felé sodró bűneink­kel felvegyük a harcot és az örök élet reménységével járjuk Jézus útját.’’ Feltűnő, noha nem véletlen, gyak­ran találkozunk igehirdetésében a jelentékteleneknek tartott „de”, vagy „azonban” kötőszócskával. Milyen őszintén és milyen határozottan mondja: „Lehet hi­tünkben is sok kérdés és bizonytalanság, de a názáreti Jézsutól kapott meggyőződésünk megingathatatlan: Isten szeretete a bűnre bocsánatot hirdet, a halára feltámadást!” Együltömben végigolvasva a válogatást, Vargha Gyulának még középiskolás koromban tanult komo­ran szép verse - „A halál hídjánál” - jutott eszembe. Tömören fejezi ki a századforduló korának a halál gondolatával foglalkozó magatartását: „Szememet behunyom. Ajkam összeszoritom. Úgy megyek által a hídon.” Ez nem kevés, de nem elég. Lehet ennél többet mondani? Lehet! Erről tanúskodik az új ki­adásban remélhetőleg tartalmához illőbb formában megjelenő válogatás. Benczúr László Megjelent a DIAKONIA téli száma Azok, akik Istent Jézus szavai szerint - nem csak teljes szívükből és lelkűkből, hanem teljes elméjükből is szeretik, szívesen olvasnak teológiai tárgyú, vagy egyházi megközelítésben egyéb tárgyú tanulmányo­kat is. Elfogadják mások segítségét ahhoz, hogy telje­sebben lássák a valóságot, annak hittani, erkölcsi, politikai, gazdasági, történeti és lelki vonatkozásait. Ezt teszi egyházunk folyóirata, a DIAKONIA című evangélikus szemle. A prédikáció elsősorban fülbe való műfaj, de hajó, olvasni is jó. Turóczy Zoltán, húsz éve elhunyt püspök igehirdetése is ilyen. Andorka Rudolf akadémikus, zsinatunk világi elnöke, akit 60. születésnapján la­punk - mint munkatársát - igaz szeretettel köszönt, tanulmányában Piac és/vagy erkölcs címen arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember lényege a közgazdaságtan, vagy az erkölcstan útján közelíthe- tő-e meg. Rámutat arra a veszélyre, ha a piactól vár­juk azon kérdések megoldását, melyek erkölcsi jelle­gűek. Egy okos és igaz embert, Mády Zoltánt mutatja be fia, Mády Rezső, az evangélizációs küzdőtárs Csepre­gi Béla, a lelkész Görög Tibor s az egyházpolitikus Veöreös Imre. Sorsában benne van az egész magyar társadalom 50 elmúlt éve s az, hogy miként lehetett mégis embernek, hívő embernek maradni. Bízik Lász­ló „Igazságos háború?! - Etikai habozások a háború és erőszak világában” című tanulmánya nem egy könnyen megoldható kérdéssel foglalkozik, amikor áttekinti a hagyományos keresztyény, majd protes­táns tanítást, szembeállítván azt mai helyzetünkkel, bízván abban, hogy az igazságos békéről való töpren­gés nem hiábavaló. Szabó József püspök (1902-1986) rövid dolgozata a missziótörténet témaköréből nem tudományossága miatt figyelemreméltó, hanem in­kább azért, mert példa arra, hogy a 60-as években hogyan lehetett élni a korlátolt szabadsággal. Sulyok Elemér pannonhalmi bencés teológiai tanár kiváló ismerője korunk egyik sajátos teológusának, Odo Ca- selnek, aki a „misztérium teológiája” megalkotása révén vált ismertté. Jó az, ha protestáns gondolkodá­sunk ilyen irányból is kap indíttatásokat. Ugyanolyan jó ismerője Jánosy István a nemrég elhunyt Csanádi Imrének és költészetének. A költő szívszorítóan szép bemutatása bizony hozzájárul ahhoz, hogy a költő nevére „a nép el ne komoruljon”. A DIAKONIA - fennállása ó(a először - külön melléklettel jelent meg: Horváth Dávid nyolc fotójá­val, melyeken teológusok és nyelvészek, írók és iro­dalmárok meditálnak, megteremtve az igaz képek és szép szavak egységét. Ä lélekgyógyász-lelkipásztor szerző Bodrog Miklós „Alma a fájától - szüléink és sorsunk” címen közölt írása mindannyiunkról szól, hiszen családba teremtet­tünk és magunk is családot teremtünk. A külmisszió- ban egyházunk nem sok eredménnyel dicsekedhet. De volt egy ember, Kunos Jenő, aki ötven éve elhagyta hazáját, hogy Kínában végezzen missziót. Visszaem­lékezéseinek részletét közli a lap, melyből nem csak Kína, de az USA s benne a magyar és finn gyülekeze­tek élete is megelevenedik. A Teológiai Akadémia díszdoktorátusával nemrégiben elismert lelkész, Veö­reös Imre, a lap szerkesztője, e számban folytatja újszövetségi tanulmánysorozatát, ezúttal János evan­géliumáról. Kiegyensúlyozott és értő írásából az igé­től rabulejtett kutató szól az evangélium többi foglyá­hoz. A pápa magyarországi látogatása a napisajtó hasábjairól ugyan már lekerült, de Hafenscher Károly visszatekintése mégis a hosszú távú előretekintést szolgálja, elsősorban atekintetben, hogy milyen hatá­sa lesz e látogatásnak a hazai értelmiség s általában a szellemi-kulturális értékek elismerése terén. A Kulturális Figyelő ismertetéseiben Ribár János számol be a legújabb Luther-könyvről (Erikson), öt­vözve teológusi és pszichiáteri tisztánlátását: Bárdos- sy György szociológus „Az írástudók árulása” című Benda-könyv kérdésköre kapcsán csatol a mai ma­gyar értelmiség mulasztásaira; Bozóky Éva újságíró színház-figyelője pedig Márai Sándor „Kassai polgá­rok” című drámájából a mai polgár feladatát fogal­mazza meg. Szalay Anna tulajdonképpen nem is egy általa szerkesztett könyvről, hanem a könyv szerzőjé­ről, Szenes Hannárój vall, e zsidó zsenikislányról, az angol hadsereg gerilla-tisztjéről, akinek megjelent naplóját ismerteti. Böjtös Sándor a Hárs Ernő verses­könyvről írt sorai és H. Hubert Gabriella magyarság­kutató konferenciáról írt értékes beszámolója zárja a Kulturális figyelőt. ♦ Túl e megjelent szám ismertetésén hadd értesítsük végül ezúton is a DIAKONIA jelen és jövőbeni olva­sóit arról az örömünkről (s egyben a szorongató kihí­vásról), hogy ez évtől kezdve lapunk évente nem csupán kétszer, hanem négyszer jelenik meg. Ezzel „rendes” negyedévi folyóirattá válik, ahogy ez már régóta illett volna. Az egyes számok ára - ilyen is van - csökken, az évi előfizetési dij 280,-forint. De ennél legalább egy húszassal többet ér! Bízik László Hogy tudd, hogy ki vagy Hogy tudd, hogy ki vagy, van egy új dal benned, sírj ha tudsz, hadd hulljanak mögéd a könnyeid. Hozdd elő mindenkinek, amikor mosolyogsz, a napot lát­hatjuk énekeld el, hadd hallja mindenki, mert olyan sokat mondhatsz, és olyan sokat kell tenned, és mindenki vár, és ez rajtad áll. Hogy tudd, hogy ki vagy ' ' , van egy világ mélyen benned, bízz ha tudsz, van egy barátod ott, hogy vezessen téged. (Know who you are - Supertramp) ROGER HUDSON (Fordította: Menich Zsuzsa) I Hogy tudd, hogy ki vagy, van egy világ, hogy megismerjen hogy tudd, hogy hova mész, van egy világ, hogy megérintsen, érezz mindent amit tudsz, hagyd, hogy beszéljen és vezessen a szived. Ne félj a szeretettől, ami mélyen benned van. Hozd elő mindenkinek, amikor mosolyogsz, a napot láthat­juk'," hozdd elő, hogy mindenki hbllja, mert olyan sokat tudsz adni és olyan sok van, amit tudni kéne, de ha a megfelelő percre vársz, lehet, hogy sosem jön el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom